Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-18 / 197. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 18. KILENCVEN ESZTENDEJE SZÜLETETT GÁL SÁNDOR /- f > * •ÄjWwvi; • • r A sok műfajú művész Sok műfajú művésznél, sokoldalú embernél gyakran sorrendbe állítják, hogy mely tevékenységük elsődleges, aztán melyik fontos másod- és harmad- sorban; egyáltalán: hogyan következ­nek egymás után, rangsorban. Az idén kilencven éve született s immár több mint egy évtizede eltávozott Gál Sán­dorról legelsősorban azt állíthatjuk, hogy tanár, nevelő, tanítványait töret­len hittel segítő, szerető, tehetségükben nemcsak bízni tudó, hanem annak ele­mentáris megnyilatkozásait egy életen át csodálni sem szűnő vérbeli pedagó­gus. Gál Sándor kísérleti laboratóriu­mot varázsolt a rajzórákra, -szakkö­rökre, hiszen a kerámiakészítés, a grafi­kai technikák elsajátításának, a zo­máncozásnak, a fotózásnak stb. min­denféle csínját-bínját megtanulta, hogy taníthassa. Nagy figyelemmel és körül­tekintéssel, magas szakmai hozzáértés­sel és emberi érzékenységgel vezette ta­nítványait közel a képzőművészetek­hez és népművészethez is. „Valamikor, a harmincas évek elején gyűjtöttem ta­nítványaimmal mindenféle néprajzi tárgyat. Emlékszem, milyen örömmel hozták egy szúette, korhadt láda olda­lát csapatostul (Varga S. Balázs, Jóbo- ru Magda, Tóth Ilona, Varga Éva és mások). Felnőttektől is kaptam sok­* Gál Sándor festményeiből augusztus 19-én, 18 órakor nyílik kiállítás Kun- szentmiklóson, az általános művelődési központban. sok tárgyi emléket. (...) Baki Mihály nevű tanítványom leltárba foglalta an­nak idején a kis gyűjteményt. (...) Saj­nos, helyhiány miatt csak egy nagy lá­dában tároltam a gimnázium padlásá­nak egyik zugolyában. Aztán jöttek a háborús évek és minden megsemmi­sült, elkallódott. Azóta is szomorúan tapasztalom, hogy a régi értékeknek nincs megfelelő gondozása Kunszent­miklóson”— írta némi jogos keserű­séggel Gál Sándor, aki az idézett Írásá­ban 1971-ben sürgette „a községtörté­neti és táj-múzeum” létrehozását is. Rajztanítási (főként metodikai) cikkek mellett tárlat- és könyvismertetőket is rendszeresen publikált a Rajztanítás­ban. Elkészült rajztanitási könyvkéz­irata az 50-es évek kiadói útvesztőiben feneklett meg, végérvényesen. Vagy ma talán föltámasztható lenne, mint aho­gyan Gál Sándor kisebb írásait. Szak­cikkeit is érdemes lenne összegyűjteni, közreadni. Hiszen egész munkássága „régi értéknek” számít Kunszentmikló- son. Olyannak, amit föltárni és bemu­tatni az utókornak kellene. És termé­szetesen Kunszentmiklóson. Gál Sándorról nyugodtan állíthat­juk, hogy kunságivá, kunszentmiklósi- vá vált az itt leélt évtizedei alatt, pedig betelepülő volt. Az erdélyi, dálnoki Gaálok ivadékaként ő már Hódmező­vásárhelyen született. Képzőművészeti főiskolát végzett, majd járt az iparmű­vészetire is, de ennek befejezését az első világháború és súlyos betegsége meg­akasztotta. 1923-ban Csongrádra ment tanitani. Itt illusztrálta például Tél Jó­zsef: Jön a hajó! című elbeszéléskötetét. 1927-től Kunszentmiklóson dolgozott: tanított a gimnáziumban, általános is­kolában, volt megyei rajz-szakfelügye­lő. Gál Sándor művészetére, festészetére elsősorban erősen hatott a szecesszió stilizáló, nagy tiszta foltokat, jobbára keveretlen színeket alkalmazó fölfogá­sa, majd meghatározóan vonzódott az alföldi festészethez, mind témaválasz­tásban, mind a festői, művészi megjele­nítésben. Tornyai drámai hevülete hi­ányzik ugyan belőle, de együttérző, a szegények életével azonosulni tudó, azt láttatni akaró képessége, megjelenítő ereje közeli rokonságban van a hódme­zővásárhelyi festőkével. A meditáló, kontemplativ Nagy István-i alkat van hozzá közelebb, mivel ő is ilyen volt, csendesen figyelő, alkotóként mindig befelé építkező, gazdagodó, zárkózott egyéniség. Az alföldi festészet hagyo­mányát, Tornyai, Koszta József és Nagy István örökét egyéniségéhez sza­bottan úgy építette képvilágába, hogy helyi színekkel és konstruktív megoldá­sokkal gazdagította az alföldi festészet hatókörét. Festői technikája a megis­merés lépcsőfokain szüntelenül fejlő­dött a pasztellezéstől a tempera- és olajfestésig, a különféle grafikai eljárá­sok használatáig és új festői anyagok föltalálásáig. Gál Sándor volt évfolyamtársaival, művész barátaival — Barcsay Jenő, Varga Nándor Lajos, Imreh Zsig- mond, Mihálcz Pál — életre szóló kap­csolatot tartott fönn. A tőlük szárma­zó, tulajdonában volt műveket ellenér­ték nélkül adta át a Katona József Mú­zeumnak. Művésztársaival folytatott levelezésének egy része fontos művé­szettörténeti forrás lehet még. (Jellem­ző kuriózumként írom ide Barcsay Je­nőnek egy 1967. február 19-én írott leveléből: „neked köszönhetem, hogy életem végéig Nyenyő a nevem — ez a Te bűnöd Sanyi”). Gál Sándor újabb és újabb tárlatai — ahogyan e mostani — a megalkotott művek számában is gazdag és rétege­zett életmű ismeretlen elemeit is közön­ség elé tárják. Gál Sándor, az ismert tanár, a szeretett pedagógus egyszer talán ismert és állandó kiállítással is méltányolt festőművész lesz még vá­lasztott és maradandó képekben meg­rögzített hazájában, Kunszentmikló­son, a FeRő-Kiskunságban. Sümegi György • Gál Sándor: Hazafelé Tüske a körmünk alatt „Na, ebből hogyan vágod ki magad?” Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket hallok mostanában. Nemrég fejeződött be Karlovy Varyban egy jelentős nemzet­közi fesztivál, ahol a magyar versenyfilm, Sára Sándor Tüske a köröm alatt című vállalkozása fődíjat kapott. Barátaim, ismerőseim kaján kérdése mögött pedig az rejlik, hogy olvas­ták a filmről írott kritikámat. Most ezt kérdezi a a tekintetük is: ha a hazai bemutató után részleteztem a kifogásokat, akkor most, a külföldi siker nyomán hogyan számolok el a lelkiismeretemmel? Némelyik olvasóm még azt is megfogal­mazta, hogy az a kritikus, aki a fenntartásait fejtette ki, nem szurkolt-e külföldön a bírált film ellen? A Tüske... fesztiváldíja attól is érdekes, hogy nem ha­gyott tüskét a csakugyan kritikus kritikusban. Megmagyarázom. A rendező Sára Sándor és az írói alapanyagot szolgáltató Csoóri Sándor filmjét először februárban, a magyar játék­filmszemlén láttam. Akik emlékeznek az idei szemlére, bizo­nyára egyetértenek velem abban, hogy a mezőnyt dokumen­tumfilmek uralták. Dokumentum a bukovinai székelyek há­nyattatásairól — ezt egyébként szintén Sára Sándor rendez­te. Dokumentum az ötvenes évekbeli kitelepítésekről. Doku­mentum a recski internálótáborról. Dokumentum a dunapa- taji parasztok közelmúltjáról. S hogy mai témát is említsek, dokumentum az ózdi kohászok szorító gondjairól. A hatá­sos, erőteljes dokumentumfilmek között haloványnak sejlet­tek a játékfilmek. A Tüske a köröm alatt is. A hazai zsűri hiába díjazta, sokunk benyomása volt az, hogy csináltnak, keresettnek hatott a nagyon is valóságos riportokhoz, tudósításokhoz képest. Abban a mezőnyben csak háttérbe szorulhatott a forgatókönyven rögzített, színészekkel eljátszatott történet. Körülbelül ez a vélemény fogalmazódott meg az én kriti­kámban is. Most, Karlovy Varyban a Tüske más mezőnyben verseny­zett. Bemutatása azért is mondható szerencsésnek, mert a csehszlovák társadalom még óvatosan éli át a peresztrojka meg a glasznoszty kezdeteit. Hálás a szókimondásért. Több ezren szorongtunk az óriási fesztiválközpontban, a nézőté­ren pontosan lehetett érezni a kedélyhullámzást; Fel-felhör­dült a közönség egy-egy filmbeli megjegyzésre. Élénken rea­gált a múlt eltagadására, a kiskirályok garázdálkodására, a korrupció leplezetlen képeire. Igen, a korrupció. Sokkal beszélgettem a nyugat-csehor­szági fesztiválvárosban, s úgy tetszik, még egy mozzanat járult hozzá a Tüske... kinti sikeréhez. A magyarországi lapok is hirül adták, hogy néhány hónapja kiskirályokat, korrupt vezetőket lepleztek le az egyik szlovákiai megyében. Titkos vadászatok, ivászatok. Megvesztegetések. A közpénz elherdálása. A közvélemény elhallgattatása. A tiltakozók meghurcolása. Mintha a Tüske a köröm alatt tartalmát mondanám el. Aligha véletlen tehát, hogy közbetapsolt a Karlovy Vary-i közönség. Az első perctől a nyolcvannyolca­dikig partner volt, a magyar filmesek társalkotójaként húzta ki a tüskét a körmünk alól. Akkor, ott, a fesztiválpalotában eszembe se jutott, hogy nekem most fanyalogni kéne. Akkor, ott az jutott eszembe, hogy nem is olyan rossz magyarnak lenni, mert lám, a megle­hetősen középszerű filmek nemzetközi mezőnyében megint megmutattuk, hogy lehet felelősen és hatásosan beszélni a társadalmi ellentmondásokról. A Tüske a köröm alatt esztétikai elletmondásait, persze kár volna feledni. Ettől azonban még őszintén örülhetek, örülhetünk egy magyar film megérdemelt külföldi sikerének. Zöldi László Megújul a Feszty-körkép Szegeden egy restaurátorcsoport, Kisterenyei Ervin festőművész vezetésével újítja fel Feszty Árpád és festő­társai alkotását, a Magyarok bejövetele című óriás kör­képet. A csaknem ezernyolcszáz négyzetméter felületű alkotás, a második világháborúban erősen megrongáló­dott, s hiányosan megmaradt darabjait 1975 óta restau­rálják, a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatóságának irányításával. Ä hosszan tartó felújítás során a hatalmas tekercsekben tárolt festményt, viaszbevasalásos mód­szerrel konzerválják, s a hiányzó részleteket, valamint az eltűnt jeleneteket újra festik. Végül lenvászonra ragaszt­ják és így erősítik meg a kiállításra előkészített 10x4 méteres darabokat. A felújítás utolsó művelete a kiállítás helyén, az Opusztaszeri Nemzeti Emlékparkban felépülő körképcsarnokban lesz. (MTI-fotó). Képünkön az „Áldozat a hadúrnak” című képrészletet vegyszeresen tisztítják, dokumentálják, s egyben előkészí­tik a lenvászonra való ragasztásra. A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV A kard és a hüvely Miért volt érde­kes-értékes olvas­mány Lovas Dá­nielnek a nem ré­gen napvilágot lá­tó Kis magyar re­torika? Az alábbi­akból kiderül. * Volt idő, ami­kor minden kö­zépiskolás diák táskájában ott la­pult a retorika tankönyv. Erre azonban már csak az idősebb korosztály emlé­kezhet. Nem csu­pán a tantárgy, maga a görög ere­detű kifejezés is évtizedekre fele­désbe merült. Mostanában le­hetünk tanúi, ho­gyan nyeri vissza lépésről lépésre jogait a nagymúl­tú — s nagy gya­korlati jelentősé­gű tudomány­ág. A folyamat legújabb lépé­se egy szerény címet viselő könyv: Szabó--Szörényi Kis magyar retoriká­ja. E rendhagyó tankönyvben jól átte­kinthető rendszerezésben megtalálható a beszéd hét fő része éppúgy, mint az elrendezés és a kifejezés szabályai. Hogy is mondta Quintilianus: — Kifejezni nem egyéb, mint mindazt, amit előzőleg elmédben megfogalmaz­tál, eljuttatni a hallgatókhoz, ha ezt nem teszed meg, felesleges minden előbbi művelet, és hasonló ahhoz a kardhoz, amely el van rejtve és hüvelyébe dugva. Vajon hány ilyen rozsdamarta kard lehet ma is országunkban? De hagyjuk a színlelt kérdést (ez is egy retorikai alakzat), s félre a tréfával. Utóbbira szintén találunk szentenciát, ezúttal Arisztotelésztől: — Gorgiasz tanítása szerint az ellen­fél komolyságát nevetéssel, nevetését vi­szont komolysággal kell nevetségessé tenni, s ebben igaza is van. Ezúttal nem hagyományos szónok­lattant vehet kézbe az olvasó. A szer­zők a bevezetésben Babitsot idézik: A retorika egy oldalról gondolkodni, más oldalról beszélni tanít a szó legtá­gabb értelmében. Egész iskolád retori­kai s minden tantárgy igazában csak retorika ma is. A különböző fogalmak — toposzok, argumentumok, alakzatok SZABÓ G ZOLTÁN SZÖRÉNYI LÁSZLÓ KIS MAGYAR RETORIKA nét szervezni a szőke, csinos énekesnő­nek, valahogy mégsem sikerült összeál­lítani egy országos „menüt”. Aztán el­telt néhány hónap, és szinte valameny- nyi városban „vevők” lettek a népmű­velők, a koncertszervezők. Frenetikus sikert aratott Erika Kecskeméten is. Igaz, a vastapsért alaposan megdolgo­zott: táncolt, énekelt — a kifulladásig. De hát az a dolga. Most, a nyár kellő közepén új, friss szerzeményekkel akarja meghódítani a könnyed zene hí­veit. Mit mondjak, van rá esélye. A ná­lunk mostanában „hiányzó” diszkó­énekesnő szerepét Zoltán Erika tölti be. (Korábban Szűcs Juditot illette ez a titulus.) Szép, csinos, a haja szőke, a körme piros és hosszú, a farmerja sza­kadt — éppen a legintimebb testrészek egyike közelében —, csábosán moso­lyog, bájosan néz .. . Ráadásul még azt sem tudja: „Miért mondják neki, hogy túl szexi lány.” (Aki nem jött volna rá, hívjon fel telefonon, megmondom ne­ki, hogy mi a kérdésre a válasz.) Szóval túl azon, hogy Zoltán Erika „túl szexi”, az énekléssel is megbirkózik. Jobban Mi kell manap­ság a közönség­nek? Ez bizony nehéz kérdés. Sok esetben nem tud­ják kiszámítani a zenekedvelők ké- nye-kedvét a hoz­záértők sem. így volt ez Zoltán Erika esetében is. Két évvel ezelőtt berobbant az Interpop fesztiválon (ak­kor „szerelemre született”!), elkészült első LP-je is. Az ŐRI hiába akart tur­szerepel, mint évekkel előbb. A zené­ről, a biztos sikert hozó-adó muzsikát és az érdekes szövegeket (de nem túl szakszerű ismertetése, a sok találó pél­da ráébreszti az olvasót, hogy nem csak az irodalmat,'életünk más területeit is átszövi a retorika. Végső soron a társa­dalmi gyakorlat olyan eszközéről van szó, mellyel a mindenkori vezető cso­portok irányításuk alatt tartották a nyelvhasználatot. A fiatalok a retorikai tanulmányok során egyúttal elsajátí­tották a társadalmilag érvényes fellépés szabályait. Elegendő végiggondolni, hogy is áll ez a dolog napjainkban, s egy váratlan irányból, az irodalmi retorika felől máris közéleti zavaraink forrásvidéké­hez jutottunk. Számomra többek kö­zött ezért izgalmas olvasmány ez a latin és görög kifejezésekkel megtűzdelt könyv. (Szabó G. Zoltán—Szörényi László: Kis magyar retorika, Tan- könyvkiadó 1988.) LEMEZ Igen, szexi! Zoltán Erika, a szőke diszkósztár második nagyle­mezének címe: Túl szexi? Borzák Tibor meghallgat­ta a számokat, ta­lálkozott az éne­kesnővel — éppen Kecskeméten, a koncertjén —, és megállapította: valóban „túl sze­xi rakoztató és pihentető westem- börleszk. Abból az igényesen kivitele­zett fajtából, melyből ilyenkor nyáron több is elkelne. Pesze a jó humor, a jó stílusérzék, a szellemes dialógusok, az ötletesen bonyolított cselekményveze­tés, szerepek és szereplők egymásra ta­lálása csak igen elvétve születhetik szé­riában. Hisz már sok gyenge, sőt bár­gyú munkában találkozhattunk a neve­zetes verekedők nevével is. A történet a film forgatókönyvét is író rendező, E. B. Clucher munkája. A westerntörténetek kliséi a szokottnál izgalmasabban elevenednek meg. Joe (Terence Hill) a sivatagból érkezik a kisvárosba, ahol éppen illegálisan se- riflkedő bátyjával kötözködik három elvetemült fickó. Nem nagy ügy, még csak az ujját sem kell mozdítania, hogy mindhárman fűbe harapjanak. Búd Spencer, a seriff nem örül túlságosan testvérének, mert tudja jól, ahol a fiú eddig föltűnt, ott mindig történt vala­mi. Most sincs másként, beavatkozásai felkavarják az állóvizet és megsemmisí­teni látszanak testvére fondorlatos ter­veit. A két sajátos stílusban verekedő pisztolyakrobata mutatványai ezúttal a film vége felé sem válnak unalmassá, biztosítják ezt ürügyeik: a minden ed­diginél szellemesebb, minden korosz­tály számára szórakoztató dialógusok. Az erőszak mai bajnokai között min­denesetre a két jellegzetes figura még a legszimpatikusabbak közül való. mély szántásúakat) a Neoton Família szerzőhármasa adja: Pásztor László, Jakab György (zene), Hatvani Emese (szöveg). Már meg is van a siker tit­ka ... A kilenc dalt (Túlszexi, Szabad­napos szív, Pech dáma, Szeretem őt, Hazudós, Casanova, Pf. 186, El nem mondott vallomás, Jobb lenne, ha tán­colnánk) a Profil adta ki. FILM Az ördög jobb és bal keze Ebben a rekkenő hőségben bizonyára akadnak, akik a mozi hűvös termébe húzódnak, hogy élményekhez jussanak. Károlyi Júlia nem csak ezekért az élmé­nyekért nézte meg Az ördög jobb és bal keze című filmet, hanem azért is, hogy lapunk olvasóinak ajánljon új produkci­ót. íme: , A jegypénztárak bevétele szerint a legvéresebb krimi, a leghátborzonga­tóbb, a legkalandosabb fantasztikum sem tud versenyre kelni Terence Hill és Búd Spencer népszerűségével. Leg­újabb opuszuk, Az ördög jobb és bal keze című olasz—NSZK produkció tö­kéletesen ártalmatlan, kellemesen szó­

Next

/
Thumbnails
Contents