Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-23 / 228. szám
1988. szeptember 23. • PETŐFI NÉPE • 5 FELVÁSÁRLÁSI KÖRKÉP BÁCS-KISKUNBÓL Többletek és hiányok Az első termésbecslések után kertészeti termékekből Bács-Kiskun megyében is a túltermelés réme fenyegetett. De közbeszólt az időjárás, az egész országot sújtó aszály megyénkben is jelentős károkat okozott. A hosszan tartó szárazság miatt a nem öntözött szabadföldi zöldségféléknél mintegy 20-25 százalékos a terméscsökkenés. Paradicsomból, zöldpaprikából és pritaminpaprikából egyharmaddal terem kevesebb a vártnál. A koraibb érésű zöldségfélék is megérezték a szárazságot, de ezeknél a kiesés nem jelentős. Gyökérzöldségből ellátási gondok lehetnek, s a minőség is sok kívánnivalót hagy maga után. Vöröshagymával viszont úgy tűnik, Dunát lehet majd rekeszteni, és burgonya is lesz bőven. Mint a Bács-Kiskun Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán megtudtuk, kertészeti termékekből összességében hiány mutatkozik, amiből viszont kicsivel több termett a vártnál, azt szinte alig lehet eladni. A kedvezőtlen időjárás miatt kieső cikkeket a feldolgozó üzemek más termékfajtákkal igyekeztek pótolni, illetve egyéb, nem megyei forrásból beszerezni. A hiány érezhető a felvásárlási árakban is, a paradicsom árát például már emelték a konzervgyárak. A felvásárlóknak feltehetően meg kell harcolniuk a paradicsompaprikáért is. Jelenleg ez az egyik legjobb exportcikk, egészben és szeletelve is eladható a tőkés piacon, belföldön pedig a konzervgyárak és a hűtőházak is kapkodnak érte. Kevesebb nyersanyag A Bajai Hűtőipari Vállalatnál a legnagyobb érvágás a paradicsompaprika mennyiségének csökkenése, mert más cikkel nemigen tudják pótolni. Mari Tibor igazgató tájékoztatása szerint az idén rekordmennyiség feldolgozására készültek fel, igaz, a lemaradás végül is nem a tavalyi termeléshez képest nagy, csak a tervezetthez. A vállalat szerződéses árakkal dolgozik, de alkalmazkodnak a szezonális cikkek kínálatához és szükség esetén emelik az árakat. A szárazság szinte valamennyi termék minőségét rontotta, a babnál például görbült a hüvely, a zöldpaprika napégetett és nem a szokásos vastag húsú. Legkevésbé a csemegekukorica sínylette meg az aszályt, s ez annál is inkább fontos a vállalatnak, mert e cikk 90 százalékát exportálják. A Kecskeméti Konzervgyárban a csemegekukorica, a sárgarépa és a karfiol a tervezett mennyiségben érkezett be. A paradicsom és a pritaminpaprika jóval —- 30-40 százalékkal — kevesebb. E termékeknél emelték a felvásárlási árakat, a paradicsom esetében úgynevezett kiváló kategóriát alakítottak ki, hogy megtartsák a termelési kedvet. Az árakat csak az eredményük rovására tudták, illetve tudják emelni. Mint Hraskó István nyersanyag-forgalmi osztályvezető mondja, az emelést a belkereskedelemre szinte lehetetlen továbbhárítani, a szocialista piacokon rögzítettek az árak, a tőkés piacokon pedig az adott minőségi kategóriától függően, stabil árakon vásárolnak tőlük. A gyár a babért még teljes egészében készpénzben tudott fizetni, most már egyre gyakrabban kínál a partnereknek váltót. A kiesések az idei nyereségtervet a Kecskeméti Konzervgyárban még nem veszélyeztetik. A jövő év már más kérdés, hiszen jelentős áthúzódó készletekkel dolgoznak, így valószínű, hogy az idei zöldség-gyümölcs hiány igazi hatása csak 1989-ben érződik. A tőkés piac válogatós A Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalatnál már felkészültek az idei nagy paprikaakcióra, amikor is 7 forintért adják majd a zöldpaprikát. A magról vetett paprikából a Zöldért rekordmennyiségre számít, viszont a terméknek nincs meg a piaca. Kemény Endre kereskedelmi igazgatóhelyettes úgy véli, az idén lényegesen kevesebb az áru (néhány cikktől eltekintve), mint tavaly, csakhogy az értékesítési csatornák is „keskenyedtek”. A szocialista piac szűkülését a vállalat a friss áru iránti kereslet csökkenésében is tapasztalja. A feldolgozóüzemek éppencsak szinten tartják ide irányuló exportjukat, és az idén kevesebb alapanyagot vesznek át a felvásárlóktól. A Zöldért a tőkés piacokon próbál új lehetőségeket keresni. Itt csak kifogástalan minőségű áruval lehet labdába rúgni, s ezt a honi termelők nem szívesen veszik tudomásul. Hozzá kelL tenni, hogy a zöldség-gyümölcsre is áll: a tőkés piac nem igazodik a magyar termelési költségekhez. A Zöldért megítélése szerint a megyében kevés lesz a burgonya. Ezért felkészültek rá, hogy máshonnan hozzák ide (nem külföldről) és így próbáljanak hatással lenni az árakra. Vöröshagymából jelentős mennyiséget terveztek exportra, ennek nagy részét szá- rítmányként értékesítik a Hungaro- fructon keresztül, de e termékből belföldön sem lesz hiány. A termelők eddig nem érezték, hogy a Zöldértnek pénzügyi gondjai lennének. Nem is arról van szó, hogy a vállalatnak nincs pénze, hanem arról, hogy ennek jó része váltóban van. A tovább- forgatás lehetősége kevés (konzervgyár, külker vállalatok), a tsz-ek, állami gazdaságok nem szívesen fogadják el, mert szerződéses kistermelőiknek nem adhatják tovább, s attól is tartanak, hogy a bankok nem számítolják le. Az áfésznél olcsóbb Tavasszal az áfészeknek is a túlkínálattal volt gondjuk, a termelők sokkal nagyobb mennyiségre szerettek volna szerződést kötni, mint amennyit az áfé- szek biztonsággal el tudtak helyezni. Nyárra gyökeresen megváltozott a helyzet, s a konzervgyárral, Zöldérttel kötött szerződéseket az áfészek egy része nem vagy alig tudja teljesíteni. Szilágyi László, a Mészöv mezőgazdasági főtanácsosa az uborka, paprika, paradicsom kiesését említi, az utóbbi termékre a feldolgozóipar még mindig vevő lenne. A féléves adatok alapján még nem érzékelhető, hogy az áfészeknek mekkora veszteségeket kell esetleg „lenyelniük” a szárazság, a rosszabb termés következményeként. A vegyes cikkek felvásárlásával és értékesítésével igyekeznek ellensúlyozni lemaradásukat. A termelői árbevételkiesést az áfész-boltokban viszont közvetlenül tapasztalják a forgalom csökkenésében: az emberek „fogják” a pénzüket, lehetőség szerint kevesebbet vásárolnak (arról végül is nincsenek megbízható adatok, hogy a kistermelőknek mekkora veszteségeket kell elkönyvelniük az aszály következtében). Jó gyakorlat az áfészeknél — s ezt a jövőben igyekeznek szélesíteni —•, hogy saját zöldség-gyümölcs boltjaikban közvetlenül a termelőktől veszik meg a friss árut. így a termelő is jobban, gyorsabban értékesítheti termékeit, rövi- debb az áru útja a fogyasztóig, és — ami ugyancsak fontos —, olcsóbb is. A főtanácsos véleménye szerint a hátralévő időszakban is folyamatos, zavartalan lesz a felvásárlás és a lakossági ellátás az áfészeknél. Az árakon viszont érződik, hogy nincs dömping. A zöldség-gyümölcs felvásárlásban a takarékszövetkezetek is segítenek a maguk eszközeivel, azaz hitelnyújtással. Fizet a vevő A kertészeti termékek felvásárlásában a vállalati szakemberek, vezetők szerint jelenleg nincsenek különösebb feszültségek. Csendesebb a piac, mint tavaly, viszonylag könnyen elhelyezhető az áru. A megkérdezettek egyébként így érveltek: feszültségről akkor kell beszélni, amikor túltermelés van. Csakhogy feszültségek adódhatnak a hiány kövekeztében is. (Ráadásul a kép ennél tarkább: egyes termékekből ugyanis túlkínálat van.) A feldolgozó üzemeknek nem mindegy, ha egy termékből a tervezett mennyiség feléhez jutnak csak hozzá, és kétszeres áron. Arról egyébként sehol sem nyilatkoztak szívesen (vagy egyáltalán nem kívántak beszélni róla), pontosan mennyivel emelték átvételi áraikat, illetve, ha sikerült többért továbbadni a felvásárolt termékeket, akkor ebből mennyit juttattak vissza a termelőnek. A felvásárló vállalatok, ipari üzemek nyilvánvalóan saját érdekeiket védik (feltűnő például, mennyire titkolják egymás elől az információkat). Beszerzési forrásaikat igyekeznek megtartani. A termelők ugyanakkor arra panaszkodnak, hogy a termék átvételi ára nem követi a termelésben használt, ipari eredetű eszközök folytonos drágulását. Az áru — sajnálatosan hosszú — útjának végpontján álló fogyasztó pedig úgy érzi, vele viszont mindezt alaposan megfizettetik. Nem mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a zöldség-gyümölcs piac valóban teljesen feszültségmentes lenne. Bizonyos kérdések — kereslet—kínálat és ár összhangja, a nagybani piacok hiánya, az állami és magánkereskedelem szerepe, a szerződés nélküli kistermelői kör nagysága és hatása (a sort lehetne még folytatni) — már túlmutatnak a felvásárlás problémáin. Egyelőre nincs rájuk megnyugtató válasz, csak hol fellángoló, hol elcsituló viták vannak — igaz, nemcsak Bács-Kiskun megyében. Magyar Ágnes Az ember és a munka A Vízgépészeti Vállalat (Vízgép) la- josmizsei gyáregységében alapítása, 1965 óta készítenek víztornyokat. Annak idején folyamatosan vették át e termék előállítását a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárától. Nem volt könnyű a betanulás, hiszen a hatalmas építmények speciális megmunkálást igényelnek. Az óriási szerkezeti elemeknek rendkívül pontosan kell illeszkedniük egymáshoz. Csak így felelhet meg az acéltorony az előírt szigorú szilárdsági követelményeknek. A hegesztők — akiknek a munkáját, a hegesztési varratokat rendszeresen radiológiai vizsgálatokkal ellenőrzik — képesek megfelelni a magas minőségi elvárásoknak. . A lajosmizsei Vízgép-dolgozók az idén 110 Ágra glóbuszt készítenek. A víztornyok többségét hazai megrendelésre gyártják, de szállítanak Csehszlovákiába, Egyiptomba, az NDK-ba és a Szovjetunióba is. Kép és szöveg: Gaál Béla • A toronv „feje" számtalan ilyen aeélszeletböl épül fel. • A gömbépítő csarnokban már összeállt egy 200 köbméteres ürtar- talmú glóbusz. • Korábban erős drótkötéllel rögzítették a talajhoz a víztornyokat. Most konzolos megoldással, erős nagy csavarokkal fogják a földhöz. Képünkön: az esztergagépen Halasi Péter alakítja ki az egyik óriás csavart. • A képen a bajai posta részére készített antennatorony acélcsúcsa látható. A lajos- mizseiek ugyanis a víztornyokon kívül víztisztító- és uszodavíz-visszaforgató berendezések, valamint különböző szerelvények mellett egyéb speciális, magas minőségű hegesztést igénylő egyedi szerkezetek gyártására is vállalkoznak. • Az acélgyürűk összeépítésre/árnak. • A tornyok alkatrészeit speciális, erős járművekkel szállítják rendeltetési helyűkre. A felvételen látható 20 tonnás csőoszlop éppen a Békés megyei C'sanádapácára indul. mit kell tudni? A személyi jövedelemadó bevallásáról <iu Lapunk tegnapi számában már utaltunk rá, hogy akiknek az 1988. évi adóját a munkáltatója nem rendezi, azoknak bővebb tájékozottsággal szükséges rendelkezniük. Először is tisztában kell lenniük vele: a bruttó bevétel nem azonos a jövedelemmel, s csak meghatározott hányada, vagy elismert költségekkel csökkentett része adóköteles. Fontos tudni a bevallás kitöltésekor, hogy a jövedelmeket össze kell vonni, és az együttes összeg alapján állapítandó meg az adó. Itt is vannak azonban kivételek: Nem kell összevonni az adóalap megállapításakor az adómentes jövedelmeket, például a gyermekgondozási segélyt, a vakok személyi járadékát, a két vagy több gyermek után kapott özvegyi nyugdíjat, az árvaellátást, a családi pótlékot, az 500 ezer forintot meg nem haladó, mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelmet, a tíz éven túl értékesített ingatlanból származó bevételt, az ingóságok értékesitéséből származó jövedelmet, ha az éves összesen a 100 ezer forintot nem haladja meg stb. (Az itt említettek csupán a leggyakrabban előfordulók, s részletes felsorolásukat sok tájékoztató kiadvány tartalmazza.) Szintén nem szükséges összevonni az elkülönítetten adózó jövedelmeket, így a külföldről, a takarékbetétek és értékpapírok kamataiból származó jövedelmeket (ezeknél a pénzintézet gondoskodik az adólevonásról és befizetésekről, így a kamatjóváírások már nettó összegként szerepelnek), valamint az olyan kis összegű — 2 ezer forint alatti — kereseteket, amelyek nem munkaviszonyból származnak, és a kifizető már végleges, 20 százalék adót vont le stb. Az egyes bevételek eltérő jövedelemtartalma, sajátosságai miatt a különféle tevékenységek bevételéből más és más lehet az adóköteles jövedelem kiszámításának módja. A teljesség igénye nélkül néhány a legjellemzőbb példák közül: Másodállás, mellékfoglalkozás stb. esetén a teljes bevétel jövedelemnek minősül (az alkalmazotti kedvezményt már a főállásban figyelembe veszik); a találmányok bevételéből 35, illetve 50 százalék; az irodalmi, tudományos, művészeti tevékenységek bevételeiből 35, illetve 60 százalék; az adómentes határt meghaladó mezőgazdasági kistermelésből származó bevételből növénytermesztés esetén 30, állattenyésztés esetén 10 százalék; a vállalkozásból kivont jövedelem teljes egészében adóköteles, mivel a vállalkozás költségeinek elszámolása a vállalkozói adónál megtörtént; adóköteles ingó- és ingatlan értékesítésnél a szerzéskori értékkel és meghatározott ráfordításokkal csökkentett bevétel (ha ez nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka a jövedelem); bérbeadásból származó bevételeknél, fizetővendéglátás esetén az idegenforgalmi szervektől kapott bevételnél 40, anélkül 60 százalék; garázs, üzlet, gazdasági épületek, üdülők esetén 70 százalék. Minden más, úgynevezett „egyéb" jövedelemnél a bevétel a szükséges és igazolt költségekkel csökkenthető, és az így maradó összeg a jövedelem. A felmerülő költségek általában több tevékenység esetén sem haladhatják meg az évi 12 ezer forintot. Ennél több kizárólag akkor fogadható el, ha a magánszemély az adóhatósághoz az adóév végéig bejelenti, hogy költségeit a vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint számolja el. Az érdekeltek természetesen ebben az esetben sem válnak vállalkozóvá, nem illetik meg őket a vállalkozókra vonatkozó kedvezmények, s vállalkozói adót sem kell fizetniük. A bővebb költségelszámolás lehetősége nyilvántartás vezetését vonja maga után. A tevékenységenként az eddigiek szerint megállapított adóköteles jövedelmeket össze kell adni. az erre jutó adó összegét megállapítani, s az adót az év közben fizetett előleg figyelembevételével rendezni. 1988. január 1 -jétől önadózási rendszer van, tehát mindenkinek önmagának szükséges mindezeket megtennie. Az adóhatóság az elévülési időn belül ellenőrizheti az adózókat, ezért a nyilvántartásokat, bizonylatokat 5 évig meg kell őrizni. Lényeges tény még: az adó befizetése nem helyettesíti az adóbevallást. A jövedelmek és adók helyes megállapítása, valamint az adóbevallás kitöltése nagyon fontos, mert a jogszabály az ellenőrzés során megállapított esetleges adóhiányok, illetve a bevallás elmulasztása esetén 50 —200 százalékig terjedő bírságkiszabását írja elő. Éppen ezért fontos, hogy mindenki már év közben folyamatosan jegyezze bevételeit, jövedelmeit, megőrizze költségeinek számláit, időben megszerezze a szükséges igazolásait, és pontosan'betartsa befizetéseinek, adóbevallásának határidejét. Bizonytalanság esetén az adófelügyelőség ügyfélszolgálata a megye valamennyi városában az érdeklődők rendelkezésére áll. Vitaszck Zoltán
