Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

1988. június 11. • PETŐFI NÉPE • 3 • A Dutép munkáját dicséri Kalocsán a nemrégen elkészült szép, új szakmunkásképző. Már az udvart rendezik és a járdákat készítik. Szeptemberben végre megkezdhetik a tanítást. • A Bácsépszer kiváló teljesítményt nyújtó Alkotmány szocialista bri­gádja nehéz és igényes munkát végez a kecskeméti technika házának fel­újításán. Most éppen Farkas János brigádvezető irányításával a hom­lokzati nagy ablakot állítják helyre. • Új szárnnyal és benne 6 tanteremmel bővül az általános iskola Jászszentlászlón. Építők köszön tése Hely és a tér elhatárolása nélkül elképzelhetetlen lenne az ember életfeltételeinek kialakítása. Eleinte csak mene­dék és hajlék, majd erős védelem az időjárás viszontagsá­gai és az élet megannyi veszélyével szemben, majd a gazdálkodáshoz szükséges létesítmények, a társadalom szervezéséhez fontos középületek kellenek ahhoz, hogy otthonra leljünk, biztonságban érezhessük magunkat, pihenni, szórakozni, kikapcsolódni. tudjunk, javainkat előállíthassuk és ügyes-bajos dolgainkat elintézhessük. Házak, erődítmények, emlékművek, arénák, lakóépüle­tek, paloták, katedrálisok, üzemek és gyárak koronként változó stílusban, a legkülönbözőbb anyagból és techno­lógiával felépítve. Ma már szinte felsorolni is képtelen­ség, mi mindent hoztunk létre az évezredek során. Talán azért is van az, hogy oly sokan értünk hozzá. Építkezünk fusiban, kalákában, önerőből és megbízás­ból egyaránt. De kívülállóként is nap mint nap megfi­gyelhetjük az építők munkáját. Dicsérjük vagy éppen kritizáljuk a néha sikeres, máskor kevésbé szerencsés alkotásokat. Az építés elválaszthatatlan életünktől, az építők mindig szem előtt vannak. Minden év június má­sodik vasárnapja az építők napja. Őket köszöntjük. • Az évtized végére fejeződik be Baján a megye legnagyobb postai beruházása. Az új épület elkészültével talán megoldódnak a város legégetőbb telefongondjai is. Drágállja a faluházat a falu Háromezer forint a boldogító igen Apostagon Az elmúlt években számos tudó­sítást, riportot közöltünk arról, hogy Apostag apraja-nagyja mi­lyen lelkesen segítkezik a XIX. szá­jadban emelt műemlék zsinagóga felújításán, faluházzá alakításán. Többször is nyilatkozták a Duna- parti település vezetői, hogy kultu­rális műsorokat terveznek a jelen- . tős állami támogatással megfiatalí­tott épületben, s az építők — a fa­lucska lakói — a falu házában ren­dezhetik majd a családi eseménye­ket, az esküvőket, névadókat is. Nemrégen azonban panaszos le­vél érkezett Nagy Lajos szülőfalu­jából. Gál Bertalanné olvasónk ar­ról panaszkodik, hogy a közösen megépített impozáns létesítmény áraival gond van. Az épület megte­kintéséért — ha vendéggel jön vala­ki — a nagy múzeumok belépti dí­jának a többszörösét kell fizetni: 20 forintot. S ami ennél is bántóbb — így a levél —, ha az esküvői ceremóniát is ott kívánják megren­dezni a fiatalok — minden plusz szolgáltatás nélkül — háromezer forint a faluházbér. Miért ilyen drá­ga a boldogító igen? — méltatlan­kodik a levélíró. S úgy gondoljuk, panasza jogos.-Kecskeméten példá­ul, a Lechner Ödön tervezte város- - háza dísztermébe például 1500 fo­rintért térhetnek be az adófizetők, hogy az örök igent jegyzőkönyvez­ze az auyakönyvvezető. Az apostagi tanácsnál dr. Szöilő- si Károlynét, a szakigazgatási szerv vezetőjét kérdeztük a furcsa árkép­zésről. — A végrehajtó bizottságunk döntött így — kezdte dr. Szöllősi Károlyné. Ha valaki a nagyon .szép faluházban kíván esküdni: já­ruljon hozzá az intézmény fönntar­tásához háromezer forinttal. Ez azért nem túl sok. Igaz, külön szol­gáltatást nem ígérünk ezért az eskü­vőre ... — Mennyi bevételre számítanak az ifjú párok indulási pénzéből elkért költségtérítésekből? — Húszezerre talán. Igaz, eddig egy fillért sem inkasszálhattunk. Bármilyen szép is a zsinagóga dísz­terme-, ott még az átadása óta senki sem esküdött. Talán augusztusban lesz egy pár és majd októberben három. — Az idei „pár-bér”, azt hiszem, nem fogja önöket igazán kisegíteni. Az emberek viszont úgy gondolják, becsapták őket. — Az évi három-négy esküvő va­lóban nem ígér tetemes bevételt. Talán érdemes lesz fölülvizsgál­nunk a rendelkezést. Végül is a fa­luközösség magának újította föl a korábban omladozó zsinagógát... F. P. J. NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT A két munkáspárt egyesülése Az évezredet záró huszadik évszáza­dot megítélni nem lesz könnyű dolga a magyar történészeknek. Minden idő­szak a bonyolultság jelzőjét viseli, de az, amelynek szemtanúi, együttélő ré­szesei voltunk, vagyunk, vajmi kevéssé kerülheti el a véleményezést. Sok könyv, tanulmány őrzi a század törté­nelmi fényeit és árnyékait. Hazánkban 1945-től egy új rend építésének kezde­tei felejthetetlenné teszik — egyebek között — azt a 40 évvel ezelőtti kong­resszust, amely reményteljessé tette a magyar munkások két jelentős pártjá­nak egységes munkálkodását. A Ma­gyar Dolgozók Pártja I. kongresszusá­ról van szó, amikor a Magyar Kommu­nista Párt és a Magyar Szociáldemok­rata Párt úgy döntött, hogy mindazt, amit tenni kell a szocializmusért, nem külön-külön, hanem együtt, kéz a kéz­ben teszik. Visszapergetve az idő kerekét, sok mindent lehetne a történelmi kézfogás mellett és ellene felsorakoztatni. De mi a legfontosabb? A végeredmény! A két munkáspárt egyesült! Nem elvtelenül, hanem annak a programnyilatkozat­nak alapján, amelyet a kongresszus to­vábbi tevékenysége irányelvéül elfoga­dott. Sajnálatos, hogy mindaz, ami az utá­na következő években történt, az egye­sülés történelmi tényétől, a feltételezett várakozásoktól elkülönítendő. Az egy­séges párt vezetése ugyanis kisajátítot­ta a hatalom gyakorlását, kénye-kedve szerint, a nép nélkül cselekedett. Az azóta eltelt idő sokszorosan ítél­kezett a pártegyesülés után történtek felett. De a törvényt tiprók gazságait sokan nem felejtik és a rendszer szám­lájára írják. Ki látta ezt négy évtizede? A lelkes rendszerépítőknek volt igazuk, akik a munkásegységgel a jövőt letéte- ményezték. A koalíciós esztendőkben minden porondon lévő párt vetélke­dett. így súrlódások lehettek mások­kal, de a kommunisták és a szociálde­mokraták között is. A gyógyír mindig kézben volt, ha tényleg az arra hivatot­tak intézték az ügyeket. Ebben a me­gyében viszonylag kevesen tartoztak a munkáspárt bármelyikéhez is. Kevés volt az utódokra való hagyatkozás, de a haladó szándék vitathatatlan. Az MDP létrejöttét megelőző egyesítőbi­zottságokban nem találkoztunk retrog- xád erőkkel. Legfeljebb a haladás se­bességében volt különbség. Az előké­szítés során az egyakaratúság volt min­denekelőtt. Egykori élményeimre emlékezve mondom, hogy Baján a kommunista megyei titkár, Andrásfi Gyula ugyanazt akarta, mint a pedagógus vénájú szoci­áldemokrata Szentidai József. De így volt ez a községekben is, ahol az egye­sült pártszervezetek a kongresszus előtt már dolgoztak. Mennyi energia takarí­tódon meg így! Nem volt fölösleges • A kongresszus első napján. vita a célok felett, ám a praktikus mun­kában ánnál több. Erre égető szükség volt, hiszen két párt együtt mindig na­gyobb felelősséget kellett viseljen. Hogy ez a potenciális energia nem bon­takozhatott ki, az csupán az erőket végső soron megosztó, bűnöket is elkö­vető vezetés számlájára írandó! Bács —Bodrog pártszervezeteiben ismeret­len volt „szoci”, meg jobboldali vagy baloldali, de volt egy súlyos szektás, dogmatikus hibákat elkövető, az or­szágra nehezedő pártvezetés, amelyik demagógiával, hatásvadászó frazeoló­giával „feledtette” soha jóvá nem írha­tó tetteit. Negyven éve nagy pezsgés volt a pártban, de a közvéleményben is. Sze­mélyes résztvevője voltam az akkori eseményeknek. Tanúsíthatom, hogy a Bács—Bodrog megyei pártkonferencia elkötelezte magát az együttes munka mellett. A két párt központjai is felfi­gyeltek az ígéretes munkára és valóban jelentős személyiségekkel képviseltet­ték magukat. Donáth Ferenc, Harus- tyák József, Török János, Szikra Sán­dor sokat segítettek. Ezen a pünkösdi vasárnapon más koalíciós pártok is megtisztelték a konferenciát (Kisgazda Párt, Nemzeti Parasztpárt). De ott volt Ognyenovics Milán, a Délszlávok Or­szágos Szövetségének titkára is. A konferencia kijelölte választmányát (titkár Merbály Lajos) és megválasztot­ta- a kongresszus küldötteit. A küldöttek között volt Herbály La­jos megyei titkár, Varga Györgyné Fel- sőszentivánról, Borbély Sándor Csátal- járól és Kuthy György Jánoshalmáról. A kongresszusi küldöttek gyülekező­je a két párt központjában volt, ahol megkaptuk a tárgyalandó anyagot (a pártprogram és a szervezeti szabályzat tervezeteit). Bács—Bodroggal Szemel- ka Ernő központi instruktor foglalko­zott. Majd gyülekező az Országház előtt és vonulás a Hősök terére. Kádár János mondott beszédet. A külföldi de­legációk részéről Jacques Duclos, a francia párt egyik nagy tekintélyű veze­tője mondott gyújtó hatású szónokla­tot. Innen a küldöttek fegyelmezett, zárt sorokban vonultak az Operaház­ba, ahol francia nyelven Gerő Ernő kö­szöntötte a külföldi delegációkat. Ez­után az Országgyűlés kongresszusi ter­mében lezajlott a Magyar Kommunista Párt IV. kongresszusa, amelyet Rajk László nyitott meg. A napirenden egyetlen pont szefepelt: A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemok­rata Párt egyesülése. Az előadó Rákosi Mátyás volt. Ugyanakkor tartotta a Szociáldemokrata Párt XXXVII. kongresszusát az Új Városháza nagy­termében. A megnyitót Ries István, a referátumot Szakasits Árpád mondot­ta. A két kongresszus határozata felha­talmazta a küldötteket a Magyar Dol­gozók Pártja megalakítására. A tanácskozáson, tehát az MDP ala­kulására június 12—t 14-én (vasárnap, hétfőn) került sor. A beszámolókat a két pártvezető (Rákosi, Szakasits) mondták el a 443 küldött jelenlétében. A mandátumvizsgáló bizottságban egy Bács—Bodrog megyei küldött, Her­bály Lajos vett részt. A kongresszus záróakkordjaként — a küldöttek nagy ovációja közepette — Rákosi és Szakasits hosszan meg­ölelték egymást‘Akkor hittünk az ölel­kezés őszinteségében. A későbbi esz­tendők akkori hitünket megváltoztat­ták. Sok csalódás, kiábrándulás követ­kezett. Rákosi hitszegéséért nagy árat fizettünk. Meggyőződésünk azonban nem változott. A politikai élet meg­újult. Ennek az elkerülhetetlen megúju­lási folyamatnak volt fontos állomása a legutóbbi országos pártértekezlet, amelyki tudja hányadszor — visszaad­ta hitünket. Weither Dániel Bevehető a „Nem működik” tábla? • Használt és új liftalkatrészck az üzletben. (Straszer András felvétele) A többemeletes házak lakói a meg­mondhatói, hogy mennyi bosszúságot okoz a lift, ha nem működik. S rend­szerint akkor, kell a nagy szatyrokat cipelni, a gyerekeknek sincs kedve gya­logolni és sorolhatnánk. Nem beszélve azokról, akik egyébként is nehezen jár­nak. A Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat felvonórészlegének vezetőjét, Szabó Lászlót azzal kerestük" fel: nekik milyen tapasztalataik vannak liftügyben? — Vállalatunknak 25 saját üzemelte­tésű felvonója van, összesen pedig fél­száz szerkezet tartozik részlegünkhöz. Ezeknek mintegy 40 százaléka régi. Több mint tízévesek például a Schön- herz Zoltán tériek. Érthető is, hogy azokkal van a legtöbb gond. — És ha jelzik a hibát? — Szerződés szerint huszonnégy órás hibaelhárításra vállalkoztunk. Egy felvonóra havonta átlagosan 2-3 hiba jut. Ezek okai egyharmadrészt anyagmeghibásodás, á többi emberi hanyagság és vandalizmus okozta kár. Például letörik a hajtófogantyút, vagy hamutartónak nézik a sínt, amin fut az ajtó. Valahogy nem érzik magukénak, csak ha nem működik. Hogy győzzük-e a munkát? Sajnos, azt mondhatjuk, igen. Ugyanis szinte elfogytak az új szerelések, amiket a Ganz-MÁVAG al­vállalkozóiként végeztünk. Már csak javítással foglalkozunk. Ezért is ért el bennünket a létszámleépítés. Koráb­ban tizenöten voltunk, most heten. — Előadódik, hogy alkatrészhiány miatt „gyalogoltatják" az embereket? — Legtöbbször a felvonókötél hi­ányzik, aztán többször nincs ajtózsa­nér, hajtótárcsa és hosszan sorolhat­nám. Még inkább bosszantó, ha meg­hibásodik egy olcsó kis szerkezet, ami hiánycikk, s magát az egészet kell meg­venni, persze ha az is van. — Felfedezték-e már azt a — közel­múltban Kecskeméten nyitott — műsza­ki üzletet, ahol igencsak speciális dolog­galfoglalkoznak, már ami a lifteket ille­ti? — A minap kötöttünk 30-40 ezer forintos, igaz, még csak szóbeli üzletet. Nagyszerű az a vállalkozás! Sokak szá­mára előnyösen lehet kihasználni, per­sze a jó értelemben. Ugyanis nálunk is vannak elfekvő készletek és bizonyára másutt is. Ezeket nem árt koordinálni. A folyamatos karbantartási munkák­hoz, s hogy bevehető legyen a „Nem működik” tábla, nagyon kellett egy ilyen üzlet. A megyeszékhely központjától kieső városrész Huszár utcai egyik családi házának kapuja egy hónapja szinte ál­landóan nyitva. A tábla hirdeti: Kon- zum 1907-es számú műszaki bolt. — Mi kapható itt? — fordulunk He­gedűs Ferenc boltvezetőhöz. Jövedelemérdekeltségi rendszer­ben, újszerű kereskedelemre vállalkoz­tam a lányommal. Új és felújított liftal­katrészeket veszünk, eladunk, de ha kell, cserélünk: újért használtat, hasz­náltért újat. Ugyanez vonatkozik a szá­mítógépekre, rádiókra, magnókra, te­lefonkészülékekre, elektromos játé­kokra, videókra. — „Liftezzünk” még egy kicsit... — Persze, az a főprofil. Segítünk a kivitelezés bonyolításában is, doku­mentációkat, terveket adunk. A hasz­nált szerkezetek fődarabjait, a bontott alkatrészek orvoslását is megszervez­tük, ha forgalmazás előtt felújításra szorulnak. Hisszük, ha az érintettekkel sikerül kiépíteni a jó kapcsolatot, ab­ból nemcsak mi, üzletemberek, hanem a lakosság és elsősorban a lifthaszná­lók is jól járnak. Pulai Sára k i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents