Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-16 / 222. szám

1988. szeptember 16. • PETŐFI NÉPE • 5 MIBEN SEGÍTENEK A KOMMUNISTÁK? Szerkezetváltás a Temaforgnál • Készül a konfckciörcs/lcgben a matrac. Nem nehéz pontosan megfogal­mazni azt a segítséget, amit a gazdasági vezetők kapnak a pártalapszcrvezetuil kezdte László Tibor, a Textilhulla­dék és Feldolgozó Vállalat kunszent- miklósi gyárának főmérnöke, a városi pártbizottság tagja, amikor „nekisze­geztem" a kérdést. Pártalapszervc- zctünknek hetven tagja van, évente rendszeresen beszámoltatnak bennün­ket, mit tettünk a termelés, a nyereség, a gazdaságosság, a műszaki fejlesztés, a munkabérek érdekében. A légkör nyílt és kritikus, olykor forró is, ugyan­is parázs vitákban alakul ki az állás­pont. Gazdasági vezetőként társaim és én is érzem, figyelnek munkámra, sza­vamra az emberek. Legtöbbször én ké­rem a kommunisták, elvtársaim segít­ségét, hogy ezt vagy azt magyarázzák meg a munkásoknak, esetleg értessék meg munkatársaikkal a túlóra, a több­letmunka szükségességéi. Konfliktusok, nézetütközések két­ségtelenül ott alakulnak ki. ahol a ter­melés ütemével, hatékonyságával, az anyagejlátással. a munkabérrel vagy más „zsebbevágó" dologról van szó. A Temaforg kunszentmiklósi gyára öt év óta sikeresen haladt előre. Amig 1982-ben csupán 40 milliós volt a nye­resége, 1987-ben már 180 millióra nö­vekedett. Igaz. eközben a gyár is na­gyon sokat változott — köszönhetően a jó szervezésnek, az előrelátó gazdál­kodásnak. a műszaki fejlesztésnek — miközben a létszám 640-ről 400-ra csökkent. Az első szerkezetváltás döntő volt az üzem szempontjából a nem profilba illő tevékenységet, a géptisztító rongy gyártását máshová irányították, s ma­radt számunkra a nemszőlt textília elő­állítása, amelyet folyamatosan tovább­fejlesztettünk. Maradjunk 1982-nél. Abban az évben 500 tonna ilyen termé­ket állítottunk elő, tavaly ez már 7 ezer tonna volt. Ennek 80 százalékát ex­portra készítettük, amelynek csupán 10 százaléka volt konvertibilis elszámolá­sú. Az idén előnyösebben alakult mindez, ugyanis az export 30 százaléka megy a tőkés országokba. A gyár a piaci követelményeknek megfelelően, ismét szerkezetváltás előtt áll. A piac ugyanis jobban keresi és jobban is megfizeti a magasabb fokon feldolgozott textíliákat, a konfekciót. Éppen a megrendelések miatt bő­vítjük konfekciórészlegünket. Tőkés exportra kempingmatracbetéteket kül­dünk teljesen kész állapotban, az idén még 45 ezer darabot. A szerződés értel­mében, jövőre el kell érnünk a 100 ez­ret. S most ismét visszatérek a kommu­nisták segítségére. A napokban kap­tunk egy megrendelést, hogy négy nap alatt készítsünk el 20 ezer egyszer hasz­nálatos nemeztakarót. Ezt katasztró­fáknál, szerencsétlenségeknél használ­ják. Hét végi, három műszakos terme­lést kellett szerveznünk. Beszéltem a kommunistákkal, a dolgozókkal. Nem sok idő múlva és ebben a párttagok nagyon sokat segítettek —, sikerült megszervezni a munkát, s időben elké­szüllek a takarók. Sok ilyen és hasonló példát tudnék felsorolni, mert a nyílt, őszinte szóra fogékonyak az emberek. Mindezek ellenére ez az esztendő ed­dig sem volt sétagalopp a Temaforgnál. Döntően szovjet exportra termeltek, úgynevezett geotextiliát, de a partner az árul nem tudta ellentételezni, s emi­att csökkent az export. A kevesebb export gyári átszerve­zést követelt. Húsz munkást kellett olyan munkahelyre irányítani, ahol ke­vesebb a kereset, nincs műszakpótlék. Az áthelyezést egy őszinte, a párt- és a szakszervezettel közös beszélgetés előz­te meg. Elmondtuk: kényszerhelyzet­ben vagyunk, csupán ez lehet a kiút. A munkások megértették az intézkedés szükségességéi, azt aláhúzva: bízniuk kell a vezetőkben, de ezzel a bizalom­mal csupán élni szabad, visszaélni so­hasem. Az együttmunkálkodás, az őszinte alkotó légkör, a nehézségek kö­zös leküzdése, az előrelátó gazdálko­dás, a hatékonyság lehet az üzem poli­tikája, s ebben partner nálunk a párt- alapszervczet és a szakszervezet is. Valóban, a jó együttműködés nélkül aligha lehetne ebben az évben 6 ezer tonna nemszőlt textíliát előállítani, il­letve az éves 80 milliós nyereséget meg­termelni. Ennek megvalósításához azonban nem fér kétség, ugyanis az első félévben a termelési érték elérte a 370. a nyereség pedig az 50 millió forin­tot. Gémes Gáhor HÁZUNK TÁJA >•••• i se v V'Vtelf * •• ma - ­Időszerű tennivalók A gyümölcsösben van most a leg­több munka, szedhető már az alma, a körte. Csak az egészséges gyümölcsöt tegyük rekeszbe, a sérülteket fogyttsz- szuk el minél hamarabb. A korán le­hullott lombot minél előbb semmisít­sük meg. hiszen a kórokozók, betegsé­gek áttelelését így megakadályozhat­juk. A tárolásra szánt szőlőfürtöket válo­gassuk át. Csak a laza, egészséges szőlő alkalmas erre. Folytassuk a szüreti elő­készületeket, szerezzük be a tárolóedc- nyeket, ellenőrizzük a prés működését, lehetőleg tartalékoljunk alkatrészeket. A szüret kezdetének legkedvezőbb ide­jét folyamatos próbákkal állapítsuk meg. A különböző helyekről szedett szőlőből sajtoljunk mustot, és ennek ha­tározzuk meg cukor- és javtartalmát. A zöldségesben vessük az áttelelő spenótot, a feketegyökeret, készüljünk az áttelelő káposztafélék és az áttelelő saláta magjainak vetésére. A fólia alá most tegyük a spenótot, sóskát, hóna­pos retket. A virágoskel tben szedjük fel. tisztít­suk meg a gladióluszgumókat. száraz helyen tároljuk az egészségeseket. Az évelők szaporítása, illetve gyepesítés előtt nézzük meg. mennyi a talajlakó kártevő, drótféreg, cserebogárpajor. Ha szükséges, egészítsük ki a talaj- előkészítést fertőtlenítéssel. Kalitkás kedvenceink A nyársfark ú amandina Auszt­rália tropikus vízpartjairól, nyílt szavannáiról származik. Két alfaja — a piros és a sárga csőrű — első­sorban a fümagvakat fogyasztja, hazájában kedvelt csemegéje a ter­mesz. Mutatós, elegáns az egyfor­ma hím és nőstény, színes csőrével, fekete szemcsíkjával, fekete farká­val és „zsabójával”. A kalitkában legkönnyebben szaporítható ma­darak egyike, fészkeléshez zárt • Nyársfarkú amandina vagy félig nyitott odút fogad el. Négy-hat tojásából 13-14 nap alatt kelnek ki a fiókák, amelyek 20-22 napos korukban repülnek ki. Fió­kaneveléskor feltétlen adjunk ne­kik főtt, reszelt kéménytojást, liszt­kukacot, egyébként zöldet, tyúk­húrt, salátát, almát, csíráztatott magvakat (köles, muhar, fénymag keverékét). SZOVJETUNIÓ Az első innovációs bank Leningrádban létrehozták az első szovjet innovációs bankot. A pénzintézet részvényesei a város 14 vállalata, tudomá­nyos-kutató és tervezőintézete, társadalmi szervezete, valamint ;t legnagyobb leningrádi felső- oktatási intézmények lettek. Az új bank feladatairól és tevé­kenységének módszereiről V. Szemjonov, a részvényesek ta­nácsának elnöke a következőt mondotta: — Mint ismeretes, sok-sok új elgondolást „temetnek el” a bü­rokratikus hivatalokban, és gyakran hozzák fel az elutasítás indokaként, hogy nincs pénz. Mostantól mind a bevezetéssel, mind pedig a tudományos ki­munkálással kapcsolatos anya­gi támogatásért Leningrádban az innovációs bankhoz lehet fordulni. Az innovációs bank teljes ön­álló elszámolással es „felettes” hatóság nélkül fog tevékeny­kedni. Vezető szerve, a tanács, a részvényeseknek tartozik el­számolással. A bank működése közvetlenül az eredményesség­től függ majd. Az „elgondolások" dosszié­jában máris sok érdekes ötlet van. Először azonban a köz­szükségleti cikkekre szeretnénk összpontosítani. Hiszen az élel­miszer- és a bútoriparban, a háztartási gépek gyártásában és más ágazatokban „holt tőke­ként" fekszik el sok-sok nagyon jó, meg nem valósított elgondo­lás. Az ipari építési bankok rendszerint nagyvállalatokat és megrendeléseket finanszíroz­nak. Az „apró dolgok” nem ér­deklik őket. Az innovációs bank kezdetben éppen az ilyen elképzelések megvalósítását se­gíti. (APN—MTI-Press) FEGYVERES rablótámadása ba- latonedericsi benzinkutasok ellen, olvasom a hírt, és — reménykedem. Hátha ez a legújabb bűncselekmény vezet el végre nálunk is — mint veze­tett el éppen a benzinkutasok elleni támadások sora az Egyesült Álla­mokban már évtizedekkel' ezelőtt — a megoldáshoz: a hitelkártya be­vezetéséhez. Hiszen ahol hitelkártyát használnak, ott nem gyűlnek fel rab­lókat csalogató súlyos összegek sem a benzinkutaknál, sem az áruházak­ban, sem másutt. Ott nem érdemes utcai járókelőket megtámadni, mert tudni lehet, hogy nem hordanak készpénzt maguknál, hanem hitel­kártyával fizetnek. Olyan pénzhe­lyettesítő eszközzel, amit a rabló nem tud hasznosítani, amellyel csak jogos tulajdonosa fizethet, aki jogo­sultságát kézjegyével, aláírásával igazolja. S ha a biztonság lenne a pénzkí­mélő eszköz alkalmasságának elő­nye, tán nem is lenne érdemes áttérni a használatára. Ám a biztonság in­kább csak amolyan mellékhatása a hitelkártyának. Áz igazi, a fő célja a fizetés egyszerűsítése, az ezzel járó hihetetlenül magas költségek meg­szűnése. Mert a pénz, legalábbis bankó for­májában, nagyon sokba kerül. És nem is csupán magának a bankónak az áráról — a papír áráról, nyomda- költségről — van szó, bár az sem elhanyagolható. Ennél is többe ke­rül, hogy a pénzt számolni, kötegel­ni, szállítani, őrizni kell. Tessék csak megnézni akármilyen kis üzletet zá­rás után: a pénztáros ott ül, s a lehú­zott redőny mögött számlálja, rende­zi, kötegeli az ezreseket, az ötszáza­sokat, a százasokat, az ötveneseket, azután kis csomagokat készít a fém­pénzekből is, és amikor mindezzel elkészült, s listái állított ki vala­mennyiről, akkor el kell mennie a pénzzel a postára. No nem egyedül, mert jelentékenyebb összeggel nem sétálhat egymaga az utcán: általában kelten adják fel a napi bevételt. Olt azután az összes beérkezett pénzt újraszámolják, újrakönyvelik, és most már fegyveres őrökkel viszik tovább a bankba, ahol kezdődik, il­letve folytatódik a számlázás és a könyvelés, hogy a pénz folytathassa körforgását. A bankból a munkálta­tókhoz, onnan fizetési napokon a munkavállalókhoz, onnan a boltok­A pénz ára ba, az éttermekbe, a benzinkutak­hoz, a díjbeszedőkhöz, ezer meg ezer csatornán át a postára, a postáról a bankba és így tovább. AKIK SZÁMLÁLJÁK, könyve­lik, kísérik, őrzik és szállítják körbe- körbe a bankókötegeket, azokat mind meg kell fizetni. Amint meg kell fizetni a közreműködő gépeket is: a pénzszállító autót, a számlálást és a könyvelést könnyítő gépeket mechanikus és elektronikus masiná­kat is, azok benzin- és áramfogyasz­tását, és mindennek megannyi járu­lékos költségét. Mennyibe kerül hát a pénz és a pénz használata? Nincs erről magyar kimutatás, de ha meggondoljuk, hogy a lakosság több száz milliárd forintot forgat állandóan, s ha megpróbáljuk ezt az összeget bankó- kötegekben elképzelni, hát aligha taksálhatjuk kicsire a pénz használa­tának költségeit. De azt észre sem vesszük — mert megszoktuk, természetesnek véljük — hogy milyen sok fáradozással és kellemetlenséggel jár a pénz haszná­lata számunkra is. Hogy nekünk is mennyivel egyszerűbb lenne bankók helyett csupán hitelkártyát hordani, azzal bármikor és bárhol, bármit megvásárolni. S mennyivel köny- nyebb a pénztáros dolga is: csak be­teszi a leolvasó gépbe a hitelkártyát, s az elektronika mindent regisztrál. Miért nincs hál nálunk hitelkár­tya, ha az mindenkinek jobb, kényel­mesebb, olcsóbb és biztonságosabb? A lakosság bankja mossa kezeit: ő megpróbálta, megtelte az első lépést. Valóban meglette, akkor, amikor — már jó évtizeddel ezelőtt — beve­zette az. átutalási betétszámlát. Aki erre a számlára kéri a fizetését vagy a nyugdíját, vagy erre a számlára elhelyez egy kis összegei, az kap cs használhat úgynevezett OTP-taka- rékcsekket, ami már a hitelkártyá­hoz hasonló pénzhelyettesítő eszköz. Ha úgy tetszik, a hitelkártya előfutá­ra. Igaz, még sok megkötéssel, de lehetővé teszi, hogy tulajdonosa pénz használata nélkül fizethessen. Csakhogy ez a takarékcsekk ná­lunk nem talált kedvező fogadtatás­ra. Először is nem fogadják el minde­nütt, csak bizonyos áruházakban. szállodákban, éttermekben. Ahol el­fogadják. ott sem szívesen; nehézke­sen kezelik, küldözgetik vele a vevőt egyik pénztártól a másikig. Emiatt azután a vevők sem lelkesednek a használatáért. Már csak azért sem, mert a csekkek meghatározott, kerek összegekre szólnak, ami fizetéskor további nehézségeket okoz. így az­után a takarékcsekk félig-meddig kudarcába, úgy tűnik, beletörődtek a pénzügyek illetékesei. Holott ha saját zsebükből kellene fizetniük a pénz használatának költségeit, alig­ha törődnének bele. VALÓJÁBAN azonban nemcsak ők hibáztathatok, amiért a pénzhe­lyettesítő eszközök használata ná­lunk egyelőre - megfeneklett. Igazuk van. amikor azt mondják: a csekk vagy a hitelkártya gördülé­keny használatához olyan kultúra is kell. ami Magyarországon egyelőre hiányzik. Valóban hiányzik, de ha senki sem terjeszti, akkor ugyan mi­ként is teremtődhetne meg? Ha se a vevők, se az eladók nem gyakorolják ezeknek az eszközöknek a használa­tát, se a pénzügyi propaganda nem szorgalmazza azt, akkor miként ter­jedhetne? S ha a ma használható esz­köz, a lakarékcsckk. sok tekintetben megnehezíti az eladó és a vevő dol­gát, akkor mitől várható, hogy a ve­vő és eladó megkedvelje azt? A félig- meddig kudarcért a pénzügy cs ke­reskedelem illetékesei jobbára egy­mást meg a lakosságot okolják, a csekket használni próbáló állampol­gár pedig őket. Az egymásramutogatás és a pénz körforgása így hát zavartalanul fo­lyik, azzal a pazarlással együtt, amit a bankók kötegeinek kezelése jelent. S hogy az infláció immár negyven éves szinte töretlen folyamatában az idén kétjegyű a ráta, az azt jelenti, hogy mind több, egyre több pénzre van szükség. Illetve mind több pénz van forgalomban, ami tovább növeli a pénzhasználat költségeit, cs erősíti a hitelkártya bevezetésének szüksé­gességét. Bár az sincs ingyen, de vi­lágszerte bevált miért ne válna be nálunk is, feltéve, hogy nem elfuse­ráljuk, hanem szakszerűen, jól csi­náljuk. S azzal most már igazán csak mellesleg megóvjuk-a ben­zinkutasokat is a rablótámadások­tól. Gál Zuszsa Gazdasági hírek információk Új kiadvány a napraforgó-termesztésről A Bácsalmási Állami Gazdaság ki­adásában bibliográfia jelent meg A napraforgó-termesztés magyar nyel­vű szakirodalma címmel. A kiadvány célja, hogy tájékoztassa a szakembere­ket a napraforgó termesztéséről megje­lent írásokról és összefoglalja mindazo­kat a kéziratokat, könyveket, tanulmá­nyokat, cikkeket, amelyek a témáról Magyarországon 1985-ig napvilágot láttak. A szerzők: Fekete Dezső és Fe­kete István László több mint hetven folyóiratot és hírlapot dolgozlak fel, a könyveknél az 1944 előtt megjelenteket is leírták. Szemelvényeket közölnek a napraforgó-termesztésről megjelent írásokból, valamint Észak-Bácska me­zőgazdaságáról a múlt században ké­szült néhány ismertetőből, illetve tudó­sításból. A kiadványt táblázatok egé­szítik ki a napraforgó vetésterületének, termésátlagainak hazai alakulásáról 1921-től 1975-ig. Nőtt az agrárkivitelünk Eredményes félévet zárt a magyar agrár-külkereskedelem. Konvertibilis elszámolású kivitelünk 20 millió dol­lárral volt több. mint 1987 első félévé­ben. Ez az idei évre tervezett 40 millió dolláros többletnek éppen a fele. A ga­bonaexport csökkenését ellensúlyozta az egyéb termékek mennyiségi kivitelé­nek, illetve átlagárának emelkedése. Aratási helyzetkép a Szovjetunióból A Szovjetunió Állami Statisztikai Bi­zottsága gyorsjelentése szerint (megje­lent a Pravda idei, szeptember 8-ai szá­mában) az ország európai részén az ara­tás a végéhez közeledik, keleten viszont most van a munka dandárja. Szeptem­ber 5-éig a hüvelyeseket és a gabonafélé­ket (a kukorica nélkül) 88,7 millió hektá­ron, a vetésterület 81 százalékán betaka­rították. Az ország egyik legnagyobb gabonatermelő vidékén, Szibériában a gabonafélék mintegy 15 millió hektárt foglalnak el, ennek eddig a felén aratták* le a termést. A betakarítás lassabban ha­lad, mint tavaly, különösen elmaradtak a mezőgazdasági üzemek az irkutszki és a tomszki kerületekben. A Pravda cikk­írója, ugyanebben a számban részlete­sen elem/.i az okokat cs megállapítja, hogy Szibériában sok üzem későn érő búzafajlát termeszt, kevés a szállítójár­mű, nincs elég kombájnos, és a rossz munkaszervezés is közrejátszik abban, hogy az utolsó hektárokon szó szerin t -a hóalól kell kiszabadítani a gabonát. Búzatermesztés a Kagenál Az idén a Kalocsakörtryéki Agrár­ipari Egyesülés 14 taggazdaságában termesztettek búzát kisebb területen, mint 1987-ben. A nem egészen 12 ezer hektáron az átlagtermés 42 százalékkal volt több a tavalyinál, meghaladta a 6 tonnát. Kisvállalkozók a tisztességtelen üzletről A kisvállalkozások megszűnésének okaival és a gazdasági bűncselekmé­nyek tapasztalataival foglalkoztak a Vállalkozók Országos Szövetsége leg­utóbbi elnökségi ülésén, amelyre meg­hívták a Pénzintézeti Központ, az APEH és a Budapesti Rendőrfőkapi­tányság gazdasági rendészete szakértő­it is. Az adószabályok hatására mint­egy 2000 vállalati gazdasági munkakö­zösség szűnt meg a közelmúltban. Ösz- szcsségében: a megszűnő kisvállalkozá­sok közül minden ötödik valamilyen más szervezeti forma keretei közt foly­tatja tovább tevékenységét. 1986. szep­tember elseje — a felszámolási eljárás­ról szóló jogszabály hatályba lépése — óta a bíróság 71 kisszövetkezet meg­szüntetéséről hozott határozatot. Kö­zülük huszonkilencet vizsgált az APEH, és összesen 100-150 millió fo­rint várható mérleg szerinti hiányt álla­pított meg. A kárt jórészt a hitelezők­nek kell viselniük. Az ülésen megállapí­tották, hogy még mindig nem teljesen egyértelmű a kisvállalkozások politikai és jogi megítélése, így néha nem köny- nyü eldönteni, meddig tisztességes a vállalkozás, hol húzódik a törvényes­ség határa. Kevesebb és drágább a lakás Európában Csökkent a lakásépítkezések üteme Európában 1980 és 1986 között — ez derül ki az ENSZ tavaly New Yorkban megjelent, a témával foglalkozó kiad­mányából. Az évkönyv vizsgálja az. eu­rópai szocialista cs nem szocialista or­szágokat s megállapítja, hogy a lő ten­denciák hasonlóak. Mindenütt növe­kedtek a létfenntartási és a lakásköltsé­gek, ez utóbbiak többnyire gyorsab­ban. 1970 és 1985 között a lakásépítési beruházások részesedése az összberu- házásokban csak Magyarországon és Bulgáriában nőtt, u többi órszágban csökkent. A felépített lakások száma viszont mindenütt évről évre kevesebb. A szocialista országokban az új laká­sok helyiségeinek száma kismértékben, az alapterület 13 százalékkal növeke­dett. Á rendelkezésre álló adatok sze­rint az átlagos alaptcrület Magyaror­szágon volt a legnagyobb (59.2 négy­zetméter) és Romániában a legkisebb (35.2 négyzetméter), de még hazánk is jelentősen elmarad a nyugat-európai országoktól (például az NSZK-ban ez 88,5 négyzetméter). Az építőipari fog­lalkoztatás általában csökkent, viszont valamennyi európai országban növe­kedtek az építési költségek, elsősorban az építőanyagok árának emelkedése miatt. Szőlőárak A megyében mindenütt 14. illetve 17 mustfoktól vásárolják a szőlőket, faj- iánként és mustfokonként különböző áron. A szerződéses felárral (20 száza­lék) együtti árak: A Kecskemétvin Borgazdasági Kombinál minden fajtánál mustfokon- ként 40fillérrel többet fizei a szőlő kiló­jáért. A kadarkáért 6-7. a fehérbort adó szőlőért 7-8. a minőségi vörösbort adó fajtákért (17 mustfoktól) 10.70 II, a fehérbort adókért 11-12 forintot fizetnek, a különleges kategóriába tar­tozókért (például Merlot, Tramini. Rajnai Rizling stb.) még 1.50 forint felárai adnak. A Hosszúhegyi Mező- gazdasági Kombinát a kadarkáért és asztali bort adó fajtákért 7,20. a minő­ségi kategóriába sorolt (17 mustfokú) szőlőért 9,60 10,50 közötti árat, az illatos szőlőkért 13-13.50 forintot lizet- neK kilónként. Az Izsáki Állami Gaz­daságban a kadarkáért — mint ipari szőlőért 5 forintot, a tömegbort adókén 8, a pezsgő-alapanyagnak al­kalmas szőlőért 9, a minőségi borszőlő­ért (Rajnai és Olasz Rizling stb.) 10 forintot fizetnek, de az árakat időköz­ben változtatják a minőség és cukorfok függvényében. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban 9-10,50 forint közötti a minőségi bort adó szőlő ára, az illatos fajtákért 14 forintot számítanak kilón­ként. Összeállította: Magyar Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents