Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-15 / 221. szám

1988. szeptember 15. • PETŐFI NÉPE • 5

KÁROSÍTOTT AZ ASZÁLY, NŐTTEK A TERMELÉSI KÖLTSÉGEK MUNKÁSPORTRÉ

Erőfeszítések Tasson A túlóra becsületkérdés

a jövedelmezőség megtartásáért

A múlt év végén dolgozták ki Tasson a Dózsa Tsz párt- és gazdasági vezetői a helyi kibontakozási, stabilizációs programot. Ebben olyan célokat határoztak meg, amelyek elérése fegyelmezettebb, hatékonyabb munkát igényel mindenkitől, s előreláthatóan számoltak azzal is, hogy a szabályzók nem kedveznek majd. Alapvetően abban döntöttek, hogy megőrzik stabilitásukat, jövedelmet, megélhetést biztosítanak tagjaik számára. Erről beszélgettünk Mizsei Ferenccel, a község és a tsz pártbizottságának titkárával és Polánszki János műszaki főágazatvezetővel, a községi párt-vb tagjával.

Ha valakinek szabász a foglalkozása, az ember arra gondol, biztosan a konfekcióiparban dolgozik az illető és eszébe sem jut, hogy egy asztalosnak is lehet hasonló beosztása.

Szénási Sándor szakmunkással a kecskeméti Bácsépszer Vállalatnál találkoztam. Az ő feladata az asztalosműhcly számára a faanyag igény lése, válogatása, minősítése, majd szárítás utáni szabása a további kidolgozáshoz.

A szabadtéri tárolóterületen egy üres pótkocsis teherautó várakozik. A telepen lévő raktárkészlet talán ki sem tenné a rakományát.

— Abból kell kiindulnunk — kezdte Mizsei Ferenc —, hogy nem megoldhatatlan feladatokat adunk ezután sem a vezetőknek és a dolgozóknak. Elvünk, hogy új vezetőt csak meghatározott időre nevezünk ki, s ha alkalmatlan, megszabadulunk tőle. Főmezőgazdászunk nem felelt meg a megnövQ- kedett feladatoknak, felmondlunk neki, de töröltük a párt soraiból is, mert elhanyagolta a pártmunkát. Más, belső változásokat is végrehajtottunk. Az ma már természetes, hogy a vezetőktől megköveteljük a szakmai, politikai végzettséget, a továbbképzést, de folyamatosan szervezzük a fizikai' dolgozók politikai és szakmai képzését is.

A közös gazdaságra a több lábon állás a jellemző, ám az alaptevékenységben, főként a gabonatermesztésben jelentkező növekvő költségek miatt — csökkentették a vetésterületet. A tavalyi 1059-ről 759 hektárra zsugorodott a búza vetésterülete, amelyről átlagosan 54 mázsát takarítottak be. Helyette olyan növényeket termeltek, amelyek jól értékesíthetők. Zöldborsóból 550 hektáron 3,7 tonna átlagtermés volt, amely gyengébb a tavalyinál. Jobban sikerült a kajszi — az ára miatt — amelyet részesművelésbe adtak ki, s 90 hektáron összesen 2800 mázsa termett.

— Az őszi betakarításé növények sem hozzák a tervezett átlagot — folytatta a pártbizottság titkára. — Kukoricából 650 hektárt vetettünk, s ebből 100 hektárnyit az aszály miatt le kellett silózni. A jelenlegi felmérések szerint 30-35 mázsa várható hektáronként. Jobb lesz a cukorcirok, amelyet több té- esszel közösen termeltünk 700 hektáron. A termést 50 mázsára becsüljük, amely mind exportra megy. A cukorrépa is gyengébben sikerül, a tavalyi 320 mázsával szemben az idén 250 mázsa lesz.

A közös gazdaság másik jelentős főágazatá az állattenyésztés. A több éve kialakult termelési feltételek elfogadható eredményeket

hoztak a szarvasmarha-tenyésztésben. A 2200 szarvasmarhából 800 a tejelő tehén, a többi növendék és hizó. A fejési átlag tavaly 4966 liter volt, s ezt ez év első felében 2 százalékkal sikerült emelniük, s előnyösebben értékesíteniük. Természetesen ezt továbbfejlesztik, hiszen meghatározó a jövedelemtermelés szempontjából. Ez a hozamok növelésével, illetve a költségek csökkentésével valósítható meg.

Az alaptevékenység fejlődésének útja — vette át a szót Polánszki János — a műszaki színvonal emelése. Sajnos, ez okozza a legtöbb fejtörést a közös gazdaság vezetőinek! A meglévő gépállomány jelentős része nullára futott.

A szállító-, erő- és munkagépek drágák, de ennek ellenére meg kell vásárolni, s folyamatosan kiselejtezni az elhasználódottakat. Ebben az évben 20 millió forintot fordítottunk négy gabona-, egy borsókombájn, öt tehergépkocsi és pótkocsi, öt erőgép és pótkocsi beszerzésére. Ezeknek a termelő beruházásoknak elsőbbséget kell biztosítani. mert csak megfelelő műszaki háttérrel lehet eredményesen gazdálkodni.

A háztáji és kisegítő gazdaságok integrálására is jelentős gondot fordítanak. Ebben az évben 5 ezer sertést hizlalnak, 70-80 tehén tejét értékesítik a gazdák a közös gazdaságon keresztül. A magánjuhászok eddig már töhb mint egymillió forint értékű juhot adtak el a termelőszövetkezetnek.

— Árbevételünk jelentős része a melléküzemágakban termelődik — mondta Mizsei Ferenc —, de a nyereség ehhez képest kevés. Feladatunk. hogy ezt a kis nyereséget is megtarthassuk. Lakatosüzemünk fő partnere a Budamobil, amelynek sorozatban hűtőkocsi- felépítményt, teherautó-alvázakat, üzemanyagtartályokat készítünk. Gondunk, hogy az alapanyagárak emelését nem tudjuk továbbhárítani, emiatt csökken a nyereségünk. Ebben az üzemben az évi 36 milliós árbevétel 3 milliós nyereséget takarna, de ennél kevesebb lesz. A hypóüzemünkben a gyártól kapott vegyszert vízzel hígítják, majd a maguk előállította flakonokba töltik. Ennek évi árbevétele 46 millió, nyeresége 4 millió forint. Ügyes piacpolitikával és jó minőségű csomagolással ez a termék hosszú ideig versenyképes lehet. Ebben az évben javítottuk a munkahelyi feltételeket, egy új töltőgépet és zsugorfóliázó berendezést vásároltunk 2 millióért.

— A betonüzemben tavaly még veszteséges volt a termelés, ám a falazóblokk iránti kereslet új üzleti lehetőségeket tárt fel — mondta Polánszjíi János. — Ezért a termelést úgy szervezték meg, hogy ezeket az igényeket elégítsék ki. Új betonkeverőt, szállítóeszközöket kaptak 2,7 millióért, s ez év első felében már 2 millióval nőtt az árbevétel.

A közös gazdaság vezetői, a szakemberek, a gazdák arra törekednek, hogy a jövedelmezőséget, s ezzel együtt a termelés legfontosabb feltételeit, az emberi körülményeket, a munkabéreket javítsák. Ez teljes egészében nem rajtuk múlik, a szándék, az akarat azonban bennük van.

Gémes Gábor

— Egyáltalán van miből válogatni? — kérdezem a látottak alapján.

— Az idén már sok gondot okozott az anyagellátás — válaszolja Szénási Sándor. — Lassan a harmadik negyedév végén járunk és a második féléves megrendelésünket még nem igazolta vissza az Érdért Vállalat. így felárral a tüzépen szerezzük be a faanyagot, ha éppen lehet kapni. Kénytelenek voltunk állványpallókat is vásárolni az ajtók és ablakok gyártásához, — mutat a szárítókamra előtt álló máglyára.

— Legalább a minőséggel elégedett?

— A „bütüs” végén'pirossal festett fűrészáru első osztályú, de ez csak a jelzésre igaz. Tételezzük fel, hogy korábban egy köbmétert kitevő nyílászáró szerkezethez másfél köbméter fát használtunk fel. Ehhez most két köbméter anyagra van szükségünk. Ugyanannyi termék előállításához tehát ennyivel több faanyagot kell megmozgatni, szállítani, leszabni és megmunkálni. A rossz minőség miatt fölösleges időt és energiát pocsékolunk anélkül, hogy növekedne a teljesítményünk.

— Hány embert kell ellátnia alapanyaggal?

— Az asztalosmühelyben több

mint harmincán dolgozunk. Egy részük idősebb, tapasztalt szakmunkás, a másik fele pedig fiatal.

— Az alapanyag minőségen kívül mi befolyásolja a teljesítményeket?

— A személyi jövedelemadó túlzott elvonásai. Emiatt a múlt évhez képest csökkent a vállalt túlórák száma. Tavaly a szombat-vasárnapi műszakokkal együtt átlag 14 ezer forintot kerestem. Az idén viszont, ha elérem a 17 ezer forintos bruttó jövedelmet, akkor csak 11 ezer forintot kapok kézhez. Tavaly ezt a pénzt túlmunka nélkül is megkerestem. Még a havi prémiumokkal együtt sem jön össze a múlt évi fizetésünk.

— Mégis túlóráznak?

— Becsületből tesszük, a vállalat érdekeit tartjuk szem előtt.

— Úgy hallottam, többszörösen kitüntetett dolgozó?

— Legutóbb két évvel ezelőtt kaptam meg a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. Alapitó tagja vagyok a Haladás szocialista brigádnak, amellyel eddig a legmagasabb cím, a Népköztársaság Kiváló Brigádja cím kivételével, minden kitüntető fokozatot elértünk.

— Az érkötési elismerés mellett, mi köti munkahelyéhez?

— A szakmunkásvizsgál 1961- ben tetterő le, de előtte már tanulóként is a vállalatnál dolgoztam. Akkori szakoktatóm, Horváth László, jelenleg a művezetőm. Később magam is vállalkoztam oktatásra, három tanítványom ma a munkatársam. A brigádban tartós barátságok szövődtek és kialakult egy igen jó kollektíva. Hagyományos asztalosüzemben dolgozunk, munkánk sokrétű és változatos. A fa nemes anyag, öröm megmunkálni.

— A régi épületek felújítása milyen hagyományos szakmai ismereteket igényel?

— Türelmet és főleg aprólékos munkát. A régibb asztalosszerkezeteket már új módszerekkel és korszerű alkatrészek felhasználásával gyártjuk. Egy ívelt ablak vagy a régen használatos spaletta készítéséhez fel kell lapozni a szakkönyveket, hogy felidézzük az elfelejtett munkaműveleteket.

— Melyik munkára emlékszik legszívesebben?

— Nehéz választani, mert mindegyikre büszke vagyok. A kecskeméti Katona József Színházra, a Technika Házára, Cifrapalotára, de a megyében nincs is olyan város vagy falu, ahol a helyszíni szerelések alkalmával meg ne fordultam volna.

— Mivel tölti a szabad idejét?

— Vettem egy régi házat, amit szeretnék felújítani. Egyébként családi karbantartónak számítok, hiszen heten vagyunk testvérek és valahol mindig akad javítani való ...

Kisvágó Árpád

\/ egyik traktorossal l>cs/élí»et l’olans/ki János (középen) és Mi/sci l orcnc.

V Ily pót töltő gépsor.

Merre tart az információtechnika?

Az információtechnika rendkívüli előretörését az integrált áramkörök fejlődési eredményei tették lehetővé. Az elmúlt húsz esztendő folyamán az egy lapkán (chipen) felépített áramkörök bonyolultsága évente megkétszereződött, miközben a gyártási költségük gyakorlatilag változatlan maradt. A félvezető elemek fejlesztési iránya azt mutatja, hogy az elemsűrü- ség a jövőben is tovább növekedhet, talán egészen a jelenlegi százszorosáig. A szakemberek úgy vélik, hogy az integrált áramkörök fejlesztésének még további húsz évre is van lehetősége. Az integráltsági fok növelésében a három- dimenziós felépítés lehet az egyik továbbvezető irány.

Az információtechnika fejlődését azonban nemcsak az adattáro- lásikapacitás-növelós, az információ átviteli sebessége, hanem az információfeldolgozás gyorsasága is befolyásolja. Az elmúlt évtizedek fejlődése alatt olyan számítógépek jöttek létre, amelyek átlagosan alig érik el az 1 MIP-et (MIP = millió instrukció másodpercenként). Napjaink leggyorsabb számitógépei is csak mintegy 100 MIP-et biztosítanak. A félvezető elemek fejlődésének eredményeként ma már elkészíthető egy ujjhegyi szilíciumlapkán 10 MIP-es processzor.

• képünkön egy texasi (USA) cég által kifejlesztett, új, nagy sebességű chipet láthatunk, amelyet nagy teljesítményű számítógépekben, hadiipari berendezésekben, telefonkapcsolókban és grafikai számítógépekben alkalmazhatnak. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)

A műveleti sebesség növelésének új útja a sokprocesszoros számítógépek megvalósításával bontakozik ki. Ez sok — nemcsak 10 vagy 100, hanem több ezer vagy 100 ezer — ilyen vagy olyan módon összekapcsolt, a párhuzamos működést lehetővé tevő processzort jelent. A tudósok szerint sok jel mutat arra, hogy néhány évtized múlva biológiai áramköri elemek veszik majd át a sziliciumlapkák feladatát nagyon sok területen.

A dunai gőzhajózás úszó múzeuma

A pesti Duna-parton, a régi és ahol kellett — régiesített Dtma-korzó alatt áll kikötve egy öreg lapátkerekes s/cmélyhajó, egy lermesgőzös. A hajdani fényes szállodasor helyén magasodó nem kevésbé ragyogó új szállodák talán kicsit irigykedve tekintenek le rá. hiszen az épületek nem büszkélkedhetnek olyan múlttal, mint a hagyományosan hófehér ruhájában vízen ringó Kossuth gőzhajó.

Ugyanis a kiérdemesült hajó, amely fél évszázadon át járta a valaha állítólag kék Dunát, olyan gőzhajótípus utolsó magyar példánya, amilyennel ma már senki sem találkozhat e tájon. Ez a fajta személygözös valamennyi európai állam legsikeresebb típusa volt. Már csak a Rajnán és az Elbán közlekedik belőlük néhány. Formájával, berendezésével a régmúltat képviseli, s elkerülhetetlenül a századfordulót juttatja eszünkbe.

Á hajó most múzeum. A falakon nagyméretű fényképek mesélnek hajó- építésünk múltjáról, a termekben pedig a művészi gonddal épített és megmunkált, élethü hajómodellek. A változatosságról a kiállított eredeti hajózási műszerek, ruhadarabok, hivatalos papírok gondoskodnak. A hajót meglátogatók élményét, a régi hangulatot hajós egyenruhába öltözött, nyugdíjas dunai és tengeri hajósokból örökké átalakult öreg „vizenjárók" fokozzák.

A hátsó, felső fedélzeten, levegős terasz-éttermet rendeztek be. ahol egyszerre 120 vendég ebédelhet, vacsorázhat. Az étlapok a magyar és a francia konyhaművészet válogatott fogásait ajánlják. S miközben a vendégek a finom falatokat ízlelik, halk szalonzene vagy éppen cigányinuzsika szórakoztatja őket. Ezenfelül még két, régi pompájában berendezett étterem fogadhat vagy száz látogatót. Az egyik ilyen meghitt étteremnek Lánchíd, a másiknak Erzsébet a neve. Az egykori sza9 A hajó múzeumként áll a pesti Duna-parton. (M 11-Éress, a szerző felvétele)

Ionban pedig eszpresszót és drinkbárt találunk, a hajóhoz illő szecessziós berendezéssel.

A gőzös mostani hivatalos titulusa: Kossuth M úzeumhajó, a dunai gőzhajózás úszó múzeuma. Rajta kívül a Dunán csak az NSZK-beli Regensburg- ban található hajózástörténeti kiállítás eredeti hajón, amely utoljára ugyancsak magyar lobogó alatt járt, s F.rsek- csanád volt a neve. Milyen kár, hogy nem itt újították fel... Az osztrákoknak is van egy múzeumhajójuk, az 1912-ben épített Schönbrunn, amely még ma is képes hajózni, de nincs benne hajózástörténeti kiállítás.

Hajónk, amely ma a Kossuth nevet viseli, 1913-ban épült Budapesten, a Ganz és Társa Gép-. Waggon- és Hajógyár Rt-nél. a MEFTER részére. Víz- rebocsátáskor a Ferenc Ferdinánd főherceg nevet kapta, s viselte 1919-ig. Ekkor minden olyan hajó. amely a Habsburg-dinasztiá valamelyik tagjának a nevét viselte, madárnevet kapott; Rigó lett belőle, majd ismét az eredeti nevet viselte egy kis ideig, azután Leányfalura keresztelték. Ezen a néven járta a Dunát 1953-ig, amikor megkapta a hozzá méltóbb Kossuth nevet.

1955-ben a Szovjetunió megszüntette érdekeltségét a magyar hajózásban, megalakult a MAHART, mint a MEFTER jogutódja, és ekkor került s maradt 1984-ig a Kossuth a Magyar Hajózási Részvénytársaság tulajdonában.

Közben a hajdani büszke termesgőzös leromlott, elhasználódott, s 1984- ben törölték az aktiv hajóállományból, selejtezésre ítélték.

Szerencsénkre, akkor már elterjedőben volt a törekvés régi és értékes, egyedülálló dolgaink megmentésére. A kiszuperált és szétbontásra ítélt gőzhajó megőrzésében és helyreállításában több vállalat vett részt. Ä munkálatokat rögtön 1984-ben megindították. A hajót sikerült besorozni a Közlekedési Múzeum „kiállítási tárgyai” közé. s új rendeltetésének 1986. augusztus 1-jén adták- át. Azóta van a Dunán múzeumhajója az országnak.

Csonkaréti Károly