Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

1988. augusztus 13. • PETŐFI NÉPE #3 A NYÁR ÁLDOZATAI Vigyázat: vadvíz! Tragédia a Kopa-szigetnél • Elhanyagolt szabadstrand Dunavecsén. A tábla szerint minden tilos. Aztán amikor Dunavecse és Szalk- szentmárton határánál elérjük az uszó- di tsz „Kilián” vontatóhajóját, pa­rancsnokunk int a hajóvezetőnek: A fedélzeten folytatódik a diskurzus. A Kilián legénysége a vecsei kirakónál úgy tankolt üzemanyagot, hogy néha- néha megszaladt az olaj és veszélyes szennyezés került a Dunába. Vakmerő emberek Dunaújvárosnál a vízi rendőrség ki­kötőjében Faragó László törzszászlós, parancsnokhelyettes is csatlakozik az őrjárathoz. A tassi zsilip felé igyekezve a tapasztalatokról beszélgetünk. — Már tavasztól szervezzük a talál­kozókat — mondja Faragó László — a part menti községek tanácsainál. Elő­adásokat tartunk az iskolákban, egyez­tetünk a körzeti megbízottakkal, de időnként egy-egy nehéz hét után úgy tű­nik, hiába. Az emberek vakmerőek. Ká­— Sajnos így volt — vállalja el az ügyet Nagy Béla, a kishajó vezetője. — Persze mások is tankoltak onnét. Talán még „szárazföldi" gépek is. Mert a gesz­tor társ gazdaság őrizetlenül és lezáratla­nul hagyta a parton a tele tartályt. Aztán amint a közutakon is lenni szo­kott: négyszáz forint a helyszíni bírság. Előkerül a matrózbuksza ... nikulában, ha víz közelébe kerülnek, el­felejtik az óvszabájyokat. Tavasztól jú­lius végéig tizenegy személy fulladt kör­zetünkben a Dunába. Az persze legalábbis elgondolkodtató, hogy a Du- na-parti községek iskoláiban nincs úszásoktatás. Húsz falut is mehetünk, de nem találunk tanmedencét. Jó lenne, ha elhinnék végre az emberek: a vizek veszélyesek. Nem véletlen, hogy úgy mondjuk: vadvizek ... Farkas P. József Járőrszolgálat a Dunán Az idei halálozási statisztikánk el­szomorító. Az utóbbi fél évtizedben egyszer sem volt ilyen aggasztó a vízbe- fúltak száma, mint 1988-ban. A mi te­rületünkön például az elmúlt három héten öten vesztették életüket a hullá­mok között. Tegnap itt, a Bács-Kiskun megyei Apostagnál merült el Incsei Er­nő Tibor 13 éves fiú. Közben átvágunk a lassan hömpöly­gő, ezen a tájon kiszélesedő, gyenge sodrású folyón. Az apostagi parton, a Kopa-sziget déli csücskénél a vízbeful­ladt fiúcska hozzátartozói botokkal ta­pogatják a parti sekélyest. Szomorú látvány. Siró férfiak keresik a tegnap még vidáman játszó fiúcska holttestét; mert miután alámerült, elsodora a víz. Kis szünet után némán indulunk Földvár felé. Dunaegyháza magassá­gában folytatja Tóth Ferenc. — A szerencsétlen fiú tulajdonkép­pen nem vétett a szabályok ellen. Nem tudott úszni, de nem is ment beljebb, csak a derékig érő vízben lubickolt. (Két társa távolabb fürdött.) Nem tud­ta viszont, hogy tavasszal épp ezen a részen kotorták a medret, és sok a gö­• Őrjárat a tassi Duna-ágban. mondom, de társaim talán már nem is hallják. Teljes sebességnél szinte ordít a motor. A baracsi partnál beérünk egy motorcsónakot. Az Otelló nevű sárga „papuccsal” Radocs Béla indult dél­előtti kirándulásra. A járőrök gyorsan végeznek az igazoltatással. A papírok rendben. A szonda sem mutatja jelét, hogy mielőtt útra indult a veszélyes járművel, alkoholt fogyasztott volna a kormányos. Az Otelló is Újváros felé igyekszik, de a tulajdonos — mivel a Dunán nincs sebességkorlátozás — „rátesz” néhány lapáttal. Elsuhan a tel­jes gázzal haladó rendőrségi csónak mellett. . . — Ha valakit üldözni kéne, nem lennénk könnyű helyzetben a Dunán sem! — mondja Tóth Ferenc. — Hova is sietnénk — szól közbe Horváth Dezső —, hisz még van egy feladatunk a kotróknál? Amint megbeszéltük: pontosan ki­lencre érkezik a kék-fehér motoros a dunavecsei strandhoz, az iránytartásá­ról már messziről látni, észrevett a ve­zetője. Nem könnyű kikötni ilyen ala­csony vízállásnál. A fürdőzök is észak­ra telepedtek; hatszáz méterre innét ta­láltak maguknak sóderes szakaszt. így nyugodtan kísérletezhet a Volvo kor­mányosa. A Foka kirakodója közelé­ben végül sikerül beszállni. A BM vízi rendőrség dunaújvárosi parancsnoksága járőreinek — Horváth Dezső törzszászlósnak és Tóth Ferenc törzsőrmesternek — leszek az útitársa ezen a délelőttön. Az útirány: dél, Dunaföldvár ... Fürödni — szabad! Csendes a víz. Alig akad társa a járörcsónaknak. Jobbról Dunaújváros felé tart a „víziút-fenntartó”, a kitűző­hajó. Lassítunk. Kovács László hajóve­zető gyorsjelentését jegyzik föl a rend­őrök: bár sokat apadt, Ercsitől Duna- főldvárig szabad a Duna, nincs gázló. — A fényjelzők akkumulátorai meg­vannak? — kérdezi a rangidős parancs­nok. Mint megtudtam, az utóbbi idő­ben tucatszám lopták el a dunai „kaló­zok” a nagy teljesítményű battériákat a bójákról. Máig sem akadtak a nyo­mukra. — Minden rendben! Nem hiányzik semmi! — így a válasz a hajóról. Aztán még egy intés, és megemelkedik a Vol­vo orra. ötvenes tempóban hajtunk tova. A kisapostagi strandot kémleli Tóth Ferenc, távcsővel. Aztán amint közele­dünk, mindannyian szemrevételezzük a dunaújvárosi papírgyár szép üdülőtele­pét. — Akkor aludnánk nyugodtan — mondja Horváth Dezső —, ha minden folyóparti település ilyen gonddal vi­gyázna a fürdőzőire. A papírgyáriak strandfelügyelőt alkalmaznak; mentő- csónakot, bójákat telepítettek a fürdő­höz. Parafa úszós zsinórral körbe is kerítették a lubickolásra ajánlott par­tot. Sajnos, másfelé nem jellemző az efféle gondosság. Igaz, a jogszabály csak akkor követeli meg az ilyen fölké­szültséget, ha a fenntartó belépődíjat szed az üdülőktől. — Dunavecsénél és Apostagnál úgy tűnt — vetem közbe —, ottf űrödnek az emberek, ahol sóderes partot találnak. Nem számít, hol van kijelölt strand? — Az új vízi kódex szerint: ahol nincs tiltva, mindenütt lehet fürödni. Sajnos, nem mindenki él jól ezzel a szabadsággal. Az ugyanis még nem ad­hat megnyugvást, hogy sekély a viz ... A partot is ismerni kell. • Éppúgy, mint a szárazföldön: bírságolás a „Kiliánon”. dór. Feltételezhető, hogy az egyik ilyen halálos verembe lépett. Vizet nyelt, alá­merült; társai hiába kutatták. Túrázók a parton Majd minden kilométernél találko­zunk nomád táborozókkal. A sátrak mellett kajakok, kenuk. — Nem tiltott a vadkemping? — Folyóparton nem. Tavaly lett fel­oldva a tiltás — veszi át a szót Horváth Dezső. — Bárhol megállhatnak a túrá­zók, és sátrat verhetnek. Jól teszik vi­szont, ha a tervezett útvonalukról még indulás előtt értesítik a budapesti pa­rancsnokságunkat. így az útvonalat felügyelő őrsök tudnak róluk; felhívják a figyelmüket a veszélyesebb szaka­szokra. Az újabb rendelkezések hatásá­ra az idén jóval több a vízi túrázó, mint a korábbi években. Nincs gond velük. Nem szemetelnek, mert tudják, hogy ha legközelebb jönnek, ugyanott köt­nek majd ki. Óvatosak, betartják a sza­bályokat . .. Találkozások A körzethatárnál, a dunaföldvári hídnál fordulunk vissza észak felé. A híd solti pillérénél azért megállunk. Útitársaink megmutatják a bűvös mágneses pontot... — Ez a „láb” minden évben idevonz egy hajót — mondja a rangidős pa­rancsnok. — Hosszú idő óta ez az első év, amikor nem történt ütközés. — Biztosan kioldott az átok — • Faragó László törzszászlós: Húsz falut is mehetünk, de nem találunk tan­medencét ... • Nyugodtan aludnánk — mondja Horváth Dezső törzszászlós —, ha min­denütt olyan strand lenne, mint a kis­apostagi. Művi meddővé tétel Az első negyedévben 133 művi med­dővé tételt hajtottak végre a kórházak szülészeti-nőgyógyászati osztályain. Ebből 19 önálló, a többi pedig más orvosi beavatkozáshoz társított műtét volt — rögzíti az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet összesítése. Az egészségügyi miniszter egy évvel ezelőtt alkotott rendeletet a művi med­dővé tételről. A jogszabály lehetővé te­szi, hogy családtervezési célból, illető­leg egészségi — például genetikai — indok alapján azok a nők és férfiak alávessék magukat ilyen műtétnek, akik elmúltak 40 évesek, vagy betöltöt­ték 35. életévüket és legalább három, illetve 30. évüket és négy vagy annál több vér szerinti gyermekük van. Van­nak olyan asszonyok, akik a tablettá­kat nem szedhetik, s az egyéb fogam­zásgátló eszközöket valamilyen ok mi­att nem alkalmazhatják. Ha ők úgy döntenek, hogy nem kívánnak több gyermeket a világra hozni, s nem vállal­ják a gyógyszerek esetleges szövődmé­nyeit, a rendelet alapján lehetőség van művi meddővé tételükre. A beavatkozások tapasztalatairól dr. Konczwald Lászlót, az Intézet főorvo­sát kérdezte az MTI munkatársa. — A rendelet hatályba lépését köve­tően az előzetesen prognosztizálható- nál lényegesen kevesebben kérelmezték e műtét elvégzését. Szép számmal akadtak olyanok is, akik az orvosi fel­világosítás utáni három hónapos „gon­dolkodási idő” leteltével nem jelentek meg a kórházban. A tények azt mutat­ják, éppen azok a nagycsaládosok nem élnek ezzel a lehetőséggel, akik utóda­ikról nem tudnak gondoskodni, s ezért gyermekeiket állami gondozásba vet­ték. Sokan nincsenek tisztában azzal sem, hogy 5—6 szülésnek már mara­dandó nyomai vannak az édesanya szervezetében, károsodhat a vese, a máj. Tudjuk, ilyen bőséges gyermekál­dás a magyar családok többségét egye­lőre nem „fenyegeti”. — Akkor, amikor többféle fogam­zásgátló tablettához és más eszközök­höz mindenki hozzájuthat — s a nem kívánt terhesség megelőzésének lehető­sége a művi meddővététellel bővül —, riasztó a hosszú ideje nem csökkenő évi 85 ezer terhességmegszakítás. Ez a be­avatkozás rendkívül sok szövődményt idéz elő. Az egészségügyi felvilágosító munka további javításától az orvostár­sadalom nem a születési szám csökke­nését várja, hanem azt reméli, hogy mérséklődik az abortuszok száma a kellő információknak köszönhetően, s így egészségesebb gyermekek születhet­nek. HÉT VÉGI INTERJÚ • • Örömök és gondok a mezőgazdaságban Tragikus napokat élnek át (ha bírnak) ezekben a hetekben a megye legnagyobb részén a kapásnövények. Már az eddigi megállapítások sze­rint is az idei az évszázad legszárazabb nyara, s szinte tombol az aszály az egyébként is kevés csapadékú Duna—Tisza közén. Nyolc hónap alatt csupán 200 milliméter hullott, ami a kalászos gabonáknak elég volt, de a többi növény állapota siralmasnak mondható. Az aszálykár miatti kisülés (kipusztulás), a kényszersilózás és a jól érzékelhető terméscsökke­nés tetemes bevételkiesést okoz igen sok gazdaságnak. Dr. Gál Gyulát, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjét arra kértük, beszéljünk a mostani helyzetről, de előbb arról, amit már a természet nem tehet tönkre, a magtárakba, feldolgozókba került termés­ről. — A betakarítás kisebbik részén túl van a megye mezőgazdasága. Megör­vendeztették az üzemeket a jó kalá- szosgabona-terméseredmények. Az el­múlt évtized második legnagyobb át­lagtermését takarították be őszi búzá­ból. Az 5,2 tonnás hektáronkénti átlag­hozamot csak az 1981. évi haladta túl kéttized tonnával. — Az átlag a részleteket eltakarja. A konkrét eredményekről is hallhat­nánk? — A legnagyobb búzatermést a Nagybaracskai Haladás Tsz érte el 6,7, a legkisebbet a Bócsai Petőfi 2 tonnás hektáronkénti hozammal, 26 tsz-ben és négy állami gazdaságban lépték túl a hektáronkénti 6 tonnás termésátlagot, 29 tsz-ben, szakszövetkezetben és álla­mi gazdaságban viszont nem érték el a négy tonnát. A kalászosok betakarítá­sán nagyobb zökkenők nélkül jutottak túl a megye nagyüzemei, feszültséget a gabonaipar váltóval való fizetése okoz. — Ijedséget keltett a tavaszi fagykár, akkoriban a kajszi- és a szőlőtermést „temették” egyes helyeken. — A kajsziszüret befejeződött, s mint kitűnt — némely körzetet, gazda­ságot kivéve — a fagykár nem volt annyira súlyos. Összesen, mintegy hat­ezer tonna termést értékesítettek a ter­melők, s az árbevétel a tervek szerint alakult. A szőlő pedig ennyire sem sínylette meg a fagyot, a mostani ter­méskilátások összességében —jó köze­pesek, azonban a további aszály, a víz­hiány ezt ronthatja. — A talaj mélyebb rétegébe gyökere­ző szőlő még úgy-ahogy bírja az aszályt, a szántóföldi növények azonban már nemigen ... — Katasztrofális szárazság sújtja is­mét Bács-Kiskunt, elsősorban a Kis­kunhalastól délre levő, valamint a me­gye északnyugati területeit. Kisszállá­son április óta nem volt csapadék! A község szövetkezetében a nyolcszáz hektáron termesztett kukorica fele ki­égett, hetvenkilenc hektáron a lóbab teljesen kisült, a napraforgó ötödé tönkrement. A kelebiai tsz-ben 126 hektár szója végveszélybe került, har­mada már elpusztult. — A szójával kapcsolatban meg kell jegyeznem: a múlt év végi és tavaszi ne­kibuzdulás most bumerángként érheti a gazdaságokat; a 30 százalékos hozam- csökkenés a legjobb területeken (ahol nem öntözték) máris bekövetkezett. Ugyanakkor a gyomirtó vegyszer hiá­nya miatt — importálni kellett volna — a gyomok magasabbra nőttek a kul­túrnövénynél és elpárologtatták a tala­jok csekély vízkészletét is. Mindezek mellett az idén ugyancsak bebizonyoso­dik: homokra nem való a szója. Viszont a napraforgó még jól bírja a szárazsá­got. — Csalóka látvány a napraforgó­tábla, mert a szemnek szép, de sajnos a tányérokban lényegesen kevesebb a megtermékenyült mag, vagyis sok a lé­ha szem, amiből nem lesz termés. Har­minc-negyven százalékos terméskiesést emlegetnek az üzemek. A Kelebiai Rá­kóczi Csillaga Tsz-ben a négyszázötven hektárból már háromszáz hektáron ki­pusztult a növény. A Bátyai Piros Pap­rika Tsz-ben a zöldbab fele, a Kiskun- majsai Petőfiben a 670 hektár kukorica 70 százaléka esett áldozatul az aszály­nak. Kényszerhelyzetben silóznak a gazdaságok, mentik a menthetőt, de nem tudnak mit tenni például a Kis- kunmajsai Jonathánban a fűszer és pri- taminpaprika, a Mélykúti Leninben a paradicsom 30—40 százalékos termés- kiesésének megakadályozására. Hatal­mas értékeket lop el az aszály a szövet­kezetektől, s az árbevétel-csökkenés a mezőgazdasági üzemek egyébként is nehéz pénzügyi helyzetét tovább ront­ja­— Önerőből tudnak-e valamit tenni? — Mindent elkövetnek, s mivel ez már a hetedik súlyos esztendő — hol a fagy, hol pedig az aszály pusztította értékeinket — a tartalékok végképp kimerültek, a melléküzemágak az állat- tenyésztés bevételével nem képesek pó­tolni a kieséseket. Vállalkoznak min­denre, fuvarozástól az építkezésekig, még az ördöggel is cimborálnának ..., csakhát a lehetőségek nem korlátla­nok, a károk értékét saját erőből nem tudják pótolni. — A jelenlegi nemzetgazdasági hely­zetben viszont kevés reményt látok arra, hogy állami segítség érkezik. — Egy árvíz mindenki számára egyértelműen természeti katasztrófa és magától értetődik, hogy az árvíz sújtot­ta terület állami pénzt és segítséget kap. Nyomatékosan hangsúlyozom: az aszály ugyanilyen katasztrófa, akkor is, ha nem olyan látványos, mint az előbbi. Azok a gazdaságok, amelyek az aszály miatt padlóra kerülnek, ugyan­úgy óhajtják és igénylik az állami segít­séget, mint az árvízszenvedettek a ko­rábbi esztendőkben. Egyébként az ága­zat miniszterével e témában már szót váltottunk és támogatást ígért. Az el­múlt négy évben kormányintézkedések enyhítették a terheket, erre most még égetőbb szükség van. — Csakhát nem a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelkezik a költségvetési forintokkal, s hiába az ágazat vezetőjének segítő szándéka, ha a pénzügyi tárca esetleg nem így lát­ja ... E megjegyzésre egyébként az is okot ad, hogy ugyancsak a miniszter ígérte: az őszi szőlőfelvásárláshoz a pénzhitel-folyósítás érdekében eljár. Ugyanakkor egy hete Baján a bank- szakemberek a hitelvisszafogás enyhíté­séről hallani sem akartak, érzékeltették: nincs szándékuk hitelt adni a felvásár­lóknak. Szóval nem olyan kristálytiszta az akarat és cselekvés összhangja ... Egyébként a borfelvásárlási gondok megoldásában van előrelépés?-— Konkrét lépések még nem történ­tek, bár ígéretek vannak. Viszont na­pokon belül meghirdetjük a csak lepár- - lásra alkalmas borok átvételének mód­ját. A felvásárláshoz, lepárláshoz húsz­millió forint támogatást kap a megye. Tárgyalásaink eredményeképpen a hi­bás és megromlott borok felvásárlása a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kunfe­hértói leányvállalatánál, valamint a Kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezet­ben történik, azonos árakkal. Csabai István Megéri, ha kéri — a Szerencse Palkó! A Zseni tot ón öröklakást, Zala bútort, bankkötvényeket, a Varázslat gyermekrejtvényen . 15 kg csokoládét, Vidám Park-bérleteket nyerhet. Minden helyes megfejtés részt vesz a pályázaton.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents