Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

1988. augusztus 22. • PETŐFI NÉPE • 3

ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPÉN

(Folytatás az 1. oldalról)

élesedő törzsi rivalizálás, az állandósult külső fenyegetettség. Számos intő jel tárta fel, hogy a magyar társadalom fejlődésének addigi útja elzáródott, tartalékai kimerültek. A keletről jött nép számára ez a földrajzi régió volt az utolsó olyan nyugati terrénum, amelyet még elfoglalhatott. így lett a magyarság hazája Közép-Európa.

— Legelőbb Géza fejedelem ismerte fel, hogy tudatosan kell alkalmazkodni és igazodni, idomulni és integrálódni az akkori Európához, a korhoz és a környezethez. Ó indította el a magyarságot azon az úton, amely majd zseniális fiának, Istvánnak alkotó munkája révén vezetett el a szükséges politikai, ideológai, társadalomszerkezeti változásokhoz. Hatalmas volt a feladat és a felelősség, amely Istvánra várt — állapította meg a szónok. -— Az ifjú uralkodó felismerte, megértette: a magyarság sorsfordító útválasztáshoz érkezett. Vállalta a történelem által rá rótt kötelezettségeket, a kor akkori legfontosabb parancsát: a korszerű európaiságot nemcsak azért, hogy megmaradjunk, hanem hogy megbecsült tagjai lehessünk az akkori népek európai közösségének. Következetesen és visszavonhatatlanul szakítani kellett az új feltételek és körülmények között már túlhaladott, visszahúzó erejű, s ezért veszélyessé vált tradíciókkal. Az idő sürgette, követelte a magyarság Európába történő beilleszkedését. Ezért volt szükség olyan államra és eszmére, amelyek a drámaiságot sem nélkülöző, gyors ütemben végrehajtott fordulathoz, megújulásunkhoz szükségeltettek.

— E történelmi tetthez kiemelkedő tehetség, korszerű gondolkodás, bátor és következetes kezdeményezőkészség, mi több, politikai művészet kellett. Gondolkodásának, szemléletének máig érvényes tanulsága: nyitottsága, az új iránti fogékonysága. Első királyunk nagy művéhez a kor haladó politikai, erkölcsi, anyagi és szellemi hajtóerőit építette be.

Az istváni „üzenet” szellemében

Berecz János részletesen szólt arról, mennyiben volt európai és sajátosan magyar István állama, s beszélt a reálpolitikus államalapítóról, annak páratlan érzékű és józanságú ítélőképességéről, döntéseiről, külpolitikájáról és a kereszténységről, amely — mint mondotta — István korában az államszervezés „ideológiai kötőanyaga” volt.

— István királyt a római egyház 1083-ban szentté avatta. Ennek politikaijelentősége — egyebek között — az volt, hogy a néhány évtizeddel korábban még rettegett magyarokról más kép kezdett kialakulni Európában. Fokozatosan befogadták, elfogadták a fiatal magyar államot, nyugatról és keletről egyaránt.

Istvánban mi mindenekelőtt az államalapítót, az államszervezőt méltatjuk és ünnepeljük ma már, megtisztulva félreértésektől és félremagyarázásoktól, sandaságoktól és naivitásoktól, illő hódolattal említjük nevét és tisztelgünk műve előtt. A legelsők egyikének

tekintjük a nagy magyarok, a nagy elődök között, alaknek emléke és alkotása minden becsületes hazafi számára szent. Mi ilyen értelemben hisszük és valljuk, hogy államalapító első királyunk ünneplésében egyek lehetünk, nevezzük őt István királynak, I. Istvánnak vagy Szent Istvánnak.

Ezután a Politikai Bizottság tagja az istváni „üzenet” szellemében fogalmazta meg napjaink történelmének újabb korparancsát: mit kell tennünk mindahhoz, ami a kihívásokra adott válaszhoz szükséges.

— Nem kisebb feladat áll előttünk — mondotta —, mint a szocializmus megújítása; gazdaságunk modernizálása; a törvényekkel szabályozott szocialista jogállam felépítésének befejezése; a szellemi felvirágzás, az erkölcsi gazdagodás biztosítása; anyagi-szellemi vívmányaink védelme és fejlesztése. Ezt a felismerést formálta gyakorlati programmá pártunk májusi értekezlete. Azóta megfogalmazott elhatározások egyértelműen mutatják; vállaljuk, továbbvisszük, ami fejlődésünkben pozitív és előremutató, ami maradandó értékű.

Ma nincs minta

—- A valóság szorításában élünk, a kor új válaszokat és alkotó magatartást vár, kér, sőt követel tőlünk. Válaszolnunk kell rá korszerűen az ideológiánkkal, a programunkkal és gyakorlati tevékenységünkkel. Nekünk ma nehezebb a dolgunk, mint elődeinké volt; egyidejűleg kell elméletileg megújulnunk, politikailag utat törnünk. Ma nincs minta, nem adatott meg a készen talált megoldás átvétele. Az útkeresésben azonban nem vagyunk egyedül, de nem is hátul haladunk. Kezdeményezőek voltunk a korunk követelményeivel összhangban álló szocialista társadalomszemlélet iránti szükséglet kielégítésében; az új gondolkodás, a neki megfelelőbb társadalomszervezési és társadalompolitikai gyakorlat kialakításában és a reformgondolkodás fejlesztésében. Készen állunk a helyzet folyamatos értékelésére és a szükséges változtatások megtételére, mégha azok esetenként „eretnekségnek” tűnnek is.

— Tudatában vagyunk annak, hogy a milliók sorsát érintő átalakulások ma sem mennek végbe „egy csapásra” fájdalom, nehézség, konfliktusok nélkül. Lényeges azonban az, hogy az átalakulás csakis az egész nép műve lehet; érdekében és általa válhat történelmi tetté. Ehhez azonban teret kell nyitni az alkotó energiák számára. Ez is korszakos politikai feladat. Ez ma a pártra ró történelmi súlyú kötelezettségeket. Ezt a párt csak a népben élő, a társadalommal együtt dolgozó eleven mozgalomként hajthatja végre. Előrehaladásunk döntő feltétele az emberek bizalma, összefogása az alapvető célokban és érdekekben.

— A felismerésig már eljutottunk, a nehézségekkel is tisztában vagyunk. Ezért mindnyájunkat foglalkoztat a lényeg: van-e erőnk, önbizalmunk, elszántságunk a történelmi jelentőségű feladatok megvalósításához?! Az a kérdés: életképes-e ma a magyar nemzet,

tud-e istváni szellemű, korszerű választ adni a kor kihívására?

— Ma is van szilárd, határozott és modem vezető erőnk: a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ma legnagyobb ereje abban van, hogy a májusi országos pártértekezlet a kor kihívásainak megfelelő programot adott a nemzet problémáinak megoldására, hazánk szocialista felemelkedésének biztosítására. Erőnk további legfőbb forrásaként kell megnevezni dolgos népünket. Semmi sem hatalmasabb, mint egy nép nemzeti akarata, a nép alkotó cselekedete. Ma pedig a magyar munkások, mezőgazdasági dolgozók és a szellemi élet munkásai az uralkodók ebben az országban. Az uralkodó pedig törvényhozó, termelő és a nemzet jövőjének letéteményese. Kimeríthetetlen forrás, ha a demokratikus, törvényekben szabályozott körülmények lehetővé teszik, sőt kikényszerítik e hatalmas alkotó erő érvényesülését.

Szocialista megújulás

— Nemzetünk életképességének és fejlődésének további biztosítéka történelmének minden tanulsága. Ez pedig hihetetlenül gazdag erőforrás. A történelem nem ismétlődhet meg ugyanúgy, de a jövőt nemcsak a jelen, a múlt is formálja, alakítja. Élni kell ezzel a tudással, a gazdag ismeretekkel.

Berecz János ünnepi beszédében kitért arra is, hogy szocialista barátaink többsége a megújulás, az átalakulás, az új gondolkodás útját járja. Együttesen keressük a közös szocialista megoldásokat, a szükséges összefogás, együttműködés új formáit.

— Annál fájdalmasabb a számunkra — mondotta —, hogy a történelmi együttélésre, egymás támogatására ítélt népek, mint a román, a székely, a magyar, a szász és mások, képtelen erre egy baráti országban, mert a hatalom nem alkalmas e történelmi tanulságok megélésére.

Beszéde végén Berecz János népünk egységének, összefogásának szimbólumáról,, az új kenyérről szólt.

— Őszintén valljuk: nem aszerint fogyasztjuk a kenyeret, hogy vallásos vagy nem vallásos ember sütötte. A lényeg az, hogy jó kenyér legyen, és hittel nézzünk előre, bízzunk a magyarság jövőjében. E kenyér szimbolizálta ösz- szefogásnak lehet-e nemesebb célt kitűzni, mint hogy hazánk ismét felfelé emelkedjen a világ fejlett országainak sorában. Meggyőződésem: mi, mai magyarok, készek és képesek vagyunk arra, hogy a Szent István-i üzenet máig érvényes szellemében cselekedjünk. Önmagunk erejébe és népünk töretlen élniakarásába vetett hittel, a politika és a társadalom között erősödő bizalommal és megnövekedett önbizalommal éljünk, munkálkodjunk szolgálni a közjót a magunk és utódaink boldogulása érdekében.

Beszéde befejeztével Vajnai Ernő, a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz elnöke új búza lisztjéből sütött kenyeret adott át a Központi Bizottság titkárának.

A nagygyűlés után egész napos kulturális, szórakoztató és sportprogram várta az emlékpark vendégeit.

KITÜNTETÉS MADARASNAK

Madaras lakói 1978-ban az államhatár őrizetének segítéséért határőrközség címet kaptak a határőrség országos parancsnokától. Akkor a község apraja- nagyja vállalta, hogy a helyi határőrök munkáját minden ellenszolgáltatás nélkül, önként, erkölcsi kötelességből, folyamatosan és aktívan segíti, a határrend fenntartására vonatkozó törvény- erejű rendeleteket tiszteletben tartja, részt vesz a közrendre és a közbiztonságra veszélyes személyek elleni harcban; a szülők hazafias szellemben nevelik gyermekeiket.

A követelmények teljesítésének értékelésére 1988. augusztus 20-án, a művelődési házban rendezett ünnepségen került sor. A 950 éve elhunyt István királyra, a magyar állam alapítójára.

Alkotmányunk és az új kenyér napjára is emlékezve a katonai formaságokkal egybekötött ünnepségen a helyi lakosokkal együtt ott voltak a megyei párt-, az állami testületek és a tömegszervezetek vezetői, a fegyveres szervek képviselői is. Ünnepi beszédet Vasmanszki Károly határőr ezredes mondott.

Szavaiból egyértelműen kicsendült, hogy az évről évre jelentős értéket termelő madarasi emberek a határörköz- ség-avatáskor tett fogadalmukat is kiemelkedő szinten teljesítették, amiért a községet Kiváló Határőr jelvénnyel tüntette ki az országos parancsnok.

A konkrét segítségért, a szakképzésben elért kiváló eredményért külön is kitüntetésben részesült a madarasi iskola, a 2272. számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat határőrgárda-szakasza, továbbá Stefánovics Antal, Orosz István, Bartos József, Krizsák Károly és Vinkó Antal helyi lakosok. A madarasi MHSZ-klubnak és önkéntes határőrcsoportnak oklevelet adományozott a magasabb egység parancsnoka.

A munkaszerető, takarékos madarasi emberek a kiérdemelt katonai kitüntetés átvétele alkalmából emlékzászlót adományoztak a helyi határőrőrs katonáinak. Az ünnepséget követően lovas- és kutyabemutatót, majd határőrbált tartottak. Az egész napos rendezvényen zenével — a helyi úttörőcsapat országosan ismert, Kiváló Határőr jelvénnyel kitüntetett fúvószenekara és a határőrség tánczenekara — szórakoztatta a résztvevőket.

Gazsó Béla

Politikai fórummal ért véget az agrárifjúsági találkozó

Politikai fórummal ért véget vasárnap a II. Agrárifjúsági Fesztivál, amelyet augusztus 19—20—21-én Nyíregyházán rendezett meg a KISZ KB Élelmiszergazdaságban Dolgozó Fiatalok Tanácsa. A háromnapos program záróakkordjaként összehivott fórumon Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Varga Gyula, az MSZMP Szaboics-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára, valamint a MÉM, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, a SZOT és a Szövosz vezető képviselői válaszoltak a fiatalok kérdéseire.

Az agrárifjúsági találkozón részt vevő fiatalok éltek a fórum kínálta lehetőséggel, s a bel- és külpolitikai kérdésektől a szakmai jellegű gondokig sokféle témáról érdeklődtek. Kiemelt figyelmet szenteltek a politikai intézményrendszer átalakulásának, a különböző érdekvédelmi és érdekképviseleti szervek jelenének, szerepének és jövőjének, az ifjúsági és más társadalmi rétegek szervezési lehetőségeinek, a KISZ törekvéseinek és országos értekezletének, a SZOT perspektíváinak és általában a szak- szervezetek szerepének, a mozgalom lehetséges átrendeződésének.

A másik nagy témakör — érthetően — az agárszektor gondjaival és jövőjével foglalkozott, a termelőszövetkezetek helyzetétől a szövetkezeti tagság érdekvédelméig sokféle kérdésre kaptak választ a résztvevők.

NAGYGYŰLÉS SZENTKIRÁLYON

A reformot közmegegyezés és cselekvőképesség viheti sikerre

beszéde

szükséges szellemi és erkölcsi egyensúlyt, hogy sikerre vigyük a társadalmi kibontakozást, a reformot.

E jeles történelmi napon arra is emlékezhetünk, hogy nem először nehezült meg az idő járása felettünk. Elég, ha két évszámot említünk: 1944 és 1956. Akkor kevesebb volt az önvizsgálat és nehezebben jutottunk el az önismeretig, mégis tiszteletreméltóan rövid idő alatt visszanyertük önbecsülésünket. A reformot most a közmegegyezés és az ebből fakadó tettvágy, cselekvőképesség viheti sikerre. Ha a közhangulat barométere borúra áll is, a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az őszinte, egyenes, kíméletlen önvizsgálatból fakadó felmérés, a határozott programok nyomán kitisztulhat az égbolt.

Népünk ismeri és helyesli legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzéseinket s a mai ünnepen is bizakodással tekinthetünk a jövőbe, mondotta befejezésül Miskó István.

Az ünnepi beszéd után Papesch László, a megyei tanács művelődési osztályvezetője kitüntetéseket adott át. Bozsó János kecskeméti festőművésznek és dr. Pálóczi-Horváth Andrásnak — a település múltjának ápolásáért, illetve feltárásáért — a „Szentkirály községért” emlékplakettet nyújtotta át. Többen Kiváló Dolgozó kitüntetést, illetve „Szentkirály fejlesztéséért” emlékplakettet, valamint kiváló és érdemes társadalmi munkás kitüntetést kaptak.

Végül Szecsődi György tanácselnök bejelentette: Szentkirály tanácsa elhatározta, hogy szobrot állíttat az állam- alapító Szent Istvánnak. Támogatja ezt a megyei tanács is. Három művészt bíztak meg a szoborterv elkészítésével és Szentkirály lakossága döntheti majd el falugyűlésen, még ebben az évben, hogy melyik tervet fogadja el. Az Ist- ván-szobrot 1989. augusztus 20-án szeretnék felavatni. A terv valóra váltásában számítanak a szentkirályiak anya1 gi segítségére is.

Az egész napos ünnepség a helyi óvodások, öntevékeny népi együttesek műsorával folytatódott, majd este vidám utcabállal fejeződött be.

Rapi Miklós

• Régi munkaeszközök. Részlet a hely- történeti kiállítás anyagából.

• A főtéri nagygyűlés résztvevői. (Méhesi Éva felvételei)

• Miskó István: „... a

mai ünnepen is bizakodással tekinthetünk a jövőbe.”

Megyei emlékünnepséget rendeztek tegnap Szentkirályon, I. István király halálának 950. évfordulója és az alkotmány napja alkalmából. Együtt ünnepelt ezen a napon a falu apraja-nagyja, a délelőtti egyházi szertartáson is. A főtérre kirakodóvásár, a pártszékházba érdekes helytörténeti kiállítás csalogatta a helybelieket, a sportpályán modellezőbemutatón szórakozhattak az érdeklődők a kellemesen nyárias vasárnapon.

Délután négy órakor kezdődött a főtérre összehívott nagygyűlés. Felcsendültek a Himnusz hangjai, ezután Nagy Attila, a kecskeméti színház művésze József Attila A Dunánál című költeményét mondta el, majd Szecsődi György, Szentkirály társadalmi tanácselnöke és a helyi Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselőit. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek, amikor két népviseletbe öltözött kislány új búzából sütött cipókat adott át az elnökség tagjainak.

Ezt követően Miskó István ország- gyűlési képviselő mondott beszédet. Bevezetőjében István királyról, a keresztény hit terjesztőjéről és védelmezőjéről beszélt, aki államba szervezte a letelepedett magyarságot, felismerve, hogy a kalandozásoknak, a nomád életformának nincs jövője a jóval előbbre tartó Európa közepén, hogy a feudális állami rend megszervezése nélkül felmorzsolódik a magyar törzsi társadalom, miként nem egy az e tájon korábban élt népek közül.

A ma magyarsága ezt tiszteli Szent István művében s ezt fejezi ki azzal, hogy a harmadik évezred küszöbén is minden évben megemlékezik első nagy királyáról, aki nehéz történelmi körülmények között vaskézzel alapított államot a Duna—Tisza táján, megmutatva népünk helyét Európában, elindítva sorsformáló útjára.

Augusztus 20-án nem csak az országalapítóra emlékezünk, mondotta, ez a nap hagyományosan az új kenyér ünnepe is. Am ma, amikor hazánkban ismeretlenek a szó szoros értelmében vett kenyérgondok, mintha halványulna ez a tradíció. A fiatalabb nemzedéknek már magyarázni kell, hogy miért is nevezték eleink életnek a kenyérgabonát.

Augusztus 20;a egyben jogaink és kötelességeink megfogalmazásának, az alkotmánynak is ünnepié. Alkotmányunk rögzíti, előírja az embert megillető alapvető jogokat, kifejezve népünk, államunk legnemesebb törekvéseit.

Érvényesülésükre garanciák, törvények vigyáznak, gyakorlásukért igazunk és jogunk tudatában képesek vagyunk küzdeni is, ha szükség van rá. Az alkotmányban benne foglaltatnak az állampolgári kötelességek is, az például, hogy mindenkinek nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy képességei szerint dolgozzon az ország gazdasági erejének fokozásáért. S vajon nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel felelhetünk-e igennel arra a kérdésre, hogy minden rendben van-e ezen a területen? Vagy — ha a kérdést megfordítjuk — megvan-e minden területen a munka igazi értéke? Megbe- csüljük-e azt, aki többet, jobbat, szebbet, értelmesebbet akar?

Alkotmányunk jogegyenlőséget biztosít, de tegyük hozzá: kötelességegyenlőséget is. S most minden eddiginél fontosabb, hogy társadalmi méretekben és az emberek mindennapi munkájában is egyértelműbben tegyük érezhetőbbé szocialista rendszerünk e humánus követelményét.

A képviselő a továbbiakban szólt a műveltség gyarapításának alkotmányban is megfogalmazott fontosságáról, hangsúlyozva, hogy helyre kell állítani az értékrendet, a műveltebb, a hozzáértőbb emberek megbecsülését, meg kell teremteni az értékteremtő munkához