Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-03 / 132. szám

1988. június 3. • PETŐFI NÉPE • 5 NYUGDÍJAZÁSRA VÁRÓ GÉPEK JÓL DOLGOZIK A KUNÉP • Gyorsan épül az új csarnok. Megújuló bútorgyár Nagy a sürgés-forgás mostanában a Szék- és Kárpitosipari Vállalat (SZKIV) kecskeméti gyárának udva­rán. A kerítés mellett daruk forgolód­nak, hatalmas betonelemeket illeszte­nek a helyükre. Lassacskán egy új üzem körvonalai rajzolódnak ki. — Már jóval korábban meg kellett volna kezdeni ezt az építkezést — véle­kedik Horváth István főmérnök. — Több mint húsz éve nem hajtottunk végre rekonstrukciót gyárunkban. A technika pedig rohamléptekkel fejlő­dik. Nem halogathattuk tovább a fej­lesztést, ha állni akartuk a versenyt. Elfáradt vakolat A kecskeméti gyárban valóban a hu­szonnegyedik órában fogtak hozzá a rekonstrukcióhoz, hiszen az idők során termelő berendezéseik nagy része ala­posan elhasználódott. Egy-két öreg épületük pedig — amelyeket még a tég­lagyár hagyott rájuk örökül -— romos­sá vált. — A bemutatótermünk födémszer­kezetének belső vakolata 1986 tava­szán „elfáradt”, és hatalmas darabon a padlóra zuhant idézi fel a történte­ket a főmérnök. — Ez a terem is része volt egy ódon téglagyári épületnek, amelyet most lebontottunk. Ennek a helyén emel új csarnokot a Kunép. A kiskunhalasi építők március végén láttak munkához, de már állnak az új létesítmény oldalsó tartóoszlopai és je­lentős felületen a tetőszerkezet is a he­lyére került. Az úgynevezett mezőpa­nellel épülő csarnok 2660 négyzetméter alápterületet foglal el. A kivitelező rendkívül rövid határidőt vállalt: a szerződés szerint 1989. március 31-én lesz a műszaki átadás. Horváth István elismeréssel beszél a Kunép munkásai­ról. Azt mondja: egyenletesen, üteme­sen dolgoznak. Pedig nem könnyű a feladatuk, hiszen meglehetősen szűkö­sen férnek; alig pár méternyire tény­kednek a termelő üzemtől. Az anyagok szépen sorban előkészítve várják, hogy beépítsék őket. Fojtogató helyhiány — Egy exportbővítő és egy ráfordí­tás-csökkentő pályázat elnyerésével si­A kárpitosok olyan szűkén vannak, hogy az már-már akadályozza a munkát. került pénzt szereznünk ehhez a re­konstrukcióhoz — magyarázza a fő­mérnök. — A munkák a jövő esztendő végéig befejeződitek. Az utcafronton új bemutatóterem, beljebb 2200 négyzet- méteren a kárpitosüzem és a faipari előkészítő részleg kap majd helyet. De lesz itt kulturális helyiség, teherporta és művezetői iroda is. A SZKIV kecskeméti gyárát már régóta fojtogatja a helyszűke. Annak idején, amikor a jelenlegi kérpitoscsar- nokban beindult a munka, még jóval kevesebb volt a kárpitozott bútorok iránti igény. Az eltelt 10—12 esztendő alatt megduplázta a gyár e termékei gyártását. Ám a hely közben nem nőtt, s mára annyira összepréselődtek, hogy az már hátráltatja a termelést. A kárpitos párnázóban olyan egész­ségre ártalmas, intenzíven párolgó ol­dószerekkel dolgoznak, amelyeket je­lenleg nem tudnak megfelelően elszív­ni. Az új csarnok légtechnikai tervezé­sénél egyebek között erre is megtalál­ták a megoldást. — Lehetne még hosszan sorolni az új létesítménnyel járó előnyöket — mondja Horváth István —, ám a 117,5 milliós összberuházás ennél jóval töb­bet foglal magában. Az elhasználódott berendezések helyett újakat szerzünk be. Nagy szükség van erre, hiszen nem egy gyalugépünk 30 évesnél is idősebb. Az átköltözés nyomán a felszabaduló területen a mostaninál lényegesen kul­turáltabb munkakörülményeket te­remthetünk. Korszerűsítjük a felület­kezelési technológiát is. A por-forgács- elszívás hatékonyságát ugyancsak megjavítjuk. Az elszívó rendszerbe au­tomata szikrafigyelőt építünk be, ami emeli az üzem tűzbiztonságát. Kárpi­tos bútorainkhoz már a hatvanas évek­től mi magunk készítjük a rugókat. Ezek gyártóberendezéseit részben felú­jítjuk, részben pedig kicseréljük. Egye­bek között három svájci rugógyártó gépet szerzünk be. A bővülő gyár meg­követeli, hogy korszerűsítsük a kazán­házunkat is. Vállalkozó szellemben Szép, hosszú ez a lista, de még min­dig nem teljes. A kecskeméti gyár ugyanis élve a nagy felújítás adta lehe­tőséggel, profilját is bővíti majd. Ha­marosan megkezdik a lapgyártást a fa­ipari csarnokban. Már korábban is próbálkoztak a szállodai és vendéglátóipari egységek, színházak felújítási munkáival, belső berendezésével. Kedvező tapasztalato­kat szereztek a Tószálló belső berende­zése, a Katona József Színház kárpito­zása során. Most az újjászülető Cenki kastélyba készítik a belső berendezést, a Tudomány és Technika Házába pe­dig széksorokat gyártanak. A jövőben tovább akarják bővíteni hasonló vállalásaikat. Ehhez azonban meg kell teremteniük a technikai hátte­ret. Ezért rendeltek lapgyártó célgépe­ket. — Ez már a holnap, de ma még na­gyon nehéz helyzetben vagyunk — szö­gezi le a főmérnök. — Gondoljon csak bele: a gyár területe 3 ezer négyzetmé­terrel csökkent. Lebontottunk egy sor régi épületet, s a bennük levő anyagok­nak, kellékeknek helyet kellett keresni az üzem többi részében. Közben pedig úgy folytatjuk a munkát, mintha sem­mi sem történt volna. Ám ez csak a látszat, mert valójában nagyon nagy fegyelmet és türelmet igényel ez vala­mennyiünktől. Dolgozóinkat dicséri, hogy e kedvezőtlen körülmények elle­nére is jól állunk. Az idei első negyed­éves tervünket sikerült túlteljesítenünk. Több mint százmillió forintos termelési értéket produkált a kollektíva ez idő alatt. Exportra és belföldre is többet szállítottunk az előirányzatnál. Horváth István nem mondja, de nyilvánvaló, hogy nekik, vezetőknek, műszakiaknak is igencsak feszített a tempójuk. Mert rájuk hárul a napi ter­melési feladatok koordinálása mellett a beruházás tervezési és előkészítési munkájának nagy része is. A SZKIV kecskeméti üzemében ezekben a hónapokban mindenki töb­bet vállal. A sok többletfeladat és a kényelmetlenség ellenére sem zúgoló­dik senki, mert az emberek tudják, hogy hamarosan egy megújult, korsze­rű bútorgyárban folytathatják a mun­kát. Gaál Béla Érdek­szerkezet Talán más is akad rajtam kívül, akinek már évekkel ezelőtt a kö­nyökén jött ki á „termékszerkezet- váltás”. Ami ugyebár azt jelenti, hogy nem elavult dolgokat, hanem korszerű, minden piacon eladható termékeket kell gyártani. Szóval a lényeg az, hogy a termék eladható legyen. Olvastam ugyanakkor azt is — egy tengerentúli üzletember nyilat­kozta —, hogy Amerikában példá­ul mindent el lehet adni. S ha igazat mondott az illető, akkor itt valami nem stimmel. Mert ha minden elad­ható, akkor nyilván az a fontos kér­dés, hogy mennyiért adható el. De erre is van válasz: valamennyiért. S hogy én nyerek vagy veszítek az üzleten, az nem csak attól függ, hogy mit kínálok, hanem elsősor­ban attól, hogy milyen költséggel állítottam elő az egyébként eladha­tó termékemet. Annál tehát, hogy a portékám — úgymond — korszerű vagy korszerűtlen, valószínűleg fontosabb az, hogy milyen ügyessé­get tanúsítok a gyártás és forgalma­zás során. A korszerűség egyébként is rela­tív. Itt van például a hordozóraké­ta. Rendkívül korszerű dolog. De aligha hinném, hogy bármelyik ma­gyar vállalat — akármilyen gépek­kel és bármekkora hitelből — nye­reséggel tudná gyártani. Vagy ve­gyük példaként a tökmagot. Senki sem nevezné korszerűnek, hisz et­ték már évszázadokkal ezelőtt is. Mégse valószínű, hogy a tízéves Arisztotelész Onasszisz — a későb­bi görög hajómágnás — annak ide­jén sokat törődött volna ezzel. A pireuszi kikötőben kínálta a rág­csálnivalót, s arra koncentrált, hogy minél több haszna legyen raj­ta. (Más kérdés, hogy a tökmagnál maradva nem lett volna milliomos. De erről később.) Kevésbé szélsőséges példaként a kohászatot is lehetne említeni. Rég­óta mondják, válságban van. Meg kell tehát változtatni termékszerke­zetét, növelni kell a korszerű ne­mesacélok arányát. Valószínűleg igaz. De az miként lehetséges, hogy Dél-Koreában virágzik az acélipar, megélnek, sőt, fejlődnek a „kerítés- acélból” is. Mondják, ott alacso­nyabbak a bérek. (Node a miénk­nél?!) Szokás még hivatkozni a korsze­rűtlen technológiára, ám vannak a világnak tájai, ahol családi manu­faktúrák is egyről a kettőre jutnak. Ez nálunk is előfordul, de még Ja­pánban is, ahol primitív technológi­át alkalmazó kézműiparosokat is találunk a robottechnikával műkö­dő világcégek bedolgozói között. Mi tehát a titok? Sejteni lehet, de a bizonyitó erejű hazai, sőt Bács-Kiskun megyei vá­laszt számomra a Fertex adja. Ez az új Kft., amelynek egyik alapítója a valaha Finomposztó néven ismert Bajatex. A Finomposztó annak ide­jén — a termékszerkezet-váltás se­matikus logikáját követve — úgy döntött, hogy megszünteti a kár- tolt-fonal- és -szövet-gyártást. Mi­velhogy veszteséges. E régimódi ter­mék iránt ugyan az utóbbi években ismét élénk a kereslet, de elöreged­tek a gépek, nem éri meg, hogy a gyártással vesződjenek. S most? Lássunk csodát! Mit fog gyártani az új Kft.? Természetesen kártolt fonalat és szövetet. Nagyrészt a régi gépekkel, várhatóan komoly nyere­séggel. A hiba tehát eredetileg sem a termékben volt. Mint mondják, egy rugalmas, új szervezet, más működési feltételek­kel, másféle ösztönzési rendszer­ben, az óriási rezsiterhek nélkül, gazdaságosan tud gyártani olyan termeket is, amely a nagyvállalat­nak csak veszteséget hoz. A Kft. képes megtalálni a piaci réseket, máról holnapra váltani is tud stb. A kártolt szövet tehát marad, nem vész kárba a fél évszázados bajai posztógyártási tapasztalat, eltűnik viszont a veszteség. S mindehhez nem kellett külföldi hitel. Csak az érdekviszonyokat kellett megvál­toztatni. Hogy a szerkezetnél ma­radjunk: új érdekszerkezetet létre­hozni. Innen kiindulva lehet egyről a kettőre jutni, s túladni majd a régi gépeken is, mint Onasszisz a tök­magon. Megfelelő érdekszerkezetet kialakítva tehát akár milliomosok is lehetünk anélkül, hogy három év alatt megdupláznánk az adóssá­gunkat. Ha a mindenáron való ter- mékszerkézet-váltás forszírozása mellett (helyett) előbb megtanuljuk azt is, hogy a van-ból miként te­remtsünk többet. Ezt követően húzhatunk csak hasznot a termék­szerkezet-váltásból. S az lesz az iga­zi reform. . „ » Bálái F. István Statisztika a reform tükrében (dzigmo) Június 7-étől várja vásárlóit a SZIGMA bajai bevásárlócentruma (Külső-Ipartelepi út). A Ferroglobus vastelep, a gép- és szerszámértékesítő szaküzlet, valamint a szerelvényértékesítő mintabolt naponta 7—16 óráig, szombaton 8—13 óráig kínálja teljes ■ áruválasztékát vásárlóinak. Tel.: 79/12-336 *9mQ)fi«f mondom segít o gondon 1505 Az elmúlt években a társadalom és a gazdaság többirányú változása követ­kezett be. A változások irányát és lé­nyegét a gazdaságpolitika és az annak megvalósítását szolgáló szabályozó rendszer határozta meg. Ezek a válto­zások a társadalom és gazdaság sok területe mellett visszahatottak az e vál­tozásokat nyomon kísérő információs rendszerekre, köztük a statisztikai in­formációs rendszerre is. A további ten­nivalók meghatározása érdekében ezért különös fontosságú, hogy a szak­emberek az elért eredményekről és ten­nivalókról kicseréljék véleményüket. Végvári Jenő, a Központi Statiszti­kai Hivatal elnökhelyettese fogalmazta meg a gazdaságstatisztikusok, gazda­sági szakemberek részére rendezett IN­FO ’88 vándorülésen, hogy az a közeg, amelyben a magyar statisztika műkö­dik, változott és változik, de a statiszti­kai szolgálatban most sem fordulat kö­vetkezik be, hanem igazodás, a társa­dalmi-gazdasági körülményekhez való állandó alkalmazkodási folyamat ját­szódik le. A demokratizmus hatása A mindennapi statisztikai gyakorlat­nak újra és újra szembe kell néznie az­zal a mindig is létező kemény összefüg­géssel, amely a statisztikai adatok pon­tossága, az adatok előállításának gyor­sasága és a statisztika költségéi között áll fenn. Csakhogy a körülmények a mai statisztikai szolgálatban új szemlé­letet hoztak létre: a rendelkezésre álló és egyre szűkülő erőforrások kihaszná­lásával szemben ugyanolyan hatékony­sági követelményeket kell támasztani, mint bármely más erőforrással szem­ben a gazdaságban. Ez is a reálfolya­mat hatása a statisztikára. Dudás János, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője előadásában rendszerbe foglalta azokat a tényező­ket, amelyek különös szerepet játsza­nak a statisztika szempontjából is új feltételek kialakulásában. Elsőként említette a gazdaság egyensúlyi helyze­tének helyreállítására, majd megszilár­dítására irányuló gazdaságpolitikát. Továbbá azt, hogy egyre nagyobb, nö­vekvő szerepe a szélesedő és társadalmi méretekben jelentkező demokratizmus­nak. Ennek egyik hatása az, hogy a szervezetek, a közvélemény és az egyes emberek is egyre több információt igé­nyelnek a társadalmi és gazdasági való­ságról és szeretnék megismerni azt is, hogy a mai valóság hova vezet, mit hoz a jövő. Másik hatása az, hogy határo­zottan erősödő az az igény, hogy meg­ismerjék, milyen módon állnak össze a statisztikai információk, nagyobb bete­kintést kíván a közvélemény a statiszti­kai módszertanokba, sőt kívánatos szélesebb kört bevonni az alkalmazott módszerek fejlesztésébe. A gazdaságpolitika a struktúra fej­lesztésében, a versenyképesség növelé­sében, a költségérzékenység tekinteté­ben stb. egyaránt igen fontos szerepet szán az új általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó rendszernek, de ennek hatásait bemutatni csak az új helyzetre is felkészült statisztikai és pénzügyi információs rendszer képes. Az új feltételek kialakulásában sze­repet játszik £» kétszintű bankrendszer bevezetése, a monetáris irányítás foko­zatos erősödése, a szabályozó rendszer gyakori módosítása, amelyek gyakran szükségessé teszik a statisztikai beszá­molórendszer módszertanának változ­tatását, az adatgyűjtések kiegészítését. Mikor nagyobb a cukorrépa-termés? Ezen új tényezők figyelembevétele költséggel jár, új feladatokat jelent az adatszolgáltatóknak stb. Ez késztette a Központi Statisztikai Hivatalt, hogy kezdeményezze a teljes statisztikai adatgyűjtési rendszer átfogó felülvizs­gálatát, amely 1987-ben zárult és ered­ményeként — ágazatonként eltérő mértékben — a központi statisztiká­ban az adatszolgáltatási követelmé­nyeknek 20 százalékos mérséklődését sikerült elérni. Hasonló munka folyt a minisztériumokban és országos hatás­körű szervekben is. Németh Ferenc, a Központi Statiszti­kai Hivatal főosztályvezetője előadásá­ban megállapította, hogy a mezőgaz­dasági statisztika területén a korszerű­sítés eredményes volt, de nem minden területen érte el az eredetileg kitűzött célt. A felülvizsgálat során is felszínre jöttek még olyan tartalékok, amelyek kiaknázása megoldható feladat. Ezeket a törekvéseket foglalta össze a mező- gazdasági statisztikára vonatkozóan. Markánsabban előre kell lépni.a tar­talmi korszerűsítésben. Sürgető feladat a minőségi, hatékonysági mutatók „be­integrálása” a statisztikai rendszerbe. Például ugyanaz-e két év cukorrépa­termelése, ha azonos mennyiség esetén az egyik évben a répa cukortartalma több százalékkal magasabb volt? Ha­laszthatatlan feladat a pénzügyi folya­matok statisztikai nyomonkövetése, hogy gazdaságosan, jövedelmezően termeltünk-e többet. A vertikális kap­csolatrendszerek feltárása, pl. a mező- gazdaság és más népgazdasági ágak összefüggése, elsősorban az élelmiszer- iparral való együttműködése. Fontos lecke a biotechnológia eredményeinek megfigyelése. Valamennyien hangsúlyozták, hogy az adatszolgáltatók terhelésének továb­bi csökkentése a cél, ennek lehetséges megoldási módjai: a jelentések bekérési gyakoriságának ritkítása; a megválto­zott irányítási feladatok miatt csök­kenteni lehetne az igazgatási statisztika területén bekért adatokat; ki kell szűrni a párhuzamosságokat az adatszolgál­tatás területén; a tartalékok gazdag tárháza az úgynevezett országos alap­nyilvántartások statisztikai célokra va­ló felhasználása. Célszerű lesz az adat- szolgáltatók mérete, gazdálkodási for­mája szerint differenciálni az adatgyűj­tést. Bátrabban lehet élni a reprezenta­tív felvételek szélesebb körű alkalma­zásával. A statisztikai adattovábbítás­ban pedig a jövő útja: a számítógép. Pontosság és prQgnózis Fontos törekvés a statisztikai adatok pontosságának, megbízhatóságának ja­vítása és a tájékoztatás színvonalának további emelése, amelyhez hozzátarto­zik a várható tendenciák jelzése, a prognózis. Végvári Jenő előadásában hangzott el, hogy: „A statisztikai szolgálat egyik célja önmaga elfogadtatása a döntés­hozók. az adatokat felhasználó szak­emberek és a közvélemény előtt. Ez feltételezi a statisztika iránti bizalmat is”. A konferencia plenáris ülésén, az ipari, az építőipari, a kereskedelmi és a mezőgazdasági tagozaton számos elő­adás hangzott el, amelyek napjaink gazdaságpolitikáját elemezték és a vár­ható jövőt vázolták fel. Ahhoz, hogy e reform folyamatát és hatásait megte­kinthessük a statisztika tükrében, elő szőr meg kellett nézni a statisztikát reform tükrében. Sántha Józsefné dr. statisztikai főtanácsos

Next

/
Thumbnails
Contents