Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

1988. június 25. • PETŐFI NÉPE • 9 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT MEGKÉRDEZTÜK: Milyen a sportélet Fülöpházán? Fülöpháza 1200 lakosú község. Arra voltunk kíváncsiak, vajon itt szeretnek-e az emberek sportolni. Kárász Irén Anna községi párttit­kár, az általános iskola igazgatója válaszolt: — A fülöpháziak szerint a spor­tot nemcsak nézni, hanem művelni is kell. Igaz, hogy főleg az ifjúság körében népszerűek a különféle sportágak, de például a tömeg­sportnapokon, spartakiádokon szép számban mozognak az idő­sebb korosztály tagjai is. Az egyet­len igazi sportlétesítményünk a fut- ballpálya, amelyet tavaly füvesítet­tünk, labdarúgóink a körzeti baj­nokságban szerepelnek. A másik helyiségünk a művelődési ház, ahol a nagyterem alkalmas tornaterem­nek. Itt gimnasztikázni, pingpon­gozni lehet és hamarosan a labdajá­tékok is űzhetők majd rossz idő esetén, mert az ablakok elé rácsot teszünk. Sajnos, a falakat meg kel­lene erősíteni ahhoz, hogy bordás­falon kívül mászórudat, kötelet és gyűrűt helyezzünk el itt a gyerekek kedvéért. Az általános iskolának ugyanis nincs tornaterme, ezért kü­lönösen télen Kiss Szabó László testnevelő tanár a művelődési intéz­ményben tartja a foglalkozásokat. Az iskolában elsők között ala­kult meg a DSK, s azóta több jó eredményt értek el diákjaink a vá­rosi és megyei versenyeken. Például nemrég meghívták tanulóinkat Kecskemétre a Lánchíd Kupára, amelyen kitűnő helyezéseket értek el. Érdemes megemlíteni Zsigó Fe­renc, Jambrik Renáta, Köntös Éva, Szabó Katalin és Hegedűs Erika ne­vét, akik igen tehetségesek az atléti­kai számokban, valamint a labdajá­tékokban. Az iskolába mindössze 96-an járnak, ehhez képest jónak tartjuk sporteredményeinket. Ta­valy körülbelül 100 ezer forintot költhetett a község sportcélokra. Ez nem sok, de a szemléleten is sok múlt, márpedig az jó ebben a kis közösségben. Jó a szülők hozzáállá­sa is, mindig elengedik gyermekei­ket az edzésekre, versenyekre. Az edzések gyakran az utcán, sőt a szántóföldön vannak. A DSK révén szeretnénk a fel­nőttsportot megalapozni. Tervünk között szerepel egy kézilabdapálya megépítése, mert ezt a sportot min­denképpen honosítani kívánjuk Fülöpházán. T. L. Angol felhívás a futball- huliganizmus ellen Nagy-Britannia azzal a ké­réssel fordult a többi nyugat­európai ország kormányához, hogy nyújtson segítséget a fut- ball-huliganizmus elleni harc­ban. A felhívást Lisszabonban, az Európa Tanács országainak igazságügy-miniszteri tanács­kozásán ismertette a szigetor­szág környezetügyi miniszter- helyettese. John ^Pattén azt mondta, hogy a bnt szurkolók magatartása az NSZK-beli EB- döntőn ismét kényelmetlen helyzetbe hozta Nagy-Britanni- át. A miniszterhelyettes a rend­őrségek közötti nemzetközi együttműködés erősítésére szó­lított fel, annak érdekében, hogy a futball-huligánok elleni harc eredményes legyen. A töb­bi között szorgalmazta, hogy a törvény teljes szigorát alkal­mazzák a vandál szurkolókkal szemben, és akár hosszú időre szóló börtönbüntetést is rója­nak ki rájuk mindazokban az országokban, ahol felborítják a törvényes rendet. „A futball- huliganizmus nemzetközi prob­léma” — jelentette ki a brit po­litikus. Harlem 0 Nagy sikerű bemutatót tartott Budapesten az amerikai Harlem Globetrotters varázslatosan ügyes játékosokból álló kosárlabda-együttes. A sok-sok mókával fűszerezett bemuta­tón készült Farkas Tibor felvétele. VIII. labdarúgó EB-döntő Lobanovszkij a „Nagy Mérkőzésről” • A szovjet Gyemjanyenko jól játszott a sorsdöntő, ola­szok elleni mér­kőzésen; a felvé­telen éppen Mancini lábát ugorja át. A ta­lálkozót a szov­jetek 2—0-ra nyerték, s ma ők játszanak a dön­tőben a hollan­dok ellen. (MTI- TELEFOTO) A müncheni Olimpiai stadionban szombaton 15.30 órakor a francia Michel Vautrot játékvezetésével megkezdődik a VIII. labdarúgó EB-döntő utolsó, tizenötödik összecsapása. A végső döntőben a Szovjetunió és Hollandia válogatottjai néznek farkasszemet. A múltban a szovjetek szerepeltek eredményesebben: egy arany- és két ezüstérmet szereztek. Hollandia még sohasem játszhatott kontinensbajnoki finá­lét, így a bajor fővárosban bizonyosan eddigi legjobb ered­ményét éri el. Függetlenül attól, hogy megnyeri-e a június 10. óta tartó döntő záró 90 percét, vagy sem. A 49 esztendős Valerij Lobanovszkijból csütörtökön és pénteken, az EB utolsó két szabadnapján száznál is több tudósító, újságíró, tévés és rádiós próbált interjút kicsikarni, de a szovjet válogatott szövetségi kapitánya — bármilyen udvarias és készséges — csak néhányójuk kérését tudta kielé­gíteni. Ezek közé tartozott az MTI munkatársa is, aki öt kérdést tett fel az edzői pályán 1969 óta tevékenykedő elis­mert szakembernek. A kontinensbajnokság csúcseseménye, a döntő mérkőzés még hátravan, de azt talán már a finálé előtt is el tudja dönteni, hogy az 1986-os mexikói Mundial, vagy a mostani EB-döntő volt magasabb színvonalú? — Könnyű a válasz: az Európa-bajnokság nyolcas döntő­je a labdarúgás sokkal több értékét mutatta be, mint a két évvel ezelőtti vb-döntő, A magas színvonalra már a selejte­zőkből következtetni lehetett. Itt, az NSZK-ban, a részt vevő csapatok többsége felülmúlta önmagát. Vonatkozik ez az én együttesemre is: játékosaim átérezték a feladat nagyságát, minden tőlük telhetőt megtettek, és ország-világ szeme előtt bizonyították tudásukat, jó felkészültségüket. A Szovjetunió az EB-döntő utolsó veretlen résztvevője. Va­jon az aranyérem sorsát eldöntő csatában is sikerül felülkere­kednie egy olyan csapaton, amelyet egyszer már — nagyszerű taktikát alkalmazva — két vállra fektetett? — Hollandia tizenegye már a csoporttalálkozón megmu­tatta erejét, azt, hogy játékosai egytől egyig képzettek, kitű­nő labdarúgók. Ellenfelünk mérkőzésről mérkőzésre jobban szerepelt, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy Anglia és Olaszország ellen mi is sokkal jobb teljesítményt nyújtot­tunk, mint a bemutatkozó 90 perc során. Egyetért azzal, hogy egyetlen gól is elég lehet az EB-arany kivívásához? — Megjárhatja az a csapat, amelyik egy gól után semmi mással nem törődik, csak az eredmény tartásával. Legjobbnak mondható csapatából hiányozni fog a 25 esz­tendős kijevi Oleg Kuznyecov, aki két sárga lapot gyűjtött be. — Csak szombaton döntök arról, hogy ki áll majd a helyére. De ha már Kuznyecovról és a sárga lapokról szó esett, hadd mondjam el véleményemet a bírókról, a játékve­zetésről. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az EB-n köz­reműködő bírók nem tudták megkülönböztetni a keménysé­get a durvaságtól. Számomra az is hihetetlen: miért képviseli minden bíró a 48-50 éves korosztályt, amikor a fiatalabbak között náluk sokkal jobbak is akadnak? Visszatérve a döntővel kapcsolatos prognózishoz: milyen játékot hozhat az 1988. évi „aranytalálkozó"? — Mindkét csapat megérdemelten jutott el a döntőig. A mezőnyjátékosok a holland és a szovjet csapatban is ugyanúgy képesek védő, szervező és támadó feladat ellátásá­ra. A csoportmérkőzésen sikerült olyan taktikát választani, amire Rinus Michels kollégám nem készült fel. Az olaszok elleni elődöntő óta csak az foglalkoztatott, hogy miféle új „csapdát” tudok állítani a hollandoknak. A terv kész. Most a játékosokon a sor, elképzeléseimet nekik kell megvalósíta­niuk — mondta befejezésül Valerij Lobanovszkij, akit az EB-döntő után az NSZK-ban is szívesen látnának a Ham­burger SV vezetőedzőjeként! (MTI) Könyvek a sportról A Hungária Sport Reklám és Marketing Vállalat — csakúgy mint jogelődje, a Sportpropaganda Vállalat —- célja megalakulásától kezdve a magyar sport szolgálata. A vállalat sokrétű tevékenységének egyik legfontosabb területéről, a könyvkiadásról tájékoztatták pén­teken a sajtó képviselőit. Sós Péter szerkesztőségvezető el­mondta: a gondozásukban megjele­nő könyvek népszerűsítik az egyes sportágakat, kiváló sportemberek életéről szólnak, s emellett kellemes szórakozást nyújtanak az olvasók­nak. A kiadó a kor és az olvasók igényeit is figyelembe véve a közel­múltban növelte az olyan kiadvá­nyok számát, amelyek témája a he­lyes táplálkozás és az egészséges életmód. Az utazási kedv növeke­dés? szükségessé tette mind több útleírás, útikönyv megjelentetését. A kiadó évente mintegy 350 ezer példányt dob piacra. Ezek között akad a minimális, tízezres példány­számban megjelenő, valamint 50 ezres mű is. Az eddigi legnagyobb sikert a két kiadást megélt Puskás-könyv arat­ta. A legendás „Aranycsapat” lab­darúgójának pályafutásáról szóló könyv 270 ezer példányban kelt el. A vállalat életében különösen sike­res volt a tavalyi esztendő, amikor 35 kiadványuk került az elárusító helyekre. Az idei tervekben keve­sebb, csak 23-25 könyv szerepel, de ezektől is hasonló sikert várnak, Hogy bizakodásuk nem alaptalan, azt a már eddig megjelent alkotá­sok példázzák: közülük több lassan már a második kiadást éli meg. Az év második felére is tartogatnak meglepetést. Minden bizonnyal ha­mar hiánycikké válik a Détári- könyv, valamint a régi híres sporto­lókról szóló „Hogy van? Hol van?” című alkotás. A szerkesztőségvezető beszélt a gondokról is. Mivel a vállalat ön­fenntartó, nem kap támogatást, az emelkedő papír- és nyomdaköltsé­gek miatt kénytelenek nem kimon­dottan sporttémájú, de nagy érdek­lődésre számot tartó, úgynevezett „sikerkönyveket” is kiadni. A ne­hézségek ellenére azonban tovább­ra is a megkezdett úton járnak, s munkásságukban ezután is a sport játssza a főszerepet. VÍZILABDÁS HOGYAN TOVÁBB? Kiesés után — / bentmaradás előtt A képlet a megszokott A Kecskeméti Vízmű SC ré­gebben élvonalban szerepelt ví- zipóló-együttese a kiesést jelen­tő utolsó helyen fejezte be a baj­nokságot. Az eredményt, illetve eredménytelenséget figyelve azt mondhatjuk, hogy a hírős város fedettjében megállt az idő, hi­szen a csapat sorrendben har­madszor végzett a táblázat leg­végén. Sokan már az első évad után megkérdőjelezték a vízi­labdázók létjogosultságát, mondván, minek erőnek erejé­vel mesterségesen fenntartani egy pofozógépnek számító együttest? Ám — azt hiszem, mondhatjuk így—, szerencsére, illetékes helyen mindig másként ítélték meg a kialakult helyzetet. Egy uszodával rendelkező nagyváros nem képzelhető el „vizes” sportág nélkül, Kecske­méten sem hiányozhat az úszás és a póló a listáról. Erről győződhettek meg a Magyar Úszó Szövetségben járt KVSC-s vezetők is. A MUSZ kérésére beszámolót készített az egyesület, amelyben ecsetelték a múltat és az általuk tervezett jövőt. A beszámolót és a szóbeli kiegészítést a szövetség egyhan­gúlag elfogadta, azzal a meg­jegyzéssel, hogy a sportág hazai szakemberei számítanak a kecs­keméti vízilabdára, szeretnék, ha megerősödve, -izmosodva mihamarabb az élvonal megha­tározó csapata lenne a Vízmű. Példaként a Szentest és a Szege­det említették, ahol éveken át hasonló gazdasági és egyéb gon­dokkal küszködtek a vízilabda helyi kedvelői, s ma már nem­zetközi porondon jegyzik a két csapatot. A szövetség tehát támogatja a KVSC elképzeléseit, s hogy mennyire nem az együttérzés és az udvariasság mondatja a MUSZ vezetőivel mindezt, a legjobb példa rá, hogy Kecske­méten kihelyezett ülést tartanak az ősszel. Kevés példa volt a múltban hasonló tanácskozás­ra. De bármilyen jól is esik a leg­főbb vezetők „meleg szava”, a csapat körül tornyosulnak a kérdőjelek: kiesett ugyan a gár­da, de ismét előfordulhat — amely már egyszer megtörtént —, hogy a második vonal felju­tója nem vállalja a magasabb osztály követelményeit. Egy esztendeje a kecskemétiek így maradtak bent az OB I-ben, úgy gondolták, új edzővei, fiata­labb, lendületesebb csapattal jobban szerepelnek majd. Ám ez nem sikerült, s most megint lehet elmélkedni azon: marad­jon a magasabb osztály, vagy inkább a gyengébbek között megedződve, nagyobb önbiza­lommal megpróbálni az élvo­nalba való visszakerülést? Persze, mindezen kár gondol­kodni, mert az OB II-es bajnok­ság még tart, lehet, hogy — mint több alkalommal már példa adó­dott rá — az „élet” megválaszol­ja a kérdést, s valamelyik csapat mégis vállalja az OB I-et. Akár így, akár úgy történik, egy biztos: a kecskeméti együt­tes vezetői és játékosai meggyő­ződéssel vallják, jő úton járnak. A csapat fiatal, s ezért még ru- tintalan, ám az sem véletlen, hogy számos nagy egyesület ost­romolja a játékosokat kecsegte­tő átigazolási szándékkal. Ép­pen ezért mentességet kértek a vízműsök az átigazolási idő­szakra, szeretnék együtt tartani a gárdát. A baráti kör is jól munkálkodik, lehetőségeihez mérten támogatja a jövőben is a csapatot és a játékosokat. A szokásos bajnokság végi képlet tehát nem sokat változott a kecskeméti pólós berkekben: a kiesés okozta gondok és az esetleges bentmaradási lehető­ségek megemésztése harmadik esztendeje megszokott már. A sportág kedvelői abban re­ménykednek (ismét): ha minden kedvezően alakul, egy esztendő múltán kevesebb problémát okoz a csapat. —rajtmár— HOGYAN TOVÁBB, RÓNAI SÁNDOR? Bajai fociológia — baj nélkül... A statisztika olykor csal, de a szurkoló akkor is a gólért jár ki a focimeccsekre. A hazai labda­rúgás harmadik vonalában ösz- szesen 99 csapat játszott, és ha pusztán a rúgott gólok számát nézzük, akkor a Sugovica-parti kék-sárgák az élbolyban végez­tek. Ehhez hozzátartozik még a szakemberek megállapítása is, mely szerint az NB Hl-ban a legszínvonalasabb érmes csapa­tok a Körös-csoportban voltak, így a bajnoki záróra után a ba- jaiak értékelésére a legavatot­tabb személy Rónai Sándor szaktanácsadó vállalkozott. — A megfelelő erősorrend alakult ki a tabellán — kezdte az elemzést a sikeredző, aki a bajai labdarúgás történetében már másodszor vezette a csapatot az NB II-be — ez a mi második he­lyünk reális. Ezzel egyben mara­déktalanul teljesítettük a célki­tűzést, mert baj nélkül jutottunk fel az NB II-be. Mindvégig na­gyon szűkös keretből dolgoz­tunk Szőcs Lázár kollégámmal, eleve adott volt a gerinc: Farkas, Szabó L., Evanicsés Morvái sze­mélyében, akikhez további két rutinos játékos csatlakozott Ta­kács János és Zrínyi. — Kikkel volt elégedett az el­múlt egy esztendő alatt? Feltétlen az élre kívánkozik Farkas, Szabó László, Evanics, Morvái és Pauk Robi neve, akik mellett „felnőtt” Teleki Árpád és Szabó Miklós is. — Kiknek a szereplése oko­zott csalódást? — Nyugodtan mondhatom, hogy senkié. Ugyanakkor sérü­lések és más okok miatt hullám­zott a teljesítménye Takács Já­nosnak, Zrínyinek és Tóth Ist­vánnak. Többet vártam Vidák- tól és Sárközitől. — Ha a csapatrészeket vesz- szük „sportmikroszkóp'' alá, ak­kor mit mutat a műszer? • Evanics Zoltán (balról, labdával), a bajai csapat kapitánya a legutóbbi bajnoki idényben is jó teljesítményt nyújtott. (Farkas Tibor felvétele.) — Ami a tényeket illeti — mindössze két vereségünk volt a bajnokságban. A csongrádi „bukfencet” kivéve a védelem­mel elégedett vagyok. A szarva­si vereség irreális körülmények között született, ezért nem soro­lom ide. — Gondolom, a Körös- csoportban több csapatnál felve­tődik a kérdés: mivel volt jobb a Baja a többieknél? — A BSK csapatának gerince játéktudásban jóval több volt az NB III-nál és emellett az akarati tényezőkkel nőttünk a többiek fölé, hiszen tavaly nyáron még azt hiszem, kevesen bíztak a mi visszajutásunkban. A bajnok­ság képéhez tartozik az is, hogy nálunk a szakosztályi, egyesüle­ti feltételek is igazodnak a szük­séges követelményekhez. — Mivel önnek szívinfarktusa volt — éppen a foci miatt —, ezért mint szaktanácsadó dolgo­zott az NB II-ért. Hogyan tudott együttműködni Szőcs Lázárral? — Lázár korábban a játéko­som volt és így könnyen alakí­tottunk ki jó munkakapcsolatot a bajnokság során. Benne meg­volt a tanulási vágy és mint pá­lyaedző, mellettem megkapta erre a lehetőséget. Úgy vélem, hasznosan élt vele. — Végül engedjen meg egy személyes kérdést; hogyan ala­kul ezután Rónai Sándor jövője? j— A szaktanácsadói munkát június 30-áig vállaltam, hiszen továbbra is leszázalékolt nyug- dijás vagyok. Sok minden függ az egészségi állapotomtól és persze a kínálkozó lehetőségek­től. Nem szeretnék elszakadni a labdarúgástól. Ami pedig a ba­jai csapatot illeti, a játékosok július 12-éig szabadságon lesz­nek, utána pedig Szőcs Lázár vezetőedzővel kezdik meg a fel­készülést az NB II-es megmére­tésre. Kovács Zoltán RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • Jelentősen módosult a lab­darúgó MNK mSgyei selejtezőjé­nek szombatra tervezett 5. fordu­lója. A megyei labdarúgó-szövet­ség pénteken közölte, hogy a szombatra kiírt három mérkőzés­ből csak egyet, a Kiskunhalasi AC-MEDOSZ—Soltvadkert mérkőzést rendezik meg, s azt is a tervezett 17 óra helyett délelőtt 10 órakor. Kiskunhalason. A Kalocsa—Miske és a Hetény- egyháza—KTE mérkőzéseket az MLSZ hozzájárulásával július 23-án, (szombaton) tehát közel egy hónap késéssel játsszák majd le. • Az elmúlt vasárnap Kecske­méten rendezett nemzetközi ifjúsá­gi asztalitenisz-bajnokság után Ju­hos József, a szövetség szakfel­ügyelője kijelölte a június 30-án a jugoszláviai Növi Sadon kezdődő Európa-bajnokságra utazó csapa­tot. A 15 tagú utazó gárda egyetlen vidéki szereplője Laczkó Tamás, a Kiskunfélegyházi Lenin TSZ SK versenyzője lesz. • Ä megyei serdülő B egyéni atlétikai bajnokságot június 25- én, szombaton 15 órakor és júni­us 26-án, vasárnap 9.30 órakor rendezik meg Kecskeméten, a Széktói stadionban. 0 Alig tért haza a balsikerü Európa-bajnokságról Bryan Rob- son, az angol labdarúgó-válogatott 31 éves csapatkapitánya — együt­tese három vereséggel csúfos bú­csúra kényszerült —, már a rend­őrséggel is meggyűlt a baja. A manchesteri játékos csütörtökön lakóhelyétől nem messze Jaguár márkájú gépkocsiját vezette, ami­kor egy rendőrnő megállította s megszondáztatta. Az üvegcse ala­posan elszíneződött, s miután Rob- son — látva, hogy bűnös — megta­gadta vizeletminta adását, vezetői engedélyét bevonták. Bírósági tár­gyalásra is sor kerül, augusztus elsején, addig óvadék ellenében van szabadlábon. (Reuter) • Belfortban, a sakk Világ Kupa 8. fordulójában Ribli Zol­tán a világos bábukat vezette a nyugatnémet Hübner ellen, mér­kőzésük a 14. lépés után döntetle­nül végződött. Ugyancsak meg­osztozott a világbajnok szovjet Kaszparov és az izlandi Hjartar- son, igy Kaszparov honfitársa. Elveszt vette át a vezetést. Az állás: Elveszt 6, Kaszparov 5,5, Karpov 5. Hübner. Szokolov. Szpasszkij 4,5—4,5, Ribli 4, Lju- bojevics 3,5 (1), Andersson, Bel- javszkij, Speelman, Juszupov 3.5, Short 3 (1), Hjartarson, Timman 3—3, Nogueiras 2,5 pont.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents