Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-22 / 174. szám
1988. július 22. • PETŐFI NÉPE • 5 T őrnek a törhetetlen szigetelők és a régi beidegződések Mi foglalkoztatja a Démász-pár tál a pszervezet termelési felelősét? A Démász bajai kirendeltségén akad bőségesen tennivaló, ugyanis a városon kívül még öt község: Sükösd, Érsekcsanád, Vaskút, Bátmonostor és Szeremle villamos energiával való ellátását, a vezetékek karbantartását, a nem kevesebb, mint négyszáz transzformátorállomás üzemeltetését, a hibaelhárítást, a díjbeszedést és új fogyasztók bekapcsolását kell elvégezniük. — Éves terv alapján dolgozunk — mondja Fridrich Ferenc, á kirendeltség művezetője —, de nagyon alaposan kell terveznünk, mert az anyagok beszerzése bizony kínkeserves. Hol oszlop, hol vezeték, hol a szigetelő hiányzik, s a raktárkészlet igén kicsi. Szerencsésen megúsztuk a telet, jelentősebb üzemzavar nem volt, s a jó időt kihasználva végeztük a karbantartást. Nem kevesebb, mint 280 kilométer hosszú 120, 35 és 20 kilovoltos légvezetékünk van, amely mostanában igen sok munkát ad. A Pécsi Porcelángyár „törhetetlen” szigetelői, a TT—20-asok rendkívül gyorsan törnek. A Bajáról kiinduló 20 kilovoltos gerincvezetéken 40 kilométer hosszúságban ki kell cserélni oszloponként három szigetelőt. Ez nem kevesebb, mint 10 millió forintba kerül. Ebben az évben csupán 160 oszlop 500 szigetelőjét tudják kicserélni az igen jelentős költségek miatt. A Dé- mász kirendeltsége emellett más munkát is vállalt, a kiskunhalasi MÁV- állomáson a nagyfeszültségű szegedi távvezetéken 70 szigetelőt cseréltek ki mintegy 2 millió forint értékben. Nem könnyű ez a munka, hiszen egy-egy szigetelő cseréje hosszú órákat vesz igénybe. S mégsem ez a legnehezebb dolguk. — Nem a szigetelőcsere, a karbantartás, az energia biztosítása okozza a legnagyobb nehézséget, hanem az áramdíjak behajtása. Az emberek közül még nagyon sokan, nem tudni miért, azt hiszik, hogy a villamos áramot ingyen adják, ugyanis egyszerűen nem fizetik ki az áramszámlát. Ez nekünk gondot okoz, ugyanis ki kell kapcsolni a fogyasztót. S hogy nem túlozta el a művezető ezt a gondot, azt bizonyítja, hogy havonta 35-40 fogyasztónál kell az áramot kikapcsolni, Beszélgetés közben derül ki, hogy Fridrich Ferenc a negyvenhárom tagú pártalapszervezet termelési felelőse, s a kirendeltségen két, húsz kommunistából álló pártcsoport tevékenykedik. Amikor arról kérdezem, vajon érezheto-e náluk a munkahelyen, a pártalapszervezetben az országos párt- értekezlet állásfoglalásának szelleme, tudtak-e előbbre lépni, tenni valamit a pártélet demokratizálásáért, hosszan elgondolkodik, mielőtt válaszolna. — Itt nálunk is, mint az országban mindenütt, a pártértekezletet nagy várakozás előzte meg. Az ott elfogadott dokumentumokból kitűnt, hogy az alapszervezeteknek önállóan kell cselekedniük, meg kell valósítaniuk a helyi és az országos elképzeléseket. Nagyon szeretnénk mi is lépni, elsősorban az anyaghiány kiküszöbölése érdekében, erre ösztönözzük a vezetést. Csakis úgy tudjuk zökkenőmentesen biztosítani a villamosenergia-szolgáltatást, ha a javításhoz, a hibaelhárításhoz minden szükséges anyag rendelkezésünkre áll. Ez, ha akarom, termelési, ha akarom, politikai kérdés. A pártértekezlet döntéseiről beszélgettünk a kommunistákkal, ,s egyöntetű volt az a vélemény, hogy a termelés szervezése legyen a gazdasági Vezetők feladata, de az alapszervezet kísérje figyelemmel az emberek, a vezetők, a beosztottak munkáját, értékelje, hogy megtettek-e mindent a cél elérése érdekében. Ez most a pártalapszervezet legfontosabb tennivalója. A Démásznál dolgozó kommunisták szerencsére nem csak szűkebb munkahelyük gondjaival, problémáival, eredményeivel foglalkoznak csupán; túllátnak a „kerítésen”. — Az természetes, hogy nemcsak a szigetelők törnek, hanem a régi beidegződések is, s a kommunisták olyan taggyűléseket kívánnak, ahol megvitathatják a várospolitikai terveket, sőt, beleszólhatnak nemcsak a vállalat, hanem az ország ügyeibe is. Nálunk két pártcsoport dolgozik, ezek egy-egy munkahelyen szerveződtek. Az emberek itt jól ismerik egymást, általában együtt dolgoznak, s tudják mikor, hol szorít a cipő. A pártcsoport-értekezle- tek nagyon aktívak, jó hangulatúak, s tulajdonképpen sok minden ott dől el. . . Gémes Gábor A bérdifferenciálás nem , hanem eszköz Napjaink egyik jelszava, követelménye: differenciálni a béreket és a kereseteket a végzett munka, a valóságos teljesítmények szerint. Ugyanakkor ez napjaink egyik dilemmája is: differenciálni, de hogyan és miből? Ugyanakkor miféle kapcsolat van a kereseti skála széthúzása és az anyagi ösztönzés között? És egyáltalán: ha pontosan tudnánk, hogy miből, hogyan és mi célból differenciáljunk, akkor még mindig ott a nagy kérdés, vajon elfogadják-e a nivellációhoz szokott munkahelyi közösségek az erőteljesebb bérdifferenciálást? Végül: mit kezdjünk e jelszóval manapság, amikor az elért fogyasztási színvonalat sokszor nem a valóságos kereseti színvonal, hanem sokkal inkább a munkahelyi kereseteken felülikívüli magas és egyre magasabb jövedelemhányad határozza meg. Már csak azért is, mert például 1988-ban a központilag engedélyezett bérnövelés any- nyira alacsony, hogy abból a teljesítmények szerint differenciálni egyszerűen lehetetlenség. Mindennek tudtával és mindennek ellenére máris le kell szögezni, hogy mégsem lehet e kényszerhelyzethez igazodni, éppen a teljesítőképes emberek megbecsülése, a valóságos teljesítmények anyagi elismerése miatt nem. Gyakori tapasztalat ugyanakkor, hogy sokszor összetévesztik az eszközt és a. célt. Egyes vállalati középvezetők úgy próbálnak eleget tenni a célként megfogalmazott differenciálásnak, hogy különbözőképpen emelik ugyan a béreket — persze csak nagyon szűk határok között —, mert csak azt hallják és Foglalkozás Tsz-paraszt Szakmunkás Segédmunkás Banktisztviselő Titkárnő Buszsofőr Körzeti orvos Vezérigazgató Miniszter Kőműves Üzlettulajdonos olvassák, hogy „differenciálni kell”. Hogy az efféle „differenciálás” ösztön- ző-e, hogy akinek a javára differenciálnak, az valóban megérdemli-e a magasabb bért — nos, ezt már nem mindig mérlegelik. Az egész csak a jelszó értelmében történik és viszonylag rövid időre szóló alku tárgya,'mondván: „ma ti kaptok valamivel többet, de tudnotok kell, hogy jövőre a többiek kapnak kicsivel többet”. Vagy: gyakran nem nyúlnak hozzá a laza normákhoz és ennek alapján nem csökkentik az indokolatlanul magas kereseteket, mondván, hogy differenciálni kell, egyenlősíteni nem szabad. A differenciálás mindkét esetben célként fogalmazódott meg. Az efféle differenciálás mögött nincs eltérő teljesítményfedezet, az efféle differenciálás merő formalitás és irritálja a munkahelyi közvéleményt. Kell-e mondani: a differenciálás önmagában nem lehet cél. Nem lehet, mert a differenciálás csak bizonyos körülmények között szolgálhatja a kívánatos célt: az ösztönzés hatékonyságának fokozását. Ami pedig az imént említett munkahelyi — és szélesebb értelemben vett — közvélemény reakcióját illeti —, hogy mennyire félresikeredtek az eddigi differenciálási törekvések —, arra talán a legfrissebb példát a Társadalomtudományi Intézet közvéleménykutatása szolgálja. Háromezer embert kérdeztek meg arról, hogy szerintük a felsorolt 11 különféle foglalkozásúak mennyit keresnek, s véleményük szerint mennyit kellene, hogy keressenek, íme, az eredmény: Ön szerint mennyit • keres? kellene keresnie? különbség 5798 7606 + 730 7001 8708 + 1707 5530 6500 + 970 5563 6484 + 921 4894 5624 + 830 8892 10138 + 1246 13040 12532- 508 20517 16481-4036 25573 20542-5031 13848 11646-2201 16597 11180-5417 A válaszok tehát egyértelmű nivellá- ciós óhajt fejeznek ki, azt a közvéleményt, hogy az alacsonyabb keresetűek keressenek többet, a magasabb ösz- szeggel fizetettek pedig lényegesen kevesebbet. Némi kombinációval az is kideríthető, hogy az emberek érzékenyebbek a magasabb jövedelmekre, mint az alacsonyabbakra — érdekes megfigyelni, hogy az utóbbiakat lényegesen szerényebb mértékben emelnék, mint amennyivel csökkentenék az előbbieket — s ebből az a következtetés is levonható, hogy a szegénység inkább tolerálható társadalmi probléma — a közvélemény által —, mint a gazdagság. A közvélemény értékítélete tehát sommás és egyértelműen nivellációpárti; mindig is az volt, s ez a tény a gyakorlati differenciálással kapcsolatos politikai döntések esetében mindig is szempont volt. Bevallottan sohasem, de valójában igenis. Mindig voltak olyan befolyásos vezetők, akik — a közvélemény tűrőképességének véges határaira hivatkozva — elvileg nem, gyakorlatilag viszont igenis megakadályozták az érdemleges keresetdifferen- ciálást. Hangsúlyozandó, hogy ha az értelmes, a valóságos teljesítményeket valóban elismerő anyagi ösztönzési rendszerek nálunk rendre megbuknak, az nem kizárólag politikai döntés és ideológiai motiváció kérdése és eredménye. Sokkal inkább visszavezethető arra a szomorú tényre, hogy a gazdálkodási környezet egyszerűen nem kedvez a racionális — a differenciálás elveit is gyakorlattá változtató — anyagi ösztönzésnek. Mert sajnos a mai napig is lényegében eldöntetlen •— s valójában e kérdésre kellene választ adni —, hogy a magát nyereségesnek feltüntető vállalat valóban nyereséges-e, vagy a — béremelés fedezetére is szolgáló — nyeresége inkább csak az állami támogatásnak vagy a mértéktelen áremelésnek köszönhető. Vértes Csaba Befejezett kokszolóblokk A Dunai Vasmű 111-as számú kokszolóblokkja felépült, teljes kapacitással üzemel a 9,5 milliárd forintos nagyberuházás. (MTI-fotó) Újabb reformok előtt Abalkin akadémikus a szovjet gazdaságról A vállalatok önálló gazdasági elszámolásán és önfinanszírozásán alapuló új gazdálkodási rendszer legkorábban a 90-es évek elejétől kezd majd észrevehető eredményeket adni — ez a véleménye Leonyid AJbalkin akadémikusnak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Közgazdasági Intézete igazgatójának. A gazdasági hatékonyság lényeges javulására csak az egységes új rendszerre való átállás után lehet számítani. Ehhez az önálló gazdasági elszámolás és az önfinanszírozás mellett árreformra, a pénzügyi és a hitelrendszer átalakítására, valamint a termelőeszközök nagykereskedelmi rendszerének bevezetésére is szükség van. Az új rendszer bevezetése útjában álló.egyik akadály, hogy a vállalatoknak a „felülről” meghatározott termelési tervek kötelező jellegűek, és gyakran az állami megrendelések kitöltik az egész termelési programot. A vállalatok kezdeményezésére és vállalkozó szellemének érvényesítésére tehát nem mindig vannak meg a szükséges feltételek. A közgazdászok nagy reményeket fűznek a most kidolgozás alatt álló, „az állami megrendeléseket szabályozó rendelkezéshez”, amelyben rögzíteni fogják, milyen jogai is vannak a vállalatnak, mekkora lehet a rendelések maximális terjedelme, és milyen okok esetén utasíthat vissza a kollektíva állami megrendelést. A gazdasági fejlődés során felmerülő másik nehézség a gazdálkodó szervezeteknek cselekvési szabadságot garantáló új vállalati törvény és a minisztériumok jelenleg még meglévő jogköre között fennálló ellentmondás. Ezt a minisztériumok jogkörét szabályozni hivatott, most készülő rendelkezés oldhatja majd fel. Az új gazdálkodási rendszer teljes mértékű bevezetéséhez mintegy három esztendőre van szükség — tartja Abalkin. (APN—MTI-Press) Arany a természetben Az arany mindenütt itt van körülöttünk a Földön, a kőzetekben, sőt a vízben is, csak igen kis mennyiségben. így például a földkérget a legnagyobb tömegben felépítő gránit tonnája átlagban 0,5 gramm aranyat rejt magában, 1 köbméter tengervízben pedig mintegy 0,01 milligramm arany mutatható ki. Az ilyen finom eloszlásban található arany kinyerése nem gazdaságos. Az arany a' koncentrálódásra hajlamos, úgynevezett „vasbarát” fémek közé tartozik, s felhalmozódó tulajdonsága elektronszerkezetéből következik. Az arany igen sok elektronnal rendelkező atomja nehezen ionizálható, ezért a természetben többnyire termésállapotban, azaz színfémként jelentkezik. Ez teszi érthetővé, hogy az arany a meteorvasban és a nagy vastartalmú, magmából megszilárdult kőzetekben halmozódik fel. A meteorvasak átlagban tonnánként 4 gramm aranyat tartalmaznak, szemben a 3 milligrammos magmáskőzet-átlaggal. Az arany legnagyobb koncentrációi világviszonylatban az andezitnek nevezett vulkáni kőzetekben találhatók, mégpedig az eredeti vulkánoknak mintegy 1000 méterre a felszín alatt lévő zónájában. Mivel az 1000 méter vastag kőzetanyag a mindig pusztító erőknek néhány évmilliós harapnivalót jelent csupán, a geológiailag fiatal, néhány millió éves vulkáni működés alapján ezt az aranytípust „fiatal” aranynak nevezzük. Felszíni mállás során szinte érintetlenül visszamarad az arany, és a kőzetek legellenállóbb ásványaival együtt az úgynevezett toriatokban felhalmozódik. Az aranyásók többnyire ezeket a laza, egyszerű eszközökkel szétbontható mállási maradékokat kutatták át, s igen tiszta aranypikkelyeket találtak. Szerencsés esetben a toriatok alján többkilós aranyhömpölyök is előbukkantak. Az arany biológiai szerepe jelentéktelen. Annál nagyobb jelentősége van az emberiség történelmében. Az aranynak a társadalomban levő különleges szerepe visszahat természeti eloszlására is. Az emberiség által eddig felhalmozott arany mennyisége azonban a Föld egész aranykészletének csupán mintegy ezred százaléka. ¥ ¥ ¥ * ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ * * * ¥ * * * ¥ * ¥ ¥ * ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ * Tekintse meg az Alföldi Tüzép Vállalat ¥ ¥ * ¥ * ¥ ¥ ¥ * ¥ ¥ * ¥ ¥ ¥ * ¥ ¥ * * ¥ ¥ * ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ KIÁLLÍTÁSÁT a Szegedi Ipari Vásáron (Vasútforgalmi Technikum udvarán), ahol bemutatásra kerülnek korszerű építőanyagok: — MD KFT és NDK belsőtéri ajtók, — szigetelő- és burkolótéglák, • — faházak, — Stylfa-gt belsőtéri burkolok; — belsőtéri ajtók, — ipari szerelvények. A Szegedi Ipari Vásár alkalmából az Alföldi Tüzép Vállalat Bács, Békés, Csongrád megyei telepein, a kecskeméti Fészek Áruházban yalamennyi nyílászáró és padlóburkoló lap 15 százalék szezonárengedménnyel, cserépkályhacsempék 15 százalék engedménnyel, a hódfarkú Bramac cserép 18,— Ft helyett 16,— Ft-ért + ÁFA, díjmentes házhoz szállítással vásárolható meg. Az Alföldi Tüzép Vállalat várja kedves látogatóit, vásárlóit. 1868 ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥
