Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

1988. augusztus 9. • PETŐFI NÉPE • 5 Tűzzel készül a vasvirág Nemcsak a megyében, hanem az országban is egyre többen ismerik már Gerencsér László kovács, kecs­keméti népi iparművész nevét és munkáit. Mezőgazdasági kovács­ként szabadult 1961-ben, de már akkor is mindig talált időt, hogy a lópatkolás mellett szebb, díszesebb munkákkal foglalkozzon. Hamaro­san kiváltotta az iparengedélyt és mint kisiparos elnyerte az ipar kivá­ló mestere kitüntetést. Két éve kap­ta meg a népi iparművész címet. Öt önálló kiállítást is rendezett. Mun­káit féltucatnyi díjjal jutalmazták, köztük a népi iparművészek legna­gyobbikával, a Gránátalma-díjjal is. Legközelebb a budai várban nyí­ló kiállításon láthatók munkái. (P. Z.) • Hagyományos széntüzön izzítja a vasat. • Egyszerűség — szépség. Készül a vascsillár. • Ez a vasból készült szőlőtőke egy Dániában épült borozót díszít. • Nem az a fontos, mekkorát, ha­nem az, hogy hova kell ütni. • A Gránátalma-díjas térelválasztó (részlet). • Kecskés díszrács. i Miért hiánycikk a hűtőszekrény? Az utóbbi idők áremelései miatt minden családban több a kiadás, keve­sebb jut — ha egyáltalán jut — a forin­tok megtakarítására. Ám a magyar em­ber nemigen spórol a hasán, még ha az élelmiszerek árai emelkedtek is. így az­után nem marad más, mint az ésszerű beosztás: a kiskertekben termett zöld­ség-gyümölcsök tárolása, tartósítása, az előállított vagy vásárolt húsfélék gazdaságos feldolgozása, felhasználá­sa. Ennek pedig fontos tartozéka a csa­lád létszámának megfelelő méretű hű­tőszekrény. Mindezeket bizonyára töb­ben latolgatták, s az egyszeri, nagyobb összegű beruházás mellett döntöttek. Ám sokaknak csak a döntés maradt, mert a hűtőszekrény hiánycikk, s külö­nösen a fagyasztóláda az. Mit monda­nak erre az illetékesek: a gyártók, a kereskedők? A Bács-Kiskun Megyei Szigma Ke­reskedelmi Vállalat illetékese elmodta: ők például a Csongrádi Mirköz Diesel- és Hűtőtechnikai Szövetkezettel erre az évre a háromszáz literes fagyasztóládá­ból 1200-at kértek. E mennyiséget visz- sza is igazolták, de eddig mindössze négyszázat szállítottak, egy levél kísé­retében. A magyarázat: alkatrészhiány. Szovjet importból az I. félévben mi­nimális mennyiséget sikerült beszerez­niük, az év hátralévő részében viszont több százra számítanak. A hiány eny­hítésére megkeresték a jászberényi gyá­rat, ám sikertelenül. Válaszuk az volt: nekik is megéri nagykereskedelmi tevé­kenységet folytatni. A Centrum áruházak közül a kecs­kemétiben két évvel ezelőtt mintarész­leget nyitott a Lehel Hűtőgépgyár. így negyedéves bontásban, keretszerződés alapján kapják az árukat, meghatároz­va, hogy melyik hónapban mely típust gyártják, illetve szállítják. Ezért az áru­házban bevezették az előjegyzéses módszert. Legutóbb április 1-jét jelöl­ték ki, amikor már a nyitás előtt em­bertömeg állt a Centrum előtt, s délu­tánra például a fagyasztóládákra a gyártóval egész évre lekötött mennyi­ségre megvolt a vevő. Jelenleg előjegy­zés nélkül normál és kombinált hűtő-, illetve 125 literes fagyasztószekrény kapható, néha pár napos várakozással. Egyébként az áruháznak erre az évre -— valamennyi típusra — összesen 3200 darabra van szerződése. Az Alföld Áruház illetékes osztály- vezetője arról próbált meggyőzni, sze­rinte nincs akkora hiány, mint azt be­szélik, mert egy vevő több helyen is érdeklődik. Egyébként két évvel ezelőtt még túlkínálat volt e termékből. In­kább a fagyasztószekrények iránt na­gyobb az igény, helyette a Skála hűtő­ládát ad. (Vajon mikor és mennyiért, ha egy darab sincs?) Mit ígér hazánk egyetlen hűtőgép- gyártója, a jászberényi gyár? íme a ke­reskedelmi igazgató nyilatkozata: —- Vállalatunk 1988-ban minden erőforrását mozgósította annak érde­kében, hogy mind a hazai hűtő- és fa­gyasztókészülék-ellátás, mind pedig a már hagyományosan kiépített külföldi piaci kapcsolataink követelményeit ki­elégítse. A magas igények miatt úgy döntöttünk, hogy az első félév során 4 szabad szombaton is dolgozunk. Szin­tén ez idő alatt a belföldi nagykereske­delmi vállalatokkal és a saját minta­boltjainkkal kötött szerződéseinket tel­jesítettük, a mennyiségi igényeken be­lül javítottuk a választékot. Á múlt év­hez képest növekedett a komfortosabb és nagyobb űrtartalmú hűtőszekré­nyek, valamint fagyasztószekrények, kombinációk és ládák aránya. A termelés üzemeinkben jelenleg is ütemesen folyik, a második félévben lényegesen nagyobb mennyiségben fog az üzletekbe kerülni az új 230 literes fagyasztószekrényünk, amely a közön­ség kedvence. Ezt az őszi BNV nagydi­jára is beneveztük. Minden erőfeszítésünk ellenére sem vagyunk képesek az ugrásszerűen meg­növekedett belföldi igények teljes körű kielégítésére. Előreláthatólag erre az évre vállalt kötelezettségeinket növek­vő mennyiséggel és javuló választékkal teljesíteni fogjuk. Úgy hisszük, a vásárlók valódi örö­me az lenne, ha ki-ki meg tudná venni a kívánt hűtőszekrényt vagy fagyasz­tót, s akkor a BNV-díj mellé akár kö­zönségdíjat is kaphatna a gyár. A 2. félévre szóló ígéret teljesítéséhez pedig már időszerű lenne hozzákezdeni, hi­szen olyan termékről van szó, amely már régen nem luxus, hanem a gazda­ságosabb háztartásvezetés kelléke. Pulai Sára A közhasznú munka tapasztalatai — Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség szakembe­rei a közelmúltban tizenhat megyében vizsgálták a közhasznú munkát végzők foglalkoztatását. Ellenőrzéseik 68 munkáltatóra terjedtek ki, amelyek a vizsgált időszakban átlagban mintegy 1500 embert — a közhasznú munkán foglalkoztatottak mintegy 70 százalé­kát alkalmaztak ilyen munkakörök­ben. Három megye — Fejér, Komá­rom és Vas — azért maradt ki a vizsgá­latból, mert még vagy nem vezették be a közhasznú munkát, vagy olyannyira az elején tartottak, hogy nem rendel­keztek értékelhető adatokkal. A többi megyében szerzett tapasztalatok igen vegyes képet mutatnak. Gondok a fegyelemmel t A közhasznú munkavégzés múlt évi bevezetésével a munkaügyi kormány­zat elsősorban azoknak a hátrányos helyzetű embereknek kívánt viszonylag rendszeres pénzkereseti lehetőséget biz­tosítani, akik alkalmi munkákból él­nek, vagy szakképzettség hiányában nehezen találnak maguknak más állást. Ennek megfelelően alakultak ki azok a munkakörök is. amelyekben a munkál­tatók — a tanácsokkal kötött szerző­dés alapján — a közhasznú munkát végzőket foglalkoztatják. Leggyako­ribb a közterület- és parkfenntartó, kertészeti segédmunka, a belvízrende­zési és köztisztasági munka, valamint az építőipari segédmunka. A közhasznú munka sokak számára a korábbiaknál biztosabb megélhetést, jobb munkalehetőséget jelent, ám nem kevesen vannak azok, akik ezt csak arra akarják felhasználni, hogy bejegy­zett munkahelyük legyen, vagy, hogy a munkaerő-szolgálati iroda kiközvetítő papírjával bizonyíthassák elhelyezke­dési szándékukat — ha netán igazoltat­nák őket. Ezt jelzi az is, hogy a munka­ügyi szolgáltató irodák az év első ne­gyedében 1899 embert közvetítettek ki köszhasznú munkára, de közülük csak 1573-an jelentkeztek a vállalatnál, s lé­tesítettek munkaviszonyt. A belépők jórészének munkafegyelmével is gond van. Az első negyedév során a munkálta­tók 186 dolgozónak mondtak fel még a szerződésük lejárta előtt rendszerte­len munkabejárás, italozás, munkahe­lyi rendbontás, igazolatlan hiányzás miatt, további 194-en pedig jogellene­sen szüntették meg munkaviszonyukat. Mindez riasztóan hat a becsületesen dolgozni akarókra. Az önhibájukon kí­vül állás nélkül lévők közül újabb lehe­tőségig sokan csak azért nem vállalkoz­nak átmenetileg ilyen munkára, mert félnek attól, hogy a kedvezőtlen ta­pasztalatok rájuk is rossz fényt vetnek a későbbiekben. Rugalmas ügyintézés Mások élnek ugyan átmenetileg ez­zel a lehetőséggel, de igyekeznek eltit­kolni, hogy kiközvetítettek. Ha van rá remény, hogy másként is kaphatnak munkát az ajánlott helyen, a jelentke­zésnél nem mutatják be a munkaügyi szolgáltató iroda papírját, holott az biztos állást jelentene, mert az erre szerződött vállalatoknak kötelességük fölvenni a közhasznú munkára kiköz­vetítetteket. E kötelezettségüknek álta­lában eleget tesznek. A vizsgált idő­szakban mindössze 15 esetben utasítot­ták el a jelentkezőket, mert ezeket a dolgozókat korábban éppen onnan bo­csátották el fegyelmivel, ahová köz­hasznú munkára jelentkeztek. A fele­más helyzet elkerülése érdekében a munkáltatók általában belső munka­ügyi szabályzatukban rögzítik, hogy a jogellenesen kilépett, fegyelmivel elbo­csátott dolgozókat semmilyen formá­ban nem veszik vissza. A közhasznú munkára vállalkozók közvetítésénél és foglalkoztatásánál ál­talában rugalmasan, humánusan jár­nak el mind a munkaügyi szolgáltató irodák, mind a vállalatok. Bár az elő­írások szerint csak az közvetíthető ki közhasznú munkára, aki legalább egy hónapja szerepel a munkaügyi iroda nyilvántartásában, ettől sokszor eltér­nek. A gyakorlat az, hogy ahol a szoci­ális körülmények is indokolják, nem ragaszkodnak az egyhónapos várako­zási időhöz. Ugyanígy járnak el akkor is. ha már a jelentkezéskor nyilvánvaló, hogy rövid időn belül nem tudnak más lehetőséget felajánlani. A munkáltatók is rugalmasan értelmezik azt a kikötést, hogy ilyen munkakörre legfeljebb csak két hónapra szóló szerződéssel vehet­nek fel dolgozókat. Általános gyakor­lat, hogy a két hónap letelte után azok­nak a szerződését, akik belátható időn belül nem tudnak másutt véglegesen elhelyezkedni, további hónapokra is­mételten meghosszabbítják. A tapasztalatok szerint a bérezésben általában nem éri hátrányos megkü­lönböztetés azokat, akik közhasznú munkát végeznek; pénzük a legtöbb helyütt megegyezik a hasonló munka­körökben foglalkoztatottakéval. Újabb területekre is kiterjesztik A vizsgálat tapasztalatait az Orszá­gos Munkavédelmi és Munkaügyi Fő­felügyelőség ismertette az illetékes álla­mi és társadalmi szervekkel is. Az ellen­őrzés tanulságai alapján az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban olyan intéz­kedéseket terveznek a közhasznú mun­ka kiterjesztésére, amelyek az iskolá­zottabb, szakképzettebb embereknek is átmeneti segítséget jelenthetnek. így például felvetődött, hogy a gim­nazista lányok elhelyezkedési gondjait enyhítené, ha szociális gondozóként foglalkoztatnák őket a közhasznú munka keretében. Ezt a lehetőséget Ba­ranyában kísérleti jelleggel már beve­zették. Szó van arról is, hogy egysze­rűbb betanított munkakörökben az építkezéseknél is próbáljanak ilyen munkaalkalmat biztosítani. A köz­hasznú munka ésszerű kiterjesztésének lehetőségéről több tárcával —- az egész­ségüggyel, az építésüggyel, a környe­zetvédelmi és vízgazdálkodási szervek­kel és a postával is — tárgyalnak. 240 MILLIÓ DOHÁNYOS Nikotinfrontok Kínában Hosszabb élet? Amerikai biokémikusok rendkí­vül érdekes kísérleteket végeztek szövettenyészetekben két egérfaj kötőszöveti sejtjeivel: a közönséges házi egérrel (Mus), amelynek vár­ható élettartama három és fél év, továbbá a Peromyscus nevűvel, amelynek várható élettartama nyolc év. Kimutatták: a házi egér sejtjei csak körülbelül tízszer osz­tódnak, mielőtt elpusztulnak, a Pe- romyscuséi viszont körülbelül húsz alkalommal. Ha mindkét sejttípust azonos adagú ibolyántúli fénnyel sugározták be, a Peromyscus sejtjei két és félszer gyorsabban regenerá­lódtak, mint a házi egéré. Minthogy a két faj minden más mutatója — nagyság, testsúly, anagcsere, élettér — nagyon hasonló, a kísérleti ada­tok a várható élettartam és a műkö- dőképes DNS-javító mechanizmus közötti közvetlen összefüggésre utalnak. Látván, hogy alattvalói közül milyen sokan hódolnak a káros szenvedély­nek, Kang Hszi kínai császár a XVII —XVIII. század fordulóján betiltotta birodalmában a dohányzást. Ám intéz­kedése csak rövid ideig vetette vissza a nikotinszenvedély terjedését. A mai, már egymilliárd lakosúnál is népesebb Kínában 240 millióan szívják a füstöt, nem is beszélve a passzív dohányosok­ról. A férfiaknak több mint 60 százalé­ka dohányos, s különösen riasztó, hogy egyre több nő és fiatalkorú válik e szen­vedély rabjává. Minden intézkedés, például áremelések ellenére a dohányo­sok száma egyre nő. Mindez természetesen fokozódó ag­godalommal tölti el a kínai egészség- ügyi kormányzatot, hiszen az adatok azt bizonyítják: a különböző légzőszer­vi és keringési, valamint rákos megbe­tegedésekben mind gyakrabban a niko­tin a „ludas”. Tudósok rámutattak, hogy amennyiben nem tudnak gátat vetni a dohányzás terjedésének, úgy Kínában a tüdőrákban meghaltak szá­ma a jelenlegi évi százezerről 2025-ben 2 millióra emelkedik. Az ország számos vidékén uralkodó hiedelmek, népszokások nehezítik a dohányzás elleni harcot. Észak-Kína néhány vidékén például a házigazda a figyelmesség kötelező jeleként elsőként cigarettával kínálja a vendéget. Más területeken a dohányfüsttel tartják tá­vol a moszkitókat és egyéb kellemetlen csípős rovarokat. Sokak szerint a ciga­retta az alkoholnál jobban elűzi a pilla­natnyi lelki unalmat, s ugyanakkor se­gíti az ismeretlen emberek első találko­zásakor jellemző feszélyezettség leküz­dését is. Megint mások azt modják, hogy a dohányzás élénkíti az agysejtek működését. S amikor a dohányzásról beszélünk, nem feledhetjük azt sem, hogy a do­hányipar 1987-ben 17 milliárd jüanos profitot hozott az államkasszának. (Csak az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a kínai dohányipar világelső a maga évi 700 milliárd cso- magos termelésével!) Mivel napjainkban Kína egészség- ügyi vezetői és az orvosok már nem élhetnek az előbb említett „császári til­tással”, más módszerekkel próbálják felvenni a küzdelmet a nikotinfronton. A cigarettareklámok betiltása után azt szeretnék, ha minden cigarettásdobo­zon szerepelne „A dohányzás káros az egészségre” felirat. Ez a gyakorlat kü­lönben a világ jó néhány államában, köztük Magyarországon is elterjedt, bár kétséges, mennyire hat ez a dohá­nyosokra. Mindenesetre a nagy cigá- rettagyárak is próbálnak együttmű­ködni az egészségvédőkkel. Amellett, hogy csökkentik a legtöbb káros anya­got tartalmazó cigaretták gyártását, új, kevésbé károsnak mondott termékek­kel is jelentkeznek. Például a nagy ha­gyományokkal rendelkező kínai orvos- tudomány mai képviselőivel közösen kidolgoztak olyan fajtákat, amelyekbe gyógynövényeket is kevertek. Ennek köszönhetően — állítólag — jóval ke­vesebb káros anyag kerül az emberi szervezetbe, s egy bizonyos gyógyfű a tüdő működésére gyakorol jótékony hatást. Sokan vannak persze Kínában is, akiket ezek az újdonságok nem elégíte­nek ki, s a dohányzás elleni propagan­da fokozását követelik. Ez év április 7-én, a dohányzás elleni világnapon például Kínában is számtalan plakát, újságcikk, televíziós műsor hívta fel a figyelmet a veszélyekre. Az ország több városában nemdohányzó közösségek alakultak. A szakemberek most dol­goznak egy törvényjavaslaton, amely a tinédzsereknek megtiltaná a dohány­zást. Látható tehát, hogy a harc gőzerővel folyik földünk legnépesebb országában is a dohányzás ellen, de a felmutatható eredmény még eléggé soványka, hisz e szenvedély hódolói nehezen adják fel állásaikat. Igen jelemző példa erre a pekingi központi pályaudvar esete. Ta­valy dohányzási tilalmat rendeltek el az épületben, s amint a rendőrség érvényt is szerzett a döntésnek, valóban tisz­tább lett a levegő. Ám amióta felfüg­gesztették a felügyeletet, ismét vágni lehet a füstöt a fővárosi vasútállomá­son. —daróczi—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents