Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

1988. június 4. • PETŐFI NÉPE • 9 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT EGY MEG NEM ALAKULT DIÁKSPORTKÖR NYOMÁBAN Van, ahol még jobb a régi testedzési forma A diák-sportegyesületek és di­áksportkörök alakításának korát éljük. Megértünk már hasonlót máskor is. Kampányszerűen szer­veztünk különtomát, délutáni sportfoglalkozást, sportszakkört és egyebeket. Szakembereink a külön­féleképp megfogalmazott, elkeresz­telt mozgási formáktól remélték fel­növekvő ifjúságunk edzetté válását, a csenevész, vásott gyerekek eltűné­sét az iskolák padjai közül. Aztán múltak az évek, s a katonai soro­záskor egyre szaporodott azok szá­ma, akik nem feleltek meg az orvosi vizsgálaton, alakjukkal, teherbírá­sukkal okozva hideglelést az egyéb­ként sokat tapasztalt hivatásos ka­tonaorvosoknak. . Alig több mint egy esztendeje ki­pattant valakinek az agyából a di­áksportkörök ötlete. A gondolat nem tűnt (tűnik) rossznak — más kérdés, hogy senki sem várhatja tő­le azt az ugrásszerű fejlődést-válto- zást, amit gyakran hangoztatnak. Az iskolán belül, a tanárok és a diákok önálló elképzelései szerint alakíthatják meg az új egyesületi formát. Központi szervek pályáza­tokat írtak ki a legjobban működő DSK-k részére, s a különböző sportkörök tanárvezetői pluszpénzt kaphatnak munkájukért, s a be­folyt tagdíjakból pedig több sport­szert vásárolhat — tulajdonképpen — az iskola. Az elképzelés gyorsan támoga­tókra talált, s egyes intézmények villámgyorsan megalakították a maguk diáksportkörét, diáksport­egyesületét. Ám egy ideje mintha lankadna a lelkesedés, csökkenne a bizalom. Különösen azok húzód­tak vissza, akik a mozgalom elején a zászlóvivők voltak. A megyei sportvezetés illetésekeitől hallot­tuk, az utóbbi időben már egyre kevesebben csatlakoznak az elkép­zelés támogatói mellé... Kiskunfélegyházán három nagy iskola nem élt a lehetőséggel. A Darvas József, a Platán utcai és a József Attila iskola diákjai a „ré­gi” formában sportolnak. A leg­többen a József Attila nevét viselő intézményt nem értették. Az iskola diákjai mindig vezető helyet töltöt­tek be a város sportéletében. Atlé­táik több alkalommal is az országos úttörőolimpia döntőjébe kerültek, s ott több remek helyezést értek el. Miért bojkottálják akkor az új, ész­szerűnek tűnő elképzelést? Bojkottról szó sincs. Erről na­gyon gyorsan meggyőződhet bárki, aki megkérdezi az iskola testnevelő­it. Kerék Csaba neve összenőtt az iskoláéval, Kis Czakó László pedig egy esztendeje lelkesen segíti a ruti­nos tanár munkáját. A kötelező 40 óra helyett mindketten hetven fö­lött tanítanak. Egy-egy nap hat-hét órát töltenek el a tornateremben. Minden alkalommal két osztálynak tartanak egyszerre órát, s ez is jelzi, mennyire kevés az egy terem a közel hatszáz tanulónak. Sportudvara nincs az iskolának, így jobb idők­ben, ha tehetik, felkeresik valame­lyik városi pályát. Ám ezek megle­hetősen messze vannak, s kevés idő marad a megfelelő intenzitású és terhelést is adó foglalkozásra. Szinte egyszerre mondja a két testnevelő, hogy bár sokat gondol­kodtak a diáksportkör megalakítá­sán, elvetették az ötletet. Kevés ide­jük marad a napi teendők ellátása után. A termet egyesületek is kibé­relik, zsúfolt a csarnok programja. Hangsúlyozzák: a minőségi munká­ra kevés az idő. Persze, hogy ők is megalakíthatták volna a diáksport­kört, ők is tarthattak volna hetente egy-két órával több foglalkozást azért az öt-hatszáz forintért, ami járna érte. Ahogy mondják, amo­lyan „bóvlit” bármikor összehoz­hatnának, de nem ezt akarják. Az ő tornatermük majd minden hét végén várja a mozogni vágyó­kat, így volt ez eddig, így lesz ez­után is. Az alsósoknak Kis Czakó László hetente tart tömegsportórá­kat, a természetjáró szakkör műkö­dött és működik. A tagozatos osz­tályok legjobbjai rendszeresen sportolnak, az atléták eljutottak a diákolimpia országos döntőjébe. Az iskola benevez minden sportese­ményre, a labdarúgástól a tornáig. Van, ahol a győzelem, van, ahol csak a mozgás, a versenyzés remé­nyében indulnak. Munkájukat a tanács is elismeri, nemrégiben kaptak tízezer forintos sportszervásárlási utalványt. Talán a leírtakból kitűnik, hogy a félegyházi József Attila iskola testnevelői nem lustaságból, vagy ellenszenvből nem léptek be a di­áksportkörök táborába. Fölmérték helyzetüket, s úgy látták jobbnak, ha egyelőre nem változtatnak a ná­luk már bevált módszereken. A hangsúly az időlegességen van. Az iskola udvarán a napokban rak­ják le az új tornacsarnok alapjait, amely ha elkészül, sokat enyhíthet a létesitménygondokon. Kicsi lesz ugyan, de nagy segítség lehet a test­nevelőknek és a sportolni, mozogni vágyó diákoknak. Szeptemberre ígérik az elkészültét. Akkor a testnevelők ismét össze­ülnek és megtárgyalják a diáksport- kör megalakítását. Természetesen várják a kollégák és a tanulók véle­ményét is. Rajtmár István MI AZ IGAZSÁG? EVEZŐSÖK A KISKUNSÁGI FŐCSATORNÁN A horgász söpörjöh a maga portája előtt SAKK Tizenévesek páros­mérkőzése a világ­bajnoki szereplésért Érdekes sakkesemény színhelye lesz a hétvégén Kecskeméten a Du- tép SC Kuruc körúti versenyterme. Két ifjú sakkozó párosmérkőzést játszik, melynek tétje: a győztes részt vehet júliusban a romániai junior világbajnokságon. A négyjátszmás párosmérkőzés első két fordulóját már lejátszot­ták Debrecenben, mivel az egyik résztvevő, Almási Zoltán, odavaló­si. Ő lett a 13 éves korosztály or­szágos bajnoka. Ellenfele Gyimesi Zoltán kecske­méti, a 11 évesek országos bajno­ka. Az első két játszma eredménye 1:1 lett. Ez kedvező a fiatalabb sakkozó számára, hiszen a befeje­zést, a sorsdöntő partikat hazai pályán játszhatja. Persze egy ilyen rövid, tétre menő találkozón nehéz megjósolni a végeredményt. Egy biztos. Izgalmas, a maga nemében rendhagyó sakkesemény lesz a két tizenéves tehetség erő­próbája. A rendezés körülményei külön is szót érdemelnek, mivel a Kecskeméti Konzervgyár és a Ba­romfifeldolgozó Vállalat elvállalta a találkozó szponzorálását. A 3. fordulót ma 9 órától, a befejező játszmát pedig vasárnap délelőtt játsszák a Dutép SC versenytermé­ben. — 1 — RÖVIDEN ■ A pedagógusnap alkalmából június 2-án, csütörtökön Budapesten a Kong­resszusi Központban Czinege Lajos, a Minisztertanács nyugalmazott elnökhe­lyettese, a Magyar Diáksport Szövetség elnöke kitüntetéseket adott át. A Ma­gyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatát kapta Galamb István­ná, a Kecskeméti Katona József Gimná­zium tanára, a Bács-Kiskun Megyei Di­áksport Tanács elnöke, a megyei diák­sportszövetség intézőbizottságának tag­ja. A Magyar Népköztársasági Sportér­demérem ezüst fokozatát Magó Gábor, a kecskeméti Piarista Gimnázium taná­ra vehette át. ■ Laczkó Tamás, a Kiskunfélegy­házi Lenin TSZ SK fiatal tehetséges asztaliteniszezője — a diákolimpián aratott nagyszerű győzelme után —jú­nius 3—5-ig a magyar színek képvisele­tében Zawadszkiében a lengyel nemzet­közi bajnokságon vesz részt. ■ Kecskeméten a Széktói Stadion­ban június 4-én szombaton reggel 8 órai kezdettel rendezik meg a speciális szakiskolások atlétikai és kispályás lab­darúgó versenyét. A másodízben meg­rendezésre kerülő országos találkozón 12 szakiskola 16-17 éves fiataljai vesz­nek részt. ■ Katonatelepen a népfront és a Mathiász J. Ált. Iskola június 4-én szombaton 9 órai kezdettel sportnapot rendez gyerekeknek és felnőtteknek. A műsorban futó- és kerékpár-vetélke­dő szerepel. ^ A Bajai SK cselgáncsozói május 28-29-én Splitben (Jugoszlávia) nemzet­közi versenyen vettek részt. Eredménye­ik: 60 kg: 1. András Barna 2. Szabó A. 65 kg: 2. Bállá Zs., 78 kg: 2. Tóth L., 95 kg: 3. Dardos J. Nők: 52 kg: 3. Pekli Mária. ■ Egy piros-kék BMX-kerékpár ke­resi a gazdáját. A járművet a kecskemé­ti Hírős Tömegsport Akadémia utca 2. sz. alatti sporttelepén felejtették. Az igazolt tulajdonosa itt átveheti. ■ A francia nemzetközi teniszbaj­nokságon, a Roland Garros stadionban az amerikai Agassi, a svéd Svensson és a francia Leconte után negyedikként a 3. helyen kiemelt svéd Mats Wilander jutott be az elődöntőbe. A skandináv teniszező a negyeddöntőben 6:7,7:6,6:3, 6:4 arányban legyőzte a spanyol Emilio Sanchezt. Wilander korábban 1982-ben és 1985-ben nyerte meg a francia baj­nokságot, és az elődöntőben az ameri­kaiak új nagy csillagával, Agassival mérkőzik. A férfi egyes elődöntőjének párosítása: Wilander (3.)—Agassi (9). Svensson—Leconte (11.) Az MLSZ-ben a hiteles hírforrásnál is akad mindig egy „hitelesebb”. Ezt támasztotta alá Bálint László pénteki sajtónyilatkozata, amelyből kitűnt, hogy a válogatott technikai igazgatójá­nak és edzőjének tájékozottsága igen fontos kérdésekben sem azonos. Bálint László ugyanis nyilvánosan feltette a kérdést, honnan az az információ, hogy a válogatott júliusban nem utazik az NSZK-ba? A válasz: Tajti Józseftől, a technikai igazgató legközvetlenebb munkatársától, a válogatott edzőjétől. Tajti József szerdán délután arról tájékoztatta az MTI-t, hogy elmarad a világbajnokságra készülő válogatott júliusra tervezett NSZK-beli edzőtábo­rozása, jobb híján a tatai edzőtáborban gyakorolnak majd a keretbe meghívott játékosok. Minderről Bálint László — mint mondotta — a napilapokból értesült, holott szerinte még nem került pont a tárgyalások végére. Három le­hetőséget fontolgatnak, s ezek közül csak az egyik a tatai edzőtáborozás. A technikai igazgató még azt is hozzá­tette, hogy a felkészülés szempontjából oly fontos időszakban a legmegfele­lőbb helyszín kiválasztásánál a szak­mai mellett pénzügyi szempontok is előtérbe kerültek. Az MTI munkatársa feltette a kér­dést Tajti Józsefnek: akkor most mi az igazság? — Amit szerdán mondtam, azt nem kell visszavonnom, én úgy tudom, hogy az NSZK-ba semmiképpen sem utazunk, a felkészülési tábort Tatán tartjuk meg. Sikerült elérni Bálint Lászlót is, aki időközben1 már megtudta, hogy az in­formációt Tajti József adta. — Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, s megint van mit elsimítani. A magam részéről továbbra is csak azt mondhatom, három elképzelésünk is van, s amint véglegessé válik a mérkő­zésekkel összekötött felkészülési tábor színhelye és időpontja, tájékoztatni fo­gok arról is. VÍZILABDA Tárgyilagosan értékelni az eredményeket A magyar vízilabda-válogatott utóbbi he­tekben elért sikersorozata — a tbiliszi torna 2. helye, döntetlen a Szovjetunió ellen, a perthi olimpiai selejtező megnyerése — után a hazai közvéleménynek talán kellemetlen meglepetést jelentett, hogy a csapat kedden és szerdán is kikapott Olaszország együttesé­től. Mennyire érte azonban váratlanul a ket­tős fiaskó Kásás Zoltán szakvezetőt? — Azt tudtuk, hogy a vb-ezüstérmes ola­szok más klasszist képviselnek, mint azok a válogatottak, amelyekkel az olimpiai selejte­zőn találkoztunk — mondta a szövetségi ka­pitány. — Ennek ellenére jobb eredményt vártam csapatomtól, de a látottak alapján a vendégek győzelmének jogosságához nem férhet kétség. Az olasz együttes jobb nálunk — legalábbis pillanatnyilag. A közelmúltban a Szovjetunió és az NSZK, néhány hónapja pedig Jugoszlávia ellen is győzni tudtak. Összeszokottak, gyorsak, sokat mozognak, s néhány erős, testes játékost is bevetettek. Túl a vereségeken, önmagához képest mi­lyen teljesítményt nyújtott a magyar váloga­tott? — Rosszat, különösen az összpontosítás hiánya miatt. Azt hiszem, az utóbbi hetek megerőltető sorozata idegileg kissé kifárasz­totta a játékosokat. Annak ellenére, hogy szerdán kaptunk ki nagyobb különbséggel, mégis ekkor játszottunk jobban. Eredmé­nyesebben tudtuk fellazítani az olaszok zó­náját, s a védekezésünk is hatékonyabb volt. Ismét kiütközött azonban az önbizalomhi­ány, s amivel a legnagyobb baj volt: helyzete­inket, emberelőnyeinket nagyon gyatrán használtuk ki. Az erőnléttel, a küzdőszellem­mel viszont ezúttal is elégedett voltam. Milyen hatása van az ilyen vereségeknek? — Remélem, ez a kudarc úgy „csapódik le” a játékosokban, hogy tudatosul bennük: még többet kell tenni. Bízom benne, nem vesztik el a még csak alig-alig megszerzett csekély önbizalmukat. A közvéleményre nyilván másképpen hatott a két találkozó eredménye. Nem hiába mondják, hogy mi magyarok vagy ünnepiünk, vagy temetünk. Az olimpiai selejtezőről hazatérve sokan már biztos szöuli érmesként beszéltek rólunk. Most pedig, gondolom sokak szemében is­mét középcsapattá süllyedtünk vissza. Tár­gyilagosan kell értékelni az eredményeket! Sem a perthi sikerből, sem a mostani fias­kókból nem szabad túl messzire menő követ­keztetéseket levonni. A közelmúltban a szokásosnál jóval többet foglalkoztunk a szabadidő aktív eltöltésének programjaival, így a ter­mészetbarátok akcióival is. Viszonzás­ként dr. Garay Dénes, a megyei termé­szetbarát-szövetség vízitúra-bizottsá- gának vezetője tartalmas és nem csak természetbarátokat érintő beszámolót küldött tapasztalatairól. „A Kiskunsági Főcsatornára szerve­zett vízi túránk résztvevői este a Sza­badszállás—Szalkszentmárton közötti közúti hídnál levő ligetes parton gyüle­keztek. A 608-as Számú Ipari Szak­munkásképzőből, Kiskunfélegyházá­ról tizennégyen érkeztek, így velem együtt tizenöten ültük körül a hideg estét kellemessé tevő tábortüzet. Más­nap reggel még ketten csatlakoztak hozzánk Budapestről, és egy lelkes pe­dagógus Szalkszentmártonból. Cso­portunk zuhogó esőben vágott neki az útnak. Később az eső elállt, és ragyogó napsütésben gyönyörködhettünk a ter­mészet szépségeiben. A partok szépsé­ge, a természetes kanyarok, a ligetes, táborozásra is alkalmas tájak egy pilla­natra sem juttatták eszünkbe, hogy nem folyón, hanem csatornán evezünk. Ezt a csodálatos élményt mindössze a horgászok viselkedése rontotta el. Noha én a túra résztvevőit előre tájé­koztattam, hogy közkedvelt horgászvi- zen leszünk és maximálisan tartsák tiszteletben az érdekeiket. Ez így is tör­tént, ezért vita sem volt, mert a parton lévők beszéltek, mi meg hallgattunk. Mindenekelőtt azt vonták kétségbe, hogy nekünk szabad a vizükön evezni? Mások azt kifogásolták, hogy áthala­dásunkkal szennyezzük a csatornát. Nekünk pedig éppen azok a szeméthal- mazok tűntek fel, amelyek a vízparton és a vízben csúfították a környezetet. A szemét árnyékolta be első napi 20 kilométeres utunkat az 52-es közút híd­ja utáni táborhelyünkig. A Kígyósi csárdában eltöltött na­gyon kellemes este után a rendkívül hideg éjszaka sem zavart bennünket. A másnapi indulásunk után, a 3—4 kilométerre levő zsilipig a partok jelle­ge nem változott, de utána kopárabb lett. A víz kiszélesedett és helyenként igen sekéllyé vált. Egyik összerakható kajakunk ezen a szakaszon elég ko­moly sérülést szenvedett, de a szükség­javítás után szerencsésen elérte a célt, a mintegy 15 kilométerre levő Akasz­tót. Utunk során a Kiskunsági Nemze­ti Park Kelemen-széki madárrezervátu­mában népes madársereg és a vízből delfinszerűen kiugráló busa fogadott bennünket. A Kiskunsági Főcsatorna kiválóan alkalmas a hétvégi túrákra, különösen ha felvértezi magát az ember a horgá­szok acsarkodásai ellen. Érdemes lenne a felső szakaszt is felderíteni. A 608-as Számú Ipari Szakmunkásképző ODK elvállalta, hogy ezt a túrát jövőre az országos kiírás keretében megrendezi.” Értesítjük Kedves Vásárlóinkat, hogy a Zsolnay Porcelángyár Zsolnay-boltja KECSKEMÉTEN a Lestár tér i..sz. alatt MEGNYÍLT Nagy választékkal állunk vásárlóink rendelkezésére. Ki, mi piruljon? Vita a fehérjegy érvényessége körül A horgászatról szóló leg­utóbbi összeállításunkban — Miért pirul a fehérjegy? címmel — szóvá tettük, hogy a Mohosz Tisztségviselői és szolgálati te­rületi engedélyt — közismer­tebb nevén: a fehérjegyet — a Jászszentlászlói HE sajátkeze­lésű, egyesületi vizére nem tart­ja érvényesnek, annak ellenére, hogy ezt a Mohosz megyei kül­döttközgyűlése egyhangúan megszavazta. Cikkünkre Markolt Endre, a, HE titkára válaszolt: „Sajná­lom, hogy pirulásra késztettem, illetve horgászegyesületünk tagságának döntése ilyen cikk megírására ösztönözte. Ezért nyílt levélben szeretném dönté­sünk hátterét feltárni. Három évvel ezelőtt egyik fehér társa egy nap alatt négyszer látogatta meg vizünket, mivel igen jó volt a kapás ezen a napon, 12 ponty került a fehér jegyes tulajdoná­ba (ekkor nem pirult). A helyi horgászrend szerint az I-es számú vizünkben csak szombaton és vasárnap, illetve ünnepnapokon lehet horgászni. Ezt természetesen a fehérjegy­tulajdonosok nem tudják, így kétszer-háromszor már előfor­dult, hogy hétköznap — a hor­gászaink nem kis bosszúságára — fehérjegy- tulajdonosok hor­gásztak az I-es számú vizün­kön. Jogos volt a felháborodás, amivel a vezetőséget illették. (Ha nekünk nem lehet hétköz­nap horgászni, miért szabad másoknak?) Ezért terjesztette a vezetőség a közgyűlés elé a ven­dégjegy létesítésének javaslatát, amit a tagság elfogadott és ki­adásával megbízta a HE elnö­két, titkárát vagy gazdasági ve­zetőjét. Tudomásom szerint még egyetlen horgászni szerető tisztségviselőt sem utasítottunk el, így sok kellemes napot töl­töttek vizeink partján. A fehérjegy érvényessége ügyében a Mohosz küldöttköz­gyűlése döntött, ezért Selmeci Ernőt, a Mohosz IB titkárát kérdeztük: Ki, mi piruljon? „A Bács-Kiskun megyei hor­gászegyesületek küldöttköz­gyűlése évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy a megyében kia­dásra kerülő Mohosz Tisztség- viselői és Szolgálati Területi Engedély a Bács-Kiskun megye területén lévő horgászegyesüle­tek kezelésében lévő vízterüle­tekre is érvényes. Ezzel kapcso­latban mindeddig nem is volt gond. A jászszentlászlói egyesület tagsága jogosan háborodott fel a 12 kifogott ponty és a tiltott vízterületen való horgászat mi­att. Mégis helytelenül járt el, mert egyedi esetből általános következtetést vont le, ami jo­gosan sértheti a szabályokat tisztelő fehérjegyeseket. Meg­győződésem, hogy nem az a megoldás módja, hogy megvál­toztatták a megyei küldöttköz­gyűlés határozatát. AzJ az egye­sületet kellett volna értesíteni, amelynek képviseletében hely­telenül használták a fehérje­gyet. Ami a kérdés másik részét illeti, a horgásznak a horgászat megkezdése előtt kötelessége tájékozódni, hogy az adott víz­területen van-e az országos hor­gászrendtől eltérő helyi sza­bály, amelyet kötelező betarta­ni. Biztosak vagyunk abban, hogy a jászszentlászlói egyesü­let vezetősége felülvizsgálja döntését és megtalálja a megfe­lelő megoldást; a helyi horgász­rend úgy érvényesüljön, hogy a „fehérjegy se piruljon.” Mit mutat a szolunáris táblázat? Június 4-én, 5-én, 24-én, 25-én, 26-án és 31-én nem érdemes próbálkozni, nagyon gyenge fogás várható. 3-án, 23-án, 27-én, 28-án egész nap jó eredményre számíthatunk. Június 6-ától 13-áig főleg a délutáni, 14-étől 22-éig, valamint 29-én és 30-án elsősorban a reggeli, délelőtti órákban ígér a horgásznaptár jó fogást. Összeállította: Banczik István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents