Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-30 / 128. szám
1988. május 30. • PETŐFI NÉPE • 3 FÉRFIVÁ ÉRTEK Előfelvétetísek Táborfalván • Vincze Zsolt: — Jól • Valkai Sándor: — • Szabó István: — Eleérezzük itt magunkat. A rendszeresség megtette inte fárasztó volt, de mega hatását. szoktuk. A sátorban négyen ülünk. Kintről, a szabadból fény áramlik be, együtt az akácillatú, földszagú levegővel. Beszélgetőpartnereim közül Vincze Zsolt honvéd tiszaalpári, s a kiskunfélegyházi Móra Ferenc, Valkai Sándor honvéd dávodi és a bajai Ifi. Béla, Szabó István honvéd pedig kecskeméti, s a Piarista Gimnáziumban végzett. Mindhárman a Szegedi József Attila Tudományegyetemen folytatják majd tanulmányaikat, s ha minden sikerül, Vincze Zsoltból történelem-földrajzszakos tanár, Valkai Sanyiból fizikus. Szabó Pistából pedig programozó matematikus lesz. Egyelőre azonban itt, Táborfalván, a _ honvédség egyik csapatépítkezésénél dolgoznak segédmunkásként. Előfelvé- telisek — rövidítette le a hétköznapi katonai terminológia a „státuszukat”, de ez inkább a tisztelet kifejezése, mint megkülönböztetés, hiszen ezek a fiúk éppen úgy — ha nem keményebben — dolgoznak, mint a sorállományú, hasonló korú fiatalok. — Nagykanizsán vettünk részt az alapkiképzésben, s nyomban bedobtak bennünket a mélyvízbe — kezdi Vincze Zsolt. — Egymást érték a harcászati gyakorlatok, annyira, hogy még haza sem tudtunk menni, nem büntetés miatt, hanem mert nem volt rá időnk. Aztán ez év februárjában ide vezényeltek bennünket. Vége lett a harcászkodásnak, a sárban, hóban való kúszásnak, s a kőépület helyett sátorban lakunk, mégis jobban érezzük magunkat. Minek tulajdonítjuk? Közelebb vagyunk az otthonunkhoz, több a szabadidő, s a járandósági szabadságon és eltávozáson kívül a teljesítmény függvényében még jutalomszabadságot is kaphatunk. Nem kis dolog ez. mert amióta itt vagyok, már négyszer voltam otthon, ami annyit jelent, hogy minden hónapban. A sátor szegletében asztal, rajta tányérok, beléjük fagyott szalonnás rántottéval; a műanyag pohárban nyilvánvalóan kihűlt a tea. Valkai Sanyi követi a tekintetemet, nyomban kapcsol s belekezd mondanivalójába. — Nem lehet panaszunk a napi négyszeri étkezésre — mondja —, két szakács főz ránk, s nem is rosszul. Velünk együtt élnek, s ha valamit elrontanak, közvetlenül elmondhatjuk nekik. A mai ebéd például gombaleves lesz, tarhonyás hús és savanyúság. Tízóraira körözöttet, tejet, tejfölt, olykor cukrászsüteményt, máglyarakást kapunk. A sok kenyér, zsír, hús, no meg a rendszeresség meg is tette a hatást, mindnyájan felszedtünk néhány kilót. Ezt abból vettük észre, hogy szűkek az otthoni ingek, öltönyök, de még a nadrágok is. Az elhelyezés? Tábori. Mi, elő- felvételisek külön sátorban lakunk, összeköltöztünk; kissé nagy a zsúfoltság. Ennek ellenére jól bírjuk; megfázás miatt még senki sem volt a gyengélkedőn. Itt az orvosnak alig akad dolga. Kint recsegve, ropogva beindul egy betonkeverő. Hallani lehet a kavicsok zaját. A tízórai szünet után munkába lendülnek a katonák. — A munka, amelyet itt végzünk — előzi meg a kérdést Szabó Pista —, segédmunka. Malterkeverés, betonozás, vasszerkezet szerelés, homokhordás. Kőműves szakmunkás katonákat kell kiszolgálnunk anyaggal... Nem, ez a munka egyáltalán nem megalázó számunkra, mert otthon is csináltunk valamennyien hasonlót, meg jól is jött ez a mozgás. Eleinte fárasztó volt, de megszoktuk, edzésben vagyunk. Jó, akad most is olyan teendő, amitől nagyon elfáradunk, mint például a sóderlapátolás, de ez ritkán fordul elő. A munkaidő reggel 7-től este fél 6-ig tart, de van tízórai és ebédidő is, no meg negyedévenként fizetés, ami különösebben nem érdekes, de az már inkább, ami ezzel együtt jár: a hazatérési lehetőség. Amikor a tanulásról érdeklődöm, az arcok elfintorodnak. Lehetőség volna, idő is, este 6 óra után, no meg szombat déltől vasárnap estig, amikor se munka, se foglalkozás nincs. Igen, igen — mondják a fiúk —, ez így igaz, de a kedvvel már egy kis baj van. Ezen sem lehet csodálkozni, mert a sátorban ott a televízió, a rádió. Néhány méterre tőlük a focipálya, no meg a beszélgetés öröme, ami olykor hajnali kettőig is eltart. A tanulást ennek ellenére nem hanyagolják el, a matematikusok százlapos füzeteiben telnek az oldalak a megoldott példákkal, s a leendő bölcsészhallgatók is ronggyá olvassák a gimnáziumi történelem, földrajz, magyar-irodalom, biológia könyvet. — A seregben töltött idő? — kérdez vissza Valkai Sanyi. — Időpocsékolás! — Erre a másik két fiú is rábólint. — Ha azonban végiggondoljuk — folytatja —, lehet, hogy van haszna is, mert megtanultunk dolgozni, növekedett az állóképességünk, sok ismeretre is szert tettünk, bővültek a tapasztalataink, barátságok szövődtek, s ha ezt vesszük, akkor tényleg .. . Nem mondja ki, de mindannyian értjük: e néhány hónap alatt, a katonai kiképzés során férfivá értek ezek a fiúk! Gémes Gábor AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL Részegen vezetett, négy és fél évet kapott RÖVIDESEN MEGALAKUL: Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete Hosszú előkészítő munka után június elején megalakul a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete. Elsődleges feladatának tekinti a különböző intézmény ekben, társadalmi szervezetekben egyházakban tevékenykedő szociális munkások — családgondozók, pártfogók, utógondozók, a gyermek- és ifjúságvédelem és a felnőttvédelmi szociális gondozás különféle munkaterületein tevékenykedő szakemberek — szakmai-társadalmi összefogását — tájékoztatták az MTI munkatársát az egyesület előkészítő bizottságánál. Az egyesület a családsegítéssel foglalkozók tömörítésével támogatni kívánja a megújuló szociálpolitika törekvéseit. Hozzá akar járulni továbbá, hogy a komplex családsegítés érdekében létrejöjjön a párbeszéd, az együttműködés a különböző intézményekben dolgozók között. Arra törekszik, högy a szociális munkát' mint szakmát elfogadtassa, s növelje presztízsét a közvéleményben. Az egyesület vállalkozik arra, hogy a területi hovatartozástól függetlenül mindenki számára hozzáférhetővé tegye a szakmai információkat, megszüntetve ezzel a szociális munkában oly gyakran tapasztalható elszigeteltséget. Az anyagi lehetőségektől függően szakmai konferenciákat is rendeznek. E tanácskozásokon a szociális munkát érintő szociálpolitikai és tudományos kérdéseket vitatnak meg. Egyúttal lehetőséget kínálnak az eszmecseréken a gyakorlati munka eredményeinek, problémáinak bemutatására. A szakmai igényeknek megfelelő továbbképzés, illetve a szakmai viták helyi lebonyolítására területi szervezeteket hoznak létre. Az információ- áramlás megindítása és folyamatossága érdekében tervezik, hogy elméleti cikkeket közlő kiadványt, illetve az egyesületi szakmai hírek továbbítását szolgáló értesítőt jelentetnek meg. Az egyesületnek bármely magyar állampolgár tagja lehet, aki a közgyűlésen elfogadott alapszabály céljaival egyetért. Kérik, hogy az egyesület tevékenységével kapcsolatos javaslatokat, véleményeket a Terézvárosi Családsegítő Központba (1061 Budapest, Hegedű utca 7.) küldjék el az érdeklődők. Az utóbbi évek egyik legsúlyosabb kecskeméti közúti balesetéről a Petőfi Népe is hírt adott. 1987. december 18- án az esti órákban a Szegedi úti felüljárón két ember meghalt, ketten súlyos sérüléseket szenvedtek, amikor két egymással szemben közlekedő személy- gépkocsi összeütközött. A közelmúltban hozott ítéletet a balesetért felelős Brecska Sándor 39 éves kecskeméti lakos ügyében a Kecskeméti Városi Bíróság dr. Szeleczki Zoltán tanácsa. Ez a tragikus nap is a szokásos módon kezdődött a borbási tanyán: Brecska Sándor korán kelt, segített a ház körüli munkában, majd gépkocsijával munkahelyére, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz telepére ment, ahol rakodóként dolgozott. Már a délelőtti órákban sört ivott munkatársaival. A munka befejeztével elhatározták, hogy tovább italoznak, ezért a Muszáj vendéglőbe mentek Brecska Sándor személy- gépkocsijával. Ott tovább „szórakoztak”. Brecska Sándor összesen 7 üveg sört és fél deciliter konyakot ivott. A társaságnak jó kedve lett, még nótáz- tak is. Brecska elfeledkezett arról, hogy kocsival van, haza kell még mennie; az alkohol megtette hatását. Tovább indultak — Brecska vezetésével — a Szőlőfürt fogadóba, és még ott is ittak. Este fél 8 lehetett már, amikor a hazamenetel mellett döntöttek. A gépkocsit az erősen ittas állapotban levő Brecska Sándor vezette, a jobb oldali első ülésen foglalt helyet Gönczöl Sándor, hátul pedig Bíró Rudolf, akik Brecska munkatársai, barátai voltak. Mivel ők is részegek voltak, nem tudták megakadályozni Brecskát a további vezetésben. Előbb munkahelyükre kívántak menni, ezért útjuk a Szegedi úti felüljáró felé vezetett. Brecska Sándor 70—80 kilométeres sebességgel, tompított fényszóró használatával vezette gépkocsiját. A felüljáró Kiskunfélegyháza irányába eső szakaszán haladtak, amikor bekövetkezett a tragédia. Ennek közvetlen előzményeit nem sikerült feltárni, a túlélők közül senki sem emlékezett arra, mi játszódott le a járműben. A bíróság megállapítása szerint Brecska Sándor ittasságából eredő figyelmetlensége következtében hirtelen áttért a menetirány szerinti bal oldalra és ott összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő Szabó Jenő Ákos kecskeméti lakos által vezetett személygépkocsival. A baleset következtében a vétlen személygépkocsi vezetője — Szabó Jenő Ákos — és a Brecska Sándor által vezetett járműben elöl ülő Gönczöl Sándor olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy mindketten életüket vesztették. Bíró Rudolf és Brecska Sándor pedig súlyos, több hónapos gyógytartammal járó sérüléseket szenvedtek. Brecska tehát a KRESZ alapvető rendelkezéseit — részben szándékosan — igen durva módon szegte meg, így okozójává vált e súlyos balesetnek. A bíróság példás ítéletet hozott: halált okozó ittas járművezetés bűntettében találta bűnösnek Brecska Sándort, ezért 4 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, továbbá 10 évre eltiltotta a közúti járművezetéstől. Az ítélet nem jogerős. A konkrét tények így rögzíthetők: Az ittas vezetők által okozott tragikus balesetekről értesülve mindenki úgy érzi, hogy az áldozatokat a „legértelmetlenebb halál” ragadta el. Vajon bele kell-e nyugodnunk abba, hogy „jogosítványt kapott a halál”, és volán mögé ülve megállíthatatlanul gyilkol útjainkon. Senki sem tudott megálljt mondani Brecskának. Miért kellett két embernek meghallnia — még ha egyikük Brecskával együtt ivott is —, miért kellett kiskorú gyermekeknek apa nélkül maradniuk? A közvéleményben különféle módon merül fel a kérdés: mi a teendő, mit kell tennie a társadalomnak azért, hogy megvédhessük magunkat az ittas vezetőktől? Egyesék bocsánatos bűnnek tartják a súlyosabb következményekkel nem járó ittas vezetést, mások a törvény legnagyobb szigorát követelik a legkisebb szabálysértés esetén is, mert szerintük csak ezzel lehet megakadályozni, hogy tovább romoljék a közlekedési morál. Megyénkben 1987-ben 24 olyan halálos baleset volt, amelyet szeszesital hatása alatt idéztek elő és ez az összes halálos kimenetelű balesetnek 20,5 százaléka. Ez a végzetes, súlyos megítélésű közlekedési bűncselekmény is arra int, hogy van bőven tennivalónk az ilyen balesetek megelőzéséért. dr. Ábrahám István közlekedési ügyész Kollégium a kormány oldalán Nincs fél esztendeje, hogy az Országgyűlés téli ülésszakán a kormány elnöke bejelentette a következőket: „A Minisztertanács tanácsi kapcsolatainak magasabb szintre emelése érdekében — a miniszterelnök vezetésével — létrehozzuk a Minisztertanács Tanácsi Kollégiumát. Ez olyan új, közvetlen kapcsolati forma lesz a kormány és a tanácsok között, amely érdekegyeztetési, később érdekképviseleti fórumként működhet.” Az idézett szavak elhangzásakor annyit lehetett tudni, hogy a közigazgatás átszervezésének, pontosabban, a legfelsőbb tanácsi irányítás változásának része a Kollégium megalakítása. Azzal ugyanis, hogy megszűnt a Tanácsi Hivatal — a tanácsok központi irányítására hivatott főhatóság — s a Belügyminisztérium vette át az irányító szerepet, lényeges változás történt, hiszen a kormány így közvetlen kapcsolatot teremtett a tanácsokkal, ami egyben önállóságuk fokozott elismerését is jelenti. Ma már tudjuk — miután a Minisztertanács határozott a Kollégium megalakításáról, ismeretesek a szervezési és működési elképzelések, sőt, kezünkben a tagok névsora is —, hogy az új testület mindenekelőtt tanácsadói feladatot lát el a kormány, illetve a miniszterelnök oldalán. Olyan tanácsadói testület ez, amely — összetétele révén — képes az egész tanácsszervezet helyzetéről, érdekszféráiról közvetlen tájékoztatást adni. A miniszterelnök vezetésével működő huszonegy tagú kollégiumban ugyanis hat megye megyei tanácselnökkel, hét megye városi tanácselnökkel, további hat megye pedig községi, nagyközségi tanácselnökkel képviselteti magát, s a főváros részéről egy kerületi tanács elnöke vesz részt a munkában. A huszonegyedik tag a tanácsi ügyekben illetékes belügyminiszter-helyettes. A lényeg az, hogy a kollégiumi testület — amelynek tagjait a miniszterelnök kérte fel a részvételre — városi és községi elnökök esetében megyei javaslat alapján — nem hoz döntéseket, nem hoz határozatokat semmilyen konkrét ügyben. A testületi vélemény azonban nagyon fontos lehet a kormányzati döntések előkészítésében. Más szóval, a kollégiumi üléseken a legkülönbözőbb tanácsi érdekeknek kell megmutatkozniuk, s az ezekből következő véleményeknek kell elhangozniuk az egyes kormányzati elképzelésekkel kapcsolatban, hogy aztán a kormány a feltárt területi, helyi szenv- pontoknak a figyelembevételével hozzá meg döntéseit. A most kialakult Kollégium a választási ciklus végéig tevékenykedik, aztán cserélődik a tagság. A közeljövőben sor kerül az első kollégiumi ülésre, ahol egyeztetik a közérdeket jelentő központi akaratot a helyi érdekekkel, ahol az érdekeltek segítenek a kormányzatnak olyan központi tanácsi irányítást teremteni, ami nemhogy sértené a helyi önállósságot, inkább serkenti annak további erősödését, kibontakozását. (MTI-Press) AZ 1923-BAN ÉRETTSÉGIZETTEK KÖZÜL JELEN... Öregdiákok, öreg tanárok fiatalos öröme Főorvos, nyugdíjas tanácselnök, kandidátusi fokozatot elért tanár, jogtanácsos, üzletember, mezőgazdász néhány órára ismét diáknak érezte magát a Kecskeméti Református Kollégiumi Iskolák Öregdiák Baráti Köre által szervezett találkozón. Á tovatűnt idő más dimenziókba helyez emlékeket, történéseket. Azt kérdi szombaton délelőtt a Kodály Zoltán énekes iskola (a volt Újkollégium) gyönyörű dísztermében az első sor széléről a 65 esztendeje érettségizett dr. Szakáts Ödön, az eggyel fölötte járó, most 84 éves Fazekas Sándortól, hogy erplékszik-e még ama régi nevezetes kézenállásra? Bólint, természetesen, hiszen az ő vállán produkálta magát a híres tanár — mi tagadás — olykor osztályfőnök- szomorító fia. De azt csak most tudták meg az Artistaképző Intézet nyugdíjas igazgatóhelyettesének hajdani osztálytársai — dr. Nahoczky Béla, Hámor Kristófné Gáspár Aranka, dr. Gyenes Mihályné Nagy Piroska, Sikary Kovács József —, hogy barátjuk a csínyekkel leplezte félszegségét, kishitűségét, félénkségét. Itt tudták meg, hogy végül is ennek az iskolának köszönhetően mozgósította energiáit, győzte le önmagát, bontakoztatta ki szunnyadó tehetségét. Egykori tanárai már nem hallhatták megrendítő vallomását, de az ötven éve érettségizett leányosztályt is tanító Horváth Katalin matematikatanár boldogan örvendezhetett a hajdani húsztagú osztályból megjelent tizenegy diákjának. Szepesi Angela —- a tekintélyes Szepesi Bruno tanár lánya — négy gyerek anyja, fiatalos nagymama, az egykori politológus, a távoli Kanada francia nyelvű tartományában angolt tanító tanár. Dr. Burger Józsefné VÉGVÁRI JULIA Svájcból érkezett élete első érettségi találkozójára. Az immár 1200 tagú Dunamelléki Református Kollégium Iskolák Öregdiák Baráti Köre hívására — mint megtudtuk Ördögh Lászlótól, a találkozó egyik szervezőjétől — még a korábbi hasonló rendezvényeknél is többen vettek részt az immár hagyományos rendezvényen. Megkoszorúzták volt tanáraik emléktábláját, megemlékeztek a hősi halott és mártír társaikról, megtekintették a Házsongárdi panteon című fotókiállítást. Dr. Szabó Dénes a hajdani Jogakadémia jelentőségét méltatta, évfordulók ösztönzésére. A találkozón jelentették be, hogy a közeli években a második református gimnázium is megnyithatja kapuit hazánkban. H. N. PAKS ’88 Nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlat Foktő határában • Mátrai Károly jelentest tesz a kormánybizottság elnökének. alapján az erőműben dolgozók egészségének megóvása érdekében — az üzemzavar elhárításában nélkülözhető emberek kivételével — a polgári védelmi szervezet parancsnoka utasítást adott a kimenekítésre Kalocsa környé-' kére. Rádión riasztották a Dunán tartózkodó Mohácsi Révátkelő Vállalat' hajóit, hogy haladéktalanul hajózzanak az erőmű kikötőjébe, s mintegy 250 embert szállítsanak át a folyón. Ezzel egyidejűleg riasztották a kalocsai polgári védelem szervezetét, hogy gondoskodjanak a kimenekített dolgozók radioaktív ellenőrzéséről és elhelyezéséről. A foktő—baránkai rakodó mellett Mátrai Károly, a Kalocsai Városi Tanács elnökhelyettese, a városi polgári védelem parancsnoka jelentette a kormánybizottság elnökének, hogy a Paksról kimenekített dolgozók fogadására, szállítására, elhelyezésére felkészültek. Néhánty perc múlva egymás után kötöttek ki a hajók, s a radioaktív ellenőrzés, az elosztás után a Kunság Volán autóbuszai Kalocsára szállították a dolgozókat, ahol ideiglenesen három iskola kollégiumában nyertek elhelyezést. A mintegy két órán át tartó fegyelmezett, szakszerű gyakorlat végrehajtásáért a Paksi Atomerőmű és a kalocsai polgári védelmi szervezet dicséretet kapott. m • Kadioaktn ellenőrzés a parton. • Kihajóznak a kimenekített dolgozók. dr. Geri István, a megyei tanács elnök- helyettese, valamint a Tolna megyei pártbizottság és a tanács, az Országos Atomenergiai Bizottság és a Paksi Atomerőmű Vállalat vezetői. A feltételezések szerint a Paksi Atomerőmű egyik blokkjában üzemzavar keletkezett, s ennek következtében nagy mennyiségű radioaktív anyag került az üzembe, illetve annak környékére. Ezért a kormánybizottság döntése A terveknek megfelelően az Atom- erőművi Balesetelhárítási Kormánybizottság és a kijelölt polgári védelmi szervezetek a múlt héten, pénteken és szombaton a Paksi Atomerőműben, a város kijelölt részein gyakorlatot tartottak. Ennek utolsó mozzanatát, amely Foktő határában zajlott le, megtekintették: dr. Kapolyi László, az Atomerőművi Balesetelhárítási Kormánybizottság elnöke, Sztanek Endre ezredes, a kormánybizottság operatív törzsének vezetője, dr. Balogh László, a megyei pártbizottság osztályvezetője.
