Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
1988. július 6. • PETŐFI NÉPE • 5 Alap az ipar fejlesztésere Bács-Kiskun megyében a szolgáltatás és az ipar fejlesztésére 1986-ban hoztak létre ötmillió forintos alapot. Ez az összeg elsősorban a lakosság ellátásának javítását hivatott szolgálni. A szűkülő pénzügyi lehetőségek miatt azonban egy év múlva ez a forrás is kiapadt, s így nem maradt az ipar számára semmiféle központi támogatás. Ezért a területi ipari bizottság javaslata alapján a megyei tanács ipari osztálya hozzákezdett a korábbi helyett egy új, korszerűbb támogatási rendszer kidolgozásához. Tizenötmillió forint Ezzel összhangban a párt megyei végrehajtó bizottsága az elmúlt ősszel kibontakozási programjában konkrétan is állást foglalt: úgy határozott, hogy a megyei tanács hozzon létre szőkébb hazánk iparának fejlesztésére 1988-tól három évre egy 15 millió forintos alapot, amelyet nyílt pályázat útján hirdessen meg az Ipari Közlönyben. Az összeg elsődleges rendeltetése, hogy elősegítse az iparilag kevésbé fejlett térségek felzárkóztatását a megyei és az országos szinthez. Korábban a tanácsadó testület, az ipari bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a foglalkoztatási gondokat enyhítendő a szerény anyagi lehetőségek miatt ennek a pénznek a felhasználását elsősorban Bácsalmás térségére kellene korlátozni. Ugyanakkor hangsúlyt kapott a megfogalmazásban az is. hogy olyan új munkahelyeket kell létrehozni, ahol komoly piaci keresletre számító termékeket állíthatnak elő. A pályázat meghirdetését megelőzően a megyei tanács termelési és ellátási bizottság albizottságaként egy öttagú zsűrit állítottak fel. A döntnökök összetétele hűen tükrözi a pályázat új vonását. Azt tudniillik, hogy ez esetben a döntések során nem az ágazati szemlélet érvényesül. Az öt tag ugyanis a munkaügyi, a terv-, a pénzügyi, a mezőgazdasági és az ipari osztály vezetőit foglalja magában. Az elmúlt évi pályázatok nyomán egyedül az ipari osztály készített javaslatot. Most igyekeznek még körültekintőbben dönteni. Ezért mind az 6t osztályon előzsűrizik a jelentkezők pályamunkáit. Egy-egy osztály saját sorrendet állít fel, amelyből végezetül a zsűri alakítja ki a vb elé kerülő előterjesztést. Az elfogadott pályaművek A javaslatok kialakításánál figyelembe veszik a helyi tanácsok álláspontját és csak részletesen kidolgozott, megalapozott elképzelés kaphat támogatást. Fontos, hogy a pályázó ne csupán a felsőbb szervektől várjon pénzt elképzelései megvalósításához, hanem rendelkezzen a beruházáshoz szükséges összegnek legalább a 30 százalékával. A kiírás értelmében az így előkészített, beküldött munkákat a zsűri megvizsgálja minden esztendő április 30- áig és javaslatát a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé terjeszti. Ebben az évben szőkébb hazánk 17 gazdálkodó egysége nyújtotta be támogatási kérelmét, amelyből 5 pályaművet fogadott el a vb a zsűri ajánlása alapján. A Bácsalmási Építő és Ipari Szövetkezet a helyi Petőfi Tsz-el közösen egy faipari üzem létesítéséhez hárommillió forintot kap. A Tataházi Petőfi Termelőszövetkezet textilipari üzem létrehozására 200 ezer forintot használhat fel az alapból. A Tompái Vegyesipari Szövetkezet részére másfél millió forintot utalnak ki varrodai tevékenysége bővítésére. A Kecskeméti Fényképész Kisszövetkezet 300 ezer forintot kap a színes felvételek előhívásához. A döntés tehát megszületett, a szerződések pedig június 30-áig megköttetnek az érintett gazdálkodó egységekkel. Ezt követően a tanacs pénzügyi osztálya átutalja részükre a pénzt. A szerződésben vállaltakat — a beruházási határidőket, a megtérülési időt, az előre vállalt foglalkoztatási létszámot — a nyerteseknek feltétlenül be kell tartaniuk. Ha nem, vagy csak részben teljesítik a megállapodásban foglaltakat, vissza kell fizetniük a pénzt. Az első ötmillió forint tehát gazdára talált. Mondhatná bárki, hogy jelentéktelen összeg ez egy megye iparának fejlesztésére, még akkor is, ha megpróbálják egyelőre, elsősorban egy térségre korlátozni elosztását. Valóban nem sok pénz. Ám ésszerűen felhasználva, a gazdálkodó egységek saját anyagi erőforrásaival egyesítve segítséget nyújthat néhány új munkahely létrehozásához. További javaslatok Az új támogatási rendszer működik, de formájában, tartalmában és talán még összegében sem végleges. A zsűri tagjai műhelymunkájuk során ugyanis számtalan érdekes javaslattal gazdagították az eredeti elképzeléseket. Szóba jött például, hogy a támogatáson túl hozzanak létre egy új társulási formát, amelyben a nyereségből és a veszteségből a cégekkel együtt a megyei tanács is részesedne. így az irányító intézmény anyagilag is érdekeltté válna abban, hogy a központi pénzeket a legjobb helyre juttassa. A vb, megismerve ezeket az alapgondokat, utasította a tanács pénzügyi és ipari osztályát, hogy az év végéig konkrétan is dolgozza ki a változtatásokat. Ugyanakkor a terv- és pénzügyi osztálynak meg kell vizsgálnia e fontos fejlesztési alapnak (vagy ennek vonza- tának) emelési lehetőségeit is. Gaál Béla CSALÁDI ÜZLET MOSZKVÁBAN Régi jelszó — új tartalom • Ma meg nem ez a kép jellemző az állami zöldségüzletekre — bolt Nabevezsnije Cselniben (Fotó: MTI Külföldi Képszerk.) A dolog azzal kezdődött, hogy a 32 éves Pjotr Besszmertnij, aki egész a közelmúltig egy tröszt mérnökeként dolgozott, elhatározta, hogy családi vállalkozásban egy üzletet vesz bérbe. Egybeesett ez a moszkvai agráripari komplexum vezetőinek álláspontjával, akik azt szerették volna, hogy üzletüket ne olyan ember vegye át, aki tisztában van minden kibúvóval, hanem valaki, aki a szakmában teljesen új. Pjotr Besszmertnij ilyen volt. A volt mérnök, a Lenyivka utcai családi vállalkozás vezetője jogot kapott, hogy közvetlenül szerződjön különféle gazdaságokkal zöldség- és gyümölcsszállításra, beszerezze azt a lakosságtól, a nap folyamán változtathassa az árakat, ő maga határozza meg a dolgozók számát és fizetését. Pjotr Besszmertnij jól él e jogokkal. „Csapatát” például 70 százalékban családi kapcsolatai alapján válogatta össze. Együtt dolgozik vele felesége, édesanyja, az egyik nagymama, egy unokaöccs, egy unokahúg, a bácsikája és a nénikéje. A többiek olyan közeli barátok, akikben teljes mértékben megbízik. Pjotr már az üzlet nyitása előtt meghirdette alapelvét: A vásárló érdekei mindenekelőtt. A jelszó nem új. Nap mint nap halljuk, immáron 70 éve, ám foganatja eddig kevés volt. Könnyű meggyőződnünk erről, ha elmegyünk bármelyik moszkvai zöldségüzletbe, ahol mind az áruk külleme, mind frissessége sok kívánnivalót hagy maga után. Ezzel szemben bármikor menjen az ember a Bessztmertnij család vezette üzletbe, tisztaság, friss levegő fogadja. Frissek az áruk is, szinte belekéredzkednek a vevő kosarába. Olyan, mintha az ember a piacon lenne. Csak az árakból derül ki, hogy sajátos rendben működő, állami üzletben van. Milyen hatékonysággal működik az új üzlet? Öt hónap alatt egyhasonló zöldségüzlet, ahol hattal többen dolgoznak, feleannyit forgalmazott, mint ez. Februárban például a családi vállalkozás 127 ezer rubelt, a szomszéd zöldségüzlet pedig csak 63 ezer rubelt forgalmazott. A különbség meggyőző. Hogyan keresnek a vállalkozásban részt vevők? Egyesek szerint majdnem 500 rubelt havonta. A valóságban azonban, mint az várható is volt, a fizetések szerényebbek. Átlagban a havi 300 rubelt érik el. A haszon felét átutalják az agráripari szövetkezet számlájára, a többiből fedezik a termelési költségeket: a helyiség bérleti díját, a világítást, gázt, vizet, telefont, szállítási költségeket, göngyöleget. Egyszóval a vállalkozás még korántsem olyan jövedelmező, mint ahogy első pillantásra kinéz. A fizetésért bizony meg kell dolgozni, a lehető legtöbb árut kell eladni a lehető legkevesebb dolgozóval. Borisz Szadekov (APN—MTI-Press) ANKÉT AZ ÁFÁ RÓL % Programcsomag — hiányzó elemekkel A Központi Statisztikai Hivatal számításai szerint az új adórendszer bevezetése 17-18 milliárd forintjába került az országnak (a Pénzügyminisztérium egyébként ezt a számot vitatja.) Még egy fél év sem telt el, de már százon felül van az értelmezések száma, amelyekkel a jogszabályi' hézagokat próbálják több-kevesebb sikerrel áthidalni. Tavaly, amikor a törvénytervezetekkel még csak ismerkedtek a szakemberek, képviselők és egyszerű állampolgárok, mindenki „első számú közellenségnek” a személyi jövedelemadót tekintette. Csak a közgazdászok hajtogatták, hogy az általános forgalmi adó jelentősége és hatása nagyobb. Mára a közgazdasági kérdések iránt fikarcnyit sem érdeklődő vásárló is tapasztalhatta, hogy az ÁFA nem csupán a vállalatok és a költségvetés belügye. így aztán érthető, hogy ezen adónem bevezetésének tapasztalatairól a közelmúltban szervezett kecskeméti ankéton az SZMT-székház földszinti nagyterme zsúfolásig megtelt. A hallgatóság kettős minőségben volt jelen, egyrészt mint vállalata képviselője, másrészt mint adózó állampolgár és végső felhasználó, akinek törvény adta joga (bizonyos esetekben) az ÁFA visszaigénylése. A második legmagasabb adókulcs a világon A rendezvény két előadója egyfelől az adókivetőket, másfelől az adóbefizetőket képviselte. Forgács Zoltán főelőadó a Pénzügyminisztériumot, dr. Fodor László főtitkárhelyettes a Magyar Gazdasági Kamarát (MGK), azaz a vállalatokat. Ennek ellenére nézeteik nem túlságosan tértek el egymástól. Abban mindketten egyetértettek, hogy a 25 százalékos adókulcs nemzetközi mércével mérve is igen magas. Ezzel a világranglista második helyén állunk — Chile mögött. Az adóreform várt és valós hatásairól dr. Fodor László jóval kritikusabban szólt, mint a Pénzügyminisztérium képviselője. A Magyar Gazdasági Kamara a tavalyi viták idején is elismerte az adóreform szükségességét, de úgy ítélte, eredményt csak akkor hozhat, ha vele egyidejűleg ár- és bérreformra, valamint az árfolyampolitika átértékelésére is sor kerül. Ebből a négypontos „programcsomagból” csak az adóreform valósult meg, ám ez sem tekinthető véglegesnek. Az MGK megítélése szerint a jövedelemarányok átrendeződésének, a szerkezeti átalakulásnak — tehát mindannak, amit az adóreformtól; vártunk — egyelőre alig-alig látszanak jelei. Az év eleji adatok szerint a magyar gazdaság nem élénkül, az ipari termelés stagnál, szerkezetátalakításról pedig még nemigen beszélhetünk. A befizetések elmaradnak a várttól A költségvetés támogatás jellegű kifizetései jelentősen meghaladják a tervezett mértéket akkor, amikor a jegybank éppen szűkíteni igyekszik a kereskedelmi bankok, és ezáltal a vállalatok forrásait. Ebben a helyzetben az adóbevételeknek a költségvetés szempontjából változatlanul kiemelt jelentőségük van, a befizetések azonban — az első négy hónap alapján — elmaradnak a számított színvonaltól, főképp a személyi jövedelemadónál. Az adóreform társadalmi fogadtatásáról szólva Forgács Zoltán ,ó^y"fogalma,zntt;"a la+ kosság ^ ^léts^lpvön'^ijn ß- pasztaiható visszaesést teljes egészében az adók számlájára írja. De a szakmai közvélemény sincs megelégedve, egyebek között azért, mert például a várakozással szemben megmaradt a vállalkozói különadó, a vállalati nyereségadó negyven helyett végül is ötven százalék lett. Dr. Fodor László kiemelte, hogy nem valósult meg az az alapelv sem, miszerint a műszaki fejlődés érdekében megszűnnek a felhalmozás adóterhei. A felhalmozási adó valóban megszűnt, a terhek összességében mégis nőttek, mert a beruházási javak utáni általános forgalmi adót csak öt év alatt, meghatározott arányban kaphatják vissza a vállalatok. Szemben az árral Az ankét résztvevői az árak alakulásáról sem hallhattak túl sok biztatót. A július 1-jétől életbe lépő- intézkedések (a rubelelszámolású export és a veszteséges tevékenységek támogatásának megszűnése, a hitelszűkítés) ellensúlyozására sok vállalat áremeléssel próbál majd (és feltehetőleg tud is) élni. Példaként említette dr. Fodor László a szénbányászatot. Az állami támogatás radikális lefaragása következtében, úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz a szén fogyasztói árának emelése, még ha nem is ebben az évben. Az előadók abban ugyancsak egyetértettek, hogy az adóreformot tovább kell fejleszteni. De míg Forgács Zoltán csak a bevezetett eszköz- rendszer finomítását említette, dr. Fodor László jóval szélesebb összefüggésekben vázolta a Magyar Gazdasági Kamara elképzeléseit. Ezek szerint a társasági törvény és az egységes vállalkozói adózás bevezetését az elkülönült keresetszabályozási rendszer megszüntetésének (rövidebben: a bérreformnak) kell köv.etnie. Átfogó liberalizálásra lenne szükség az import és az árpolitika területén, és tovább kell erősíteni a pénzügyi (monetáris) irányítás szerepét. Az adóreform tehát csak azokkal az elemekkel teljesedhet ki, amelyeket 1987-ben és 1988- ban kihagytunk belőle, pontosaké , mellőle., ___ H ogy még most is vannak héZ'á'gok; nehezen értelmezhető, homályosabb részek az ÁFA- ról szóló törvényben és a végrehajtási rendelkezésben, arról a hallgatóságtól összegyűjtött majd nyolcvan kérdés tanúskodott. Kezdve a munkaruha adójának visszaigénylésétől a kisvállalkozók különadójáig (ami az elképzelések szerint csak jövőre szűnik meg) és a lakásépítési visszatérítésig. Többen is firtatták, várható-e az adókulcsok változása. A Pénzügyminisztérium képviselője azt válaszolta, felfelé (!) már semmiképpen sem, elképzelhető viszont, hogy egyes termékeket átsorolnak másik adókulcs alá. Magyar Ágnes VAN KEZE, LÁBA, SZEME, FÜLE rob«s: n Rabszolga robotok üzemek szerelő- O szalagjai mellett serénykednek, s közben egy egészen új robotnemzedék nő fel mellettük, amelynek tagjai sem küllemükben, sem tudásukban nem hasonlítanak elődeikhez. A személyi robotokról van szó, azokról a ház körül tevékenykedő masinákról, amelyeket tervezőik az ember személyes szolgálatára szántak. A személyi robotok kifejezés nem véletlenül cseng össze a személyi számítógép elnevezéssel, hiszen e különös gépembereket is bárki megvásárolhatja (feltéve, persze, ha pénztárcája is megengedi), s ezeknek belsejében is apró számítógép, mikroprocesszorokból felépített rendszer dolgozik. Kissé leegyszerűsítve úgy is lehetne mondani, hogy ezek a személyi robotok is számítógépek, de olyan különleges komputerek, amelyek az embert utánzó végtagokkal és érzékszervekkel vannak kiegészítve. A házi robotok legtöbbjének van például karja és keze, a legügyesebbek játszi könnyedséggel helyeznek odébb egy üvegpoharat vagy egy tojást. A lábukkal már nem ilyen rózsás a helyzet: ma még csak kerekeken gurulnak, s például lépcsőn járásra gondolni sem mernek. Szemük helyén különleges, ultrahangokat kibocsátó eszköz foglal helyet, amely a visszavert sugarakat érzékelve ad tájékoztatást a robotok útjába kerülő akadályokról. Vannak persze már olyan személyi robotok is, amelyeknek szeme a televíziós kamera működési elvét leutánzó parányi elektronikus áramkör; ez a látószerv azonban hihetetlen mértékben megnöveli a gépember árát. Hála a bonyolult áramkörökből szerkesztett beszédfelismerő egységeknek, a legtöbb robotember még arra is képes, hogy gazdáját felismerje, és csakis neki engedelmeskedjen. A „legtalpraesettebb” masinák pedig meg is szólalnak, noha szókincsük egyelőre még kissé korlátozott. A szívük helyén levő mikroprocesszor programozásától függ, hogy miben segítenek ezek a személyi robotok. Érzékelik a vizfolyást, a gázszivárgást, a tüzet, kinyitják és becsukják az ajtókat, kezelik a ház elektromos berendezéseit, felveszik és a gazdájukhoz viszik a csengő telefont, illetve — ha arra kapnak parancsot rögzítik a telefonáló üzenete- it. Szorgalmasabbjaik a lakás rendben- tartásában is segítenek: porszívózzák a szőnyegeket, letörölgetik a bútorokra rakódott port. S vannak ma már „játékos” robotok is: ha arra kapnak utasítást (illetve, ha gazdájuk játékkazettát helyez az e célra szolgáló nyílásba), kivilágosodik az arcuk helyén levő képernyő, s izgalmas űrháborút, tengeri csatát kezdhet a család apraja s nagyja. A személyi robotok munkába állítása ma még fényűzésnek számít, minthogy áruk vetekszik egy-egy nagyobb gépkocsi árával. Képünkön egy csupasz robotkart láthatunk, amely egy pincért is megszégyenítő ügyességgel tölti bele a pohárba a habzó sört. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)
