Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-28 / 232. szám
1988. szeptember 28. 0 PETŐFI NÉPE • 5 Patrónus és rendőr Beszélgetés Tétényi Pál akadémikussal a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség munkájáról A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlése, amely szeptember 19-étől 23-áig ülésezett Bécsben, ismét ráirányította a ügyeimet az ENSZ e szakosított szervezetének munkájára. A NAÜ méltó a közvélemény érdeklődésére, mert igen hasznos, sokirányú tevékenységet fejt ki az atomenergia békés célú felhasználásában és az erre irányuló nemzetközi együttműködésben. Erről beszélgetett az MTI bécsi tudósítója Tétényi Pál akadémikussal, az OMFB és az Országos Atomenergia Bizottság elnökével, aki a közgyűlésen a magyar küldöttséget vezette. — Mivel foglalkozik a NAÜ? — Alapító okmánya szerint két feladata van: egyrészt előmozdítja, másrészt ellenőrzi az atomenergia békés hasznosítását. E két feladat két eltérő szerepkört jelent, amelyek azonban jól megférnek egymással: az ügynökség részben „patrónusa” az atomipar világméretű fejlesztésének, „rendőrként” pedig ügyel arra, hogy a nemzetközi forgalomba kerülő nukleáris anyagokkal és berendezésekkel ne történjék visszaélés, ezeket csakis békés célokra használják. Az ügynökség harmincegy éve működik, és kezdettől fogva igyekszik jól megfelelni mindkét szerepkörének, bár törekvéseit sokszor keresztezték a nemzetközi élet különféle feszültségei. Az enyhülési irányzat uralkodóvá válásával ezek a gondok nagyrészt elmúltak, s ma a 113 tagállamból álló szervezetet a benne részt vevők együttműködési készségének állandó növekedése jellemzi. Munkájának előterében azok a kérdések állnak, amelyek a világ minden megosztottsága ellenére az emberiség alapvető közös problémái közé tartoznak. Ilyen a világ óhatatlanul fokozódó energiaszükségletének lehető legcélszerűbb kielégítése. Általános felismerés, hogy hosszabb távra jelenleg reálisan csak két olyan energiaforrás kínálkozik, amely a legkevésbé károsítja a természeti környezetet: a nukleáris és a vízi energia. Az 1986-os csernobili baleset után és nyomán azonban a világ az .atomenergetika fejlesztésében megtorpant. Bár a Csernobil okozta „sokk” lassanként múlni látszik, világos, hogy a nukleáris energia csak akkor nyerheti vissza ígéretes távlatait, ha az atomerőművekben tovább növekszik az üzembiztonság. Az ügynökség ezért az utóbbi években igen nagy figyelmet fordított az atomenergia-termelés biztonságának fokozására. Ennek eredményeként a mostani közgyűlés új, a korábbiaknál sokkal szigorúbb nukleáris biztonsági ajánlásokat fogadhatott el, és az államok túlnyomó része ezek alapján kívánja kidolgozni saját nemzeti rendszabályait. Nálunk már az ajánlások tervezete alapján meg is kezdődött ez a munka. A NAÜ vállalta, hogy bármely ország felkérésére kiváló szakértőivel közreműködik a már működő atomerőművek biztonsági rendszerének felülvizsgálásában és tökéletesítésében is. Eddig már 25 alkalommal végzett ilyen biztonsági vizsgálatot. A szervezet ugyancsak jó eredményeket ért el az atomipari biztonságot szolgáló nemzetközi megállapodások kidolgozásában. Részvételével a csernobili baleset óta két ilyen konvenciót dolgoztak ki. Az egyik előírja az államoknak, hogy a területükön történő és sugárzó anyag kibocsátásával járó atombalesetekről haladéktalanul értesítsék a többi országot. A másik egyezmény az ilyen esetekben szükséges nemzetközi műszaki, egészségügyi és egyéb "jellegű segítségnyújtás teendőit tartalmazza. A mostani közgyűlés során 34 állam egyezményt írt alá arról, hogy egyesítik az atombalesetek okozta károk megtérítéséről, az ezzel kapcsolatos polgári-jogi — vállalati szintű — felelősségérvényesítésről a hatvanas években kötött párizsi és bécsi nemzetközi konvenciót, közös nevezőre hozzák ezek előírásait. A szocialista országok és más államok — így az atomerőművel nem rendelkező Ausztria is — inkább olyan kártérítési egyezmény kidolgozását szorgalmazzák, amely a kártérítést az államok felelősségére alapozná. Párhuzamosan erről is folynak tárgyalások a NAÜ keretében. Az ügynökség munkájának fontos része a fejlesztési segítségnyújtás a tagállamoknak. Az ehhez rendelkezésre álló összegek, amelyek a tagállamok önkéntes hozzájárulásaiból származnak, mintegy 75 százalékban kutatási, egészségügyi, oktatási célokra, az izotóphasznosítás szélesítésére, tehát nem energetikai-termelési célokra irányulnak. A NAÜ pénzjuttatáson kívül szakértők küldésével, ösztöndíjak folyósításával, műszerek átadásával is segíti tagállamait. — Miben érvényesül az ügynökség „rendőri” szerepe? — Az 1968-ban az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról létrejött és a világ országainak többsége által aláírt atomsorompó-egyezmény végrehajtásának ellenőrzésére az ügynökség kapott megbízást. A NAÜ szigorú, egyebek között a helyszíni ellenőrzés eszközét is alkalmazó szavatossági rendszere gondoskodik arról, hogy az államok a más országoktól átvett nukleáris anyagokat és berendezéseket ne használhassák fel fegyvergyártásra, katonai célokra. Az egyezmény és ellenőrzési rendszere lényegében beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ezért magyar álláspont szerint — amelyet most a közgyűlésen is kifejtettünk — jó lenne, ha a nukleáris leszerelési megállapodások végrehajtásához, a fegyverzetből kivont hasadóanyagok békés felhasználásának ellenőrzéséhez szintén igénybe vennék a NAÜ szolgálatait. — Hogyan vesz részt Magyarország a szervezet munkájában? — Természetesen nemcsak pénzügyi hozzájárulásainkkal, hanem minden más lehetséges formában is, hisz fontos érdekeink fűződnek ehhez. A NAÜ révén hozzájuthatunk a szervezetben felhalmozódó értékes tapasztalatokhoz és információkhoz, s élvezői vagyunk az ügynökség anyagi-műszaki segítségének is. Támogatást kaptunk tőle például a KFKI atomreaktorának felújításához és a debreceni atomkutató intézetben ciklotron létesítéséhez. Magyarország aláírta a NAÜ közreműködésével és égisze alatt kötött összes jelentős nemzetközi konvenciót. Folyamatosan több szakemberünk dolgozik az ügynökség bécsi központi szervezetében, a bécsi magyar ENSZ-misszió pedig napról napra figyelemmel kíséri és segíti e szervezet egész végrehajtó munkáját. Aktivitásunk elismerésének jele többek között, hogy tagjai vagyunk az ügynökség 35 állam képviselőiből álló kormányzótanácsának. — Végül: miként összegezné a most véget ért közgyűlés eredményeit? — Az ügynökség e legfőbb fóruma most is hasznos, tartalmas munkát végzett. Alaposan, kritikus szellemben tárgyalta meg a NAÜ tavalyi működéséről és a szavatossági rendszerről készített jelentést, a nukleáris üzembiztonság további fejlesztésének tennivalóit, a szervezet új kétéves munkaprogramját és költségvetését, s a többi időszerű gyakorlati kérdést. Röviden azt mondhatnám: újabb lépéseket tett előre a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség fontos céljainak megvalósításában. Folyékony műtrágya Városföldről • Hajagos Dezső ábrán mutatja be, hogyan lesz az alapanyagból késztermék. Két évvel ezelőtt indult meg a munka a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat (IKR) és a környéken dolgozó tíz mezőgazdasági üzem társulásaként létrehozott folyékonymütrá- gya-üzemben, Városföldön. A gazda-, sági társulásként működő egység mintegy 55 ezer hektár szántóföld szuszpenzióval történő ellátására alkalmas. A próbaüzem után megindult a termelés, és tavaly már 35 ezer tonna folyékony műtrágyát állítottak itt elő. Az idén a számítások szerint ezt a mennyiséget tízezer tonnával lépik túl. Ez azonban még mindig elmarad, körülbelül ugyanennyivel, a teljes kapacitásuk kihasználásától. Igaz, az ez évre szóló megrendelések 55 ezer tonnára szóltak. Év közben azonban jócskán változott a mezőgazdasági üzemek pénzügyi helyzete, hiszen az aszály okozta terméskiesések, az emelkedett energiaárak miatt kevesebb pénzük van. Szeptember elejétől pedig a műtrágyaárak is magasabbak, tehát ugyanannyi — év elején kalkulált — összegért már csak kevesebbet tudnak vásárolni. Annak ellenére van ez így, hogy minden szakember tudatában van annak, hogy így a következő évben nagyobb kockázatot vállal a hozamokat illetően. A szakmai meggondolásokon túi az eredeti szerződés teljesítet- lenségével járó felelősség is terheli a tápgazdálkodással foglalkozókat. A folyékonyműtrágya-üzem munkájában e gondok a szakemberekkel kialakult napi kapcsolatokban jelentkeznek; abban, hogy az előre megrendelt és az idén szerencsére — vagy talán mégsem? — folyamatosan érkező alapanyag fel nem használt mennyiségét a jövő évben tudják csak feldolgozni. És ha már a folyékony műtrágya gyártásához használatos alapanyagokról esik szó, bizony sok gond van a minőséggel. Embert gyötrő munka a zsákokban kővé keményedett műtrágyát a vagonokból kirakni, de az ömlesztetteket sem sokkal könnyebb „kibányászni”. Főleg akkor nem, ha a napi 300-400 tonna fogadására berendezkedett telepre egyetlen hétvégén 1600 (!) tonna érkezik, mint az már megesett. Az üzem vezetője, Hajagos Dezső, mégis örömmel mondja, hogy az üzemben az elmúlt két évben sok minden változott. Az idén a késztermékekkel szemben minőségi kifogással már nem éltek a gazdaságok. Sőt, a kellő rutin megszerzése után, most ott tartanak, hogy bebizonyítsák a szakmai közvéleménynek, igenis lehet a folyékony műtrágyát 50 kilométernél nagyobb távolságra, speciális keverővei felszerelt tartály nélkül is szállítani, minőségromlás nélkül. Ezt egy tartályvagon segítségével oldják meg, amit kifogástalan, általuk kialakított módon összeállított folyékony műtrágyával töltenek meg. Az eredmény: Városföldről Mezőtúrra ülepedés nélkül, vagyis jó minőségben érkezik a tennék, kevesebb szállítási költséggel. G. E. • A gazdaságokba folyamatosan szállítják az őszi alapműtrágyázáshoz használt anyagot. VÁLLALKOZÁS KICSIBEN ÉS NAGYBAN A KISKŐRÖSI AUTÓJAVÍTÓNÁL Fejlesztés csökkentett sebességgel • A vállalati és magántőke még nem, de a tulajdon már megfér egymás mellett. Kiskőrösön épül az autómosó. Egy év nem sok idő, különösen a vállalkozások valóra váltására. Pontosan ennyi ideje számoltunk be a Kiskőrösi Autójavító Leány- vállalat elképzeléseiről. Akkor, a felújításra váró épületek és műhelyek átalakításával indult a munka. Azóta szemmel láthatóan sok minden megváltozott az Izsáki úti telephelyen. Rendezett parkírozó és ápolt virágok fogadják az érkezőket. A felújított létesítményekben tágas, világos, korszerűen felszerelt műhelyek állnak az ügyfelek rendelkezésére. És a kerítés mentén ismét építkeznek. — Két évvel korábban egy átgondolt fejlesztés megvalósításába kezdtek Kiskörösön. Mit sikerült eddig elérni, — kérdeztük Mészáros Györgytőlu a leányvállalat igazgatójától? — Tavaly több mint 6 millió forintot költöttünk az átalakításokra és beruházásokra. Befejeztük az épületek tatarozását a szociális létesítményekkel együtt. Kialakítottunk egy ügyfélváró helyiséget, felszereltünk egy tehergépkocsi-fékpadot és bővítettük a javítással kapcsolatos alapszolgáltatásainkat. Bevezettük az alkatrész-kereskedelmi tevékenységet és most egy új gépkocsimosó felépítésébe kezdtünk. Az idei tervünk ezenkívül a karosz- szériaműhely bővítését, a csatornahálózat korszerűsítését és a számítógépes ügyvitel bevezetését tartalmazta. Azért említek múltidőt — mondta az igazgató —, mert csökkent a tavalyi „sebességünk”, nem jut elegendő pénz a tervbe vett fejlesztésekre. Amit az idén megtehettünk volna, azt most két-három év alatt valósíthatjuk meg. Ebben az évben be kell érnünk a gépkocsimosó üzembe helyezésével. — Mi változott a vállalati terv készítése óta? — Az adóval kapcsolatos összes elvonás évi 1,3 millió forinttal csökkentette az anyagi lehetőségeinket. De nemcsak a cég, hanem ügyfeleink is megérzik a változásokat. Az év első felében 30 százalékkal volt kevesebb a lakossági megrendelésünk és a fizetőképes kereslet csökkenése az alkatrész- forgalomban is kimutatható. Az autó- tulajdonosok ma csak működőképes, nem pedig jól működő gépkocsikkal közlekednek. Tovább fokozta anyagi gondjainkat az alkatrész-kereskedelem, mert az Autótechnika Vállalat saját pénzügyi gondjai miatt kényszerűen megváltoztatta korábbi kedvező szerződését. Az eddig bizományba adott alkatrészeket megvetette velünk és ez az árukészlet 1 millió forintunkat lekötötte. Ezért terveinknek több mint a fele áthúzódik a következő évekre és emiatt le kell mondanunk újabb elképzeléseinkről. A szabályozóváltozásokat úgy értékeljük, hogy csorbát szenvedett a vállalkozásokra való ösztönzés, holott a tal- ponmaradás kulcsa csakis a fejlődés lehet. Mi változatlanul szerenénk nyereségünk nagyobb részét újra befektetni. — Mégis miből telik a beruházásokra? — Tavaly jelentős támogatást kaptunk az Okisztól és az Állami Biztosító is beszállt az autóalkatrész-üzlet felépítésébe. Idén, a magántőke bevonásával próbálkoztunk. Lehetőségünk lett volna vagyonjegyeket kibocsátani, de az OTP felemelt kamatait a nyereségből nem tudtuk volna kifizetni. Akadt egy magánvállalkozó, aki saját tőkéjét ajánlotta fel az autómosó kialakításához, azonban jogszabályi kötöttségek miatt, ez sem tűnik járható útnak. Végül is, magunkra vállaltuk az építkezés költségeit, az illető pedig bérbe adta az általa megvásárolt berendezéseket. Pál Sándorral, a vállalkozó kedvű soltvadkerti gebines autószerelővel, aki tavaly műhelyével együtt belépett a leányvállalathoz, az építkezés helyszínén találkoztunk. Kíváncsiak voltunk az ő véleményére is. — Miért választotta ezt a megoldási formát? — Magánember csak az előre kiszámítható haszon reményében vállalkozik saját tőkéjével. A jelenlegi szabályozás éppen ezt a biztonságot kérdőjelezi meg. Ezért van, hogy nagyon sokan „lebegtetik magukat”, arra várnak, amíg valami kialakul, de sem az egyénnek, sem az országnak nem jó, ha a vállalkozó él a tartalékaiból, ahelyett, hogy befektetné a tőkéjét. Az új adórendszer rendkívül bonyolult adminisztrációval jár. Ha az autómosót egyéni vállalkozásban működtetném, állami mintára, tíz improduktív munkaerőt kellene foglalkoztatnom. Ötöt könyvelésben, ötöt pedig az állandóan változó jogszabályok követésére. A bérbeadással mindezektől mentesültem. Sokkal egyszerűbb lenne egy ösz- szevont járulékfizetési rendszer, ahol egyetlen számmal megadnák, hogy a jövedelem hány százalékát kell adóként befizetni. Mindenesetre az autómosó hamarosan elkészül, a kiskőrösi ipari szövetkezet emberei példás gyorsasággal dolgoznak. Más kérdés, hogy az autójavító leányvállalatnak az idén nem maradt több pénze a fejlesztésekre. Kisvágó Árpád SZOVJET SZÁMÍTÁSOK ÉS SZÁMVETÉSEK Gyorsítani, de hogyan? Szónoki kérdésnek látszhat az, hogyan lehet meggyorsítani a radikális gazdasági reformot. A pártértekezleten és a júliusi központi bizottsági ülésen megállapították, hogy a konzervatívok szembehelyezkednek a reformmal, mert szeretnék a radikális átalakítást szép lassan lefékezni. Jellemző az is, hogy a gazdaság átalakításának akti v ideológusai között is vannak olyanok, például Nyikolaj Smeljov profesz- szor. akik azt gondolják, hogy hatalmi szóval kellene elnyomni a reform elleni törekvéseket. De hát le lehet-e győzni utasítá- sos módszerrel az utasításos adminisztratív rendszert és áttérni a demokratikus önigazgató gazdaságra? Nem csak a logika, a gyakorlat is azt mutatja, hogy nem. Nem véletlenül figyelmeztettek előrelátó közgazdászok egy meg két évvel ezelőtt, hogy a bürokrácia igyekszik határozottságot és kérlelhetet- lenséget mutatva átmenteni a maga bürokrata átalakítását úgy, hogy csak nevet változtat, de a lényeget nem érinti. A peresztrojka rövid történetében szinte törvényszerű jelenségként beszélhetünk arról, hogy a reformot az új formák és gazdálkodási módszerek lényegének kiforgatásával próbálják megfosztani hitelétől. Ez történt például az állami megrendelésekkel. A minisztériumok a gyakorlatban mindent megtettek, hogy a vállalat számára kedvező megrendelések suba alatt alakuljanak át az utasításos, nem közgazdasági tervezéssé. A pénzügyminisztérium drákói adókkal akarta megfékezni az éppen csak lábra kapó szövetkezeti mozgalmat. Végül pedig azt a néhány helyen eredményes próbálkozást, hogy a vállalatot bérbe veszi saját kollektívája, „általános bevezetéssel” akarják a veszteséges, eredményt nem hozó munkát elfedő fügefalevéllé változtatni. Természetesen nem is lehet egy-' szerű az áttérés az adminisztratív irányításról a gazdasági, piaci rendszerre, mert a gondolkodás sztereotípiái nagyon elevenek. A piac említésére ma is idegesen összerázkódnak például azok, akik annak „leleplezésével” csináltak korábban tudományos karriert, sőt tisztelőik is. Még nehezebb önmagunk előtt is elismerni, hogy nincs mit büszkélkedni az ipari építkezések, az olaj- és földgázbányászat, az acéltermelés, a traktorok, a műtrágyák és a cipőgyártás „leg”-jeivel, ha olyan nagyok a veszteségek, hogy a több azt jelenti, hogy rosszabb. Várjuk tehát ki türelmesen, amíg az élet szétzúzza a sztereotípiákat, amíg a reform magától győz és bebizonyítja előnyeit? Sajnos a peresztrojkának nincs ilyen időtartaléka, túlságosan éles az élelmiszer- és a lakásprobléma ahhoz, hogy a népet türelemre, nadrágszíj-összehú- zásra szólítsák fel. Ez egyébként az adminisztratív rendszer egyik kidolgozott módszere. A sorban állás nem növeli a sor végén állók optimizmusát. A szovjet politikai vezetés ma éppen ezért állítja előtérbe a gazdaság szociális teendőit, s egyidejűleg úgy tartja, hogy meg kell gyorsítani a radikális gazdasági reform véghezvitelét. Össze lehet-e ezt egyeztetni? Becsülettel be kell ismerni, hogy ez nehéz feladat, s emellett feltétlenül meg kell tanulni a rendelkezésre álló eszközökből élni, vagyis meg kell javítani az egész pénzügyi rendszert. Az államnak kell összehúznia a nadrágszijat ahhoz, hogy a lakosság ne kényszerüljön hasonlóra. Nincs harmadik út. Ez viszont azt jelenti, hogy le kell mondani a gigantikus beruházásokról, az olyan „nagyszabású” tervekről, mint az északi folyók délre térítése, be kell fagyasztani a gyors megtérülést nem ígérő objektumok létesítését, fel kell számolni a veszteséges vállalatokat, s ami a legnehezebbnek tűnik, meg kell szabadulni a peresztrojka saját hibáitól, mint például az állami megrendelések eltorzítása. Látjuk, hogy meglehetősen drámai viták kíséretében ugyan, de valami elkezdődött. Ez is iskola, csak helyes legyen benne az osztályozás. A gazdaság számára ez a pénz. Csak az a fontos, hogy a pénz papír maradjon és ne váljon játékszerré a bankelszámolásban, mint az utasításos gazdaságban. Tehát piac, hatékony szocialista piac kell, szabadkozó idézőjelek nélkül, saját szigorú törvényeivel. Leonyid Korenyev (APN—MTI-Press)
