Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-17 / 196. szám
1988. augusztus 17. • PETŐFI NÉPE • 3 a többség időben elkészült Papírhiány Tankönyvkörkép bizonytalanság Az új iskolai év tankönyveinek túlnyomó részét idejében kézbe vehetik a diákok, s többségüket már az iskolákba szállították a terjesztő vállalatok. Schröder Gézának, a Tankönyvkiadó Vállalat műszaki igazgatóhelyettesének tájékoztatása szerint az 1988/89-es tanévre 1250-féle kiadványt kellett gondozniuk, közülük 80 az új, s mintegy félezer az újranyomtatott kötet. Az idén megjelenő csaknem 26 millió példány nyomtatásában elsősorban a papírhiány — amely már áprilistól éreztette hatását —, valamint egyes esetekben a kéziratleadások csúszása okozott gondot. Emiatt az általános iskolákban négy-, a gimnáziumokban nyolc-, a szakközépiskolákban kilenc-, a műszaki szakközépiskolákban hétféle tankönyvre kell várni szeptember közepéig. Egy-két hetes csúszással érkezik csak az általános iskolákba az új első osztályos ének-zene, az ugyancsak új tagozatos, ötödikes orosz tankönyv és a kiegészitö iskolák Természeti ismeretek című új tankönyve, továbbá késéssel jelenik meg az ötödikes orosz tankönyvek egy része is. A gimnáziumi kötetek közül szeptember 10-éig húzódik például az 1—3. évfolyamos Műalkotások elemzése című tankönyv a 4. osztályos spanyol tankönyv, és a 4. osztályos irodalmi szöveggyűjteménynek a megjelenése, illetve kiszállítása. További csúszás várható a kéttannyelvű gimnáziumi tankönyvek egy részénél is: a forditások, lektorálások és a különböző műszaki nehézségek miatt mintegy 30 új ilyen tankönyv kiadása csak szeptember végétől várható. Miként a műszaki igazgatóhelyettes elmondta, a papírhiány az idén a korábbinál jóval nagyobb erőfeszítéseket követelt meg mind a kiadásszervezésben, mind a gyártásban. Az év közben például csaknem negyven munkát kellett váratlanul átcsoportosítani az egyik üzemből a másikba, amely mintegy 4-4,5 millió kötet soron kívüli megmozgatását jelentette. Ennek eredménye az idei, viszonylag zökkenőmentes ellátás, ám a szovjet papírimport visszafogása már a jövő esztendei tankönyv- kiadást is veszélyezteti. A tankönyveknek csaknem 35 százaléka készül ugyanis újságnyomó papírra, s még 1988-ban mintegy 800 tonna papírt kellene felhasználni ahhoz, hogy a jövő esztendei kiadványok szokásos előregyártását időben biztosítsák. Ennek a mennyiségnek a beérkezése — így mintegy 10 millió, jövőre esedékes tankönyv kinyomtatása — ma még bizonytalan. A terjesztőkkel a napokban tartott megbeszélések szerint egyébként az új tanévre már megjelent kötetek kiszállítása rendben lezajlott. Az általános iskolai, a gimnáziumi és a szakközépiskolai kiadványokat — a már megszokott módon — a tanévkezdés előtt csak az iskolákban lehet megvásárolni. Azok a tankönyvek, amelyek szeptember elején nem kelnek el, az évközi árusításra kijelölt boltokban vásárolhatók meg a fővárosban, illetve vidéken a könyvértékesítéssel is foglalkozó Művelt Nép-boltokban és az áfészüzletekben. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat szeptember 1-jétől 4-éig a városligeti Petőfi Csarnokban rendez tankönyvvásárt, s szeptember 4-étől 24-éig több mint húsz fővárosi boltban árusít általános iskolai és gimnáziumi tankönyveket. Az Október 6. utcai Tankönyvcentrumban és az V. kerület Deák Ferenc utca 15. szám alatti Móricz Zsigmond könyvesboltban egész évben árusítanak tankönyveket. Kovácsot leváltották — Képzeld, Kovácsot leváltották! — újságolta izgatottan Samu barátom. — Kovácsot? Melyiket? — Melyiket, melyiket, hát a minisztériumit! — Áhá, azt a köpcös, ősz hajú kádert, aki mindig azt mondogatta, hogy „erre most nincs anyagi fedezetünk, elvtársak, ezt a problémát társadalmi összefogással kell megoldani. .Meg is érdemelte, annak soha sem volt egyetlen önálló gondolata'Sem. — Dehogyis, nem arról van szó. Különben is az a Kovács már nem azt mondja. Mióta új főnöke van, azt mondja, hogy „az össztársadalmi érdeket szem előtt tartva kell megközelíteni az egyén komplex problémáit a gazdasági és társadalmi kibontakozás jegyében". Őt biztosan nem váltják le. Véletlenül éppen ott voltam az üzletben, amikor új szélzsákot vett. Mindig tudja, merről fúj a szél. Jobb, ha tőlem tudod, de ha elmondod valakinek, letagadom. Az ebédnél ő törli ki a főnöke tányérját. — Hát akkor melyik Kovácsot váltották le? Azt, aki közadakozásból akarta fölépíteni az alsóbürgüzdi adóhivatalt? — Ugyan, hová gondolsz? Ő az Állásnélküli Utcai Zenészek Egyesületének lett az elnöke. Most éppen valamelyik nyugati bankkal tárgyal kölcsönügyben. A tegnapi újságban olvasta a feleségem. Csak arra nem emlékszik, hogy a Kovács adja vagy kéri a kölcsönt. — Tudom már, kire gondolsz. Az a Kovács, aki azzal dicsekedett a múltkor a fogadáson, hogy ő mindent el tud intézni, mert együtt horgászik a miniszterrel Aligán. Ha nagyon akarja, meg ha elismerik a fáradságát, még betoncserepet is tud szerezni házhoz szállítva. A Joli Lada Szamarájához is ő szerzett első tengelyt, amikor az a szerencsétlen a járdán akart parkolni és a Szamara megmakacsolta magát. —- Nem. Az a Kovács kereskedelmi tanácsos lett, és már nem horgászik, hanem biliárdozik. Ha megkérdezed miért, beléddöföm a dákót. Szerintem nem lesz hosszú életű a tanácsossága, ugyanis azzal bízták meg, hogy adjon el magyar hűtőgépeket Grönlandon. Most Alaszkában akar közös vállalatot alapítani harmadik piaci értékesítéssel. — Akkor már tudom; a szép Kovácsáé férje, aki úgy lett osztályvezető, hogy a felesége barátja, a ... — Ki ne mondd! Különben se az. Inkább megmondom. A Kovácsot váltották le a minisztériumi iktatóból. Tudod, aki hat dioptrjás szemüveget hord. Otthon felejtette az olvasó ókuláréját, és véletlenül a körlevelek közé iktatott be egy szigorúan bizalmas jelentést a fogyasztói árindex emelkedéséről. T. Ágoston László AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL Bűnös szülők, veszélyeztetett gyermekek Ha a szülő súlyosan megszegi nevelési, gondozási vagy felügyeleti kötelességeit, büntető törvénykönyvünk büntetést helyez kilátásba. Mivel tudjuk, hogy fontos érdek fűződik az ilyen szülők bíróság előtti felelősségre vonásához, ezért evek óta nagy figyelmet fordítunk e tevékenységre. Bács-Kiskun megyében — több éve már — országosan is a legmagasabb arányú azoknak a felnőtteknek a büntetőjogi felelősségre vonása, akik kiskorúakat veszélyeztettek. 1982-ben 16 esetben hozott elmarasztaló ítéletet a bíróság, s ez a szám 1987-re már 79-re emelkedett. Figyelemre méltó tény, hogy ezzel párhuzamosan csökkent a 18 évnél fiatalabbak által elkövetett büntetettek száma. Az erkölcsi arculatot, a jellemet, az egészséges életfelfogást leginkább a családban kellene megkapniuk a fiataloknak. Sajnos azonban az ügyészi munka során sok ellenkező példával találkozunk. Tanulságul álljon itt néhány bírósági ítélet: * * * Burai Jánost és nejét (Jánoshalma, Vasvári u. 11. szám alatti lakosok) a bíróság 10-10 hónapi felfüggesztett börtönre ítélte, mert tanköteles gyermekeik nem jártak rendszeresen iskolába, igazolatlanúl távolmaradtak a szülők hibájából. A bíróság elrendelte a pártfogó felügyeletüket is. Ez a család rendszeres ellenőrzésével jár, mert a hat kiskorú erkölcsi és értelmi fejlődésének további veszélyeztetését meg kell akadályozni. * * * Farkas Zoltánt (Kiskunfélegyháza, Alpári u. l. szám alatti lakos) 5 kiskorú gyermekének veszélyeztetése miatt 10 hónapi végrehajtásra kerülő szabadságvesztésre ítélték és elrendelte a bíróság a vádlott kényszergyógyítását. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a börtönben alkoholelvonó kúrában részesül, mert családüldöző cselekményeit alkoholista életmódja miatt követte el. A házasság jogerős felbontása után a vádlott továbbra is a közös lakásban maradt, majd ittasan hazaérve rendszeresen szidalmazta, bántalmazta feleségét a gyermekei jelenlétében. így a család sokszor töltötte az éjszakát a szomszédoknál, rokonoknál. Italozása fedezése érdekében a férfi eladta a család háztartási gépeit, a hűtőszekrényt, centrifugát, gáztűzhelyt. Magatartásával a gyermekei testi, értelmi, idegrendszeri fejlődését veszélyeztette. * * * Jójárt Julianna (Kömpöc, Sarok dűlő 66. szám alatti lakos) 8 hónapi börtönt kapott és ö is kényszergyógyitás- ban részesül. Gyermeke élettársi kapcsolatából született. A 4 éves gyermek 1987 májusától válságos helyzetbe került, mert az anya inni kezdett. Ettől kezdve nem törődött a nevelése, gondozása alatt álló kiskorúval. Csavarogni kezdett, magával vive a kiszolgáltatott gyermeket is. Ruházatát egy zsákban hordta magával. Szénakazalban aludtak, kutaknál „tisztálkodtak”. A fejlődésben lévő kiskorúnak csak hideg élelmet adott, a gyermek piszkos, bűzös ruhában és felnőtt méretű cipőben járt. Ezzel Jójárt Julianna súlyosan megszegte szülői kötelességeit. Gyermeke emberi körülmények között intézetben nevelkedik. * * 4= Szabó Lászlónét (Dunavecse, Óhegyi út 14. szám alatti lakos) a bíróság, — mert alkoholista életvitele miatt az 1985 nyarán született kislánya nevelését és gondozását súlyosan elhanyagolta — 5 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Italozása miatt a gyermek szinte gondozás nélkül maradt, kiéhezetten, piszkosan került a bölcsődébe. Napokig a szomszédokra hagyta a kislányt azzal, hogy csak rövid időre kell elmennie. Nem váltotta ki a szájpenész elleni gyógyszert és megfenyegette a bölcsődei gondozókat, ha gyámhatósághoz mernek fordulni. A kislány természetesen intézetbe került, míg a szabadság- vesztést letöltő anya alkalmas nem lesz a nevelésére. * 4 4 Pólyák Lajosnét (Kalocsa, Zöldfa u. 5. szám alatti lakos) — mert 3 gyermekének testi, értelmi és erkölcsi fejlődését veszélyeztette — 8 hónapi börtönre ítélték. Kényszer-alkoholelvonásban is részesül. Élettársi viszonyból született 5, 3 és 1 éves gyermeke gondozásáról, neveléséről kellett volna gondoskodnia. 1987 augusztusától nagymértékben kezdett alkoholizálni. Emiatt az élettársa is megszakította vele a kapcsolatot. Néha annyira leittasodott, hogy az utcán fet- rengett és botrányos részegség szabály- sértése miatt jártak el ellene. A gyerekekre nem főzött, nem mosott, azokat teljesen elhanyagolta. A csecsemőkorú gyermek teste is kisebesedett. A rossz állapotban lévő kiskorúakat a kalocsai gyámhatóság intézkedésére kórházba, majd intézetbe vitték. * * * Úgy vélem, a fenti példák is bizonyítják: minden erőnkkel azon kell lenni, hogy a kiszolgáltatott, szülőktől szenvedő, nélkülöző gyerekek életútját segítsük, elzüllésüket, bűnözővé válásukat megakadályozzuk. Dr. Babav Imre, a fiatalkorúak ügyésze ITT PILLANATOK ALATT KELL DÖNTENI Egy nap a baleseti sebészeten Az osztályon Reggel nyolc óra. A kecskeméti Hollós József megyei kórház ötödik emeletén már teljes létszámban a nővérek és az orvosok. Néhányan már utcai ruhába öltözve ácsorognak az orvosi szoba előtt. A kórtermekben maradók néha- néha az ajtóra pillantanak: mikor hozza a nővér a gyógyszert, az injekciót. Egy kisfiú a folyosón járkál, begipszelt karját mutatja a nővérnek: — Mikor veszik ezt le rólam? — Ne aggódj, nemsokára — vigasztalják, a fiú azonban nem örül igazán. — Nem is bánnám — mondja —, ha rajtam maradna. Legalább nem kellene írnom az iskolában. Nyár lévén a kórházi dolgozók egy része szabadságon van. Ha az osztály tizenhárom orvosa közül csak hét dolgozik, akkor is mindennek rendben kell mennie. Pedig bőven akad tennivaló. Az osztályos orvosok nemcsak műte- nek, a járóbetegeket is ők látják el. Az osztályvezető főorvost, dr. Dömötör Endrét most dr. Fáy Tamás helyettesíti. Ha mindent rendben talált a kórtermekben, kezdődhetnek az operálások. A műtőkben A harmadik emelet két műtőjében már javában folynak az előkészületek. Csörögnek a műszerek, nagy a sürgésforgás. Az asszisztensek reggeltől délutánig a műtőkben tartózkodnak. Naponta tíz-tizennyolc az operálások száma, évente csaknem háromezer. Kilenc óra felé Fáy doktor is megérkezik. A műtőasztalon fekvő beteg autóbalesetben sérült meg, eltört a lábszár- és a combcsontja. Másként nem gyógyul meg, csak ha összeillesztik és rögzítik a csontokat. Ez másfél órába is beletelik. A röntgenfelvétel kész, a tv képernyőjén megjelenik a roncsolódott testrész képe. Fáy doktor a beteg lábához ül, kezdődhet a műtét. Fiatal kollégája, dr. Kertész Gábor segédkezik neki. Rajta kívül heten követik az operáló orvos utasításait. Itt egy tekintetből is érteni kell. A másik műtőben a befejezéshez közelednek. Dr. Forgó Márta a beteg bokáján lévő nyílást varrja össze. A műtőasztal azonban nem marad sokáig üresen. A kilencéves Melinda már az előkészítőben várakozik. Nem sír, csak a mellette álló nővért vallatja: — Ugye nem fog fájni? — Elalszol — magyarázzák — és semmit nem fogsz érezni. Dr. Gera László mossa a kezét, ő operálja Melindát. Míg rakosgatják a műszereket, halkan szól a zene. Forgó doktornő így foglalja össze a tennivalókat: — Helyreigazítunk, kijavítunk és rögzítünk. Ennyi az egész. Fáy doktor is ezen fáradozik. Számára nehezebb feladat jutott. Vizes lesz a hátán a ruha, mire összerakja a csontokat. Rögzítéskor még a fémkalapács is előkerül. — Lakatos az eredeti szakmám — tréfálkozik. — Most legalább hasznát veszem. Két műtét között be lehet kapni egy kávét és elszívni egy cigarettát. Persze olyan osztályok is vannak, ahol nem cigarettáznak az orvosok. Kertész doktor erről így vélekedik: — Itt nincs egyenszabászat! Ez demokratikus osztály. Tizenegy óra körül dr. Száz Attila lép be a műtőbe. Eddig az SZTK-ban rendelt. Fáradt azonban nem lehet. A műtőszobában ugyanis az orvos nem tévedhet. Az ambulancián Melinda még föl sem'ébredt, amikor már Gera doktor öltözik át és siet az ambulanciára. Dr. Kiss Tünde türelmetlenül várja: — Ugye itt maradsz — kéri a kollégáját —, nekem operálnom kell. Gera doktor az írógép mögé ül, s az éppen ellátott beteg adatait jegyzi fel. Nagyon pontosan dokumentálnak mindent. Néha az adminisztráció tovább tart, mint a kezelés. A délelőtt folyamán volt mit gépelni, mert hat sérült érkezett. Az egyik körfűrésszel vágott le egy darabot az ujjából, a másiknak a bálázógép tűje roncsolta szét a kezét. A sebeket összevarrták és bekötözték. Itt reggeltől reggelig dolgoznak az orvosok, az ügyelet egy pillanatra sem maradhat orvos nélkül. Hétvégeken szombat reggeltől hétfő délutánig négy ügyeletes tartja a frontot. Ilyenkor kétszáz-háromszáz beteg is megfordul a;z ambulancián. Az orvosok szerint a péntek éjszaka a legizgalmasabb. Ekkor szállítják be a diszkók áldozatain. — Részegen ülnek az autóba — mondja a belépő Forgó doktornő. — Vagy összeverekednek és megszurkálják egymást. A sérültek hetven százaléka sajnos az italozás miatt kerül az ambulanciára. Egyik éjszaka egy részeg férfit hoztak be a mentők. Mindene összetört, csak a kabátja alól kikandikáló kövi- dinkás üveg nem. Itt csak ilyenfajta hálapénz lapul a zsebben. Az ambulancia ablakaiból jól látni a beérkező mentőket. Ha szirénáznak, már rohannak is kifelé az orvosok. Ha tömeges baleset történik, még a folyosón is sérültek fekszenek. Ilyenkor aztán észen kell lenni, mindenkinek tudni, hogy mit tegyen. Nyugtátokat adni, a vércsoportokat megállapítani, röntgenezni, osztályozni a betegeket, kik a súlyosabbak, s ha szükséges, azonnal műteni. — Nem lehet napokig meditálni — magyarázza Gera doktor —, pillanatok alatt kell dönteni. Az ügyeleti szoba melletti kisműtőbe egy fiút tolnak be. Homloka erősen vérzik. — Fölborultunk az autóval — felel dr. Oberna György érdeklődésére. A kisműtőben aligha szükséges az altatás, mert el lehet ájulni a pokoli hőségtől. Néha 60 fokot is mutat a hőmérő. Nem csoda, hisz a műtő alatt van a fűtőközpont. ■— Az orvoson kétszer lesz vizes és kétszer szárad meg a ruha — érzékelteti a helyzetet Oberna doktor. Ihász Imre vezető asszisztens is morgolódik: — Még ez csak hagyján! De amikor elfogy a gipsz vagy nincs sebészeti varrófonal! Az ambulancia pedig nem zárhat be. Amikor a honvédkórház fogadja a sérülteket, akkor is nagy itt a forgalom. Kontrolivizsgálatra jönnek a betegek. Naponta ötvenen, hatvanan. Nagyviziten Délután fél kettő. Fáy doktor újra az ötödik emeleten, nyomában orvosok és nővérek. Kezdődik a nagyvizit. A kórtermekben csendben várják a fehér köpenyes csoportot, feszülten figyelnek, vajon mit mond az orvos. A főorvos minden ágynál megáll, tanulmányozza a kórlapokat, megnézi a sebeket. A főnővér jegyzi a tennivalókat. — Holnap reggel hazamehet — szól az egyik fiatalasszonyhoz. Ahol ez a mondat elhangzik, elmosolyodik a beteg. — Készülj, egy óra múlva megoperállak — fordul Fáy doktor egy fiúhoz. A fiatalabbak erősebbek, szótlanul veszik tudomásul a tényeket. Az idősebbek több szóra vágynak. A 95 éves János bácsi riadtan kérdezi: — Mi lesz énvelem doktor úr? A főorvos megveregeti a vállát: — Meggyógyítjuk János bácsi és hazamegy. Az idős ember nem elégszik meg ennyivel. Mondaná tovább, de a csoport már egy másik ágyhoz lép. Nyolcvan beteg váija még. Az asszonyok morognak is az orruk alatt. — Meg sem kérdik, hogy mi fáj vagy hogy fáj. Az idősebbek közül néhányan már hazamehetnének, de nincs hova. Az egyik beteget egyszer a mentősök hozták vissza. Amikor meglátták, hogy milyen körülmények várják otthon, nem volt szívük otthagyni. — Ennél még a kórház is jobb — gondolták, és visszatették a mentőbe. Három óra, amikor Fáy doktor az utolsó beteget is megnézi. Az ambulanciáról üzenet jön: súlyos sérült érkezett. Az orvosok indulnak lefelé. Fáy doktor az ambulanciára, Gera doktor a rendelőbe, Száz doktor az osztályon marad. Vajon mikor ebédelnek? Benke Márta É • Helyreigazítanak, kijavítanak és rögzítenek. • Műtét előtti készülődés. • Fáy doktornak Kertész doktor segít• A kórteremben. (Mé- hesi Éva felvételei)
