Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-02 / 131. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 2. SZOVJETUNIÓ: ® 9 Önszervező ifjúsági közösségek KECSKEMÉTI HällgUlätGYEREKRAJZOK A Szovjetunióban ma több mint 30 ezer „nem hivatalos” öntevékeny egyesület, klub, csoport működik. Az egyesületek és maga az elnevezés is reakció volt arra, hogy az ifjúsági és társadalmi szervezetek nem képesek kielégíteni a fiatalok igényeit és érdeklődését, és hogy sok társadalmi intézmény munkájában eluralkodott a formalizmus és a bürokrácia. A szocialista építésben az elmúlt időben szakadék volt az elmélet és a gyakorlat, a szó és a tett között, ezért jelentek meg a 70-cs évek végén, a 80-as évek elején ezek az önszervező közösségek. A társadalmi élet állóvize gyakran lehetetlenné tette az állampolgárok, főként a fiatalok társadalmi kezdeményezését. Az ifjúsági problémákkal foglalkozó moszkvai kutatóközpont adatai szerint olyan területeken, mint az ökológia, a törvényesség és a jogrend, a szabadidő, az ifjúság aktivitása sokszorosa volt annak, amit a társadalmi szervezetekben kifejthettek. Gavriil Popov neves szovjet közgazdász a nem hivatalos mozgalom fellendülésében annak a folyamatnak a megjelenését látja, amelyet nem annyira az embereknek az élettel való elégedetlensége hívott életre, mint inkább az, hogy nem láttak reális utat életük megváltoztatására. Elérhetetlenek voltak számukra azok az eszközök, amelyek segítségével befolyásolhatnák a környező valóságot. A szovjet szociológusok az ön- szerveződő csoportokat és egyesületeket három típusba sorolják tevékenységük alapján: a társadalmilag jelentős, alkotó programot,hirdetőkre, olyanokra, amelyek tagjait a szabadidő eltöltése és a közös érdeklődés hoz össze és az extremista jegyeket mutató antiszociális csoportokra. Az első csoporthoz az önszervező egyesületeknek körülbelül egyhar- mada tartozik, de arányuk a demokratizálódás és a nyíltság körülményei között erőteljesen növekszik. A közös érdeklődéssel és cselekvéssel szerveződőkhöz tartozó csoportok mintegy 200 témában tevékenykednek. az ökológiától a család problémáiig, a sporttól a nemzeti hagyományok megőrzéséig a szociális jellegű klubok zömét a politizálás és konszolidált erőfeszítések jellemzik, amellyel a szovjet társadalom életét akarják javítani. A szovjet társadalomban lejátszódó, a. peresztrojka fogalmához kapcsolódó átfogó változások egyik jele a nem hivatalos társadalompolitikai klubok megjelenése. Olyanokról van szó, mint a moszkvai és a leningrádi Peresztrojka klub, a szociális kezdeményezések moszkvai klubja és alapja. A peresztrojkát segítő krasznodári bizottság, a társadalmi aktívák klubja Rigában, a Közösség diákklub és így tovább, ilyen az önszervező csoportok közül minden tizedik. „Támogatunk minden építő jellegű kezdeményezést, tervet és javaslatot, amelyek országunkban előmozdítják a peresztrojkát és a szocialista elvek megszilárdítását” — így fogalmazták meg elgondolásukat annak az 53 nem hivatalos csoportnak a tagjai, akik 1987 második felében Moszkvában találkoztak és elhatározták, hogy két egyesületet hoznak létre: A szocialista társadalmi klubok szövetségét és Az egyesített kezdeményezés körét. A szabadidő eltöltésére alakuló önszervező — arányuk körülbelül hatvan százalék — csoportok nem jelölitek meg társadalmilag jelentős célokat, de azért őket is — a heavy metalosokat, a rock-hódolókat és a breakeseket — megérintette a politizálás. Az antiszociális csoportok — a punkok, a ljuberek stb. — teszik ki a nem hivatalos csoportok 6—10 százalékát. Erőszakot és extremista módszereket hirdetve megsértik a szovjet törvényeket. Életkorukat tekintve a tagok több mint fele 17 év alatti, főként a szakmunkásképzőkből kerülnek ki. Az utóbbi időben jelent meg a Szovjetunióban a Pamjaty — Emlékezet — csoport, amelynek vezetői egyértelműen nacionalista álláspontot képviselnek, és vannak közöttük fiatalok is. „Az önszervező egyesületek nem jelentenek alternatívát és nem versenytársak a Komszomollal szemben” — így fogalmazott az ifjúsági szervezet kongresszusán Viktor Mi- ronyenko első titkár —, hanem a fiatalok sokrétű társadalmi igényeinek megvalósítási formáit jelentik.” Ma a Szovjetunióban új törvény- tervezet készül az önkéntes társaságokról és egyletekről. Ez az elképzelések szerint magában foglalja azt a jogot, hogy az ilyen szervezetek részt vegyenek a hatalmi szervek választott tagjainak jelölésében és kapják meg a törvény kezdeményezés jogát. APN—MTI—Press • Keresztszeghy Fruzsina (9 éves) alkotása. • Nézd csak, ott az osztálytársam rajza!” (Méhesi Éva felvételei) JELENTEM: kitűnő a kecskeméti gyerekek hangulata. Honnan veszem ezt? A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon kiállítótermében tapasztaltam. Csodaszép, élénk szinek jellemzik a közszemlére tárt gyerekrajzokat, a szárnyaló fantáziáról nem is beszélve. A Kecskemét és a kecskeméti gyerekek élete című pályázatra több száz mű érkezett a város különféle iskoláiból. Bizony nem volt könnyű kiválasztani a legjobbakat és ráadásul még díjakat is kellett osztani. Az alsótagozatosok közül legeredményesebben szerepelt Keresztszeghy Fruzsina (Kodály iskola), Lévai Nelli (SZMUIO szakköre), Lukács Krisztina és Rigó Andor (Petőfi). A felsősök díjazottjai: Meggyesi Andrea (Petőfi), Sztojka Ibolya (Máriavá- rosi) és Boros Mária (Petőfi), valamint Kaposi Tímea (Molnár Erik). Ötletdíjban részesült Hajdú Ildikó és Kulcsár Béla (Béke Téri Általános Iskola). Kü- löndíj jutott Haui Balázsnak (II. Rákóczi), iparművészeti díjat kapott Kása Ildikó (Jókai). A tárlaton igen magas színvonalú munkák láthatók. Csodálni való Lukács Krisztina és Rigó Andor színvilága. Kilenc (!) évesen ilyen harmóniát képezni, a színekkel játszani ritka dolog. Boros Mária a lavírozott tus kedvelője, látszik is munkáin: értően bánik a technikával. A nyolcadikos Meggyesi Andrea egyszerű módon jelenítette meg a kecskeméti városházát, színfoltokból építkezve. Egyébként a témákat tekintve a megyeszékhely jellegzetes épületei, nevezetességei szerepelnek az első helyen, ritkábban az életképek, még ritkábban a diákok mindennapjait megörökítő müvek. A kiállításon többször is meglepődik a látogató. Feltűnően sok ötlettel álltak elő a Béke Téri Általános Iskola növendékei. Számos makettet készítettek és nem véletlenül kapta meg az ötletdíjat Kulcsár Béla nyolcadikos tanu»~ " “ - _ I - -t. " a= - - “ j Hjgljp^# S fifj z-=l. li vs - •«* i?" IrJ-J -1 ~--u1-pllljiiÜÜ •=jrf-s’^a52: J “Cl Ht! u f ji H. ^ j_ “V- ra_ 3£äJ iip h ELSÖ FEJEZET II. Binyecz ezerkilencszázotvenhárom szeptembere óta ott ücsörög a diákklubban. A klub fészerszerű hodály egy magasföldszintes Dugonics téri épületben. A ház valaha a Naplónak nevezett helyi hírharsona székpalotája. így a hely határozottan stílusos. Binyecz ugyanis írónak készül. De legalábbis zsurnalisztának. Negyedéves bölcsész. Szeptember óta immár' egyszakos, mert a két szakot nyáron szétválasztással önállósította egy miniszteri rendelet, és Binyecz természetesen — nem a történelmet, hanem — az irodalmat választotta. Hogy á szeptemberi verőfényben — végre! — megnyílt a klub. azóta nap mint nap itt ücsörög egy eléggé kényelmetlen faszéken, a négyszemélyes, kopott politúrozású asztalnál, melynek egyetlen dísze a pléh hamutartó ... És olvas. Még nem is a /korty odik, amikor beül ide. Csak a záróra legeslegvégén távozik, amikor már oltogatni kezdik a villanyokat és Rózsiké néni — takarító, gondnokhelye1 les. üres zsebú diákok ideiglenes sanyja — rá nem mordul:—Haza■ mer magára csapom a nagykaEkkor Binyecz komótosan feláll, szippant még egyet a cigarettából. Aztán gondosan elnyomja a csikket — nehogy még éjnek évadján porig égjen a diákklub! — a pléh hamutartóban. Gyufaszálat rak, jelzőnek, a könyvlapok közé. Hóna alá csapja az opuszt, és hazaballag a Petőfi sugárúton, ahol — a Nemestakács utca torkolatában — már húsz esztendeje élnek egy üzlethelyiséggel bővített szobakonyháspan. Most éppen Krúdyt olvas. Spéciéi pont A vörös postakocsi van soron. A klubtagok időnként unott pillantással méregetik. Mit tudják ők, hogy Binyecz mindeközben miféle álomvilágban kalandoz? Álom-ébrenlét, múlt-régmúlt-tegnap-holnapután határmezsgyéjén. Tehát ott, ahol nyoma sincs zakatolásnak: az elkéső - két metsző gúnnyal kipellengérező csasztuskáknak; tudsegszemeknek — a tudományos segédszemélyzet tagjainak takarékosított tömörségű gyűjtőneve ezidőben —; a polgazd- szemináriumoknak; a speckollégiu- moknak; a szakdolgozat és a közelgő államvizsga mindenkit végső leszámolással fenyegető rémképének. Ebből az álomvilágból épp úgy hiányzik a tódén, a kritika-önkritika-felajánlás szentháromsága, a hajnalig tartó gyű- lésezés, mint ahogy nincs benne alkalmi gyapotszedés, láncoskutya, továbbá aranytojást tojó tyúk, valamint erős bástya sem annak a bizonyos dolognak a frontján. Binyecz most épp lebegőben. Már fölötte a fészerszerű klubteremnek. Ott lent, a mélység katlanában Munkás, Kossuth és Ötéves terv cigaretták egymáshoz nyomódott füstpamacsai. A tagok egyidejűleg bömböltetik a hatpluszkettes csúcsszupert — a rektor ajándéka — a Supraphon lemezjátszóval. Utóbbit egy zenekedvelő kuláktól kobozták el tavaly nyáridőben, egy. Épp Esedékes Nagy Átíésüléskor az arra illetékes közegek. A kulák — szerencsétlenségére — nem csupán Beethovent és Chopint rejtegetett, hanem — mint a sebtében megejtett vizsgálat rögvest kiderítette — zsizsi- kes búzát, kozmás zsírt, avas szalonnát is. (Minő halmozása a megbocsáthatatlan bűnöknek!) Házát a közegek totál kirámolták, s utóbb — a nagy népi osztozkodásnál—a lemezjátszó végül is a kultúra frontjára került, mégpedig a... Igen, a diákklubba. Ahol tízesével hevertek — bevont avagy kifeszített vitorlázattaI — a csinosabbnál csinosabb pedfőiskolások, átható tekintetű medikák, huncut szemállású — feminin — jogászpalánták. Egyszóval az egész bagázs... Binyecz ott lebeg a magasban. Teste — képzeleti leg — már áttörte a födémet. Át a gerendázatot és a cseréptetőt. Annyira azonban mégsem távolodott el, hogy ne szemrevételezhetne mindeközben pontosan mindent. Még azt is látja, amint a pedfőiskolások kombinépántja átsejlik a kikeményített vászonblúzon. S látja természetesen Deutsch Jamest és sán- doröcsit, amint továbbra is ott ücsörögnek az ő asztalánál, s tátott szájjal bámulnak utána. Csak bámuljatok — pillant le rájuk Binyecz. Kényelmesen hátradőlve olvas. Fejét a levegő egy légpárnaként alájatüremlő kidudorodásán nyugtatja. Lábát alálóbálja. Szinte bizsereg tőle a talpa. Jamesék azonban —- kisvártatva — elunják a látványt. Visszazökkennek eredeti állapotukba. James újra ábrákat rajzol. Egy univerzális lap- és könyvkiadó—melyet rövidesen életre keltenek — szervezeti struktúrájának leegyszerűsített, mindazonáltal még így is elég bonyolultnak tűnő sémavázlatát. Sándoröcsi pedig másolja to vább—fejből—ezúttal épp az el be - szélő költeményeket (Összegyűjtött Minden Munkái-sorozatából) egy nagy alakú spirálfüzetbe. James homlokráncolva dolgozik. Munkáját időnként girlandokkal, kissé Tart pour Tártnak tűnő (vajh nem lesz még baj ebből?) iniciálékkal ékítve. Sándoröcsi még alsó ajkát is beszívja közben és szuszog, mintha mázsás súlyokat emelgetne. S időnként megtörH bepárásodott szemüvegét egy kétes tisztaságú kockás zsebkendővel. (Folytatjuk) 0 Kulcsár Béla, a Béke Téri Általános iskola nyolcadikos diákja kapta az ötletdíjat. ló. Egy hófehér gömböt díszített fekete vékony vonalakkal, megrajzolva Kecskemét legszebb műemlékeit. Gazdag fantáziáról tett tanúbizonyságot Hajdú Ildikó is, aki módszeresen követte végig egy utcakép változását. A fekete tablón felsorakoztatott rajzok mindegyike megállná a helyét külön-külön is. A második meglepetés: a tehetséges batikosok művei. Kása Ildikó, Pásfai Tünde nagyméretű alkotása alapos fel- készültségre enged következtetni. Kompozíciót és színvilágot tekintve az ő munkájuk a legszebb. Örülhetünk, hogy e nagy hagyományokkal rendelkező technikát őrzik, ápolják és művelik a kecskeméti nebulók. Ennél sokkal egyszerűbb és kevesebb bonyodalommal járó alkotási mód a monotípia. Vigyázni kell az „üvegre rajzolással”, hiszen önmagában a technika ismerete nem elegendő. A téma és a megjelenítésmód a legfőbb. Pentz Jánosnak és Lévai Nellinek ez utóbbi is sikerült. A következő meglepetés: a Kodály iskolások színes pasztelljei és zsírkrétarajzai. Keresztszeghy Fruzsina, Csekő Tímea, Lovas Dániel, Neumann Elena mindössze kilencesztendősek, de kitűnően bánnak a rajzeszközzel, értik (érzik) a téma elvontabb megjelenítését, a hangulat színekkel történő érzékeltetését. Bátran állíthatom, jelenlegi lapjaik a felnőttekével is versenyre kelhetnének. Szépek, de nem különleges témák megörökítői Haui Balázs, Szolláth Dávid és Simala Zsuzsa tűzzománcai. Valamennyien hatodikosok, életkorukhoz mérten színvonalasak a nem köny- nyű technikával készült alkotások. Mindent egybevetve: érdemes volt meghirdetnie a városi úttörőelnökség kulturális bizottságának ezt a gyer- mekrajzpályázatot. Ezáltal megtudhatjuk, hol is tartanak az iskolák a vizuális nevelés útján. És mit tudnak felmutatni az érintettek, a gyerekek. (-borzák) PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV A TESTVÉRKERESŐ SZMTszékház előtti könyvudvarban, a Népszava könyvsátránál. FOLYÓIRAT lolt RáS 886 KOSA CSABA A TESTVÉRKERESÖ Julianus barát, domonkos rendi szerzetes 1237-ben, több mint 750 éve tért vissza másfél esztendős útjáról, amelyre 1235-ben negyedmagával indult, s az út céljához egyedül ért. Hírt hozott a Don menti őshaza — Magna Hungária — lakóiról, a magyarok Keleten maradt testvéreiről. A könyv dokumentumregény formájában — tehát a fellelhető írásos emlékekhez ragaszkodva — idézi fel az őshazakeresés első küldetését. Julianus keleti utazása — lakatlan pusztákon keresztül, találkozása vad népekkel, akiknek nyelvét sem ismerte, barátkozása a „segítőkész” rablókkal, a sok nélkülözés, az ismerkedés ismeretlen emberekkel és szokásaikkal — nem csupán izgalmas kalandregény (bár az is!), tudományos felfedezőút- nak is tekinthető, hiszen Julianus hozott először hírt e távoli vidék népiéiről és a tatárok mozgolódásáról, terveiről. A könyvet Cs. Kovács László feketefehér rajzai illusztrálják. Kosa Csaba, a kötet szerzője holnap, pénteken II—12 óra között várja olvasóit, dedikálja könyvét Kecskeméted az FORRÁS Az utóbbi hónapokban színvonalas, országos figyelmet érdemlő Forrás-számok kerültek ki a kecskeméti szerkesztőség műhelyéből. A júniusi összeállításra is elmondható a fenti megjegyzés. Ezúttal két téma köré csoportosították az anyagokat. A folyóirat első felében az ötven esztendeje született Szilágyi Domokosra emlékeznek. Az erdélyi költő előtt Pintér Lajos tiszteleg. A kecskeméti költőtárs közreadja azt a verset is, melyet Szilágyi Domokostól kapott és a közelmúltban elhunyt Gellért Sándorról szól. Beke György kolozsvári író olyan epizódokat elevenít fel, melyek a jeles költőhöz kapcsolódnak. Takács Imre és Szepesi Attila Szilágyi Domokos költészetét elemzi, illetve portréját vázolja fel. A júniusi Forrásban olvasható Csák Gyula A báró című regényrészlete és Fűzi László tanulmánya (Kultúra—civilizáció—világcivilizáció ) Németh László sajátos modelljéről, melyet 1945 után bontott ki. A kalocsai Bárth János a jugoszláviai magyarságtudományi kutatásokról számol be. A jövő héten kezdődik a II. Kecskeméti Animációs Filmszemle. Ennek kapcsán a Forrásban összeállítás található: Zöldi László, az ÉS főszerkesztőhelyettese a kecskeméti Pannóniás rajzfilmeket elemzi. Kecskeméti Kálmán festőművész a társadalmi rajzfilmről, illetve annak megszállottjáról. Kovásznál Györgyről közöl tényeket. A Forrás legfrissebb számában a könyvrecenziók mellett Tornai József, Szikra János, Rózsa Endre, Kiss Dénes és Bisztray Adám versei kaptak helyet. KONCERT KECSKEMÉT BIG BAND „Egy együttes hangzásvilágát a saját szerzemények előadása határozza meg legjobban, ettől lesz minden bigband igazán karakteres. így a kezdeti nehézségek leküzdése után, mely az együttze- néléshez a kedvet és alapvető tudást meghozta, született a Toborzó, valamint a Futóhomok című dzsessz- kompozíció, melyek a megadott téma keretein belül a rögtönzéshez nyújtanak kiváló lehetőséget” — olvasható a Kecskemét Big Band első, bemutatkozó koncertjét hirdető szórólapon. A hangversenyt ma este fél 9-kor rendezik az együttesnek otthont adó Erdei Ferenc Művelődési Központban. A színházi zenészekből, zenetanárokból, amatőrökből verbuválódott bigband műsorán Glenn Miller, Count Basie, Sammy Nestico és Hajdú Sándor szerzeményei szerepelnek. LEMEZ „CSODABOGÁR” Vajon emlékszik-e még valaki a Jackson Five-ra? Az amerikai zenekar tagjai szülőföldjükön, Indiana államban kezdték pályafutásukat. 1970-ben a toplisták élén álltak soul-dalaikkal. Ennek az együttesnek voltak tagjai a Jackson-fivérek, köztük a mára világsztárrá kinőtt Michael Jackson is. Nos, ez a „kinövés” sok-sok allűrrel járt együtt. Például többszörös arcműtéttel, hogy eltűnjön a színes bőr, s egy kicsit lányosabb legyen az ábrázat. A hosszú élet reményében oxigénsátorban szükséges aludni — legalább is ezt próbálja ki a sztár. Hogy ezek mégsem igazak? Ezt csak maga Michael Jackson tudja megmondani, minthogy elő is hozakodik az igazsággal nemrégen megjelent könyvében. Bizonyos, ez a „csodabogár” meghódította a világot. Hamarosan Bécsben is koncertezik. Egy jegy „potom” 2500 forint — útiköltséggel együtt — legalább is ennyiért láttuk a főváros egyik aluljárójában. Badámű tavalyi nagylemeze most jutott el a hazai hanglemez- boltokba. Igényes muzsika, kitűnő produkció hallható Michael Jackson albumáról. Őszintén szólva, valójában a zene a lenyűgöző, nem az énekhang. Nem csoda, hiszen a szerző Quincy Jones, a néger zeneszerző, funky- és soul-előadó neve garancia a minőségre. Tökéletes kompozíció például az Another part of me, a Bad és a Speed démon című szám. Michael Jackson különleges, magas fekvésű hangja izgalmassá teszi a dalokat, de nem eléggé emlékezetessé. (Epic-Gong).
