Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 6. Sevardnadze tárgyalásai Kabulban Megkezdte tárgyalásait Kabul­ban az afgán vezetőkkel Eduard Sevardnadze szovjet külügymi­niszter. A tárgyalásokon az Afga­nisztánnal kapcsolatos genfi meg­állapodások megvalósulásáról és a szovjet csapatok kivonásáról van szó. Sevardnadze csütörtökön ér­kezett munkalátogatásra az afgán fővárosba. Korrupt képviselő Több millió dolláros zsarolásban mondta ki bűnösnek egy New York-i esküdtszék Mario Biagit, a város Bronx kerületének egyik képviselőjét, aki már húsz év óta foglal helyet a washingtoni törvényhozásban és ko­rábban sokszorosan kitüntetett rendőrtiszt volt. Biagi ugyanannak a vállalatnak kijáró­jaként szerepelt, amelynek ügyeibe alaposan bekeveredett Edwin Meese, a hivatalából csütörtökön távozott igazságügy-miniszter: a Wedtech nevű hadiipari vállalatnak szer­zett üzleteket. Hatálmas értékű részvényeket kapott szolgálatai fejében. Biagit akár húsz­évi börtönbüntetésre is ítélhetik az ügyben. A New York-i képviselő ellen ez nem az első Ítélet, korábban egy kisebb jelentőségű vesztegetési perben két és fél éves börtön- büntetést kapott s fellebezését is visszautasí­tották első fokon. Akkor a képviselőház eti­kai bizottsága már felfüggesztette jogaitól, most pedig a ház demokrata párti csoportjá­nak vezetősége közölte: szeptember 7-én ki­zárják a törvényhozásból, ha addig önként le nem mond mandátumáról. Biagi továbbra is tagadja az ellene felho­zott vádakat. Ügyvédje sajátos érveléssel igyekezett cáfolni, hogy a képviselő a Wed­tech kijárója lett volna: mi szüksége lett vol­na a vállalatnak egy demokrata párti képvi­selőre, amikor maga a republikánus igazság­ügy-miniszter járt közben legmagasabb szin­ten a cég megrendeléseinek biztosítására. Csapatkivonás — az eredeti terv szerint Az eredeti terv pontos betartásával történik a szovjet csapatok kivonása Afga­nisztánból, és augusztus 15-ére a korlátozott létszámú csapatkontingens fele elhagyja az ázsiai országot — jelentette ki a Pravda kabuli tudósítóinak Borisz Gromov vezérőrnagy, az Afganisztánban lévő szovjet fegyveres erők főparancs­noka. A szovjet lap pénteki számában megjelent helyszíni riport arról is beszámol, hogy Afganisztánban a helyzet továbbra is nagyon feszült, a pakisztáni és ameri­kai támogatást élvező kormányellenes erők megpróbálják elfoglalni azokat a területeket, ahonnan távoznak a szovjet csapatok. A Szovjetunió és Afganisztán eddig maradéktalanul betartotta az afgán rende­zésről áprilisban aláírt genfi megállapodásokat. Ugyanez nem mondható el Pa­kisztánról. Elsősorban erről volt szó Jakub Han pakisztáni külügyminiszter szer­dai moszkvai tárgyalásain is. A jelenlegi szakaszban Afganisztán déli részéből vonják ki a szovjet csapatokat. Eddig hat jelentősebb vidéki városból távoztak a szovjet egységek, s ezekben a napokban hagyja el az utolsó szovjet katona Kandahárt, Afganisztán egykori fővárosát. Genscher a szovjet—NSZK együttműködés jelentőségéről BONN Az NSZK-ra és a Szovjetunióra nagy felelősség hárul Európa jövőjének kiala­kításában. Az NSZK számára rendkí­vül fontosak a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok, s szovjet részről most min­den területen készséget mutatnak az együttműködésre. Ezt a történelmi lehe­tőséget teljes mértékben ki kell használ­ni, és nekünk szándékunkban áll ezt ten­ni — mondta Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter csütörtö­kön a Deutsche Welle nyugatnémet rá­dióállomásnak adott interjújában. A külügyminiszter síkraszállt az „el­lenségkép” eloszlatásáért. Kifejezte kormánya készségét egy „békés euró­pai rend” vagy, ahogy az SZKP KB főtitkára Mihail Gorbacsov mondja: egy közös európai otthon létrehozásá­ra. Mindezt azzal a céllal — tette hozzá Genscher —, hogy Európa a népek s a különböző társadalmi-politikai rend­szerek békés egymás mellett élésének példájává váljon. A szovjet vezetés — mutatott rá a külügyminiszter — fontos, az állam és az egész társadalom átalakítását célzó reformokat dolgoz ki, hajt végre. Kül­politikai gyakorlatát egy új gondolko­dásmód hatja át, amely megmutatko­zott a leszerelési tárgyalásokon, vala­mint abban a döntésben, hogy kivonja csapatait Afganisztánból. Hans-Diet- rich Genscher kifejtette: szerinte a Szovjetunió most a korábbiaknál na­gyobb mértékben a gazdasági refor­mok végrehajtására fog összpontosíta­ni. A külügyminiszter síkraszállt a Szovjetunióval fenntartott hagyomá­nyosan széles körű gazdasági, tudomá­nyos és technológiai együttműködés fejlesztése mellett. Végül sürgette a szo­cialista országokba irányuló áru- és technológiaexpörtot korlátozó CO- COM-lista szűkítését. Mint mondta, a lista korlátozásai nem illeszkednek bele a jelenlegi politikai tájképbe. „Vice versa” Kelet- és Nyugat-Európa között LONDON A lengyeleknek és magyaroknak ma­napság könnyebb kiutazniuk hazájuk­ból, mint beutazniuk nyugati orszá­gokba — állapította meg pénteken megjelent e heti számában a londoni The Economist. A korábbi helyzet sajátos fonákjáról elmélkedő „Vice versa” című írásában a nemzetközi tekintélyű brit gazdaság- politikai hetilap bevezetőjében rámu­tat: „Kelet-Európa kormányai a Nyu­gatra való utazást egykor olyan kivált­ságnak tekintették, amit csak gondo­san megválogatott polgáraiknak enge­délyeztek. Mostanában azonban már nem olyan nehéz kijutni Keletről, ki­váltképpen, ha az ember történetesen lengyel vagy magyar. Sokkal nehezebb immár a Nyugatra való bejutás”. A The Economist elmondja, hogy ezen a nyáron egy lengyel útlevél most már néhány napon belül megkapható, ámde Varsóban a nyugati vízumkérel­mek puszta beadásáért is napokig kell sorban állniok és „feküdniük” a kérel­mezőknek, majd pedig hónapokig vá­rakozhatnak a beutazási engedélyre, ha egyáltalán megkapják. A hetilap szerint a nyugati konzulátusokon szi­gorú vallatásnak vetik alá a vízumké­rőket, akiknek bizonyítaniuk kell haza­térési szándékukat. Azoknak pedig, akik nem hagynak hátra családot, gép­kocsit vagy fontos állást, ami valószí­nűsíti visszatérésüket, hosszú harcra kell berendezkedniük a vízum elnyeré­séért. A kérelmezőknek bizonyítaniok kell azt is, hogy nyugati tartózkodásuk ide­jén kellő létfenntartási eszközökkel rendelkeznek. A francia vízum kiadá­sának, például, előfeltétele napi 40 dol­lárnak megfelelő összeg felmutatása. „A brit konzulátuson is olyan hosszú kihallgatásnak vetik alá a vízumkérel­mezőket, hogy az már saját milíciájuk egykori gyakorlatára emlékezteti a len­gyeleket” — fűzi hozzá fanyarul a The Economist. A hetilap a továbbiakban rámutat, hogy sok lengyel és magyar csak az utazás gyönyörűségét akarja élvezni, ám sokan mások dolgozni mennek, hogy keményvaluta-keresetüket haza­vigyék. „Megint mások pedig — foly­tatja — Nyugaton akarnak maradni, a múlt évben például tízezer magyar tá­vozott véglegeset hazájából. Nyugaton azonban lelohadt a lelkesedés a kelet­európai emigránsokért” — hangsú­lyozza a The Economist. A brit hetilap emlékeztet: korábban elég volt politikai menedékjogot kérni ahhoz, hogy a folyamodó állandó tar­tózkodási engedélyt és teljes állami el­látást kapjon olyan menedékeken, mint Ausztria, Nyugít-Németország vagy a skandináv állantok, vagy tartózkodási engedélyt kaphattak addig, amíg eljut­hattak az „ígéret földjére”, vagyis az Egyesült Államokba és Kanadába. „Ez nincs többé. Ausztriában most már csaknem minden, lengyelektől és magyaroktól származó politikaimene- dékjog-kérelmet azonnal elutasítanak, a visszautasított folyamodók pedig há­rom hónap letekével deportálással ke­rülnek szembe. Dánia a komphajóval érkező lengyelek felét hajófordultával hazaküldi. A lengyel útlevelekbe az olasz és a brit haúságok megkülönböz­tetőjelet bélyegeznek, amely eleve meg­tiltja az ilyen útlevél tulajdonosának, hogy politikai menedékjogért vagy ví­zummeghosszabbításért folyamodjék” — írja végezetül a The Economist. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA Hétfő: Frank Carlucci amerikai védelmi miniszter hivatalos látogatásra Moszk­vába érkezett. — Szovjet—amerikai konzultációk voltak Genfben a közel- és közép-keleti, továbbá a délnyugat-afrikai Rendezés lehetőségeiről. — A Szovjet­unióban megkezdődött a decemberben Washingtonban megkötött rakétamegálla­podásban érintett nukleáris eszközök megsemmisítése. Kedd: Újabb tárgyalási forduló kezdődött Genfben Angola, a Dél-afrikai Köz­társaság, az Egyesült Államok és Kuba képviselőinek részvételével a délnyugat­afrikai helyzetről. Szerda: Kegyelmet kapott Mathias Rust a Szovjetunióban. — Bécsben újabb konzultációt tartottak a Varsói Szerződés és a NATO 23 tagállamának megbízot­tai. — A pakisztáni külügyminiszter Moszkvában tárgyalt. Csütörtök: Nemzetközi sajtóértekezlet volt Moszkvában az atomcsendegyez- mény aláírásának 25. évfordulója alkalmából. — Carlucci Ankarába érkezett. — A szakértői bizottság jelentést tett az ENSZ főtitkárának iraki és iráni tapaszta­latairól. — A szovjet külügyminiszter az agán fővárosban tett munkalátogatást. Péntek: Genfben sajtóértekezlet volt a Délnyugat-Afrikáról tartott újabb tár­gyalási forduló munkájáról. — Felszólalt a magyar küldöttségvezető a bécsi utótalálkozón. meglepődött, hogy elengedték. Pedig végül is, ha jíl meggondoljuk, nincs semmi meglepi a szovjet döntésben. Bár szenzációnak számított, s tisztelet­re méltó humánus gesztus is, a légtér­sértő fiatalemler elengedése tulajdon­képpen logikisan következett a mai szovjet vezetís politikájából, amely már eddigi megnyilvánulásaival is elis­merést váltott ki a világközvélemény­ből. Másrészt logikus része volt ez az amnesztia az újból ígéretesen kibonta­kozó szovjet—nyugatnémet kapcsola­toknak, amelyeknek kiemelkedő állo­mása lesz az ősszel Helmut Kohl kan­cellár moszkvai vizitje, s Gorbacsov jövő évre tervbe vett NSZK-beli láto­gatása. Lesz-e előrelépés a délnyugat-afrikai válság rendezésében? A hét két kérdése Milyen nemzetközi kihatása lehet annak, hogy a Szovjetunióban megkegyelmeztek Mathias Rustnak? AZ IFJÚSÁG SÚLYOS GONDJAI Halaszthatatlan tennivalók Szenzációként járta be a világot, hogy a Szovjetunióban kegyelmet ka­pott az a nyugatnémet fiatalember, aki tavaly nyáron sportrepülőgépével a moszkvai Vörös téréig landolt. A kö­vetkezmények ismertek. Rövidesen le­váltották a szovjet légvédelem néhány vezető tisztét, s nyugdíjazták az akkori honvédelmi minisztert. A második lép­csőben a fiatalembert, Mathias Rustot négyévi, a Szovjetunióban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Most Rust — érthetően — jókedvű­en hagyta el Moszkvát, s talán maga is Mostanában sokan teszik fel ezt a kérdést világizerte, hiszen egy hosszú ideig szinte abogozhatatlannak tűnt problémakörig megoldásáról van szó. Négy ország Angola, a Dél-afrikai Köztársaság, az Egyesült Államok és Kuba képvisdői keresik a kiutat, im­már hónapol óta. A tanácskozássoro­zat kimenetűéről kezdetben sokan szkeptikusan nyilatkoztak, s ma is többségben 'annak azok, akik óvato­sak a mostad genfi tárgyalási forduló­ban felvázol tervek megvalósíthatósá­gát illetően. Ám emlélezetünkbe kell idézni egy néhány évvé ezelőtti tárgyalássoroza­tot, amelytsk résztvevői az egykori gyarmattaró Nagy-Britannia, a fajül­döző rhodéiai rezsim és az afrikai or­szág teljes ílszabadulásáért küzdő né­pi mozgalnak képviselői voltak. Az akkor hossú időn át borúsan megítélt megbeszélésorozat végül egy új or­szág, Zimb;bwe megszületéséhez veze­tett. Zimbabwe ma Afrika egyik ígére­tesen fejlődi hatalma, s nemzetközi te­kintélyét jezi, hogy egyben az el nem kötelezette: mozgalmának soros elnö­ke is. A mostari tárgyalássorozat legalább két ehhez lasonló nagyságrendű ered­ményt hoziat. Angola, amely ugyan Óvatos reformok Albániában Enver Hodzsa három évvel ezelőtt bekö­vetkezett halála óta a világ megszokhatta, hogy Tirana egyre több újszerű kezdeménye­zést tesz. Az évtizedek óta önkéntes elszige­teltségben élő Albánia azóta 15 állammal vette fel a diplomáciai kapcsolatokat, köztük az NSZK-val, az NDK-val, Kanadával és Spanyolországgal. így most már nem is igazi szenzáció, hogy Tirana — az idén odalátoga­tó Andreasz Papandreu személyében — első ízben látja majd vendégül a nyugati szövet­séghez tartozó ország vezetőjét. Az új vezetőnek, Ramiz Aliénak a külkap- csolatok iránymódosítására tett lépéseit az utóbbi hónapokban belső reformtörekvések is követték. Albániában járt nyugati üzlet­emberek arról számolnak be, hogy „a fiú függetleníti magát az atyától”. Ezzel arra utalnak, hogy Ramiz Aliat maga Enver Ho­dzsa nevezte ki „természetes örökösének”. Alia legelőször is a kevéssé produktív ipar­ágakban kezdett kísérletezni azzal hogy a minőség javítását anyagilag ösztönözzék. Alia egy ideje még a belpolitika legfonto­sabb területein sem riad vissza az újításoktól. Márciusban feltűnést keltő beszédben bírálta bizonyos régi funkcionáriusok „bürokrati­kus módszerét, szakmai alkalmatlanságát és csekély felelősségtudatát”. Úgy tűnik, hogy a régi káderek szívósan ellenállnak az Alia-féle új fuvallatoknak, de ez csak ideig-óráig odázhatja el a belső meg­újulási folyamatot. JUGOSZLÁVIA Újabb drágulási hulláin Jugoszláviában a júniusi 21,1 és a júliusi 11,2 százalékos infláció után az augusztus hónapban újabb áremelke­désekkel folytatódik. Csütörtöktől 40 százalékkal megdrá­gult a benzin. így most a normál üzem­anyag literje 1300,—, a szuperé 1400, —, a dízelolajé pedig 1150, — dinárba kerül. (Hivatalos árfolyamon jelenleg 1 USA-dollár 2730,— dinárt ér). A villanyáram árát országos átlag­ban szintén 40 százalékkal emelték. Be­jelentették, hogy a vasúti viteldíj au­gusztus 1-jétől 40—70 százalékkal lesz magasabb. A legutóbbi napokban ismét drá­gább lett a liszt és a barna kenyér. Az étolajért csütörtöktől 66 százalékkal többet kell fizetni. Mindezek olyan termékek, amelyek­nek árát a szövetségi kormány állapítja meg. Az üzemanyag és a villanyáram drágulása szükségszerűen láncreakció- szerű árnövekedést von maga után. A villanyáram és élelmiszer magasabb árai főként a lakosság legalacsonyabb jövedelmű rétegeinek életszínvonalára hatnak kedvezőtlenül. Jugoszláviában a kiskereskedelmi árak ez év júliusában átlagosan 73,2 százalékkal múlták felül az idén januá­ri szintet. így bizonyos, hogy az 1988- ra beütemezett legfeljebb 95 százalékos célinflációt túllépik. Márpedig a Nem­zetközi Valutaalappal kötött megálla­podás szerint, amennyiben az infláció éves viszonylatban meghaladja a 95 százalékost, akkor a szövetségi kormánynak újabb intézkedéseket kell tennie az egyébként is csökkenő szemé­lyi jövedelmek további mérséklésére, a költségvetési fogyasztás visszaszorítá­sára és a hitelpolitika megszigorítására. hivatalosan elnyerte függetlenségét a portugál gyarmattartóktól, de azóta is szenved a dél-afrikai támadásoktól, s nem tud előrelépni a belső ellenség ak­namunkája miatt sem, e tárgyalássoro­zat sikere esetén megszabadulhat ettől a tehertől. A másik következmény az lehet, hogy Namíbia felszabadulhat a fajüldöző dél-afrikai rezsim törvényte­len megszállása alól, amit évtizedek óta minden tiltakozás, ENSZ-határozat el­lenére sem sikerült elérni. És ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor nem hagyható ki a képből egy harmadik ország sem: a Dél-afrikai Köztársaság, amely ha legalább részben megvalósítja a most Genfben vázolt elképzeléseket, akkor már maga sem lesz ugyanaz az állam, mint amilyen a tárgyalássorozat előtt volt. Noha — az afganisztáni rendezés is ezt mutatja — a jelenlegi nemzetközi helyzet kedvez a kompromisszumkere­sésnek a regionális válságok esetében is, azért túlzott illúziókat sem szabad táplálni. Hiszen azt is az afgán példa mutatja, milyen nehéz út vezet az elvi rendezéstől annak teljes körű gyakorla­ti megvalósításához. És ez minden bi­zonnyal érvényes Délnyugat-Afrika esetében is. Kocsi Margit A Minisztertanács elé terjeszten­dő ifjúságpolitikai feladattervet vi­tatta meg pénteki ülésén az Or­szággyűlés ifjúsági és sportbizott­sága. Géczi István, a bizottság el­nöke megnyitójában kiemelte: a rendkívüli ülés olyan témát tűzött napirendjére, amely jelzi, hogy az ifjúság helyzetének vizsgálata tár­sadalmi ügy, alakulása létfontos­ságú a jövő építése szempontjából. Ezt követően Pongrác: Antal, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal el­nökhelyettese fűzött szóbeli kiegé­szítést az előterjesztéshez. Emlé­keztetett arra, hogy a kormány és a KISZ KB képviselőinek 1987. decemberi találkozóján megálla­podás született, hogy a stabilizáci­ós időszak céljaival összhangban újra kell rendezni az ifjúságpoliti­ka hangsúlyait, prioritásait. Ákkor határozták el, hogy a Miniszterta­nács — a KISZ KB közreműködé­sével — ifjúságpolitikai feladatter­vet készít. E dokumentum megszü­letésének fontosságát elemezve ki­emelte: a társadalmi, gazdasági fo­lyamatokban bekövetkezett ked­vezőtlen változások miatt .kiéle­ződtek a fiatalok életkörülményei­ben már korábban is meglevő fe­szültségek. Az utóbbi két évben gyorsuló ütemben romlott azok­nak a fiataloknak a helyzete, akik mögött nincs anyagi biztonságot nyújtó családi háttér. Az ifjúság életét meghatározó legfontosabb körülmények — az oktatás, a fog­lalkoztatás, a lakáshoz jutás, a gyermeknevelés, az ifjúság családi és közösségi szocializációja — te­rületén súlyos problémák halmo­zódtak fel. Halaszthatatlan tehát a romló tendenciák fékezése, egyide­jűleg a hosszabb távon kedvező változást hozó intézkedések meg­alapozása. Az előterjesztés az oktatási rendszert vizsgálva megállapítja, hogy bár a feltételek javítása érde­kében a kormányzat' a korábbi időszakban is tett erőfeszítéseket 7—jelentősen növekedett az általá­nos iskolai osztálytermek és a pe­dagógusok, illetve a közép- és fel­sőfokú oktatási intézmények hall­gatóinak és oktatóinak száma — a mennyiségi fejlődés ellenére az is­kolarendszer nem tudott megfelel­ni a társadalmi szükségletnek. A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság a jövő évben megjelenteti első antológiáját a Magvető Kiadónál, ez­zel valóra válik a tavaly szeptemberben megalakult egyesület egyik elképzelése. A társaság eddigi tevékenységéről, to­vábbi terveiről Tóth Gyula alelnök az MTI munkatársának elmondotta: — Megalakulásakor a társaság meg­fogalmazta, hogy szervezeti és anyagi eszközeivel kezdeményezője, támoga­tója lesz a szocialista szellemiségű Nagy Lajos életműve, hagyatéka ápo­lásának. így antológiák, évkönyvek, az íróról elnevezett intézmények, illetve hazai és határainkon túli emlékhelyek továbbfejlesztését terveztük. Különö­sen fontosnak ítéltük az ifjúság köré­ben végzendő munkát, s az iskolai iro­dalomkönyvek felülvizsgálatát abból a szempontból, hogy Nagy Lajos a jelen­Az elnökhelyettes felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a számítástech­nikai és informatikai szakmák képzési rendszere nélkül nincs mo­dern hírközlés, szolgáltatás, nincs XXI. század Magyarország szá­mára. Ezért is szükség van új kép­zési formákra, nyitott egyetemre, távoktatásos ismeretszerzési fó­rumra. Az eddiginél nagyobb súlyt kell helyezni a nyelvtanulás ösz­tönzésére, hiszen nyitott gazdasá­gunkban kulcsszerephez jut a nyelvtudás. Az elnökhelyettes hangsúlyozta: ma már fel kell készülni a nagy létszámú korosztályok fogadására a gazdasági életben. Fejleszteni kell a pályaválasztási tanácsadást, munkaerőhiányt csökkentő intéz­kedéseket kell kidolgozni az okta­tás, a foglalkoztatás, a szociálpoli­tika területén, s fejleszteni szüksé­ges a részmunkaidős és bedolgozói foglalkoztatás rendszerét. Romlott a fiatalok lakáshoz ju­tási esélye — állapítja meg az elő­terjesztés. Ehhez kapcsolódva Pongrácz Antal kifejtette, hogy a lakásgazdálkodás jelenlegi rend­szerének további fenntartása a fia­talok tömegei számára kilátásta­lanná tenné a lakásszerzést, emel­lett konzerválná a mai szociális igazságtalanságokat is. Az ifjúság- politikai hangsúlyok megjelölésé­nél elsőrendű szempont tehát az e területen folyamatosan romló ten­dencia megfékezése. Az ÁISH ja­vasolja a kormánynak a személyi jövedelemadó lakáscélú kedvez­ményeinek kiterjesztését. Jelentős lépés lenne ezen a területen az első lakáshoz jutás lehetőségének meg­teremtése, az ezzel kapcsolatos kri­tériumok kidolgozása. Az ÁISH elnökhelyettese felhív­ta a figyelmet arra az előrejelzésre, amely szerint várhatóan 2020-ra 800 ezer fővel csökken hazánk né­pessége. A családok anyagi helyze­te ugyanis nem teszi lehetővé a tár­sadalmilag szükséges reprodukci­ót. A vitában felszólaló képviselek egyebek között sürgették az okta­tás feltételeinek javítását, javasol­ták, hogy az egy- és kétgyerekes családok is kapjanak adókedvez­ményt. A bizottság végezetül elfogadta az ÁISH előterjesztését. (MTI) tőségének megfelelő helyen szerepeljen az oktatásban. — Vállalt feladatainknak nagyrészt eleget tettünk, részt vettünk több iro­dalmi est, író-olvasó találkozó, kiállí­tás megszervezésében. Augusztus vé­gén Szekszárdon újabb irodalmi tárla­tot állítottunk össze. Kiskunhalas ad otthont októberben a magyar iroda­lom és képzőművészet kérdéseivel fog­lalkozó szimpóziumunknak. — Nagy Lajos műveinek megjelente­tése azonban mind ez ideig nem megol­dott. Sokak érdeklődésére tarthat szá­mot például eddig kiadatlan Tízezer kilométer Szovjet-Oroszország földjén című naplója, amelyet 1934-es szovjet­unióbeli utazásáról írt, amikor az otta­ni írószövetség első kongresszusán vett részt. Érdekesség, hogy ebben a műben kritikusan szól a Sztálin-kultuszról. Más írásaival együtt ennek közreadása a közeljövő feladata. A társaság egyébként legutóbbi elnökségi ülésén megerősítette elnöki tisztségé­ben Molnár Géza írót. Alelnökké választotta az eddigi főtitkárt, Tóth Gyulát. Az új főtitkár Berkesi András lett. A titkárok: Pacsek Józsefné, Botlik József és Harsányi Zoltán. Nagy Lajos egykori barátját, Tamás Aladárt ismét tiszteletbeli elnökké választották. (MTI) Nyomdászfiatalok országos találkozója Pénteken a békéscsabai iskolaközpontban megkezdődött a nyomdászfiatalok II. országos találkozója. Mintegy félezer résztvevőjét Cs. Nagy lajos, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének főtitkára köszöntötte, majd különféle szakmai és politikai rendezvényekkel megkezdődött a háromnapos találkozó. Az országos nyomdász KISZ-szervezetek 1985-ben határozták el, hogy olyan fórumokat teremtenek, amelyek segíthetik szakmai, politikai fejlődésüket, s hoz­zájárulnak a nyomdászfiatalok gondjainak megoldásához. E törekvés jegyében két éve Fonyódligeten rendezték az első országos nyomdász- és ifjúsági találkozót. Ott alakult meg az a titkári tanács, amely a nyomdász KISZ-szervezetek segítését kapta feladatául, s amelyet most Békéscsabán újra fognak választani. Az idei találkozón előadások hangzanak el, bemutatókat tartanak, vitákat szerveznek egyebek közt a nyomdaipar jelenéről, a nyomdászat számítógépesítésé­ről, a fényszedés újdonságairól s a szakmai képzésről. A politikai kérdések iránt érdeklődő nyomdászfiatalok a KISZ, valamint a szakszervezet ifjúságpolitikai feladatairól s a nemzedék szociális helyzetéről folytathatnak eszmecserét. A három nap során sportversenyeket, szakmai vetélkedőket és más szórakozta­tó műsorokat is tartanak. A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság egy éve

Next

/
Thumbnails
Contents