Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-15 / 142. szám

1988. június 15. • PETŐFI NÉPE «5

SZORONGATOTT HELYZETBEN

Leányvállalat Kunfehértón

Kiskunsági táj, legelők, hatalmas kukorica- és dinnyeföldek az út két oldalán, ahogy Kunfehértó felé suhan az autó. A falu határába érve gondozott parkokkal tagolt telep fogad: a Kiskunhalasi Állami Gazdaság Borászati Melléktermék Feldolgozó Leány- vállalata. A mezőgazdasági környezetben valóságos ipartelep.

„Nekem pont ekkora a kapacitásom”

Ahogy a vállalat vezetőjével. Baráti Péterrel körbejárjuk az üzemeket, mindenütt ragyogó tisztaság fogad. Nincs idő szájtátásra, a hatalmas tartályok között öles léptekkel halad előttem az igazgató. Itt-ott megtorpan, mond néhány információt — ez a proteinüzem, itt a borpárlat készül — közben bemutat az üzemegységek vezetőinek, de a mondat második fele már az ö kérdése, megjegyzése a dolgozókhoz, felhasználva ezt az időt is a napi gondokban való kölcsönös tájékozódásra. A következő pillanatban már eltűnik a szemem elől, felszalad a lépcsőn a tartály tetejére, onnan kiált vissza, hogy maradjak, mindjárt jön. A másik ajtón már csak fehér köpenyben léphetünk be. Kedves fiatal lány csapódik mellénk, s máris folyik a rövid, tömör egyeztetés porításról, tablettázásról — a gyógyszerkészítés „műhelyében” vagyunk. Egyik pillanatról a másikra újabb üzemben találom magam, itt egy fiatalember magyaráz a fejét csóváló igazgatónak, hogy építkezés alatt is üzemelnek, mert szorít az idő, jönnek a partnerek, hogy a granulátum nem úgy sikerült, ahogy tervezték. Néhány rövid eligazítás, egy-két biztató szó, s már ott sem vagyunk.

— Hogy lehet egy ekkora üzemben mindig minden napi problémában tájékozottnak lenni? Nem kimerítő és fölösleges ez egy vezetőnek? — kérdezem a pillanatnyi pihenőben.

— Nem olyan nagy vállalat ez! Meggyőződésem, hogy egy igazgató akkor tud jól dolgozni, ha akkora üzemet vezet, amekkorát éppen át tud látni, és mindennapos gondjait felelősen fel tudja vállalni. Nekem pont ekkora a kapacitásom.

Kényszerítő

körülmények

Az iroda praktikus, ovális tárgyaló- asztala egy oázist ölel körül, mindenütt virág, hamutartó sehol. Tudomásul veszem. A szabatos, adathátterű információáradat egyébként sem hagy lélegzetvételnyi időt sein, kérdezni is alig van időm, ha nem akarok valami fontosat elszalasztani. Az előkészített induló kérdésem, hogy a gazdaság elfagyott termését, a hiányzó termékmenynyiséget mennyire sínyli meg a leány- vállalat — máris idejét múlta.

— A szeszipar válságban van — állapítja meg rezignáltan, miközben elintéz egy telefont. — Ha mi a szeszes italok gyártására alapoznánk, már nem lennénk. A különböző alkoholellenes intézkedések, a beszűkült exportpiac, a kétféle adókötelezettség (ÁFA plusz fogyasztási adó), a hitelmegvonások megfojtják a természetes alapanyaggal dolgozó szeszipart. Persze attól tartok, az alkoholizmust ezzel nem szorítjuk vissza, a bögrecsárdák jobban élnek majd. mint valaha, gyártják a mérget, a rézelejét, és nem is adóznak utána. Dehát ez az én pesszimizmusom. Mi felismertük — talán idejekorán —, hogy ez nem egy prosperáló ágazat, s két év alatt 40 százalékra csökkentettük a szesztermelést. Csak a leggazdaságosabb termékeket visszük

1 tovább.

— Mekkora a függőségük az anya- vállalattól?-- Mi önálló gazdálkodást folytatunk, de — mert a gazdaság alapította a leányvállalatot vagyonának egy részéből — az adózott nyereség 25 százaléka őt illeti. Egyébként vállalatunk egyúttal gesztora egy gazdasági társulásnak is, amely a kiskunhalasival együtt az ország legnagyobb szőlészeti, borászati gazdaságainak a társulása. Nekünk nagy eredményeket kell produkálni ahhoz, hogy az itt maradó nyereség elegendő legyen saját műszaki és bérfejlesztésünkre.

Talpon maradni

— Említette, hogy visszaszorították a szesztermelést. Mégis 300 ember dolgozik itt, továbbra is három műszakban, folyamatosan.

— Divatos kifejezéssel élve: több lábon állunk. Egy folyamat eredményeképpen jutottunk el a jelenlegi állapothoz. Fő termékünk a borkősav, ami jól eladható a világpiacon. Egy sok évvel ezelőtti kapcsolat a Chinoin Gyógyszergyárral segített abban, hogy a borkősav értékét tablettázással növeljük. Aztán hozzákezdtünk a törköly to- vábbfeldolgozásához is. A gabonaipar számára takarmányt termeltünk. Nem vált be igazán, ki voltunk szolgáltatva a piac változékonyságának, hát felszámoltuk. Jól jött egy energiaracionalizálási pályázat, amelynek a keretében vásároltunk világbanki hitellel egy dán tüzelőberendezést. Ez a világon elsőként képes arra, hogy miután a hasznosítható anyagot kinyertük, a maradék nedves törkölyt elégesse. Az így nyert gőzenergia nyári időszakban a vállalat teljes energiaigényét fedezi.

— Nagy húzás volt egy energiaigényes terméket energiahordozóvá átalakítani.

— De emellett a vöröstörkölyből

kapós élelmiszerszínezéket, a borseprőből a kozmetikaiipar számára borolajat gyártunk.

— Ezek tulajdonképpen még mindig a borászathoz kötik a vállalatot — szúrom közbe.

— A Chinoinnal már említett kapcsolatunkat továbbfejlesztettük, s bérmunkában értékes, exportképes gyógyszereket gyártunk, úgy tűnik, ez egy felfutó ágazat lesz — hangjába kis büszkeség vegyül. — Egy magtárból a legszigorúbb előírásoknak is megfelelő gyógyszerüzemet hoztunk létre. De három évvel ezelőtt belefogtunk egy másik vállalkozásba is. Vágóhídi vérből proteint tudunk előállítani — bár nem akkora a piaci igény, mint reméltük, ezért továbbgondolkodtunk. A meglevő technológiai berendezéseket a Műszaki Egyetem segítségével minimális továbbfejlesztéssel alkalmassá tettük egy másik tevékenység elvégzésére is, így képes a növények értékes hatóanyagait kinyerve tabletták, granulátumok előállítására. Van is egy megállapodásunk a Bogumil kisszövetkezettel gyógyteák készítésére — szintén bérmunka formájában, tehát a piac bizonytalanságait, az alapanyag beszerzésének gondjait nem mi viseljük. De emellett üzemesítettük az almasav- gyártást, készen állunk az átállásra. A kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel közös szolgálati találmányunk a törkölyből nyert humusztrágya.

Gondolunk a jövőnkre

— Valóságos technikai bázist fejlesztettek ki az évek során. Ehhez megfelelő szakembergárda is kellett. Hogy tudtak a homoki parasztemberből munkást faragni?

— Nem ment könnyen. Ez a munka fegyelmet, szaktudást igényel. Gondoltunk a jövőnkre is. Hamarosan szerződést kötünk a szolnoki Pálfy János Műszeripari és Vegyesipari Szakközép- iskolával — mi lennénk a bázisüzemük. így a Halas környéki gyerekeket is taníttatni tudnánk. Nyitni kell. Nem fejlesztő gárdát akarok én kialakítani, az a kutatóintézetek dolga, hanem fogékony szakemberek csapatát, akik képesek a kapcsolatteremtésre s a kontaktus tartására a partnerekkel,' akik ezzel a fejlesztőbázissal képesek lépést tartani. Ösztönözzük a nyelvtanulást, s szándékunkban áll a számítástechnika bekapcsolása is, különben elmegy mellettünk a világ.

Beszélgetésünk óta a vállalat újabb 15-20 millió forintos megállapodásról döntött, ennek keretében a Chinoin- kooperáción belül drazséüzemet is létesítenek, s az idei próbaüzemelés után jövőre indítják a termelést.

Hajós Terézia

Vállalkozás és civil kurázsi

A vállalkozás újkeletű fogalma a nyolcvanas évek elején alakult kisszervezetekhez kötődik, noha ez az összetett tevékenység nem a vállalati nagyság vagy a szektorá- lis hovatartozás függvénye. Jelenleg nálunk a gazdálkodók viszonylag szűk köre működik vállalkozó szellemben, számuk most kisebb, mint a 70-es vagy a 80-as évek első felében.

A nyolcvanas évek eleje óta a gazdasági élet palettáján új színfoltok a kisszövetkezetek. Jelentős részüket az indulásnál sokszínű újítás és kezdeményezés, nagyfokú leleményesség jellemezte, és kisebb részüket még ma is jellemzi. A hagyományos szervezetekkel szembeni kihívás alapja a határozott érdekeltség, az egyértelmű tulajdonosi motiváció. E kisszövetkezetek többsége kezdeményező, önszervező és teljesítményközpontú. Ä nem ritkán politikai előítélettel kezelt magán- és félmagán-jellegű képződmények jelenleg is példát mutatnak az állami nagyszervezeteknek autonómiából, belső demokratizmusból, közösségi munkából. Mindezek ellenére a kisszervezetek többsége biztosra megy, nem kockáztat, nem vállalkozik.

Kockázat nélkül nincs siker

A kockázatvállalás hiányát jelzi, hogy legtöbben megőrizték a főállás védőbástyáit, és mellékfoglalkozásban kisiparosok, vgmk- vagy szakcsoport-tagok. (Az ilyen és hasonló különjövedelmet azonban az új személyi jövedelemadó erősen megcsapolja.) Akik pedig életük nagy kezdeményező elhatározásával megváltak a hagyományos szervezettől s önállósították magukat, többnyire szintén biztos megélhetést nyújtó, hiánypótló rutinmunkát végeznek. A folyamatosan növekvő számú magán teherfuvarozók például a közületi rendelésekért versenyeznek, méghozzá eredményesen. Kapacitásaiknak mintegy 80 százalékát kötik így le.

A magánkiskereskedők — számuk a legutóbbi öt évben megkétszereződött — új üzleteik nagyobb részét a vendéglátásban, a ruházati szakmában, helyileg pedig a városokban nyitották meg, s nem az ellátatlan területeken és nem a hiányágazatokban (élelmiszer-, vegyesipar- cikk-kereskedelem).

Az igazán vállalkozó szellemű szervezetek és magán- személyek száma végeredményben nem túl nagy, de azért vannak ilyenek. Például a fejlesztésre, a szervezésre vagy egy-egy nagy horderejű újítás kivitelezésére, alkalmazására létesített kisvállalkozások. Tevékenységük az elektronikában és a számítástechnikában új piaci minőséget eredményezett, a vállalkozásoknak kedvező versenyhely- zetet teremtett. A Rolitron Műszaki-Fejlesztő Kisszövetkezet például müveseállomásokat hozott létre Veszprémben, Szolnokon, Székesfehérváron, Szekszárdon. A jövőben arra készülnek, hogy az állomásokat nemcsak tervezik, a kényes műszereket pedig gyártják, szervizelik, a kezelőszemélyzetet oktatják, hanem az üzemeltetést is saját szakorvosi felügyelettel vállalják. A Rolitron műve- seállomásán a dialízis a felébe kerül majd a társadalom- biztosítónak, mint a jelenlegi kórházi eljárás.

A vállalkozás persze nem feltétlenül mindig valamiféle kiemelkedő műszaki vagy gazdasági teljesítmény. Az egyik hazai kisszövetkezet például gyakorlatilag meghódította az NSZK tapétázóasztal-piacát.

Olcsó cikk, kis tétel, nem váltja meg a népgazdaságot. De a kisszövetkezet jól megél belőle.

A műszaki, gazdasági megújulás nem formák és szektorok, hanem kezdeményező szellemű, kockázatot vállaló emberek műve. A teljesítmény ötletgazdagság, átfogó gondolkodás, következetesség, emberi-gazdálkodási tartás eredménye. Az átütőerőhöz kevés csupán egy szűk elit kiemelkedő teljesítménye, ehhez tömeges kreativitás szükséges.

A pártértekezlet támogatásával

A világpiacon leértékelődő magyar tömegtermékek,, a növekvő árveszteségek jelzik a vállalkozások alacsony hazai színvonalát. De miért van ez így?

A többi között azért kevés a kezdeményező, kockázat- vállaló személy és szervezet, mert a sokféle kockázatmentes, biztos megélhetési lehetőség közt kényelmesen válogathatnak a gazdálkodók. Miért is keresnék meg és töltenék ki például külföldön a leheletnyi piaci réseket, amikor a hazai áruhiány miatt könnyen értékesíthetik a valóságos piacon alig vagy egyáltalán nem eladható termékeiket. A külpiacok meghódításának nélkülözhetetlen feltétele a belső igénytelenség és elmaradottság felszámolása. A külső és a belső piacok csakúgy, mint az egyensúlyok, egymástól elválaszthatatlanok.

Hátráltatja a vállalkozások kibontakozását a tulajdonlással kapcsolatos régi szemlélet továbbélése. A mindennapok tapasztalatai szertefoszlanák a szocialista állam mindenhatóságához, az állami tulajdon össznépi jellegéhez tapadó illúziókat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a túlcentralizált állami irányítás, a bürokratikus állami tulajdon, az úgynevezett államszocializmus alacsony hatékonysága tarthatatlan.

Rá kellett jönni, hogy a tőke kisajátításával, állami kezelésbe vételével nem jön létre automatikusan a társadalmi tulajdon. A vállalati önkormányzatok létrehozása sem eredményezett érdemi változást az állami iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben. A szövetkezeti tulajdon hatékonyabbnak, magasabbrendünek bizonyult, nem a formája, hanem a tartalma miatt.

Nem halogatható a teljes nagykorúsítás, a tulajdonosi érdekeltség és felelősség hatásos érvényesítése. „Támogatunk minden olyan kezdeményezést — beleértve a vegyes tulajdonú vállalatok meghonosítását és a magántevékenység élénkítését — amely a nemzeti jövedelem növekedését és a lakosság életszínvonalának javítását szolgálja” — olvasható az MSZMP májusi országos értekezletének állásfoglalásában.

Zöld utat,

jövedelemszerző lehetőségeket

Az állami tulajdon érdemi társadalmasítását, a termelői közöny és érdektelenség felszámolását különböző, egymáshoz kapcsolódó lépések segíthetik: a vagyonjegy, a részvény, a különféle tulajdon- és szervezeti formák szabad társulása, a korlátolt felelősségű társaságok alakítása, a tőkeegyesítés, -kivonás és -átcsoportosítás rugalmassá tétele. Túlmutat a bérmunkástudaton a prosperáló munkahelyekhez való fokozott kötődés, az annak jövőjére való nagyobb figyelés is. E lépéssorok beágyazódnak a társadalmi demokrácia fejlesztési folyamatába, s a termelő, dolgozó ember, az állampolgár otthonteremtésébe, közérzetjavításába, aktivizálásába.

A vállalkozások egyik gondja a nyomasztó forrás- és tőkehiány, amit a felhalmozódott külföldi adósságok és a velük járó terhek különösen súlyossá tesznek. Mivel frontáttörésre, érzékelhető forrásbővülésre középtávon sem számíthatunk, ezért is nélkülözhetetlen a lakosság megtakarítási és befektetési hajlandóságának erősítése, egyrészt az inflációs hatásokra felerősödött költekezési hullám csillapításával, másrészt vonzó és új befektetési lehetőségek feltárásával.

A sikeres vállalkozás alapja azonban nemcsak a pénz, hanem minden esetben az alkotó gondolat, a piacképes szellemi tőke. Az igényes kezdeményezések, az értelmes, jól végiggondolt célok, bármilyen nagy is a forráshiány, biztosan számíthatnak a hazai kereskedelmi bankok, a leendő részvényesek és társult tulajdonosok bizalmára, a külföldi tőke támogatására. Ezért minden gazdasági stratégia lényegi része a gyártás- és termékfejlesztés, a vállalat sorsát, jövőjét, piaci versenyhelyzetét meghatározó újítások és találmányok felkarolása, az alkotó értelmiség megbecsülése.

Ne csak zöld utat, hanem kiugró anyagi, jövedelem- szerzési lehetőséget is kapjon minden vállalkozó szellemű és képességű ember, szervezet, bárhol is dolgozzék.

Kovács József

CSEHSZLOVÁKIA

Atomreaktor Bulgáriába

Szállításra készítik elő a bulgáriai Benelében épülő atomerőműhöz készülő WER 1000-es atomreaktor védőcsövezet-blokkjának fedőlapját a Skoda Művekben, ahol a KGST-együttműködés keretében összesen 29 szovjet tervezésű reaktort gyártanak hazai és a szocialista országok szükségleteinek kielégítésére.

MUNKASHETKOZNAPOK

A növényvédő brigádvezető

Damásdi Gábori, az Izsáki Sárfehér Tsz növényvédő brigádvezetőjét nehéz utolérni. Munkahelye az egész határ. Mondják, hogy itt látták, ott látták, erről jött, arra tartott — éppen most porzott el a motorjával. A tsz laborirodájában várunk rá. Végül megérkezik, sietve, de nem idegesen. Pedig mi sürgettük, a megbeszélt időpontnál korábban érkeztünk.

Az első, amit megtudok tőle: érettségi után tovább akart tanulni, de ez nem sikerült. Megpróbálom elképzelni, hogy búnak eresztette a fejét. A kép hamis: nem illik Damásdi Gábor derűs természetéhez. Sokkal inkább rávall, ahogyan valóban cselekedett, kilenc évvel ezelőtt: ha már úgy alakult, hogy nem tanulhatott, legalább a munkahelyét kedve szerint akarta megválasztani. A mezőgazdaság vonzotta, s szimpatikus volt számára az izsáki tsz is: az édesapja révén ismerte, aki részesművelőként kötődött a szövetkezethez. Arról ugyan nem volt megmásíthatatlan elképzelése, hogy mit dolgozna legszívesebben, de végülis nem erről kellett dönteni. A tsz-ben a növényvédelemben volt szükség új dolgozókra, ilyen munkakört ajánlottak fel neki. Vállalta.

Kezdetben — megfelelő képzettség híján — csak azt tette mindig, amire utasították. Amikor a legközelebbi növényvédelmi tanfolyam beindult a tsz- ben, Damásdi Gábornak már hasznos ismeretei voltak erről a munkáról. A szövetkezet egyébként a növényvédő állomással közösen rendszeresen szervez — nemcsak a községből, hanem a körzetéből jelentkezőknek is — ilyen szaktanfolyamot. A tananyagot, amit el kell sajátítaniuk (és erről vizsgán számot adniuk), tekintélyes méretű tankönyv tartalmazza, teli latin elnevezésekkel, kémiai, biológiai ismeretekkel, képletekkel. Mindez Damásdi Gábor

számára nem volt ellenszenves. Olyannyira nem, hogy később a talajerő-gazdálkodási és növényvédelmi technikusi képzettséget is megszerezte.

— Megszerette ezt a szakmát, vagy azért tartott ki, mert jól fizetik?

— Jól fizetik? — kérdez vissza, aztán kis tűnődés után így folytatja: — Valóban jobban fizetik, mint a legtöbb mezőgazdasági munkát, de nem annyira jól, hogy csak ezért szeretni lehessen. Harmadik éve brigádvezetőként dolgozom, hatezerötszáz forint a bruttó fizetésem. Ezt a nyereségrészesedés és a prémium egészíti ki.

— Meg a háztáji jövedelme.

— Azért külön meg kell dolgozni! A prémiumot is csak akkor kapjuk, ha teljesítettük annak feltételeit. Ez pedig sok, rajtunk kívül álló tényező függvénye. Igen, az időjárás ... Tudom, hogy vannak, akik azt tartják, hogy mi, mezőgazdasági dolgozók ok nélkül is a hidegre, melegre, esőre, szárazságra hivatkozunk. De ha egyszer a nű munkánk eredményét valóban befolyásolja az időjárás! Különösen igaz ez a növényvédelemben. Ha esik, ha fúj, ha meleg van, ha hideg, nekünk semmi sem jó. Az például ugye nem szorul magyarázatra, hogy nagy szélben nem lehet permetezni? És ha éppen akkor fúj, amikor a legnagyobb hatékonysággal használhatnánk a növényvédő szert? Az elhalasztott permetezés miatt máris kisebb esélyünk van a jó munkára. Arról nem beszélve, hogy szinte területenként más és más a kártevők jelenléte: az egyik táblában még éppen csak megjelentek, a másikat már ellepték. Ezt állandóan figyelni kell. Mi egyébként sem lehetünk tekintettel arra, hogy ünnep van, vasárnap vagy éjjel. Akkor dolgozunk, amikor kell.

— Éjjel miért kell?

— A méhek rajzása idején vagy ha napközben nagy a forróság. Bizonyos

permetezést pedig csak akkor végezhetünk él, ha elég hideg van . . .

Minderről korántsem panaszkodva beszélt Damásdi Gábor, inkább úgy, mint akit felvillanyoz, ha a szakmája fortélyait ismerteti.

— Szóval, mit szeret a munkájában?

— Talán azt, hogy a sok akadály ellenére is sikerül. Hogy úgy oldjuk meg, ahogyan terveztük: hatékonyan, gazdaságosan, a költség- kereten belül maradva.

— Méreggel dolgoznak. Nem fél?

— Megvannak a lehetőségeink a védekezésre: védőruhát használunk,

munka után hideg-meleg vizes zuha- . nyozóban tisztálkodhatunk stb. Rendszeresen -részt veszünk az igen alapos szűrővizsgálaton. Én nem a növényvédő szer, hanem az örökös idegeskedés, feszültség mérgező hatásától félek. Nagyon nehéz a rajtunk kívül álló tényezőknek kiszolgáltatva megfelelni feladatainknak. De itt most nemcsak az időjárásra gondolok, hanem például az áremelkedésekre... A költségkeretünk nem a növényvédő szer drágulásának arányában növekszik, a prémium viszont a gazdálkodási eredményeinknek is függvénye.

— Mennyit dolgozik naponta?-— Tavasztól őszig 14—16 órát. A háztájimban napraforgót termelek.

emellett van egy hold bérelt szőlőm. A Tv-Híradó idejére sem érek haza esténként, így ha lenne tévénk, akkor se tudnám megnézni.

— Miért „hajt" annyira?

— Korábban azért hajtottam, mert építkeztünk. A lakást be kellett rendezni. Vettünk egy Trabantot. Most meg már azért dolgozom sokat — többet, mint azelőtt —, mert mindezt szeretnénk megtartani. Van két kislányom, alig találkozom velük. Este már alszanak, mire hazaérek, reggel még nincsenek ébren, mielőtt elmegyek. De legalább vasárnaponként együtt vagyunk. Olyankor nem dolgozom a háztájiban, akkor sem, ha lenne mit. Arra nagyon vigyázunk, hogy legalább hetenként egyszer, azon az egy vasárnapon együtt legyen a család. Éz csak akkor van másként, ha permetezni kell.. .

Almási Márta