Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-04 / 105. szám

1988. május 4. • PETŐFI NÉPE • 3 A REFORMIDŐK ÁRNYAI... Meg kell védeni a közösség értékeit! Beszélgetés dr. Molnár Istvánnal, • a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetőjével Egy pártpropagandista emlékezik Néhány éve még szenzációnak szá­mított, ha kiraboltak egy üzletet. Mára szinte megszokottá vált a kifosztott vá­rosközponti kirakat, a betörés miatti leltár az ABC-ben vagy a műszaki bolt­ban. A kedvezőtlen változások okait, főbb motívumait sokan kutatják. A társadalmi tudat értékzavarai, a fel­bomló család, az infláció bizonnyal a vádlottak padjára kerülhetnének. 1988 első negyedében — a korábbi évekhez viszonyítva — ugrásszérűen megnőtt például a közösségi tulajdon sérelmére elkövetett, ismertté vált bűncselekmé­nyek száma. Úgy tűnik, egyesek képte­lenek megbarátkozni a gondolattal: ha rosszabbul megy a nemzetgazdaság­nak, szükségszerű az egyéni életszínvo­nal-csökkenés is . . . A bűnüldöző szervek felkészültek-e a kedvezőtlen változásokra? Felderí­tik-e a tetteseket? Tudnak-e hatéko­nyan munkálkodni a megelőzés érde­kében? — a többi között ezekről a kér­désekről beszélgettünk dr. Molnár Ist­ván rendőr őrnaggyal, a megyei rendőr­főkapitányság népgazdaság- és társa- dalmitulajdon-védelmi osztályának ve­zetőjével. — Úgy gondolom, a statisztika nem tudja pontosan érzékeltetni a problémá­kat. A laikusnak is feltűnhet: a gazdasá­gi bűnözés területén manapság minőségi változásról kell beszélni... — Valóban — bár hatékonyabb a megelőzés —, egy reformtársadalom­ban folyton bővül a lehetősége a jogta­lan haszonszerzésnek. Ezért persze nem az átalakítási törekvések a felelő­sek. A létező szocializmusok minták nélkül fejlődő, kísérletező rendszerek. Természetes, hogy a folyamatos válto­zásnak vannak kedvezőtlen hatásai is. Ezért kellett a bűnelkövetők elleni har­cot megújítani, korszerűsíteni a nyolc­vanas években. Manapság a napra­készség az egyik legfontosabb követel­mény nálunk. Ne felejtsük: a jogsza­bálydzsungelben ügyesen tájékozódó törvénysértőkkel állunk szemben. —- 1981 óta sokféle, a korábbiaktól teljesen eltérő jogszabály látott napvilá­got hazánkban. — Előremutató, hasznos rendelkezé­sek ezek, melyeknek csak örülhetünk. Új és újabb lehetőségeket kínálnak, hogy egyének és vállalatok, szövetkeze­tek kölcsönösen előnyös kapcsolatokat alakítsanak ki. Az effajta próbálkozá­sok persze különösen az első idők­ben — szinte kínálják a „félrelépés" lehetőségét az ügyeskedőknek. Számos jogsértés lepleződött le a szerződéses üzletek startja után. Aztán ez me­gyei sajátosság — sok bajunk támadt az úgynevezett állatkihelyezési szerző­désekkel is. Rövidesen a parlament elé kerül majd a társasági törvény, mely­nek szükségességét nem vitatom, de egy biztos: résen kell lennünk . . . ■v.Az emberek — legalábbis így ta­pasztalom -------elnézőek a meggyma­go s kertészhez hasonló ötletmesterek­kel, a korrupt ügyintézőknek, funkcio­náriusoknak azonban nem bocsátanak meg. Fizet a kliens, ha apróbb megjegy­zésekből, „ráutaló magatartásból” úgy veszi ki, hogy nincs más megoldás, de gyűlölet születik a szívében ... — A szemléletváltás azzal magya­rázható, hogy az utóbbi időkben meg­sokasodtak a korrupciós ügyek. Véle­ményem szerint, ha valóban akarjuk a kibontakozást, vissza kell szorítanunk e jelenséget. Sajnos, a vesztegetéses ügyek többsége, megítélésünk szerint, rejtve marad. Végül is aki a csúszó­pénzt adja, épp úgy vétkes, mint az, aki elfogadja; önmagát pedig nem jelenti föl senki. Törvényszerű: a hiánygazda­ságban megnövekszik ezeknek a bűn- cselekményeknek a száma. Néhány ügyet azért eredményesen földerítet­tünk. A sajtó is foglalkozott például a volt tázlári tanácselnök visszaéléseivel. Már a bíróságon van a soltvadkerti tanács adóügyi munkatársának a kor­rupciós ügye. Információnk szerint az államapparátusban igen ritkán fordul­nak elő ilyen esetek. A korrupció való­di fészke a gazdaság ... — Megyénkben jelentős a tranzitfor­galom; évről évre több külföldi turista pihen üdülőhelyeinken; a januártól élet­be lépett világútlevelet pedig egyre töb­ben használják magán-külkereskedelmi vállalkozások alapítására. Zavart okoz, ha valaki kétnapos bécsi üzleti kirándu­lással többet kereshet, mint több hóna­pos tisztességes munkával... — Ismét a naprakészségre utalok. A belügyi szervek munkatársai figyelik a kamionok útját. Nemrég a Petőfi Né­pe olvasóinak segítségét is kértük pél­dául, mert pontosabb adatokat kíván­tunk szerezni*; „nagy helvéciai busi- ness-ről”. A község határában ugyanis egy budapesti férfi 2 millió forint érté­kű csempészárut vett át egy külföldi kamionostól. Sok bejelentést kaptunk, hogy a főútvonalak mellett épült ben­zinkutaknál olcsó fűtőolajat tankolnak török, görög és holland kamionokba — valutáért. Egy ilyen töltés öt-nyolc­ezer forintot hozhat a „segítséget nyúj­tó" olajkutasnak. A tőkés országból jött kamionosok könnyen elfelejtik, hogy Bács-Kiskunban csak egy helyen, a kecskeméti 61-es ÁFOR-töltőállo- máson vehetnek energiapótlást. Leg­többször a maszek és a szövetkezeti állomásokkal van gond. Az AFOR- nak ugyanis szigorú ellenőrző szerveze­te van. Több esetben indult már eljárás gázolaj-ügyben. Pirtóra például Sze­gedről költözött egy jogvégzett vállal­kozó, hogy fűtőolajkutat nyisson. Per­sze nem a helyi lakosság jobb ellátása érdekében hagyott föl tanult szakmájá­val. A valutás kamionokkal üzletelt. Néha megdöbbenünk, milyen lelemé­nyesek az alföldi gazdák. A főutak mellett több helyen is padkán éjszakáz­nak — a tanyaudvarok helyett — az ARO kisteherautók. A világjáró sofő­rök tudják, miért! Ha „véletlenül” el­fogyna a Volvóban vagy a Mercedes- ben az üzemanyag, az ilyen portánál megállhatnak néhány (hekto)literért. — És a világútleveles bécsi import? — Egyelőre még nem érződik a hatá­sa a feketepiacon. Összefügg viszont bizonyosan ezzel, hogy felerősödött a mozgás a bankon kívüli valutapiacon. Az osztályunkon tavaly megalakult „gyorshadtest”, a gazdasági rendészet a legkisebb változásokra is figyel. A Vám- és Pénzügyőrséggel közösen gyakran kerítünk kézre üzéreket. Saj­nos az utóbbi időben a bűncselekmé­nyek elkövetőinél nagyobb lett a szer­vezettség. A csempészek és a seftelők a legkorszerűbb technikát alkalmazzák már Bács-Kiskunban is. — Úgy tűnik, azért mégsem a csem­pészek és a valutások okoznak önöknek igazán gondot... — A „seftes” ügyek csak kisebb há­nyadát kötik le az energiáknak. Leg­fontosabb, hogy a megelőzés terén ha­tékonyan együttmunkálkodjunk a ter­melő egységekkel. Gyakran szervezünk tanfolyamokat, tanácskozásokat, va- gyonvédelgpi kiállításokat. Rendszere­sen ellátogatunk a vállalatokhoz, szö­vetkezetekhez, hogy javaslatot te­gyünk, milyen belső biztonsági intézke­désekre lenne szükség. Általános ta­pasztalat: ahol eredményesen dolgozik az egység, ahol rend és fegyelem van minden területen, ott vigyáznak a kö­zös vagyonra is. Ahol nincs eredmény, gyengék a teljesítmények, oda általá­ban bátran mehet a szarka, mindig ta­lál elvinnivalót a telephelyekről. Együtt munkálkodunk a biztosítóval, a népi ellenőrzéssel és a belső ellenőrökkel. Örömmel fogadjuk a lakosság segítsé­gét is. A bűnözők elleni fellépés: közös érdek . .. — Mely területeken vannak a legfőbb veszélyforrások? — Megyénkben a legfertőzöttebb és legveszélyeztetettebb terület a mező- gazdaság. Ebben az ágazatban követik el az ismertté vált bűncselekmények egyharmadát. Javasoljuk, hogy külö­nös gonddal figyeljenek a gazdaságok a növény védőszer-rak tárakra. A gép­műhelyek parkolóiban ilyenkor sze­zonkezdéskor gyakran számos értékes alkatrésztől fosztják meg a masinákat az éjszakai látogatók. Kalocsa környé­kén a szabadban hagyott öntözőberen­dezések alkatrészeit gyűjtögette nem­rég egy banda. Kérnénk az iskolák ve­zetőit is, hogy az évzárók után költöz­tessék biztonságos helyre az oktatás- technikai eszközöket, a videomagnót, a komputereket, a tévéket. Fokozottan veszélyeztetett helyek a csak nyáron üzemelő vendéglátóegységek is. Ezeket is elsősorban a videomagnókért keresik fel a betörők. A kereskedelmi egységek dolgozói jobb, ha nyári estékre kive­szik a kirakataikból az értékesebb cik­keket. A mindenre elszánt csavargók­nak semmi sem drága! A város főterén is betörik a kirakatüveget néhány pa­lack italért, órákért, számológépekért. — 1989-től feltehető, hogy „fölzár­kóznak” a többi bűncselekményekhez az adóval kapcsolatos jogsértések ... — Adóügyekkel régóta foglalko­zunk. Bár tudjuk: 1988-tól megújul a „szakma”. Újszerű jelenségekkel is ta­lálkozunk. De felkészültünk! Jó kap­csolatban vagyunk az APEH munka­társaival is. Jelenleg társadalmi ta­nácsadó testületet szervezünk, hogy mnkatársaink hatékony segítséget kap­hassanak a gyakorlati szakemberektől. Alapos előkészítéssel, többen, biztosan többre megyünk majd Farkas P. József Hűség és példamutatás Biztosan a kiskertben találom Hlavati Andrást, oly szépen süt a nap. Majd ott beszélgetek vele, hiszen nekem is jólesik a friss levegő — gondoltam, amikor Nagybaracskán benyi­tottam a Ságvári utca egyik házának kapuján. De bizony az udvaron senkit sem leltem. Bent a nagyszobában a házigaz­da éppen a következő előadására készült. Előtte filozófiai és etikai szakkönyvek. — Két évvel ezelőtt súlyos agyvérzés ért, a fél oldalam megbénult. Lassan helyrejöttem, most tanulok kézzel is, géppel is írni, de az orvosaim a fizikai munkától eltiltottak. Szerencsére az előadásaimat megtarthatom. Most az Éle­tünk és az erkölcs című sorozatra készülök.. — Hogyan lett propagandista? — Messzi kell kezdenem a történetet. Hercegszántón szü­lettem 1925-ben. Édesapám vándordrótos volt. A mai fiata­lok már nem is tudják, milyen foglalkozást jelent ez. Annak idején hozzátartozott a falusi élethez a hetenként megjelenő drótostót, — édesapám szlovák származású volt —, aki megfoltozta a lyukas pléhbögréket, lábosokat, fazekakat. Öt testvéremmel nem dúskáltunk a javakban. A család egy négyszer három és fél méter alapterületű házacskában élt, egy szobában. A viskó fényképe ma is megvan. Nézze, ez az! Egy csepp konyha látszik még, kívül az épülethez ragasztva. Talán ezek a kezdeti körülmények határozták meg életem alakulását, így azt is, hogy 35 évvel ezelőtt propagandista lettem. — Főkönyvelőként ment nyugdíjba. Eredeti szakmája elég messze esett ettől a foglalkozástól. —- Hat elemit végeztem, majd szolgálni mentem. A nehéz fizikai munkában olyan betegséget szereztem, hogy álló fog­lalkozást nem választhattam. így lettem 1940—44 között férfiszabótanonc. Mesterem, Gálity István műhelyében ala­kult meg 1945-ben a Magyar Kommunista Párt hercegszán­tói szervezete. Alapító tag vagyok, itt az eredeti tagkönyvem. Érdeklődve veszem kézbe a Hlavati András nevére szóló, 112739 számú, piros fedelű könyvecskét, amelyet Gálity István aláírása hitelesít. Közben folytatódik a történet: — A fiatalok beszervezését a MADISZ-ba én kaptam feladatul. Azt meg kell mondanom, hogy a felszabadulás nem ért bennünket készületlenül. Figyeltük a nagyvilág híre­it, hallgattuk a moszkvai és a londoni rádiót. Az ürügy adva volt, hogy miért vagyunk olyan későig a műhelyben, hiszen sok volt a munkánk, a legtöbbször éjfélig dolgoztunk. A csendőrtiszthelyettes kisfia figyelmeztetett bennünket, hogy lesik a műhelyt. Nyilasok járták a falut, agitáltak, hogy lépjünk be a nyilas pártba. Gálity István karakán ember, — nem mondom, hogy volt, mert nyolcvanévesen most is dolgozik —, úgy kivágta őket, hogy a lábuk sem érte a földet. — Baj lesz ebből, mester — mondtam neki aggódva,'de ő csak legyintett: Éppen elegünk van már belőlük! Hiába korteskedtek a nyilasok, Hercegszántó sose lett a nyilas párté. ' Nézem a régi iratokat: „Hlavati András férfiszabó mester úr a „mester” megjelölést ipafával kapcsolatosan cégében, nyomtatványaiban és hirdetéseiben jogosan használhatja.” — Hiába tettem le a mestervizsgát kitűnő eredménnyel. Szántón akkor hat férfiszabó tengődött, új engedélyt minek adtak volna ki. Először a földművesszövetkezetnél lettem pénztáros: képesített, majd néhány év múlva mérlegképes könyvelői vizsgát tettem. Érre az időre esik a propagandista­munkám kezdete. Bentlakásos szemináriumvezetői tanfolya­mot végeztem Baján 1953 júliusában. Ettől kezdve vezetek tanfolyamot, mind a mai napig. Sohasem sajnáltam az erő­met, előfordult, hogy nyolcféle pártmegbízatást vállaltam. Jelenleg is tagja vagyok a községi tanácsnak, az áfész igazga­tóságának, a takarékszövetkezet felügyelőbizottságának, el­nöke a horgászegyesületnek. Közben terjesztettem a Kos­suth Kiadó könyveit. — Egyedül él itt? — Feleségem halála óta igen, de a gyerekek sokszor eljön­nek. János fiam építész-, András vízügyi technikus, a kislá­nyom (ő is túl van már a harmincon) — csecsemőápolónő. Ót unokám van, ha itt vannak, vidámabb a ház. — Hadd térjek még vissza a propagandamunkához! Milyen élményei vannak? —- Sok szép pillanatra emlékezem. Csak egy példát: har­minc évvel ezelőtt Püspökpusztán vezettem tanfolyamot. Meglepett a régi béresek, az egyszerű emberek tudásvágya, de egyszersmind éles logikája is. Talán itt alakultak ki a módszereim: az ismereteket célszerű példákkal megvilágítva kell átadni. Legyen az előadás mindig színes, érdekes! És mindig alaposan fel kell készülni. A kommunistának ebben is példát kell mutatnia. Gál Zoltán István Király Szálló Megérkeztek az első vendé­gek a pécsváradi várban felépí­tett szállodába. A várral szerve­sen egybeépült új vendéglátó lé­tesítményben huszonnégy szoba és négy lakosztály várja a vendé­geket. A Zengő lábánál fekvő történelmi nevezetességű nagy­község szállodáját István király­ról nevezték el, mivel az itt lévő bencés apátság feje, Asztrik volt annak a küldöttségnek a vezető­je, amely II. Szilveszter pápától a koronát hozta István király számára. (MTI-Fotó: Kálmándy Ferenc) KORNYEZETVEDELEM: DEMOKRÁCIA ES HOZZA NEM ÉRTÉS Hulladékégetés Kalocsán Tények és félreértések A szakemberek és a szélesebb közvé­lemény előtt sem kétséges, hogy a rákos megbetegedések magas arányát főként a különféle környezeti ártalmak okoz­zák. Nem véletlen tehát, hogy környe­zetvédelmi kérdésekben a demokrácia kiszélesítése iránti igény szinte elemi erővel tör felszínre. Teljesen érthető, hogy a lakosság — kihasználva a nyíl­tabb politikai légkört — élesen tiltako­zik minden ellen, amiről azt gondolja, hogy a környezetre ártalmas. A külön­féle akciók sohasem arra irányulnak, hogy létrehozzanak valami jót, hanem arra, hogy megakadályozzanak valami rosszat vagy vélt rosszat. S a vége könnyen az lehet, hogy megakadályoz­nak valami jót. Utóbbi veszély fenyeget Kalocsán, a Kunság Volán tervezett fűtéskorszerűsítése körül kibontako­zott vitában. Az előzmények A Kunság Volán kalocsai telephe­lyén jelenleg főleg egyedi berendezések­kel, olaj- és szeneskályhákkal fűtenek. Úgy gondolták, ideje-áttérni a korsze­rűbb központi fűtésre, ami a jobb ener­getikai hatásfok mellett javítaná a dol­gozók szociális körülményeit is. S ha már kazánt vásárolnak, üssenek két legyet egy csapásra: égessék el a kazán­ban a vállalatnál keletkező hulladékot is. A köztudatba azonban úgy ment át az ügy, mintha a cég „veszélyes hulla- dék”-ot akarna égetni. Erről azonban szó sincs, a Volán úgynevezett „külön­leges kezelést igénylő hulladék”-kal kí­vánja a kazánt fűteni. A téves információért a Volán is hi­bás, mivel nem vette idejében figyelem­be a minden környezettel kapcsolatos cselekményre érzékenyen reagáló köz­hangulatot, s hiteles tájékoztatással nem ment elébe az eseményeknek. így történhetett, hogy eddig két olyan (pontatlanságoktól sem mentes) cikk jelent meg a Dunamenti Hírekben, mely a Volán meghallgatása nélkül író­dott. Csak az április 22-ei szám szer­kesztőségi megjegyzésében kapott he­lyet a másik fél — sebtében kialakított —álláspontja. S érkeznek a szerkesztő­ségbe olvasói levelek, amelyek feladói az egyoldalú tájékoztatás ismeretében ragadtak tollat. Nézzük tehát, hogy mi az igazság, a Volántól kapott írásos dokumentumok és a megkérdezett szakemberek véleménye alapján. Mivel tüzelnének? Az egyik legfontosabb kérdés: mit akar a Volán elégetni? Nos, a már emlí­tett évi — körülbelül — nyolcvan ton­nás mennyiségből a legnagyobb tétel a fáradt olaj, (kb. 60 tonna), az olajos fűrészpor (10 tonna) és az olajos rongy (5 tonna). Fontos tudni, hogy a Kalo­csai Autójavító Vállalat — mint más hasonló cégek a megyében — 1984 óta évente körülbelül szintén 60 tonna fá­radt olajat használ fűtésre, a helyi Köjál jóváhagyása és ellenőrzése mellett! Ami ellen tehát egyesek most tiltakoz­nak, az négy éve gyakorlat a városban, Minden káros következmény nélkül! Igaz, emellett a Volán — elenyésző mennyiségben — égetne egyebeket is, például olajos papírszűrőt, zsiradéko­kat stb. S a fenti mennyiség maximum 15 százalékában gumiabroncsot is. (Többet nem égethet, mert a szükséges égéshőt az olaj biztosítja.) A felzakla­tott közvélemény a gumiabroncs füstjé­től fél elsősorban, pedig az csak az ala­csony hőmérsékletű, szabadtéri égetés­nél gomolyog sűrű fellegekben. A meg­vásárolt 2 darab, svájci licenc alapján készült, CV—1-es kazánban azonban olyan magas hőmérsékletű és tökéletes az égés, (pirolízis + utóégetés), hogy ez így semmilyen veszéllyel nem jár. Sze­rencse, hogy a Volán tavaly meg tudta venni a kazánokat, mert az idei gyár­tást az utolsó darabig lekötötte egy ja­pán importőr. Tisztítja a levegőt! Nem lesz tehát Kalocsa a „bűz váro­sa”, mint az egyik levélíró feltételezi, hiszen a kazánok semmiféle szagot sem bocsátanak ki. „Mi nem akarunk gu­miízű tejet inni” — írja egy másik levél, a 22-ei cikk lábjegyzetében foglaltakra utalva pedig megjegyzi: „Jó, hogy már nem azt állítja (ti. a Volán), hogy a berendezés tisztítani fogja a levegőt!” Nos a levél indulatos fogalmazója ezzel akaratlanul is a lényegre hibázott rá, mert a mostani egyedi fűtőberendezé­sek használatának megszüntetése, s az új kazánok üzembe állítása csökkenti a környezetszennyezést. A CV—1-esek ugyanis kevésbé füstölnek majd, mint a jelenlegi kályhák! „Mi úgy vagyunk, inkább a kalocsai véleményeknek hiszünk” — füstölög tovább ugyanezen episztola szerzője. Álljon most itt egy hozzáértő kalocsai vélemény; Nagy Zoltán, az Autójavító Vállalat igazgatója és a város polgára szerint itt félreértés van, s ha ez a kazán jó Svájcban (és tegyük hozzá: Japán­ban!), akkor jó lesz itt is. Hogy mennyire jó, azt a Vegyi- és Robbanóanyagipari Felügyelet mérési adatai igazolják. Salgótarjánban már működik egy ilyen kazán. Á Volán hul­ladékmintáját — gumiabronccsal együtt — eltüzelték benne, s a kapott adatok egyértelműen mutatják: a szó­ban forgó anyagok tervezett égetése Kalocsa városára semmiféle veszélyt sem jelent! Függetlenül a tüzelőanya­goktól, mind a szén-monoxidot, kén­dioxidot, nitrogén-oxidokat s a porban található nehézfémeket tekintve tisz­tább a kazán füstje, mint a kevésbé kor­szerű fűtőberendezéseké. Igaz tehát, hogy az utóbbiakat lecserélve tisztítja a levegőt. Mi az ártalmas? Nem az a veszélyes, ha a fáradt ola­jat elégetjük, hanem ha az mindenféle csatornákon, kétes hírű melléküzem- ágak területén, vagy akár a szeméttele­pekre kijutva bemosódik a talajvízbe, s úgy mérgezi a környezetei. Ártalmas tehát, ha azok, akik ezt nem tudják, meg akarják akadályozni az elégetést. Pedig ez ma a fáradt olaj világszerte legelterjedtebb ártalmatlanítási módja, hiszen a regenerálás, illetve a termő­földdé való biológiai átalakítás magas költségeivel szemben energetikai ha­szonnal is jár. Ha egyes kalocsai polgárok minden­képpen a Volán környezetszennyezésé­től félnek, indítsanak mondjuk harcot az Ikarusok motorjainak korszerűsíté­séért. A buszok kipufogó gázai ellen senki sem ragad tollat, hisz tudja, hogy kitiltani ezeket a jármüveket a városból nem lehet, mert a kalocsaiak érdekeit szolgálják. Pedig szennyezik a levegőt. A tervezett kazánok viszont nem. Örül­jünk, hogy a Volán ilyesmire költi a pénzt, s a demokratizmus ürügyén ne hagyjuk, hogy a nagyhangú hozzá nem értés mérgezze a környezetet. Bálái F. István vezérelt videó az oktatásban Új oktatástechnológiai eljárást fejlesztettek ki és szabadalmaztat­tak a Vépi Mezőgazdasági Szak­munkásképző és Munkástovább­képző Intézetben, amely egyszers­mind nemzetközi oktatási központ is. A Hélios-rendszer számítógéppel vezérelt videotechnikára épül. kommunikációs egységei vezérlik az egyéni és a csoportos tanulást, az értékelést és a fölyamatkezelést. A Vas megyei iskola az ország legnagyobb középfokú oktatási in­tézménye, ahol évente 5 ezer szak­munkást képeznek. Jelenleg 20 kül­földi országból mintegy 150 hallga­tójuk van. akik mezőgazdasági is­mereteket tanulnak, illetve intenzív nyelvoktatásban részesülnek. Az intézmény évente csaknem 100 mil­lió forinttal gazdálkodik, ennek fe­lét saját bevételeiből finanszírozza. Korábban csak videofilmek készí­tésével és eladásával foglalkoztak, néhány éve azonban tudományos oktatásfejlesztési kísérleteket is folytatnak. Ennek a munkának egyik eredménye az új eljárás, amely hazai gyártmányú technikai berendezésekre épül, s olcsóbb a világon elterjedt hasonló rendsze­reknél. Iránta az egyébként konku­rens világhírű cégek, a Sony és a Philips is érdeklődnek. Itthon elsőként a Budapesti Mű­szaki Egyetem vásárolta meg a Hé- lios-rendszert, amelynek központi egysége kétmillióba, egy-egy tanu­lóhely felszerelése pedig 40 ezer fo­rintba kerül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents