Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-26 / 230. szám

1988. szeptember 26. • PETŐFI NÉPE • 3 A társasági törvény rendet vág a jogszabályok közt Beszélgetés a törvény-előkészítő bizottság vezetőhelyettesével A társasági törvényről tanácskozott legutóbbi ülésén a me­gyei képviselőcsoport. A törvénytervezethez kapcsolódva éle­sen vetődött fel a kérdés: mi lesz a szövetkezetekkel? Azok >ajon átalakulhatnak-c részvény társasággá — ha úgy (lön te-, nek? Erről is kérdeztem dr. komároiiuHiáboirt. az. igazságé ügyi Minisztérium osztályvezető-helyettesét, a társasági tör­vényt előkészítő munkabizottság helyettes vezetőjét, aki a képviselőket is tájékoztatta. : — Tehát átalakulhatnak a szövetkezetek? — Az átalakulást egy másik tör­vény fogja majd szabályozni, ami várhatóan januárban kerül az or­szággyűlési képviselők elé. E mos­tani törvénytervezet nem tesz kü­lönbséget a szövetkezetek és a vál­lalatok között, e szervezeteknek is megadja ugyanazokat a jogosult­ságokat. — De az átalakulás már most élénken foglalkoztatja a gazdasági szakembereket. Nyil­ván nem véletlenül. Mi ezzel kapcsolatban a fő gond? — A tulajdonviszonyokat kell egyértelműen meghatározni. A vállalatoknál azt, hogy az ál­lam-e a tulajdonos, vagy a vállalat. A szövetkezeteknél pedig azt, hogy mi legyen a közös tulajdonnal. Ami nem osztható fel egyszerűen a jelenlegi tagság között, hisz lehet, hogy néhányan csak alig pár napot töltöttek el a szövetkezetben, s így ez igazságtalanság lenne az alapí­tókkal szemben. De a bevitt va­gyon eredete sem igen nyomozha­tó már ki. Hisz az egykori alapítók közül sokan már nem is élnek. S további bonyodalmakat okoz az évek során kapott állami támoga­tás. Azzal mi legyen? Ezeket a kér­déseket az előkészítés során mind számításba kell venni. — Úgy tűnik, hogy az érdek- védelmi szervek tiltakoznak legjobban a szövetkezetek — legyenek azok ipari, mezőgaz­dasági, fogyasztási — egy-.azj egyben történő átalakulása el­len. Netán attól félnek, hogy nem lesz kinek az érdekeit véde­niük, s ezáltal önmaguk felesle­gessé válhatnak? — Mindenképpen megváltozik az érdekvédelmi szervek szerepe. Ez szükségszerű is, mert ezek ugyan látszólag alulról építkező társadalmi szervek, de számos ha­tósági jellegű feladatot is ellátnak. A tagok befizetései jóvoltából je­lentős pénzek fölött rendelkeznek, s nagy a szavuk a különböző támo­gatások odaítélésekor. — Most pedig van olyan ja­vaslat is — természetesen ezen érdekvédelmi szervezetektől származó —, hogy például a szövetkezeti közös vagyon automatikusan hozzájuk kerül­jön. Ez ellen persze sokan és jogosan tiltakoznak. Arról nem is szólva, hogy igen furcsa hely­zetet eredményezne, ha például az érdekvédelmi szervezet és az a gazdaság, amelyiknek az ér­dekét ő képviseli, ipondjuk, kö­zösen alakítana részvénytársa­ságot. — Az egyértelmű, hogy akinek tulajdonosi jellegű hatalma van valaki fölött egy közös szervezet­ben, az nem képviselheti a másik érdekeit. Ez elhárítható azzal, hogy mondjuk nem az érdekvédel­mi szerv a tulajdonos, hanem egy általa létrehozott sajátos intéz­mény, aminek viszont ő a tulajdo­nosa. — Ez a gondolatmenet logi­kailag végigkövethető, kérdés: van-e ennek értelmet — Sok értelme nincs, ám a vari­ációkat számításba kell venni. Ép­pen ezért — jóllehet e javaslatot szinte mindenki ellenzi — nekünk valamennyi elképzelhető változa­ton végig kell mennünk, hogy a helyes döntéshez legyen elegendő támpont. — A társasági törvény úttörő jellegű. Ez több vonatkozásban is igaz. Ám az is, hogy felveti jó néhány más törvény, jogsza­bály megalkotásának — mint a már említett társasági törvény — vagy megváltoztatásának, megszüntetésének szükségessé­gét. — Ezek a munkálatok folynak. Az érdemi szabályozás nagy része, sajnálatos módon, még mindig nem törvényekben fejeződik ki, ezért a társasági törvény elfogadá­sa csak néhány alapvető törvényt érint, viszont rengeteg végrehajtási jellegű vagy önálló, mögöttes jog­szabályt is, amelyeket alacsonyabb szinten hoztak. — Ez milyen munkát ró önökre? — A jogalkotási munkamegosz­tásból következően ez azokra a tárcákra ró feladatot, ahol e jog­szabályok jelentkeznek. így első­sorban a Pénzügyminisztériumra, valamint a bér- és munkaügyi hi­vatalra, de kisebb arányban más tárcákra is. — A társasági törvényterve­zetet az eddigiektől eltérően egy, a minisztériumoktól füg­getlen munkacsoport készítette elő. Mi a garancia, hogy az eh­hez kapcsolódó, módosítandó jogszabályok — amelyeket az egyes tárcáknak kell kidolgoz­niuk — nem tárcaérdeket tük­röznek majd? — Ennek egyetlen garanciája van: a jogalkotás nyilvánosságá­nak megteremtése. Meghatározó a tavaly elfogadott jogalkotási tör­vény is, amely sok területen törvé­nyi szabályozást előírva lényege­sen magasabbra emelte a jogalko­tás színterét. Az persze természe­tes, hogy egy jogszabálytervezet­ben a tárcaérdek is kifejeződik. De ez nem mehet túl bizonyos hatá­ron. A Minisztertanácsban például már ütköznek a tárcaérdekek .. . — Tudna erre példát monda­ni? — Itt van mindjárt a társasági törvény kidolgozásakor a külföldi­ek részvétele a vállalkozásokban. A Pénzügyminisztérium igen erő­teljesen érvelt amellett, hogy min­denfajta külföldi részvételt enge­délyhez kössön. Az előkészítő bi­zottság azonban csak az ötvenszá­zalékosnál nagyobb külföldi rész­aránynál tartotta ezt indokoltnak. A kormányzat — félretéve a pénz­ügy költségvetési és devizális szem­pontjait — a bizottság javaslatát támogatta, s az került be a tör­vénytervezetbe. Váczi Tamás Vigyázzunk! Az, hogy a technika mindinkább megszabadítja az em­bert a nehéz fizikai munkától, enyhén szólva nem újság. De hogy most már életünk olyan apró ténykedéseitől is fel­mentenek minket a technikai újdonságok, amelyekről eszünkbe se jutott volna azt állítani, hogy jaj, de kimerítet­tek bennünket — az már túlzás. Hogy hova vezet mind­ez?. . . Vegyük csak például a karórafelhúzást. Kapott-e valaki is sérvet attól az erőfeszítéstől, amíg napjában egyszer, mondjuk fél percen keresztül folpercegtctte karóráján azt a recés kis izé-mizét? Mert mi történt? Arra a harminc másodpercre kissé megemelte csuklóját, miáltal a könyék is magasabbra húzódott. És kész. Nem, egy francia cég még ezt a csepp testgyakorlást is elirígyelte tőlünk. Olyan zsebórát készített, amelyet a leve­gő hőmérsékletének változása hoz mozgásba. Elég hozzá az időjárás legkisebb változása is. A konstrukciószerkesz- lők szerint a holnap óráját 600 évig nem kell tisztítani. (Könnyű azt mondani; ellenőrizze, aki tudja.) Haladjunk tovább — kézről a lábra. Megint a franciák nem nyughattak. Egy párizsi divatház olyan cipömodellt hozott forgalomba, amely fájdalmas, nyögő hangot ad, ha a tulajdonosa rálép valakinek a lábára. Tetszik érteni? Még azt a kis nyüszítést, szisszenést is ellopják a sértett szenvedőtől. De maradjunk meg a lábnál. Mintha világjelenséggé harapózott volna el, hogy egyáltalán a lábhasználat alól is egyre rafináltabb eszközökkel iparkodik mentesíteni az embert a technika. Nyugatnémet mintával szolgálhatunk. Az ottani vasutak figyelmessége révén ezentúl a tanácsko­zásokra is tanácskozva juthatnak el a tanácskozók. Nem kell hát lótni-futni, szervezkedni, utánajárni, hogy egy értekezletre kellően felkészüljenek, mert mindez ülve is megoldható. A nyugatnémet vasutak olyan kocsikat bo­csátanak a konferenciákra csoportosan utazók rendelke­zésére, amelyekben kényelmesen lehet tanácskozásokat folytatni, a konferenciára felkészülni. A háló- és étkezőko- csik mellett speciális konferenciavagonokat kapcsolnak a szerelvényekhez. Mi jöhet még ezután? Idővel akár le se tegye lábát a szerelvényről a konferenciázó társaság. Mert ha egyszer általánosan elterjed a konferenciaszerelvények vasúti for­galma, megépülnek majd a külön konferencia-pályaudva­rok, ahová az értekezletek menetrendje szerint futnak be a vonatok. Akkor majd akár ki se szálljanak vagonjaikból az érte- kezők. hiszen van telefon, s üzemi televízió. Lehet, hogy a végén nem is lesznek képesek kiszállni egykoron a vonatér- tekezök. Mert egyszerűen nem férnek ki az ajtón. Úgy elhíznak az örökös ülésezésben. No de ezt a veszélyt előre sejtve lépett sorompóba egy brit vállalat. Már meg is szerkesztett egy komplexebb műveletre alkalmas, emberkéz-mentesitő szerkezetet. Mosdatógépet konstruált és gyárt. Aki mosakodni akar, vagy magát mosdatni vágyik, beáll egy tusfülkeszerű szek­rénybe. Beállítja a neki tetsző vízhőmérsékletet, majd gombnyomásra nedves, váltogatható illatú szappanlével átitatott, „beépített" jókora szivacsok és puha dörzskefék veszik kezelésbe. Automatikusan! Végig a végtagjait, egész testét. Utoljára a gép le is ztdtanyozza használójáról a szappanlét. Csak épp a törűlközésl kell az illetőnek eská elvégeznie. Ezt már úgyszólván öntudatlanul cselekszi, hi­szen a bizsergetö, paskoló, csutakoló önmosdatástól ek­korra már valóságos kéjmámorban ringatózik. Nemde ez már túl sok a jóból? Mindez azonban hagyján. De itt van már az emberpótló gép is, közismertebb nevén a robot. Szülőatyja egy angol elektromérnök, aki világra hozta az első robotpapát. Ám­bár tekinthetjük szüleményét robotmamának is, hiszen „nemétől függetlenül’ tud mesélni, énekelni, sőt sok tipi­kus gyerekkérdésre válaszolni is. Ha pedig a gyerekek rosszalkodnak, ..emberid” begerjed a „Robi". Erélyesen rájuk förmed: „Hagyjátok abba a civakodást vagy nyom­ban mars az ágyba!” Mi lehet az általános elgépesedés következménye? Rossz rágondolni. Eljöhet az az idő, ha nem vigyázunk, amikor az egyre tökéletesebb robotok valamelyike — mondjuk elromlik, magas vérnyomásba esik és egyszeresük ellentmondást nem tűrően fakad ki: „Gyerekek, gondoljuk meg: bízha­tunk még az emberben? Mi a fenének van szükség rá?!" Tóth István ÚJ ÉS HAGYOMÁNYOS, BEVÁLT TERMÉKEK Megyei kiállítók az őszi BNV-n • A Kalocsai karamell Sütő- cs Édesipari Vállalat kilenc új termékét állította ki. • Bevált, hagyo­mányos gyártmá­nyaival jelentke­zett a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat. • Elismerő okle­velet kapott a Kis­kunhalasi Népmű­vészeti és Háziipa­ri Szövetkezet Ist- ván-csipkéje. © Vetró Mária la­boráns zománco- zási bemutatót tart a Kecskeméti Zo­mánc- és Kádgyár kiállítási területen. © A Dutép flexibi­lis fémtömlői má­sodik alkalommal nyerték el a Kiváló Áruk Fóruma elis­merését. 0 Újdonságok a Bácska Bútoripari Vállalat vitrinjei és Matyiin fantázia- nevű ülőgarnitúrá­ja. (Gaál Béla fel­vételei) A LAKOSSÁG A NYERTES! Névjegy a város­házáról Megírja-e valaki, hogy az utóbbi évtizedekben miként sike­rült bonyolulttá nehezíteni a könnyű ügyeket? Drágává az ol­csót? Körülményessé az egysze­rűt? Hajdanán csak bement a mérnök, tanár, kisvállalkozó, orvos, gazda, kereskedő, szí­nész valamelyik útjába eső ki­sebb nyomdába, ha névjegyre volt szüksége. Sürgős esetben megvárhatta a rendelés elkészí­tését. Ausztriában a közelmúltban magam is jártam egy kis tipog­ráfiában: maga a tulajdonos be­szélte meg üzletfelével, hogy milyen nyomtatványt szeretne. Az irodából nyíló kis helyiség­ben pillanatok alatt kiszedte a kért szöveget, helyezte el a for­mát a modem magasnyomó­ban. A továbbiakat felesége in­tézte. Mindössze két percig tar­tott az ügylet adminisztrációja, a névjegyek elkészítése talán bő félóráig. A megyei nyomda központi üzemének kihelyezése kecské­mét szélére, a Petőfi Nyomda új csarnokainak felépítése óta jó néhány órát vett igénybe szimp­la közönségszolgálati nyomtat­vány beszerzése. (Eléggé nehe­zen közelíthető meg a Szegedi úti telep.) A nagyüzemi gyártási me­chanizmus következtében — legalábbis régebben — mintegy húsz ember foglalkozott egy- egy nyomtatványrendeléssel. Több irodát megjárt a rendelést tartalmazó tasak, amíg célhoz ért. Időben, pénzben többe ke­rült olykor a leves, mint a hús. Mindenki jól járt a városi ta­nács és a Petőfi Nyomda megál­lapodásával. Az ipari üzem — mint erről lapunkból értesülhet­tek olvasóink — lemondott a la­kossági célú apró nyomtatvá­nyok készítéséről. Több gépet, betűcsaládot átadott a tanács­nak a világbanki támogatásból épülő új műhelyekhez szükséges terület úgynevezett kezelési díjá­nak elengedése fejében. Csak féligazságot monda­nék, ha azt írnám, hogy az ez ügyben kezdeményező, vállal­kozó kedvű tanács csupán bevé­teleinek növeléséért bővítette házinyomdáját. (Igaz, majd hatvan esztendeje még pénzt is nyomtak a régi litográfia-rend­szerű gépeken.) Még akkor sem módosítja lényegesen a tanácsi költségvetést az új szolgáltatás, ha okosan vezetik a kis tipográ­fiát, de azért tényleg minden fo­rint számít pénzszűkés vilá­gunkban. Arról nem is beszél­ve, hogy a jövőben önköltsége­sen, olcsóbban állíthatják elő saját kiadványaikat. A lakosság nyeri a legtöbbet. A születés, a házasság, a halál­eset bejegyeztetésére a városhá­zát fölkereső polgárok azonnal — mint ezt Katona Lászlótól, a tanács gazdasági hivatalának vezetőjétől megtudtam — meg­rendelhetik az épület Nagy­templom felöli oldalán találha­tó felvételi helyiségben, vagy a családi irodában a kívánt meg- : hívót, értesítőt. A másféle kis­nyomtatványt óhajtóknak sem kell kikutyagolniok, kibuszoz- niok vagy -autózniok a Szegedi útra. Jól felszerelt kis üzem formá- • lódik a Kossuth téri épületben! Most minden attól függ: si­kerül-e a megfelelő embereket megtalálni működtetéséhez. Jó szakemberek jöttek át a nyom­dából, biztatóak a kilátások. Dicsérhetjük egy-két év múl­tán a tanácsi nyomdát: nem­csak gyorsan, viszonylag kis ön­költséggel dolgoznak, hanem modern, elegáns, a közízlést kedvezően befolyásoló termé­keiért is? Reméljük. Különben, a jelek szerint, a tanács új szolgáltatásával vala­mi ismét egyszerűbb lesz. H. N. «

Next

/
Thumbnails
Contents