Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 198«. augusztus 4. A BESTIA SZEGEDEN — SZABADTÉRI JÁ TÉKOK ’88 Kockázatos bemutató A hogyan tovább gondjaival küszködő Sze­gedi Szabadtéri Játékok a korábbiaknál szeré­nyebb műsorfüzete csupán az előadások, kiállí­tások, bemutatók adatait közli, ezekhez csinál kedvel. Nincs szó távlati célokról. Érzékelhető: az eredeti elvekből szeretnének minél többet megtartani e nehéz időkben, amikor még távo­labb kerültek a hasonló, nagy szabadtéri játé­koktól, mint korábban. Romló forintunk miatt még álmunkban sem gondolhatunk külföldie­ket is vonzó világsztárok meghívására. Az adott lehetőségekkel kényszerűen, de megfontoltan számoló igazgatóság talán ezért is színezi néhány éve rockoperákkal a progra­mot. A műfaj joggal számít az ifjabb közönség érdeklődésére, akik közül később talán sokan elmennek önszántukból egy-egy előadás megte­kintésére, meghallgatására. (Mind kevesebb a csoportos látogató, a termelőszövetkezeti, az üzemi jutalomjegy és ingyen autóbusz.) Kevés társasgépkocsit láttam A Bestia elő­adása előtt is, mégis majdnem telt ház köszön­tötte Szakcsi-Lakatos Béla és Csemer Géza Bá­thory Erzsébet véres legendáját földolgozó, pontosabban a történetből ihletett operáját. Csemer Géza, a szövegkönyv írója, jókorát csa­vart a többé-kevésbé hitelesnek vélt följegyzé­sekben rögzített bűnügyön. Századunkban, amikor százezreket gyilkol­hatott még az elmúlt évtizedben is a hamis teória, amikor meg elképzelhetetlen szörnyűsé­gek is napi gyakorlattá válhattak, már-már megfeledkeztünk az ártatlanul meggyilkolt job­bágyleányok vérében fürdő Báthory Erzsébet (1560— 1614) őrületéről. A hatalmi eltébolyodások kiváltóit kutató legújabb keletű érdeklődés terelte a ügyeimet a szadista gonosztevőre. Könyveket írtak életé­ről, olvashattunk lélektani oknyomozást torz lényéről. Csemer sötét politikai machináció­ként viszi színpadra a sorozatos gyilkosságo­kat, de foglalkoztatja az is, hogy amikor kitu­dódnak a bűnök, a hatalmi helyzet lehetővé tenné a felelősségre vonást, miért menekülhet • Egykori festmény Báthory Erzsébetről. meg a haláltól sokak életének kioltója. (Le kell írnom a tolakodó gondolatot: sokan kézlegyin­téssel térnek napirendre ma is a legértékesebb emberek tízezreit módszeresen kiirtó Sztálin gyilkosságain . ..) A szerző — illetve a darabbéli Kakastollas lovag — egy elcsapott szolgáló vándorszínészt tesz meg Báthory Erzsébetnek, hogy őt vissza­élésekre kényszerítve, késztetve később bírósági úton, részben a Hatalom tudtával megszerez­hessék a nagyasszony vagyonát. Az igazit a csepürágók közé vetik és vele játszatják el az ál Báthory rémtörténeteit. Ez a rockopera elsősorban túl eklektikus ze­néje és a szövegkönyv gyengeségei miatt közel sem olyan hatású, mint az elemi erejű István, a király. Talán folklorisztikusabb feldolgozás, az opera közhelyek kiiktatása alkalmassá tette vol­na szabadtéri előadásra ezt a rockoperát. így csak néhány szépen megoldott lírai rész, egy­két látványos tömegjelenet ragadtatta tapsra a közönséget. Meg néhány színészi-énekesi telje­sítmény. Nagy Anikó mindenekelőtt. Tudott • Az igazit és az ál úrnőt megformáló Nagy Anikó. eltérő színeket adni a valódi Báthory Erzsébet­nek és Zsorkának, neve, rangja bitorlójának. Jól énekelt, hasonlóan a két fiatal szerelmeshez, a Doricát alakító Malek Andreához és a szíve választottját megformáló Sasvári Sándorhoz. Igaza van Makiári Lászlónak, az előadás karmesterének: nagy egy ilyen szabadtéri elő­adás kockázata. A Délmagyarországnak adott nyilatkozatából következtetve ő is érezte, hogy bizonyos változtatásokat kívánt volna az elő­adás, de a szerzők ragaszkodtak elképzeléseik­hez, és a nálunk kialakult gyakorlat nekik ked­vez. Az elmúlt héten bemutatott Nyomorultakat ismét kedvezően fogadta a közönség. Várható­an a Szegedi Szabadtéri Játékok legszebb nap­jait idézi a napokban a Csíksomlyói Passió is­mételt műsorra tűzése. Még sok program várja augusztus húszadi­káig a szabadtéri játékok híveit a Tisza-parti városban. Hcltai Nándor AJÁNLATA FILM K. u. K.­szökevények Színes lengyel magyar filmvígjáték. Rendezte: Junusz Majevszki, szerep­lők: Bezerédy Zoltán, Koltai Róbert, Wiktor Zborowski. Az új lengyel magyar produkció hazájában, Lengyelországban három évvel ezelőtt elsősorban széksorok megtöltésére szánt közönségfilmnek készült. A statisztikák alapján be is töl­tötte ezt a hivatását, hónapokon ke­resztül kiugróan magas nézőszámmal vetítenék. Erre a magyarországi mo­zikban a nyári nyugati filmkínálat kör­nyezetében feltehetően nem sok esélye lesz. Nem tűnik különösebben ígéretes mulatságnak a kánikulai nyárban az Osztrák Magyar Monarchia idején játszódó, kirívóan idétlen, legalább két generációval korábbi katona- és ka­szárnya viccek re épített anekdotafüzér. Mert a film gerince nem szilárdabb. Az események fő színhelye egy halár menti kaszárnya és egy közelében mű ködö bordélyház.. A katonák a két in­tézmény között ingáznak a széteső anarchia szesszel is fokozott mámorá­ban. Emberbarát főparancsnokuk a kí­vülálló közönyével szemléli emeleti szo­bájából a mindennapi látványt. Az aranyéletnek azonban hamarosan vége szakad, mert a frissen érkező főhad­nagy, az ú j helyettes egy majd’ minden emberi korláttal fölszerelt alak, aki élete egyetlen céljaként a bakák szolgálatá­nak megnehezítését tűzte maga elé. Megpróbál mindent elkövetni ennek ér­dekében. ám az ábrázolás mélységé­hez igazodva csak amúgy a mesék fő­gonosza és nem egy hivatásos szadista módján. A széthulló monarchia sok­nyelvű lengyel, magyar, osztrák, szlovák és kivételként egy olasz csa­patának főkolomposai ellenlépésként szökést terveznek. Nincs nehéz dolguk, így aztán kalandjaik újabb helyszíne ha­marosan Bécs lesz. Verekedések, kocs- mázások, nők, vulgárisán, közönsége­sen, földhözragadtan ábrázolt férfimu­latságok tarkítják kalandozásaikat. A tárgykör legócskább poénjait és szinte valamennyi közhelyéi felhaszná­ló produkció legjobb pillanataiban sem több, mint unalmas helyzetgyakorla­tok sorozata. Nem sokat enyhít e/en Marek Kondrat mellett a két magyar szereplő: Bezerédy Zoltán és Koltai Róbert színészi játéka sem. számában; Kállpipé Véreb Mária tájé- kőzrarojfáoól a Közművelődési Egyesü­let megalakításának körülményeit és további feladatait ismerhetjük meg. LEMEZ FOLYÓIRAT Hazai Örömmel vehetjük ismét kézbe a Hazafias Népfront Bács-Kiskun Me­gyei Bizottsága és a Katona József Me­gyei Könyvtár kiadványát, a Honisme­reti Közleményeket. Immáron a kilen­cedik számmal rukkolt elő a szerkesz­tőbizottság Bognár András irányításá­val. A legfrissebb összeállításban Hen- key Gyula kecskeméti antropológus a Duna—Tisza menti őslakosok ember­tani vizsgálatára vállalkozott, termé­szetesen fényképes illusztrációval. Sza­bó Tamás helytörténeti kutató száz kecskeméti honvédet és nemzetőrt mu­tat be, akik az 1848/49-es szabadság- harcban ontották vérüket. Fotókon a 48-as honvédsírok is megismerhetők. A egykori szalkszentmártoni tanácsel­nök, lelkes Petőfi-kulató, Matics Pál természetesen a jeles költőről írt tanul­mányt, mégpedig a következő téma­körben: Petőfi és március , 15. Szalk- szentmárton hagyományában. Csorba Tibor szegedi tanár a kovácsmesterség rejtelmeibe vezeti be az olvasót, ponto­sabban a ráverés-iitemeket elemzi a fa­lusi kovácsok tevékenységében. Figye­lemre méltó a kiskunfélegyházi diák­lány, Fekete Paula dolgozata is. Az 1848. évi félegyházi választásokat idézi fel, és a márciusi események hatását elemzi. Fekete Zoltán ugyancsak Kis­kunfélegyházán tanul, ő a város szülöt­tének, Boczonádi Szabó Józsefnek (1824—1893) az életrajzát ismerteti. Még egy féíegyházi téma szerepel a Honismereti Közlemények kilencedik Csavargók könyve A Hobo Blues Bandiij nagylemezének címe: Csavargók könyve, színpadi mű­soruké pedig: Másik Magyarország. A tízesztendős zenekar egyik legszínvo­nalasabb, legegységesebb produkciója a mostani. Nyolc nagylemez szép teljesít­mény, főképpen ha tudjuk, nem könnyű manapság (sem) albumokkal előruk­kolni azoknak, akik rétegzenét játsza­nak. A Csavargók könyve nem csak tö­möríti a mai valóságot zenében, szöveg­ben, hanem előre ismutat. A Másik Ma­gyarország című számban minden ben­ne van: „Ki állította meg az órát, / Nehéz idők jönnek, / Másik Magyarország fé­lek tőled!" Nyilvánvaló az üzenet. Az LP-n szerepel az apák rock and rollja, párhuzamosan pedig a fiúké is. Az előző szerzeményben jól ismert, a rock hősko­rában született dalokból idézett foszlá­nyok csendülnek fel a Led Zeppelintől, a Traffictól, a The Wholál, a Creamtöl, a The Spencer Davis Grouptól. Vajon a mai fiataloknak mondanak-e ezek a ne­vek valamit? Kérdés. Bizonyos: Hobóék feszes muzsiká­val, kemény, elgondolkodtató szöveg­gel lepték meg rajongóikat. Az is igaz, nem biztos, hogy mindenkinek egyfor­mán tetszik a Csavargók könyve. Miért is tetszene mindenkinek? (Favorit, 1988) * Augusztus 10-én, szerdán este nyolc órakor Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban ad koncertet a Hobo Blues Band (Földes László, Páka Egon, Fuchs László, Tóth János Rudolf, Döme Dezső). Műsorukban a lentebb ismertetett új nagylemezük anyagát mutatják be. KÖNYV Biharban Dr. Mátyás Vilmos neve sokak szá­mára ismerős. Az ötvenes évek elején megyénkben dolgozó tudós-erdész Utazások Erdélyben címmel több ki­adást megért kitűnő útikönyve után újabb turistakalauzt állított össze, az ErdélyirSzigethegyscg egy részét, a Bi- har-hegységet bemutatva. A turisztikai szempontból rendkívül kedvező adottságokkal bíró Bihar- hegység van legközelebb államhatá­runkhoz, tehát a legtöbb hagymászót, barlangászt vagy alpinistát vonzhatja a természeti szépségekkel bőven megál­dott hegyvidék. A Sebes-Körös szoro­sának barlangjai és mészkősziklái, az aranyosfői karszlkomplexum jégbar­langja, zsombolyai mellett a Csodavár- Galbina 462 hektáros védett karsztvi­déke, óriásdolomitok, szurdokok, víz­esések tárulnak fel 26 jelzett turistaút mentén. A könyv utolsó munkája dr. Mátyás Vilmosnak. Az Erdélyből Magyaror­szágra sodródott szerző 1936-ban je­lentette meg első bihari útikalauzát Nagyváradon. 75 éves korában — már súlyos betegen az új bihari kalauz megírásán dolgozott: állította össze fe­jezeteit, írta könyvét... A befejezés már fiára, a soproni egyetemen oktató dr. Mátyás Csabára maradt. A kitűnően szerkesztett, sok-sok praktikus tanáccsal, féltő gonddal ké­szült posztumusz munka — bár a ro­mániai utazások feltételei most nem kedvezőek — sokak számára teremti meg a már bejárt vidék felidézését, s reméljük, mielőbb sokak kísérője lesz a bihari hegyekben. A Sport kiadó és Mátyás Csaba érdeme is, hogy ritka műgonddal készült útikönyv született az elhunyt tudós utolsó munkájaként. NAGYBARACSKAI FOTOGRÁFIAI ALKOTÓTELEP — BAJÁN Múlt, jelen és egy márkanév Legfontosabb a színvonal Túlzás nélkül mondhatni, hogy nép­szerűséget, elismerést vívott ki magának az elmúlt nyolc esztendőben a nagyba­racskai fotográfiai alkotótelep. — Szakmai berkekben mindenképpen. — A nyári együttlétek során készült szocio- fotókból rendezett kiállításokat jelentős figyelem kísérte, s csaknem minden kri­tika dicsérő hangnemben értékelte e tár­latokat. Tavaly mégis úgy volt, hogy elmarad a tábor, a nyár végén azonban összegyűltek a fotósok, igaz, nem Nagy- baracskán, hanem a szeremlei Duna- parton. Az idén pedig Baján, a tanító­képző kollégiumában. E tények több kérdést is felvetnek, melyekre Kovács Lászlótól, vei alkotótelep művészeti ve­zetőjétől kértünk választ. — Elsődlegesen az okozta tavaly a gondot — magyarázta —, hogy a ko­rábbi művészeti vezető lemondta rész­vételét, családi okokra hivatkozva, s az illetékesek úgy vélték, akkor ne is le­gyen tábor. Mi azonban másként ítél­tük meg ezt, s magunk kezdeményez­tük a találkozót a Duna partján. Össze is jött a csapat. Azután októberben Pusztavacson rendeztünk egy tanács­kozást, felvázolva, hogyan képzeljük el a jövőnket, az alkotótclep további mű­ködését. Ott határozott úgy a közös­ség, hogy Baja legyen a következő székhelyünk. — Ezt mi indokolta? — Két dolog is. Az egyik, hogy en­gem kértek fel művészeti vezetőnek, s mert bajai vagyok, úgy ítélték, hogy itt, a városban, könnyebben meg tudom teremteni a tíznapos együttlél, a közös munka feltételeit. A másik ok pedig az volt, hogy az évek során Nagybaracs- kát szinte teljesen feltérképeztük, vagy­is a környezetváltás friss témákkal, másféle lehetőségekkel kecsegtethet. Tehát szó sincs arról, hogy nem vol­tunk elégedettek a nagyba racsk a iák vendégszeretetével. Sőt, az alkolótelcp —■ nevében — ezután is őrzi e telepü­lést, mert úgy érezzük, a nagybaracskai megjelölés, úgymond, márkanév lett az elmúlt esztendők során, a szociofotót illetően. — Milyen intézmények támogatják az alkotótelcp munkáját? — A megyei tanács mellett a Műve­lődési Minisztérium és a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapja — kü­lönböző módon, formában. Szeret­nénk, ha olyan lenne a színvonal, ami­lyen az alkotótclep első három évében volt. Ehhez próbára kell tenni az egyént és a közösséget egyaránt. Elsőd­leges szempont, hogy az itt töltött tíz nap alatt jó fotók készüljenek. — Kik kaptak, kapnak meghívást e táborba, s miért éppen ők? — Van egy öt-hat fős törzsgárdánk, akikre a kezdetektől épül ez a közös­ség. Közülük mindegyik meghívhat egy-egy általa tehetségesnek, kiválónak ismert fotóst. De itt minden nyáron és mindenkinek bizonyítania kell — szín­vonalas produkciókkal! —, ha azt akarja, hogy a következő alkalommal is résztvevője lehessen az alkotótelep­nek. — A kínálkozó témák feldolgozása mellett több találkozót, vitát is szervez­tek; meghívták a Magyar Fotóművészek Szövetségének vezetőit, vendégül láttak filozófust, folyóirat-szerkesztőt, politi­kusokat. Hogy miért van szükségük egy alkotótclep résztvevőinek arra, hogy szakemberek, esztéták bevonásával idő­szerű művészeti kérdéseket megvitassa­nak, azt felesleges elemezni. Viszont az érdekelne, hogy miért hívtak meg politi­kusokat, pártvezetőket?- A kérdés megfordítható: miért lenne az jó, ha elzárkóznánk az ilyen találkozóktól? Különösen, ha mind- annyiónknak hasznosak ezek az össze­jövetelek. Hiszen vannak művészethez értő politikusok és politizáló művé­szek, akik kíváncsiak egymás vélemé­nyére, gondolkodásmódjára, a politi­kában és a művészetekben egyaránt mutatkozó változások megítéléseire. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Gera Mihály fotóesztéta kezdetektől figyelemmel kíséri e közösség munká­ját. A szociofotóról mint műfajról, egyebek mellett így vélekedett, amikor a bajai táborban leültünk szót váltani. — Más arcképeket, tájképeket készí­teni, s megint más összetettebb, olykor húsbavágó kérdésekkel foglalkozni. Voltak és vannak kényes témák, de ezeket is fel kell fedeznie, fel kell mutat­nia és tovább kell gondolnia, aki a szo- ciofotóval foglalkozik. Ez elmélyüllsé- get követel egy-egy témában, s nem lehel finomkodni, mellébeszélni. Mig egy cikkből kihúzhatok a dühös, nem tetsző mondatok, a fotón a dühös arc dühös marad. Vagyis az élet jelenségeit úgy és olyannak mutatják a képek, amilyenek. Régen a szociofotó leleple­zett valamilyen kellemetlen vagy egye­nesen bűnös jelenséget. Ma feltár, s átgondoltan rámutat a rejlett valóság­ra. Ezek nem eleve a rosszra irányul­nak, de mindenképpen olyasmire, ami változtatást követel valamilyen tekin­tetben. Éppen ezért a szociofotósnak a műfajjal együtt vállalnia kell egyfajta magatartási is, miközben alaposan megismer, körüljár és ütőképes soroza­tokon bemutat egy-egy valóságdara­bot. — Mi a véleménye erről az alkotóte­lepről, s az itt készült produkciókról? — Ha a múltba tekintünk megálla­pítható, hogy a fotográfiai műhelyek, közösségek hamar felbomlottak min­dig. Mert rugalmatlanok voltak. S tud­va ezt, szeretnénk elkerülni, hogy az alkotótelep hasonló sorsra jusson. Nagybaracska — ez már valóban már­kanév lelt. A település lakóinak, veze­tőinek sokat köszönhet közösségünk, s odanyúlnak ma is a gyökereink. Ami az alkotásokat illeti: pontosan szemmel követhető, ha egymás mellé helyezzük a fotókat, hogy milyen fejlődésen men­tek át készítőik, mit tudtak, milyen szemlélettel munkálkodtak akkor, s mit tudnak ma. Persze ez nem véletlen, hiszen itt kipróbálhatják elképzelései­ket, tisztázottak a minőségi elvárások, van lehetőség a módszerek elsajátításá­ra, a véleménycserékre. Hosszan sorol­hatók e közösség előnyei. S így lesz ez — nagyon remélem — a következő nyarakon is ... Koloh Elek /íf5 Biztos jövő! A KISPESTI TEXTILGYÁR (cím: Budapest XVIII., Fáy u. 2. 1184) fonó munkakörben átképzőstanfolyamot szervez 18 év feletti nők és 22 év feletti férfiak részére. A tanfolyam 1 éves. Alapkereset első negyedévben 5500,— Ft/hó, előmeneteltől függően negyedévenként emelkedik 500-1000 Ft-tal. Első negyedévben havonta 1000 Ft prémiumot kaphatnak a legjobb eredményt elérők. Három műszakos munkakör, egy év után 7000-10 000.— Ft/hó kereseti lehetőséggel. Később biztosítjuk munka mellett a szakmunkás-képesítés meg­szerzését. Kezdési időpont: 1988. október 1. Szállást komfortos bérleményekben vagy munkásszállón biztosí­tunk, amely elsó hónapban díjtalan. További hónapokban 300 Ft/fó/hó, illetve 100 Ft/fó/hó. Hétvégi hazautazás az ide vonat­kozó rendeletek szerint. Jelentkezni lehet: személyesen és írásban SORTEX (Bu­dapest XX., Marx Károly u. 294. tel.: 279-470/139-es mel­lék) Kiss D. Tibor személyzeti és szociális osztályvezető­nél, 1988. augusztus 25-éig. 1988. augusztus 31-éig minden jelentkezőt értesítünk a tanfo­lyammal kapcsolatos tennivalókról. 2005

Next

/
Thumbnails
Contents