Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

1988. június 21. • PETŐFI NEPE • 3 LESZ-E CSATORNA? LESZ-E ÚT? Pánczél doktor és a petőfívárosiak • A házaknál (ma még) gödrökben gyűlik a szennyvíz. Volt, aki négyezer forintot fizetett az idei szippantásért. (Tóth Sándor felvételei) Ahányszor hazaér a Petőfivárosba, a Bíbor utcában, ahol lakik, körülnéz. Felveszi a földről az üres sörösüveget, s nem restell lehajolni egy tejes- vagy kifliszacskóért sem. Rápiríthatna a szemetelőkre, persze, nagyon könnyen. Megregulázhatná vagy fülön csíphetne valamelyiket, hogy amit elszórt, szedje is össze. Fon­tosabbnak tartja azonban ennél, hogy a példa erejével hasson másokra. Azt szeretné, ha majd egyszer emlékezné­nek rá: Volt egy orvos az utcánkban, aki felvette a szemetet, meg az üres üve­get is." Mit tesz a jó példa! Dr. Pánczél Gyula másodfőorvos a megyei kórház kecskeméti, Ceglédi úti tüdőosztályán. Ezenkívül számos társadalmi elfoglaltsága mellett tag­ja az Orvosok az atomháború''ellen mozgalomnak. Munkahelyén, hivatá­sához mi sincs közelebb, mint az embe­ri test ismerete és gyógyítása. De hát hogyan s milyen körülmények közt él az ember? — keresi a választ a kórház falain túl is, amikor fehér köpenyét a szekrényébe téve, vizsgálódásának tár­gya nem a tüdő. Hanem mi? Lakóhelyéhez — ahogyan a legtöb­ben nevezik — a Petőfivároshoz kötő­dik Pánczél doktor magánélete. Ti­zenkét éve tanúja, mióta családjával itt él, mivé fejlődött ez a városrész. Az­előtt „sivatag” volt és szemét borította a mai hatszáz lakás helyét. Ma szép, kertes udvarok mellett húzódnak a ke­rítések. Pánczél doktoréké az egyik leg­gondozottabb telek. Az orvos igyeke­zetéből arra is futotta, hogy a Bibor utcában hársfákat ültessen és fűmagot vessen. S mit tesz a jó példa! Szomszé­dai is kedvet kaptak környezetük csi­nosítására. Atellenben három szilva-, arrébb meggy-juhar- és gömbakácfák, folytatásként. Csak az eső és a szennyvíz elvezetésé­vel is zöldágra vergődnének valahogy! Tóth Antal, az egyik ház udvarában, fölemeli a fedőlapot a szennyvízgödör­ről. Szinültig tele. Havonta hívja a szip- pantókat. Mások még sűrűbben. S amikor a majdnem két méter szintkü­lönbség miatt a Bíborba zúdul az eső az ide nem messze lévő harmadik utcából, akkor tör ki belőlük megint az elkese­redés: — Mi lesz így velünk? Hajthatatlanul érvelt . Két és fél esztendeje ez a tarthatatlan állapot arra bírta Pánczél doktort, hogy lépjen. Istápolásra szorul a lakó­hely is. Elment tehát Benkó Zoltánhoz, a választókörzet tanácstagjához, az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat igazgatójához. Ő — így emlék­szik rá vissza meglehetősen hűvösen fogadta. Semmivel sem biztatta. Hon- nét vegyen a vállalat annyi pénzt, hogy 600 petöfivárosi lakás szennyvizének el­vezetésére, csatornázására vállalkoz­hatna? Ez képtelenség. Az orvos nem hagyta magát lerázni. Hajthatatlanul érvelt, győzködött, ahol csak ebben az ügyben megfordult: — Hiába van valakinek jó háza, a szép szőnyegének, a koloniálbútornak meg az autónak nem örül annyira, ha tudja: ázik a ház alapja, s mocsár lesz a talpa alatt csatorna nélkül. Fogjon össze a lakosság, a tanács és a vízmű vállalat! Hiszen már Nagy András ta­nácstag is szorgalmazta annak idején e közműproblétna megoldását. Karonfogás: felkarolás? Amikor találkoznak egy ideje - a vízmű igazgatója barátságosan üd­vözli és karonfogja az orvost. Alighanem több ez baráti gesztusnál. Azoknak is szól. akik a Pctőfivárosban önerőből, családonként 44 ezer 200 fo­rintot vállalva, készek életkörülménye­iken csatornázással és útépítéssel javí­tani. Ez a költségek kétharmada! Egyik-másik lakó 4 ezer forintot fize­tett már eddig az idei szennyvízszip­pantásért. Meddig bírják ezt anyagilag? Nem sokáig. Ezért küzd, kilincsel az orvos, hogy az Énekes utcában megépí­tett gerincvezeték után hiánytalanul meglegyen a pénz a folytatásra is. Ház­ról házra jár. Aláírásokat gyűjt. Nem hagyja békén a tanácsot sem. Levelez. Postás is„ amikor éppen nem a fehér köpeny van rajta. Bízik benne, hogy meggyőzi a ma még ingadozókat: pénzüket jó célra fektetik be. Saját maguk ellen vétené­nek. ha a megoldás küszöbén nem élné­nek az összefogás adta lehetőséggel. Rajtuk a sor. A Bibor és a Páfrány utcaiakon már nem múlik a kezdés. Az ott lakók kétharmada fizeti a hozzájá­rulást. Faragó Mihály és Lévai Gábor utcabizalmi, Nagy Andrással és má­sokkal értékes támogatást nyújt ahhoz, hogy a tanács — utcánként mindenütt a lakók kétharmados részvételére ala­pozva - megköthesse a szerződést a kivitelező vízmű vállalattal. Itt a küszöb — átlépni A naptár június második felét — a Bíbor, a Páfrány és a többi utca viszont még semmi jelét nem mutatja annak, hogy itt nyáron csatornát és utat építe­nek. — Nem mondanám, hogy túl jó erő­ben vagyok, de bármikor kész vagyok ásót, lapátot fogni és ásni az árkot. Csak már haladnánk előre. Az őszi esők beálltáig itt csatornának és jó út­nak kell lenni! —jegyzem fel Tóth An­tal szavait, azoknak a petőfivárosiak- nak a nevében is, akik már befizették a részüket. Elmenőben megakad a szemem az Énekes utcai gerincvezeték gazzal kö­rülnőtt, betakart nyílásán. Mintha arra figyelmeztetne: a mai, dráguló életben nem könnyű a lakosság támogatását közműépítésre megnyerni. Pánczél fő­orvosnak két és fél évi társadalmi mun­kába telt, mire idáig eljutottak. Ám az emberek bizalmát hamar el is lehet ve­szíteni — ha csak nem látják: volt miért áldozniuk. Kohl Antal KÜLDÖTTEK A PÁRTÉRTEKEZLET UTÁN Mindenki érezte a felelősséget Az országos pártértekezlet küldötte volt Sinka Mihály, a Kecskemét—Szik­rai Állami Gazdaság 31. éves üzemgaz­dásza, a KISZ-bizottság titkára. Arra kértük, mondja el, hogyan fogadták munkatársai, a vezetők, a KISZ-tagok a pártértekezleten hozott határozato­kat, mi volt a véleményük a küldöttek munkájáról? — Elutazásom előtt arra figyelmez­tettek, hogy ne csak a nagyteremben elhangzottakra, hanem a folyosói be­szélgetésekre is figyeljek, mert ott töb­bet tudok meg. Az értekezlet vasárnap este fejeződött be és én kedden tájékoz­tattam a vezetőket, közvetlen munka­társaimat. Szinte mindenki figyelem­mel kísérte a pártértekezletet, így in­kább a hangulatra voltak kíváncsiak. Elmondtam: korrekt, de nagyon ke­mény felszólalások hangzottak el. Va­lamennyien éreztük a felelősséget, azt, hogy az ország, sőt a világ figyelmének a középpontjában vagyunk.- Az adott gazdasági és politikai helyzetben ennél radikálisabb határo­zatokat nem lehetett hozni. Ezekre ter­mészetesen nem szabad „ráülni”, az idő kimutatja valódiságát, vagy a to­vábbi változtatás szükségességét. Az világos, hogy a pártértekezlct csupán a kiindulási pont, ezután kezdődik az igazi munka. A Központi Bizottságból kikerülőkről sokan érdeklődtek. Néhá- nyan nagyobb változásra számítottak, s voltak akik elégedetten vették tudo­másul a döntéseket. Állíthatom, hogy ezek a változások nagyon embersége­sen, becsületesen oldódtak meg. Sinka Mihály környezetében jócs­kán akadnak pártonkívüliek is, az ér­deklődés részükről is őszinte volt. — Először azt kérdezték, hogy őket képviselte-e valaki a pártértekezleten? Én úgy érzem, egyetlen pártonkívüli, tisztességes magyar ember sem érezhet­te kívülállónak magát. A túlnyomó többség nem csodát, változást várt, pontos iránymutatást, hogyan lehet ki­jutni ebből a helyzetből, s ezt megkap­ták. / Néhányan azt mondták, hogy egészen megváltoztam a pártértekezlet óta. Ezt nem hiszem, csupán szerencsé­sebbnek érzem magam. Olyan fórum résztvevője lehettem, amely bekerül a magyar történelembe. Akikkel eddig beszélgettem lesz még jó néhány ta­lálkozásom fiatalokkal, idősebbekkel, kommunistákkal és pártonkívüliekkel egyaránt egyértelműen bizakodóak, s kijelentették: vannak jó politikusa­ink, s a küldöttek a pártértekezleten alapos, jó munkát végeztek. Gémes Gábor TÉVÉ, MOSÓGÉP, HŰTŐSZEKRÉNY Javult a kereslet—kínálat egyensúlya Tízkor a pádon Idős bácsi ül egy pádon a városi parkban. Látszik, nemigen szokott áz üldögéléshez, szívesen szót is vál­tana valakivel. Valahányszor egy- egy idős ember vagy asszony elsétál mellette, kissé pdébbhúzódik, mint­egy jelezve: kérem, van itt hely, tes­sék csak nyugodtan leülni. Várok a lányomra, a szemben levő pádról figyelem, mi történik, (vagy hogy mi nem történik). Jó negyedóra eltelik, mire egy ha­sonló korú bácsi az öreg mellé ül. Szemmel látható, hogy az első em­ber falusi, a második, aki most mel­lé ül, városi ember. Biccentenek egymásnak, de be­széd még nincs. Most a városi ember egy zacskót vesz elő nagyobb nejlonszatyrából. Apróra vágott kenyérmorzsa van benne. Komótosan belenyúl, egy kis adagot maga elé szór. Egy galamb, még egy, és percek múlva már ott az egész sereg a kör­nyékről. A falusi ember megszólal: Máskor is szokott nekik hoz­ni? A városi csak bólint, és szórja a kenyérkockákat. — És megismerik magát? Persze, hogy megismernek. Van, hogy nem hozok semmit, és akkor is idejönnek. A falusi elgondolkozik, aztán folytatja: No, ezt jó, hogy láttam. Tud­ja, nemrég költöztem fel a lányo- mékhoz, mert, hogy meghalt a sze­gény feleségem, és a gyerekek erő­szakoskodtak, hogy költözzek fel, mert hogy itt el tudnak látni engem. A városi:- Na, és mi a baj? Nem látják el? JJát, ellátni ellátnak. Csak napközben unalmas. Már az uno­káim is felnőttek, azok is dolgoz­nak. Én meg csak egész nap otthon. És még csak egy macska vagy kutya sincs a lakásban. A városi megszólal: Ami azt illeti, én is egyedül vagyok — és keserűen hozzáteszi —, de én este is egyedül vagyok. Igaz, a gyerekeim itt laknak a vá­rosban, de jó, ha karácsonykor meg húsvétkor rám nyitják az ajtót. . . Maradnak a galambok. A vidéki ember is hallgatott egy darabig, aztán felállt:- Ha nem zavarom, bemutat­koznék. És ha úgy gondolja, akkor holnap tízkor újra itt leszek a pa­A tartós fogyasztási cikkek jó részéhez — köztük a tavaly még hiánycikknek számító színes tele­víziókhoz, videokészülékekhez, automata mosógépekhez és fa­gyasztóládákhoz — az idén már jóval könnyebben jutnak a fo­gyasztók, s esetenként válogathat­nak is a különböző típusok közül. Ennek az oka azonban elsősorban nem a kereskedelem kínálatának bővülése, hanem az, hogy ezeket a cikkeket ma már nem lehet OTP áruvásárlási hitelre megvenni, s egyik-másiknak az ára is jelentős mértékben emelkedett. A kínálat és a kereslet ilyen módon közelebb került egymáshoz, több terméknél egyensúlyba jutott, ám ez a leg­több esetben korántsem jelenti az áruellátás javulását. A Kereskedelmi Minisztérium­tól kapott tájékoztatás szerint szí­nes televíziókból az idén már nincs hiány, e készülékeket országszerte minden üzletben lehet kapni. Gond azonban, hogy kevés az ol­csó készülék, a kis- és közepes kép­ernyővel készült színes tévékhez nem tudtak a gyártók kellő meny- nyiségű import képcsövet besze­rezni. Színestelevízió-készülékeket azok a vállalatok adnak részletre, amelyeknél nagyobb mennyiség van a raktárakban, s a hitelt a ke­reskedelmi cégek saját erőből nyújtják. A fekete-fehér‘televíziók közül a szovjet és román gyártmá­nyok folyamatosan kaphatók, a keresettebb hazai Orion készülé­kekből kevesebbet kínál a kereske­delem. Az év első öt hónapjának mérlege: színes televíziókból 23 százalékkal kisebb, fekete-fehér té­vékből 10 százalékkal nagyobb volt a forgalom, mint tavaly ilyen­kor. Videokészülékekből az elmúlt évben 38 500 fogyott az üzletek­ben, s nem bizonyult elegendőnek. Noha három hazai termelő is hoz­záfogott az import alkatrészek összeszereléséhez, a szűkös deviza­lehetőségek miatt nem tudnak elég készüléket adni a belkereskedelem­nek. Az idén csökkent a vásárlók rohama az üzletekben időnként megjelenő videók iránt, a köny- nyebb utazási lehetőségek ugyanis arra késztetik a vásárlókat, hogy külföldön szerezzék be a népszerű készüléket. Az automata mosógépekről is ugyanaz mondható el, mint a szí­nes televíziókról: a hazai gyártó a korábbiaknál nagyobb mennyisé­gű korszerű, energiatakarékos, kis méretű, ám drága készüléket szállít a belkereskedelemnek. A tapasztaltok szerint a „nagy tudású” gépeket a háziasszonyok ki sem tudják használni, hiszen a 10-15 programból mindössze né­hányra van szükségük. Nagyobb a keletje a Szovjetunióból és a Csehszlovákiából származó szin­tén helytakarékos, de olcsóbb gé- peknekj ám ezekből sincs elegendő. A r'hifgyeimutyos. hűÍQskekré- nyek iránti kereslet és kínálat nagy­jából kiegyensúlyozott, néhány ke­resett hazai típusból azonban kevés van. Importgépek folyamatosan kaphatók. Egyre népszerűbbek a fagyasz­tóládák, az élelmiszerárak emelke­dése miatt ugyanis mind többen szeretnék hosszabb ideig tárolni a házilag termesztett Zöldséget, gyü­mölcsöt, a feldolgozott készleteket. Mélyhűtőkből az idén 220 ezret hoznak forgalomba, ez 20 száza­lékkal több, mint tavaly volt, ám várhatóan nem lesz elég. A keres­kedelem beszedési lehetőségei nemigen bővülnek, bár a hazai gyártó is valamivel többet szállít, mint tavaly. A közeljövőben Írnak szerződést alá. amelynek értelmé­ben a Szovjetunióból 4 ezerrel több mélyhűtő érkezik, mint amennyi­ben korábban megállapodtak. A hazai vállalatok közül többen részt vesznek szovjetunióbeli hűtő­gépgyárak felújításában, s ennek révén várható, hogy tovább sikerül növelni az import mélyhűtők mennyiségét. Jugoszláviából egye­lőre 60 ezer fagyasztóláda behoza­talára szól a szerződés, de a belke­reskedelem itt is próbálja emelni az import mennyiségét. Kevesebb segédmunkásra, több szakemberre lesz szükség Csökkenő létszámot terveznek a vállalatok A Munkaügyi Információs Központ felmerése szerint ez az év fordulópont a vállalati munkaerő-gazdálkodásban: a termelő és a szolgáltató szervezetek a korábbi évek gyakorlatával ellentétben most összességében nem létszámuk gyarapítását, hanem csökkentését ter­vezik, bár ez a változás kisméretűnek ígérkezik — az összlétszám 0,5 százalé­kos csökkentésével számolnak a válla­latok és a szövetkezetek. Ez azt jelenti, hogy az idén a tavalyinál összességében 19 ezerrel kevesebb embert kívánnak foglalkoztatni. A felmérés szerint a tervezett lét­számcsökkentések túlnyomórészt a nyugdíj mellett foglalkoztatottakat érintik. A vállalati elképzelések szerint ez év végén a múlt év decemberéhez képest 7 százalékkal, 16 ezerrel keve­sebben dolgoznak majd nyugdíjuk mel­lett. A szellemi munkakörökben dolgo­zók összlétszámú várhatóan 0,2 száza­lékkal. 1800-zal mérséklődik, s kisebb csökkenés várható a bedolgozóként és a részmunkaidőben foglalkoztatottak körében is. A fizikai dolgozók létszáma a vállalati tervek szerint összességében nem változik. Ezen belül azonban az eddigi jelzések szerint tovább folytató­dik az a tendencia, hogy csökken a vállalatok igénye a betanított és a se­gédmunkások iránt, míg egyre több jól képzett szakemberre lesz szükségük. A munkahely-változtatások döntő többségét az idén is várhatóan maguk a dolgozók kezdeményezik majd, jobb, kedvezőbb állás reményében. Emellett azonban a vállalatok erőteljesebb in­tézkedéseket tesznek az eddigieknél is a felesleges létszám leépítésére. A felesleges munkakörök megszün­tetésével, vállalati felszámolásokkal, il­letve átcsoportosításokkal kapcsolat­ban a munkáltatók által kezdeménye-, zett létszámcsökkentés az idén várha­tóan mintegy 52 ezer embert érint majd a tavalyi 15 és fél ezerrel szemben. Azok az esetek, amikor a munkáltató mond fel a dolgozójának, még így sem érik el, az összes kilépések 10 százalé­kát. (Évente általában több mint fél­millióan lépnek ki korábbi munkahe­lyükről más munkalehetőség vagy- nyugdíjazás miatt.) A vállalatok és a szövetkezetek az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodási elő­irányzatok közepette is több mint fél­millió új dolgozó felvételét tervezik, igaz, hogy túlnyomórészt a természetes munkaerőmozgás következtében meg­üresedett, de szükséges munkakörök betöltésére, az év során kilépettek pót­lására. Ezt az utánpótlást az eddigiek­nél igényesebben válogatják meg, a csökkenő összlétszám mellett szakkép­zettebb, nagyobb teljesítményekre ké­pes dolgozói gárdát kívánnak maguk­nak biztosítani. t I tt Könnyebb egy diagnózist megállapíta­ni... ... mint egy közműépítés­nek a végére jutni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents