Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

1988. május 5. • PETŐFI NÉPE • 3

Erdőt

telepítenek

Kecelen

Ahogy mondani szokták, bíznak a jövőben a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet tagjai, hiszen erdőt telepítenek. Ezen a 40 hektáros táblán nyárfát, akácot és tölgyet ültetnek. Naponta körülbelül egyhektárnyi területen ültetik el a csemetéket.

P. Z.

PRÓFÉTA LESZ SAJÁT „HAZÁJÁBAN1’?

A legfiatalabb községi párttitkár

Két hónappal ezelőtt választották meg Herceg- szántón a községi pártbizottság titkárának Barla Lajost. Mindennapos esemény ez, mondhatná bárki, ha nem tudja, hogy csupán 28 éves, s eddig ritkán bíztak ilyen felelősségteljesfunkciót hasonló korú fiatalemberre.

— Hercegszántón születtem, édesapám halász, édesanyám a tsz- ben dolgozik. Korán elkerültem otthonról, hamar a saját lábamra kellett állnom. Kalocsán, a Dózsa György Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, majd Hódmezővásárhelyen az Állatorvostudományi Egyetem főiskolai karán szereztem meg az üzemmérnöki diplomát. Hat évvel ezelőtt végeztem, s természetes volt számomra, hogy visszajöjjek szülőfalumba. A Lenin Tsz-ben helyezkedtem el, egy évig gyakornokként a sertéstelepen dolgoztam. Aztán jött a katonsaág. Századpolitikai megbízotti tanfolyamon vettem részt, Baján töltöttem el a gyakorlati időt, s alhadnagyként szereltem le 1985-ben, majd megnősültem.

A főiskolán 1981-ben vették fel a pártba. KISZ-aiánlásra. Barta Lajos már középiskolás korától részt vett a mozgalmi munkában. KISZ-bizottsági titkár volt, sőt, a párttagságát megelőzően a KISZ kari bizottságának titkára lett, Hódmezővásárhelyen.

— Feleségem is szántói, s Budzso- kon, egy tanyaközpontban, a községtől néhány kilométerre laktunk. A közös gazdaságba mentem vissza dolgozni, ahol megbíztak a sertéstelep vezetésével. Nagyon szerettem volna beköltözni a faluba, s átmeneti szolgálati lakást kértem, de nem kaptam, ezért a Dávodi Augusztus 20. Tsz-től kapott ajánlatot fogadtam el. Kaptam lakást, s ott a sertéstelep törzstenyészetét bízták rám. Amikorra egyenesbe jöttem volna — kialakult a munkahely, a lakás, megszületett a fiam , megválasztottak pártbizottsági titkárnak. Visszaköltöztünk Szántóra, vettünk egy családi házat, no nem túl fényeset, most hozzuk rendbe, tesszük lakhatóvá.

A kommunisták választása

Nőttek a követelmények

mondjuk ki őszintén — nem spontánul történt, hanem nagyon is tudatos — elcsépelt szóval élve káderpolitika eredménye. Barta Lajos szerényen elhallgatta, hogy munkája mellett részt vett a pártéletben, s már korábban is számításba vették e funkcióra. A választás nem volt sétagalopp. Néhányan túlságosan fiatalnak, nem mondták ki: éretlennek találták; sőt akadt olyan vélemény is: nincs kellő tapasztalata a nemzetiségi ügyekben, felkészületlen. A többség azonban másképpen gondolkozott: képzettségénél fogva alkalmas, elég komoly és megfontolt, ambiciózus, s a döntés nem elhamarkodott. Manapság, amikor a politikai élet igazi színtere az alapszervezet kell legyen, s amikor rendkívül megnövekedtek a párttal, a funkcióban lévőkkel szembeni követelmények, hogyan vélekedik a megye legfiatalabb pártbizottsági titkára a községben megvalósítandó politikai munkáról?

Nem könnyű manapság politikusnak lenni; akár tetszik, akár nem, én is az vagyok a faluban. Az a véleményem: előrelépni csakis akkor lehet, ha az embereket politizáltatjuk, megadunk minden lehetőséget, fórumot ahhoz, hogy álláspontjukat, nézeteiket kifejthessék. Eddig éppen az volt a hiba, hogy a fórumrendszerek nem működtek hibátlanul, a légkör nem volt nyílt, őszinte, mindenki félt a retorziótól. Meggyőződésem, hogy a pártnak kell megteremtenie azt a vitakultúrát, amely türelmesen elviseli az ellenérveket, elfogadja és kiküszöböli a hibákat, megvalósítja a nyíltságot. A közelgő országos pártértekezlet vitaanyagában körvonalazott pártdemokráciával kapcsolatos elképzelések jók, helyesek,

megvalósításukra nagy súlyt kell helyezni. Az emberek éhesek az információkra, kíváncsiak, mi történik a pártban, a városban, a községben, a tanácsnál és sorolhatnám tovább. Ezek továbbítására is alkalmat kell találni. Egyelőre ebben csak a régi utat járhatom, taggyűléseken tájékoztatom a kommunistákat, akik továbbadják az értesüléseket, a tennivalókat. Nagyon sokat várok az országos pártértekezlettől, főleg ázt, hogy a párton belül megkezdődik egy demokratizálódási folyamat, s végre a párttagok közvetlenebbül beleszólhatnak a helyi politika alakításába.

Hercegszántón a legégetőbb probléma a foglalkoztatás. Munkanélküliség ugyan nincs, de ezzel kapcsolatos feszültség van, ugyanis a termelőszövetkezet mellett nincs ipari üzem, melléküzemág, amely foglalkoztatná a szakképzetlen nődolgozókat, akik igénylik a munkát, a keresetet, mert a téeszben nem túlságosan magas a bérszínvonal.

— A közhangulatot, s ez természetes, az anyagiak határozzák meg. Annak ellenére, hogy a község szépen fejlődik, jó az orvosi ellátás, az oktatás, a művelődés, a közlekedés, nagyon erős a háztáji termelés, új munkahelyeket kell létesítenünk. Az első sokatígé- rő lépést a termelőszövetkezet és a Zöldért közösen megtette: kedvező hitel- feltételek mellett jövőre 50 millió forintos beruházással már termel egy extru- dált kenyeret gyártó üzem. Ez 40-50 asszonynak teremt munkaalkalmat, s ezzel valamit oldódik a feszültség. Nyilvánvaló, hogy további lépésekre is szükség van. de úgy érzem, ezekről még korai beszélni . . .

Gémes Gábor

Gyes-mérleg

A hatvanas évek elején nagy sajtóvita bontakozott ki az alacsony születésszám, s a nyomában fellépő népességcsökkenés okairól. Ennek a szenvedélyes vitának is szerepe volt abban, hogy 1967-ben megszületett a gyermek- gondozási segély intézménye, amely a gyermek három éves koráig lehetővé tette a nőknek a főhivatású anyaságot. s ezzel összehasonlíthatatlanul jobb fettételeket teremtett a gyermekvállaláshoz.

Az elmúlt két évtizedben évente 220—290 ezer nő vette igénybe a gyest. A nyolcvanas évek közepétől, a gyed bevezetésétől csaknem 90 százalékra emelkedett a kisgyermeküket otthon nevelő anyák aránya. A gyes, illetve az őt fokozatosan felváltó gyed 1970-ben 1,2 milliárd, 1986-ban pedig 4,4 milliárd forint közkiadást jelentett.

Két évtized során számos tapasztalat gyűlt össze erről a fontos társadalompolitikai intézményről, s ma már jó néhány tudományos igényű vizsgálat eredményei is rendelkezésre állnak ahhoz, hogy megvonjuk a gyes mérlegét.

Miért születik kevés gyermek?

A hatvanas évekbeli „kicsi vagy kocsi?" vita már nevében is jelezte: az alacsony szülétésszámot sokan azzal magyarázták, hogy az anyagiak kerültek szembe a társadalom értékítéletében a gyermekvállalással. A gyestől

— amelynek vásárlóértéke bevezetésekor jóval közelebb állt az átlagfizetésekhez, mint a későbbi időszakokban

— sokan azt várták, hogy a főhivatású anyaság pénzbeli elismerése több gyermek vállalására serkenti a családokat.

Nos, ez a remény csak részben valósult meg. Átmenetileg jelentősen nőtt ugyan a születések száma, és hasonlóképpen megugrott a népesedési görbe a hetvenes évek közepén, az újabb jelentős népesedéspolitikai intézkedések nyomán, de a hosszú távú tendenciát nem sikerült megváltoztatni.

Akárcsak a többi európai országban, az iparosítás, a nők tömeges munkába állása, a városiasodás, az életszínvonal általános emelkedése a születésszám lassú, de folyamatos csökkenését váltja ki. A „kicsi vagy kocsi?" alternatívájának hamisságát jól példázza, hogy az NSZK-ban, a miénknél lényegesen magasabb életszínvonalon sem sikerült a csökkenő gyermekvállalási hajlandóságot érdemben befolyásolni.

A demográfiai folyamatok mélyreható elemzése során bebizonyosodott, hogy a megszületendő gyermekek számát nem önmagában a család anyagi helyzete, sőt még csak nem is a lakáshelyzete dönti el. Ha ugyanis igaz lenne, akkor a nagyjövedelmű, tágas lakásokban élő magyar családokban tipikus lenne a 3-4 gyerek. Márpedig ennek manapság épp a fordítottja az igaz, a rossz anyagi körülmények között élők körében van a legtöbb sokgyerekes család.

Sokkal nagyobb hatással van a népesedési helyzet alakulására a fiatalok jövőképe, hogy mennyire látják biztonságosnak, előre tervezhetőnek maguk és gyermekeik sorsát. Jelentős hatásuk van továbbá a hagyományoknak — többgyermekes családban felnövők maguk is több utódot vállalnak —, sőt a vallási tradíciónak is. Lengyelországban például mindenekelőtt az erős katolikus hagyományokkal magyarázható, hogy a legválságosabb időszakokban sem csökkent jelentősen a megszületett gyermekek száma.

A neurózis háttere

A gyes két évtizede alatt jelentős tapasztalat gyűlt össze arról is, hogy a főhivatású anyaság évei miként

hatnak az otthon cseperedő gyerekekre, a családokra, és magukra az anyákra.

Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az otthon nevelt kisgyermekek kevesebbet betegek, mint bölcsődés kortársaik, testi fejlődésük gyorsabb, harmonikusabb. Nem ilyen egyértelműek a kisgyermekek szellemi-pszichés fejlődésének tapasztalatai. Kétségtelen tény, hogy az anya a legjobb és végeredményben pótolhatatlan gondozó a kisgyermek számára, azaz általában kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak, lelkileg egészségesebbek a gyesen levő anyák kicsinyei, mint bölcsődés kortársaik. Csakhogy az otthon levő anyák nem elhanyagolható része szenved a gyes-neurózisnak elkeresztelt „betegségben", amely talán nem is elsősorban testi-lelki, mint inkább társadalmi eredetű. Olyan nemzedékek leányairól, asszonyairól van itt szó, akiket magukat is a bölcsőde; óvoda, napközi nevelt, akik igencsak soványka családvezetési ismeretekkel lépnek az első gyermek születésekor a háziasszonyi, anyai „pályára".

Ráadásul a gyes évei alatt a férjek zöme túlmunkával kénytelen pótolni a feleség kieső keresetét, így a fiatal anya a nap legnagyobb részében egyedül marad a számára vadonatúj „tananyagot” jelentő háztartási, gyerekne- velési-gondozási leckével.

Megszakad a kapcsolat a korábbi munkahellyel, általában a baráti körrel is, elmaradnak az addig természetesnek tartott szórakozási alkalmak. A huszonnégy órás anyai szolgálat sok, erre teljesen felkészületlen, fiatal hő számára túl nagy tehertétel, amelynek következményei megmutatkoznak a kisgyermekhez való viszonyban, türelmetlenséget szülnek.

Mindez persze nem csökkenti a gyes, illetve a gyed jelentőségét, csupán azt jelzi, hogy a nők kettős kötéséből, az anyai és a munkavállalói mivoltukból fakadó konfliktusok a leggondosabb társadalompolitikával is csak enyhíthetők. meg nem szüntethetők.

Anya vagy munkavállaló?

A gyes bevezetése sajátos, bonyolult helyzetet alakított ki a női munkavállalók „piacán". Egyes elnőiesedett és amúgy is munkaerőgondokkal küzdő szakmákban, például a kereskedelemben, a textiliparban, a pedagógusoknál, szinte megoldhatatlan problémákat okozott az. elmúlt két évtizedben, hogy az ott foglalkoztatottak 8-10 százaléka volt egy időben távol munkahelyétől.

A gyes tapasztalatai erősítették meg azt a felismerést, hogy a nők számára a mainál sokkal nagyobb körben lenne szükség a bedolgozás, a részmunkaidő, a rugalmas munkaidő-beosztás széles körű elterjesztésére. Vagyis a munkavállalói és anyai szerepkör mai szigorúan elválasztott formáinak lazítására, közelítésére.

Sajnos azonban a munkaerőpiacon méjj ma sem működnek igazán piaci viszonyok. Korántsem általános az a felismerés, hogy a nőket hatékonyabban lehet foglalkoztatni. ha átháríthatatlan anyai feladataikat nem állítjuk minduntalan szembe munkavállalói tennivalóikkal. Sokkal több gyesen, gyeden lévő nő vállalna gyermeke gondozása mellett részmunkát, mint amennyien ezt ma megtehetik.

A legutóbbi egy-másfél év súlyosbodó anyagi terhei a kisgyermekükkel otthon levőket két irányból különösen súlyosan érinthetik. Egyre többen fognak minden bizonnyal rákényszerülni, hogy az anyagiak miatt korábban visszatérjenek munkájukhoz mint tervezték, szeretnék. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy a kisgyermekes anyák, a gyesről éppen visszatértek lesznek a vállalati létszámcsökkentések első „áldozatai”, mondván, ők gyakran betegeskedő kicsinyeik miatt amúgy is „megbízhatatlanok".

P. É.

VETÉSI ÜGYELET

A tavaszi vetési idényben éjjel-nappali ügyeletet szerveztek a Rába Mosonmagyór- vári Mezőgazdasági Gépgyárában a mezőgazdasági gépalkatrész-igények kielégítésére. Három szervizkocsijuk áll készenlétben, hogy ha géphibát vagy alkatrészhiányt jeleznek a gazdaságok, azonnal indulhassanak. Elfogadnak telefonos hívást, telexbejelentést, távirati értesítést egyaránt.

A mosonmagyórvári gyárban számítógépen tartják nyilván, hogy mely gazdaságban milyen típusú és mennyiségű alkatrészt továbbítottak. így ha olyan egységre lenne szüksége az üzemeltetőknek, amely a gyár raktárából hiányzik, tájékoztatást adhatnak a felhasználóknak, melyik gazdaság tudja őket kisegíteni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdaságok e téren is összetartanak, segítik egymást.

HELYET KERES

A MOZGÁSSÉRÜLTEK SZERVEZETE

Megvalósíthatatlan

elképzelések

KI KAPHAT IPARENGEDÉLYT?

Román állampolgárok Rács-Kiskunban

Segítség a kezdeti lépésekhez

Noha Bács-Kiskunban nem jelent különösebb gondot a huzamosabb ideig hazánkban tartózkodó vagy letelepedni kívánó román állampolgárok ügye, olyan problémák itt is előfordulhatnak, amelyek megoldásában a megyei tanács mellett működő koordinációs bizottságnak kell eljárni. (A bizottság dr. Árvay Árpádnak, a megyei tanács vb-titkárának vezetésével működik.) Ilyen lehet például egy iparengedély iránti kérelem elbírálásához adott segítség, vagy a bonyolult helyzet által hozott, különleges esetekben való döntés, amelyekre a helyi tisztviselők még nincsenek felkészülve. A bizottság persze elsősorban koordinálja a különféle szervezetek és intézmények munkáját. Eddigi tevékenységükről dr. Vargáné Veras: ló Jolánnal, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjével, a bizottság titkárával beszélgettünk.

— Eddig hányán érkeztek Bács- Kiskun megyébe?

Nincsenek sokan. Eddig 32 felnőtt és 26 gyermek kapott tartózkodási engedélyt. A felnőttek mindegyikének van munkavállalási engedélye, s dolgoznak is.

Az áttelepülést — mint az már számos fórumon elhangzott — nem ösztönözzük, hisz a nemzetiségi kérdés megoldásának nem ez a módja. Azokat azonban, akik mégis úgy döntenek, hogy — noha például belátható időn belül a családegyesítésre sincs mód — mégsem térnek vissza Romániába, erőnkhöz mérten segítjük. Hangsúlyozom, hogy ez a segítség- nyújtás állami feladat, s főként az ismert lakáskörülményeket tekintve, nem hozhatja hátrányos helyzetbe a magyar állampolgárokat. A kezdeti lépésekhez nyújtunk támogatást, s azután kinek-kinek saját munkájával kell megteremteni az egzisztenciáját. Állami lakáskiutalásra például nem számíthatnak az érintettek, elhelyezésükről rendszerint az őket foglalkoztató munkaadó gondoskodik, szolgálati lakásban vagy munkásszálláson.

— Korábban volt egy olyan elképzelés, miszerint az elnéptelenedő falvak üresen álló házaiban kellene otthont biztosítani számukra.

— Erre a megoldásra nemigen van igény, hisz ezek a falvak távol esnek a jó kereseti lehetőségektől, nem véletlenül néptelenednek. Fejlődő községekben és városokban viszont van még munkaerőigény.

— Milyen ügyintézést követően kaphatnak munkát az ide érkezők?

— Útlevelük lejárta után a rendőrség adja ki a körülbelül másfél hónaponként meghosszabítandó tartózkodási engedélyt, ami feltétele annak, hogy a megyei tanácsok munkaügyi osztályán munkavállalási engedélyt kapjanak. Amely azonban csak az adott megyére, esetünkben Bács- Kiskunra érvényes. Ennek birtokában kaphatnak a helyi tanácsoktól munkakönyvét. A munkaviszonyban állóknak már jár az összes, magyar állampolgárokat is megillető társadalombiztosítási juttatás, beleértve az ingyenes orvosi ellátást, a családi pótlékot és a gyest. A nyugdíjak megállapítása viszont körülményes lesz. Igaz főként fiatalokról, esetleg kö- zépkorúakról van szó.

— Sokan csak egyetlen csomaggal, iskolai végzettséget igazoló okmányok nélkül érkeztek.

A helyi tanácsok kiutalhatnak

számukra szociális segélyt. A tanácsi szervek, a rendőrség s a Hazafias Népfront mellett képviselteti magát a koordinációs bizottságban a Vörös- kereszt is. Utóbbiak különféle adományokkal segíthetik a letelepedőket.

A szakképzettséget illetően elegendő a nyilatkozat, kivéve persze az olyan foglalkozásokat például orvos, gyógyszerész --, amelyekben jóvátehetetlen károkat lehet okozni.

Szintén a szülő nyilatkozata alapján elfogadható a gyermek iskolai végzettsége, de érettségire vagy szakmunkásvizsgára csak úgy bocsátható a tanuló, ha az utolsó évet már Magyarországon járta.

— Kaphatnak-e iparengedélyt?

— A KIOSZ megyei szervezete esetenként egyedileg elbírálhatja a kérelmező felkészültségét, s ennek alapján igen. Ilyet kezdeményeztünk most egy Csengődre települt cipész esetében. Az olyan szakmákban viszont, mint például a villanyszerelő, ragaszkodni kell az előírt gyakorlati igazoláshoz, valamint a mestervizsgához.

Bálái F. István

Életünk során hány ügyes-bajos dolgot kell elintéznünk! Járni a hivatalokat, kérvényeket írni, és ha eredményre akarunk jutni, akkor mennünk kell fáradhatatlanul oda, ahová küldözgetnek bennünket. Még az egészséges ember is nehezen viseli az ide-oda szaladgálást, hát még az, akit a sors tolókocsiba kényszerített. Sok ilyen ember él közöttünk. A megyében a 33 ezer rokkant fele mozgássérült. Ha segítségre van szükségük, a Mozgássérültek Megyei Szervezetének ügyintézőihez fordulnak, akik évente mintegy 400 kérdést tartalmazó levelet kapnak, kecskeméti irodájukat pedig naponta többen is felkeresik személyesen.

Bálint József, a megyei szervezet titkára, aki felesége segítségével intézi a mozgássérültek ügyeit, legszívesebben hátat fordítana a mostani irodahelyiségnek. Amikor telefonon érdeklődöm, hogy miért szeretnének a jelenlegi helyükről elköltözni, így válaszol:

— Jöjjön ide és nézze meg!

* * *

A Kaszap utca végén található az a régi, kopott épület, amelynek vaskapujában tábla jelzi: itt kopogtasson, aki a mozgássérültek szervezetének irodáját keresi. Az épület udvarán áll egy kis faház, oda vezet a járda. Egy nagyobb helyiségen át jutok az irodába, ahol Bálint József kopott íróasztala mögött üldögél. Meglátja, hogy összehúzom magamon a kabátot.

— Télen még hidegebb ez a szoba — mondja —, néha csak nulla fok van benn.

Jobban szem ügyre veszem a szűk irodát.

— Nem valami barátságos — jegyzem meg.

— Valamikor nagyon örültünk mi ennek — folytatja a titkár , de ma már nem elegendő a hely. Az alapvető ügyintézéshez is kicsik a szobák, hát még több ember fogadására! A társadalmi kapcsolataink ápolása szinte lehetetlen. Hogyan hívhatnánk ide vendégeket?

Ezt a kérdést már másoknak is feltette Bálint József, és akadtak is, akik a segítségükre siettek. A városi tanács

lakásgazdálkodási osztálya felajánlott a szervezetnek egy, a város központjában lévő, három helyiségből álló épületet. Ezt azonban nem fogadták el. mert a felújítása másfél millió forintba került volna. Ennyi pénze pedig tiincs az adományokból működő szervezetnek. Azóta eltelt egy kis idő. s továbbra sincs megfelelő helyük a mozgássérülteknek. Ä városi tanács vezetősége természetesen továbbra is gondjának tekinti elhelyezésüket, bár dr. Kalmár Sándor, az egészségügyi osztály vezetője szerint nem ismerik a helykeresők elképzeléseit. Ugyanis eddig még nem nyilatkoztak az igényeikről.

Bálint József erről így beszél:

Három nagyobb helyiséget szeretnénk. Legalább egy olyat, ahol 30 ember kényelmesen leülhet. Akkor saját helyünkön tarthatnánk a vezetőségi üléseket, és a kecskeméti mozgássérültek csoportjának sem kellene a művelődési házba kéredzkednie. Gondoltunk arra is, hogy egy ilyen klubhelyiségben már tudnánk számítógép-tanfolyamot vagy nyelvoktatást szervezni.

Amilyen szépek ezek az elképzelések, olyan nehéz a megvalósításuk. A városi tanács lakásgazdálkodási osztályvezetőjétől, dr. Jobbágyáé dr. Juhász P. Arankától érdeklődöm: mivel tudják biztatni a szervezetet?

— Sajnos, nem sok mindennel válaszolja. A Táncsics utcában már tudtunk volna adni 4—5 helyiséget, de csak az első emeleten. Nagyon nehéz megfelelőt találni a városközpontban. Keressük állandóan a helyet, de mikor lesz, azt nem tudni.

A hallássérültek szervezete ugyancsak új helyre vár, s nincs még elhelyez- ve.a mozgássérültek óvodája sem. Eny- nyi igénynek egyszerre nem könnyű eleget tenni.

Vajon c helyproblemák megnyugtató rendezése a városi tanács vezetőségére tartozik? Nem fordulhatnának máshoz is a mozgássérültek szervezetének tagjai segítségért? Igaz, Bálint József szerint a jelenlegi helyükön szinte lehetetlen a társadalmi kapcsolatok ápolása, mégsem mondhatnak le erről. Elhelyezkedési, beilleszkedési gondjaik megoldásához mégsem nélkülözhetik a segítő partnereket. Benke Márta