Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
1988. augusztus 1. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS EREDMÉNYEI ÉS A TERMELÉSI SZÍN VON AL ALAKULÁSA (1.) Lényeges hozamkülönbségek • A juhhús- és gyapjútermelés ösztönzése napjainkban nem megfelelő sem a nagyüzemekben, sem a kistermelőknél. Egy-egy ország állattenyésztését alapvetően meghatározzák a természetföldrajzi adottságok, a társadalmi-gazdasági viszonyok, a fogyasztási szokások stb. Magyarország állattenyésztésében sok a hasonlóság az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország termelési szerkezetével. A fogyasztási szokásaink viszont jelentős eltérést mutatnak, mind a felsorolt, mind a többi európai országokétól. A különbséget az elfogyasztott állati fehérje összetétele okozza. Míg Magyarországon a húsfogyasztásból származik az állati fehérje döntő hányada és ez a drágább, addig a többi országban az olcsóbb tej és tejtermékek, illetve a tojás fogyasztásából származó állati fehérje a meghatározó. Európa tejtermelése 1986-ban meghaladta a 190 millió tonnát, a tojástermelése a 7 millió tonnát, ami 4, illetve 2 százalékkal több az öt évvel korábbinál. Öt év átlagában az európai termelés 2 százalékát és a tojástermelés 3 százalékát a magyarországi mennyiség tette ki. Az egy lakosra jutó tejtermelés igen kedvezőtlen, az európai átlagnak alig több mint kétharmada volt 1986-ban. A vizsgált európai országok közül ennél csak Jugoszlávia tejtermelése rosszabb. Ugyanakkor a tyúktojástermelés az európai átlagot számottevően (47 százalékkal) meghaladta, és Hollandia után a második helyen állt az európai országok sorában. Több tej A két alapvető szarvasmarha-termék — a tej és a hús — termelését befolyásolja az állomány fajta szerinti összetétele, a termékek termelési színvonala és aránya. A termelés szakosítása és a fajtaváltás hatására javult a tejtermelés színvonala. Az utóbbi években a megyében termelt tej mennyisége lényegesen nőtt. az 1987. évi 170,7 millió liter tej 30 százalékkal több volt az 1971—1975. évek átlagánál. Az egy tehénre jutó évi tejhozam 1977-ben emelkedett először 3000 liter fölé. Ezt követően 1985 kivételével — minden évben több volt az előző évinél, és 1987-ben meghaladta a 4500 litert. Szektoronként lényeges a hozamkülönbség. Az állami gazdaságokban a legnagyobb, ami a mezőgazdasági termelőszövetkezetekét 21 százalékkal, a kistermelőkét 38 százalékkal haladta meg 1987-ben. (A termelőszövetkezetekben az utóbbi két évben 6 százalékkal nőtt a tehenenkénti tejhozam.) A megyében termelt tej 60 százalékát a nagyüzemek adták 1987-ben. Figyelemre méltó a kistermelőktől származó tej mennyisége, ez a lakossági ellátás szempontjából is nagy jelentőségű. Az 1981—1985. években átlagosan 3 százalékkal mérséklődött a tyúktojás termelése a megelőző ötévihez képest — amit a tojótyúkok számának csökkenése okozott —, de a tojónkenti tojáshozam 9 százalékkal emelkedett. Az egy tojótyúkra jutó termelés az évenkénti kisebb-nagyobb ingadozással együtt is emelkedett, mind a mezőgazdasági nagyüzemekben, mind a kistermelőknél. A kistermelők szerepe A nagyüzemi tyúktojás-termelés öt mező- gazdasági üzemre jellemző. Az ezekből származó tojás 59 százaléka étkezési célra, 41 százaléka tenyésztési célra hasznosult 1987- ben. A nagyüzemek fajlagos tojástermelésében jelentősek az eltésérek aszerint, hogy étkezési vagy tenyésztojást termelő a tyúkállomány. Ez utóbbiak fajlagos hozama (a fajtától függően, a genetikus adottságokból eredően) jóval kisebb, mint az étkezési tojást termelőké. A mezőgazdasági nagyüzemek fajlagos tyúktojástermelése 1975 és 1987 között 13 százalékkal emelkedett, de a meglévő állomány — az összetételt is figyelembe véve — a jelenleginél több tojás termelését is lehetővé tenné. A megye tojástermelésében a kistermelők szerepe meghatározó. Ezekből a gazdaságokból származott 1987-ben a termelt tojás 76 százaléka. A megelőző évek termelésében pedig ennél is nagyobb arányt képviseltek. Elégtelen ösztönzés A termelésnövekedés ellenére még 1987- ben is 8 százalékkal kevesebb volt az egy tojóra jutó tyúktojás, mint a nagyüzemekben. Ennek oka, hogy a kistermelők állománya részben kettős — hús- és tojástermelő — hasznosítású. 1987 végén a tyúkállomány 80 százaléka a kistermelők tulajdonában volt. A vágójuh a megye vágóállat-termelésének csupán 2-3 százalékát adta, azonban jelentősége ennél jóval nagyobb, főként az exportban. A juhtenyésztés másik fontos produktuma a gyapjú. Az egyes évek közötti kisebb- nagyobb eltésérek mellett az 1987. évi felvásárolt gyapjú mennyisége 1,4 ezer tonna volt, az 1980. évivel közel azonos. A juhászat megfelelő elismerését, termelői érdekeltségét, zavartalan fejlesztését az utóbbi években sem sikerült megoldani. Dr. Nagy Lajosné a KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának közgazdász csoportvezetője „Szódával jobb, mint a whisky, teával jobb, mint a 99 A walesi hercegnek tulajdonítják a címben szereplő mondást, aki akkor szólt így, amikor az 1930-as években hazánkban járt és megkóstolta a már egyre jobb hírnévnek örvendő kecskeméti barackpálinkát. A helytörténeti kutatók szerint Kecskeméten a pálinkafőzésnek több száz éves hagyományai vannak, már a török korabeli írásos emlékekben is szerepel a törököknek adott ajándékok között a városból származó égetett ital. Kissé hosszú lenne a megyeszékhely hírnevét kül- és belföldön öregbítő barackpálinkának az útját, főzésének tökéletesítését s az értékesítés kiterjesztését részleteiben taglalni. Elégedjünk meg a város század elején alakított, sok sikert elért szeszfőzdéjének utódánál tett rövid látogatással. A Likőripari Vállalat kecskeméti üzemegységének vezetője, Bércnek- László készséggel adott tájékoztatást e híres ital készítéséről, illetve az idei szezon kezdetéről.- Néhány nappal ezelőtt kezdtük meg az idei baracktermés felvásárlását — mondta a többi között. — A kiskunfélegyházi Petőfi Tsz-ből érkezett az első szállítmány. Mennyit veszünk át? Most még korai lenne jósolni, illetve tervezni. Az elmúlt években már szinte rendszerré vált, hogy a fagy sorra felborította a terveinket, természetesen a termelő gazdaságokét is. Tavaly például több mint ötven vagon gyümölcs átvételére kötöttünk szerződést s alig 10 vagonnal érkezett. Nagyon bízunk abban, hogy a tavalyihoz hasonló szerződéseket nem a tavalyihoz hasonlóan teljesítik szerződött partnereink. — A barack feldolgozásához szükséges felszereléseinket alaposan előkészítettük a munkára. A gyümölcsöt előbb géppel kimagozzuk, majd betonvermekben megkezdődik az időjárástól függően az egy vagy két hétig tartó irányított erjedés. A főzés után a pálinka üvegbélésü betontartályokba kerül, majd tartálykocsik a fővárosi központi raktárba szállítják néhány évig tartó érlelésre. — A teljesen kész pálinka egy része azután visszakerül hozzánk s formapalackokban, fütyülős vagy pecsétes barackpálinkaként küldjük el tőkés államokba. Tavaly 40 ezer palackkal töltöttünk, illetve szállítottunk ebből az italból Kanadába és más országokba, az idén már az első félévben 32 ezer palack indult innen külföldre. Bízunk abban, hogy az év végéig legalább 70 ezerre tudjuk növelni az értékesitett pálinkás palackok számát — tájékoztatott az üzemegység vezetője. Opauszky László NAGYRÉDE, 1988. JÚLIUS így látják a magánvállalkozók Izzó hangulatú eszmecsere színhelye volt a közelmúltban Nagyréde, s ehhez az időjárás és a téma egyaránt hozzájárult. Igazi aratóidőben ötszáz hazai magánvállalkozó gyűlt össze a MEGAMORV frissen elkészült üzemcsarnokában, hogy dacolva.a harmincöt fokos hőséggel, kora délelőttől az estébe nyúlóan eszmét cseréljen a vállalkozás kérdéseiről. A MTESZ és a MEGAMORV tulajdonosa, Morvái Ferenc volt a szervezője — az utóbbi a házigazdája is a tanácskozásnak — amelynek célját úgy fogalmazták meg, hogy az „Az egyéni munkavégzés értékének megfelelő, demokratikus elismeréséért küzd.” A fórumon húsz olyan hozzászólás hangzott el, amely a hazai magánvállalkozás általános tapasztalataival foglalkozott, javaslatokat tartalmazott a vállalkozók érdek- képviselete, a különféle hatóságokkal való viszonya, társadalmi jogállása. adózása kérdésében. A javaslattevőkből alakult szerkesztőbizottság a tanácskozás végére egy hat pontból álló ajánlást szövegezőit meg, amelyet elküldték a szakminisztériumokhoz, és több országgyűlési bizottsághoz is. Szeretjük a lángost... Bolond módjára betűijük a vállalkozásokat manapság akadályozó kapukat, vagy inkább türelmesen keressük a hozzájuk való kulcsokat? — tette fel a kérdést mindjárt az első felszólaló, s ez a szemléletes példázat jószeriveL az egész tanácskozást végigkísérte. Botond módszere mellett voksolt mindenekelőtt Morvái Ferenc, aki elmondta, hogy a tanácskozás színhelyéül szolgáló üzemcsarnok — amelyben 40 ember évi 200 milliós értéket állít elő - hat hónap alatt épült fel, de a mai napig nem sikerült megszerezni hozzá az építési engedélyt. Négy hónapig „fektették" a Postánál Morvái telexvonal-kérehnét, ezért kénytelen volt másfél millió forintért közvetlen műholdas kapcsolatot kiépíteni, hogy létrejöhessen a számára létfontosságú kommunikációs összeköttetés. A nagyrédei vállalkozónak ugyanis kinai, malayziai és egyesült államokbeli kereskedelmi partnerei is vannak. Sok ehhez hasonló tartalmú hozzászólás erősítette meg azt a véleményt, hogy a magánvállalkozások társadalmi környezete ma még korántsem olyan pozitív, mint amilyen a hivatalos megnyilatkozások, állásfoglalások alapján elvárható lenne. Vannak ennek természetesen jogi, intézményi okai is, ezért várnak különösen sokat a magánvállalkozók a társasági törvénytől. Ezt a várakozást a nagyrédei ajánlás külön is megfogalmazta, sürgetve, hogy a jövőben: „kizárólag törvények rögzítsék a gazdálkodók egyenlő és igazságos működési esélyeit,” Vannak persze olyan akadályok, amelyeket egyedül a megváltozó jogszabályok nem tudnak elhárítani Ezek közé tartozik a magánvállalkozással, és általában a gazdagodással kapcsolatolt közfelfogás. A közvélemény ambivalenciája — „szeretjük a lángost, de nem szeretjük a lángossütőt” - főleg abból, a több évtizeden át ható politikai, ideológiai feltevésből táplálkozik, hogy az egyenlőségeszményt és az áru- és pénzviszonyokat lehetséges egyidejűleg érvényesíteni. Napjainkban különösen élesen vetődnek fel ezek a kérdések, hiszen Grósz Károly amerikai útja során épp a napok bán jelentette ki: „Arra számítunk, hogy az elkövetkező években a gazdasági fejlődés finanszírozásában a hazai és a külföldi magántőke részesedése eléri a 23 százalékot.” Mi ösztönzi a rablógazdálkodást? Érthető módon a magánvállalkozást körülvevő közgazdasági környezetről esett a legtöbb szó a nagyrédei fórumon. A szabályozás számukra legfontosabb eleméről, az adórendszerről szólva a házigazda Morvái Ferenc úgy fogalmazott: „minden vállalkozónak garanciákat kell kapnia arról, hogy a ma elültetett almafájának tíz év múlva várható terméséből mennyi illeti őt és mennyi az államot.” Az adózás kiszámíthatóságát más összefüggésben is kulcskérdésnek minősítették a résztvevők, nevezetesen az olyannyira kívánatos innováció, a hosszú távú műszaki-fejlesztési szemlélet és a korszerű technológiák meghonosítása kapcsán. Amiga szabályozás, az adórendszer évente akár többször is — nem ritkán visszamenőleges hatállyal módosul, aligha várható el, hogy a vállalkozók hosszú távra gondolkodjanak. A kiszámíthatatlan gazdasági környezet a rövid távú, spekulációs mentalitás, a gyors meggazdagodás, a rablógazdálkodás, és a tőkeberuházások minimalizálása irányába hat. :i! Sok hozzászóló bírálta az exportált áruk utáni deviza- visszaigénylési rendszert, amely olyan kevés konvertibilis valutát hagy a termelőnél, hogy abból érdemi műszaki fejlesztésre, a korszerű technika behozatalára nem futja. Mindezeket a problémákat az ajánlás így foglalja ösz- sze: „az adórendszer serkentse a műszaki fejlődést, új munkahelyek teremtését, tegye lehetővé a beruházások, a szakmai önképzés, és a vállalkozók létfenntartási kiadásainak költségként való elszámolását." Nagyobb önállóság — nagyobb kockázat A nagyrédei fórumon a vállalkozók érdekvédelmével kapcsolatos kérdések is jócskán felkorbácsolták a kedélyeket Többen szóvá tették: mindmáig tisztázatlan, hogy a magánvállalkozásban miként alakul a szakszervezet szerepe, jogállása. Egyáltalán, melyik szakszervezetbe lépjenek be? Tartozhatnak egy szák szervezetbe a vállalkozó-tulajdonosok és alkalmazottaik? A hozzászólók szerint a vállalkozók fontos, közös érdeke, hogy a mainál sokkal több hazai és külföldi szakmai, üzleti információ álljon a rendelkezésükre. Többen elmondták, Hogy információk hiányában ugyanazzal a műszaki problémával párhuzamosan sokan foglalkoznak még ebben a kis országban is. nem beszélve a világpiacról, ezért kezdeményezték egy külpiaci és hazai információkat tartalmazó szakmai lap megindítását. Persze az érdekek és-azok képviselete korántsem konfliktusmentes folyamat, hiszen a vállalkozók végeréd- “ ményben konkurensei egymásnak és a többi gazdálkodónak is. Sokan kifogásolták például, hogy nincs lehetőségük előzetesen tájékozódni arról, milyen árukat importál a külkereskedelem, holott szerintük a behozott termékek jelentős részét a hazai vállalkozók is elő tudnák állítani. Erre többen joggal reagáltak úgy. hogy az importverseny korlátozása, az autarchia nem érdeke a magyar gazdaságnak, ez épp az olyannyira szükséges technológiai m3ft- újulás útjába állna, és ezt csak a kényszerűség, a devizahiány indokolhatja. A már korábban megalakult Vállalkozók Országos Szövetsége jelenlevő képviselője a piaci versennyel kapcsolatban tette szóvá: a vállalkozások jelentős része a világon mindenütt megbukik. A piac ugyanis szelektál, és „igazságtalan” döntéseket is hoz. Ha a vállalkozók a nagyobb önállóságot követelik, akkora növekvő kockázatot is tudomásul kell venni. Ezek a dilemmák szorosan kapcsolódnak az üzleti élet tisztaságához, amelynek védelmében többen is szót kértek. Az elfogadott ajánlás külön pontban is foglalkozik ezzel a kérdéssel: „a fórum résztvevői szorgalmazzák az elterjedt korrupció felszámolását, pártolják az üzleti tisztességet, a gazdasági etikái kódex megalkotását." Pusztai Éva LEÁLLÍTOTT ATOMERŐMŰ-ÉPÍTÉS A „zöldek” Túlzás nélkül egyedülállónak nevezhető az a győzelem, amelyet a közvélemény nemrég aratott Kubányban: félbehagyták a már széles körben folyó építkezési munkákat a krasznodári atomerőműnél. Mielőtt azonban a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő fűtőanyag-energetikai iroda meghozta volna ezt a döntést, a terület közéleti személyiségeinek kemény harcot kellfett vívniuk a Szovjetunió Atomenergetikai Minisztériumával. 1986 decemberében a környezetvédelmi mozgalom szakértői komplex ökológiai-gazdasági elemzést küldtek a kormányszerveknek, kimutatva, hogy a terv megvalósításra alkalmatlan. Mivel a főhatóság továbbra is szívósan ellenállt, nem akarta a tényeket figyelembe venni, a Kubányban kibontakozott természetvédelmi mozgalom mind nagyobb méreteket öltött — neves tudósoktól és szakértőktől a független ifjúsági társaságokig igen sokan csatlakoztak hozzá. Jelentős támogatást kapott a közvélemény a területi irányító szervektől is. Az építkezés félbehagyását célzó követelés támogatására Krasznodárban aláírások gyűjtésébe kezdtek. A kampány Ku- bány más körzeteire is átterjedt. És ekkor hozták nyilvánosságra a kormány döntését. Kubányban A nyilvánosság ereje A glasznoszty viszonyai nélkül nehéz lenne elképzelni a „zöldek” mozgalmának ily mértékű fellendülését. A korábban titkosan kezelt információ hozzáférhetővé válása, nézeteik nyílt kifejtésének lehetősége módot adtak Kubány lakóinak arra, hogy objektív képet alkossanak a területen kialakult, és nem is oly régen még rózsaszínben ábrázolt ökológiai helyzetről, és aktív akciókba kezdjenek. A helyi lapok és a televízió kritikus állásfoglalásai felhívták a lakosság figyelmét a sztyeppe kisebb folyóinak sorsára és a városok légterének gázszennyezettségére, a talaj és a víz vegyi szennyezésére, a megengedhetetlen mértékű erdőirtásra, a halállomány elszegényedésére és a talajerózióra. A feltárult kép cselekvésre ösztönözte az embereket. A kubányi természet- védelmi aktivisták az ökológiai helyzet komplex ellenőrzésére szolgáló metodikát dolgoztak ki. Két körzetben már el is végeztek ilyen vizsgálatot. Társadalmi-környezetvédelmi aktivisták javaslatára a területen két nemzeti park létesül — a corno-csemomorszki és a lago- narszki, és határozat született Kubány erdeinek ésszerű hasznosítására is. Az első harci sikerek alapján a kubányi természetvédők arra a következtetésre jutottak, hogy valamennyi nagy építkezés terveit előzetesen társadalmi alapon szakértői vizsgálatnak kell alávetni. E feladatot egy társadalmi.- ökológiai központ fogja ellátni, egy, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Földrajzi Társasága mellett működő szervezet keretében. Alternatív megoldás A környezetvédelmi aktivisták által levont, másik fontos következtetés: tevékenységük csak építő jelleggel lehet maximálisan hatékony. Egy adott tervet ejvetve alternatív megoldást kell találni és javasolni a problémákra. A krasznodári atomerőmű építésének terve például sok tekintetben kényszerlépés volt, és az Eszak-Kaukázus- ban jelenleg meglévő kritikus villainos- energia-hiányhoz kapcsolódott. E körülmény figyelembevételével a „nem hagyományos” energetika fejlesztésével foglalkozó társadalmi bizottság alakult, amely konkrét javaslatokat dolgozott ki és terjesztett a területi tanács végrehajtó bizottsága elé. A többi között a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban a végrehajtó bizottság mellett egy koordinációs tanács szervezését javasolják, az egykori atomerő- művi építési területen pedig környezet- barát energetikai berendezéseket kidolgozó köztársasági központot szeretnének létesíteni. E centrumhoz tudományos kutató intézet, kísérleti gyártás és próbatelep tartozna. Gennagyij Molokúnov (APN—MTl-Press) • Lovas And- rás főzőmester munka közben. • A magozógépbe önti K. Kovács Pál a barackot.
