Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

1988. augusztus 11. • PETŐFI NÉPE • 3 AMÍG A TUDÓSÍTÁSOK A KÉPERNYŐRE KERÜLTEK ... Magyar tévésbravúr Amerikában „ÜLJENEK KOCSIBA ÉS MENJENEK KALOCSÁRA" Ha a falusi ember beteg . • Fölmálházva a Fehér Ház előtt Légvonalban talán 80 kilométer lehet a fővárostól Székesfehérvár. A minap mégis „elment a vonal”, ami­kor a budapesti stúdiónak nyilatkozott előre megbeszélt időpontban a megyei tanács elnöke. Gyakorlott kollégáimmal együtt ódzkodunk a késő délutáni falusi tudósításoktól. Bizonytalan, hogy sike­rül-e gyors kapcsolatot létesíteni a szerkesztőséggel. Értik-e szavamat az egyórás autózásnyi távolságból? A magyar televízió 3-tagú stábja tíz napig pontosan jelentkezett az Amerikai Egyesült Államokból, pedig San Francisco kicsit messzebb van a Szabadság tértől, mint Kaskantyú Kecskeméttől. Le a kalappal előttük! * Bérelt kamerával a műholdra Mielőtt személyesen gratulál­hattam volna Edelényi Gábor ope­ratőrnek, gyorsan figyelmeztetett: véletlenül se üljek le a vendégeket szolgáló karosszékbe, mert törött lába bármely pillanatban kifica­modhat. Mi tagadás, a híradó légi részle­génél a legvilágvégibb termelőszö­vetkezet irodistái is tetszetősebb körülmények között dolgoznak. — Itt készültek föl az amerikai útra? — Sándor Istvánra meg Juhász Sándor gyártásvezetőre hárult a legtöbb feladat. Elfoglalt emberek, ráadásul Pista az indulás előtti na­pon jött haza Finnországból. Ak­kor még nem tudtuk, hogy mivel dolgozunk kint. Nem untatom a kedves olvasókat a bonyolult tech­nikai problémákkal. Az a lényeg, hogy csak Amerikában használt kamerákra volt szükségünk. — Máskor is forgattak már a tengerentúl, akkor mivel dolgoztak? — Jártam már Ausztráliában, a Távol-Keleten, a világ sok-sok or­szágában, de az Amerikai Egyesült Államokban még nem. Kollégáim is többnyire utólag, itthon kidol­gozott műsorokat csináltak. Elő, műholdra fellőtt közvetítést ott bé­relt felszereléssel készítettek. Né­hány bérleti díjból vehetnénk egy új, ha nem is a legkorszerűbb, de a célnak megfelelő kamerát, rögzí­tőt. Profi szervezés — Ugorjunk képzeletben egy na­gyot. A chicagói repülőtéren va­gyunk ... — A szigorú biztonsági előírá­sok miatt meglehetősen szűkös volt mozgásterünk. így még akkor is le kellett volna tennünk az érke­zés, a fogadtatás megörökítéséről, ha az USA-ban dolgozó újságíró kollégáinknak és előzékeny kül- ügyeseinknek sikerült volna a kért modern kamerát bérelni. Időbe telt, amíg kicsomagoltuk a külön kamerát, a külön rögzítőt a hajó­koffer nagyságú ládákból. Soha­sem dolgoztam ilyen masinával, néha találgattam, melyik gomb mire való. Megizzadtam, nemcsak a felszerelés súlya miatt. Csak ak­kor nyugodtam meg, amikor Bu­dapestről visszaszóltak: rendben ment minden, szépek voltak a szi- nek, talán egy kicsit sötétebbek a szokásosnál. — Az első negyedórától eltekint­ve semmiről sem maradtak le? — Néhány esettől eltekintve mindenütt ott voltunk, hála a ma­gyar küldöttség és az amerikai pá­lyatársak segítségének, vendéglá­tóink profi szervezőmunkájának. Mindig előre közlik, hogy mennyi idő áll a sajtó rendelkezésére. — Kivételeket említett... — Néhányan a televízió részle­ges vagy teljes kizárásával óhajtot­tak tárgyalni Grósz Károly főtit­kár-miniszterelnökkel. Rend és szigor a Fehér Házban — Szigorúan ellenőrizték-e a magyar stábot a Fehér Házban? — Nem különösebben, nem fel­tűnően. Kitűnő technikai eszkö­zök segítik a biztonsági szolgálat munkáját. Az elnök és a vezető politikusok, valamint a vendégeik épségére ügyelő testületben kivétel nélkül jó megjelenésű, kisportolt, elegáns férfiak szolgálhatnak. Nem titkolták kilétüket, de amennyire lehetett, félrehúzódtak. Rejtett mikrofonnal és parányi ve­vőkészülékkel állandó kapcsolat­• Kissinger dolgozó- szobájában. Jobbról Grósz Károly, középütt a tolmács. (Manek Attila felvételei) bán álltak egymással. Valamennyi­en lövésre kész pisztollyal teljesíte­nek szolgálatot. — Örömmel tapasztaltuk, hogy Reagan elnök Sándor István két kérdésére is válaszolt. — Adnak néhány percet fotó­zásra, filmezésre a tárgyalások előtt. (Ha sok az újságíró, akkor csoportokban engedik be őket meghatározott időre.) Ilyenkor igyekszik mindenki bekiabálni a maga kérdéseit. Sok mindentől függ, hogy melyekre reagál az el­nök. A jó kérdéseknek és küldött­ségünk elismerésének tulajdoní­tom, hogy Reagan válaszolt kollé­gámnak. Még a Fehér Ház első embere is mosolygott, amikor a köztünk csak mamiként emlegetett protokollos asszony magyarul is sürgette Sándorék távozását: „elég, vége”. Rezzenéstelen képeket vállról — Igen rendezettnek tűnt a szo­kásos kerti ceremónia. — Másutt szinte verekednek a tévések a jobb helyekért. Azért ci­pelnek magukkal tartalék állványt, hogy ezt alkalmas helyen mielőbb elhelyezve jó helyről tudósíthassa­nak. A Fehér Ház kertjében felállí­tott emelvényen előre elkészített terv szerint állíthatták fel állványa­ikat a különböző tévétársaságok stábjai. — Napokig beszélgethetnénk a hosszú amerikai út szakmai tapasz­talatairól, az élményekről... Alig­ha tévedek, ha bravúrnak minősí­tem teljesítményüket. — Talán nem tűnök szerényte­lennek, ha nem tiltakozom. Szak­mabeliek tudják, hogy milyen ne­héz vállról elkészíteni hosszú felvé­teleket. Utaltam arra, hogy az amerikaiak 10-20 másodperces tu­dósítást is állványról forgatnak. Arról nem is szólva, hogy nagyon észnél kellett lennünk, hogy az idő- eltolódás ellenére friss tudósításo­kat küldhessünk Pestre. Megtör­tént, hogy valamilyen okból nem a miniszterelnöki kocsikaravánnal mentünk. Rendőrségi biztosítás nélkül kellett időben megérkezni az újabb helyszínre. A csaknem félmázsás felszerelés cipelése sem volt leányálom. A Niagara vízesés­nél csaknem egy kilométert caplat- tunk felmálházva, ünnepi öltözék­ben ... Miniszterelnökünk a pilótafülkében — Közelről láthatta miniszterel- nökünk-főtitkárunk közszereplése­it. — Sohasem voltam gazsuláló, de meg kell mondanom, hogy a küldöttségvezető mesterien helyt állt a nehéz terepen. Többször olyanok is megtapsolták remek ri- posztjait, akik csak részben értet­tek egyet nézeteivel. Jól esett, hogy megkülönböztetett figyelemmel kí­sérte munkámat, szövetségeseknek tekintette a magyar kollégákat, így mondta. — Fejezzük be egy érdekes törté­nettel beszélgetésünket. Milyen re­pülőgépeken közlekedtek Ameriká­ban? — Felügyeskedtem magam az elnöki helikopterre, megcsodálhat­tam a különgép remek berendezé­sét is. Este érkeztünk New York­ba. Rábeszéltem miniszterelnö­künket, hogy a pilótafülkéből gyö­nyörködjön a kivilágított világvá­rosban, a simának ígérkező leszál­lásban. Felhőbe keveredtünk és a reptér fölött kibújva, talán 60 mé­ter magasságban vettük észre, hogy tőlünk balra húzódik a le­szállópálya. Uyen esetekben általá­ban újra próbálkozik a pilóta, a különgép kapitánya azonban egy elegáns félfordulattal olyan simán letette a gépet, hogy az utasok szinte észre sem vették a merész manővert. Remek teljesítmény volt. Hihetünk a megyénkben is jól ismert — több filmet forgatott a konzervgyárban, a katonai repülő­téren — Edelényi Gábornak: maga is vizsgázott pilóta. Heltai Nándor HIBÁS HÚSOK, JELLEGTELEN SAJTOK Minősített a Kermi A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet ellenőrei az év első felében 710 budapesti és 201 vidéki boltban, raktárban, Tüzép-telepen, kiskereskedőnél és vendéglá­tóhelyen vizsgálták, hogy a forgalomban lévő áruk minő­sége megfelel-e a szabványban előírtaknak, kielégíti-e a minőségi követelményeket. A főváros és kilenc megye összesen 256 üzletében mintegy 174 tonna húst vizsgáltak át tüzetesen. Azt ta­pasztalták, hogy a marhahúsok minősége jobb, mint a sertéshúsoké, a marhahúsoknak ugyanis 16,5 százalékát, míg a sertéshúsoknak 30 százalékát kifogásolták külön­féle okok miatt. Ez utóbbiaknál általában a bontás nem volt megfelelő, s a megengedettnél több zsírt mértek a szinhús mellé. A húskészítmények 94 százaléka megfelelt a szabványban előírt követelményeknek, ám az ellenőrök azt is megállapították, hogy az áruk nagy részének minő­sége csak közepes. Az elmúlt félév során ellenőrzött 13 ezer liter féltartós és nem tartósított tej megfelelőnek bizonyult, bár idősza­konként előfordult, hogy a tej megsavanyodott, és ezért kivonták a forgalomból. A vaj. vajkészítmények válasz­téka jelentősen bővült, a Party vajkrémek jó minősítést kaptak. Nem tapasztaltak változást az ellenőrök a sajtok minőségében, a legtöbb sajtféle nem elég jellegzetes izű és állományú, s a bolti csomagolásnál az is gondot okoz, hogy a vevő meg sem tudja állapítani, hogy milyen fajta sajtot vásárol. A felsőruházati cikkek vizsgálata során az ellenőrök feltűnő hibát nem találtak. A szabadidőruhák zöme is megfelelő, bár a kínai importból származó öltözékek közül némelyiket csak árengedménnyel lehetett forga­lomba hozni, mivel viseléskor elszínezte az alatta hordott fehérneműt. A gyermekruházati termékek választéka és a ruhák minősége kifogástalan volt. A gyermekcipők 2, a női cipők 13 százaléka nem felelt meg a tanúsított minőségnek. Ezeket a lábbeliket a Kermi csak olcsóbban engedte árusítani. A félév során nagyobb mennyiségben ellenőriztek hű­tőszekrényeket. háztartási kisgépeket, valamint mosógé­peket, porszívókat és centrifugákat. A készülékek minő­sége általában megfelelt, gyártási hibát a készülékek 8 százalékánál találtak. A híradástechnikai cikkek minősé­gében jelentős változást nem észleltek az ellenőrök: a megvizsgált 1350 különféle készülék közül 44-nél tapasz­taltak gyártási hibát, illetve a szállítás során keletkezett sérülést. Megállapították, hogy mind az Orion, mind a Videoton készülékei jó minőségűek, s megfelelőek a kínai színes televíziókészülékek is. Ha beteg lesz valaki a család­ban, első utunk az orvoshoz vezet. A városi embernek szinte már ter­mészetes, hogy akármikor megy, mindig talál orvost a rendelőben. S ha mégsem? Lázong, háborog, mert várni kell az ügyeletesre, aki éppen valahol egy súlyos beteget lát el. De vajon mit tesz ilyen esetben egy faluban élő ember? Különösen nyáron, amikor az egyetlen orvos is szabadságra ment. Kihez fordul? Erről érdeklődtünk néhány Du­na menti kis községben. Foktőn egy fiatalember igazít el bennünket, amikor az orvosi ren­delőt keressük. Egy hatalmas virá­goskerttel körülvett1 fehér házra mutat. A kaputól orgonabokrok vezetnek a rendelő ajtajáig. Sokáig csengetünk. Az utcán ácsorgó asz- szonyok biztatnak bennünket: — Csengessen csak! A doktor estig itt szokott lenni. Valóban, mert nemsokára nyílik az ajtó, s egy fehér köpenyes férfi jelenik meg. Dr. Tamás József 20 éve a falu orvosa. Valamikor ő is Foktőn la­kott, később azonban Kalocsára költözött, s azóta mindennap kijár a községbe. — Sok beteg volt ma? — érdek­lődünk. Tagadólag rázza a fejét. — Nyáron mindig kevesebben vannak. Harminc-negyven ember naponta. Pedig mindenféle betegséggel Tamás doktorhoz fordulnak. Még a fogfájással is, hisz nincs a falu­ban másik orvos. S mi történik, ha ő is szabadságra megy? — Egymást helyettesítjük a szomszédos községek orvosaival — magyarázza. — Ezt mindig ne­künk kell megoldani, központilag senki sem gondoskodik helyettes­ről. Az idén szerencsések vagyunk, ugyanis Kalocsáról kijár egy fiatal orvos az éppen szabadságát töltő kolléga helyett. Neki nem kell visz- szaadnunk a helyettesítést. Orvos nélkül tehát nyáron sem marad a falu. Az viszont más kér­dés, hogy ilyenkor megszűnik a mindennapos rendelés. A kisegítő orvosnak ugyanis saját rendelőjé­ben is el kell látnia a betegeket, ezért csak egy-két nap tud orvos­társa rendelőjében megjelenni. Ezeken a napokon azonban dup­lán dolgozik, s a betegek is kétszer annyit várakoznak, mint rendesen. Úszódon és Dunaszentbenedeken nem szokatlan a heti kétszeri­háromszori rendelés, hisz ezekben a falvakban nemcsak nyáron, de egész évben igy van. Dr. Balaton József három napot rendel Úszó­don, ahol lakik, s két napot Duna­szentbenedeken. Amikor ott já­runk, éppen üres a rendelő. A tanácsháza ajtaján kilépő Tóth Sándornétól érdeklődünk az orvos felől: — Ha sürgős az eset — tanácsol­ja, üljenek kocsiba, s menjenek Kalocsára. Az a biztos. így teszik ezt a falu lakói is, fő­ként akkor, ha valaki szombaton vagy vasárnap lesz beteg. Márpe­dig ez is előfordul. Ilyenkor aztán szaladgálnak az ismerős után, aki­nek autója van, s irány Kalocsa. Szerencsésebbek azok, akik már Úszódon otthon találják az orvost, így nem kell továbbmenniük. A beteg gyerekeket egyébként is csak beutalóval vihetik a városba, kivéve persze a nagyon sürgős ese­teket. Ha a fogunk fájna, jobb helyzet­ben lennénk, mert a tanácsháza előtti rendelőben éppen elkezdő­dött a fogászati rendelés. Dr. Vi- dács Edit fogorvos egy éve dolgo­zik Dunaszentbenedeken, a tanul­mányai befejezése után itt helyez­kedett el. Jelenleg három község tartozik a körzetébe. — Szeretek ebben a faluban — mondja —, mások itt az emberek, mint a városban. Alig nyitja ki a váró ajtaját, máris betoppan egy középkorú férfi. Géderlakról érkezett. — Eljöttem én a korábbi busszal — magyarázza —, de akkor még nem rendelt a doktornő. Haza­mentem hát stoppal, most pedig visszabicikliztem. Az utcán három asszony beszél­get. Uborkát szedni indulnak. Nyáron rengeteget dolgoznak az itt élők, talán még betegnek lenni sincs idejük. Felnagy Lajosnénak más erről a véleménye: — Több nyáron a beteg, mint télen! Nem is csoda, hisz amikor szedjük a mákot, az uborkát ebben a pokoli hőségben, bizony köny- nyen felmegy a vérnyomás. Isszuk a sok vizet, jól megdagad a lábunk, mehetünk az orvoshoz. A múltkor például olyan sokan voltunk a ren­delőben, hogy szegény doktor délutánra kezdett már ideges lenni. És a betegek? Vajon ők hogyan viselik mindezt? Nem panaszkodnak. Úgy tűnik, mintha természetesnek vennék, hogy az orvoshoz nehéz eljutni. Benke Márta Tudósok szövetkezése Akadémiai-egyetemi kutatási társulás alakul Akadémiai-egyetemi kutatási társulást létesít a Magyar Tudo­mányos Akadémia és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegye­tem, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem, a szegedi Jó­zsef Attila, a pécsi Janus Pannoni­us, valamint a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem. A tár­sulás dokumentümait várhatóan november végén hagyja jóvá az MTA elnöksége. Ezt követően ke­rülhet sor az együttműködési meg­állapodás aláírására. Terveik sze­rint a következő évtől már ebben a szervezeti rendszerben folytatják a kutatásaikat. A jelenlegi pénzügyi helyzetben lényeges, hogy az eddigieknél job­ban hasznosuljanak a szellemi és az anyagi erők, elősegítve az ered­ményesebb munkát, a kutatás és az oktatás jobb feltételeinek megte­remtését. Ezért született a javaslat az Akadémia és az egyetemek új típusú koalíciójára. Az intézmény első lépésként a természet- és a tár­sadalomtudományi egyetemekhez fordult az ajánlattal, lehetővé téve a többi egyetemnek, hogy később csatlakozhassanak a társuláshoz. Az új típusú együttműködés so­rán az akadémiai és az egyetemi kutatóhelyek összehangolják ku­tatási programjukat és tevékenysé­güket. Nagy horderejű tudomá­nyos feladatok megoldásában vesznek részt, állami illetve vállala­ti megbízások teljesítésére vállal­koznak. Terveik szerint megszervezik kutatási eszközeik, műszereik ész­szerű hasznosítását, nagy értékű felszereléseiket közösen vásárolják majd. Az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával regi­onális műszerközpontokat létesíte­nek, s műszerügyi, mérési szolgál­tatást hoznak létre. Kialakítják az akadémiai intézetek és az egyete­mek számítógépes rendszerét, kap­csolódnak a nemzetközi tudomá­nyos adatbázisokhoz. Összehan­golják a tudományos könyv- és fo­lyóirat-kiadást, nyomdáik, sok­szorosítóik termelését. Tovább bő­vítik kapcsolataikat a külföldi társintézményekkel, fokozottabb mértékben hasznosítják nemzetkö­zi együttműködéseik során szerzett tapasztalataikat. Az eddigieknél több szellemi terméket kívánnak exportálni az Akadémia vállalata, az Akadimpex révén. Ez a vállalat gondoskodik a kutatáshoz szüksé­ges korszerű eszközöknek az eddi­gieknél gyorsabb beszerzéséről is. A cél lehetővé tenni minél jelen­tősebb tudományos eredmények elérését, érdekeltté tenni a kutató­kat — főleg a fiatalokat — a tudo­mányos munka vállalásában, hogy tudásukkal, képességeikkel segít­sék elő az újabb kutatási eredmé­nyek elérését, a magyar gazdaság, társadalom fejlesztését. Újdonság, hogy az Akadémia anyagi támogatását 1991-től pá­lyázat alapján nyújtja majd az egyetemeknek.

Next

/
Thumbnails
Contents