Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 5. Az SZKP országos értekezletének határozatai A TASZSZ szovjet hírügynökség hétfőn este nyilvánosságra hozta az SZKP nemrégiben lezajlott országos értekezletének azokat a határozatait, amelyeket kedden közölnek a moszkvai központi lapok. A nyilvánosságról szóló határozat az egyik legfontosabb politikai feladatnak mi­nősíti a nyilvánosság fejlesztését. Hangsú­lyozza: a nyilvánosság légköre tette lehetővé a pártnak, az egész szovjet népnek, hogy jobban megértse múltját és jelenét, felszínre hozza a gátló tényezőket, roppant hazafias erőket mozgósítson az ország javát, a szocia­lizmust szolgáló aktív és céltudatos munká­ra. A nyilvánosság az átalakítási folyamatok elmélyítésének, visszafordíthatatlanná téte­lének egyik legfontosabb feltétele. Nemzet­közi szinten az államok és népek álláspontját tükröző nyilvánosság segíti a béke és az együttműködés ügyét, az atomfegyverektől és az erőszaktól mentes világ megteremtése, a korszerű, civilizált nemzetközi kapcsolatok kialakítása eszméinek megszilárdítását. A nyilvánosság, a bírálat és az önbírálat a nép érdekeit szolgálja, a társadalom politikai rendszerének nyitottságát tükrözi, erejét, po­litikai életrevalóságát, erkölcsi egészségét ta­núsítja. Az országos pártértekezlet határozatában ugyanakkor rámutatott, hogy maga a nyil­vánosság is elmélyítést és tárr^gatást igényel. Még mindig számottevő információmennyi­ség nem hozzáférhető a társadalom számára, még mindig jelentős információkat nem használnak fel a társadalmi-gazdasági és a szellemi fejlődés meggyorsítására, a tömegek politikai kultúrájának és az irányítást végzők politikai kultúrájának emelésére. Az is elő­fordul, hogy a nyíltságot egyéni és csoport­ambíciók érdekében használják fel. A pártértekezlet nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy a nyilvánosság következetes ki- szélesítése elengedhetetlen feltétele a társa­dalmi élet valamennyi szférájára kiterjedő demokratizálási folyamatok kibontakozásá­nak, a szocializmus megújhodásának. Ami­kor a párt fejleszti a nyilvánosságot, abból a lenini útmutatásból indul ki, hogy a töme­geknek mindent tudniok kell, mindenről íté­letet kell formálniok és tudatosan kell csele­kedniük. A kommunista pártnak, a szovjet népnek szüksége van az igazságra, szüksége van teljes és tárgyilagos információra min­denről, ami a társadalomban zajlik. A nyilvánosság kibontakoztatásában le­gyen kezdeményező példakép a párt — mu­tat rá a határozat. A pártértekezleti határo­zat valamennyi szinten a pártvezetők, vala­mint a választott pártszervek tagjai köteles­ségévé teszi, hogy rendszeresen számoljanak be munkájukról mind a pártszervezetek, mind pedig a dolgozó kollektívák és a lakos­ság előtt. A pártértekezlet különösen fontosnak tartja a nyilvánosságot a káderpolitikában, a vezető káderek kiemelése olyan demokra­tikus mechanizmusának megteremtésében, amely a közvéleményre támaszkodik. A nyilvánosság, a tömegek részéről gyako­rolt ellenőrzés és bírálat iránti nyíltság az államhatalmi szervek hatékony működésé­nek nélkülözhetetlen feltétele. A nyilvános­ság kötelező oldala a népi ellenőrzés, a jogvé­delmi szervek tevékenységének. A nyilvánosságról szóló határozat hang­súlyozza, hogy meg kell szüntetni az indoko­latlan korlátozásokat a társadalom életére, a környezeti helyzetre vonatkozó statisztikai információ felhasználásában, ki kell alakíta­ni a korszerű információs technológiára épü­lő adatgyűjtési, adatfeldolgozási és terjeszté­si rendszert, biztosítani kell az összes könyv­tár hozzáférhetőségét, törvényben kell sza­bályozni a levéltári anyagok felhasználását. A határozat külön kiemelte a tömegtájé­koztatási eszközök szerepének fontosságát a nyilvánosság kiszélesítésében. Megengedhe­tetlennek nevezte a sajtó bíráló megnyilatko­zásainak elfojtását ugyanúgy, mint a nem hiteles információk nyilvánosságra hozata­lát. Hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság felté­telezi a tömegtájékoztatási eszközök társa­dalmi, jogi és erkölcsi felelősségét. Senkinek nincs monopóliuma az igazságra, senkinek nem lehet monopóliuma a nyilvánosságra sem — mondja a határozat, amely a további­akban állást foglal a nyilvánosság jogi bizto­sítékainak megteremtése mellett, ami magá­ban foglalja a szovjet állampolgárok tájéko­zódási jogának alkotmányos rögzítését is. A határozat kitér arra, hogy szabatosan körül kell írni a szükséges titkosság, a szolgá­lati titkok határait, meg kell jelölni a felelős­séget állami és katonai titkot képező értesü­lések, valamint olyan egyéb értesülések ter­jesztéséért, amelyek sértik az állampolgárok törvényes jogait, kárt okoznak a közrend­nek, a biztonságnak, a lakosság egészségé­nek és erkölcsiségének. Nem érvényesíthető a nyilvánosság a szovjet állam, a társadalom érdekei, a személyiség jogai rovására, hábo­rú és erőszak, fajgyűlölet, nemzeti és vallási türelmetlenség hirdetésére, a kíméletlenség propagandájára és pornográfia terjesztésére. A szovjet pártértekezlet határozatot ho­zott a nemzetek, nemzetiségek közötti vi­szonyról. A határozat megállapítja, hogy a sok nemzetiségű szovjet állam kialakulásá­nak kezdeti szakaszára jellemző dinamiz­must megtörte a nemzetiségi politika lenini elveitől való eltávolodás, a törvényesség megsértése a személyi kultusz időszakában, a pangás ideológiája és pszichológiája. Ab­szolutizálták a nemzetiségi kérdés megoldá­sában elért eredményeket, olykor probléma- mentesnek tüntették fel a nemzeti viszonyo­kat, nem vették kellően tekintetbe az egyes köztársaságok, autonóm közigazgatási egy­ségek és nemzetiségi csoportok társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésének szükségle­teit. Nem oldottak meg idejében sok olyan súlyos kérdést, amelyet a nemzetek és nép­csoportok fejlődése vetett fel. Társadalmi elégedetlenség jelentkezett, s ez olykor konf­liktusjelleget öltött. A szovjet pártértekezlet ebben a határoza­tában történelmi fontosságú feladatnak ne­vezte a nemzetiségi politika lenini normái­nak megerősítését, a torzulások kiigazítását. A határozat szorgalmazza a szövetséges köztársaságok és az autonóm közigazgatási egységek jogainak bővítését, mégpedig oly módon, hogy határolják el a Szovjetunió és a szovjet köztársaságok illetékességét, de­centralizálják az irányító funkciók jelentős hányadát, fokozzák a köztársaságok önálló­ságát és felelősségét a gazdasági, a társadal­mi és a kulturális fejlesztés, valamint a kör­nyezetvédelem terén. Legyen minden köztár­saság érdekelt saját gazdasági tevékenységé­nek végeredményében, amely alapja lesz sa­ját jólétének, a szovjet állam közös gazdasá­ga és hatalma gyarapításának — mutat rá a határozat. A pártértekezleti pkmány kiemeli, hogy a gazdaság és az egész társadalmi élet interna- cionalizálódása törvényszerű folyamat, s hogy a nemzeti korlátoltságra irányuló bár­milyen törekvés csak gazdasági és szellemi elsatnyuláshoz vezethet. Törvényben kell meghatározni a köztársa­sági és helyi költségvetések kialakításának minőségileg új mechanizmusát, s lényegesen fokozni kell ezek szerepét a területi egységek társadalmi és gazdasági fejlesztését érintő kérdések megoldásában — hangsúlyozza a határozat, amely további közvetlen kapcso­latokat sürget a szövetségi köztársaságok között. Szorgalmazza a politikai rendszer azon intézményeinek aktivizálását, amelyek révén felszínre hozhatók és egyeztethetők a nemzeti, nemzetiségi érdekek. Fontos, hogy minden nemzeti terület- egységben szellemi haladás kísérje a gazdasá­gi és a társadalmi haladást, támaszkodva a nemzetek és népcsoportok kulturális saját- szerűségére. Legyen a sok nemzetiségű szoci­alista kultúra egész társadalmunk eszmei­erkölcsi konszolidációjának hatalmas ténye­zője — mondja az okmány. Gondoskodni kell arról, hogy a saját álla­mi-területi egységeik határain túl élő vagy ilyennel nem rendelkező nemzetiségek több lehetőséget kapjanak kulturális igényeik kie­légítésére, kulturális központok létrehozásá­ra, a tömegtájékoztatási eszközök használa­tában és vallási téren. A pártértekezleti határozat szerint a sok nemzetiségű szovjet állam egyik legfonto­sabb elve az, hogy minden állampolgár sza­badon fejleszthesse és egyenjogúan használ­hassa anyanyelvét, elsajátíthassa‘egyszers- ■ mind az orosz nyelvet, amelyet a szovjet nép, a nemzetek, nemzetiségek közötti érintkezés eszközéül önként vájasztott. A határozat állást foglal mind a nemzeti nihilizmussal, mind pedig a nemzeti elkülö­nültséggel szemben. Megkülönböztetendő- nek tartja a valóságos nemzeti érdekeket azok nacionalista eltorzításától. A nemzeti kizárólagosságra való bármiféle igény meg­engedhetetlen és sértő, egyebek között arra a népre nézve is, amelynek nevében megfo­galmazzák. A szovjet pártértekezlet a nemzetek, nem­zetiségek közötti viszonyról elfogadott hatá­rozatában végezetül hangsúlyozta, hogy minden nemzeti, nemzetiségi probléma kö­rültekintő megközelítést igényel az adott konkrét helyzet mélyreható elemzése és elfo­gulatlan értékelése alapján. E problémákat nyugodtan, rendkívüli felelősségérzettel, a szocialista demokrácia és törvényesség kere­tei között kell megoldani, elsősorban egymás irányába tett lépésekkel. A pártértekezlet- határozat támogatja az SZKP KB Politikai Bizottságának azt az indítványát, hogy a Központi Bizottság szentelje egyik ülését a nemzeti, nemzetiségi viszonyok kérdéseinek. Külön határozatot hozott az SZKP orszá­gos konferenciája a jogi reformról. A követ­kező években az országban átfogó jogi refor­mot kell bevezetni, amely biztosítani hivatott a törvények uralmát a társadalom életének minden szférájában, erősíteni kell a szocialis­ta jogrend fenntartásának mechanizmusait a néphatalom fejlesztésével. Javítani kell a Szovjetunió, a szövetséges és az autonóm köztársaságok legfelsőbb hatalmi szerveinek törvényalkotó tevékenységét. Következete­sen érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy mindaz megengedett, amit nem tilt a törvény. Különösen fontos demokratizálni a törvényhozó folyamatot, s itt a nyilvános­ságra, a törvényjavaslatok szakszerű, tudó1- mányos értékelésére és széles körű társadal­mi megvitatására kell támaszkodni. A jogi reform elidegeníthetetlen része a törvényalkotás alapos felülvizsgálata, rend­szerességének biztosítása. Itt a gazdálkodás­nak, a társadalmi élet humanizálásának és demokratizálásának új feltételeit kell tekin­tetbe venni. Elsőrendű figyelmet érdemel a személyiség jogi védelme, a szovjet emberek politikai, gazdasági, szociális jogainak és szabadságjogainak szavatolt érvényesítése. Ugyanakkor természetesen fokozni kell min­den egyes állampolgár felelősségét munkahe­lyi kollektívájával, az állammal és a társada­lom egészével szemben. A határozat felveti egy alkotmány-felü­gyeleti bizottság létrehozásának gondolatát, a bírósági ügyvitelben szorgalmazza a nyil­vánosság érvényesítését, az ártatlansági véle­lem feltétlen betartását, a feltétlen bírói füg­getlenség biztosítását. A gazdasági reform kapcsán sürgeti az állami döntőbíráskodás hatáskörének bővítését a szerződéses fegye­lem erősítésében, a vállalatok és szövetkeze­tek jogainak védelmében. Síkraszáll az ügyészség felelősségének fokozásáért, az ügyészek függetlenségének további erősítésé­ért, azért, hogy semmiféle nyomás ne nehe­zedjék rájuk, és senki ne avatkozzék be tevé­kenységükbe. A jogi reformról szóló határozat állandó figyelmet követel a rendőrség munkájának javítása, a belügyi szervek munkatársai kul­turáltságának és szakmai hozzáértésének fo­kozása, a szocialista törvényesség legszigo­rúbb betartása, a visszaélések kiküszöbölése iránt. A pártértekezlet fontosnak minősítette az ügyvédi intézmény mint önigazgatáson ala­puló jogsegélyszervezet szerepének fokozá­sát, halaszthatatlannak nevezte a jogi reform személyi feltételeinek biztosítását. Az országos pártkonferencia külön hatá­rozatban üzent hadat a bürokráciának. A radikális gazdasági reform, a politikai rendszer reformja, a pártban és a társada­lomban végbemenő demokratizálási folya­mat, a nyilvánosság, a bírálat és az önbírálat' fejlesztése szükségképpen aláássa a bürokrá­cia pozícióit, de a harc nagyobbik része még ezután következik — mutat rá a határozat, amely sorra kifejti, hogyan kell következete­sen, kompromisszumok nélkül felszámolni a bürokratizmust a gazdaságban, a szociális szférában, a társadalmi és politikai életben, valamint a szellemi-erkölcsi területen. A határozat hangsúlyozza, hogy a párt­szervezetek, minden kommunista kötelessé­ge érvényt szerezni annak az elvnek, amely szerint az apparátus a választott szerveknek van alárendelve, és.azokat szolgálja. Alkot­mányellenes minden olyan eljárása, amely az állami törvények és döntések eltorzításához, kilúgozásához vezet. Az apparátusi munka követelménye a nyitottság, a társadalmi el­lenőrizhetőség. A pártértekezlet határozott leszámolást sürgetett azzal a helyzettel, amelyben az irá­nyító szervek nem tartoznak anyagi felelős­séggel tevékenységük negatív következmé­nyeiért, a döntések végrehajtói, a dolgozó kollektívák pedig nincsenek abban a helyzet­ben, hogy hassanak rájuk. A pártértekezleti határozat a káderkivá­lasztásnál is szorgalmazza a nyíltságot, a pá­lyázati módszer alkalmazását. Megköveteli a vezetők elvhűségét, elvtársi megatartását, ugyanakkor felelősségét az őket megválasztó kollektívákkal szemben. A pártszerveknek — mutat rá — meg kell vonniuk bizalmukat azoktól a párttagoktól, akik felelős tisztsé­gekben formalizmust mutatnak, közömbö­sek az emberek szükségletei iránt. Az ilyen személyektől minden tétovázás nélkül meg kell szabadulni, megakadályozva, hogy más vezető posztokba kerüljenek. Meg kell teremteni a bürokratizmus elleni harc fokozásának jogi feltételeit. Egységes társadalmi és állami ellenőrzési rendszerre van szükség. Rendszeresen meg kell vitatni, és értékelni kell az apparátusok munkáját a különböző lakóterületi és munkahelyi gyűlé­seken, a társadalmi szervezetekben. A tömegtájékoztatási eszközök kötelesek konkrétan megvilágítani a bürokratizmus forrásait és megnyilvánulásait, példákkal il­lusztrálni az ellene folyó eredményes harcot. Biztosítani kell a párttag vezetők beszá­moltatását a pártalapszervezetek előtt, el kell érni, hogy minden vezető szoros kapcsolatot tartson a tömegekkel, példát mutasson szak­mai felkészültségből, szorgalomból, szerény­ségből, embertársi megbecsülésből. Hivatalos osztrák tiltakozás a romániai falupusztítási program ellen Ausztria hivatalosan tiltakozott Bukarestnél a tervezett ro­mániai falupusztítási'program ellen. Az erről szóló hivatalos emlékeztetőt Alois Mock osztrák alkancellár, külügyminisz­ter hétfőn nyújtotta át Tramdafir Cocarla román nagykövet­nek. Mock utalt arra, hogy aprogram megvalósítása hatalmas károkat okozna a Romániában élő német és magyar nemzeti­ségnek. A hétfőn átnyújtott emlékeztetőben osztrák részről hangsú­lyozzák : a román program, melynek keretében több ezer törté­nelmileg kialakult és az európai kulturális örökség részét képe­ző települést pusztítanának el, kiváltotta az osztrák közvéle­mény és kormány aggodalmát, sőt döbbenetét. A tervezett in­tézkedések ellentmondanak a nemzetközi jog előírásainak és a helsinki záróokmány ajánlásainak, melyek szerint minden ál­lamnak biztosítania kell a kisebbségek kulturális életéhez szükséges feltételeket. Becset különösen aggasztja, hogy a prgram veszélyezteti a Romániában élő német nemzetiség ha­gyományosan Ausztriához kötődő részének további fennma­radását és kulturális azonosságát. Ausztria, amely hagyomá­nyosan baráti kapcsolatokat ápol Romániával, és amely min­dig is fellépett az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásáért, újra a román kormányhoz fordul: álljon el a tervezett intézke­désektől — hangzik az osztrák kormány emlékeztetője. * * * Az Osztrák Szabadságpárt részéről Norbert Gugerbauer felszólította a bécsi kormányt: tegyen meg minden tőle telhetőt a romániai német és magyar kisebbség fennmaradását fenye­gető román falupusztítási program megakadályozására. A szabadságpárti politikus javaslata értelmében Mock kül­ügyminiszternek mihamarabb tárgyalásokat kellene kezdenie magyar kollégájával, Várkonyi Péterrel a megfelelő lépések­ről. Gugerbauer ugyanakkor szemrehányást tett a bécsi kor­mánynak, amiért nem tiltakozott előbb a „romániai tragédia” miatt, holott annak mértéke már hosszú ideje ismeretes volt számára. gr­Állásfoglalás a mozgalom feladatairól (Folytatás az 1. oldatról) bontakozásnak az előfeltétele, akkor nem szabad a jelszavak világába utalni, hanem egy alapos elemzőmunka és kö­vetkeztetésig eljutó vizsgálat eredmé­nyeként a politikai mozgástérben kell realizálni. A társadalmi-politikai moz­galmakban — mindenki részvételével — az érdekképviseletnek és az érdek­érvényesítésnek olyan formáját szüksé­ges kialakítani, amelyben az autonóm állampolgárok, az önrendelkezésre ké­pes személyiségek félelem nélkül mond­hatják el véleményüket, félelem nélkül dönthetnek., A továbbiakban néhány halasztha­tatlanjogalkotási feladatról szólt Pozs- gay Imre. Megemlítette azokat a jogal­kotási kezdeményezéseket, amelyek a tulajdonviszonyok, a társadalmi viszo­nyok átalakításához kapcsolódnak, köztük az egyesülési, a gyülekezési és a protestálási jog törvénybe foglalását. Utalt arra, hogy a kormány felkéri a népfront országos tanácsát, szervezzen társadalmi vitát a választási törvény továbbfejlesztéséről. Hangsúlyozta: az országgyűlési képviselők egy csoportja által szorgalmazott úgynevezett de- mokrácia-csomagtervben a társadalmi, politikai szervezeteknek, mozgalmak­nak, köztük a népfrontnak elsőrendű feladatai lesznek. A gazdaságpolitikai munkáról szólva kiemelte: a népfront egy értékközpontú szociálpolitikát sze­retne követni, amelyben a nemzeti ér­dekek és sorskérdések között is vezető helyet foglal el a család, a közerkölcs, az emberi magatartás, s annak közgaz­dasági összefüggései. Hiszen előre lát­ható — tette hozzá —, hogy az erkölcsi fellazulásnak milyen hátrányos követ­kezményei vannak az ország egész tel­jesítményére, az emberi együttélés ér- telmességére nézve. Végezetül rámutatott: a politikai fordulat és a politikai intézmények át­alakítása szükségképpen együtt jár az­zal a következménnyel, hogy a dönté­seknek is lesz felelőse. Megszűnik az a fajta munkamegosztás, hogy egyik ol­dalon áll a döntéshozók szűk csoport­ja, a másik oldalon pedig a végrehajtás­ra kötelezett állampolgárok milliói. A változás azért is kívánatos, mert ez a helytelen munkamegosztás vezetett el ahhoz az állapothoz, amikor az állam­polgár nem érzi felelősnek magát. Az Országos Tanács egyhangú sza­vazással általánosságban elfogadta az állásfoglalás-tervezetet, azzal a kiegé­szítéssel, hogy az országos titkárság az elhangzott javaslatokkal kiegészíti a dokumentumokat. * * * Az állásfoglalás véglegesített doku­mentuma leszögezi: az MSZMP orszá­gos értekezlete nagy fontosságú ese­mény volt. Valósághű, őszinte helyzet- elemzése és az új pártvezetés megvá­lasztása megállította a bizalomvesztés folyamatát. A pártértekezlet állásfog­lalása lehetőséget kínál az országnak és népének a válságból való kiemelkedés­re. Az elfogadott politikai-cselekvési terv alapja lehet egy új társadalmi köz- megegyezésnek. A népfrontmozgalom új szerepét értékelve az állásfoglalás hangoztatja: véget ért az az időszak, amikor egyetlen irányító központból meghatározható volt a társadalmi élet minden részkérdése. Olyan időre kell felkészülni, és alkalmassá tenni a moz­galmat, amelyben értelmesen és egész­ségesen ötvöződnek az önszerveződő, öntevékenyen dolgozó társadalmi kö­zösségek mozgáslehetőségei, kezdemé­nyezései az egyéni, csoportérdekeken túltekintő központi törekvéssel, a tár­sadalom egészének céljait is követve. Az országos tanács helyesli, hogy a Központi Bizottság munkabizottságot hoz létre az elmúlt három-négy évtized tapasztalatainak elemzésére. Ehhez a munkához a népfrontmozgalom is ren­delkezésre bocsátja tapasztalatait. Kész mindent megtenni a szocialista demokrácia elmélyítése, a jogállamiság teljessé tétele érdekében. így például eleget tesz a Központi Bizottság kéré­sének, társadalmi vitára bocsátja a vá­lasztási rendszer korszerűsítésével kap­csolatos elgondolásokat. Most, amikor megújulni kezd a párt; változik irányító szerepe és munkastí­lusa; amikor átrendeződik a párt- és a társadalmi szervek, a párt- és az állami szervek közötti együttműködés gya­korlata, az Országos Tanács természe­tesnek tartja, hogy a népfrontmozga­lomnak is újra kell gondolnia a maga szerepét, s azt, hogy miként válhat a szocialista pluralizmus — új értékren­det is jelentő — intézményévé. Ezért saját tagjaiból munkabizottságot hoz létre e feladat megoldására. Utolsó napirendi pontként a HNF OT egy 13 tagú bizottságot választott, amely kidolgozza az Országos Tanács feladattervét a következő kongresszu­sig terjedő időszakra. A bizottság Hu­szár István vezetésével végzi munkáját. Végezetül az Országos Tanács egyet­értett a magyar Országgyűlés július 1- jei állásfoglalásával, amely tiltakozik a romániai falupusztító tervek ellen és jószándékú tárgyalásokat javasol a két nemzetet és Európát terhelő feszültsé­gek feloldására. (MTI) Lukács János Csehszlovákiába utazott Küldöttség utazott Prágába a KGST 44. ülésszakára Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének, hazánk állan­dó KGST-képviselőjének vezetésével küldöttség utazott hétfőn Prágába a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 44. ülésszakára. A magyar delegáció tagja Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke, Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár. Szigeti István, hazánk állandó KGST-képviselőjének helyettese Prágában csatlakozik a kül­döttséghez. Fogadás az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepén Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete, hazá­ja nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott a budapesti amerikai iskolá­ban. A fogadáson részt vett Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedel­mi miniszter, Berecz Frigyes ipari miniszter, Somogyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszter, Madarasi Attila pénzügy-minisztériumi és Török István ke­reskedelmi minisztériumi államtitkár, Kővári Péter külügyminiszter-helyettes és Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. Ott volt a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet több jeles személyisége, megjelent a diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. Üdvözlő távirat Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Ronald Reagan elnököt az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepe alkalmából. (MTI). Rektori, egyetemi tanári kinevezések Rektori és egyetemi tanári kinevezé­seket átadó ünnepséget tartottak hét­főn a Parlament kupolacsarnokában. A kinevezési ünnepségen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, szociális és egészségügyi minisz­ter is. A kinevezési okiratokat Czibere Tibor művelődési miniszter adta át. A Minisztertanács többek között egyetemi tanárrá nevezte ki Hodossi Sándort, az MSZMP Bács-Kiskun Me­gyei Bizottságának titkárát a Kertésze­ti és Élelmiszeripari Egyetemre, és Zilai Jánost, a Szőlészeti és Borászati Kuta­tóintézet igazgatóját a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre. Pusztai Ferenc művelődési miniszter- helyettes hétfőn a Néprajzi Múzeum aulájában átadta a megbízatások meg­hosszabbításáról szóló okmányt töb­bek között Kulcsár Bélának, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola főigazgatójának. Főiskolai tanári kinevezést kapott ez alkalommal a GAMF mechanikai technológiai tanszékére Danyi József és az Eötvös József Tanítóképző Főiskola nyelvi és irodalmi tanszékére Keszthe­lyi György. Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghí­vására hétfőn Csehszlovákiába utazott. Kíséretében van Ántalóczy Albert, az MSZMP KB tagja, az MSZMP Komá­rom Megyei Bizottságának első titkára, Kovács Jenő, a KB osztályvezető- helyettese és Fehér Józsefné, az MSZMP Budapest I. Kerületi Bizottsá­gának első titkára. A küldöttség búcsúz­tatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Ondrej Durej, Csehszlovákia buda­pesti nagykövete. Megnyílt a szállítási nyári egyetem Urbán Lajos közlekedési miniszter nyilatkozata (Folytatás az 1. oldatról.) lésük hosszú időt vesz igénybe. A ten­gerhajózásban sikerül tervszerűen vég­rehajtani a tengerjáró hajók cseréjét, de a Dunán a kikötők hiánya akadályozza a vízi közlekedést. A Volán-vállalatokat is megemlítem, azt, hogy keményen és sokat dolgoznak a személy- és áruszállí­tásban. Ami az autópálya-használati dí­jat jelenti, bevezetéséről gondolkodunk, a közlekedési törvény egyébként lehető­vé tette. — Milyennek ítéli a fuvarpiaci hely­zetet? Lesz-e tarifaemelés? — A fuvarpiacon kiegyensúlyozott a helyzet, ami annyit jelent: kevés a szállí­tási feladat. Ez a kiegyenlítettség azon­ban látszólagos, mert ha az igények hir­telen nőnének, képtelenek lennénk azo­kat kielégíteni. A vasútnál lesz tarifa- emelés, amely évente eléri a 7-10 százalé­kot. A közúti tarifaemelést nem engedé­lyezték. A vasúti tarifaemelést kénytele­nek vagyunk végrehajtani, mert így is je­lentős az állami támogatás. — Még egy kérdés: nem tartja lassú­nak az M5-ös autópálya építését, illetve az ezt Kecskemétre bevezető négynyo- músítást? — A kérdés jogos, de ebben ez esz­tendőben mindenki azt akarta, hogy áll­junk le ezzel a munkával. A minisztéri­um fontosnak tartja ezeknek az utak­nak az építését és sok helyről vontunk el pénzeszközöket, hogy az építkezés, ha nem is gyorsított ütemben, de folytatód­jék. G. G. Lemondtak az MLSZ vezetői Hétfő délután Somogyi Jenő, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke telefonon felhívta az MTI Sportszerkesztőségét és közölte: ;— A kialakult helyzetre, valamint egészségi állapotom megromlására való tekintettel lemondok a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöki tisztéről. Az MTI munkatársa a döntés hátteréről bővebb információt is kért, ám Somo­gyi Jenő további indokolásra nem vállalkozott. Annyit hozzáfűzött, hogy elhatá­rozásáról már levélben, hivatalos formában értesítette Deák Gábor államtitkárt, az ÁISH elnökét. A lemondás hallatán Bálint László, a magyar labdarúgó-válogatott technikai igazgatója és Török Péter, az MLSZ főtitkára is hasonló döntésre jutott — ők is lemondtak tisztségükről. Bálint László indokolása így hangzott: — Kinevezésemet Somogyi Jenőnek köszönhetem, így az ő lemondását követő­en nem tartom „sportszerűnek” azt, hogy maradjak. Török Péter nyilatkozata: — Úgy érzem, az MLSZ vezetése az utóbbi hetekben sokak kritikájának céltáblája volt. Ilyen helyzetben nem tudok és nem is akarok tovább dolgozni. Az MLSZ elnöki teendőit Tisza László látja el későbbi intézkedésig. Ő helyette­sítette az utóbbi hetekben a betegeskedő Somogyi Jenőt.

Next

/
Thumbnails
Contents