Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-22 / 148. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 22. Achille Occhetto az Olasz KP új főtitkára Achille Occhetto az Olasz Kommunista Párt új főtitkára. A központi bizottság és a központi ellenőrző bizottság nagy többséggel választotta meg kedden erre a tisztségre. A testület 286 tagja közül mindössze három szavazott ellene, s csupán öten tartózkodtak. Achille Occhetto Alessandro Nattát követi most a főtitkári poszton, amelyről az idős pártvezető nemrég mondott le, részben egészségi okokra, részben pedig a megújulás gyorsításának szükségességére hivatkozva. Kétségtelen, hogy Occhetto megválasztásával fiatalítás történt az OKP élén. Ez a gyors főtitkárváltozás elsősorban azzal áll összefüggésben, hogy néhány héttel ezelőtt a pártot ismét érzékeny veszteség érte, szavazatainak száma ugyanis a legutóbbi részleges hely- hatósági választásokon tovább csökkent. Az új főtitkár 1936-ban született Torinóban. Újságíróként kezdte pályafutását. Politikai karrierje a kommunista ifjúsági mozgalomban kezdődött: 1963-tól 1966-ig az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára, majd a párt sajtó- és propagandafelelőse. Egy ideig a déli országrészben tevékenykedett; 1969 és 1976 között az OKP szicíliai tartományi bizottságának titkára volt. Ezután újból a fővárosba került. Az iskolai oktatás kérdéseivel foglalkozó bizottság vezetését bízzák rá. majd 1983-ban a XVI. kongresszuson az országos titkárság tagjainak sorába lépett. Vezetői szerepe 1984-től, Alessandro Natta főtitkárrá választásától kezdve nőttön nőtt. 1986-ban, a XVII. kongresszuson már a titkárság szervezői tisztségét kapta meg. A központi bizottság — igaz, heves viták után — 1987-ben főtitkár-helyettessé választotta. Ugyanez a testület most szinte egyöntetűen emelte őt a főtitkári rangra. ROMANIA Közlemény az MSZMP és az RKP levélváltásáról A Román Kommunista Párt ez év májusában levelet intézett a Magyar Szocialista Munkáspárthoz. Az eddig követett politika szellemében román részről megismétlik, hogy Magyarországon meghamisítják a román nép történelmét, elferdítve mutatják be Románia eredményeit, a román párt nemzetiségi politikáját, amelyet valameny- nyi állampolgár jogegyenlőségének megvalósulása jellemez. Kezdeményezik, hogy mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok áttekintése céljából találkozzék a két párt főtitkára. A korábbi magyar javaslatokra a levél nem tartalmaz utalást. Az MSZMP válaszolt a román pártnak. A válasz megerősíti, hogy a gondok érdemi, építő jellegű megvitatásában és megoldásában, a kétoldalú kapcsolatok kiegyensúlyozott fejlesztésében az MSZMP-re a Román Kommunista Párt mint konstruktív partnerre számíthat. Azzal együtt, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok igényeinek kielégítése Románia ügye és felelőssége, a magyar nemzetiség általános helyzetének, egyéni és kollektív jogainak alakulása, aktív részvételének lehetősége a hazánkkal folytatott együttműködésben, rokoni kapcsolataik akadálytalan ápolása számunkra változatlanul fontos kérdés. Elvi alapokon nyugvó erőfeszítéseinket a jövőben is határozottan folytatni kívánjuk. Az MSZMP javasolta, hogy mielőbb kerüljön sor a két párt Központi Bizottsága külügyi titkárainak megbeszélésére, amelyen ismételten áttekintenék a magyar—román viszony valamennyi elemét. E tárgyalások eredményessége alapot teremthet a kormányfők s a későbbiekben az MSZMP és az RKP főtitkárai találkozójának előkészítéséhez. (MTI) Katolikus szervezet segélye a romániai menekülteknek A „Szenvedő egyház” nevű nemzetközi katolikus jótékonysági szervezet kedden bejelentette, hogy gyorssegélyként 50 ezer dollárt ajánl fel a Romániából Magyarországra áttelepült, illetve oda menekült, főként erdélyi magyarok javára. A segélyszervezetet, amelynek központja az NSZK-beli Königstein- ben működik, 1947-ben Van Straa- ten holland páter alapította. Újabb tiltakozások az erőszakolt településrendezés ellen A Romániában meghirdetett településátalakítási politikával szemben kedden újabb magyar társadalmi és tömegszervezetek, tudományos műhelyek tettek közzé állásfoglalást, csatlakozva a hazai és külföldi testületek, szervezetek és intézmények nyomatékos tiltakozásához. A Szakszervezetek Országos Tanácsa keddi ülésén foglalkozott a Romániában élő nemzeti kisebbségeket sújtó bukaresti döntéssel, a több ezer kistelepülés lerombolásának szándékával. A testület nyílt levélben fogalmazta meg a tervezett intézkedéssel szembeni véleményét, s azt a dolgozó emberek jogainak korlátozása elleni állásfoglalásként eljuttatja a Román Szocialista Köztársaság szakszervezeteihez. A magyar szervezett dolgozókat képviselő szakszervezeti vezetőtestület tagjai egyöntetűen kifejezésre juttatták, hogy az alkotó, dolgozó emberek számára megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan ez az erőszakos lépés. A magyar szakszervezeti mozgalom évszázados hagyománya az emberi élet értelmének, az alkotásnak, a korábbi nemzedékek által létrehozott értékeknek a megőrzése, gondozása és tisztelete. Minden magyar dolgozó, s a világ minden dolgozó embere ellene van a pusztításnak, különösen az olyan rombolásnak, amely a történelem, az egyetemes kultúra soha többé nem pótolható értékeit akarja eltüntetni a föld színéről. Az ember ott tud alkotó módon dolgozni, ahol a létéhez, munkájához, a személyes boldogulásához megvannak a megfelelő feltételek. Ezektől a Romániában élő nemzetiségeket, köztük a magyar anyanyelvű közösségeket megfosztja az otthonok felszámolására hozott döntés — hangsúlyozza a nyílt levél. A Szakszervezetek Országos Tanácsa több mint négymillió magyar szervezett dolgozó nevében tiltakozik a terv végrehajtása ellen. A SZOT külön is megküldi nyílt levelét a Szakszervezeti Világszövetségnek, mert mélységes meggyőződése, hogy a szakszervezeti mozgalom erejét a nemzetközi összefogás mindig megsokszorozza. A Magyar Tudományos Akadémia az emberi jogok és szabadságok egyetemes tiszteletben tartásának gondjától áthatva és az egész emberiség kultúrájának részét alkotó építészeti, föld- és néprajzi, valamint a nyelvi hagyományok megőrzésére törekedve, a tudomány fejlődésének alapvető érdekeit szem előtt tartva kéri a világ tudományos akadémiáit, hogy emeljék fel tiltakozó szavukat az évszázados emberi települések lerombolása, az áttelepítési politika tényleges végrehajtása ellen. Pűz MTA legjobb hagyományai alapján hivatottnak és jogosultnak tekinti magát, hogy szót emeljen a Románia településszerkezetét erőszakoltan átalakítani kívánó, úgynevezett modernizációs terv ellen. Az egyetemes emberi kultúra értékeinek rideg és kíméletlen megsemmisítése egyben a mai Románia területén lakó nemzetek és nemzetiségek évezredes történelmi létének bizonyítékait pusztítaná el. Egyszer s mindenkorra lehetetlenné tenné az olyan település- és kultúrtörténeti, néprajzi, antropológiai és szociológiai kutatások folytatását, amelyek híján a történelem mind teljesebb tudományos feltárása helyett tág tere nyílna a múlt önkényes értelmezésének, a szubjektivista belemagyarázásoknak, a XX. századi tudományosság normáihoz és színvonalához méltatlan tudomány előtt felfogásoknak. Az MTA sajátos feladatának tekinti, hogy felhívja a nemzetközi tudományos közvélemény figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a terv megvalósítása esetén magát a tudományt, a tudomány műhelyeit és művelőit, az egyetemes tudományosság érdekeit súlyosan fenyegetik és helyrehozhatatlanul károsítják. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Honismereti Bizottsága keddi ülésén felhívást fogalmazott meg a román kormányzat erőszakolt településszerkezeti átalakításának terve ellen. A testület mint a nemzeti tudat és önismeret gyarapításának mozgalma kötelességének tartja, hogy tiltakozzék e nemzetgyilkos tervezet ellen. Népeket és nemzetiségeket nem lehet akaratuk ellen áttelepíteni — hangoztatja a felhívás. A magyar honismereti mozgalom hazánkban és határainkon kívül minden fórumon hallatja hangját, hogy ennek a végzetes és nemzetiségellenes tervnek a végrehajtását megakadályozhassák. A Magyar Levéltárosok Egyesületének állásfoglalása vallja, hogy bármely állam vagy nemzet kulturális öröksége az emberiség kultúrájának szerves része és kincse. Legyen bárki, aki kezet emel erre az örökségre, nemcsak a közvetlen érintettek, de az emberiség egésze ellen vétkezik. A szomszédos Román Szocialista Köztársaságban a XX. század második felének legembertelenebb tettét készülnek elkövetni az egyetemes kultúra ellen. Az összemberi értékek pusztulása nem belügy, az a világ egészét érintő sérelem — hangoztatja a nyilatkozat. (MTI) Tüntetés Torontóban Nagyszámú magyar származású kanadai és amerikai polgár tüntetett Erdély miatt hétfőn Torontóban, ahol a hét vezető tőkés ország állam- és kormányfői tartanak csúcstalálkozót. A tüntetők tábláikkal felhívták a figyelmet arra, hogy a román kormány döntése alapján Romániában és ezen belül Erdélyben falv ak százait kívánják lerombolni, megsemmisíteni. Egy ilyen lépés a magyarság egyetemes értékű történeti emlékeinek megsemmisítését is jelentené — hangoztatták a gyűlésükön. Kérték a csúcstalálkozó résztvevőit, hogy személyes közbenjárással akadályozzák meg a döntés keresztülvitelét, s egyben felhívták a figyelmet arra, hogy véleményűk szerint Erdélyben nem érvényesülnek a magyar nemzetiség kulturális és művelődési jogai. Fél év a piros lámpák miatt Az idő rohan, és nagy részéi elvesztegetjük. E magvas igazságot támasztja alá néhány számszerű ténnyel a Prio- rity Management nevű amerikai tanácsadó cég, amelynek munkatársai több száz kiválasztott és hajlandóságot mutató amerikai átlagpolgárt követtek nyomon egy álló éven át, stopperórával a kezükben. Pontosan mérték, hogy mit, mennyi ideig csinál az illető, aztán összevetettek, átlagoltak, az egy év eredményeit kivetítették az átlagos élettartamra, s megállapították a következőket: Az életből hat hónap arra megy el, hogy a közlekedni óhajtó ember vesztegel a piros lámpánál. A civilizáció embere két esztendőt elpocsékol éveiből arra, hogy reménytelen küzdelmet vív a kapcsolat létrehozását „megtagadó” telefon- készülékkel és az állandóan házon kívül tartózkodó illetékes utáni telefonos hajszával. Egy átlag amerikai öt évet tölt el sorban állással. Ha együltében fogyasztaná el összes táplálékát, akkor az hat kemény esztendőt venne igénybe. A házimunkára Amerikában négy évet kell szánni. A dolgozó szülők a gyerekkel való beszélgetési kötelmeket napi 30 (harminc) másodperccel (!) letudják. Ez a gond különben nem kizárólag az amerikai fogyasztói társadalom sajátja. Mint Tatjana Zaszlavszkaja, a nemrég megalapított szovjet Közvéleménykutató Intézet vezetője a minap a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában elmondta: a szovjet dolgozó anyák heti fél órát fordítanak gyermeknevelésre. Az apák esetében ez az idő még kevesebb: heti hat perc. A szovjet sorban állási statisztikáról pillanatnyilag nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A bérreform és az üdültetés az országos tanács ülésének napirendjén (Folytatás az 1. oldalról) kább ráirányította a figyelmet. Ilyen körülmények között a szakszervezeti mozgalom határozottan fellépett egy bérreform kidolgozása és megvalósítása érdekében. Örvendetes, hogy szemléletváltozás következett be az illetékes kormányzati szerveknél, felismerve, hogy nem akkor kell és lehet bérreformot csinálni, amikor majd a távoli jövőben a gazdaság kellő mennyiségű többletjövedelmet termel. A bérreformra éppten azért van szükség, hogy a gazdaság elmozduljon a jelenlegi helyzetből, javuljon jövedelemtermelő képessége. A szakszervezetek elképzelése szerint az elkülönült keresetszabályozást egy valóságos béregyeztetésnek kell felváltania. Ilyen bérmegállapodásos modell 1989-től még nem vezethető be, de a jelzett irányba már jövőre el lehet indulni. A szakszervezetek által javasolt bérpolitika középpontjában a reálbérek lehetséges mértékű megóvása áll. Mindenki számára biztosítani kell az alapvető fogyasztási cikkek áremelkedésének ellentételezésére egy minimális béremelést. — A pártértekezlet állásfoglalásából is kitűnik, hogy a párt a szakszervezeti mozgalom teljes önállóságának elismerése mellett, mindenféle beavatkozást kerülve, a partneri viszony keretében kíván együttműködni a szakszervezetekkel a társadalom előtt álló feladatok megoldása érdekében. E felfogás alapja az a politikai bizalom, amely egy elkötelezett, a párt vezető szerepét elismerő és támogató, mindamellett önálló véleménynyilvánítási és akciószabadsággal rendelkező érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezetnek, azaz egy klasszikus értelemben vett szakszervezetnek szól. Olyan szakszervezetnek, amely egy hatékonyan működő szocialista társadalom létrehozásán munkálkodik. Olyan társadalomén, amelyben az emberek munkájuk révén boldogulnak, amelyben meggyőződéssel és saját törekvéseik valóra váltásán is alapuló önbecsüléssel kötődnek a nemzet dolgaihoz, múltjához, jelenéhez és jövőjéhez —r mondta befejezésül a SZOT főtitkára. A továbbiakban megvitatták az üdülési és szanatóriumi főigazgatóság jelentését. Ezt követően az országos tanács állásfoglalásban üdvözölte a Közalkalmazottak Szakszervezete keretében a Tudományos Dolgozók Szakszervezete megalakulására irányuló törekvéseket. Mint leszögezték: a kezdeményezés a tagság széles körű és hatékony támogatásával jelentős lépés lehet a mozgalom megújulásához. A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülésén Grósz Károly is felszólalt. A mostani tanácsülésen hozott személyi változásokkal kapcsolatban elmondta, hogy azok előkészítése során a Politikai Bizottság, illetve a Központi Bizottság nem foglalt állást, hiszen a jelölőbizottság, illetve az országos tanács kellő ismeretek birtokában tárgyilagosabban meg tudja ítélni a jelöléseket. Köszönetét mondott Gáspár Sándornak és Baranyai Tibornak a munkásmozgalomban, a szakszervezeti mozgalomban eltöltött több évtizedes alkotó, hasznos tevékenységükért. Ezután arról szólt, hogy akiket ma választóik megtisztelnék bizalmukkal, azoknak kötelességük az eddigi értékeket megőrizni és azokkal jól gazdálkodni, de ugyanolyan kötelességük az elavultat elvetni. Mint mondotta, az országos pártértekezlet nyíltsága, szókimondása, a realitásokkal való szembenézése, a mozgalom megújulási készsége miatt volt sikeres. Az MSZMP megerősödve zárta le a pártértekezletet megelőző másfél esztendős vitát. A párttagság egységesebb politikailag, szellemileg is és szervezetileg is, mint korábban. Azt nem mondhatjuk talán el, hogy ideológiailag is sokkal egységesebb, hiszen az ideológiai egység kialakításához hosz- szú út vezet, ahhoz még sok kérdést kell tisztázni. A nagyobb politikai egység azonban továbbhaladásunk fontos feltétele. Nem mondható el, hogy minden kétely eloszlott, de a párt és a pár- tonkívüliek közötti kapcsolat erősebb lett. A maihoz hasonló útkeresés időszakában természetes, hogy az ellenséges és az ellenzéki elemek is ki akarják használni a helyzetet. Ezen nem kell meglepődni, ez a politika törvényeihez tartozik. Az elmúlt napokban szilárdságunkat, elhatározottságunkat azon mérték le, hogy Nagy Imre halálának 30. évfordulóján miképpen reagálunk politikai állásfoglalásukra. Nem hagytunk kétséget az iránt, hogy tiszteljük mindenkinek az emberi érzését, semmilyen akadályt nem állítunk az ellen, ha valaki tiszteletét, kegyeletét akarja leróni a halottak előtt. Ez mindenkinek emberi joga, a rendszernek pedig a humanizmusra épülő kötelessége, hogy azt lehetővé tegye. Ugyanakkor határozottan visszautasítunk mindenfajta rendszerellenes megmozdulást, atrocitást és tüntetést. Az elkövetkezendő hetek, hónapok, talán évek is bővelkedni fognak olyan eseményekben, ahol a vezetés politikai elhatározottságát, rugalmasságát, szilárdságát próbára teszik. — Meg vagyok arról győződve — mondotta, hogy nyílt emberi szóval, tartalmas párbeszéddel párton belül, szakszervezeti mozgalmon belül és a közéletben magunk mellé tudjuk állítani azokat az embereket, akik a szocializmus jövőjéért aggódnak, akik alkotni és tenni akarnak, és nem'az ellenséges, az ellenzéki erők pozíciói fognak erősödni, hanem a progresszív, az ország jövőjéért munkálkodók pozíciója. Ezután arról szólt, hogy a Központi Bizottság nyilvánosságra hozta azt a feladattervet, amelyet a pártértekezlet határozatának végrehajtása érdekében a XIV. kongresszusig programjaként elfogadott. Nem a pártszervezetekre hoz határozatot, hanem önmaga programját fogalmazza meg. Ez eltér az eddigi gyakorlattól. A programot azért hozza nyilvánosságra, hogy ezzel orientáljon minden egyes párttagot, párt- szervezetet, a különböző politikai, társadalmi szervezetekben dolgozó kommunistákat. Már a pártértekezlet előtt is tapasztalható volt, hogy elemi igény van az önállóságra, az önálló politizálásra, a helyi viszonyoknak megfelelő politikai magatartásra. Ezért a pártmozgalomban nem határozatot hoznak arról, hogy minden egyes párttag-, nak mi a teendője a pártértekezlet után, hanem irányt jeleznek és kérik a kommunista közösségeket, az egyes párttagokat, hogy önállóan alkalmazzák saját közösségükben e politikai törekvéseket. Grósz Károly a Szakszervezetek Országos Tanácsában dolgozó kommunistáktól is azt kérte, hogy a pártértekezlet állásfoglalása, a Központi Bizottság feladatterve alapján dolgozzák ki saját munkaprogramjukat, és ennek megfelelően kommunista lelkiismeretük szerint képviseljék a mindennapi munkában. Meggyőződését fejezte ki, hogy a szakszervezetek helye és szerepe a magyar társadalomban és a politikai közéletben nem csökken, hanem a következő időszakban nőni fog. A párt a jövőben is ugyanúgy mint eddig, támaszkodik a szakszervezeti mozgalomra. Ma a szakszervezeti mozgalom egyik nagy feladata, hogy erősítse befolyását tagsága körében, mivel átrendeződik a társadalom irányítása is, a szakszervezeti mozgalomban a hangsúly elsősorban a munkahelyeken, az üzemekben folyó politikai, szakmai és érdekvédelmi tevékenységre helyeződik át. Rámutatott, hogy a párt és a szak- szervezetek együttműködésében nem az elveket kell megváltoztatni, hanem az együttműködés gyakorlatát kell korszerűsíteni és finomítani. Grósz Károly kifejezte azt a véleményét, hogy a párt és a szakszervezetek vezető testületéinek meg kell beszélni és ki kell dolgozni egy hosszabb időszakra az együttműködés fontosabb kérdéseit. Ezután arról szólt, hogy a kormány nehéz döntések előtt áll, mindenekelőtt a gazdaság területén. Elkerülhetetlen a gazdasági struktúra átalakítása, korszerűsíteni kell az irányítási rendszert és meg kell teremteni azt a munkarendet, munkafegyelmet, munkamorált, amely nélkül nincs a világon egyetlen országban sem fejlődés. Ezek a döntések sérteni fognak rövid távú érdekeket, ezért az ellenállás, a hangulatromlás természetes jelenség lesz és ezzel naponta meg kell küzdeni. Az elmúlt 15 év alatt elkövetett hibáink egyike, hogy a politikai kényelmetlenségeket nem vállaltuk, és éveken keresztül göngyöl- gettünk magunk előtt súlyos gondokat. Abban nincs vita a kormány és a szak- szervezetek között sem, hogy megújulásra van szükség. Vita abban van, hogy hogyan és milyen ütemben. Ez a vita pedig továbbra is megmarad. Meg kell tanulnia a kormánynak elviselni, hogy nemet mondanak neki, vagy más alternatívát látnak megvalósíthatónak, de a szakszervezeteknek is el kell tudni viselniük, ha a kormány nem minden részkérdésben fog úgy dönteni, ahogy a szakszervezeti felfogás vagy vélemény ezt kívánja. Természetes dolog, ha a szakszervezeti mozgalom a dolgozók érdekeinek képviseletében az eddigieknél hangosabban fogalmazza meg véleményét a jövőben, ugyanakkor azonban a kormány is eljuttatja eltérő véleményét a szakszervezetekhez. Végül hangsúlyozta, hogy dolgozni, gondolkodni, a jelen konfliktusait kezelni, a jpvőt megtervezni közös feladat, ehhez kérte a szakszervezeti mozgalom támogatását, és kívánt .sikeres munkát. * * * A SZOT új főtitkára Dr. Nagy Sándor 1946. november 2-án Vértes községben született. 1966- tól párttag, 1970-től szakszervezeti tag. Okleveles közgazda. Az egyetem elvégzése után 1970—73 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem munkatudományi tanszékén tanársegédként dolgozott. 1973-tól a KISZ apparátusában az egyetemi, főiskolai osztály helyettes vezetője, majd vezetője. 1974-től 1982-ig a KISZ KB titkára, majd 1984-ig az Állami Ifjúsági Bizottság titkára, 1984 óta a SZOT titkára. Nagy Sándor munkásszülők gyermeke, édesapja a felszabadulás előtt MÁV-alkalmazott, később a debreceni Járműjavító Vállalatnál esztergályos, majd pártmunkás volt. (MTI) Reformprogramunk lényege a szocialista piacgazdaság kifejlesztése (Folytatás az 1. oldalról) egységes adórendszerre. Másfelől működtetni kell piacerősítő, a verseny torzulásait szabályozó és a kockázatokat ésszerűen megosztó intézményeket: versenyszabályozást, bankfelügyeletet. Végül a nemkívánatos társadalmi következmények mérséklése érdekében szükség van a piaci hatások korlátainak kijelölésére: a környezetvédelmi előírásokra, a területi egyenlőtlenségek enyhítésére, a személyi jövedelemadó egyenlőtlenséget csökkentő szerepére. El akarjuk érni, hogy a gazdasági szereplők gazdálkodási döntéseikben törvények által garantált autonómiával rendelkezzenek. — Reformprogramunk lényege a szocialista, tervszerűen orientált piac- gazdaság kifejlesztése! Ebben a piac a gazdaságot egészében integráló intézmény. Eddig az volt az álláspont, hogy ahol a tervszerű állami irányítás nem bizonyult hatékonynak, ott kell teret engedni a piaci mechanizmusnak. A szocialista piacgazdaságban viszont fordított a logika: ahol a piac nem bizonyul társadalmilag hatékony vagy elfogadható koordinációs mechanizmusnak, ott van szükség a nem piaci eszközök érvényesítésére. Sok ország sikeréből és kudarcából tanulva, de a saját közelmúltunkból is okulva tudjuk, hogy mindehhez határozott politika és olyan program szükséges, amely a társadalom politikailag aktív részének, a vállalatok vezetői gárdájának a bizalmát bírja. Külföldi gazdasági partnereink is csak ilyen politikát tekintenek hitelesnek. Ebben az új helyzetben sem látjuk veszélyeztetve társadalmunk szocialista jellegét. A tulajdon meghatározó része közösségi marad. Az állam továbbra is kötelességének tartja, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülőket intézményesen védelmezze. A gazdasági folyamatok irányításában fokozottabban számítunk az emberek tudatos, demokratikus részvételére. — Az elmondottakkal azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a magyar kormány kiemelt feladatának tartja a világgazdaságba való beilleszkedést. Felismertük ennek sorsformáló hatását a magyar gazdaság modernizációjában. Meggyőződésem, hogy ez a konferencia ehhez is sok segítséget ad számunkra — mondotta befejezésül Grósz Károly, szívből gratulálva a konferenciára alkalmat adó lap centenáriumán a lap szerkesztőinek, munkatársainak, köszöntve egyúttal a Financial Times olvasóit. Ezután David Mellor, a brit parlament tagja, államminiszter beszélt a két ország javuló gazdasági, kereskedelmi kapcsolatairól. Elmondta: A brit kormány arra bátorítja az üzletembereket, hogy Magyarországon tovább növeljék befektetéseiket, mert ez lényeges a kapcsolatok fejlesztése szempontjából. A brit társaságok részt kívánnak venni Magyarország iparának korszerűsítésében, exportszerkezetének javításában, amihez beruházásokkal, közös "Vállalkozásokkal kívánnak hozzájárulni. A brit vállalkozók véleménye szerint mindenképpen szükség lenne arra, hogy Magyarországon tovább javítsák a vegyes vállalatok alapításának, működésének feltételeit. A brit kormány továbbra is támogatja Magyarországnak a Közös Piaccal folytatott tárgyalásait és mindent megtesz annak érdekében, hogy minél előbb létrejöjjön a kereskedelmi egyezmény. Szorgalmazza a két ország közötti pénzügyi, banki együttműködés fejlesztését is, és támogatja a budapesti és a londoni értékpapírpiac fejlődő kapcsolatait. A továbbiakban számos előadás hangzott el a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok jövőjéről, a gazdasági fejlődés helyzetéről egyes kelet-európai országokban. * * * Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a budapesti konferencia alkalmából inteijút adott a Financial Times cimű londoni lapnak. (MTI)
