Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-31 / 129. szám

1988. május 31. • PETŐFI NÉPE • 5 9 Igény szerinti feliratokkal szállítják a megrendelőknek a különböző raklaptakarókat. • Keresettek az egyszer használa­tos védőkesztyűk. Évente 3 millió pár készül többfé­le méretben. • Steiner Jánosné a most elkészült saját tervezésű gépen gyártja a kisméretű zacskók alap­anyagát. Műanyag­feldolgozó üzem Lajosmizsén A Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet műanyag üzeme évente 130 millió forint értékben készít különböző tasakokat. zsákokat, építőipari szigetelőanyagokat és fröccs­öntött alkatrészeket. Kisebb tételekben tőkés exportra is adnak el. különösen a perlitpaplanok a keresettek. Régeb­ben a félkész alapanyagot a Tiszai Vegyi Kombináttól vásá­rolták. de a bizonytalan ellátás miatt kénytelenek voltak saját gépeket beszerezni. Nem régen egy új fóliahúzó beren­dezést készítettek olasz alkatrészek felhasználásával, így en­nek az ára csak a fele volt, mintha külföldről szerezték volna KEMIKÁLIÁK HELYETT Ásványok a mezőgazdaságban A mezőgazdasággal foglalkozó szak- berkekben az utóbbi években tudomá­nyos vita folyik a talajok termőképes­ségének megőrzéséről. Ez a kérdés azért időszerű, mert a hazai mezőgaz­dasági területek 49 százaléka a túlzott műtrágyázás következtében elsavanyo- dott, és ennek következményeként a talajok tápanyagkészlete csökkent. Az ok a hatvanas évek végétől bevezetett intenzív gazdálkodás. A nagyüzemi gazdaságok gyakran túlzott műtrágyá­zással növelték a talaj termőképessé­gét; természetes anyagokat, istállótrá­gyát, valamint ásványokat viszont alig használtak. A műtrágyákkal többnyire csak a makroelemek pótlását oldották meg, a mikroelemekből viszont nőtt a hiány. Az aránytalanság miatt a talajok nem­csak elsavanyodtak. de vázszerkezetük is romlott, a víz- és a levegőháztartásuk is kedvezőtlenül alakult. A termőterületek romlásának meg­akadályozására már eddig is történtek próbálkozások: a Dunántúlon, vala­mint az északi felvidéken található sa­vanyú kémhatású, azaz szikes talajok javítására őrölt mészkövet, gipszet és dolomitot használnak. Ezek a kőzetek bizonyíthatóan növelték a terméshoza­mot. mert alkalmazásukkal helyreállt a makro-, illetve a mikroelemek normá­lis aránya. Az ásványoknak a mezőgazdaság­ban való használata már nem számít újdonságnak. Fejlettebb országokban (Svájcban, az NSZK-ban, Franciaor­szágban, Japánban) már sok éve kü­lönböző ásványokat alkalmazva tart­ják fenn a föld termőerejét. — Mi várható nálunk? — kérdeztük Simon Mártontól, az Országos Érc- és Ásványbányák talajjavító ásványokkal foglalkozó szakmérnökétől. Vállalatunknál, amely a hazai ás­ványvagyon nagy részének gazdája, ed­dig 10-féle keveréket kísérleteztünk ki a hazánkban található anyagokból. Ezeket a kutatásokat mezőgazdasági nagyüzemekkel, tudományos intéze­tekkel összhangban végezzük. E mun­ka nem ígér gyors, látványos ered­ményt, ahhoz, hogy egy-egy keveréket valamilyen kultúrára kipróbáljunk, legkevesebb egy termelési idényre van szükség, mivel más-más vidékre, illetve talajra különböző ásványkeverékekre van szükség. — Mondana példát? — Tavaly tavasszal a nádudvari Vö­rös Csillag Mgtsz-ben kukoricára állí­tottunk össze egy keveréket. Két par­cellát jelöltek meg kísérleti célra. Az egyikbe hektáronként 600, a másikba 1200 kiló keveréket dolgoztak be 20 —25 centiméter mélységbe. Az elsőben 350, a másikban 840 kilóval több sze­mes tengeri termett, mint azokon a föl­deken, amelyeken nem használtak ás­ványi anyagokat. Most a cukorrépa termesztéséhez keressük a megoldást. Ezzel párhuzamosan még jó néhány gazdasággal és a Kertészeti és Élelmi- szeripari Egyetemmel állunk partneri kapcsolatban. — Milyen ásványfajták alkalmasak talajjavításra, illetve az állatok növeke­désének elősegítésére? — Mindenekelőtt a mészkő, ebből használnak a legtöbbet. Ezt követi a dolomit, a zeolit, a perlit, az illit, a bentonit, a mangániszap, amely ugyan nem ásvány, hanem érc, de a vele vég­zett kísérletek jó eredményt ígérnek. — Milyen hatást fejtenek ki ezek az anyagok? — Közös tulajdonságuk, hogy mindegyik javítja a termőföld vízház­tartását. Ez különösen a homokos tala­jokon érvényesül, amelyből a nedves­ség a leggyorsabban szivárog le, vagy párolog el. Erre elsősorban a duzzasz­tott perlit, a zeolit és a bentonit a legal­kalmasabb. Ezek ugyanis a súlyuknál többszörös vizet képesek lekötni, ame­lyet azután a növény egyenletesen hasz­nál fel. A dolomitnak egyebek között magas a mangántartalma, ami főleg a Nyírségben található savanyú talajo­kon fejt ki eredményes hatást. A zeolit nitrogént, foszfort, kalciumot tartal­maz. Ez a szabadföldi paprika-, para­dicsom- és más zöldségféléknél váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Ami pe­dig az állatok 'etetésére használatos ás­ványokat illeti, az említett anyagok kö­zül a bentonit és a zeolit a legalkalma­sabb. Ezek az anyagok 2—3 százalékos arányban a takarmányba keverve elő­segítik az egyedek emésztését és csök­kentik a tömeges zárt állattartásban tapasztalható kannibalizmust. — Milyen szerep vár nálunk a jövő­ben az ásványokra? — A külföldi példák is azt bizonyít­ják, hogy a talajok termőképessége nem tartható fenn csak kemikáliákkal Ez annál is inkább igaz, mert ezeknek a túlzott adagolása hiánybetegséghez vezethet, amit a táplálkozási lánc leg­végén az ember is megérezhet. Külön említendő a környezetvédelem: a ter­mészet ősi flórájának és faunájának megőrzésére ugyanis csak a természetes anyagok alkalmasak. S. S. Beruházási és lakásépítési zsebkönyv A Statisztikai Kiadó gondozásában megjelent a KSH 1987. évi Beruházási, építőipari, lakásépítési zsebkönyve, amelynek adatsorai évtizedekre vissza­menően követik nyomon az ország gyarapodását, épület- és állóeszköz­állományának alakulását. Az adatokból egyebek között kitű­nik, hogy a népgazdaság beruházásai­nak értéke a nyolcvanas évek első felé­ben csökkent, s bár 1986—1987-ben már emelkedett, de még nem érte el az előző szintet. Az utóbbi két évben a mezőgazdasági és a vízgazdálkodási befektetések növekedtek a legdinami­kusabban, az iparban viszont még 1986-ban is folytatódott a beruházások csökkenése, és csak tavaly kezdődött el a kedvező, de egyelőre szerény mértékű változás. A népgazdaság tavalyi összes befektetésének 81 százaléka állami és szövetkezeti, 19 százaléka pedig lakos­sági beruházás volt. Magyarországon a nemzeti jövedelmen belüli felhalmozás aránya 1986-ban 19,1 százalék volt, ami a legkisebb az európai KGST- országok között. Az első 15 éves lakásépítési terv idő­szakában, 1961 és 1^75 között 1 millió 47 ezer új őtthon épült. A második 15 éves programból a múlt év végéig, te­hát 12 év alatt 949 027 lakás készült el. így várhatóan az idén felépül az egy- milliomodik új otthon, s az 1990 végéig megvalósulókkal együtt a második 15 éves program eredménye meghaladja majd az előző másfél évtizedben elért teljesítményt. Az új tanácsi bérlakások építésének üteme azonban lényegesen csökkent: 1981 és 1985 között évente 9700 ilyen otthon épült, feleannyi, mint az előző őt évben átlagosan. Tavaly pedig már 5740-re mérséklődött a felé­pült tanácsi bérlakások száma. Jelentős viszont a fejlődés a lakások komfortosságában, az alapterület és a szobák számának növekedésében. A hetvenes évek végéig túlnyomó rész­ben kétszobás lakások épültek. A nyolcvanas évektől változott a hely­zeti, 1981 és 1985 között már a három­szobás és az ennél nagyobb lakásokból épült több, mint az egy- és a kétszobá­sakból együttvéve. Ez a tendencia érvé­nyesült az utóbbi két évben is, elsősor­ban a növekvő arányú magánlakás­építés hatására. Hasonló a helyzet a lakásterület növekedésénél is, mert 1976 óta a múlt év végéig az átlagos alapterület 66-ról 81 négyzetméterre emelkedett, s ezen belül a magánlaká­soknál elérte a 85 négyzetmétert. A BAJATEX VÁLLALKOZÁSAI Átalakítás alatt A vállalkozás kezd kissé clkopt atoll szóvá lenni nálunk. Lassan bármit is teszünk, vállalkozásnak nevezzük. így van ez a vállalatok házatáján is. Áttesznek két embert egyik részlegből a másikba (ne­tán elküldik őket), eladnak liánom gépet s ezt igyekeznek gyökeres átalakításnak, soha nem látott vállalkozásnak feltüntetni. Egyes, gondoktól gyötört vállalatvezetők szerint manapság már pusztán létezni is (mármint a cégnek), felér egy vállalkozással. Csakhogy a vegetáláshoz egyre kedvezőtlenebbek a feltételek. A Bajatexnél Molnár János műszaki titkárral arról beszélgettünk, hogyan ..él”, hogyan vállalkozik ma nálunk egy — nehéz, helyzetéből éppen csak kilábaló — nagyvállalat, amely nem pusztán létezni, hanem fejlődni is akar. — A Bajatexen, legalábbis a ta­valyi év közepéig, fellelhető volt — mint azon a nevezetes állatorvosi lovon — a textilipar összes betegsé­ge. Mostanra, úgy tűnik, a vállalat gyógyulásnak indult. — Ma a textilipar Magyarorszá­gon nem tartozik a sikerágazatok közé — mondotta Molnár János. — Ennek több oka van. Nagy anyaghányaddal dolgozik, magas élőmunka-tartalommal, viszony­lag fejletlen technológiával, és a mai legfejlettebb műszaki szinttől 20—50 évvel elmaradt gépparkkal. Emellett az utolsó rekonstrukció a hetvenes évek elején zajlott. Rá­adásul nem is volt teljes, csak egyes technológiai részegységet szereltek fel akkori modern berendezések­kel. A válság jelei, a működési problémák, már négy-öt évvel ez­előtt mutatkoztak, akkor azonban a vállalatok vezetői még bíztak ab­ban, hogy kapnak valamilyen köz­ponti segítséget. Mára nyilvánva­lóvá vált, hogy erre nem számítha­tunk. Minden egyes cégnek önma­gában kell megújulnia, esetleg az egyes szakvállalatok összefogása segíthet valamit a helyzeten. Ehhez pénz is szükséges, tehát le kell ten­ni az asztalra egy olyan átalakítási programot, amire a bank hajlandó hitelt adni. Ha viszont nem csiná­lunk semmit, lehúzhatjuk a rolót. — Do a Bajatex már az asztalra tett egy ilyen programot, nem? — így van. A gyapjúipari válla­latok közül elsőként ismerte fel, hogy központi segítségre nem szá­míthat. Ennek megfelelően tavaly kidolgoztunk egy komplex átalakí­tási programot. Gyártmányszerke­zetünket egyszerűsítettük, azaz megszüntettük a gazdaságtalan te­vékenységeket. Ilyen volt a kártolt fonal gyártása és a teljes kártolt fésűsszövés. A program második pontja a megmaradó profilok fej­lesztése. Beruházunk a fésűs kötő­fonalgyártásba, ami nemcsak ka­pacitásbővítést, hanem moderni­zálást is jelent, például exportbőví­tő pályázat, lízing révén. A kötött kelme készítésében egyrészt gép­cserékkel a megmaradó kapacitá­sunkat modernizáljuk, másrészt a választékot is szeretnénk bővíteni. Fejleszteni kívánjuk a konfekció­gyártást is, mert ezeken a terméke­ken a kisebb anyaghányad miatt nagyobb a nyereség. Kis- és nagy­kereskedelmi tevékenységünk bő­vítése azt célozza, hogy kikapcsol­juk a készletező vállalatokat, és közelebb kerüljünk a piachoz, vagyis vásárlóinkhoz. No és persze az sem elhanyagolható érv, hogy így nem kell a befolyt hasznon „osztozni”. — Eddig egyetlen szóval sem em­lítette a nyereségközpontokat, ho­lott, úgy tudom, ezek az átalakítási programnak nagyon is fontos részét képezik. — Ez már a vállalati szervezet, vezetés kérdését érinti, és valóban része a programnak. A lényege, hogy a piaci változásokra gyorsan reagáló, azokat közvetlenül érzé­kelő, nyereségérdekeit, és megfele­lő önállósággal rendelkező vállala­ton belüli egységek, úgynevezett nyereségközpontok jöjjenek létre. Jelen pillanatban ezen dolgozunk. Folyik a számítógépes adatbázis felállítása, a szervezetnek megfele­lő költségszétbontás, az informáci­ós rendszer kialakítása. Ki kell dolgoznunk, hogyan lehet egy-egy nyereségközpont működését a vál­lalati célok érdekében úgy szabá­lyozni, hogy önállóságuk ne szen­vedjen túlzottan csorbát. — Van ehhez valamiféle modell­jük? — Ezt mindig az adott vállalatra kell adaptálni. Létezik már néhány ilyen működő szervezet Magyaror­szágon, például a Taurusnál. Van­nak általános, a szakirodalomban fellelhető szempontok, de ezeket dőreség egy az egyben átvenni, ab­ba csak belebukhatunk. Máskép­pen kell szervezni, mondjuk, egy olyan rendszert, ahol az egyes rész­egységek működése szorosan egy­másra épül, mint a Bajatexnél. Négy nyereségközpontot alakítot­tunk ki, három szakág szerinti részleget, valamint a kereskedelmi igazgatóságot. Jelenleg átmeneti állapotban vagyunk. A teljes gaz­dálkodási szervezetet — legalábbis Magyarországon még nem láttam rá példát — nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. A régi funkcionális egységek még részben működnek, hiszen az ügyeket vinni kell. De záros határidőn belül el kell jutnunk odáig, hogy a régi fel­állásból adódó feladatok megszűn­jenek, illetőleg átkerüljenek ahhoz a nyereségközponthoz, ahová tar­toznak. — Tulajdonképpen az a hír ho­zott Bajára, hogy vállalatuk Fertex néven egy korlátolt felelősségű tár­saságot alapít. Ez a lépés is az át­alakítási programból következett? — Koncepciónk egyik pillére a vállalkozási hajlandóság erősitése. Az átszervezést is úgy végeztük el, hogy maradjon olyan szabad terü­letünk, kapacitásunk, amit vállal­kozásba tudunk vinni. A 7600 négyzetméter alapterületű ipar­csarnokkal, amely már üresen áll, többféle tervünk van. Olyan szintű vállalkozásba szeretnénk fogni ve­le, aminek a haszná magasabb a jelenlegi bankkamatnál, tehát kö­rülbelül 25 százalékos nyereséget hoz. Ehhez tőkéstársat kell keres­ni, aki nagyon fejlett technológiát hoz be. A kiszemelt partnerek nagy része külföldi. Sajnos, úgy tapasztaljuk, hogy a külföldi tőke „megállt a határon”, és egyelőre várakozik. Többnyire azt a választ kaptuk eddig, hogy az ajánlat ér­dekes, de később kellene visszatér­ni rá. Természetesen magyar part­nerekkel is tárgyalunk. Létreho­zunk például egy árurögzítő heve­dert gyártó gazdasági társulást. Technológia, alapanyag és — ami nagyon lényeges — felvevőpiac is van hozzá. Nem ragaszkodunk ah­hoz, hogy a vállalkozás feltétlenül profilba vágó legyen. Vagyoni ér­tékeinkkel (gépek, épületek, pénz vagy forgóeszköz) olyan tevékeny­ségekbe szeretnénk bekapcsolódni, amelyek kellő haszonnal vissza­hozzák a befektetett tőkét. — Maradjunk a Fertexnél, mint vállalkozási példánál, Kik és mit fognak gyártani a kft-n belül? — A szerződést idén áprilisban írtuk alá, a cégbejegyzés van még hátra ahhoz, hogy a kft működni kezdjen. A Trade-Coop Ipari Szö­vetkezeti Kereskedőház Betéti Társulás, a Ferris Építőipari Szö­vetkezeti Közös Vállalat és a Baja­tex vesz benne részt. A három cég arra szövetkezett, hogy kártolt fo­nalat és méterárut gyárt majd, te­hát azt, amit a vállalaton belül megszüntettünk. Ez talán furcsán hangzik, de egy rugalmas szerve­zet, más működési feltételekkel, másféle ösztönzési rendszerben, az óriási rezsiterhek nélkül gazdasá­gosan tud gyártani olyan terméket, ami egy nagyvállalatnak csak vesz­teség. A magyar piacon jelenleg hiány van kártolt méteráruból, a kereslet sokkal nagyobb, mint a kínálat. Úgy gondoljuk, ellátási gondokon tudunk enyhíteni. A kft képes megtalálni a piaci réseket, és máról holnapra váltani is tud. Ami, sajnos, egy nagyvállalatra nem jellemző. — Mennyi árbevételt, nyereséget terveznek? — 75 millió forintot, 10 százalé­kos árbevételarányos nyereséggel, ami egy ilyen jellegű szervezetnél meglehetősen kedvező eredmény. Az ügylet egyébként egyszerű gép­eladásnak indult, és többmenetes tárgyalás során jutottunk el a tár­saságalapítás gondolatáig. A gyap- júiparban ez az első kft, ami meg is alakult. A mi elképzeléseinkbe beleillett, egyrészt a leépített gép­park hasznosítása, másrészt a vál­lalkozás erősítése miatt. Utóbbit nevezhetjük akár több lábon állás­nak, meglévő eszközeink hatéko­nyabb kihasználásának, a lényeg, hogy a vállalat jól járjon és végső soron — a jobb ellátás, a választék bővülése következtében — a vá­sárló is elégedett legyen. Magyar Ágnes Kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek, vendéglátó vállalatok figyelmébe! Ugye Önök tudják, hogy oS «I v vot> Az ADS ANKER 4 és 8 cikkgyűjtős elektronikus pénztárgép. ÁFA-t szá­mol. Egyévi garancia kiépített márkaszer­viz-hálózattal. Ára: 49 000 Ft + ÁFA Szívesen állunk rendelkezésükre, vár­juk megrendelésüket telexen vagy le­vélben. Címünk: Skála Mester-Coop vállalkozási iroda Budapest, Aradi utca 44. 1062 Telex: 22-4522 ‘375

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents