Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-23 / 201. szám
1988. augusztus 23. • PETŐFI NÉPE • 5 A VÁLTÓ KÉSLEKEDŐ KARRIERJE Gyorsul-e a tőkemozgás? A bankszakemberek nemrégiben Baján rendezett tanácskozásán dr. Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a jegybanki szabályozásról szólva elmondta: a közeljövő feladata, hogy a gazdaság monetáris vezérlésében nagyobb súlyt kapjon a váltó. Ezt a jegybank úgy kívánja megvalósítani, hogy a váltóhitelnek ne legyen kerete, szabadon alkalmazkodjék a forgalmi folyamatokhoz (azaz ne az MNB-ben határozzák meg előre, mennyi váltóhitel kell például Bács-Kiskun megyében). Ezzel egy időben természetesen visszaszorul a rövid lejáratú hitelek refinanszírozáson (jegybanki hitelezésen) keresztül történő szabályozása. Vagyis, akárhogy csűrjük-csavarjuk: bankoknak és gazdálkodóknak egyaránt számolniuk kell azzal, hogy a jövőben egyre gyakrabban találkoznak majd váltóval. Piacképes termékek Miért szán a jegybank és a pénzügyi irányítás az eddiginél nagyobb szerepet ennek a fizetőeszköznek? Sok, a témáról szóló újságcikkben, előadásban leírták, elmondták már: a váltóhitel a valós termeléshez és forgalmazáshoz kapcsolódik, piacképes terméket finanszíroz. Nincs mögötte elfekvő készlet, értékesíthetetlen áru, a váltóügylet konkrét adásvételt jelent. Aki váltóval fizet, jól megnézi, mit vesz, hiszen szigorú felelősséget vállal, aki pedig elfogadja, előbb meggyőződik a partner fizetőképességéről. A váltóval lényegében egymásnak hiteleznek a vállalatok, (amikor forgatják, vagyis fizetnek vele), kikapcsolva a sorból a bankot, pénzt kímélve, s az igen drága kamatot is megtakarítva maguknak. Egységes gazdaságban kialakult feltételek között a váltó jól működik. Csakhogy ez nálunk még nincs így. Az MNB elnöke Baján azt is elmondta, a jegybank, illetve a pénzügyi irányítás nem kívánja adminisztratív eszközökkel kikényszeríteni a váltó használatát. A gabonafelvásárlással kapcsolatos intézkedések mégis kissé ilyennek tűntek, s bármennyire szükségesek voltak — akad egyébként bankszakember is, aki megkérdőjelezi éppen ennek a szükségességét — a váltó népszerűségének aligha használtak. Kényelmes vállalatok? A vállalatok ellenállása jobbára ma is azokra az okokra vezethető vissza, amelyek 1985, azaz a váltó hazai „újjáéledésének” éve óta megakadályozzák, hogy ez a fizetőeszköz biztosabb pozícióba verekedhesse magát gazdasági életünkben. A váltót nálunk nem, vagy nehezen lehet forgatni. Jobb pénzügyi helyzetben lévő partner már nem fogadja el. Egyes monopolhelyzetben levő vállalatok — Áfor, MÁV, az áram- szolgáltatók, néhol az Agrokerek — kifejezetten elzárkóznak előle. (A kecskeméti Agroker egyébként elfogadja, igaz, előtte körbetelefonálják partnereiket, melyiknek adhatják tovább.) A váltó használata, számviteli nyilvántartása bonyolult, mondják a vállalati szakemberek. Bács-Kiskun megyében ráadásul újabb nehézséggel is szembetalálták magukat a mezőgazdasági nagyüzemek: némely bankszervek sem fogadták el a gabonaforgalmis váltót. Ez nem pusztán azt jelentette, hogy ajtót mutattak a kedvezményezettnek, hanem azt, hogy a leszámítolt váltó ellenértékét azonnali és soron kívüli hiteltörlesztésre fordították. Nyár derekán viszont a mezőgazdaságban pénzre van szükség, mert fizetni kell a munkáért, az üzemanyagot, a villanyáramot vagy az adót. így a cégek különösen sérelmesnek érezték, hogy kiszolgáltatott helyzetükkel a bank, úgymond, visszaél, s csak arra törekszik, hogy kintlevőségeit mihamarabb visszaszedje. A vállalatokat az is zavarja, hogy a különböző bankszervek más-más kamatozás mellett számítolják le a váltót. A kamat néhol megközelíti a rövid lejáratú hitelét, akkor viszont kérdéses, hogy hol van itt a kamatmegtakarítás. A bankszakemberek egy része kényelmességgel vádolja a vállalatokat. Nem tanulták meg idejében a váltó használatát, nem forgatják, többnyire azonnal le akarják számítoltatni. Kérdés persze, hogy mikor tanulták volna meg az állami gazdaságok, téeszek szakemberei a váltó-tudományt? (még ha a kényelmesség vádjában van is némi igazság). Hiszen nem is olyan régen még éppen az a bank adott könnyen és gyorsan rövid lejáratú hitelt, amelyik most számon kéri a vállalatokon, hogy nem alkalmazkodnak azonnal a hirtelen és lényegében előkészítés nélkül bekövetkezett változásokhoz. Amiben talán minden érintett egyetért: a legfőbb ok, amiért a váltó ez idáig nem tudott tért hódítani, az az egészen a tavalyi év végéig érvényesülő pénz-, illetve hitelbőség. Amíg valóban köny- nyen, egyetlen kérelem benyújtásával lehetett hitelhez jutni, addig kevesen fárasztották magukat azzal, hogy megtanulják a váltófizetés, -forgatás csín- ját-bínját. Dr. Bányai Endre, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának vezetője úgy véli, ma a váltó körüli „hercehurca” oka a felemásság. Azaz pénzügyi rendszerünkben a régi keveredik az újjal, az úgynevezett keretes rövid lejáratú hitelezés a váltó alkalmazásával. Ami annyit tesz, hogy míg a bankok egyes monopolhelyzetben levő, „gazdag” szállítóknak, vállalatoknak továbbra is keretet adnak a teljes hitel- szükségletre (a régi rend szerint tovább osztják saját keretüket), másokat váltó használatára kényszerítenek. Nyilvánvaló, hogy akit bőségesen ellátnák pénzzel, nem akar váltót elfogadni. Az igazgató szerint meghökkentően sok pénz van egyes vállalatoknál, míg mások munkabért is alig tudnak fizetni. (Ami azt mutatja, hogy a váltó egyelőre nem gyorsította a hőn óhajtott, vállalatok közötti tőkemozgást.) Korlátozott pénzeszközök Kétségtelen, hogy gazdaságunkban ma a pénz korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Meg kell találni azt a modellt, amelyben ez a pénz oda jut, ahol valóban szükség van rá, ahol a hitel piacképes terméket, tevékenységet finanszíroz. Ennek egyik eszköze az értékpapír, a váltó. Mint dr. Bányai Endre mondja, vállalataink nagy része alacsony teljesítményéből következően tőkeszegény, ugyanakkor nehézkességük miatt pocsékolnak, s ezt nagyon nehéz pénzzel követni. A költségérzékenységet, a rugalmasságot ki kellene kényszeríteni, de erre egyedül a monetáris irányítás nem képes. A bankszakemberek találkozóján is elhangzott: a pénz- szűkítés, a nagyon erős hitelvisszafogás egyedül nem indítja el á szerkezetátalakítást. Annál is inkább, mert a gazdaságtalanul működő vállalatok eszközeibe, a költségvetésbe, az elfekvő készletekbe évek alatt befagyott pénzeket nagyon nehéz vagy lehetetlen „visszaszedni”. Visszatérve a váltóhoz, feltehetőleg a kereskedelmi bankoknak is fel kell adniuk a kényelmesebb keretelosztásos rendszer iránti szimpátiájukat, és technikailag is fel kell készülniük a nagyobb váltóforgalomra. A pénzügyi megszorítások továbbra sem enyhülnek, vagyis a pénz nem lesz több. A vállalatoknak kénytelen-kelletlen, de meg kell tanulniuk a váltó használatát. De az már nem az ő feladatuk, hogy ehhez megteremtsék a megfelelő gazdasági-pénzügyi feltételeket (akár próbaképpen is, ahogy a gabonaváltós akciót az MNB egyik illetékese nevezte a Figyelőben). A jegybank határozott szándéka, hogy a váltó szerepét növelje. Ám ha továbbra is lesznek — lehetnek — a láncolatban olyan vállalatok, amelyek kivételezett helyzetüknél fogva nem fogadják el az értékpapírt, s jól gazdálkodó cégek értékes váltója értéktelen cetliként jelenik meg a pénzpiacon, addig bankok és gazdálkodók vég — és eredmény — nélkül folytathatják a vitát: miért is nem megy nálunk a váltó? Magyar Ágnes HOLLANDIA HARCA A TENGERREL Hollandia 33 539 négyzetkilométernyi területének egynegyede fekszik a tenger szintje alatt, és további negyede egy szintben a tengerrel. A parti terület állandóan süllyed, egy évszázad alatt 20 centiméterrel. A tenger és a folyók hordaléka által feltöltött, rendkívül termékeny mélyföldet délen a Rajna, a Maas és a Schelde folyók bonyolult vízhálózata szabdalja. A tenger szakadatlan ostroma a parti területekből nagy darabokat szaggatott ki, s a Rajna, a Maas és a Schelde torkolati ágait széles tölcsérekké tágította. A dagályhullámok hatalmas mennyiségű sós vizet zúdítanak a tölcsérekbe, s széles árterületek kerültek víz alá. A hollandusok évszázadok óta gátakkal védik földjeiket, ám minden erőfeszítésük ellenére gyakran tört be területeikre a tenger, s különösen a vihardagályok okoztak nagy katasztrófákat, melyek közül az egyik legsúlyosabb 1953. február elsején volt, amikor 90 helységet öntött el a tengervíz, hatvanezren váltak hajléktalanná, és 1975- en haltak meg. A holland parlament még abban az évben elfogadta az úgynevezett deltatervet, amely a szigetekre tagolt Zee- landon és a három folyó bonyolult torkolati hálózatán gátak és zsilipek építésével fékezi meg a tenger támadásait, szabályozza a folyók vízállását, megrövidíti a tengerpartot, s a gátakon épített modern utakkal kapcsolja egybe a szigetvilágot az ország belsejével. A terv azóta óriási anyagi áldozatok árán lényegében megvalósult. A tenger azonban nem nyugszik, nem hagyja magát, újra és újra vissza- szerzi azokat a területeket, amelyeket az ember elhódított tőle. Képünk: vihar utáni kép a holland tengerpart egy szakaszáról ez év tavaszán. Sok munkába és pénzbe kerül a helyreállítás, de az itt élőknek nincs más választásuk. (MTI külföldi képszerkesztőség) A DUNA MELLÉKI FALVAK JOBB ELLÁTÁSÁÉRT Falusi építkezők telepe A Duna melléki falvak téli tüzelőjét, az építkezésekhez szükséges anyagokat ma még csak részben tudják közvetíteni a helyi, körzeti fogyasztási szövetkezetek egységei. Fontos szolgálatot teljesít tehát a tőkeerős Alföldi Tüzép Vállalat solti telepe, amely évtizedek óta széles áruskálával a legnagyobb forgalmat — 1987-ben például 75 millió forintot — bonyolítja a régióban; így a településfejlesztés fontos szervezőjévé vált. Három éve épült az egység portáján a vállalat mintaboltja, melyben kazánokból, bojlerokból, kerámiákból, burkolóanyagokból válogathatnak a fészekrakók. Mint azt Nyulász András telepvezetőtől megtudtuk: a környék településein ez évben sem csökken az építkezési kedv. Tasstól Kalocsáig tíz kistelepülésen 340 ház épül. A lakásépítők bizalommal keresik a környék legnagyobb építőanyag-telepét. Az utóbbi hetekben megélénkül a tüzelő anyag-depó forgalma is. Hazai és NDK-szénfajtákból keverő- és magasabb kalóriaértékű szenek is kaphatók. Sajnos lengyel Haldexet és jugoszláv bamaszénfajtákat még nem kaptak az idén. A telepvezető véleménye szerint azért nyugodtan várhatjuk a telet: lesz elég szén és tűzifa; s talán a választékkal sem lesz gond. F. P. J. • Szénhegyek várják a télre készülő gazdákat .. . • A szögtől a gázkazánig több száz féle fontos cikket megvásárolhatnak a házépítők a solti mintaboltban. • Nem csökkent az építési kedv a Duna-tájon. Ennek ellenére falazóanyagok széles kínálata található Solton. (Tóth Sándor felvételei) Különleges kerámiák Az ókori Athén egyik városnegyedét Kerameikos-nak hívták. Ott voltak a fazekasok műhelyei. Innen a jól ismert és világszerte általánosan elfogadottá vált név: kerámia. Századunk elejéig általában nem tettek különbséget a nyersanyagként szilikátokat feldolgozó agyagipari, porcelán-, üveg- és kerámia- termékek között. Ma viszont a kerámia már sokrétű iparág a művészi figuráktól a kerámiai kondenzátorokon át a forgácsolásra használt kerámialapkákig. A technikának úgyszólván nincs olyan ága, amelyben ne alkalmaznának kemény, magas hőre sem lágyuló vagy deformálódó, vegyszereknek ellenálló kerámiai anyagot. A kiváló — sokszor rendkívüli tulajdonságú — műszaki kerámia- termékek igen fejlett technológiával készülnek. A melegsajtoláskor például a kerámiaport matricán át, nagy nyomással, 1000 C-fokon vagy még annál is magasabb hőmérsékleten tömörítik. Az úgynevezett klasszikus melegsajtoláskor „ceramis armour”-t használnak: bórkarbidból készült páncéllemezt, lapot. A láng- és plazmaöntési technikával egy ütemben készíthető a kerámia. A lángöntéses eljárást alkalmazók acetilén-oxigéntűz lángjával szórják a kerámiaport, mely röptében olvad, majd sűrű rétegben lerakódik az alaptárgyra. Az alaptárgyat további tömörítéssel a gyakorlatnak megfelelően alakítják. A kerámiagyártási műveletekhez szükséges magas hőt nemes- vagy plazmagázokkal is biztosíthatják. Míg az oxigén-acetilén lánggal „csak” 2000, a plazmakészülékkel akár 5000 C-fok hőmérsékletet is el tudnak érni. s a munka is meggyorsul. • Képünkön angol gyártmányú, különleges, igen nagy hőmérsékleteken is használható műszaki kerámiatárgyakat láthatunk.
