Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

1988. szeptember 20. • PETŐFI NÉPE • 5 Megszépült a Technika Háza POZSONYI, ÚJVIDÉKI KUTATÓK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL, MATHIÁSZRÓL Összefogás a környezetbarát fajtákért Ismét új ruhát öltött a kecske­méti városközpont egyik leghang­súlyosabb épülete, a Tudomány és Technika Háza. Közel másfél évti­zede már nemcsak városképileg nélkülözhetetlen romantikus mű­emlékünk, hanem a műszaki, ag­rár- és közgazdász-értelmiségnek is otthont adó kulturális intézmé­nyünk. — Napjainkban csakúgy, mint 14 évvel ezelőtt a megye számos vállalatának és intézményének je­lentős anyagi hozzájárulása tette lehetővé az épület felújítását — tá­jékoztatott Vár da Egonná, a MTESZ megyei szervezetének ügyvezető titkára. — A megye és város vezetői kezdettől fogva szív­ügyüknek tartották a létesítmény sorsát és további működési feltéte­leinek javítását. Ennek az áldoza­tos és kitartó munkának köszön­hető, hogy ma már a város felvál­lalhatja rangos nemzetközi konfe­renciák megrendezését is. A város­központi székhely és a társ- intézmények közelsége, a vendé­gek fogadását biztosító szállásle­hetőségek, olyan hangulatos ki­szolgáló létesítmények, mint a nemrégiben átadott Szabadság téri kávéház és étterem, a gyönyörű műemléki környezet alapján szinte kivételes adottságokkal rendelke­ző helyszín kongresszusi rendezvé­nyekhez. Az idei felújítást megelőzően volt olyan év, amikor 800 rendez­vényt is tartottak a technika házá­ban, mondta Várda Egonné. Ha­gyománynak számít a legutóbb megrendezett Nemzetközi Agrár Film- és Videoszemle, vagy az 1990-ben sorra kerülő Nemzetközi Alumínium Pigment Szimpózium. De folytathatnánk a sort a Fuva­roztatók Nyári Egyetemével, ame­lyet rövidesen tizedik alkalommal tartanak meg. Ugyanakkor érde­kes, jegyezte meg a helyi szervezet ügyvezető titkára, hogy a megye sok városa, vállalata, gazdálkodó szervezete bemutatkozott már a fővárosban, de a megyeszékhelyen közülük még senki sem élt ezzel a lehetőséggel. Maga az üzemeltető, a MTESZ Bács-Kiskun megyei szervezete 25 tudományos egyesü­letének összejöveteleihez biztosít helyet az épületben, és itt működik a TIT Bács-Kiskun megyei szerve­zete is. A felújítási munkák befejeztével az épületnek nemcsak a homlokza­ta szépült meg. Felújították a léte­sítmény klímaberendezését, új hangosító készülékeket szereltek fel, és bevezették a kábeltévét. A 250 személyes kongresszusi és 120 hallgatót befogadó tanácste­rem film- és videovetítésekre egy­aránt alkalmas. A Dózsa-terem- ben és a földszinti műszaki klubbal szomszédos helyiségben kisebb ülések, míg a harmadik emeleti he­lyiségekben tanfolyamok szervezé­sére nyílik lehetőség. Ugyanakkor felújították a Michelangelo Galéri­át is, amely kulturális jelentőségén túl még vonzóbbá teszi az épületet. Talán túlzás nélkül állítható, hogy ma már rangja van egy-egy technika háza-beli eseménynek. Az intézmény által meghirdetett előadások és kiállítások tudomá­nyos-műszaki fejlődésünket szol­gálják, és nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a közvetlen, személyes kapcsolatokon alapuló informá­cióáramlásban. Á. Urbán Lajos tudományos igaz­gatóhelyettes, Füri József tudomá­nyos főmunkatárs nemesítő és dr. Fodor István vegyész, laboratóri­umvezető segítsége nélkül aligha sikerült volna a Mathiász János tiszteletére szervezett tudományos ülésen rövid beszélgetésre össze­hozni a tanácskozás három külföl­di előadóját. A szomszédból érkez­tek, ketten jól beszélnek magyarul. A közös gondokkal kezdjük. Itt a Kárpát-medencében rossz idők járnak mostanában a szőlőre. A nyári aszályban legyengült tőké­ket szörnyű fagyok ropogtatták. Megfakult, elfonnyadt, elszáradt, sérült, foltos hajtások, levelek szo- morították idén is a kertészeket. Szlovákiában is, mint erről dr. Gáspár Vanek, a pozsonyi szőlé­szeti és borászati intézet tudomá­nyos osztályvezetője beszámolt: — Mi is hasonló gondokkal küszködünk. Mintegy 3000 hektá­ron pusztult el a termés. Noha az elfogyasztott szőlő és bor négyötö­de hazai termék volt eddig is, a behozatal további csökkentését várják az ágazattól. Kormányzati támogatást ígértek a felújításhoz, az időjárási viszontagságokat, a betegségeket jobban tűrő ültetvé­nyek kialakításához. Dr. Petár Cindrics, az újvidéki mezőgazdasági egyetemhez tarto­zó intézet osztályvezetője a jugosz­láviai fagytürő fajtákról foglalta össze ismereteit, a kutatási tapasz­talatait. — 1985-ben és két év múltán a téli fagyok, idén a tavaszi hidegek hozták nehéz helyzetbe a szőlőter­melőket. Elsősorban ellenállóbb fajták meghonosításától reméljük a termésbiztonságot. A mind éle­sebb gazdasági versenyben az ilyen ismétlődő veszteségek végveszély­be sodorhatják a szőlős gazdasá­gokat, mert a fagykárok csökken­tik a termést, növelik az önköltsé­get, rontják a minőséget. A ma­gyar nemesítőkkel közösen tíz- tizenkét éve dolgozunk a hideggel, az aszállyal, vagy éppen a túlságo­san sok esővel sikeresebben meg­birkózó fajták előállításán. — Bízhatunk? — Valószínűsíthető, hogy elmé­leti eredményeinket hamarosan a gyakorlat is igazolja. Főként az örökléstannal foglalkozóktól (ge­netikusoktól) várhatók számotte­vő, a köztermesztésben megmutat­kozó, az ágazat közgazdasági hely­zetét javító sikerek. A pozsonyi Antonin Muska mér­nök úgy vélte, hogy csak egymás tapasztalatainak szervezett átvéte- ' lével, átadásával vívhatják meg eredményesen harcukat a magyar, a csehszlovák, a jugoszláv szőlé­szek, állhatják meg helyüket a vi­lágpiacon. — Kutatásaink szerint a kör­nyezetbarát fajták ellenállóbbak, mert a várható betegségekre, ártal­makra genetikusán fölkészült szer­vezetük kevesebb védőszert igé­nyel a bajok elhárításához. Min­den lehetséges módon elősegítjük a vegyszer nélkül — vagy kevés vegyszerrel — boldoguló fajták el­terjesztését. A környezetvédelem a mezőgazdászok felelőssége is! A tanácskozás névadójáról, az eszmecsere hasznáról is kérdeztem vendégeinket. — Három évtizede együttműkö­dünk kétoldalú szerződések alap­ján a vírusmentesítési program­ban, az agrotechnikában és bor­technológiában a magyar kutatók­kal. Mathiász János neve tisztelt Csehszlovákiában. A szőlészek nagy része ismeri Kassán azt a kis ültetvényt, ahol Mathiász János megkezdte keresztezéseit. Tíz éve még megvolt, igaz, leromlott álla­potban. Nem tudom, most mi van ezzel az agrártörténeti emlékhely- lyel. Megtalálhatók nemesílési alapanyagként Maihiász-fajták is. Hasznos volt ez az összejövetel is. Dr. Gáspár Vanekhez hasonlóan minősítette a kertészeti főiskolán rendezett, színvonalas tudományos eszmecserét dr. Petár Cindrics. — Minden szakmai tanácsko­zásnak örülök. Most például Kiss Ervin előadására figyeltem föl kü­lönösen. Fajtaértékesílési módsze­réhez hasonlóan mi is megpróbál­kozunk. Az alkalom meg némileg ünnepélyesnek is mondható, hi­szen Mathiász nevét az egész vilá­gon ismerik a szakemberek. Elégedett Antonin Muska is. — Az utóbbi években felgyorsult együttműködésünk egyik fontos ál­lomása ez a kecskeméti emlék­ünnepség. Úgy látom, hogy mind­három országban meg kell újulni a szőlészetnek, még tudatosabban kell megválasztani a termőhelye­ket, a fajtákat, megszervezni a nö­vényvédelmet. Örülök, hogy jelen lehetek a Mathiász-telepi ernlék- tábla-avató, névadó ünnepségen. H.N. AHOL A MUNKAIDŐ HAJNALBAN KEZDŐDIK Az állatoké az elsőség Hosszan kanyarog a dávodi csa­torna a község határában. Partján házak sorakoznak. Tágasak az ud­varok, állattartásra, takarmány fogadására alkalmasak. Oda nyi­tok, ahol legnagyobb a szénakazal, Horváth Lászlóék portájára. Ka­rám a kazal takarásában. Vörös­tarka tehenek elnyújtózva élvezik az ősz eleji napsütést. A másik ka­rámban bikák, tíz áll a jászol előtt. Rövidesen kezdődik az abrakolás. Horváthné középkorú asszony, hajnaltól estig tesz-vesz a ház kö­rül. A férj leszázalékolt, hamar fá­rad, nem tud segíteni, csak a köny- nyebb házkörüli munkákban. A fiúgyermekre számíthatnak legin­kább, aki nemrégiben nősült. A bi­kákat ő vállalta bértartásra a Ga- rai Vörös Csillag Tsz-től. — Sajnos nagyon le vagyunk kötve — sóhajt Horváthné. — Sok elfoglaltsággal jár a takarmány be­takarítása. A fiatalok is folytatnák az építkezést, de kifogytunk az idő­ből. Most az állatoké az elsőbbség, velük kell jobban törődni. Bizony­talanságban vagyunk a takarmány miatt. Az idén még megoldjuk vala­hogy, de nem tudjuk, mi lesz jövő­re. A helyi téesz is gyarapítja az ál­latállományát, attól tartunk, nem tudnak annyi területet bérbeadni, mint előtte, bár ígérték. Nagyon kellene továbbra is a lucemafold. Tavasszal az utolsó pillanatban dőlt el, hogy nem lucernában kap­juk a háztájit, így Csátalján bére­lünk földet. Úgy néz ki, silót ka­punk igény szerint. Hetente kétszer hoznak. Akad olyan ember is, aki felszámolta a gazdaságot. Mint mondják, a bizonytalanság miatt. De reménykedem, hogy nem hagy­ják magára a kistermelőt. Hiszen a tejet is rendesen gyűjti a közös, ide visszük a közeli csarnokba. Korábban az asszony a termelő- szövetkezetben dolgozott. A férj is onnan betegedett ki. Géppel fej­nek, kézzel nem győznék a nyolc tehenet. A borjakat a vásárokon kínálják. Most is nevelnek kettőt. Kigömbölyítik, a vevőnek jobban tetszik, könnyebb az alku. Horváthné fürge asszony, meg­határozó személyiség a családban. Rengeteget talpal, hajnaltól késő estig. Most kezdte az állatok eteté­sét. Széna kerül a rácsba, abrak a jászolba. Utána jön az almozás, majd a fejés, mosogatás, géptiszto­gatás és akkor még ott a főzés, mosás, takarítás, a tipikus asz- szonymunkák. Ünnep, hétköznap — mindegy. Zs. Kovács István Drága kincsünk, a víz Az ENSZ Brundtland-bizottságának egy évvel ezelőtti jelentése után most a kanadai Országos Tudományos Tanács is megkongatta a vészharangot: veszélyben vannak a világ édesvízkészletei, amelyek nélkül elképzelhetetlen az emberi élet a Földön. A világ legtöbb édesvízkészletével rendelkező országának tudósai a napokban nyilvánosságra hozott jelentésükben azt állítják, hogy eltérő mértékben ugyan, de a földkerekség valamennyi országát sújtja a megfelelő mennyiségű tiszta édesvíz hiánya. Míg a fejlődő országokban általában maga a hiány jellemző, addig az iparosodott országokban a vizek szennyezettsége a fő gond. A jelentés szerint a világ lakosságának 26 százaléka, 1,3 milliárd ember nélkülözi a tiszta, egészséges ivóvizet. A tisz­tátalan víz által terjesztett betegségekbe évről évre 25 millió­an halnak bele, s 500 millió ember veszítette el látását az ivóvíz hiánya miatt. Ezek az adatok különösen meghökkentően hangzanak akkor, ha tudjuk — mint azt a jelentés írja —, hogy 20 milliárd dollárból — ami nem több a világ katonai kiadásai 4 százalékánál — 1990-ig maradéktalanul meg lehetne olda­ni az egészségre ártalmatlan ivóvíz eljuttatását mindenkihez. Az iparosodott országokban a vízkészletek szennyezettsé­ge miatt kérdéses a jövő biztonságos vízellátása. A szennye­zettséget gyakran túl későn veszik észre, s a földalatti víz­készletek tisztítása különösen fáradságos, hosszadalmas és költséges. A Kanada és az Egyesült Államok határán elterülő Nagy Tavak vizében például 350-féle kémiai vegyületet mutattak ki, köztük több mérgező vegyületet. Súlyos gondot jelente­nek a savas esők is. Pusztán Kanadában 600 ezer tavat fenyeget a légköri szennyezés, 100 ezer tó vizét savas esők máris elszennyezték, közülük 14 ezerből a vegyszerek min­denféle életet kiöltek. A légköri szennyezés globális jellegét bizonyítja, hogy Kanada sarkkörön túli területein észleltek Európából és Ázsiából származó szennyeződést, ,ezek között csernobili eredetű radioaktív üledékeket is. A Föld édesvízkészletei elméletileg 2015-ig elegendőek, aránytalan eloszlásuk miatt azonban helyenként már koráb­ban kiéleződhetnek a problémák. Bár a jelentés valószínűsíti, hogy a jövőben tömegesebb arányokat ölt a szennyvizek újbóli felhasználás céljából történő tisztítása, az ipari fel- használás növekedése miatt azonban a vízszennyezés foko­zódása is várható. A Brundtland-bizottsághoz hasonlóan a kanadai tudomá­nyos tanács is arra figyelmezteti a világ kormányait, hogy tartósan nem képzelhető el gazdasági növekedés akkor, ha egyidejűleg nem ügyelnek a természeti környezet épségére is. „Uj módon kell megközelíteni a környezet-, főként pedig a vízvédelem kérdését” — hangsúlyozza a jelentés, s új, korsze­rűbb, környezetkímélő, főként pedig kevésbé vízigényes technológiák meghonosítását sürgeti. Fontosnak tartja, hogy a probléma magas politikai szin­ten is tudatosodjék. „A javasolt megoldások hűen tükrözik egy-egy ország társadalmi és gazdasági viszonyait”. A jelentés azt tanácsolja Kanadának, hogy legyen élharco­sa a vízgazdálkodási tudományoknak és ajánlja fel tanácsait, szakértői segítségét más országoknak. A tudományos tanács dokumentuma nagy visszhangot keltett az észak-amerikai országban, ahol „a lakosság igen aggódik a környezet állapota iránt, s ezt az aggodalmat a politikai vezetésnek is figyelembe kell vennie” — mondotta William Smith, a jelentés egyik szerzője. KÍNA Újabb nyitott övezetek Néhány éves kísérlet után a kínai vezetés döntő lépést tett a külkereskedelem fej­lesztése, valamint a külföldi tőke bevonása érdekében: az eddig működő négy, úgyne­vezett különleges gazdasági övezethez és 14 nyitott Vá­roshoz hasonló lehetősége­ket kapott az egész kelet­kínai tengerparti terület. így a külföldi jelentkezők újabb 140 tengermelléki települé­sen fektethetik be tőkéjüket. A pekingi kormány egy sor olyan konkrét intézke­dést hozott, amelyek segítik e célok mielőbbi megvalósí­tását. Hajnan szigetén akar­ják például kialakítani Kína legnagyobb különleges gaz­dasági övezetéi. A külföldi tőke becsalogatása érdeké­ben itt már széles körűen le­hetőség lesz csak külföldi ér­dekeltségű vállalatok alapí­tására, és arra is, hogy a ve­gyesvállalatok esetében a hazai legyen a kisebb há­nyad. A külföldi cégeknek a mezőgazdasági termelésbe való bekapcsolódását ösztö­nözheti az az új rendelkezés, amely szerint 70, illetve 90 évre válthatnak földhaszná­lati jogot. Kiemelt fejlődést, a külpi­acokat megcélzó termelést irányoztak elő Sanghaj szá­mára. Kína ténylegesen leg­nagyobb ipari centruma a többi városnál szabadabban gazdálkodhat a városi költ­ségvetés eszközeivel. Ezen kívül a város vezetése már 3,2 milliárd dolláros külföl­di hitelhez folyamodott, hogy ezáltal is elősegítse a legmodernebb technológiák beáramlását és felépítse a fejlesztéshez nélkülözhetet­len kommunális intézmé­nyeket. Még az eddiginél is nagyobb gazdasági önálló­ságot kapnak a déli különle­ges gazdasági övezetek is. r A napjainkban meghirde­tett stratégiai célok alapjait 1979-ben rakták le Kíná­ban, amikor is különleges gazdasági övezeteket kezd­tek létrehozni, mintegy kí­sérleti terepként a későbbi szélesebb körű nyitáshoz A kísérlet sikerét mutatja, hogy az első négy övezetben mintegy 1800 ipari vállalat működik külföldi tőkerésze­sedéssel, s e terülelek terme­lési értéke tavaly elérte a 3,2 milliárd dollárt. 1984-ben újabb városok és területek kaptak különleges jogokat, most pedig az egész tenger- mellék. A nyitási politika „gyümölcseként” a Kínai Népköztársaságban a kü­lönleges gazdasági-kereske­delmi jogokkal felruházott területek nagysága eléri a 320 ezer négyzetkilométert — ez akkora, mint Lengyel- ország —, lakossága pedig a 160 milliót. A nyitott övezetek jelen­tős kiszélesítésének célja kí­nai közgazdászok szerint az, hogy végre számottevően növekedjék az ország szere­pe a nemzetközi kereskede­lemben, hisz a mostani 2 százalék az adottságokhoz viszonyítva igencsak kevés. Az export növelése révén gyarapodó valutabevételek pedig elősegíthetik a gyor­sabb modernizálást. Ezt re­mélik a külföldi tőke gyor­sabb beáramlásától is: 24,4 milliárd dolláros külföldi beruházás szerepel a tervek­ben, amelyekből csaknem 10 milliárd már meg is valósult. (Új-Kina—MTl-Press)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents