Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 20. BÉR, LAKÁSGOND, PRESZTÍZS Pedagógushiány A középiskolai tantermek építése mellett a pedagógushiány kérdésé­vel is foglalkozott nemrég a Bács- Kiskun Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen elhangzott beszámolóból kiderült, hogy a terv­időszak végéig a jelenleginél mint­egy háromszázzal több pedagógus kellene a középiskolákban. Holott most sem mondható ideálisnak a helyzet; az illetékesek erőfeszítései ellenére az évente meghirdetett ta­nítói, tanári állásoknak alig 60 szá­zalékát töltik csak be Bács-Kiskun- ban. Az okok gyökere szerteágazó, s egyre vastagodik az utóbbi évtize­dekben. A lényeg: nem igazán csá­bító pálya ma már a pedagógusé. S azok közül, akik mégis elvégzik a főiskolát, egyetemet, sokan más —jobban fizető — területen, mun­kahelyen próbálnak elhelyezkedni. Vitathatatlan, hogy az értelmiség számára jelenleg Kecskemét a leg­vonzóbb helységek egyike a megyé­ben. De a legdrágább is, már ami a megélhetést illeti. A városi tanács művelődési osztályán hallottuk, hogy pillanatnyilag kilencvenhá- rom általános és középiskolai ta­nár, valamint tizenkilenc tanító je­lentkezését várják a megyeszékhely oktatási intézményeiben a betöltet­len helyekre. Mennyit fizethetnek? Nos, a bruttósított (!) bérük 3900 és 4200 forint között lehet. A diploma eredményétől függően ez megemel­hető 100, 300, maximum 400 forint­tal. Ennyit fizethetnek, mert köz­pontilag ennyit határoztak meg bérként a pályakezdő pedagógu­soknak. S ehhez a tanácsoknak tar­taniuk kell magukat, függetlenül attól, hogy egy-egy településnek mennyire fontos az, illetve milyen érdekei fűződnek ahhoz, hogy jól felkészült szaktanárokból ne legyen hiány. Tehát valamit ki kell találni — e siralmas fizetések mellé —, hogy csábítóbb legyen egy-egy vá­ros, falu. Ezért is érdemel figyelmet az a kecskeméti kezdeményezés, mely külön gondot fordít a pedagó­gusok lakáshoz jutására. Konkré­tan ez azt jelenti, hogy a tanács művelődési osztálya nemrég 10 la­kás lakókijelölésére kapott lehető­séget. Elgondolkodtató azonban, hogy e társadalmi réteg jövedelme és a mai lakásárak körülbelül úgy viszo­nyulnak egymáshoz, mint egy csepp víz a tengerhez. Vegyünk pél­daként egy fiatal pedagógus házas­párt, akik, mondjuk, öt-ötezer fo­rintot keresnek havonta. A levoná­sok, tagdíjak befizetése stb. után marad a családi kasszában esetleg hétezer. Ebből vonjuk le azt az ösz- szeget, amit egy albérletért kell fi­zetni, s ha csak a legalapvetőbb élelmiszerekre,- ruházati cikkekre fordított forintokat is számítjuk le, akkor sem sok marad, amit félrete­hetnek egy hónapban. Ki lehet szá­molni, hány évig kell gyűjtögetni, míg összejön az a pár százezer fo­rint, ami a kölcsönök mellé szüksé­ges egy lakás megvásárlásához. S akkor még nem is beszéltünk az inflációról... Persze a fenti fejtegetés csak szél­sőséges példa. Hiszen a szülők a legtöbb esetben támogatják gyer­mekük otthonteremtő törekvéseit. Csakhogy ezt nem lehet evidencia­ként kezelni. Visszakanyarodva a kecskeméti kezdeményezéshez; megtudtuk, hogy a kiutalásra váró lakások kö­zött vannak régebben épültek és garzonok is, s ezek árai kedvezőb­bek. mint az újaké. Aki viszont készpénzzel nem rendelkezik, an­nak vágyálom marad ezután is a saját otthon. És sajnos, jócskán akadnak ilyenek, nem csak a peda­gógusi pályán. Néhány éve, egy sajtótájékozta­tón, Köpeczi Béla művelődési mi­niszter a pedagógushiányról szólva elmondta, hogy valóban szomorú jelenségek figyelhetők meg az or­szágban. Például az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkará­nak jó néhány szakát tekintve, van olyan év, hogy egyetlen végzős, friss diplomás fiatal sem pályázik isko­lákhoz, hanem mind valamilyen jobban jövedelmező foglalkozás után néz. S ha arra gondolunk, hogy csak Bács-Kiskunban mint­egy háromszáz egyetemi végzettsé­gű tanár kellene még ... A reformok korát éljük) A peda­gógushivatás évtizedek óta csökke­nő presztízsét is csak gyökeres válto­zásokat ígérő reformokkal lehet megállítani, mert a helyzet egyre ag­gasztóbb. Még akkor is, ha megfi­gyelhetők olyan dicséretes helyi kez­deményezések, mint a kecskeméti. Koloh Elek f<lm A halál ideje Színes, kubai—kolumbiai film, ren­dezte: Jorge Ali Triana, szereplők: Gus­tav o Angarita, Sebastian Ospina, Jorge Emilio Salazar. Részletesen kidolgozott helyzetek, jellemek, kitűnő dramaturgia jellemzik az 1985-ben készült, kolumbiai helyszí- nrkerr-forgatott produkciót. Forgató- könyve— e műfajban ritka kivételként — maga is irodalom; a Nobel-díjas ko­lumbiai Gabriel Garcia Marquez első, eredeti forgatókönyve, melyet a szerző irodalmi munkásságának részeként tart számon. Mindvégig figyelemmel kísérte a forgatást is, ennek köszönhe­tő, hogy kiegészítésképpen néhány újabb jelenetet is helyezett a produk­cióba. A néző szimpátiáját azonnal felkeltő főszereplő, Juan Sayago majd két évti­zedes börtönbüntetése letöltése után érkezik haza kisvárosi otthonába. Ba­rátai figyelmeztetni próbálják, tűnjön el a környékről, mert egykori áldozatá­nak fiai, Julian és Pedro vérbosszúra készülnek. A már koros, egy nehéz élet tapasztalataival és bölcsességével fel­vértezett férfinek azonban nincs már más vágya, mint békében élni. Erre ösztönzi egykori, újra megtalált szerel­me is. Közben a két fiú indulatai is egyre eltérőbb irányt vesznek. Julián­ban tovább forr a bosszú, Pedro azon­ban lassacskán megkedveli becsületes, ősz „ellenfelét”. Amit aztán jegyesének szüleitől hall, végképp meggyőzi őt ar­ról, hogy fölösleges volna a vérontás. Megtudja a gyilkos párbaj történeté­nek minden részletét, melyekből kide­rül, hogy megölt apja volt a hibás. Az öreg közben egyre inkább fél, hogy megismétlődik a múlt, úgy tűnik, mintha minden összeesküdött volna el­lene, hiába keresi a kibúvót. Védelmére kel ugyan a polgármester és a kisebbik fiú is, aki azonban egyre kevéssé tudja visszatartani bátyját. Úgy tűnik, nincs mentség, a szereplőknek kérlelhetetle­nül vállalniuk kell sorsukat, akár a gö­rög tragédiákban. A különbség, hogy itt e hősöket a város, a társadalmi elvá­rások kényszerítik arra, hogy szembe­nézzenek a halállal. A történet iróniája és tragédiája, hogy senki sem akarja megismételni az egykor történteket, mindenki fél a gyilkosságtól, ugyanak­kor az emberek kénytelenek cseleked­ni, mert úgy érzik, a becsületükön esett csorba. A rendező, Jorge Ali Triana — Mar­quez világához hűen — rendkívül je­lentékeny szerepet oszt az eredeti ko­lumbiai helyszínekre, utcákra, váro­sokra, tárgyi környezetre. (Az egyik kisváros, Armero azóta egy vulkánki­törés következtében nyomtalanul el­tűnt a föld színéről.) A sok, érintetlenül hagyott helyszín háttere előtt nagyon is élesen, erőteljesen rajzolódik fel az egyetemes magány, a nosztalgia, a min­dennapokon átható irracionalitás. A tragédia szerkezetébe illeszkedő ese­mények a kolumbiai rendező filmjében pontosan leírják, hogyan lesz úrrá a józan észen — jellegzetesen latin­amerikai módon — a társadalmi kör­nyezet által meghatározott fatalitás. Károlyi Júlia PAPP ZOLTÁN Bástyák és kalandok V l /III Az elnök diszkréten A Vili. ásít. Nem túl nagyot. De konstatálhatót. Még Petya is érti — nem kis dolog! — a burkolt figyel­meztetést. — Most már rövidesen befejezem, kollégák — mondja. — Miután mindent a lehető leg­őszintébben elmondtam magamról, az égadta világon semmit sem titkol­va el... Miután a negatívumaimat épp úgy részleteztem, mint pozitívu­maimat, egy tiszteletteljes kéréssel fordulok a kari DISZ-taggyűlés kol­lektívájához. Petya mpst kissé előredől, két te­nyerével a padra támaszkodik, mintha abból akarna (kis növésű Anteusz- ként) erőt meríteni. — Én, mióta átléptem ennek az egyetemnek a küszöbét, azóta szere­tem Vértes Mária kolléganőt. Úgy szeretem, kollegák, ahogyan csak egy kolléga szerethet egy kolleganőt, aki­vel nap mint nap együtt dolgozik az iskola padjaiban és a szerteágazó egyetemi élet legkülönbözőfélébb te­rületein ... — Én nem ismerem a nagy szava­kat, kollégák. Én csak azt tudom, de azt annál jobban, hogy azóta szere­tem Vértes kolleginát, mióta először megpillantottam. Kollégák, nekem szent meggyőződésem, hogy amikor kollégákról van szó, akkor a szerelem nem lehet magánügy. Semmiképpen sem csupán két ember magán­ügye ... —Az első tanév első félévének első órája óta kísérem szemmel Vértes kol­leginát. Megállapítottam, kollégák, hogy a kollegina minden előadáson jelen van, beleértve a szemináriumo­kat, továbbá a speckollégiumokat és a gyakorlati foglalkozásokat is. Szám­talanszor tapasztalhattam, hogy Vér­tes kollegina igen aktív. Sőt, hogy a lehető legaktívabb. Gyakran vállal re­ferátumokat, korreferátumokat. Első­ként jelentkezik hozzászólásra. .. Akár csak jómagam... Az is kétség­telen, kollegák, hogy a kolleginának van véleménye a világ dolgairól. Ugyanakkor nem közömbös a mi kis szőkébb kollektívánk problematikája iránt sem. Véleményét nem rejti véka alá. Súlypontozottan elő is adja. Makra Petya mély lélegzetet vesz. Valamivel halkabban folytatja. — Összevetve kettőnk előbb ismer­tetett tulajdonságait, úgy vélekedem, kollégák, hogy a szélesebb közösség­nek is hasznára válnék, ha mi ketten Vértes kolleginával ennyi közös, mondhatni egyforma vonás birtoká­ban egy párrá tennénk. Legkésőbb a tanév végén. S közvetlenül á vizsgá­kat követőleg összeházasodnánk. — Azért datálnám ekkorra a termi­nust, hogy a közelgő államvizsgákra még zavartalanul felkészülhessünk és tudásunk legjavát nyújthassuk a bi­zottság előtt... A magam részéről mindjárt fel is ajánlom, hogy első fél­évi 3,52 százalékos átlageredménye­met 4,15 százalékra kívánom feljaví­tani a tananyag még tüzetesebb, be­hatóbb, átfogóbb tanulmányozásá­val, hogy a kollégák — köztük Vértes kollegina — bizalmára Így a lehető legteljesebb mértékben rászolgálhas­sak ... Valaki a hátsó padsorban összeüti a tenyerét. — Javaslatomhoz kérem a kari DISZ-taggyűlés hozzájáruló támoga­tását, benne Vértes Mária kollegina beleegyező egyetértésével. Köszö­nöm, hogy meghallgattatok. Binyecz — szeme sarkából — Deutschot szondázza. James is tap­sol. Közvetlenül mellette sándoröcsi. Most épp irkalapokat tépeget ki egy nagy alakú, kockásmintás spirálfüzet­ből. Majd a papírlapokat markának egyetlen szorításával apró labdacsok­ká gyűri. A villanyokat időközben felgyújtot­ták. Sárga fény csorog végig a padso­rokon. Az elnök körbejáratja pillantá­sát az Auditorium Maximumban. — Van még valakinek hozzászólá­sa? Vagy tíz kar lendül magasba. S ami a dumát illeti, valamennyien profik — gondolja Binyecz. A kar ve­zérszónokai. SAJTÖPOSTA Marad a huzat? Június 3-ai lapszámunkban arról füstölögtünk, hogy a nyári időszakban fölöt­tébb huzatos autóbuszokon igencsak ki van téve az ártalomnak az olyan utas, aki érzékeny erre az intenzív levegőáramlásra, vagy éppen fül-, illetve légzőszervi betegségben szenved. Az ablakok és a tetőnyílások nyitvatartási zűrzavarában valamiféle rend bevezetését sürgettük. Sorainkra egyebek között az alábbiakat válaszolta a Kunság Volán igazgatója, Rigó István: Az előírások értelmében a busz jobb oldalán lehetnek nyitva az ablakok, mindkét oldalon csak valamennyi utas beleegyezésével. Sajnos, az ablakok nem zárhatók, így az utasok maguk kezelhetik, ezért fordulhat elő, hogy esetenként mindegyik nyitva van. Mivel e kocsijainkon jegykezelő nincs, ott egyedül a sofőr teljesít szolgálatot, akitől nem várható el, hogy az ablakok és tetőszellőzők nyitva, és zárva tartását folyamatosan ellenőrizze. A kellemetlen huzatot megakadályozandóan az lehet a megoldás, ha az utasok itt is betartják az embertársi együttélés szabályait, s egymás rovására nem szellőztetnek. nun. Szerintünk a buszok gépkocsivezetői a kezeügyükben levő mikrofon segítségé­vel naponta többször is felhívhatnák az utasok figyelmét az ablakok, tetőszellőzők nyitvatartásának rendjére. Visszhang és intézkedés Egy héttel ezelőtt tettük szóvá Sajtó­posta rovatunkban a fülöpszállási Bíró Mihály sérelmét: az LFA típusú fejőgé­péhez rendelt vákuumszivattyú hasz­nálhatatlan volt, s azt még április végén visszaküldte a feladónak, a pécsi köz­pontú mezőgazdasági termelőeszköz­kereskedelmi vállalatnak, amely azóta adós a szerkezet árával, az utánvételi díjként kifizetett több mint 2500 forint­tal. Ezzel kapcsolatosan megjegyeztük, hogy a különféle háztáji kisgépek és a hozzá való alkatrészek iránti igény pos­tai úton való kielégítése csak akkor Mire való a légyfogó? A nyárral óhatatlanul velejár a légy, amely előszeretettel tanyázik a szerves hulladékok mentén, követke­zésképpen terjesztheti a fertőzést. Ellene az úgynevezett szórőfejes do­bozokban levő készítmények (Che- motox, IJnitox stb.) mellett haté­konynak bizonyult a ragadós anyag­gal bekent papírszalag. Legalábbis eddig. ' Mostanában tíz ilyen légyfogót vásároltam az egyik helyi üzletben. Odahaza azonnal rajzszegre akasz­tottam néhányat, de a hatást napok múltán is hiába vártam. Bár a felüle­tükön sok rovar mászkált, de vala­mennyi tovarepült. Miért? Mert a papír ragasztós része egyáltalán nem ragadt. A szarvasi kisiparos, Kondacs Mi­hály gyártotta légyfogó darabjáért 5 forint 20 fillért fizettem, ami túlságo­san borsos ár ahhoz képest, hogy a termék használhatatlan. Erre ezúton hívom fel a vevőtársak, valamint a Kenni figyelmét! Hábermajer Antalné, Nemesnádudvar Az első már kezdi is. — Ritka pillanatoknak lehetünk ta­núi e percekben, kollégák. Olyan ez, mint amikor szárba szökken a sze­münk láttára az imént elvetett mag. Itt áll előttünk két ember, egyetemünk két megbecsült hallgatója. Egy kollé­ga és egy kollegina. Mindketten a ta­nulást mostani életük legfontosabb feladatának tekintve éjt nappallá téve munkálkodnak azon, hogy újabb győzelmeket arathassunk a tudás frontján. — De az ember, ugye, a munkában is megáll egy-egy pillanatra, hogy megtörölje homlokát, erőt gyűjtsön az elkövetkezendőkhöz. S ez a két ember, hadd fejezzem ki magam így. ez a két nagyszerű ember a feszített munka eme kis szüneteiben szakított magának annyi időt arra, hogy meg­szeresse egymást. A kari titkár mondja mindezt, sze­mélyesen. Közben hol Makra Petyán, hol Vértes Márián pihen pillantása. Binyecz is Maca felé pillog. De csak hosszú haját látja és sötétkék kardi­gánba bújtatott vállait. — Nem afféle kispolgári szerelem ez — folytatja a titkár —, amilyennel a kapitalista világ szédítette a dolgo­zókat. A tanulás frontján vívott ke­mény ütközetek e két kollégánkról le­tépd esték a múltból ittrekedt cafran­gokat, a Horthy-rendszer eme átkos maradványait. Ezek a kollégák nem nyavalyognak, nem sápítoznak, nem bámulják únos-minduntalan a hold­világot, se nem mézesmázoskodnak kézenfogva egymással. Hiszen tud­ják, hogy az élet örökös harc a teen­dők frontján, és ebben a harcban ők... (Folytatjuk) lehet zökkenőmentes, ha a kérelmező pontosan közli, az eladó pedig mara­déktalanul figyelembe veszi a különféle szerkezetek úgynevezett azonosítási számait. írásunkhoz többen hozzászóltak, egyéni megrendelők és közületi szállí­tók, akiknek egyöntetű véleményük: ha a különféle adatokat egységes kód­rendszerbe lehetne foglalni, az minimá­lisra csökkentené a tévedés lehetőségét, s ezáltal a gépek és tartozékaik az igé­nyek szerint érkezhetnének meg a kért címekre. E témakörben értesített bennünket említett fülöpszállási olvasónk is, kö­zölve: hogy a baranyai vállalattól né­hány nappal ezelőtt hiánytalanul kéz­hez kapta a szivattyú árát. Hiányzik a zebra Községünk központján vezet át a Kossuth utca, amelyen az úgynevezett átmenő forgalom is bonyolódik. Errefelé található az iskola, a művelődési ház, a vendéglátó egység és egyéb köz­épület. Ebből már következik, hogy sok a gyalogló gyermek és felnőtt a térségben. Akik min­dig veszélyben vannak, ha az említett utca egyik oldaláról a másikra akarnak átmenni. Mi­ért? Mert hiányzik a zebra. Emiatt tavaly már súlyos bal­esetnek lehettek szemtanúi a környékbeliek. A tanácsnál megtudtam, hogy nem vitatják a gyalogátke­lőhely megjelölésének szüksé­gességét, de nincs rá pénz. Az oktatási intézmény vezetője úgy véli, a balesetveszélyen enyhíte­ne, ha a közlekedés irányítására úttörőket képeznének ki. Javas­lata talán meghallgatásra sem talált. Itt a nyár, s a szünidő, még több gyermek lesz az utcán, ahol a ráérő felnőttek is szívesen sétálnak. A fehér csíkok híján az autósokon múlik, átenge- dik-e zavartalanul a kis gyalo­gosokat és másokat előttük, az úttest kereszteződésénél. Ahhoz a zebrához valahonnan pénzt kellene szerezni... Horváth Emilné Orgovány BARACKTERMESZTÖK PANASZA NYOMÁBAN Károsultak-e a helvéciai vállalkozók? Két azonos tartalmú levél érkezett szerkesztőségünkbe Helvéciáról. Az egyiknek, a géppel írottnak feladói a helyi Petőfi Termelőszövetkezet magu­kat meg nem nevező tagjai, a másik­nak, a kockás füzetlapra rótt soroknak aláírói: Nagyné és társai. Olvasóink a következők miatt ra­gadtak tollat: A közös gazdaság körülbelül 100 hektárnyi barackosát idén április má­sodik felében erős lehűlés sújtotta. Eb­ből következően nincs kilátás jó ter­mésre, a szövetkezet mégis tovább per­metezi a fákat a drága vegyszerrel, így növelve a művelés költségét, amivel a gyümölcsösben munkát végzőket ter­heli meg. A fagy okozta káruk megtérülésére hiába számítanak az érdekelt tagok, illetve kívülállók, mert a barackosára nem kötött biztosítást a nagyüzem, sőt az ilyesféle lehetőségekről sem előre, sem utólag nem adott felvilágosítást. A dologban furcsa, hogy a tsz vezetői­nek van biztosításuk a hasonló rendel­tetésű növényi kultúrára, amit ők mű­velnek. A jelek szerint van jó néhány fa, me­lyen talán összesen tíz barack sem te­rem, ami igencsak számottevő vesztesé­get jelent olyan személy esetében, aki — például Kulman Pál is — félezer fát gondoz. A barackosban dolgozók úgy látják, hogy a jövedelmük garantálásáért sem­mit sem tett a szövetkezet, noha a szak­embereiknek gondolniuk kellett az áp­rilisi fagyra és következményeire. Úgy tűnik azonban, kifizetődőbb, egysze­rűbb a felelősségüket áthárítani a velük szerződésben álló termelőkre, mond­ván, a gyümölcsösük biztosítását ők mulasztották el. Befejezésül ezt kérdezik a panaszo­sok: káruk legalább enyhülhet-e jogor­voslat révén? E közérdekű ügyben a szakhatóság­hoz, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályához fordul­tunk. Munkatársai a helyszínen végzett ellenőrzés alapján tettek megállapítást, melyről az alábbiakat mondotta dr. Gál Gyula osztályvezető: — Ez évtől kezdődően haszonbérleti szerződés keretében adta ki művelés cél­jára kajsziültetvényét tagjainak és má­soknak Helvécián, a Petőfi Tsz. E meg­állapodás létrejötte előtt, tavaly októ­berben gyűlést tartott vállalkozói részé­re a gazdaság. Ott napirenden szerepelt a biztosítás feltétele is. És elhangzott, hogy a szövetkezet már a korábbi évek­ben sem élt mezőgazdasági biztosítás lehetőségével, részint a magas díjtétel, részint a barackos alacsony termésátla­ga miatt. Konkrétan is szó esett róla, hogy a biztosító a kár nagyságának meghatározásakor a megelőző 3 év ter­méseredményeit veszi alapid, ugyanak­kor a biztosítási összeg az árbevétel mintegy 20 százalékát teszi ki. Ezek után döntötték el a jelenlévők, hogy ők sem kötnek biztosítást. Megemlítendő, hogy a biztosítóval egyénileg nem is lehet kötni fagykárral összefüggő biztosítást, ezért helytelen a feltételezés, miszerint a vezetők művelte barackosra érvényes biztosítási szerző­dés van hatályban. Való igaz, megtépázta a sok-sok hek­tárnyi barackost az áprilisi fagy Helvé­cián is, ami az egyik fó témája volt a május 11-ei küldöttgyűlésnek, ahol — tekintettel a várhatóan igen alacsony termésátlagra — a kertészeti ágazat ve­zetője utasítást kapott a költségtakaré­kos technológia alkalmazására a továb­bi növényvédelmi és egyéb munkák so­rán, amelyek a gyümölcsösben nélkülöz­hetetlenek. Mindenfelé terjeng a bűz. Immáron öt éve építettük fel családi házunkat a megyeszékhely délnyugati részén levő Mérleg utcában, ahol azóta ismétlődnek a környezettel kapcsola­tos gondjaink. Tudniillik, errefelé so­kan űzik foglalkozásszerűen az állat­tartást, melynek során nemigen törőd­nek a higiéniai követelmények betartá­sával. Emiatt panaszkodtunk a tanács­tagnak is, hiába. Közvetlen szomszédságunkban ta­lálható a Róna utca, ahol szintén sok a sertés meg az egyéb háziállat, s azok több helyütt is afféle tákolmányokban vannak elszállásolva, s az ilyen ólacs- kákból mindenfelé terjedve árad a bűz, csakúgy, mint a fedetlen trágyatáro­lókból. Mi a telkünk hátsó felében a gyere­keink részére akartunk játszóterepet kialakítani, ám ott olyannyira orrfa­csaró a szag, nem is beszélve a rengeteg rovarról, hogy fel kellett adnunk ter­vünket. S mindez amiatt van így, mert a melletünk lakót is kevésbé érdekli, milyen körülmények között gondozza állatait. Létezik környezetvédelmi törvény, a köztisztaságra vonatkozóan szigorú szabályok vannak hatályban, a városi tanács pedig 1982-ben alkotta meg az állattartásról szóló rendeletét, de ezek fabatkát sem érnek, ha a következetes végrehajtásukat senki sem kéri szá­mon! Varga Lászlóné Kecskemét Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
Thumbnails
Contents