Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 16. KGST: gát vagy ösztönző? „A KGST nem előmozdítója, hanem komoly hátráltatója lesz az egyes szocialista országokban megindult és elkerülhetetlen átalakítási folyamatoknak, ha rövid időn belül nem következik be radikális változás az együttműködés mechanizmusában, és nem érvényesülnek kellő súllyal az áru- és pénzviszonyok” — így fogalmazott a KGST 44. ülésszakán a magyar küldöttség vezetője, és következetesen ezt az álláspontot képviselte a magyar küldöttség a múlt héten Prágában. Magyarország nem először adott hangot a KGST működését illető komoly aggályoknak, de talán most először kapott ilyen mértékű, egységes támogatást a magyar álláspont. A KGST-ben kialakított együttműködést valamennyi tagország képviselői bírálták. Egyesek élesebben, mások kevésbé élesen tették ezt, de abban egységesek voltak, hogy a jelenlegi helyzet már egyetlen tagország érdekeinek sem felel meg maradéktalanul. Még Románia is ezt mondta, igaz, más összefüggésben, mint a többiek. Románia elfogadta a tanácskozás határozatait, de nem csatlakozott azokhoz a kezdeményezésekhez, amelyek a KGST közös piacához szükséges előfeltételek megteremtését szolgálják. Csak 4 százalékkal nőtt az árucsere Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő egyenesen azt mondta, hogy a Szovjetunióban már nyugtalansággal figyelik a KGST jelenlegi gyakorlatában kialakult negatív folyamatokat. Ezek között említette, hogy 1985 óta mindössze 4 százalékkal nőtt a tiz ország közötti árucsere, a 2000-ig kidolgozott komplex program még csak elenyésző hatást fejt ki a termelőbázisok fejlesztésére, a munkamegosztás jelenlegi extenzív modellje pedig már kimerítette lehetőségeit. A megújulást sürgető szovjet álláspont részletezésekor azt mondta, hogy a Szovjetunióban megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szocialista országokkal fenntartott gazdasági együttműködésre, hiszen ezeknek az országoknak a részesedése meghaladja az 50 százalékot a szovjet külkereskedelemben. A tagországok elfogadták a nemzetközi szocialista munkamegosztás 1991-től 2005-ig kidolgozott kollektív koncepcióját. A tanácskozás e fő okmányának a vitájában többen sürgették, hogy a koncepciót ne tekintsék megváltoztathatatlan dogmagyűjteménynek, hanem az abban foglaltakat a pillanatnyi helyzetnek megfelelően — menet közben — módosíthassák, és így egyeztessék a népgazdasági terveket. A kollektív koncepcióval összhangban külön programokat hagytak jóvá a nem európai KGST-országokkal kialakított együttműködés javítására. Ezzel kapcsolatban a szovjet küldöttség vezetője fejtette ki: ma már arra van szükség, hogy a nem kellően egyeztetett és távolról sem hatékony segélyfolyósítások helyett Vietnam, Kuba és Mongólia jobban kapcsolódjék be az együttműködésbe, a szocialista országok segítség- nyújtása legyen hatékonyabb, s így nagyobb lendülettel igyekezzenek kiegyenlíteni e három ország és a többi tagország gazdasági fejlettsége közötti különbséget. A programok továbbra is kedvezményezett feltételeket biztosítanak e három országnak, de fokozottabban építenek a vietnami, kubai és mongol erőforrásokra. A tagországok Románia kivételével — elhatározták, lépéseket tesznek a KGST-n belüli valutaátválthatóság és a KGST közös piacának megteremtéséhez szükséges feltételek kialakítására. A szovjet álláspont szerint az egyesített piac ugyan nem a közeli jövő feladata, de nem is maradhat csupán divatos jelszó, hanem az integrációs folyamat fejlesztésének fő irány kell legyen. E kérdésben talán a lengyel álláspont a legradikálisabb. Messner kormányfő szerint ezt a piacot már az ezredfordulóra létre kell hozni. Rizskov is úgy vélekedett, hogy az áru- és pénzviszonyok nem kellő érvényesülése már kedvezőtlenül hat a gazdasági fejlődésre, nehezíti a hatékonyság növelését. Szocialista közös piac A magyar küldöttség vezetője szerint e kérdésben is sokkal nagyobb az egyetértés a tagországok között, mint néhány hónappal ezelőtt. Erőteljesebb az a felismerés, hogy ma már nem tökéletesítésre vagy javítgatásokra van szükség, hanem alapvetően meg keli változtatni az együttműködés néhány fontos elemét. A túlnyomó többség már nemcsak szavakban fogadja el ezt, hanem meggyőződéssel vallja, hogy szükség van a szocialista közös piac megteremtésére. Létrehozásának módszereit illetően azonban sokszínűek az elképzelések. Ez nagyrészt abból következik, hogy a KGST-ben tömörült tíz ország igen eltérő gazdasági fejlettségi szinten áll, eltérő a készségük és eltérnek lehetőségeik is a piac megteremtésére, és amivel ez jár, az ár- és valutarendszer átalakítására. A cselekvés kényszere talán mégis nyújt némi garanciát az előrelépésre. A magyar értékelés szerint „a mostani ülésszak átlendítette a KGST-t azon a kritikus ponton, amikor még erről az útról le lehetett térni; visszafelé menni vagy megállni már nem lehet”. Egyre inkább kirajzolódik az — a magyar fél által már többször felvetett — lehetőség, hogy azok az országok, amelyek képesek és készek gyorsabban haladni az együttműködés reformjában, ezt tegyék meg. Ennek azonban nem szabad rontania az együttműködést azokkal a tagországokkal, amelyek szubjektív, de inkább objektív okok miatt még nem tudnak ilyen ütemben lépni. Erre vonatkozott Vjacseszlav Szicsovnak, a KGST titkárának az a kijelentése, hogy Prágában nem következett be szakadás a tagországok együttműködésélfen. Rizskov kormányfő pedig külön szólt arról, hogy szovjet megítélés szerint idővel Románia is csatlakozik majd a közös piac megteremtését célzó erőfeszítésekhez. Prágában zölt utat kaptak az együttműködés fejlesztését célzó kísérletek, egyebek között a vállalatközi együttműködés területén a nemzeti valuták részleges átválthatóságának megteremtését célzó kétoldalú programok. Ilyen megállapodás jött már létre a Szovjetunió és Bulgária, illetve Csehszlovákia között. A rubel és a leva, a rubel és a cseh korona részleges átválthatóságának megteremtése lehetővé teszi, hogy az exportőr országok akár az importőr ország nemzeti valutájában is megkaphassák termékeik ellenértékét. A rendszer kiszélesítését célzó munkálatokba már a KGST hét tagországának vállalatai kapcsolódtak be kísérleti jelleggel. Érvényesüljenek az előnyök A 44. ülésszak résztvevői szerint az EGK-val megteremtett hivatalos viszony csak az első lépés a két gazdasági tömörülés együttműködésének fejlesztésében. Egyedül a román kormányfő nehezményezte, hogy a tanács bizonyos szerveinek munkájában „túlságosan nagy hangsúlyt" kaptak a külországokkal fenntartott kapcsolatok kérdései. Magyar megítélés szerint egyértelművé vált, hogy a jelenlegi formák nem biztosítják a KGST-n belül a többoldalú együttműködés előnyeinek érvényesítését, de csak az e felismerésből születő döntések gyakorláti megvalósítása eredményezheti, hogy a KGST ne akadályozója, hanem ösztönzője legyen a jövőben a tagországok gazdasági fejlődésének. Keller Tivadar A villamos ostor Csehszlovákiában a Zemplínska Teplica-i mezőgazdasági vállalat vezetősége céltudatosan támogatja az újítók, feltalálók kezdeményezéseit, amelyek hozzájárulnak a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlődéséhez. A mezőgazdászok igyekezete visszhangra talált a kassai állatorvosi főiskola tudományos munkatársai körében, akik számára a vállalat több termelési egysége kísérleti munkahellyé vált. A kutatók itt ellenőrzik tudományos ismereteiket, s alkalmaznak új módszereket a szarvasmarha- és sertéstenyésztésben. A közös munka eredménye a többi között a villamos ostor is. Ennek a „fájdalommentes ostornak” az ötlete a vállalat fejlesztői agyában született meg, megvalósításában részt vettek az Állatorvosi Főiskola szakemberei is. A villamos ostort állatok terelésére használják az istállókban, fejőtermekben és szállításuknál. A kis műszer — ha az állathoz érintik — villamos impulzusokat bocsát ki az állat bőrébe. Az áramforrás két közönséges elem, mely 60 ezer impulzusra elegendő. Nem titok, hogy a hagyományos ostor növeli az állatokban az ideg- feszültséget, csökkenti a súlygyarapodást, tehát nem használ az egészségüknek. Az új műszemek ilyen káros hatásai nincsenek. (Orbis) • A villamos ostor munka közben. MERRE ÚSZIK A HAJÓ? A MAHAJOSZ vállalja a hegymenetet A Magyar Ha- jófuvarozó Szövetkezet az ország egyetlen olyan negyven éve alakult társulása, amelyet a Dunán élő hajósok hoztak létre, s amely azóta is állja az idő, a gazdasági nehézségek próbáját. A pártalapszerve- zet titkárát, Mandl Antalt — annak ellenére, hogy a bajai üzemfenntartási műhely nem nagy — nem könnyű megtalálni, mert olyan, mint a higany. A műhelyben tűnik fel, aztán a Sólya téren látták, közben kiderül, hogy éppen az irodából telefonál. Sok a dolga, ugyanis hat vontató, tizenöt uszály, három kotró és négy úszórakodó karbantartása, sőt egy új építése, no meg a tizenhéttagú pártalapszervezet irányítása reá hárul. — Huszonhat éve dolgozom a MA- HAJOSZ-nál, s tizenhat éve vagyok az alapszervezet titkára — kezdte, miközben a hajósok szokása szerint, görbeszárú pipáját tömögette. — A mi munkánk a négy évtized alatt alig változott, feladatunk a dunai kavics kotrása és szállítása. Évente átlagosan mintegy 940 ezer köbméter kavicsot értékesítünk, ami az idei áron számítva 94 milliós termelési értéket jelent. Ebből a pénzből kell eltartani a szövetkezet 256 dolgozóját, üzemeltetni a berendezéseket, s természetesen gondolni kell a jövőre is, fel kell újítani a vontatókat, az uszályokat, a kotrókat, a rakodókat. Most éppen egy új rakodógép építésén dolgozunk, ott áll a vízen, 20 millió forintba kerül. Az ehhez szükséges pénzt nem egy évi nyereségből kupor- gattuk össze. Annak ellenére, hogy igen jelentős az éves nyereségük, — általában a termelési érték 15—20 százaléka —, nem képesek elérni más szövetkezetek átlagbérét. A 92 600 forintos átlagkereset, tekintve az igénybevételt, egyáltalán nem tükrözi a vízen, a sólyatéren, nehéz körülmények között végzett munkát. — A vontatóhajósok 10-11, az uszá- lyosok 7-8, a műhelyben dolgozók 4-7 ezer forintot keresnek, de hozzáteszem: sem télen, sem nyáron nincs tető a fejük felett. Magunkra vagyunk utalva, amire a legjellemzőbb, hogy a javítást, az új hajó készítésének nagyobb munkáit — mert képtelenek vagyunk olyan és akkora berendezéseket megvásárolni, amekkorák ehhez kellenének, — külső erőkkel, főként gmk-kal tudjuk elvégeztetni. Akadnak más gondjaink is. Hosszú évek óta csak kínkeservesen tudjuk az utánpótlást, matrózt, uszá- lyost, hajóvezetőt kiképezni. Évente saját költségünkön iskolázunk be átlag 6 • Sólvatéren pihen a javításra váró uszály. • Mandl Antal műhelyvezető szakmai megbeszélést tart munkatársaival. hajóvezetőt, s küldünk hajózási szak- középiskolába 3-4 fiatalembert, akik közül nem sokan ragadnak itt. . . Vajon miért nem vonzó a hajósélet, hiszen a fiatal fiúk közül soknak vágya a hajózás? Megtudom: a romantika nyomban elszáll, amikor kiderül, hogy az érettségizett matróz, akiből később hajóvezető, gépész, kormányos lehetne, mindössze 4-5 ezer forintot keres, amiért szombaton és vasárnap, sőt, még éjszaka is kell dolgozni. — Ha technikával bírnánk, megoldható lenne a heti váltás, azaz az ötnapos munkahét. A technikánk olyan, amilyen, a legnagyobb baj, hogy a közelben már nincs megfelelő kavics, ezért felfelé, hegymenetben kell hajózni, hogy jó minőségű sódert tudjunk értékesíteni. Ez pedig növeli a napi fordulóidőt. Vontatóink 150-300 lóerősek, ezek ma már túl lassúak, növelni kellene a gépek teljesítményét, de ezt pénzzel aligha bírjuk. A jelenlegi hajóparkkal öt-hét évig tudunk még dolgozni, de utána már nem álljuk a ver-' senyt. Ebből az következik, hogy mindenképpen lépnünk kell két dologban: növelni kell a fiatalok létszámát és a vontatók lóerejét. Vajon megoldható-e ez a MAHA- JOSZ-nál? Igen, megvannak a reális lehetőségek. A szövetkezetben dolgozók 96 százaléka tag, nagyon elenyésző az alkalmazottak száma, s jó gazdaszellem uralkodik. Ez az országos pártértekezlet után még jobban megerősödött, nagyobb lett a vitatkozási, politi- zálási kedv, növekedett a szövetkezeti demokrácia, a beleszólás, a tájékozódás joga. — A pártalapszervezet a szövetkezet életében fontos szerepet tölt be — állította a titkár —, ugyanis minden gazdasági döntés, határozat meghozatala előtt, megvitatjuk a stratégiai célt, s ilyen módon ajánljuk a szövetkezet vezetőségének, s emellett segítjük a végrehajtást. A pártalapszervezetben viszonylag sok a fiatal műszaki, ami már azt mutatja, a kezdeti lépéseket megtettük. A cél elérése érdekében ha ez olykor nehéz is, vállaltuk a „hegymenetet”, végrehajtjuk a műszaki fejlesztést, ami remélhetőleg javít a szövetkezet létszámhelyzetén is . .. Gémes Gábor osszul kezdődött a nap. Postabontáskor csupa panaszos és fenyegetődző levél. Felszólítások. Kötbér-ijesztgetések. Hogy ellenkező esetben peres útra terelik ... És felbontják a szerződést, ha továbbra is ilyen vontatottan kapják az árut... És ha ez még egyszer előfordul, a Kamara elé viszik az ügyet ... Az igazgató elkeseredetten emelte fel a telefonkagylót. — Marika, küldje be hozzám azonnal a főmérnök kartársat! — Sajnálom, nem tehetem. Házon kívül tartózkodik. — Házon kívül?! Most, amikor ég a ház?! Hol a pokolban csúszkál? — Nem császkál, tanulmányi szabadságot vett ki mára. Holnap lesz ugyanis a fellépése a televízióban. Az egyik vetélkedő műsorban versenyez. Felkészülten akar kamerák elé állni. Elsimultak a redök az igazgató homlokán. — így már egészen más. Jó reklámot jelent a vállalatnak, ha jól szerepel, mert ott mindig megkérdezik a munkahelyet... Akkor kapcsolja, Marika, Kempelendit. — Ez most aligha jön össze — mondta a titkárnő —, a főkönyvelő kartárs pillanatnyilag a Játék és muzsika tíz percben műsorban versenyez, nyugdíjasnak álcázva, a Táncsics könyvesboltban. Érdemes bekapcsolni á Kossuthot, az egész üzem őt hallgatja. — És hogy megy neki? — érdeklődött izgatottan a főnök. — Is-is. Bachnál beletalált, de Monteverdi ma valahogy nem fekszik neki... Hopp! A harmadik helyes válasz is megvan! Még a jegyzékszámot is tudta! Azt a Koffert vagy mit. Majd elsírta magát örömében az igazgató. — Istenem, tudta a jegyzékszámot is! Az egész bőripar megpukkad az irigységtől, hogy nekünk milyen muzikális főkönyvelőnk van!. .. Mondja, Marika, Janek Ferit elő tudná keríteni? — A szállítási osztály vezetőjét? Bocsánat, de ma délelőtt nem volna helyes háborgatni őt. Lent van hajnal óta az üzemi étkezde konyhájában. Túrógombócot csinál. Benevezett az amatőr szakácsok játékos idegenforgalmi vetélkedőjére. A túrógombóc feltalálásának kétszázadig évfordulójára hirdette meg a szakszervezet, az utazási iroda és a turócszentmártoni tanács. Technológusok, művezetők és időelemzök segítenek neki, hogy tíz percen belül készítsen el harminc gombócot, mert az világrekord lenne. Szabadtűzön. Vasárnap lesz a döntő. A Vérmezőn. — Ez igen! Ezt nevezem! Összefog az egész kollektíva! Mindnyájan egyért! Én is kimegyek vasárnap. Ott a helyem. A Vérmezőn. Kösz, Marika, hogy figyelmeztetett. Súlyos hiba lett volna a formábahozás csúcsidejében megzavarni a felkészülését. Helyére tette a hallgatót. Elégedetten dőlt hátra a székében. Igen, ha adódnak is kisebb zűrök, kellemetlenségek, de azért ez nem egy akármilyen üzem! Van itt tehetség! Kulturális érdeklődés! Versenyszellem! Vállalkozókedv! Bajtársi összefogás! Felcsörgött a telefon. — Az igazgató kartárs kisfia, Pétiké van a városi vonalban — közölte Marika. Az igazgató benyomta a piros gombot, vékony gyerekhang jelentkezett: — Apu, Csabi van itt a szomszédból, kapott egy kiskutyát, Bendegúz a neve, aranyos, lemehetnék velük sétálni? — Jó — mondta az igazgató, mert emelkedett hangulatban volt, de rögtön észbe is kapott. — Illetve várjunk csak! A leckével hogyan állsz délutánra? A külön-angolból? — Még nincs egészen kész, de... — Semmi de! Hányszor mondjam, hogy első a munka, csak aztán jöhet a játék! Nézze meg az ember! (kürti) Játszani is engedd!
