Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
ÉPÍTÉSZETI VILÁGNAP ÁRMEGÁLLAPÍTÁS MINŐSÉG SZERINT Gabonavetőmagból bőséges a választék A Vetőmag Vállalat Mezőtúri Kísérleti Telepe volt a színhelye annak a kalászosgabona-bemutatónak és tanácskozásnak, melynek rendezői között teljes joggal szerepeltek Bács- Kiskun megyei szakemberek is, lévén immár a Közép-magyarországi Területi Központ munkatársai. A tájkörzet köztermesztésében levő fajtáiról, a jövőbeli fajtapolitikáról Szautner Sándor, a Közép-magyarországi Területi Központ igazgatóhelyettes főmérnöke szólt megnyitójában. A martonvásári gabonanemesítés programjáról, eredményeiről, dr. Bedő Zoltán tudományos osztályvezető tartott előadást. Elmondta, hogy a hetvenes évektől, sajnos, napjainkig tartó mennyiségi szemlélet, nem kedvez a minőségjavításnak. A búzák 35—40 százalékát használja fel a hazai mezőgazdaság takarmányozásra, a többinél differenciáltan kellene figyelni a minőségi mutatókra, a sikértartalomra és a sütőipari értékekre. Az idei időjárás miatt előtérbe került néhány olyan gabonabetegség, amelyről mintha az utóbbi aszályos években elfeledkeztünk volna. A feladat most az ellenálló vagy jó tűrőképességű fajták szelektálása. A gabonafélék vetőmagjából lesz-e elég? Milyen a fajtaválaszték? Ezekre a kérdésekre adott választ a Vetőmag Vállalat „ osztályvezetője, Újváry György. Úgy mondta, a gabonák első szaporulati fokaiban nem, de fajtából és a nagyobb tömegben általában igényelt • A kisparcellákon jó néhány ígéretes fajtát láthattak a szakemberek. alacsonyabb szaporulati fokú vetőmagokból bőséges a választék. Búzákból például 90 százalékos, rozsból 50, őszi árpából 75 százalékos a túlkínálat. A tavaly bejelentett űrmódosítási tervek az idén valósággá váltak. Differenciáltan, széthúzva az árskálát állapították meg a gabonavetőmag-árakat. A hozzászólók között volt, aki éppene feletti aggodalmának adott hangot, mondván, a szaporítógazdaságokat lehetséges, hogy hátrányosan érinti ez a szabadár. A tanácskozás résztvevői a kísérleti telepen a Mezőgazdasági Minősítő Intézet munkatársának, dr. Czi- rák Lászlónak értékelését hallhatták a kisparcéllákban szereplő búza- és árpafajtákról. Q £ • Nemcsak hagyomány- őrző, de szép is a Kecskemét, Losonczy u. 13. szám alatti lakóház. Építész: Farkas Gábor, Ybl-díjas * * • A z év szinte minden hónapjában előfordul egy olyan nevezetes nap, amely a politikai, társadalmi vagy gazdasági cselekvés egy-egy • részterületét állítja reflektorfénybe. •Gondoljunk csak a béke napjára, a nemzetközi nőnapra, pedagógusnapra vagy akár a takarékossági világnapra. Ez a megkülönböztetés az adott területen mindig legfontosabb tennivalóinkra, feladatainkra irányítja a figyelmet. Az idén első ízben a világ államainak döntő többségében július 1-jét az építészet világnapjának nyilvánították. Ebből az alkalomból Bács-Kiskun megye építészetéről Borbély Lajos osztályvezető megyei főépítésszel, a Magyar Építőművész Szövetség helyi elnökével váltottunk néhány szót. — Az otthonhoz való kötődés miatt minden ember véleményt alkot az építészetről, de vajon érzékeljük az építészet és társadalom bonyolultabb összefüggéseit is? — Az építészet a használati igények kielégítésén túlmenően a környezet for- , múlásával megkerülhetetlen hatást gyakorol ránk. Visszahat a társadalomra, az emberi magatartásformákra, a kultúra alakulására és nem utolsó sorban befolyásolja a szülőhelyhez, a lakóhelyhez, mint otthonhoz való kötődés tartalmát, erejét is. Nagyon kifejezően azt mondhatjuk, hogy az építészet a társadalom tükörképe. Ezért az építészeti és környezeti kultúra minőségének javítása politikai közügy is. — Hogyan értékelné Bács-Kiskun megye építészetét az elmúlt néhány évtized távlatában? — Megyénkben a századfordulón bekövetkezett mezőgazdasági fejlődés lett az alapja városaink fejlődésének. Ekkor emelték jelentősebb középületeiket, főleg tanácsházákat, és a gyarapodó vasúthálózaton keresztül bekapcsolódtak az ország gazdasági vérkeringésébe. Azonban a harmincas évektől csaknem három évtizeden keresztül szinte semmi sem változott. Hazánk gazdasági stabilitásához, illetve fejlődéséhez kötődve 1965-től az építészetben uralkodóvá vált a mennyiségi szemlélet. Rövidesen kiépült a tömeges építési feladatok végrehajtásának műszaki bázisa, az épületelemgyártó házgyárak és előregyártó üzemek hálózata. A szakmát szinte sokkolta a robbanásszerűen jelentkező igény, amelyre sem a mennyiség tekintetében, sem irányításban és példaképadásban nem készült fel. Ezért az építészetet csupán termelési tevékenységként kezelte és háttérbe szorult a környezet alakítása, a hosszabb távon is ható társadalmi A környezet mindenkié • Kecskemét, • Katona József Színház. Értékeink megőrzésének egyik részese az Épszer Vállalat igények feltárása. Emiatt nem egy városunk elveszítette jellegzetes arculatát. A hetvenes évek építészete anyagi értékteremtő szerepén túl esztétikai, művészeti és kömyezetformáló szerepét nem tudta maradéktalanul és elvárható minőségben betölteni, így csak kivételes teljesítményét tartja számon értékként a közvélemény. Jelenleg az építési tevékenység a korábbihoz képest színesebb, változatosabb. Tért hódítanak a funkcionális igényeket jól kielégítő, gazdaságosan megépíthető, környezetbe illő épületek, épületegyüttesek. Napjainkban az építészeti hagyományokat és környezeti adottságokat figyelembe vevő azonosuló építészeti felfogás vált uralkodóvá. A megyében alkotó szakemberek munkáját az utóbbi időben országos elismerés övezi. — Jelentősen megnövekedett a magánerős építkezések száma és az építészetben is terjed a vállalkozói forma. Nem kerülhet ismét veszélybe a szakmai színvonal? — A környezet alakításában kiemelkedő szerepe van az építésügyi hatóságnak. Jó vagy rossz döntése, amely 50 —100 évre szól, nemcsak az egyén, hanem a közösség életkörülményeit is befolyásolja. Ezért a hatósági munka a tervező, alkotó tevékenység szerves részét kell képezze. Vidéken egy körzeti orvosnak ma társadalmilag megbecsült státusa van, nem így az építésznek. Sajnos, a megyén belül Kecskemétre koncentrálódik a jólképzett szakemberek zöme. A körzetközpontok építésfelügyeleti tevékenységének segítésére létrehoztuk a főépítészi hálózatot. Ez a munka még jobb is lehetne, ha saját építési szándékát mindenki közügynek tekintené. Társadalmunk jelenleg a minőségi változás korszakát éli, amelyben mind erőteljesebb az igény az épített környezet rendezettebbé és kulturáltabbá tételére. Hiszem, hogy a nehezedő feltételek mellett is közösen sokat tehetünk. Kodály azt mondta: a zene mindenkié. A környezet úgyszintén. Őrizzük meg és gyarapítsuk értékeinket. Szeretném, ha az építészeti világnap erre irányítaná a figyelmet. Kisvágó Árpád 1988. július 1. • PETŐFI NÉPE • 5 A KILENGVENES EVEK KÉRDŐJELEI Kevesebb energiával nagyobb értéket! Az egy évtizede — némi késéssel — meghirdetett hazai energiagazdálkodási program az olajat helyettesítő beruházásokra, az energiapazarlás megszüntetésére és az energiával való ésszerűbb gazdálkodásra mozgósított. Napjainkra azonban az ezekben rejlő lehetőségek nagy részét már kimerítettük, ugyanakkor csökkentek az energetikai beruházásokra fordítható összegek. Ilyen körülmények között hogyan teremthető elő a gazdaság további fejlődéséhez szükséges energia? Egyebek között erről beszélgettünk Wiegand Győzővel, az Állami Energiafelügyelet igazgatójával. — A hatvanas évek előrejelzései alapján arra lehetett számítani, hogy az energiafelhasználás húsz évenként megkétszereződik. Energiapolitikánk ma milyen növekedési ütemmel számol? — A legutóbbi évtizedben energiafelhasználásunk növekedési üteme lelassult. A lakossági és a kommunális fogyasztás 5 százalékkal nőtt. A termelőágazatok — az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás — ma ugyanannyi energiát használ fel, mint 1978-ban, noha időközben szerényen bár, de növekedett a- nemzeti jövedelem (11,3 százalékkal) és az ipar termelési értéke is (17,8 százalékkal). Azzal számolunk, hogy 2010-ig a nemzeti jövedelem évente 2,53 százalékkal, az energiafelhasználás azonban évente csak 0,8-1 százalékkal növekedik (ezen belül azonban villamos energiából évente 2,5-3 százalékkal fogyasztunk majd többet). Ebből következik: ahhoz, hogy legyen elegendő energiánk az ipar, a mezőgazdaság fejlődéséhez, erőteljesen csökkentenünk kell a gazdaság energiaigényességét. — Ez régi törekvésünk, ám mind ez ideig csak szerény eredményt sikerült felmutatnunk. Milyen eszközökkel érhető el a kitűzött cél? — Mindenekelőtt a termelés szerkezetét kell megváltoztatnunk, mégpedig úgy, hogy a kevésbé energiaigényes ágazatok (a gépipar, a híradástechnikai ipar, a számítástechnikai ipar stb.) gyorsabban, az energiafaló ágazatok pedig (például a kohászat) lassabban fejlődjenek. Ugyanakkor fokoznunk kell a termelés értéknövelő képességét, azaz ugyanannyi anyagból és ugyanannyi energiával értékesebb termékeket kell létrehoznunk, mint ma. A legnagyobb eredményt ettől remélhetjük. Például egy Wartburgba és egy Merce- desbe többé-kevésbé ugyanannyi anyag és energia van „beépítve”. Mégis a világpiacon egy Wartburg a Mercedes árának csupán a töredékéért adható el. Következésképpen: a Mercedes- cég egységnyi jövedelem megtermeléséhez sokkal kevesebb energiát (és anyagot) használ fel, mint a Wartburg-gyár. Nekünk tehát a jövőben „Mercedeseket” kell gyártanunk. . Ha nem sikerül az energiával jobban gazdálkodnunk, ha nem leszünk képesek a szerkezetváltásra, s ha nem tudjuk a termelés értéknövelő képességét fokozni, az energetika a népgazdaság fejlődésének a korlátjává válhat. Nem lesz ugyanis pénzünk arra, hogy évente 0,8-1 százaléknál nagyobb arányban növeljük energia-felhasználásunkat. Ahhoz, hogy 1985 és 2010 között évente 1 százalékkal több energia álljon rendelkezésünkre, mintegy 900 milliárd forintot kell az energiaipar (szénhidrogénipar, a villamosenergia-ipar és a szénbányászat) fejlesztésére fordítanunk. Ez az. ipari beruházásokra fordítható összegnek mintegy a 40 százaléka! — Az utóbbi években — miközben a termelőágazatok energiafelhasználása állandósult — a lakosság fogyasztása erőteljesen nőtt. Mennyire tartós ez az irányzat? — A növekedés valóban látványos, s ez annak ellenére van így, hogy a reáljövedelem az utóbbi években csökkent. Ennek több oka van. Az egyik — és talán a legfontosabb — az, hogy ma nagyobbrészt családi házak épülnek, s ezek fűtési energiaszükséglete (egy lakásra számítva) kétszer-három- szor akkora, mint a lakótelepi — házgyári lakásoké. Közben a lakosság körében fokozódott a termelőtevékenység (á fóliasátras növénytermesztés, a háztáji állattenyésztés, a magántaxizás és fuvarozás, a házilagos építkezés stb.), s ennek az energiafogyasztása szintén a lakosság számláján jelenik meg. Az életmódunkban bekövetkezett változás főként a villamosenergiafogyasztást növelte meg. A lakásokban mind több és több háztartási gép működik; például a legutóbbi tizenöt évben a villanybojlerek száma 170 ezerről i,2 millióra nőtt. Hazánkban ma egy-egy háztartás évente átlagosan 2000 kilowattóra villamos energiát használ fel. Ez — ha a fejlett iparú országokhoz mérjük magunkat — nem nagy érték, például az osztrák háztartások ennek több mint a kétszeresét fogyasztják. Arra kell tehát felkészülnünk, hogy a háztartási villa- mosenergia-fogyasztás tovább növekszik. — Villamosenergia-fogyasztásunk tehát évente csak 2,5-3 százalékkal növekedhet. De vajon milyen forrás nyújt ehhez fedezetet? — Villamosenergia-ellátásunk ma biztonságosabb, mint eddig bármikor, a rendszer kapacitása 1995-ig 630 megawattal bővül. Ennek ellenére — a tervezett növekedési ütemmel számolva — az 1992-től 1995-ig terjedő időszakban (az újabb paksi atomerőművi egységek üzembe helyezéséig) 500— 1000 megawatt teljesítményre nincs fedezetünk. Ez a hiány újabb alaperőmű építésével nem oldható fel: az építkezéshez már kevés az időnk, s erre egyébként pénzünk sincsen. A helyzeten csak úgy lehetünk úrrá, ha mérsékeljük a fogyasztást, illetőleg ha építünk néhány, jó hatásfokú és a terhelésváltozáshoz is rugalmasan alkalmazkodni tudó gőzturbinás egységet. Az ipart, a lakosságot és az intézményeket kettős — a csúcsidőszakban magasabb — tarifával ösztönözhetnénk arra, hogy takarékoskodjanak az energiával. Ha ezt nem sikerül megvalósítanunk, 1992 és 1995 között a csúcsidőszakban korlátoznunk kell az ipar villamosenergia-fogyasztását. — Mi a helyzet a földgázzal?- — Az új jamburgi gázvezeték 1989- ben 0,5, 1993-tól pedig évente 2 milliárd köbméter gázt szállít. Ez lehetővé teszi, hogy gázfogyasztásunk 1995-ig a szükségleteknek megfelelően növekedjen. Az ezt követő néhány évben sem lesz gondunk a gázzal: beindul a paksi atomerőmű két új egysége, s ezért egy ideig a villamosenergia termeléséhez kevesebb gázra lesz szükségünk. Azt, hogy a kilencvenes évek után mi lesz, ma még nem tudjuk pontosan. A második jamburgi gázvezeték építésében való részvételünket lemondtuk, mivel a költségvetés erre a célra nem tudott kellő összeget előteremteni. 2000-től —jelenlegi ismereteink szerint — a hazai gázmezők hozama is számottevően csökkenni fog. Fel kell rá készülni, hogy a gáz egy részét (de a kőolajét is) alighanem dollárért kell majd beszereznünk. — Milyen szerepe lehet a jövőben a megújuló energiaforrásoknak? — Ezek hasznosítása — néhány kivételt nem tekintve — egyelőre gazdaságtalan. Jelenleg évente mindössze 70 ezer tonna biobrikettet gyártunk, s ennek is majd a felét — a gyártóberendezések ellentételeként — külföldre szállítjuk. Mindemellett az itthon maradó mennyiség is csak ártámogatással értékesíthető. Hasonló a helyzet a geotermikus energiával is, ott, ahol van melegvíz, többnyire nincs fogyasztó, a felszínre törő víz eltömíti a csöveket, az elfolyó víz pedig szennyezi a környezetet, a vizet felszínre hozó energia (rétegenergia) ' pedig előbb-utóbb elfogy. Csakhogy így az ingyenes energia már nagyon sokba kerül. Nagyjából ugyanezt mondhatom el a napenergia hasznosításáról is: nálunk drága az eszköz és viszonylag olcsó az energia. Ilyen körülmények között a napenergiát hasznosító berendezések megtérülésének időtartama nagyon hosszú. VÁLTOZÉKONY PIAC — EGYENLETESEN NÖVEKVŐ ÉRTÉKESÍTÉS? Az idén is többet termel a Herbária bajai üzeme Bács-Kiskun megye hazánk egyik legjelentősebb gyógy- és fűszernövény- termelő tájkörzete, a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat által értékesített termékek nagy része innen kerül ki. Bár ezeknek a gyógynövényféleségeknek igen változó a piaca, a vállalat bajai üzemének termelése mégis egyenletesen növekszik. Annak ellenére is, hogy más cégek — rálicitálva a Herbáriával kötött szerződésben rögzített árra, — felvásárolják azt a növényt is, aminek termelését a bajai üzem szervezte, támogatta anyagilag. (Nem csak Bács-Kiskun megyében van ez így). Annál inkább nagy gondot okoz ez a Herbáriának, mivel termékeinek .túlnyomó része exportra kerül: partnereivel szembeni kötelezettségeit mindenképpen teljesítenie kell. A világpiaci igények hullámzásának kitett vállalatot nagy veszteség érte a közelmúltban. Egy svéd cégnek pár éven keresztül nagy mennyiségben termeltette a ligetszépét: sok Bács-Kiskun megyei tsz, áfész, illetve kistermelő számára jelentett ez szép hasznot hozó üzletet. Csordás Csaba, a bajai üzem vezetőhelyettese elmondta, hazánkban ez a gyógynövény 1985-ben sárgállott a legnagyobb területen. A svéd cég azonban csődöt mondott, a rengeteg ligetszépe a Herbária raktáraiban maradt. Most már biztos, hogy sikerül lassanként mindet eladni — ezek a növényféleségek szárítva évekig tárolhatók —, itthon szójapótlóként használják állattartó gazdaságok. A ligetszé• Szedik a majoránnát (Archív felvétel). pét azonban egyelőre nem termelteti a Herbária. Majoránnából összesen 20 vagon mennyiségre kötött szerződést a vállalat ebben az esztendőben, ebből 17 vagonnal a bajai üzemnek kellene szállítania. A növény kelése most még azt mutatja, hogy csak 10-12 vagonnyit ad. A lemaradás mégsem okoz gondot, mert ebből a nagyon kényes növényből óvatosságból mindig valamivel többet terveznek a szükségesnél. Borsikafűből összesen három vagonnal termeltet a Herbária, ennek felét Bács-Kiskun megyében. Tavalyelőtt igen nagy mennyiségben gyorsan elkelt a (túlnyomó részben külföldi) piacokon, a tavalyi áru java része a raktárakban maradt, de végül is az ideivel együtt el tudják adni. A bazsalikommal ugyanez a helyzet: országosan 2-2,5 vagonnal, várnak belőle, ebből 1,5 vagonnal Bács-Kiskunból. Előreláthatóan meglesz a tervezett mennyiség. A májgyógyszer alapanyagú máriatövismagból az idén 15 vagonnal szállít a tőkés országokba a Herbária, ennek mintegy harmadát termelik meg megyénkben. A festékanyagként szolgáló körömvirágból, festőmályvából 15-20, illetve 25-30 mázsát termelnek Bács- Kiskun háztáji gazdaságaiban —, amennyit terveztek. Tapasztalatok szerint a gyógyteák kiegészítőjét, a kes- kenyútifúlevelel nehéz összegyűjteni, ezért — az idén először — kísérleti jelleggel a bajai üzem háztájiban termelteti. Bodzavirágból 20 mázsát vettek át (emellett valamennyi hársvirágot is) a szorgalmas gyűjtőktől. Tavaly közel 20 millió forint volt a bajai üzem termelési értéke (egyébként nemcsak megtermelteti, hanem feldolgozza és csomagolja is a növényféleségeket), az idén a tervnek megfelelően várhatóan elérik a 24- 25 millió forint értéket. Mindezt csupán 15-16 fizikai dolgozóval , amiből az is kitűnik, hogy a bajai üzem nagy hatékonysággal dolgozik. A. M.
