Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-15 / 168. szám
vi fr\/A f A TI A C Előrejelzés az ország területére ma estig: Nyugat felől I I tovább növekszik a felhőzet. Eleinte csak a Dunántúlon, később országszerte várható eső, záporesö, zivatar. Az élénk déli szél egyre többfelé északnyugatira fordul és megerősödik a zivataros területeken átmenetileg viharossá fokozódik. A legmagasabb nappali hőmérséklet északnyugaton 19, délkeleten 25 fok körül alakul. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 168. szám Ára: 1,80 Ft 1988. július 15., péntek Párt- és kormány- küldöttség utazott Varsóba Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Miniszter- tanács elnöke vezetésével tegnap párt- és kormányküldöttség utazott Varsóba, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén. A küldöttség tagja Szűrös Mátyás, a KB titkára, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, a KB tagjai. «? A küldöttséggel utazott Szokai Imre, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője; Őszi István külügyminiszter-helyettes Varsóban csatlakozik a kísérethez. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, a KB tagjai, Kővári Péter külügyminiszter-helyettes, Pacsck József altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes. Jelen volt Tade- usz Czechowicz, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács üléséről a kormány szóvivője az alábbi tájákoztatást adta: A Minisztertanács elfogadta új ügyrendjét. A kormány rendeletet alkotott az államminiszter feladatáról és hatásköréről. A Minisztertanács meghatározta a vezető tanácsi tisztségviselők munkaviszonyával összefüggő kérdéseket. A kormány a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt álló országos hatáskörű költségvetési szervként létrehozta az Országos Kereskedelmi és Piacfelügyelőséget, az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség jogutódjaként. A Minisztertanács jóváhagyta a Tervgazdasági Bizottság döntését a gyermekintézmények térítésdíj-rendszerének korszerűsítéséről és a vállalati támogatások leépítésének programjáról. lll'W FORDULÓPONT ELŐTT A VILÁG Gorbacsov lengyel értelmiségiekkel találkozott A tervezettnél másfél órával hosszabbra nyúlt, s a szovjet—lengyel kapcsolatok történetében eddig egyedülálló eseménnyel kezdődőt! Mihail Gorbacsov tegnapi programja: az SZKP KB főtitkára a varsói királyi várban a lengyel értelmiség képviselőivel találkozott. A lengyel államiságot jelképező, a hitleri fasiszták által a II. világháborúban porig rombolt, majd közadakozásból alig néhány évvel ezelőtt újjáépített varsói királyi várban Mihail Gorbacsov találkozója a lengyel értelmiséggel a főtitkár rövid beszédével kezdődött. Az SZKP KB főtitkára felhívta a figyelmet arra, hogy az atomhalál veszélyétől fenyegetett, ökológiai, élelmezési, túlnépesedési problémákkal küszködő korunkban a politikai vezetőknek feltétlenül oda kell figyelniök a tudományokat és a művészeteket képviselők véleményére, mert enélkül hibás döntéseket hoznak, a politikai hibákért pedig nagyon drágán kell fizetni. A látogatás első három napja alatt szerzett benyomásokat összegezve Mihail Gorbacsov leszögezte: — Lengyelország keresi, és számomra úgy tűnik, meg is találja a választ a hogyan tovább kérdésére. — A továbbiakban a Szovjetunióban folyó átalakítási politikáról szólt, amelynek legfőbb célja az ország egész életének megújításával a szocialista társadalom humánusab- bá tétele. A Mihail Gorbacsov beszédét követő lengyel felszólalások egyik alapgondolata az volt, hogy a szocializmus, az egész világ fordulóponthoz érkezett, ahonnan csak bátor, egészen újszerű megoldásokkal folytatódhat az emberiség fejlődése. Az elhangzott rövid beszédek többségében megfogalmazódott az a nagy felelősség, amely az emberiség sorsának jövőbeni alakulásában a szocialista országokra, mindenekelőtt a Szovjetunióra hárul. Többen kiemelték ebben a szovjet-, unióbeli új gondolkodás, a peresztrojka és a glasznoszty meghatározó szerepét. A két ország kapcsolataiban megnyilvánult nyíltságot, a történelmi fehér foltok felszámolására irányuló törekvéseket méltatok egyaránt sürgették a lengyel— orosz, illetve a lengyel—szovjet történelem részletes feltárását, a problémák őszinte megfogalmazását, mert — mondották — ez lehet csak az igazán nyílt baráti kapcsolatok alapja. A találkozó után a LEMP KB székházában Wojciech Jaruzelski és Mihail Gorbacsov vezetésével plenáris tárgyalások kezdődtek. BEFEJEZTE TANÁCSKOZÁSÁT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Állásfoglalás a radikálisabb gazdasági változások mellett Julius 13—14-én ülést tarott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A testület megtárgyalta a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól szóló jelentést, s elfogadta az 1989. évi fejlődés fő irányaira tett javaslatot. Megvitatta a gyülekezési és egyesülési jog szabályozásának fő elveit, elfogadta a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság káderhatásköri listáját és döntött személyi kérdésekben. Tegnap délelőtt folytatódott a Központi Bizottság vitája az idei gazdasági helyzetről és a szükséges fordulatot célzó fejlesztési változatokról. Judik István kiemelte, hogy ez a vita tartalmában és szellemében megfelel az országos értekezlet állásfoglalásának: a párt a gazdasági stratégia fő irányainak kialakításán dolgozik. Romány Pál azt hangsúlyozta, hogy a pártértekezlet által megválasztott új Központi Bizottság nagy fontosságú döntések előtt áll. Boros László javasolta az előterjesztés néhány részletének további pontosítását, s ezen belül a műszaki fejlesztéssel foglalkozó rész kibővítését. A vitában többen szóltak a mai gazdasági helyzet néhány vonásáról. Orbán István kedvezőnek tartotta, hogy bővültek a gazdaság működésének keretei, s kedvezőtlennek ítélte, hogy terjed — szavai szerint — „a tengődő magyar vállalatok köre”. Boros László bírálta a szabályozók gyakori változtatását, a bürokratizmus megnyilvánulásait, a döntések és a tettek halogatását. A Központi Bizottság elé teijesztett változatok közül Boros László az „A” variációt támogatta, hozzátéve, hogy megfelelő garanciákat kell teremteni a visszarendeződés megakadályozására, a társadalmi feszültségek humánus kezelésére, az új programok megvalósítására. Judik István úgy vélte, hogy a mai információk alapján még egyik változat mellett sem lehet egyértelműen kiállni. Romány Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy a szükségesnek ítélt fordulat értelmezésénél tegyék világossá, mitől akar elfordulni és milyen irányba kíván fordulni á gazdaság, milyen célokat vállal továbbra is, és miben akar változtatni az eddigi gyakorlaton. Orbán István úgy vélte, hogy bármely változatot is csak az egyének és a vállalatok érdekeltségére építve lehet kidolgozni és megvalósítani. Feltétel: a lakosság bizalma Csehák Judit az 1984-ben elfogadott szociálpolitikai koncepció most folyó reformjáról szólt, amelynek célja, hogy a követelményeket hozzáigazítsák a mai feladatokhoz és lehetőségekhez, valamint az egyéb területeken zajló változásokhoz. Hangsúlyozta, hogy az új elképzeléseket a lehető legrövidebb idő alatt kívánják összefüggő koncepcióvá fejleszteni, szembenézve új, regionális problémákkal, demográfiai gondokkal, a munkanélküliség okozta feszültségekkel vagy a kábítószerfogyasztás veszélyeivel. Ezeket nem lehet régi módon és formákban megoldani, hanem hozzáértő irányításra, társadalmi szolidaritásra, egyéni és családi felelősség- vállalásra, több szakemberre, széles körű társadalmi nyilvánosságra és az ország anyagi lehetőségeihez mérten több pénzre van szükség. Aláhúzta, hogy a Központi Bizottság vitájában többször is szóba került „szociális véNémeth Miklós összefoglalója Csak a beavatott társadalom képes kitörni A Központi Bizottság titkára elöljáróban megköszönte a felelős, a további munkát orientáló vitát, amelyet egyrészt az előterjesztett változatok kritikus pontjainak, veszélyeinek megvilágítása, másrészt a változatok pontosabb kidolgozásának, jobb megalapozásának határozott igénye jellemzett. A vita megfelelt az országos pártértekezlet szellemének, megerősítette, hogy a jövőben mindenképpen alternatív terveket, elképzeléseket kell készíteni. Rugalmas gondolkodásmódra van szükség, határozottan és gyorsan, késlekedés nélkül kell cselekedni, s ez újfajta tervezést, más gazdasági eszköztár működtetését igényli. Az elmozdulás lehetőségeit ésszerű kockázatot vállalva kell keresni, figyelembe véve az elhatározott intézkedések társadalom- politikai, valamint réteghatásainak mélyebb, konkrétabb elemzését. A helyzetünket elemző hozzászólások az 1988-as esztendőt két szempontból is igen nagy jelentőségűnek tartották. Részint azért, mert, ha igaz az, hogy a gazdaság erőforrásai, tartalékai kimerültek, akkor egy nem teljesített 1988-as terv zuhanásszerű leszakadáshoz vezetne, amelynek megakadályozásához politikai érdekünk is fűződik. Másrészt azért is fontos az 1988-as esztendő, mert az utóbbi három évben fejlődésünk nem vágott egybe terveinkkel, a szavakat most már tetteknek kell felváltaniuk. A kételyeket feltáró őszintébb szó, a nyíltság nem ébreszt bizalmatlanságot az emberekben. Csak egy beavatott, a feladatokat értő, azokkal azonosuló társadalom tud kitörni a mai helyzetből. És ez a helyzet — mondotta —nagyon kritikus, új értékrendünk valamennyi elemét még mi magunk sem tudjuk egészen pontosan meghatározni. Az azonban bizonyos, hogy 30—40 esztendő felhalmozódott nehézségein nem tudunk egyszerűen átlépni, gondjainkat nagyon rövid idő alatt nem tudjuk megoldani. Ezt nem szabad elhallgatnunk, mint ahogy azt sem, hogy bármilyen irányba mozduljunk is, nemcsak nyertesek, de vesztesek is lesznek. Csak előnyökkel járó megoldás nincs, ám az érdekeket nyílt vitában kell ütköztetni, lehetőséget adva a kitörésre egyénnek, vállalatnak egyaránt. Volt, aki aggódott: ha belátható időn belül nem tudjuk a világgazdasághoz jobban igazodó struktúra-politikát, a rugalmas gazdaság alapjait megteremteni, akkor belátható időn belül beszűkülnek a szociális, társadalmi szükségletek kielégítésére fordítható forrásaink. Bár Németh Miklós maga is elismerte, hogy az átlagszámok az életszínvonalról nem sokat mondanak, ehhez kapcsolódva tényeket idézett: A lakosság fogyasztása az elmúlt három esztendő alatt 6,5 százalékkal, a reáljövedelem 4,3 százalékkal, a reálbér 2,6 százalékkal nőtt. Ez természetesen nem sok, de azt mutatja, hogy nem csökkent a bér meg a fogyasztás. — Ha mi azt a gazdaságpolitikát állítjuk előtérbe — folytatta —, amit a stabilizációs program megfogalmaz, s ennek végrehajtásához radikálisabb vagy kevésbé radikális utat választva látunk hozzá, akkor az életszínvonal alakításában megnő a munkahelyek, a kollektívák felelőssége és szerepe. Ugyanez vonatkozik természetesen a szociálpolitikára is. Reálbér-növekedés nem ígérhető A Központi Bizottság titkára a továbbiakban részletesen szólt a szocialista tulajdonnal való hatékony gazdálkodás lehetséges formáiról, majd a bérreformmal kapcsolatos hozzászólásokra reagálva leszögezte: mai ismereteink, számításaink szerint a következő két- három évben reálbémövekedést nem tudunk felelősen ígérni. De van mód közérzetjavító intézkedésekre, s e téren Németh Miklós úgy vélte, hogy az „A” változat kidolgozását négy elem figyelembevételével kell folytatni: el kell ismerni, hogy ma ennek a finanszírozhatósága még „nincs kézben”, ki kell dolgoznunk a KGST-kapcsolatokra vonatkozó stratégiánkat, további pontosításra vár a hosszabb-rövidebb ideig munka nélkül maradók lehetséges száma, s végül erősíteni kell a vagyon- érdekeltséget, együtt a vezetői érdekeltség intenzitásának növelésével. Németh Miklós javasolta: a Központi Bizottság most ne döntsön abban, hogy melyik változat legyen a további munka kizárólagos alapja, de erősítse meg, hogy a tervező szervek mindkét változat, illetve ezek kombinációi alapján végezzék munkájukat. Németh Miklós végezetül néhány konkrét kérdésre is kitért. A nyugdíjhatározat módosításával kapcsolatban elmondta, hogy a nyugdíjreform — az előkészítő munkálatokból ítélve — 1989. január 1 -jével nem vezethető be, s kérte, a Központi Bizottság vegye ezt tudomásul. Közölte, hogy a honvédelmi kiadások reálértékét nem kívánják növelni. Ami a bős—nagymarosi beruházást illeti, a leállítás többe kerülne, mint a—környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő — gyors befejezés. A vitában az is elhangzott, hogy ma bizonyos esetekben érdemesebb táppénzre menni, mint dolgozni. A Központi Bizottság ezzel kapcsolatban az illetékes állami szervek körültekintő, de sürgős intézkedését kérte. Határozathozatal következett. A Központi Bizottság egy korábbi döntését visszavonva kimondta: 1989. január 1-jével nem tartja bevezethetőnek az új nyugdíjrendszert. Dönteni kellett volna a vitában elhangzott egyik javaslatról, hogy a fejlesztési változatokat bocsássák társadalmi vitára, ám a kérdés szorgalmazója elállt indítványától. Ami a két gazdaságfejlesztési alternatívát illeti: az elnök javasolta, hogy a Központi Bizottság elsősorban az „A” változat kidolgozását támogassa, további munkálatokra ajánlva a „B” variánst is. A végzett munkáról a Központi Bizottság októberben kapjon tájékoztatást. Ezt a Központi Bizottság három ellenszavazattal és egy tartózkodással jóváhagyta. Végezetül a testület egyhangú döntéssel elfogadta az előterjesztést a szükséges kiegészítésekkel, az előadói beszédet és a vitában elhangzottakra adott választ. dőháló” kifeszítése nem lehet csak az állami szociálpolitika feladata, ez csak széles körű összefogással, társadalmi szolidaritással hozható létre. A hozzászólók rámutattak, hogy a gazdasági tervek megvalósításának legfőbb feltétele a lakosság bizalma az új programok iránt. Ez pedig — miként Boros László mondotta — a gyors és pontos tájékoztatás révén növelhető, mert a lakosság felnőtt, érett, igányli a beavatást, és kifogásolja, ha az elmarad. Judik István a lakosság széles körű tájékoztatását a társadalmi tűrőképesség növelése egyik feltételének nevezte. Több hozzászóló nem lévén — hu- szonhatan fejtették ki véleményüket a plénumon, hárman írásban adták be észrevételeiket —, az elnöklő Berecz János a vitát berekesztette, s szót adott a napirendi pont előterjesztőjének, Németh Miklósnak. Fejti György előterjesztése Ä gyülekezés és az egyesülés az állampolgárok alanyi joga legyen Ezt követően Fejti György, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire kidolgozott javaslatot. Elöljáróban hangsúlyozta: a politikai intézményrendszer átalakításának egyik kulcskérdése az állam és az állampolgárok közötti viszonyok szabályozásának korszerűsítése az állampolgári aktivitás és kezdeményezés széles körű kibontakozása érdekében. — Előrehaladásunk fontos feltétele, hogy képesek legyünk kimozdítani a társadalmat, az embereket a ma még sajnos sok helyütt jelen lévő érdektelenségből és közönyből. Mind több honfitársunknak saját, személyes tapasztalatai alapján kell meggyőződnie arról, hogy van értelme és esélye a józan változtatási törekvéseknek, a konzervativizmus, az ésszerűtlenség elleni fellépésnek. Mindez szükségessé teszi az emberi-állampolgári jogokról — ezen belül a gyülekezési és egyesülési jogról—a szocializmus keretei között korábban kialakult felfogásnak és gyakorlatnak a kritikai elemzését. Az emberi jogok történeti fejlődése egy sor olyan egyetemes emberi értéket hozott létre, amely teljes összhangban van szocialista elveinkkel. Egy következetesen humanisztikus társadalomnak pedig — mint amilyennek a szocialista társadalmat tekintjük — minél szélesebb mértékben biztosítani kell az emberi-állampolgári jogok maradéktalan érvényesülését. Az alkotmány keretein belül Fejti György ezután áttekintette, hogy milyen jogszabályok foglalkoznak a gyülekezési és az egyesülési joggal. Hangsúlyozta, hogy a mai állapot nem tartható fenn. Ahhoz fűződik érdekünk, hogy mihd az állampolgárok, mind a hatóságok számára tiszta, világos, egyértelmű, törvényes keretek között definiált viszonyokat teremtsünk. Vagyis hogy pontosan ismerjék jogaikat és kötelességeiket, valamint a jogok garanciáit, és a kötelességszegés, a jogsértés szankcióit. Az élet minden területén — így a gyülekezési és az egyesülési jog kérdésében is—megkell haladnunk a „se nem szabad, se nem tilos” állapotokat. Az ilyen helyzetek ugyanis szükségszerűen bizalmatlanságot szülnek, és kiszámíthatatlanná tesznek folyamatokat, reakciókat. — A törvények megalkotását arra az elvre javasoljuk felépíteni, hogy a gyülekezés és az egyesülés az állampolgároknak az alkotmányon alapuló alanyi joga, amelynek gyakorlását azonban — a nemzetközi deklarációkkal és eljárással összhangban — a törvény korlátozhatja, illetve feltételekhez kötheti. A szabályozásnak ez a filozófiája kétoldalú garanciát nyújt. Biztosítja egyfelől az állampolgár számára, hogy a gyülekezési és egyesülési jog bejelentéshez kötött formáinál az illetékes hatóság csak a jogszabályi keretek túllépése esetén élhet tiltással. Határozata ellen pedig az állampolgár bírósághoz fordulhat, ahol a hatóságnak kell bizonyítania elutasító határozata jogszerűségét. De garanciát nyújt a társadalom és az annak nevében eljáró hatóság számára is, amennyiben világossá teszi, hogy a gyülekezési és az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét; külpolitikáját, nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a közbiztonságot, a közrendet, a közegészségügyet és a közerkölcsöt, illetőleg mások jogait és szabadságát. Az államigazgatási szervek ellenőrizhetik a gyülekezési és egyesülésijog gyakorlásának törvényességét és a jogszabályokban ezzel kapcsolatban előírt feladataik mindenki számára kiszámíthatóvá teszik a hatóságok magatartását. Az elégedetlenség — hajtóerő a gazdálkodó szervek, a vállalatok is léphetnek, ha központilag feloldanak bizonyos bürokratikus megkötéseket. — Döntsünk-e most a beterjesztett két változatról? Igaz, hogy a felszólalók többsége az „A” változat kidolgozását ajánlotta a kormánynak, ám az abban foglaltakhoz mindenki hozzátette ilyen-olyan kételyeit, jogos vagy kevésbé jogos figyelmeztetéseit. A Központi Bizottság titkára rámutatott: a törvényi szabályozástól mindenekelőtt az állampolgári illetékesség és szuverenitás megerősödését, a társadalom úgynevezett „alulról történő” meg- szerveződésének, az érdek- és véleménykülönbségek szervezetszerű megjelenésének felgyorsulását és mindezek révén a közéleti aktivitás széles körű kibontakozását várhatjuk. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy a mai, bonyolultabb társadalmi-gazdasági viszonyok közepette a gyülekezési és egyesülési jog tágabb teret és lehetőséget biztosít az állampolgári elégedetlenség kifejezésre juttatásához. Világossá kell tenni: a politikának nem áll érdekében, hogy leplezze vagy visszautasítsa az elégedetlenséget. Éppen ellenkezőleg: arra kell törekednünk, hogy az elégedetlenség valós okait minél pontosabban megismerjük, és az állampolgárok közreműködésével, ha módunkban áll, megszüntessük. Vagyis az emberi elégedetlenséget okos, hiteles politikával a változtatások hajtóerejeként kell felhasználnunk. . — Bizalommal kell tekintenünk minden olyan állampolgári kezdeményezésre, amelynek célja egybeesik a szocialista társadalom normáival. Félre kell tenni a jelenlegi szervezeti kereteken kívül létrejövő szerveződésekkel szembeni fenntartásokat, bizalmatlanságot. Nem szükséges mindenáron a meglévő szervezetekbe, mozgalmakba való integrálásukra törekedni. T udomásul kell vennünk a sokféleséget, a megszokott formáktól és sémáktól, való eltérést. Nem a szembenálláshoz, hanem az együttműködéshez fűződik érdekünk. Vagyis abból kell kiindulnunk, hogy nem az öntevékeny állampolgári kezdeményezések jelentenek veszélyt, hanem éppen azok hiánya, a közöny, a passzivitás, a tehetetlenség érzetének eluralkodása. (Folytatás a 5. oldalon.)
