Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

1988. július 6. » PETŐFI NEPF. © 3 Egymásra támaszkodva A párt és a Hazafias Népfront együttműködése Jászszentlászlón A Hazafias Népfront politikájának vezérfonalát nagy nemzeti célkitűzé­seink, az országos pártértekezlet állásfoglalása és az azt megelőző kibonta­kozási program adja. Jászszentlászlón a Hazafias Népfront községi bizott­sága a VII. ötéves terv idejére vonzó tervet dolgozott ki: a községfejlesztési feladatok végrehajtását, a kisárutermelés bővítését, a lakossági ellátás színvonalának emelését, az egészségmegőrzést, a demokrácia szélesítését, a környezetvédelmet, s ezeken kívül minden olyan akcióban való részvételt, amely az emberek érdekeit szolgálja. Még felsorolni is sok A Hazafias Népfrontban való tevé­kenység nagyon sokszínű, de nem lát­ványos, s legtöbbször a sikerélmény is elmarad, mert hatása csak közvetve je­lentkezik. Ezért ebben a munkában sok türelemre, kitartásra, elkötelezettségre van szükség. A községi néprfontbizott- ság — amelynek 29 tagja, s nagyon sok aktivistája van — sok mindent megvi­tatott, megszervezett, végrehajtott, többek között — s még felsorolni is sok — elemezték a család és az iskola kap­csolatát, a családi életre nevelés helyi gondjait, a KISZ-en kívüli fiatalok közéleti tevékenységbe való bevonását, meghirdették az idősekért programot. A településfejlesztési elképzeléseket megismertették a lakossággal, társa­dalmi munkát szerveztek, a háztáji és kisegítő gazdaságok integrálásának to­vábbfejlesztésében tettek lépéseket. Megszervezték a lakosságot érintő új jogszabályok ismertetését, a tanácstör­vény-tervezet társadalmi vitáját, fásítá­si mozgalmat patronáltak, falugyűlése­ket hívtak össze, s még lehetne hosszan sorolni tovább azokat a napi vagy egész éven át tartó munkát, amelyet elvégeztek. Cselekvő aktivisták A népfront aktivistáinak a közvéle­ményt alakító politizáláson túl — mint ez már a fentiekből is kiderült — szá­mos akció szervezésében kell részt vál­lalnia* s ez Jászszentlászlón így is tör­tént. Ilyen megmozdulás volt a faluban a járdaépítésre, az utcák fásítására, a mini arborétum létesítésére, a községi park rendezésére, az őszi—tavaszi lom- talanitásra, a zöld- és virágos környe­zet kialakítására szervezett társadalmi munka. Nagyon fontos feladatnak érezték a tanácstagi beszámolókra, il­letve az országgyűlési képviselővel való találkozásra hívó munkát. Ennek gyü­mölcsét sikerült learatniuk, hiszen a beszámolón, a falugyűlésen sok olyan értékes észrevétel hangzott el, amely tovább segítette munkájukat. Jelentős volt a Társadalom az idősekért és a Legyen településünk zöld, virágos ak­ció kidolgozása, illetve folyamatos vég­rehajtása. Az idei tennivalók A népfrontaktivistáknak ma olyan politizálási eszközrendszert kell kiala­kítaniuk, amely elősegíti a közmeg­egyezést, a megértést. Minél több em­bert kell megnyerniük a közéleti célok­nak, megfelelő érdeklődést kelteni a politizálásban való bekapcsolódáshoz — summázta Dobák Ferencné a Haza­fias Népfront községi bizottságának titkára. Ennek a színtere a falugyűlés, s ezért ezekből többet akarnak szervezni. A településfejlesztés idei tennivalói kö­zött szerepel: iskolai tanterem, posta­épület építése, telefonbővítés, a keres­kedelmi hálózat fejlesztése. A községi tanáccsal közösen szerveznek társadal­mi munkát, utcák, terek parkosítására, fásítására, parképítésre, tisztasági akci­ókra. Fontos tennivalónak tartják a szocialista demokrácia kiterjesztését, az állampolgári fegyelem javítását, sze­repel elképzeléseik között a kormány gazdasági kibontakozási programjá­nak megértetése, elfogadtatása, illetve a cselekvésre mozgósítás. Idetartozik a Vöröskereszt, a szülői munkaközösség munkájának segítése, a pályaválasztási tanácsadás. Nem alárendeltségben A községi pártbizottság a Hazafias Népfront községi bizottságát sohasem tekintette alárendeltjének, hanem egyenrangú partnerének, amelyre min­dig lehetett számítani a párt- és a társa­dalmi feladatok teljesítésében. A jó együttműködést tükrözi, hogy részt vesznek a Hazafias Népfront vezetői a párt és a tanács testületéinek ülésein, sőt, nyíltan és őszintén véleményt mon­danak, tolmácsolják a lakosság észre­vételeit. A párt vezető szerepe közvetve érvényesül, ugyanis a Hazafias Nép­front helyi elnökségének fele párttag, s titkára a pártbizottság tagja. A pártértekezlet határozatának ér­telmében még inkább számítanak a mozgalomra, a demokrácia kiszélesíté­sében, a lakosság közügyekbe való be­vonásában. Nagyobb politikai nyilvá­nosságot, önállóbb és felelősségtelje­sebb munkát várnak, s legfontosabb feladatként a választásokra való felké­szülést jelölték meg számukra. Csűri Péterné, a község pártbizottságának titkára, a Hazafias Népfront helyi bi­zottságának munkáját így jellemezte: „Nem kell gyámkodni felettük, egy­másra támaszkodunk, ugyanis szövet­ségeseink politikai céljaink megvalósí­tásában.” Gémes Gábor MEGJELENT A BEKE ÉS SZOCIALIZMUS ÚJ SZÁMA A Bulgáriában folyó reformokról, az országos pártértekezlet állásfoglalásairól tájékoztat Csudomir Alekszandrov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a Béke és Szocializmus új számában. Harcunk prioritásairól című írásában Ernst Wimmer, Ausztria Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja a békeharc és az osztályharc bonyolult összefüggéséről, kölcsönhatásáról fejti ki véleményét. Szembe kell néznünk az igazsággal címmel írt cikket. Dao Duy Tung, a Vietna­mi Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára, amely­ben szól az ország nehéz helyzetéről, az elkövetett hibákról, ismerteti a megújho­dás politikáját. A szövetkezetekkel kapcsolatos felfogás változásáról, az új szövet­kezeti törvényről ír A szövetkezetek újjáéledése című cikkében Leonyid Abalkin szovjet akadémikus. A lap nemzetközi szimpóziumot szervezett a szocialista orientációjú afrikai és ázsiai országok helyzetéről. Ezeken kívül számos érdekes cikk, elemző írás olvas­ható a Béke és Szocializmus legújabb számában. (MTI-Press) Minek a kengurunak erszény? szényben mennyi mindent lehet (ne) még hordani — pontosabban kihor­dani: a szalvétától, a húsoktól, a to­jástól, a felvágottaktól kezdve egé­szen a kész barátfüléig. Érdemes ar­ra is felfigyelni, mennyire célszerű és kézhez álló az erszények elhelyezése. Mivel a kenguru hasánál van, így a mellső lábakkal kényelmesen bepa­kolható oda minden. Beszélgetésünket Iszakij Kuprija- novics Cüferov szexuálpatológus, la­punknak a családi élet kérdéseivel foglalkozó szakértője zárja le: — Az ötödik osztályos Vitya Glo­bus zov korántsem véletlenül tette fel a „minek a kengurunak erszény?" kérdését. E tény is jól tükrözi a fiatal nemzedék növekvő érdeklődését a család és a válás kérdései iránt. Hi­szen közismert, hogy erszényükben a kenguruk kicsinyeiket hordják. De éppen ez a körülmény gondolkoztat- ja el a mi ötödikesünket is: honnan lesznek, honnan kerülnek egyáltalán elő a gyerekek, hány gyermek szük­séges egy mai modern családban, szükségszerű-e a féltékenység, és így tovább. Nos, egyértelmű tanácsokat nem tudunk adni e kérdésekben. S ezért akarom Vitya Globuszovot figyelmeztetni: a kicsinyek erszény­ben való hordozása pedagógiailag helytelen! A kis kengurukban infan- tilizmus alakul ki, és a későbbiekben is szüleik nyakán — stílszerűen szól­va erszényében — akarnak majd élősködni. Ráadásul a kicsi még szemtanúja lehet a szülői együttlét olyan intim részleteinek, amelyeket segítségem nélkül egész egyszerűen nem érthet meg. No, de ez már egy másik probléma, amelynek megol­dása érdekében helyszíni tapaszta­latcserére kell utaznom Ausztráliába a kengurukhoz. Oleg Nazarov Oroszból fordította: Daróczi László A címbeli kérdéssel fordult szer­kesztőségünkhöz az ötödik osztályos Vitya Globuszov. Válaszadásra az e problémával kapcsolatban álló szakembereket kértünk fel. íme Ada Ivanovna Zsurcsalkiná- nak, a bőrdíszmű, bőrönd- és táska­ipari főhatóság vezetőjének a véle­ménye: — Úgy gondolom, a „minek a kengurunak erszény?” igen figye­lemre méltó kérdés. Hiszen tényleg — minek is? Minek a kengurunak pont ilyen kicsi és kényelmetlen, ódi­vatú erszény? Minden jel szerint a kenguruk előtt még ismeretlenek táskatermelésünk legújabb remekei, a manapság legnépszerűbb alap­anyagokból — polivinikloridból, di- hexauretánból, karboxietilmerkap- tometilbenzolból — készült könnyű, ám tartós táskák. Nagy előnyük, hogy míg a kenguruk erszénye csak az állat hasához erősített, addig a mi táskáink tetszés szerint hordhatók: kézben, vállszíjjal, hónalj alá csapva, pocakhoz simítva, a fejen, sőt keré­ken, hernyótalpakon gurítva — a távoli Észak zord körülményei köze­pette pedig akár siléceken is. Terüle­tünk össztáskagyártása különben eléri az évi 130 milliárd darabot, s ez a mennyiség a 23. ötéves tervidősza­kig kielégíti a lakossági igényeket. Hallgassuk most meg, mit mond ugyanerről a kérdésről városunk 5- ös számú, húsos barátfülét árusító önkiszolgáló éttermének föszaká- csa, Iván Grigorjevics Szütov: — A „minek a kengurunak er­szény?” kérdést csakis olyan sze­mély tehette fel; aki már az ötödik osztályban is elhivatottságot érez a közétkeztetésben végzett munka iránt. Mert hiszen minek is neki? Azt mondják, a kenguruk kicsinyeiket hordják az erszényben. Csakis a ki­csinyeiket! Pedig ugyanabban az er­Lakás-' statisztika Tíz év alatt megduplázódott az ár A Statisztikai Kiadó Vállalat gondo­zásában megjelent a KSH új kiadványa az állami építőipari vállalatok és az építőipari szövetkezetek lakásépítési tevékenységéről. Ebből egyebek között kitűnik, hogy az állami épitőipar a 70- es évek második felében építette a leg­több lakást, évente 40-44 ezer új ott­hont. A legnagyobb teljesítményt 1975- ben érte el 43 985 lakás átadásával. Ezek az 52 négyzetméteres otthonok átlagosan 8,9 nap alatt készültek el, a lakásterület négyzetméterenkénti nettó építési költsége pedig 6072 forint volt. Azóta évről évre kevesebb új otthont adott át az állami építőipar; 1986-ban mindössze 21 970 lakást épített, de a korábbinál nagyobb, átlagosan 57 négyzetméteres alapterülettel. A kivi­telezésre fordított idő majdnem másfél- szeresére, a négyzetméterenkénti nettó építési költség pedig több mint kétsze­resére — átlagosan 12 914 forintra — növekedett. Az állami építőipar kivitelezésében 1981 és 1986 között épített lakásokat kevés kivételtől eltekintve beépített konyhabútorral és ruhatárolóval együtt adták át. Ebben az időszakban lényegesen csökkent — 28 ezerről 11 ezerre — az évente épített távfűtéses lakások száma, s jelentősen növekedett a tömbfűtéses épületeké. Ebben az is közrejátszott, hogy kevesebb lakótele­pi lakás épült, arányuk 95,5-ről 90 szá­zalékra csökkent. Ugyanakkor a ma­gas házakból is kevesebb épült, például az évente átadott 10 emeleteseké az 1981. évi 170-ről 1986-ban 65-re mér­séklődött. így felvonóból is kevesebbre volt szükség, az 1983 és 1986 között évente átadott épületek közül a felvo­nóval ellátott házak száma évi 140-ről 105-re csökkent. Ezekben az években elenyészően kevés, évente mindössze 26-45 olyan ház épült, amelynek min­den lakása rendelkezik garázzsal, s az évente létesített összes lakóháznak majdnem a fele még részben sincs ellát­va ilyen gépkocsitartási lehetőséggel. Az építőipari szövetkezetek munká­járól 1980 óta vezet részletes statiszti­kát a KSH. Ezekből az adatokból kide­rül, hogy 1980 és 1986 között a szövet­kezeti építőipar is csökkenő számban létesített lakásokat, az évente átadott új otthonok mennyisége 3233-ról 1211- re csökkent. Ugyanakkor a lakások négyzetméterenkénti nettó építési költ­sége átlagosan 7772-ről 12 753 forintra emelkedett, a lakások alapterülete vi­szont lényegében nem változott, az át­lagos 60 négyzetméter közelében ma­radt. (MTI) NAPKÖZBEN Úgy, mint az 59-es körzetben GOND A TÚLZOTT ADMINISZTRÁCIÓ Újra több a kisiparos Átmeneti visszaesés után újra nőtt a kisiparosok száma. Jelenleg összesen 154 ezren dolgoznak, közülük 84 ezren főállásban, 52 ezren munkaviszony mellett, 18 ezren pedig a nyugdíjukat egészítik ki a kisipari tevékenységből származó jövedelemmel. így most az év elejeinél kétezerrel, az áprilisinál azon­ban hétezerrel többen dolgoznak ma­gánvállalkozóként. Mint azt a Kisiparosok Országos Szervezetében elmondták, igen nagy azonban a fluktuáció. Januártól május végéig több mint 18 ezren adták vissza iparengedélyüket, ugyanakkor csak­nem húszezren váltottak újat, és magas azoknak a száma is, akik a gyors anya­gi gyarapodás reményében megalapo­zatlanul kezdik tevékenységüket. A so­rozatos kudarcok miatt e kisiparosok igen rövid idő múlva visszaadják mű­ködési engedélyüket. Mindez kedve­zőtlenül befolyásolja a szolgáltatások színvonalát, hiszen a lakosságnak nyújtott szolgáltatások felét a kisiparo­sok végzik. Kedvezőtlenül alakul a kisiparosság szakmai összetétele is: egyre több, úgy­nevezett hagyományos szakmában dol­gozó mesterember — mint amilyen a női-férfi méretes szabó, az órás, a fod­rász, a cipész, bádogos — adja vissza iparát, és helyettük építőipari tevé­kenységre, illetőleg személyszállításra és teherfuvarozásra kémek engedélye­ket. Elsősorban a fővárosban és a na­gyobb városokban vállalkoznak szíve­sen a kisiparosok, a kistelepüléseken sorra adják vissza az engedélyeket. Még mindig gondot jelent a túlzott adminisztráció es az adózás körüli bi­zonytalanság. A munkaviszony mellett kisipart végzőknél a jövedelem-össze­vonással járó magasabb adó miatt nagy az iparmegszűnések száma. Az eddigi tapasztalatok szerint az újonnan ipart váltók elsősorban állami vállalatoktól, szövetkezetektől válnak meg azért, hogy korábbi szakmájukban, am most már önállóan tevékenykedjenek. (MTI) Számtalan lehetőség van rá, hogy a tanács és a tanácstagok külön-külön is bizonyíthassák, méltók választóik bizalmára. Volt idő, amikor az évenkén­ti — kötelező — egy beszámo­lón túl csak ritkán fejlődött to­vább a tanácstagok kapcsolata az állampolgárokkal. Jószeré­vel egy-egy közműépítés, eset­leg más lakóhelyi feladat meg­oldása hozta össze őket máskor is. Nem azért, mintha az éven­kénti beszámoló jelentőségét le­becsülnénk. az elmúlt évek ta­pasztalatai azt igazolják, hogy a helyi népképviseletektől töb­bet várnak a lakók. Hogyan erősödhet az a kapcsolat, ami alkalmat ad a termékeny együtt­működésre és párbeszédre? A megyeszékhelyen, a városhá­zán szobát nyitottak a tanács­tagoknak, hogy választóik ügyeivel ott is foglalkozhassa­nak. Másutt a fogadóóra az érintkezés leginkább bevált módja. Csornapusztán a közel­múltban az Öregcsertői Községi Tanács kihelyezett ülést tartott, hogy a külterületen élő száztíz ember gondjairól a helyszínen gyűjtsön tapasztalatot. Épp ilyen fontos a választók meg­hallgatása valamennyi lakóhe­lyen, azokban az utcákban is, ahol például arról kell dönteni: belevágjanak-e a nagy összegű csatorna- és útépítésbe? Elbír- ják-e a lakók — az egyedülállók és az özvegyek is — az anyagi erejűje határát súroló kiadást? A legnehezebb, de talán a legszebb feladat is a választó- körzetek lakosságának érdekeit képviselni. Aki erre vállalko­zott. számolhat vele: nem úgy nézik, mint egyes szolgáltatót: eddig lehet hozzá menni — és nem tovább. A közéleti munkában nincs nyitvatartási idő. S ha azt látják a választók, hogy tanácstagjuk két beszámoló közt is talál al­kalmat a velük való találkozás­ra, nem gyűjtik, nem halmoz­zák föl az év végéig a válaszra váró vagy cselekvést sürgető kérdéseiket. A kecskeméti 59-es számú körzetben Sándor István — már nem először — június 20-án, vájasztói gyűlésen be- | szélt az Árpádváros lakóival. Jó hírrel kezdhette: 498 család otthonában az előző nap óta nézhetik a városi tv adását. Megbeszélésüket ezután olyan teendők számbavételével foly­tatták, mint a rádió- és tv-yeteü viszonyok javítása, játszótér- és szabadidöpark-építés, és a la­kótelepi közlekedési problémák megoldása, amelyekkel nem várnak a következő tanácstagi beszámolóig. Együtt próbálnak az életkörülményeiken változ­tatni, úgy, mint ahogyan az 59- j es körzetben eddig is tették. Az aktív, kezdeményező kész tanácstagról már nemegyszer j írtunk. De miért csak mindig róla? Voelker-, Dárdaitelcp, Hunyadi- és Műkertváros, s — hogy mást ne mondjunk — Rákócziváros is van Kecskemé­ten ... K — 1 _________________________________! F RISS HÚS A SAJÁT VÁGÓHÍDRÓL Ez az ember hentesnek született • Lassan záróra, de Varga István türelmesen szeli a szárazárut. (Méhesi Iá felvétele) Nyárlőrinc több mint két és fél ezer lakójának élelmiszer-ellátásá­ra hat kereskedelmi egységet üze­meltetnek. Ezek egyike a főutcán lévő, vakítóan fehér új épület egyik szárnya, a húsbolt. Az üvegajtó és a függöny között étvágygerjesztő cégér — valódi füstölt szalonna — lóg. Lassan záróra, de még sűrűn nyílik az ajtó. Az egyik kuncsafton látszik, hogy átutazó, hamarjában egy szál lángolt kolbászt kér. Két asszony falubeli lehet, nevén szólít­ják az eladót és szeletelt szárazárut vesznek. Közben körülnéznek. Van itt kenyérhez, zsemléhez való kol­bász, disznósajt, téli szalámi, te­pertő, hozzá savanyúság, mustár. Odébb egy pult az álló fogyasztók­nak. A kampókon a megismerhető sertéscomb, nincs rajta mócsing, zsírpacni, gusztusos a malackada­rab. Friss háj is kínálja magát épp­úgy, mint a sózott fehér, vagy a házinak tűnő sült szalonna. Külön hűtőben csirkefélék, becsomagolt sertésbelsőség. — Mit szeretne? — kérdezem az egyik vevőt, míg sorára vár. — Pörköltnekvalót vagy oldalast. — Gondolja, hogy kap? — Hogyne! Itt ne lenne? Nézze — mutat fel a falra — ki van írva, hogy az árut kérni kell, mert van a hűtőben. De mint minden, friss ám! Tudja, itt vág­ják. Én is szoktam a magaméból élő állatot szállítani a Pistának. Vegyen valamit — biztat, s közben megjegyzi: — Ez az ember hentesnek született. Az óramutató túl a zárórán. — Ez mindig így van?— kérdezem az eladótól, Varga Istvántól. — Előfordult már, hogy — amikor zárva voltunk, vasárnap is kértek árut. Adtam, hiszen itt lakunk. — Honnan az agyondicsért friss hús? — Megmutatom a rezidenciát. Épp ott van bekötve egy növendékmarha. — Csak nem Ön a mészáros is ...? ■— Tanulóköröm kezdetén, a keres­kedelmi és vendéglátó-ipari szakmun­kásképző szakmai gyakorlatán, a laki­teleki Áfésznél voltam. Cseh Laci bá­csi, a hentes olyan tanítómesterem volt, hogy aki tőle nem sajátította el, nem szerette meg a szakmát, az jobban tette, ha lemondott róla. Mi tagadás, kezdet­ben sajnáltam az állatokat, de felülke­rekedett bennem: az embernek mégis csak enni kell. Saját kis vágóhídam március óta van. Havonta húsz sertést, egy-két marhát vágok. Én látom el a tsz üzemi konyháját és a községi óvo­dát is. Korábban a Helvéciái Állami Gazdaságtól kaptam a bontott húst, de most már csak szárazárut hozok tőlük. — Tehát tulajdonos és alkalmazott? A táblán az áll, hogy a Városföldi Dózsa Tsz húsboltja... — Tősgyökeres nyárlőrinci vagyok, 1977-ben nősültem és 1985-re úgy épí­tettük fel ezt a házat, hogy egy része a bolt, mögötte pedig a 4 x 5 méteres fo­lyóvizes vágó. Magunk izzadtuk ki, kö-' rülbelül egymillió forintot költöttünk rá. Persze van jócskán OTP-részletünk és sokat segítettek a rokonok, ismerő­sök, barátok, az alapásástól kezdve a víz-gáz bevezetésig. Kezdetben a Kecs­keméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz­szel voltam szerződésben, 1988. január 1-jétől pedig a városföldi tsz alkalma­zottja vagyok. Ők bérlik tőlem az üzle­tet és a vágóhidat. Sok segítséget ka­pok tőlük. Vágás előtt és után dr. Nagy Lajos állatorvos vizsgálja meg az árut. — Győzi idővel? — Meg lehet szokni a hajnali kelést, a késői lefekvést. így legalább tudom, hogy mit adok el, mi kerül a lábasokba. Ismerem az igényeket, hiszen több mint tíz éve én vagyok a községben az egyet­len hentes. Ha nyílik az ajtó, már szinte kitalálom, hogy melyik húst akasszam le a szögről. Ráérzek, mikor mi a legke­lendőbb áru. Amit pedig itt nem tudok előállítani, elmegyek érte. Kell az olcsó dolog is. A Gyulai Húskombináttól va­lók a körmök, az oldalasok, farkak, Szegedről a szárazáru, baromfivállalati a csirkeaprólék, zúza, szárny. A bajai Bácshústól is van kínálat. Végigsétálunk a ház mögötti telken, a rendezeti parcellákon van minden fék- zöldség és jó néhány gyümölcsfa. A há­rom gyerek cseresznyézik. — Mit szól a család az elfoglalt apá­hoz?— kérdezem a feleségétől. Mun­kától. — Kétszemélyes az üzlet, én is alkal­mazott vagyok. De ilyenkor, amikor a gyerekek —, akik még csak 8. 9 és 10 évesek —, itthon vannak, több a dol­gom. Mindennap főzök, s ne soroljam, mi mindent kell tenni ekkora család­ban, lakásban, telken. Ki mit tud. mit győz, bir jobban, azt csinálja. — Marad azért egy kevés szabad ide­je? — kérdezem a hús- és hentesáru- kereskedőt. — A havi 200-300 ezer forint értékű forgalmazás mellett igyekszem eleget tenni társadalmi megbízatásaimnak is. Póttanácstagnak választottak, ezen kí­vül önkéntes rendőr, népfrontbizottsá­gi tag és párttag vagyok. A hobbimra, a sportgalambászkodásra mindig sza­kítok időt. Amióta az eszemet tudom, állandóan száz körüli madaram van. Tavaly — mint a kecskeméti N—16-os egyesület tagja — a Havlickuv Brod- ban rendezett versenyről kapott okle­vélre ötödik helyezést írtak. Aztán már az is szabad időnek számit, ha valaki megkér a faluból, hogy szaladjak el hozzá levágni ezt, azt, vagy főzzek va­lami alkalomra nagyobb adag ételt. Nekem mindez nem fáradtság. Hal­lom, türelmetlenkedik a következő „ál­dozat”, s elköszönök az 1983-ban Ki­váló Egység címmel kitüntetett húsbolt tulajdonosától-eladójától-vezetőjétől- anyagbeszerzőjétől, a született hentes­től. Pulai Sára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents