Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-19 / 224. szám

1988. szeptember 19. A PETŐFI NÉPE A 5 KÉNYSZERŰ TAKARÉKOSKODÁSOK Aszály után A A lesilózott területre már szórják a műtrágyát. A Ekkorák a kukoricacsövek — mutatja Kiszelv Gyula. muszáj Egyik ismerős mezőgazdasági szak­ember így fakadt ki a múltkor: azt liisz- sziik még mindig, hogy csak térdig já­runk az aszályban, pedig már a nyakun­kig ér! Azt valamennyi, megyénkben dolgozó gazdász tudja, hogy a szárazság az egész területen károsított. Az is kör­vonalazható nagyjából, hogy melyik tér­ségek azok, ahol a szárazság az átlagos­nál komolyabb gondokat okoz. Ylost két olyan szövetkezetbe látogattunk el, ahol „természetesen” van terméskiesés, van aszály kár, éppen szerencséjük nincs. Merthogy ha a tiszaalpár—nyárlőrinci üntüzüfürt már üzemelne, ha a Tisza vize már mesterséges csapadékpótlásra lenne fogva .. . sorolni lehelne még a sok ha kezdetű mondatot. A valóság azonban az, hogy ezek még megvalósu­latlan beruházások, amelyek a sovány pénztárcája, as/.álvgondokat hurcoló üzemektől pénzt igényelnek. E gazdasá­gok vezetői, szakemberei, tagjai mégis úgy döntöttek: az öntözőfiirt-beruházás mindenekelőtt. Kétszeres veszteség A Tiszaalpári Búzakalástb Termelő- 1 szövetkezetről az utóbbi években örömteli -hírrel nem szolgálhatniuk. A múlt évben több mini hatmillió fo­rint volt a veszteségük, a szőlőt vitte el a fagy. Ez azonban már csak tetézte növénytermesztésük gondjait, hiszen 1982 83-tól folyamatosan 4-5-6 mil­lió forint az a veszteség, amit a száraz­ság okoz a terméskieséssel. A szövetke­zetben Banns Imréné, ti főkönyvelő se­gít kibogozni a gazdálkodást széltében- hosszában összekötő aszály-szálakat: Az évek óta tartó csapadékhiány miatt a talaj nem képes féllöltődni víz­zel. tehát a növényzet a nyári szárazság idején nem tud nedvességet felvenni. Nálunk a gabona sem jött igazán jól be az idén: a hatszáz hektár búza és a 250 hektár árpa körülbelül 500 kilogram­mal fizetett kevesebbet. A 400 hektár kukoricából már lesilózutnk százat, a maradék területen a vártnál ezer- ezerötszáz kilogrammal kevesebb vár­ható. A takarmány az 1200 szarvas- marhának kell. a fölösleget értékesíteni szoktuk. Az idén az. utóbbira már nem futja a termésből, sőt az állattenyész­tők már most mondják, hogy jövőre a takarmány felhasználás megnövekszik a termények alacsony heltartalmi érté­ke miatt. Mintegy 200 hektár lucet- nánk van, amit rendes körülmények között háromszor vághatunk le. az idén a második kaszálás eredménye is majdnem semmi lett. A veszteség tehát kettős, egyrészt a termés mennyiségé­ben. minőségében, másrészt az árbevé­telben jelentkezik.- Márpedig ha kevesebb az árbevé­tel, kisebb a nyereség — már ha van —, a következő év megalapozásának lehetőségei csökkennek. Minden áron Folyamatban van a tehenészeti te­lep rekonstrukciós bővítése.melyhez tá­mogatást is kapunk. l986-b:tn pedig el­kezdődött a mi részünkre is a tiszaalpári -nyárlörinci ömöz.öfürt tervezése. Az idén kezdődő kivitelezés összesen 120- 130 millió forintba kerül. A saját erő. amit elő kell teremtenünk hozzá, mint­egy 50 millió forint. Úgy tartjuk, hogy ezt a beruházást mindenekelőtt végig kell vinni! Ennek az az ára. hogy évek óta a korábbinak felél tudjuk gépesítésre fordítani, az idén egy fillért sem. Az egyéb anyag- és eszközvásárlásoknál szintén erőteljes a takarékoskodás, már ha ezt annak lehet nevezni. Késleltetjük a termeléshez szükséges befektetéseket, így a hízómarha-alapanyag vásárlását, csak a legszükségesebb műtrágyameny- nyiséget vesszük meg. A kicsit is hanya­golható karbantartásokat elhagyjuk. Mindemellett tudjuk, hogy ezek a kény­szerű lépések visszaütnek, így csak tol­juk magunk előtt a bajokat. — Hogyan tartja lehetségesnek a problémák megoldását? A költségek csökkentése mellett igyekszünk tagjaink pénzét is bevonni a termelésbe, célrészjeggyel, termelési kölcsön formájában. Meg kell azonban mondanom, nem nagy sikerrel. Járjuk a bankokat is. nekünk 1990 91 lesz az öntözöfürt beruházásában a rázós évünk. Szeretnénk valahogyan előte­remteni a szükséges összegeket. A pénz­intézetek azonban idegenkednek az ön­tözési beruházás hitelezésétől,és egyéb­ként is azt még távolinak tartják. Export helyett A szomszédos Tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezetben kiszelv Gyula elnök és Kiss Lajos löagronómus sza­vain érezhető, nem most foglalkoznak először az aszály témájával. A múlt év ősze is rosszul indult mondja az elnök . a vetések talaj- előkészítéséhez sokkal több energiái használtunk fel. több munkaműveletet kellett elvégezni, és közben ripityára ment jó néhány traktorgumi. eke. A vetés, mondani sem kell, porba tör­tént. Szerencsére, a téli csapadék segí­tett. a növények szépen sorollak. An­nál rosszabb volt áprilistól júniusig, amikor harminc milliméter (!) csapadé­kot mértünk. Az akkori és későbbi Ibr- róság szintén meglette a magáét, a ga­bonák és a lucernamag kivitelével min­den károsodott. Mire számíthatnak a növény lei•- inelésben? — Őszi búzánk és rozsunk mintegy ezer hektáron termen sorolja a fő- agronómus összességében maga­sabb lett a hozam a tervezettnél, de jóval alacsonyabb annál, mint az első termésbecslések mutatták. A legjobb területünkön a holt és az élő Tisza ölelésében termen 7.8 tonna búza hektáronként, de volt tábla, ahonnan 2,7 tonnái arattunk. A minőség is gyengébb lett, kimondottan kiváló ga­bonánk nem volt, pedig erre képes faj­ták 15 százalékban szerepelnek a terü­leten. Közepes minőségűből is csak harmincszázaléknyit adtunk le, a többi gyengének minősült. A legrosszabb volt látni az 53 hektár dinnyeföldel. Úgy higgye, szabályosan megsültek a nagyobb, öt kiló körüli dinnyék. Pedig exportálni szerettünk volna belőlük! A fövetésü kukoricának egy részéből erősen csökkent értékű siló készült, a többi területen a 6.5 tonnás hozammal szemben tahin elérjük a 3.8 tonnát. A silónak vetettben a hozam kiesése negyvenszázalékos, csakhogy cső nincs rajta, a szarvasmarháink, julíaink ener­giaszükségletét tehát pótolnunk kell. Még szerencse, hogy a vetésszerkeze­tünkben szerepel a rozsos, bükkönyös, lucernás takarmánykeverék, amelyből szilázst készítünk, igaz, ehhez viszont a hiányzó rostlarlartalmat kell hozzá­adni. Egyszóval ez azt jelenti, hogy töb­bel és drágábban kell vásárolnunk - egészíti ki az elnök - . mint ahogy ed­dig. Mi minden fölös terményünket el­adjuk ugyanis, és ennek áráért vásáro­lunk például tápokat. :— És a többi vásárlás, a beruházás, az öntöző fúrt? Minden forintot meg kell fogni Minden forintot igyekszünk meg­fogni állítja Kiszely Gyula .a veszteséges tevékenységeinket meg­szüntettük. Az utóbbiak közé tartozott például a fóliatelep, ahol ma eredeti rendeltetése helyett háromszázezer ka­csát nevelünk évente. De radikálisan csökkentettük a létszámunkat is. 1983- ban és 86-ban kél lépcsőben a 730 tagunkból 420-at tartottunk itt. úgy, hogy nem volt kivételes helyzetben a vezetőség sem. A vásárlásainkat mi is visszafogjuk, bár a következményeket könnyen el tudjuk képzelni. Minden mozdítható erőnket az öntözőfürt­beruházásra fordítjuk. Nagyon szerel­nénk. hogy ne kelljen kiválni ebből a társulásból. Az első négy esztendőben 1987-től saját fejlesztési forrása­inkat használjuk fel. A fennmaradó há­rom évben a saját erő felét hitellel tud­juk csak vállalni, l'.rrc azonban kézzel­fogható ígérvényünk még nincs. Sokszor szólnak arról, hogy a tagi pénzeket is jó lenne megmozdítani folytatja Kiss Lajos. Mi próbálko­zunk. Például a benzinkutat úgy hoz­tuk létre, hogy célrészjegyet adtunk ki. Ennek tapasztalatait szeretnénk fel­használni a közeljövőben szárító építé­séhez. valamint a forgóalap feltöltésé­hez. Sőt, azon is gondolkodunk, hogy az önlözőfejlcsztéshez is célrészjegyet bocsátunk ki. Ennek fejében garantál­juk tagjainknak, hogy háztáji földjüket az öntözött területen adjuk ki. Csak­hogy ez a „pénzszerzési" forma egyre jobban behatárolódik, tagjainknak is egyre kevesebb nélkülözhető pénzük van. J * Eddig valahány gazdaság szakembe­rét kérdeztem, mit. hogyan próbálnak az aszálykárok csökkentésére tenni, mind előállt valamilyen ötlettel. A költségek csökkentése mindig szóba kerül, mint kényszerű, de föltétlcn szükséges lépés. Igaz, minden esetben azt is hozzáfűzik, ma már c „takaré­koskodás" gyakran szakmai megalku­vást jelent. Hiszen az idő természetesen rontja az épületek állagát, a nem pótolt talajerő hiányában a következő évek­ben csökkent hozamok várhatók, a gé­pek lassan használhatatlanná avulnak. Az új beruházások tervei illuzórikusak, ami azt is jelenti, hogy a termelés bővü­lésének. korszerűsödésének folyamata- megreked. A pénzszűke csökkentésére egyre gyakrabban hallhatunk arról, hogy a tagok pénzeszközeinek igénybe­vételét tervezik a gazdaságok, vagy ép­pen próbálkoznak vele. E műveletek sikerei azonban mindinkább kétsége­sek. Az üzemek elszegényedése a tagok pénztárcáján is meglátszik. És azt sem lehel figyelmen kívül hagyni, hogy a háztáji gazdaságokban ugyanúgy „ara­tott" az aszály, mint a nagyüzemi táb­lákon. Mit lehet (lehetne) tenni a helyzet feloldására? A mezőgazdászok han­goztatják: nem várnak semmiféle kö- nyöradományt. De azt is igenis elvár­ják. hogy termelésüket reálisan ítéljék meg. Nem pénzt kérnek, hanem terheik csökkentését. Csupán annyit, hogy a mezőgazdaságról az immár nemhogy hetedik, hanem sokadik „bőr” lehúzá­sa ne következzék be. Gál Eszter ÉRZELEM HEL YETT ÉRDÉK A gabonatermelés jövője Magyarországon Az idén a búzatermelésben rekord született. A gazdaságok hektáron­ként átlagosan 5440 kilogramm ter­mést takarítottak be, ami néhány ki­logrammal meghaladja az eddigi re­kordot. Maradéktalanul mégsem örülhetnek a gazdaságok vezetői, mert aratás közben és azóta is nehe­zítette helyzetüket a gazdag termés felvásárlásának pénzügyi ellentéte­lezése. Kevés volt a pénzük a gabo­naforgalmi vállalatoknak, kibocsá­tott váltóikat vonakodva fogadták el a partnerek. Több helyen a ke- nyérnekvaló leértékelődéséről, bi­zonytalan megítéléséről beszéllek, mivel a búzáért kapott váltót az adó kifizetésére nem fogadták el, mintha az állam sem bízna a termés értéké­ben. A késedelmes fizetés sok helyen a pénzügyi stabilitást veszélyeztette. Pillanatnyilag tehát megingott a búzatermelésbe vetett hit, de mind­ennek ellenére ezután is a legfonto­sabb árunövények közé tartozik a gabona a gazdaságokban. Ezt min­denekelőtt az jelzi, hogy a szántóte­rületnek még mindig több mint 60 százalékát foglalja el. A gabona ér­téke évente 50 milliárd forint, ezen­túl még az állattenyésztés is 80-90 milliárd forint értéket állít elő a ga­bona takarmányozása révén. A kettő együtt meghaladja a mező- gazdasági termelési érték felét, emi­att pótolhatatlan bevételi forrásai a nagyüzemeknek, nélkülük az. ered­ményes vállalati gazdálkodás el sem képzelhető. Már régóta nem érzelmi alapon á kenyérnek való megtermelése miatt —, hanem gazdasági érdekből kíséri megkülönböztetett figyelem a gabonatermelést a gazdaságokban. Az érdek volt a döntő 1985-ben is. amikor 10 százalékkal'csők kent a kukorica vetésterülete. Ez ellentétes volta népgazdasági törekvésekkel és szükségletekkel, hiszen a kukorica a búzánál drágább a világpiacon, s a takarmánygabonára itthon is nagy szükség van. Az üzemi és az országos érdek ütközött, s mivel a döntést a vetést irányítók hozták, a maguk javára cselekedtek. Jó okuk volt rá, mert a kukorica vetésterületének növelésére inkább csak a szavak, a búzáéra akkor a gazdasági ésszerűség ösztönzött. A nyolcvanas évek derekán a búza­termelés hektáronkénti jövedelme hétezer, a kukoricáé háromezer fo­rint körül mozgott. Az ellentmon­dásokat tapasztalva számos, nem mindig a piac szabályaira épülő ösztönzési módszer születeti, s bár valóban javult valamelyest a kuko­ricatermelés jövedelmezősége, mér­tékét, gazdasági hatását jelzi, hogy a gazdaságok az idén is 5 százalék­kal kisebb területen vetették el a tervezettnél. Az ösztönzés tehát a kukoricalermelésbcn sem volt egyértelmű, s ugyanebben az idő­ben romlott a búzatermelés helyze­te. ’A tapasztalatok mégis félreért­hetetlenül bizonyították, hogy a kukorica és a búza termelésének gazdaságossága egymással ellenté­tes irányban mozgott, semlegesítve ezzel a kedvező hatásokat is. A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa elemezte a búzaterme­lés jövedelmezőségét s kiderült, hogy 1986-ra a tonnánkénti terme­lési költségek 34 százalékkal nőttek 1983-hoz képest, a felvásárlási ár viszont csak 9 százalékkal emelke­dett. Ennek következménye, hogy az átlagos jövedelem visszaesett; s szinte már elrettentő tapasztalat, hogy 1986-ban a termelőszövetke­zetek fele, a termőterület 40 száza­lékán tonnánként 420 forintos vesz­teséggel termelte a búzát. M indezek a tények, hatásukkal, a várható következményekkel előre lehet számolni. A gabonatermelés korábban tekintélyes és biztos jöve­delemtermelő ágazata volt a mező- gazdaságnak. s ha ez bármilyen ok miatt kedvezőtlenül változik, to­vább romlik a gazdaságok pénzügyi helyzete. Az pedig máreddigisa kriti­kus határhoz érkezett a termelőszö­vetkezetek több mint harmadában. A gazdaságok érdeke tehát a ga­bonatermelés fejlesztése mellett szól; am ezt sokan megkérdőjelezik, mondván: a gabona ára alacsony a világpiacon, s a túltermelés miatt nehezen is értékesíthető. Kétségtelen, a tíz évvel ezelőtti tonnánkénti 160-180 dolláros ár a legutóbbi években 80-100 dollárra csökkent. Most újra fordulóban c folyamat: az amerikai kontinensen szárazság van, csökken a gabona- termés, nő a kereslet és a világpiaci ár. jelenleg 120-130 dollárért vásá­rolják a búzát. E konjunkturális helyzetnél biz­tonságosabban mutatja a gabona­termelés jövőjét, hogy a mintegy 100 milliárd forint értékű élelmiszer- exportra mindaddig szüksége van az országnak, míg annak csökkenését más népgazdasági ágazatok nem ké­pesek pótolni. Az élelmiszerexport egyik stabil alapja pedig a gabona, hiszen közvetlenül, valamint a ta­karmányozás révén az állattenyész­tési termékekkel szolgálja a külgaz­dasági egyensúlyt. A gabona jövője az egész magyar gazdaság teljesítő­képességétől függ. Jelenleg szükség van rá, népgazdasági és üzemi érdek a fejlesztése, ezért a valós termelői ér­dekeltség sem hiányozhat. AZ IPAR KIVÁLÓ MESTERE Szeremle hű fia Itt, a Duna Tisza közén akkor még hallani sem lehetett arról, hogy a városi emberek a környezeti ártalmak elől a tisztább Icvegőjü.csöndcsebb községek­be szivárognának, amikor egy barátom azt mondta: faluhelyen is lehet európai módon élni; a jelző nála elsősorban azt jelentette: nem begubózva, ha nem az or­szágos és a nemzetközi kulturális áram­latokkal lépést tartva. S mindehhez még az is hozzátartozott: a fölnevelő szülő­helyet, a falut közelebb emelni a város­hoz ahelyett, hogy minden, ott fölcsepe­redő (.írástudó” a nagyobb „településre mentené magátés családját. Ő maga hite szerint cselekedett. Nemrégiben egy mesterember, divatosabb szóval élve. vállalkozó juttatta ezt eszembe, aki ugyancsak elhatározta: mindent meg­tesz ezerötszáz lelket számláló szülőfa­luja vonzerejének növeléséért. Végit Já­nosnak hívják, és Szcremlén él. A mi falunkból sehová sem vezet út —mondta a település bemutatására. Azért, hogy aki itt születik, ne zsák­utcába torkolljon az életútja, sokat kell dolgoznunk, nekünk, szercmleieknek. A harminchét éves kisiparos az idei május elseje alkalmából megkapta a megyei tanács által adományozott Ipar Kiváló Mestere címet. Az elismerésre sajátos magyarázatot talált: — Annak természetesnek kell lennie, hogy egy iparos becsületesen elvégzi a munkáját, megkapja érte a fizetséget, de kitüntetés ezért nem jár. Az én ese­temben, azt hiszem, a községért végzett közéleti, társadalmi munkát ismerték el az oklevéllel. Végh János tiz éve kisiparos. Baján, a Ganz Villamossági Művek gyárában tanulta ki az esztergályosszakmát. Csakhogy ennyivel nem elégedett meg: rövidesen a lakatos- és a hegeszlőszak- munkás-vizsgát is letette. Esti tagoza­tos szakközépiskolát végzett, majd Egy különleges jármű: a sínautó Ma már különlegesnek számít a ké­pen látható jármű. Kevés híján 30 éves ez a Warsawa, amely a 60-as években közkedvelt, új típusként rótta a köz­utakat. Most már csak néhányat látni belőlük, sínautóként még kevesebbet. Ezzel a Nysa-motorral üzemelő, hátsó­kerék-meghajtású járművel most a Kecskemét környéki pályafenntartási főnökség dolgozói járják a vaspályát és ellenőrzik állapotát. (MTI-fotó) érettségi után végül a technikusi minő­sítőt is letette. Már kisiparosként lett gépi forgácsoló szaktechnikus. Termé­szetesen a mestervizsgát sem mulasz­totta el, bebizonyította, hogy szakmáit magas szinten műveli. A tőzsgyökercsszcrcmlci férfi szolgál­tatással kezdte a kisipari tevékenységet. Olajkályhákat, háztartási gépeket, víz­ellátó berendezéseket javítgatott, vas­szerkezeteket, ajtókat gyártott a tanács­nak, a lakosságnak. Amikor bevezették Szeremlére a vezetékes vizet, visszaszo­rult az olajkályha, felül kellett vizsgál­nia: a megrendelések számának csökke­nése mellett érdemes-e kitartani e profil mellett? Váltott: gépalkatrészeket kez­dett gyártani. 1982 óta ezt csinálja. Fő kooperációs partnere a Kismotor- és Gépgyár bajai egysége. — Amikor ez kezdődött, azon az el­ven voltam, hogy mindenféle partneri igényt ki tudjak elégíteni akkor is. ha ez nem túl jó nekem anyagiakban. Nagyon jó a kapcsolatunk. Az idén azonban az újabb és újabb változások, azadó ésa re­zsiköltségek emelkedése, s az a tény, hogy az alkatrészeket öt-hat évvel ez­előtt megállapított árakon gyártjuk, to­vábblépésre késztetnek. Olyan gépek önállógyártására kell berendezkednem, amelyek keresettek, vagy éppenséggel hiánycikknek számítanak. Most a piac­kutatásnál tartok. Ez hosszú és kemény munka, nem beszélve arról, hogy a vál­táshoz sok pénz is kell. Tehát a kockázat nem kicsi, szélhámos módra nem lehet nekivágni. Jelenleg, úgy tűnik, hogy ja­nuárban megkezdhetem a gépek önálló gyártását Végli Jánosnak terve megvalósításá­hoz alumíniumöntödéje van, azonkí­vül, hogy a forgácsoláshoz a magas szintű szaktudása mellett gépekkel is rendelkezik. Négy alkalmazottat fog­lalkoztat: olyanokat, akikkel hosszabb távon együtt tud dolgozni. Szeremlén is eligazodhat az ember a gazdasági élet útvesztőiben „európai" módon erre bizonyság Végh János kisipari tevékenysége, vállalkozói ma­gatartása. A községben tanácstag, s ré­szese minden olyan szervezetnek, szer­vezkedésnek. amellyel a falubeli életkö­rülményeket javítani lehet. Közösség- épitő ember Végh János. Részt vesz a sporlegyesület tevékenységében, irá­nyításában, hogy a fiatalok lakóhelyü­kön megtalálják a testedzési lehetősé­get. Tagja a kullúrház társadalmi veze­tőségének, a népi együttesük európai hírű. A horgászegyesületben is számít­hatnak rá. Úgy vélem, hogy ha ezeket a kö­zösségeket együtt tudjuk tartani, ha a munkájuknak ezt a színvonalát meg tudjuk őrizni, akkor sokat teszünk a falu életben maradásáért vélekedett Végh János. A lényeg, hogy a közös­ségi szellem ne gyöngüljön, hogy a be­felé fordulásnak elejét vegyük. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy a község egy emberként mozdul, ha közérdekről yan szó. Sajnos a kelle­ténél kevesebben vagyunk, akik egy­formán gondolkodunk és cselekszünk is. amikor kell. Arra törekszünk, hogy a lokálpatrióták tábora erősödjön, a faluból elvágyóké pedig minimálisra csökkenjen. A. Tóth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents