Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-10 / 190. szám
1988. augusztus 10. • PETŐFI NÉPE • 3 2. NYÁR A KERESKEDELEMBEN ÉS A VENDÉGLÁTÁSBAN Utcai büfések és a „peches” csemegések Kecskeméten A Kecskeméti Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség vezetőjének, dr. Jenei Juditnak és munkatársainak is feladata, hogy a megyeszékhelyi és környékbeli élelmiszer- forgalmazóknak ilyenkor jobban a körmükre nézzenek. Mint az alábbi példákból kiderül, nem alaptalan a buzgóságuk. TOJÁS ÉS PÉKSÜTEMÉNY NEM EGYMÁS MELLÉ VALÓK! Az orgoványi Csikós Pálné magánkereskedő 13 doboz Party vajkrémet és még többféle tejterméket az eltartható időn túl árusított, amiért 800 forintra bírságolták. Ugyanekkora pénzbüntetést szabtak ki Baranyi Istvánnéra a 109-es számú kunbaracsi vegyesboltban 35 teavaj, 18 csomag trappista sajt és 4 doboz Party vajkrém megengedett határidő utáni forgalmazásáért. Vétettek a higiéniai szabályok ellen Kecskeméten, a Bajcsy-Zsilinszky utcai, 1115-ös számú élelmiszerüzletben is. A péksüteményt és a tojást egymás mellett tárolták, a tejet pedig nem hűtőszekrényből, hanem csak ládákból adták el. A közegészségügyi és járványügyi felügyelet Tarnóczi Mátyásáé boltvezetőt ezért 500 forintra büntette. A megyeszékhelyen gomba mód elszaporodott büfékocsik nem csupán a vállalkozói kedv élénkülésével hívják föl magukra a figyelmet. Egy részükben alapvető higiéniai problémákat fedeztek fel az ellenőrök. Abban a kocsiban például, amely a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-é, s a Szék- és Kárpitosipari Vállalat elé szokott kitelepülni, négy kilogramm peneszes hurkát vettek ki a hűtőszekrényből. A hurka és a kolbász származási helyét nem tudták megállapítani, mivel ezeknek hiányzott a szállítólevele. Tejhűtő híján a tej és a kakaó a mosogatómedencében volt. Vajon az ezer forint bírság, amit a kiszolgálóra kiszabtak, garantálja-e, hogy a jövőben hasonló eset nem fordul elő? TÚRÓTÖLTELÉK ÉS FÖLDES VÖRÖSHAGYMA Az 1176-os széchenyivárosi ABC előtt árusító Bálintné Botos Zsuzsanna büfékocsiját sem találták rendben. A kiskereskedő a hamburgerpogácsákat a zöldségfélék mellett állította össze. De ez még semmi! A csekély alapterületű kocsiban annyi minden volt — a földes vöröshagymától, a lángos- és palacsintatésztától a túrótöltelékig — hogy ilyen helyzetben szó sem lehetett megfelelő higiéniás körülményekről. Sajt, tejföl, csokoládépuding hűtetlenül, továbbá kakaós és fahéjas cukor, barackíz, jaffa, málnaszörp, uborka, saláta, fánk: ennyi élelmiszer közt bizony megfordulni sem igen bírt Bálintné. Ráadásul utcai ruhában szolgálta ki a vevőket. A június 21-én tartott szabálysértési tárgyaláson mindezért 2000 forintra bírságolták. Hasonló elmarasztalásban volt része tavaly az Akadémia ABC melletti büfékocsi tulajdonosának is, aki azonban hallgatott a közegészségügyi és járványügyi felügyelők tanácsaira. Az üzlete tiszta és rendezett, akárcsak a Homyik János utcai Kalocsáménak. Ez utóbbi erről is van tudomásunk most már nem a büféjében hámozza, hanem megtisztítva viszi oda a burgonyát. MI VAN A KOSÁRBAN, FELÜGYELŐ ASSZONY? Utunk utolsó előtti állomásán tír. Jenei Judittal szívásén bizonyítottuk volna, hogy a Csernegé Keres hétle Int? Váifulat Szabadság téri üzlete, ahol annyian vásárolnak naponta, méltó a budapesti központú forgalmazók eddig kivívott jó hírnevéhez. Csalódtunk. A csemegepulton egy tálban sárga, kásás túró, fedetlenül — a falon és a mennyezeti lámpákon mászkáló legyek prédájának (és nem annyira a vásárlók gusztusának) kitéve. A félbe vágott márványsajt is ilyen leplezetlenül, bura vagy lyukaJÁNOSHALMA, KISKUNMAJSA, KUNSZENTMIKLÓS IS Városi rangra pályázik 41 település Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megkezdte azoknak a pályázatoknak az értékelését, amelyekben 41 település kéri várossá nyilvánítását. Az ÉVM szakemberei a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium, az Országos Tervhivatal, a Központi Statisztikai Hivatal és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szakértőivel egyeztetik a javaslatokat. Alapvetően azt vizsgálják, hogy ezek a települések lehetnek-e olyan körzeti központok, amelyeknek kereskedelmi, oktatási, egészségügyi, kulturális és gazdasági intézményei a 20-30 kilométeres körzetben lévő falvak jó színvonalú, középfokú ellátásáról gondoskodhatnak, továbbá városias településközponttal és infrastruktúrával rendelkeznek. Az ország távlati terület- és településhálózat-fejlesztési terve is főként a középfokú ellátásra alkalmas körzetközponti városok számának növelését szorgalmazza. Hosszú távon 150-250 település láthat el ilyen feladatokat. Jelenleg csak 125 városa van az országnak, további 19 település pedig városi jogú nagyközség. Kedvező, hogy most mind a 19 kérte várossá nyilvánítását, s így megszűnhet a városi jogú nagyközségek településkategóriája, amelyet 5 évvel ezelőtt hoztak létre, de a tapasztalatok szerint nincs szükség az ilyenfajta rangsorolás fenntartására. (Megyénkből Kunszentmik- lós és Kiskunmajsa városi jogú, valamint Jánoshalma nagyközség aspirál a városi rangra). A 41 pályázó közül 25 község olyan település, amely járási székhelyként vagy mezővárosként korábban is körzetközponti szerepet töltött be, s e feladatkör ellátásához kapcsolódó épületekkel — járásbíróság, járási tanács stb. — is rendelkezik. így várossá nyilvánításuk időszerű. Egyes, nem hivatalos vélemények szerint viszont máris sok a város az országban, de valójában ennek ellenkezője az igaz. Jelenleg ugyanis az ország lakosságának 58,9 százaléka él városban, s ha a most pályázó 41 település mindegyike elnyerné a városi rangot, akkor is csupán 62,2 százalékra emelkedne ez az arány. Európa számos országában nagyobb a városlakók aránya, s a szocialista államok közül Csehszlovákiában és az NDK-ban a 70 százalékot is meghaladja ennek mértéke. A pályázatok részletes vizsgálatainál kiderült, hogy egyes települések a szomszédos falvakkal történő egyesüléssel vélik megteremteni a várossá nyilvánítás alapvető feltételét. Ezek nem veszik figyelembe, hogy a gyakorlatban országszerte ellentétes folyamat érvényesül: a korábban egyesített társközségek szétválása, önállósodása. A várossá válás érdekében összeolvasztott falvak elveszítik közigazgatási önállóságukat, és nevüket is legfeljebb városrészként őrizhetik tovább. Különösen célszerűtlen az egyesülés a városi jogú Tab nagyközség és 11 társközségének esetében, mert ezek a falvak szétszórtan, 25 kilométeres körzetben helyezkednek el. Az ÉVM nem támogat ilyen törekvéseket. Az egyesülést akkor látja indokoltnak, ha már összeépültek az egymás melletti települések. Szükségesnek tartja viszont, hogy a felesleges egyesülések elkerülésére módosítsák az alkotmányt, s az mondja ki: a városnak is lehessen társközsége. Az eddigi szakértői egyeztetések szerint a 41-ből 35 pályázat felel meg a várossá nyilvánítás feltételeinek. A végső szót azonban várhatóan még az év vége előtt — az Elnöki Tanács mondja majd ki a Minisztertanács javaslata alapján. esős kendő nélkül kínálja magát a rusnya rovaroknak. Elhűlve látjuk, hogy míg a péksüteményes pultnál a fémfogó használatára figyelmeztetnek mindenkit, az üzlet egyik alkalmazottja kézzel, egyenként rakosgatja be a kiflit egy felső rekeszbe. Gulyás Mihályné fogyasztó azért ment inkább a tejtermé- kes hűtőszekrényhez, mert ott — mint mutatja — becsomagolt árukból választhat, ezeket legalább nem lepik közvetlenül a legyek. Helyeseljük az elhatározását. Ám, ha nincs ez az augusztus eleji őrjárat — e váratlan ellenőrzés —, alighanem o is pórul járt volna ezen a délutánon. Egy vásárloko- sárra való (!), forgalmazásra nem megfelelő tejterméket gyűjt össze a hűtőből dr. Jenei Judit. — Mi van a kosárban, felügyelő asszony? — kérdezem. — Négy Margaréta vajkrém, augusztus 2-án lehetett volna még utoljára eladni (ma: augusztus 4.); hét Fortuna kis vaj július 22-én, ugyanennyi csomagolt óvári sajt július 29-én és 15 csomag ementáli július 25-én lejárt fogyaszthatósági határidővel. Itt egy kockasajt is, abból a piros-fehér csíkos dobozból, amelyben az elolvashatatlan dátumú sajtokat tartják. — A következmény? — Természetesen szabálysértési eljárás! LÁM, A SÜTŐIPARI SZAKÜZLETBEN...! Fürich Jánosné vezetőhelyettes — aki felelős a délutáni műszakban dolgozók munkájáért, s a várható pénzbüntetés is őt terheli majd — a maga részére ezt a tanulságot vonja le a vizsgálatból: — Pechem van! Elmegyünk a Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat Nagykőrösi utcai szaküzletébe is. Megnézzük a hűtőtárolóban, a pult mögött az összes tejipari árut. Egy sincs köztük olyan, amelyiknek lejárt volna a fogyaszthatósági határideje. Az itt dolgozóknak nincs pechjük! ( Vége) Kohl Antal BALESET AZ 52-ESEN Beszélgetés a második megszületés után • Hátul nem maradt volna életben a hozzátartozó, ha eljön ... Hétfő este, fél nyolc. Hosszú kocsisor várakozik Kecskemét határában a Csalánosi parkerdőnél az 52-es úton. Baleset. Súlyos. Terjed a hír pillanatok alatt. Az ütközés színhelyén egyre sűrűbb az ember- gyűrű. „A halottakat elvitték?" „Biztos nem maradt életben senki" — hallani a be nem avatottak véleményét. Amikor megláttam a hosszúplatós Skoda vontatót, amely szinte szétpaszírozta az egyik platán törzsén a Ladát, magam is a bajbajutottak után érdeklődtem. A helyszínelő rendőri csoport vezetője mondja el az eseményeket. A Pest Megyei Volán teherkocsija nem tartotta a szükséges követési távolságot, s amikor a Lada lassított, balra kanyarodott, már elkerülhetetlen volt az ütközés. Az öreg platán állta el az utat az ároknál. A látvány magáért beszél. — Sebesültek, halottak? — Itt kérem csak újjászületettek vannak ... A kocsiban ülő két fiatal horzsolás nélkül megúszta. Détári Tibor (Kecskemét, Homok u. 16.) 21 éves fiatalember vezette a személygépkocsit. — Sóderért indultunk a húgommal — mondja. — Lehet, hogy csak belemagyarázom, de a startnál mintha lett volna bennem valami belső félsz, feszültség. A lefordulónál az a szörnyű csattanás! Még mindig a fülemben van. Pillanat alatt végiggondoltam az életem. Ebbe a minutába belefért az is, hogy — bár egymás mellett ültünk — ij edten keressem a 15 éves Andrea húgomat. Mi lett vele? A kitört szélvédőn másztam ki, aztán vissza a testvéremért. Szinte hihetetlen: a lepénnyé nyomorított kocsiból vágás, horzsolás, zúzódás nélkül lépett ki... az életre. Jól mondják az emberek, újra megszülettünk. — Casco? — Nincs, de a kötelező biztosításra fizetnek. A tehergépkocsi vezetője elismerte, hogy óvatlan volt. Az a döbbenetes, hogy az egyik hozzátartozóm is indult volna velünk segíteni. De mondtam: elegen vagyunk. És milyen jó, hogy nem jött! Hátul nem maradhatott volna élve senki. Ilyen a sors... és még valami: vezessünk óvatosan! — mondja Détári Tibor, és bár most tépik le totálkáros kocsiját a platán törzséről, látom, mosolyog . . . F. P. J. A szocialista pluralizmus jegyében Másként gondolkodók, alternatív gondolkodás — halljuk, írjuk le mind gyakrabban, jeleként a társadalmunkban felélénkült demokratizálódási folyamatnak. S minthogy gyors változásokat tükröző kifejezésekről van szó, értelmezésükben ma még sok a zavar, a félreértés. Viszont az egyként gondolkodás a másként gondolkodókról a másként gondolkodásról nem etimológiai, hanem alapvetően politikai kérdés. Jómagam ezúttal nem vállalkozom többre, mint tisztázási kísérletre, segítségül híva ehhez más országban szerzett tapasztalataimat. A másként gondolkodás fogalma Nyugaton született meg s innét került át hozzánk, jeléül annak, hogy a fogalmat takaró jelenséggel először ott kerültek szembe, méghozzá olyan monolitikus szervezetben, mint a katolikus egyház. Közismert, hogy XXIII. János pápa idején a II. vatikáni zsinattal új szellemi áramlat indult el, amely az egyház megújulását, a világ változásaihoz való alkalmazkodását tűzte célul a liturgiák emberközeli megreformálásával éppúgy, mint az emberiség olyan sorskérdéseivel való nyílt szembenézéssel, mint a béke, a szociális feszültségek. A dissenso szó, amely a politikai szótárban eredetileg a „vélemények és érzések különbözőségét”, a „megegyezés hiányát” jelentette, a hatvanas években kiegészült a katolikus szóval s így a dissenso cattolico új fogalommá vált. Miként új tartalmat kapott a dissidente, azaz a disszidens fogalom is. E szóval korábban a nem katolikus keresztény egyházakat jelölték, ám a már említett változások közben „külön utakon járókká”, „kilépőkké”, azaz disszidensekké váltak azok a papok, akik az egyház konzervatív erőivel szembeszállva új utakra léptek. Sztálin halála után a kommunista pártokban megindult egy demokratikus erjedési folyamat. Jól ismert, hogy a személyi kultusz, a hidegháború idején a demokratikus centralizmus elvével, gyakorlatával teljességgel összeegyeztethetetlen volt bármiféle nézetkülönbség, a „megegyezés átmeneti hiánya”. Az akkori másként gondolkodók nyomban magukra zúdították a frakciózás, az egységbontás, ha éppen nem az árulás vádját. A nyugati kommunista pártokban azonban — a szocialista országokhoz képest — jóval korábban nyert polgárjogot a másként gondolkodás joga, s az ennek megfelelő gyakorlat, a demokratikus centralizmus elvének feladása nélkül. A polgári demokratikus keretek között ugyanis a változások tükrében mind nyilvánvalóbbá vált a pártok monolitikus jellegének tarthatatlansága. így történt ez nálunk is, ám a folyamat lassúbb volt és ellentmondásokkal, visszalépésekkel terhes. A nézetek többfélesége és az egypártrendszer A másképp gondolkodás fogalmából következik, hogy nem mást gondolunk, hanem ugyanazon dologról gondolkodunk másként. Társadalmi rendszerünkre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a másként gondolkodók is a szocialista rendszert támogatják, ennek megvalósítását tűzik célul, de másként gondolkodnak az oda vezető útról, a párt, a kormány politikájának egyes elveiről, gyakorlatáról. E nézetek képviselői nem a szocializmus alapjait támadják, hanem sok esetben éppen a szocialista rendszer működési hibáit, zavarait teszik szóvá s javasolnak más megoldásokat. A nézetek többfélesége, az alternatívákban gondolkodás nemcsak hogy nem káros, hanem egyenesen kívánatos dolog, kivált az egypárt- rendszerben, ahol ösztönző erőt és kontrollt is jelentenek, s az érdekek felmutatásán és ütköztetésén át egyengetik az utat a nemzeti köz- megegyezéshez. Ma éppen ezért nem hogy nem tilos, hanem kívánatos a többféleképpen, alternatívákban gondolkodás. Ez ugyanis a valóság- feltárásnak, az érdekek tagoltsága felismerésének, egy realista és valóban a közmegegyezésre alapozott politika előfeltétele. Milyen elveket, demokratikus gyakorlatot foglal magában az ellenzékiség fogalma, hol van a határ a másként gondolkodás és az ellenzékiség között? A polgári demokráciában az ellenzék fogalmába azok az erők tartoznak, amelyek az éppen uralmon levő rezsim, kormányzat felváltására törekszenek, de azok is, amelyek a társadalmi rendszert akarják megváltoztatni. Ami pedig az eszközöket illeti: az alkotmányos kereteken belül szállnak szembe az uralmon levő kormányzattal, a parlamentben ellene szavaznak a kormány egyes, vagy politikája egészét képviselő intézkedéseknek, programoknak. (Ami nem zárja ki, hogy egyes esetekben támogassák a kormányt parlamenti szavazataikkal.) Ellenzékiek és másként gondolkodók A mi viszonyaink között az ellenzékiség olyan elvek és magatartás- formák, politikai tevékenységek együttesét jelöli, amelyek végső célja a társadalmi rendszer megváltoztatása. Fontos különbségtétel ez, hiszen itt már nem másként, hanem — egyszerűen szólva — másról való gondolkodásról van szó. Ha ezt nem tartanánk szem előtt, könnyen ellenzékinek minősíthetnénk a rendszerhez lojális másként gondolkodókat, és másként gondolkodóknak olyanokat, akik valójában a szocialista rendszer felváltására törekednek. A gyakorlatban persze a megkülönböztetés korántsem egyszerű, hiszen az esetek többségében az ellenzékiség nem nézetek átfogó, összefüggő rendszerében, hanem egy-egy kérdésben jelentkezik. Figyelemmel kell lenni erre, különben ellenzékinek bélyegzünk olyanokat is, akik ugyan egy-egy kérdésben az ellenzék véleményét hangoztatják, ám nézeteik, törekvéseik egészét tekintve nem sorolhatók az ellenzék táborába. De figyelemmel kell lenni arra is, hogy a magyarországi ún. demokratikus ellenzék nem homogén, hanem nagyon is összetett. A különbségek olykor csak árnyalatiak, más esetekben viszont világosan elhatárolhatók a másként gondolkodástól. Nem lenne helyes elzárkózni attól az ösztönző, olykor cselekedeteink felülvizsgálatára késztető indítástól, amelyet e csoportoktól kaphatunk. Viszont hiba lenne kritikátlanul fogadni és nem utasítani vissza az ellenzék által hangoztatott, számunkra elfogadhatatlan nézeteket. Ezeket a viták révén meg kell ismertetni a közvéleménnyel is, hogy mindenkor tudjuk, kikkel és milyen nézetekkel hadakozunk. Ha nem ezt tennénk, ha nem tájékoztatnánk a közvéleményt az ellenzék nézeteiről, fellépésünk árnyékbokszolásnak tűnne fel. Politizáló tömegeket fosztanánk meg attól a lehetőségtől, hogy különbséget tudjanak tenni nemcsak a másként gondolkodók és az ellenzékiek között, hanem megkülönböztessék az ellenzéki fellépést a kifejezetten ellenséges megnyilvánulásoktól. Különbségtételre ugyanis — mindenekelőtt a magatartásunkat illetően — ez utóbbi vonatkozásban igen nagy szükség van. Megteszik ezt Nyugaton is, ahol az erőszakszervezetek fellépnek nemcsak az állami rendet megbontó alkotmányellenes, az erőszakra építő akciók, hanem az erőszakot igazolni igyekvő „ideológiák”, így a terrorizmus elmélete ellen is. Hogy nálunk hol és miért válik az ellenzékiség ellenséges magatartássá, erre alkotmányunk világos választ ad. A 64. paragrafus ugyanis kimondja: „A Magyar Népköztársaság a szocializmus, a nép érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot.” Mint látható, mindezen jogok gyakorlásában a szocializmus érdekeit kell szolgálni. Szintúgy a tömegszervezeteknek, a tömegmozgalmaknak is, amelyeket „a szocializmus védelmére, a szocialista építőmunkában és a közéletben való fokozott részvételre hozhatnak létre”. (65. paragrafus 2. bek.) Ha tehát bizonyos tömörülések, mozgalmak a szocializmus érdekeivel ellentétes, vele szemben álló célokat szolgálnak, keresztezik, gátolják a szocialista építőmunkát, alkotmány-, azaz törvényellenesek és ellenséges tevékenységnek minősülnek. Nem az emberek, hanem a nézeteik ellen A gyakorlatban persze a kérdés itt is sokkal bonyolultabb. Nem csak azért, mert — amint azt már említettük — az ellenzéki nézetek az esetek többségében nem a maguk összetettségében jelentkeznek —, hanem azért is, mert demokratikus gyakorlatunk alaptörvénye, hogy nem emberek, hanem nézeteik ellen kell fellépnünk. Ez bizonyos tűréshatárokat ír elő. Példát említve: nem nyilvánítjuk ellenségesnek azt, aki a többpártrendszer híve, sőt vállaljuk vele a vitát. Határozott fellépésre van tehát szükség akkor, ha már nem egyszerűen nézetekről, hanem alkotmányunk elveit, a törvényeket sértő akciókról, szervezkedésekről, a közrend megbontásáról van szó. Ilyen esetekben elválik: ki a másként gondolkodó, ki képvisel ellenzéki nézeteket, ki az, aki nemcsak vallja a szocializmussal szembenálló elveket, hanem azok gyakorlati követésére emberek csoportjait szervezi, buzdítja, vagyis kifejezetten ellenséges tevékenységet folytat. Az egyes kérdésekben ellenzéki nézeteket valló csoportok azzal különböztetik meg magukat az ellenséges, a szervezett szocializmusellenes erőktől — amelyek egyébként léteznek hazánkban —, hogy élesen elhatárolják tőlük magukat, hogy nem vesznek részt akcióikban. Ha nem ezt teszik, az ellenség oldalára sodródnak, akaratuk ellenére is kirekesztik magukat demokratikus közéletünkből. Az ellenséges erőkkel szemben ugyanis nincs helye a vitának, a dialógusnak, ellenkezőleg: a törvények szigorával kell fellépni ellenük. Ma már a gyakorlatból is tudjuk, hogy a másként gondolkodás, a közéleti párbeszéd, az egyes társadalmi rétegek, csoportok érdekeinek szabad megnyilatkozása és az ezeknek megfelelő makro- és mikroszervező- dések a demokratizmus gyakorlásának széles lehetőségeit tárják mindenki elé. A határt csupán az alkotmányellenes, a rendszerellenes és a nemzeti érzéseket sértő megnyilvánulások képezik. Az említett széles skálán belül valósul meg a demokratikus erőknek az a mindennapos, a képességek, a becsületes, jószándékú törekvések érvényesítését szolgáló törekvése, amelynek tartalma és foglalata a szocialista pluralizmus. Hogy mit is takar ez az új fogalom, erről — miként a gyakorlatáról is — sokat kell még beszélnünk, vitatkoznunk. Egy azonban bizonyos: a nézetek, az érdekek, az autonóm szerveződések sokféleségének a szocialista célok megvalósítását kell szolgálniuk. Ezért tesszük a pluralizmus elé a szocialista jelzőt. Faragó Jenő REGGELIZŐHELY ÉS ZÖLDSÉGBOLT Kettős hasznosítású üzlet Kiskunhalason (Tudósítónktól) Kedden Kiskunhalason, a Kossuth utca 30. szám alatt kettős hasznosítású üzlet nyílt: a magánkereskedő boltja a vasútállomást a városközponttal összekötő forgalmas úton található, ahol hétköznap reggelente fél hattól várják a reggelizni szándékozókat. Hamburger, virsli, kolbász, hurka, gombás és tojásételek kaphatók, s tejtermékek is vásárolhatók. Az épület másik részében zöld- ség-gyümölcsbolt van, ahol az áru- választék a környék két lakótelepén élők igényét elégíti ki. A megnyitott üzlet a hajnalban munkába menők, a vasúton elutazók, illetve a Halasra érkezők étkezési szükségleteit igyekszik kielégíteni a vasárnap délelőtti nyitvatar- tás révén a közelben lakók hozzájuthatnak a tejhez és kenyérhez. Horváth Róbert • Szabadság téri csemegeüzlet. Reméljük, használt az ellenőrzés, a fogyasztók friss tejtermékeket találnak a hűtőben! • A Hornyik János utcai büfés immár megfelelő körülmények közt fogadja a vásárlókat. (Méhesi Éva felvételei).
