Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-29 / 180. szám
Vízen, vízparton (3. oldal) v ^ A vállalkozó kedvű Berkes (4. oldal) Diákok a szalag mellett (5. oldal) SPORT (7. oldal) TERVEZET A LETÉTI JEGY BEVEZETÉSÉRE A kormány kész a párbeszédre a szakszervezetekkel Rendezési program a szőlő-bor vertikum feszültségének rendezésére A Minisztertanács üléséről a kormány szóvivője az alábbi tájékoztatást adta: A kormány csütörtöki ülésén megtárgyalta a letéti jegy bevezetéséről szóló tervezetet, és úgy határozott, hogy azt az Elnöki Tanács elé terjeszti. A Minisztertanács tárgyalt a SZOT július 26-ai levelében foglaltakról, amelyben a szakszervezetek gazdasági és szociálpolitikai kérdésekről nyilvánítottak véleményt és úgy határozott, hogy ezzel kapcsolatos állásfoglalását nyilvánosságra hozza. A kormány készen áll arra, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a SZOT és a kormány képviselőinek együttes ülésén tárgyalja meg az időszerű kérdéseket. A Minisztertanács a tervgazdasági bizottság elnökének beszámolója alapján áttekintette az egységes vállalkozási nyereségadó-törvény bevezetésével és a társasági törvény megalkotásával összefüggő kérdéseket, valamint elfogadta a szőlő-bor vertikum feszültségeinek rendezési programját. A bizottság elnöke tájékoztatta a kormányt az élelmiszer-gazdaság finanszírozási gondjainak megoldásáról. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tájékoztatta a kormányt az aratási munkákról, a várható terméseredményekről. A Minisztertanács elismerését és köszönetét fejezte ki a termés betakarításában részt vett dolgozóknak. (A szóvivői sajtóértekezleten elhangzottakat a 2. oldalon ismertetjük.) CSÖKKENŐ BEHOZATAL MELLETT Bővült a könnyűipari tőkés export A könnyűipari vállalatok és szövetkezetek az első félévben az elmúlt év azonos időszakához képest 12 százalékkal növelték konvertibilis elszámolású exportjukat, és összesen 300 millió dollár értékű terméket értékesítettek a külpiacokon, elsősorban Nyugat- és Észak- Európában, illetve a tengerentúlon. Az Ipari Minisztérium irányítása alá tartozó 110 vállalat és 300 ipari szövetkezet az export növelését e szempontból két kiemelkedően jó év után érte el. 1986-ban és tavaly összesen 46 százalékkal bővült a tőkés export e gazdálkodóknál. A külpiaci eladások ilyen arányú növekedését a már korábban megkezdett termékszerkezet-korszerűsítés és a folyamatos műszaki fejlesztés tette lehetővé. Ennek eredményeként a könnyűipari vállalatok és szövetkezetek túlnyomó többségénél sikerült értékesebb termékeket készíteni. így az idén a tavalyinál 2 százalékkal kevesebb tőkés importból származó alapanyagot használtak fel a kivitel bővítése mellett. Különösen a textilipari vállalatok járultak hozzá a sikeres exporthoz, az idén eddig mintegy 100 millió dollár értékű árut szállítottak a fizetési gondokkal küzdő közel-keleti térség helyett főként Angliába, Franciaországba, az NSZK-ba, Finnországba és az USA-ba. A korábbi években az elmaradott műszaki színvonal miatt a selyemipar nem tudta eladásait bővíteni, ám az idén — a műszaki fejlesztés, termeléskorszerűsítés eredményeként — a selyemipar már gyorsan reagált a piac igényeire, és így az év első hat hónapjában 14 százalékkal több divatos kelmét adott el, mint tavaly ilyenkor. A bútoripar ugyancsak műszaki fejlesztésének, a termelés korszerűsítésének köszönheti, hogy bővíthette termékválasztékát. Az elmúlt két-három évben szinte valamennyi bútoripari cégnél jutott több-kevesebb pénz — különböző hitelek és saját források igénybevételével — a termelés korszerűsítésére. Ennek eredményei az idén már megmutatkoznak: a bútoripari vállalatok és szövetkezetek 21 millió dollár értékű bútort adtak el az első félévben, 17 százalékkal többet, mint tavaly ilyenkor. Ezzel ellentétes folyamat bontakozott ki azonban a szocialista exportban, a vállalatok és szövetkezetek túlnyomó többsége az első félévben a tavalyi, csökkenő tendenciájú szállításokhoz képest is tovább mérsékelte eladásait, s összességében 302 millió rubel értékű árut adott el. Ez hat százalékkal kevesebb a tavalyinál. A köny- nyűipari vállalatok többségénél az állami támogatás jelentős csökkenése miatt az idén jelentősen mérséklődött a szocialista export jövedelmezősége, így várhatóan az év második felében az eddiginél is kevesebbet szállítanak. így növekszik a szocialista exportkapacitások kihasználatlansága. A vállalatok és szövetkezetek egy részénél megkezdték annak felmérését, miként tudják berendezéseiket átállítani nyugati piacokon értékesíthető termékek gyártására. Gondot okoz, hogy általában a legtöbb helyen ehhez többlet fejlesztési forrásokra lenne szükség. Ez a pénz ma még nem áll az ágazat rendelkezésére. KÜLÖNÖSEN AGGASZTÓ A HELYZET KALOCSÁN ÉS KÖRNYÉKÉN Betöltetlen pedagógusállások Van, ahol a lakás sem elég csábító Tavasszal 732 pedagógusállást hirdetett meg Bács- Kiskun, közülük több mint háromszáz még betöltetlen. A megyei tanács művelődési osztályán megtudtuk, hogy idegen nyelvet oktató tanárokból, valamint matematika— fizika és magyar—történelem szakosokból különösen nagy a hiány Bács-Kiskun általános iskoláiban. Legaggasztóbb a pedagógushiány Kalocsán és a város vonzáskörzetéhez tartozó falvakban. Jelenleg mintegy félszáz szakemberrel van kevesebb Kalocsa oktatási intézményeiben, mint amennyire szükség lenne. A város általános iskoláiban például, 21 tanári állás betöltetlen még, de nem sokkal jobb a helyzet az óvodákban és a középiskolákban sem. Kalocsa kivételével azonban elmondható, hogy a megye városaiban óvónőből és tanítóból már nemigen van hiány. Sőt Baján és Kecskeméten az elhelyezkedni nem tudó óvoda- pedagógusok az általános iskolákban vállalnak napközis nevelői munkát. A megyei tanács és a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola egyre szorosabb együttműködésének jóvoltából, szeptemberben is indítanak napközis tanári szakot Kecskeméten. E kétéves képzés során megfelelő felkészültséget szerezhetnek az elhelyezkedni nem tudó óvónők. Ugyancsak a szegedi főiskola kihelyezett tagozataként, a következő év februárjában gyógypedagógusok képzésére kívánnak lehetőséget teremteni Baján. Indokolja ezt az is, hogy a Sugovica-parti városban most adják át azt az új általános iskolát, mely speciális szakiskolaként is funkcionál a jövőben. Itt nem kevesebb, mint 23 gyógypedagógusra lesz szükség. Nagy gondban vannak az állami zeneiskolák, különösen a kisebb településeken. A különböző hangszereket és éneket tanító pedagógusokból keveset bocsátanak ki a főiskolák, s azok sem a falvakban igyekeznek elhelyezkedni. A megyei tanács művelődési osztályán azt is megtudtuk, hogy több helyen — Kalocsán, Dunapatajon, Dunaszentbe- nedeken, Dusnokon, Fajszon, Géderlakon — szolgálati lakással várnak különböző szaktanárokat, de a jelek szerint már ez sem csábító különösebben. Évtizedekre visszatekintve is gond a pedagógushiány, és sajnos úgy néz ki, hogy ez a helyzet sokat a jövőben sem változik, holott többezren végeznek minden esztendőben az ország pedagógusképző főiskoláin, egyetemein. A magyarázat közismert: a diploma megszerzése után egyre kevesebben maradnak a pályán. A megdöbbentően alacsony kezdőfizetéseket és egyre dráguló mindennapjainkat tekintve, ez végsősoron érthető... k r „LÁTOGATÁSUNK ELÉRTE CÉLJÁT” Kanadába utazott a magyar küldöttség Grósz Károly sajtókonferenciája Befejezte az Egyesült Államokban tett látogatását és Kanadába utazott tegnap Grósz Károly, az MSZMP KB főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Tíznapos látogatása alatt tárgyalásokat folytatott Ronald Reagan elnökkel, George Bush alelnökkel, az amerikai kormány több tagjával, a szenátus és a képviselőház külügyi bizottságának tagjaival, vezető üzletemberekkel, nagy amerikai bankok vezetőivel. A miniszterelnök Washingtonon kívül látogatást tett Chicagóban,' Sacramentóban, San Franciscóban, Los Angelesben és New Yorkban. Bostonban is tartott rövid megállót, hogy találkozzék Michael Dukakis kormányzóval, a Demokrata Párt elnökjelöltjével. Az amerikai városokban több előadást tartott, találkozott a sajtó, a rádió, a televízió képviselőivel, több televíziós állomásnak adott interjút. New Yorkban találkozott az amerikai magyar emigráció szervezeteinek képviselőivel. A washingtoni látogatás befejezéseként Grósz Károly csütörtökön reggel az arlingtoni katonai temetőben koszorút helyezett el az Ismeretlen katona sírján. A sírnál felsorakozott az amerikai fegyveres erők haderőnemeinek díszalakulata. A washingtoni helyőrség parancsnoka fogadta a temetőnél a magyar kormányfőt, aki köszöntötte a tiszteletére felvont magyar nemzeti zászlót. A katonazenekar eljátszotta a két ország himnuszát, majd Grósz Károly az egyszerű kőtömbnél elhelyezte piros-fehér-zöld szalagos koszorúját. A magyar miniszterelnök megtekintette az emlékmúzeumot is. Az arlingtoni temetőből a küldöttség gépkocsikkal folytatta útját a főváros központjába, ahol a Washington Emlékobeliszk közelében George Shultz külügyminiszter vett búcsút az Egyesült Államok kormánya nevében Grósz Károlytól. Katonai tiszteletadás mellett szállt be a magyar kormányfő az elnöki helikopterbe, amely a Washington mellett levő Andrews légitámaszpontra érkezett, innen pedig Reagan elnök különrepülőgépe vitte tovább az amerikai körút befejező állomására, Niagara Fallsba. Tegnap délután, hazai idő szerint az esti órákban, nemhivatalos látogatásra Torontóba érkezett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. A magyar kormányfő kanadai üzletemberek meghívásának tesz eleget. A magyar vendégek este — hazai idő szerint éjszaka — kanadai üzletemberekkel találkoztak. Ma reggel Grósz Károly felkeresi a torontói egyetem Hungarológiai Intézetét, majd Kanada miniszterelnökével, Brian Mulroneyvel találkozik. Délben a Nemzetközi Kérdések Kanadai Intézete és az Empire Club, a vezető üzletembereket és befolyásos politikusokat egyesítő társadalmi szervezet díszebédjén vesz részt, ahol előadást tart hazánkról. Grósz Károly ma este, közép-európai idő szerint késő éjjel indul haza észak-amerikai körútjáról. (Folytatás a 2. oldalon) Találékony kistermelő Elviselhetetlen a hőség, s ez nem csak az emberi szervezetet viseli meg, hanem a növényekét és állatokét is. A homokterületeken aszály-jeleket lehet megfigyelni: furulyázik a kukorica (levele összesodrásával a víz párolgását akarja csökkenteni a növény), sőt több helyen már el is száradtak az alsó levelek. Kisültek a rétek, legelők, alig van már, ahol zöld füvet találhatnak az állatok. Víz után áhítozik a határ, s ahol öntözésre berendezett a terület, egész nap vizet permeteznek a szórófejek. S ahol nincs öntözőberendezés? Őzi Ferenc szerint ott is van megoldás a vízutánpótlásra. A Kiskőrösi Állami Gazdaság dolgozója 300 négyszögöl bérelt földjén burgonyát és kukoricát termeszt Soltvadkert határában. Cset- tegőjével egy-egy alkalommal 10 hektoliter vizét szállít, s mint felvételünkön látható, öntözi — ha teheti, naponta növényeit. Nem kétséges, a gondoskodás megmutatkozik majd a termés- eredményekben ... (Tóth Sándor felvételei) Kié, ami a közé? Józan logika szerint a közterületek a leggondo- zottabbak, a legrendezettebbek, mert az előírásokon kívül kisebb-nagyobb közösségek is vigyázzák, mint tulajdonukat. Feltételezhetnők, gondosabban ápolják honfitársaink a nyilvános városi, falusi térségeket, mivel úgymond, közösségi társadalomban élünk. Vagyis a mi fontosabb az énnél; tetteinket azok közösségi haszna minősíti. A mindennapi gyakorlat mintha feleselne az elképzelésekkel, a hirdetett elvekkel. Olykor a mindenkié azt jelenti: senkié. Fölveri a gaz, ellepi a piszok, aminek nincs gazdája. Ilyen-olyan ürüggyel évekig megrövidíthető a köz egy-egy utca, tér lezárásával. Százan és százan voltak kénytelenek jókorát kerülni mindennap egyik városunk tanácsházánál, mert festés miatt az egész homlokzati részt lezár(hat)ták, noha csak az épület egy részét újították föl. Esetenként évekre eldesz- káznak járdákat, utcákat, építkezésre hivatkozva. Bezzeg háborogna az illetékes vagy érintett, ha a saját kertjéből szakítanának ki fölöslegesen, túlzott kényelmességből, a kialakult elfogadhatatlan gyakorlatra hivatkozva kisebb-nagyobb területet. Bécs világvárosi főutcáján nem akartam hinni a szememnek. Kiírhatták volna: a földalatti építkező-' se ellenére a forgalom — majdnem — zavartalan! Meg is buktatnák a főpolgármestert meg a tisztelt városi elöljáróságot az érdekeikben sértett kereskedők, idegenforgalmi szervezetek, ha holmi metrócsi- nálás miatt távol tartanák a vásárlókat. Nálunk? Négy év kevés volt a kecskeméti Batthyány utca járdáinak teljes helyreállításához. Honunkban annyival nagyobb helyen terpeszkednek az építő vállalatok, mint amennyivel tovább tart az új ház elkészítése vagy egy régi épület felújítása. Másutt a vállalkozók jó hírén kívül a borsos területfoglalási díjak is arra késztetik a cégeket, az építte- tőket, hogy a lehető legkisebb mértékben akadályozzák a forgalmat. Nálunk — legalábbis egyelőre — hiába állna hivatása magaslatán a tanács, védené a mostaninál szigorúbban a közérdeket, a közterületet a valódi értékviszonyokat kifejező bérleti díjakkal, büntetésekkel, mert igazi versenyhelyzet híján a vállalatok e többletköltséget is áthárítanák valamilyenformában a megrendelőkre. Mégis a tanácsoknak kellene példát mutatni, betartatni az írott és íratlan szabályokat. Saját házuk táján kellene kezdeni a rendcsinálást, megkövetelve, hogy a feladatukat még mindig kereső közterületi felügyelők a helyi államhatalmi szerveket, községi vállalatokat is elmarasztalhassák, ha vétenek a szabályok ellen. így a lakosság tudatában is lassan-lassan helyére kerülhetne a közterület. A közvélemény önmagában megakadályozná, hogy egy-egy lakásfelújítás miatt hetekig-hónapokig törmelékkúpok, törött vécékagylók, fölöslegessé vált holmik rondítsák a városképet. Vajon mit szólna egy-egy ilyen építtető vagy kivitelező, ha lakásába pakolnák az útfelbontás során keletkezett törmeléket vagy a felhasznált kátrányos hordókat? Képtelenségnek tartaná még a gondolatot is. Legalább ennyire abszurd a közterület szeméttárolóvá züllesztése. Ne feledjük: közterületeink állapota társadalmi tudatunk mindenki számára tanulságos bizonyítványa. Következetesebb szigorral látványos eredményeket érhetnök el az oly sürgető rendcsinálásban. Heltai Nándor
