Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-19 / 198. szám

1988. augusztus 19. • PETŐFI NÉPE • 5

Kiemelkedő gazdálkodás Mélvkúton

Az adottságok kihasználása, a jövedelmezőség növelése, a nagy létszámú tagság mind teljesebb foglalkoztatása -az életkörülmények javítása — ez tömören — a Mélykúti Lenin Tsz szakmai, politikai vezetésének alapeszméje. Az elmúlt hét esztendő eredményei az elveket igazolják. A termelésfejlesztés érdekében 1981-től kétszázmillió forint értékű fejlesztést valósítottak meg, amiben 40 millió forint állami támogatás is van. A közös vagyont megduplázták, s ma már 533 millió forint értékű. Az egy tagra számított személyes jövedelem a múlt évre százezer forint fölé emelkedett, ami 90 százalékos növekedést jelent. Vertikumokat, egymásra épülő termelési köröket alakítottak ki, s a lehetőségek szerint fel- dolgozottan értékesítik mezőgazdasági termékeik nagyobb részét.

— Nem jellemzik a szövetkezeteket a rekordtermések teszem szóvá dr. Korányi Györgynek, a szövetkezet elnökének, akivel az elmúlt időszak sikereiről beszélgettünk — és mégis elnyerték az ország legkiemelkedőbben gazdálkodó szövetkezeteit elismerő MÉM Termelési Nagydíjat, amelynek átadására ma kerül sor.

— Alapelvünk évek óta változatlan. Nevezetesen nem az a fontos, hány tonna és darab, hanem hogy milyen jövedelmet, tiszta nyereséget hoz a munkánk. Úgy is fogalmazhatok: a hatékony gazdálkodás alapja a költségoptimalizálás. Minden esetben arra keressük a választ, hogy milyen ráfordítás mellett érjük el a legnagyobb hozamot. Rekordtermésre földjeink nagyobb része alkalmas, azonban ennek hajszolása legtöbbször túl nagy költségráfordítást igényel (például műtrágyából), ami nem térül meg. Mindezek ellenére a hozamszintek magasak, hasonló adottságú gazdaságok között az első tízben vagyunk.

— Ezt a gazdálkodást illetik szinte szlogenszerüen: ésszerű, takarékos, bel- sötartalék-feltáró jelzőkkel, holott többről van szó: a termelés minden fázisát vizsgálják és elemzik, minden tényezőt számításba véve megtervezik az egész gazdasági folyamatot. A tápanyagvisszapótlás optimalizálására utalt, de

gondolom van még ezen kívül is részletezést érdemlő példa.

— A műtrágya ára folyamatosan emelkedett az elmúlt években, s úgy értékeltük, sokat és fölöslegesen használunk fel. Szuszpenziós műtrágyázás meghonosítása ma már minket igazol: optimális mennyiségei juttatunk földjeinkre, ugyanakkor ennek költsége az áremelkedést nem követte. Másrészt sohasem hagytuk abba a szervestrágyázást, enélkül szerintünk nem lehet eredményes a növénytermesztés, mint ahogy monotermesztéssel sem, ezért a folyamatos vetésváltás rendszerét követjük. Egyebek között ennek köszönhetjük, hogy a szorbumfertőzést is sikerült elkerülnünk. Mint érzékelhető, a cselekvések össze is függnek, s nem véletlen, hanem kiszámított minden lépésünk. Ezt mondhatom arra is, hogy az elmúlt évtizedben kétszáz hektárral növeltük területünket, dűlőutak, elhagyott tanyák helyének, utak mentének felszántásával, termelésbe vonásával. Faj- és fajtaválasztékunkat meghatározta, milyen a növények jövedelmezőségi szintje. Napraforgó-területünk 600 hektár, az átlaghozam meghaladta a három tonnát, a szója vetésterületét az idén már ötszáz hektárra növeltük.

— Feltételezem, most nem érik el a tavalyi 2,7 tonnás hektáronkénti szója- hozamot.

Hogy melyik évben lesz ekkora pusztító aszály, mint ami ezen a nyáron bekövetkezett, ezt nem lehet kiszámítani. Katasztrofális helyzetet okozott a csapadékhiány e térség minden gazdaságában. Nálunk 40 százalékos termés- kiesés sem túlzás emiatt, a szójában, a napraforgóban, a kukoricában. A nagy értéket képviselő csemegekukoricát például le kellett silóznunk.

— Pénzügyileg ez a helyzet sem rengeti meg a szövetkezetei, egyebek között a kiemelkedően magas, 11 tonnás hektáronkénti meggytermés bevétele ismeretem szerint terven felüli, s az állat- tenyésztési ágazatok ugyancsak magas nyereségre számítanak.

Az állattenyésztésben is vezérelvünk: nemcsak bővíteni és növelni, hanem a költségráfordítást minimalizálni és a költséget a lehető legalacsonyabb szinten tartani. A tavaly értékesített 30 ezer hízott sertés 80 százaléka első és másodosztályú vágási minőségű volt, s ez a nyereségességet növelte. A húscsirkéket 49 napos korukban 1,8 kilogrammos átlagsúllyal értékesítjük és hat százalék alatti az elhullás. A takarmányfelhasználásunk egy kilogramm élősúlyra számítva 2,2 kiló. Az átlagos tejhozam 5100 liter, a tehenészeti telepen ennek ellenére drágán termeljük meg a tejet. Az okokat feltártuk, a tennivalót meghatároztuk: három helyett

egy telepre koncentráljuk a magas tejhozamú állatokat. Az állománycsökkentés miatt kisebb lesz a munkaerőigény, az élőmunka költsége mérséklődik. Reményeink szerint a tehenészet jövedelemtermelő képessége jelentősen javul két év múlva.

— Immár a jövőt említi, sejtésem szerint a feladatcsomagot már összeállították.

— A megváltozott körülményekhez alkalmazkodni kell azzal a céllal, hogy termelésünket fejleszthessük, ésjövedel- mezőségi szempontból se kényszerüljünk visszaesésre. A belső önállóság, a vállalkozó készség elősegítése az egyik fő feladatunk azért, hogy a személyes érdekeltség még inkább növekedhessen. Bizonyos vezetői lépcsőket megszüntetünk. Az ágazatoknak 1990-től eredményelőírásuk lesz, ennek teljesítéséhez a vezetőknek szabad kezet adunk, egyebek mellett a munkaerő megválasztásához és az eszközgazdálkodáshoz is. Hogy mindez valóság lehessen, be kell következnie a bérreformnak, mert a jelenlegiszabályozása vállalkozások ellen hat. Fejlesztéseink közül az idén elkezdődött szárítóüzem bővítését említem, amire százmillió forintot költünk, s mintegy 60 millió forint értékű tőkés gépet lízingszerződéssel üzemeltetünk. Zöldség- és gyümölcsszáríló kapacitásunkat megduplázzuk, a termékek háromnegyedét tőkés piacra exportáljuk. Az eddig is kiemelkedő helyet betöltő háztáji ágazatunk továbbra is a figyelmünk középpontjában marad, mint ahogyan a tagság, közöttük a nyugdíjasok és járadékosok, szociális helyzetének javítása is. Természetesen segítjük községünk fejlődését. Az elmúlt öt évben tízmillió forinttal járultunk hozzá sportcsarnok és művelődési házépítéséhez, iskolabővítéshez. Most 6,5 millió forintot ajánlottunk fel termálfürdő kialakításához. Termelést lendítő külgazdasági szabályozás esetén szorgalmas tagságunk képes olyan eredményekre, amelyek lehetővé teszik a szövetkezet és a község eddigiekhez hasonló gyarapodását.

Csabai István

A SZABADALMAT

A HOSSZÚHEGYI MEZŐGAZDASÁGI KOMBINÁT HASZNOSÍTJA

Újabb gyümölcs- és zöldségporok

Egyre változatosabb felhasználásra teszik alkalmassá a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben (KÉKI) azokat a gyümölcs- és zöldségporokat, amelyeknek előállítását három évvel ezelőtt szabadalmaztatták. Az intézetben kidolgozott kíméletes szárítási módszerrel a termény biológiailag értékes anyagait nem veszíti el. Az úgynevezett vákuum alatti szárítás a hagyományos eljárásnál gyorsabb, kevesebb energiát igényel, és a termék minősége sem romlik.

Ilyen módszerrel nagyüzemileg eddig főként almát porítottak. Az utóbbi időben a kutatók a laboratóriumban a meggy, málna, bodza, piros és fekete ribiszke, valamint a cékla szárításánál is sikerrel hasznosították módszerüket. A régebbi és az újabb gyümölcszöldség porokat készételek előállításánál is kipróbálták. A kísérletsorozatban az egyes porokat cukrászati termékek, bébiételek, fagylaltok, reggeli italok, valamint csokoládé gyártásához is sikerrel használják.

A KÉKI munkatársainak szolgálati szabadalma, illetve az alkalmazásával készülő termék iránt nagy az érdeklődés külföldön is. Egy egyesült államokbeli céggel a gyümölcsporgyártás licencének megvásárlásáról, svéd, osztrák és japán kereskedelmi, illetve élelmiszergyártó cégekkel késztermékek értékesítéséről tárgyalnak.

A hazai és a külföldi fogyasztók igényének kielégítésére a kutatóintézet és a Délker Vállalat együttműködésével új gyümölcs- por-készítő üzemet alakítanak ki a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinátban. Az üzem ősszel készül el, és benne a jelenleginek többszörösét, évente mintegy 2,5 millió tasak almaport gyártanak. Az új gépsor más gyümölcsporok nagyüzemi előállítására is alkalmas lesz.

Világszínvonalú gépek az újszegedi szövőgyárban

Öröm az állatgondozás

mestere

Új gépeket állítottak üzembe Szegeden, a Hungarhemp Kenderipari Tröszt újszegedi szövőgyárában. A három gépből álló, szintetikus előkészítő egység — a cérnázó, a keresztcsévélő és a felvető — húszmillió forintba került. Ezekkel a gépekkel első osztályú, a világszínvonal követelményeinek megfelelő bányaheveder-alapszövetet gyártanak. (MTI-fotó)

Infravörös hullámok a gyógyításban

Csak fertötlenítőszeres kézmosás után, lefertőtlenített cipőtalppal, fehér köpenybe öltözve léphetünk a Mélykúti Lenin Tsz 2. számú sertéstelepére. Kísérőim udvariasan, de határozottan kérik: tartsuk be az előírást. Nagyon is érthető e szigor, hiszen óriási értékek vannak a kerítésen belül: csak anyakocából több mint ezret tartanak a Loh- mann-rendszerű telepen. Még belegondolni is szörnyű, milyen pusztítást végezhetne néhány, csak mikroszkóppal látható, parányi kórokozó, ha bejutna az ólakba. De ettől nem kell tartani, mert a dolgozók betartják és a ritkán érkező idegennel is betartatják a szabályt.

A telep hosszú betonútja mentén, árnyas fák között kétoldalt sorakoznak a fémből készült ólak. Belépünk az egyik épületbe. Itt éppen Besenyi Átitatná van szolgálatban.

— Egy-egy gondozónak 80 kocára és 1300 malacra kell felügyelnie — magyarázza Besenyiné. — Én már tíz éve dolgozom a telepen. Előtte növénytermesztésben tevékenykedtem. 1977-ben a férjemmel együtt elvégeztem az állat- tenyésztő szakmunkásképzőt. Azt követően kerültünk mindketten ide.

Besenyiék tehát jó tíz esztendeje nagyot váltottak, s ezért még a tanulást is

vállalták. Az asszony állítja: nem bánták meg, mert ez érdekes, szép munka.

— Igaz, nagyon sokat kell dolgozni

— szögezi le. — Két műszakba járunk: reggel 6-tól kettőig, déli 12-től este 8-ig. Nem sokat unatkozhat ott az ember, ahol ennyi jószágra kell ügyelnie. Mindig van tennivaló: megetetni a kocákat, lemosni a battériát, majd a malacok is enni kapnak; aztán az ő battériáikat tesszük rendbe.

Itt pillanatnyi szünetet tart, majd tovább sorolja a feladatokat: ellenőrizzük, van-e elég víz a kocák előtt; kipucoljuk az etetőket; megfogjuk a malacokat az oltáshoz; fület csipkézünk, de az egyszerűbb gyógykezelés is ránk vár.

Való igaz: még felsorolni is hosszú a gondozó tennivalóit, nemhogy végigcsinálni! S emellett tudni kell, hogy ebben a szakmában nincsen se szombat, se vasárnap, se húsvét, se búcsú. Az állatokat az ünnepek alatt is el kell látni. Mi tartja hát ennek ellenére itt a dolgozókat? A 7,5-8 ezer forintos átlagkereset?

— Részben. De elsősorban nem az

— válaszol Besenyi Antalné. — Otthon

is tartunk hét anyadisznót és nyolc hízót. Szívesen elnézem, ahogy gyarapodnak, sokasodnak. Szeretek az állatokkal foglalkozni. Én elsősorban ezért csinálom. G B.

A kombájnok

A Mélykúti Lenin Tsz gépjavító műhelyének kombájnszínjében szétszerelt alkatrészek sorakoznak. Nagy a sürgés-forgás.

Már befejeződött a búza aratása, és most ki kell cserélni az adaptert, mert hamarosan megérik a napraforgó és a kukorica.

Az egyik E—516-os gépóriás vágóasztalánál derék, őszülő, göndör hajú mester, Vörös Benjámin tüsténkedik. Oldalról 6-7 éves forma fiúcska figyeli árgus szemekkel minden mozdulatát.

Norbert ö, az 55 esztendős gépszerelő unokája.

Valóban érdemes a szakember munkájával közelebbről is megismerkedni, hisz úgy mondják, a gazdaságban ő az „utolsó mohikán” a gépszerelők közül.

Bizony, Vörös Benjámin még javított és dolgozott is olyan gépekkel, amelyeket a mostani generáció már csak hírből ismer.

Annak idején, amikor 1960-ban az ugyanezen a helyen lévő gépállomásra került, még SZK—3-as kombájnokkal arattak. Azon még fülke sem volt. Azóta sokat fejlődött a technika. Ma már légkondicionált fülke óvja a kombáj- nost a portól, a hőségtől.

Vörös Benjámin sokszor visszagondol fiatal korára, amikor még kaszával, kézzel takarították be a termést. Azt mondja, valóban óriásit lépett előre a világ. Ma egy-egy ilyen géppel több tucat ember keserves munkáját el lehet végezni. Ám az aratás most is kemény, emberpróbáló feladat. Mert hiába a fülke, a légkondicionálás. Az ajtót ki kell nyitni néha és a hőség, meg a por csak beszökik a vezérállásba.

Huszonnyolc esztendő alatt egyre tökéletesebbek lettek a gépek. Mindig új és még újabb ismeretek elsajátítására kényszerítve ezzel kezelőiket, javítóikat. Vörös Benjámin sokat tett azért, hogy lépést tudjon tartani ezzel a rohanó fejlődéssel. Tanfolyamokat végzett, könyveket olvasott.

Csak akkor volt nyugodt, ha tökéletesen megjavította, felkészítette a kombájnt. Tisztában volt vele, hogy magának dolgozik és ha a műhelyben nem elég alapos, az megbosszulhatja magát kint a búzatáblán.

Az E—516-osok műszerfalán menet közben sok műszaki problémát kijeleznek ma már a műszerek. Olyan kombájn azonban még nincs, amelyben valamennyi rendellenességet jelezni tudnának. Kollégái néha túlzásnak tartják, ha Vörös Benjámin megáll a táblán aratás közben és azt mondja: „Ékszíjszag van.” (Azaz megcsúszott az ékszíj.) Emiatt nem gyullad ki lámpa, de komoly gondot okozhat a masinának, ha sokszor megismétlődik.

Vörös Benjámin épp ezért azt vallja: egy igazi gépjavító-kombájnosnak éreznie kell gépe minden rezdülését. Ezt pedig nem lehet könyvekből megtanulni.

Az idősödő szakember lassan elkészül az adapter átszerelésével. A kis Norbert fontoskodva megkérdezi: „Papó, meghúztad ezt a csavart is?” „Meg — válaszolja — akár már indulhatnánk is a napraforgótáblákra”. Gaá| g^a

Az úgynevezett dinamikus termostimuláció a gyógyítás egy formája, amely az infravörös sugarak hatásán alapul. Az újfajta gyógymód tulajdonképpen meleg hullámokkal végzett hőterápia, amelyben magukat az infravörös sugarakat állítják a gyógyítás szolgálatába. A hullámok úgy keletkeznek, hogy tizenhat infravörös lámpát kapcsolnak ki és be, előre meghatározott program szerint. A lámpákat két sorban helyezik el, a hullámok két oldalról: jobbról és balról keletkeznek, folyamatosan és szünetek közbeiktatásával. Röviden vázolva igy működik a dinamikus termostimulátor, amely a velingrádi (Bulgária) Optikai- Elektronikai Készülékek Gyárának a terméke. A gyógyító és megelőző célból végzett besugárzás

módszerében és technikájában nincs semmi különleges — a kezelés pedig veszélytelen. A beteg szervezetében jótékony változások mennek végbe, amelyek nemcsak a bőrben és az izmokban jelentkeznek, de a periférikus keringésben és a szövetek anyagcseréjében is. A fájdalmak megszűnnek, a mozgásképtelenek állapotában javulás mutatkozik. A kezelés állítólag hatásos bizonyos daganatok esetében, és a gyógyulást az is elősegíü, hogy a beteg pszichikailag is megnyugszik. Az infravörös hullámokkal történő kezelést ideggyökér- gvulladásnál. lumbágónál, a gerincoszlop sérülései és nem geny- nyes gyulladásai, izommegbetegedések, a vérkeringés periférikus zavarai. ízületi elváltozások és a vérnyomás kezdeti ingadozásai esetén javasolják. (Sofia-Press)

5**********************************************

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

♦

*

*

*

*

♦

*

*

*

*

Elektronikai árut értékesítő üzletbe

nagy gyakorlattal rendelkező

férfi munkaerőt keresünk

Pályázatot augusztus 20-áig kérjük a kiadóhivatalba küldeni „DEVIZA" jeligére.

2100

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

♦

*

*

***************************************** *****