Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

--­Ha lason edzőtáborozik a tornászválogatott Beszélgetés Bordán Dezső szakvezetővel Kiskunhalason járt Bordán Dezső, a férfi tornászválogatott szakvezetője. A területi serdülő tomacsapatversenyen főbíróként működött közre. Ezt az alkal­mat használtuk ki egy rövid beszélgetésre. — Úgy tudom, ittlétének a pontozá­son kívül más oka is volt... — Igen, egyeztettem az itteni veze­tőkkel a férfi tornászválogatott olim­piai felkészülését. Véglege?, hogy a vá­logatottjúlius 10—16. között egy hétig Halason edzőtáborozik, majd itt készül a szöuli olimpiára. — Hogyan vélekedik az egy éve át­adott új tornaedzőcsamokról? —- Az, hogy a válogatott felkészülésé­nek helyéül választottuk, már válasz is a kérdésre. Csodálatos ez a terem, minden megvan benne, ami a korszerű felkészü­léshez, gyakorláshoz szükséges. — Hol tart a válogatott az olimpiai felkészülésben? — Az előkészületek első szakasza zárul le hamarosan, befejeződnek az előírt pontgyűjtő versenyek. Az orszá­gos bajnokság után hirdetem ki azt a fi­vagy 10-tagú szűkített keretet, amellyel júliustól megkezdődik a második, in­tenzív felkészülési szakasz, és augusz­tusban jelöljük ki a Szöulba utazó hét tornászt. — Hallhatnánk neveket? Milyen az esélye a halasiak kedvencének, Hegyes Csabának? * — Egyelőre a csapatból két verseny­zőnek biztos a helye: Borkai Zsoltnak és Guczoghy Györgynek. A többiek között még éles a küzdelem. Ami Hegyes Csa­bát illeti, a csontrepedés miatti három hónapos kihagyás rettenetesen nagy hátrányt jelent, de fantasztikus szorga­lommal készül, így nem reménytelen a helyzete. Az országos bajnokságon mu­tatott produkciójára magam is kíváncsi vagyok. Ha hozza a formáját, benne lesz a leszűkített olimpiai keretben. A többit majd meglátjuk. — Mi a szakvezetés elvárása a férfi­aktól az ötkarikás versenyeken? — Csapatban megtartani a hatodik helyezést, én az ötödikben bízom. Egyéniben két versenyzőt várok a leg­jobb húsz közé úgy, hogy a legjobb helyezettünk a tíz között végez. A sze- renkénti döntőben lovon, nyújtón fel­tétlenül döntőbe kerülést várunk, ami­nek legalább egy-két éremmel kellene párosulnia. — Tizenhét éve áll a válogatott élén, a közelmúltban bejelentett, majd vissza­vont lemondása mögött mi áll? — Közöltem a legfelső sportvezetés­sel, hogy férfi tornászaink nemzetközi képviselete, menedzselése tarthatatlan. Ha ebben nem történik változás, nem vállalom tovább a csapat vezetését. Közös megegyezéssel az olimpiáig fel­függesztettük a kérdés megvitatását, szándékom azonban változatlan: ha nem lesz jelentős változás, nem mara­dok a csapat élén. — Igaz-e, hogy Hegyesi Csaba sze­replésétől függetlenül lesz a halasi tor­nasportnak képviselője Szöulban? — Férfi tornasportunkat Paczolay Gyula képviseli az olimpián mint ha­zánk pontozóbírója. A halasiak fanati­kus edzője nemzetközileg is elismert pontozó. Az idei évtől a magyarok első­számú bírójaként rendszeres résztvevője a nagy nemzetközi versenyeknek. Mivel a kísérő személyzet kijelölése elpbb tör­ténik, mint a versenyzőké, így már biz­tos, hogy lesz halasi az ötkarikás verse­nyeken. Horváth Róbert A BSK­kosarasok sikere az NSZK-ban A Bajai SK férfi kosárlabda­csapata május 21 22-én az NSZK-beli Westerstede meghí­vására nagyszabású és színvo­nalas nemzetközi férfi kosárlab- datomán vett részt. A hat csapat részvételével megrendezett tornán a BSK a csoportmérkőzések során 76 - 65-re győzött az US Allstars (az NSZK-ban szereplő amerikai kosarasok) csapata ellen, majd a másik csoportmérkőzésen az SSV Goldstar Hagen ellen nyer­tek a bajaiak 64—59-re. A négyes döntő első mérkő­zését a Partizán Belgrad ellen vívta a BSK és nagyszerű játék­kal 72—64-re legyőzték a ju­goszláv együttest. A döntőben ismét, a másik ágon felkerült. US Allstars volt a BSK ellenfele és a már elfáradt csapat fL. a második napon ez volt a harma­dik mérkőzésük^) 82— 59-re vesztett, de így is ezüstérmes lett. A bajai csapat váratlan jó szereplése nagy sikert aratott. Hosszú István a legtöbb 3 pon­tot dobó játékos különdíját is elnyerte. (Farkas Tibor képriportja.) 1988. május 28. • PETŐFI NÉPE • 9 SPORT • SPORT » SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT JÓL VIZSGÁZTAK A KECSKEMÉTI VERSENYZŐK Az ifjúsági sakkválogatott győzelme Az elmúlt év végén Kecskemét volt a kezdeményezője és a házigazdája a magyar és svájci ifjúsági sakkváloga­tott kétfordulós 'mérkőzésének. Az eredmény ekkor 17,5:6,5 lett a hazai ifik javára. A visszavágóra a napokban került sor a svájci fővárosban, Bem­ben. A fiatalok találkozóját megnézte Campomanes. a Nemzetközi Sakkszö­vetség elnöke is. Az otthoni környezet, a „hazai pá­lya” a sakkban sem elhanyagolható té­nyező. Érthető, hogy mindenki azt vár­ta: a svájci csapat ezúttal nagyobb el­lenállást fog kifejteni. Igen élénk ebben az országban a sakkélet, s a fiatal ver­senyzők jó egyéni eredményeket érnek el. A mérkőzés végeredménye azonban bizonyította: nem volt véletlen a tava­lyi kiütéses győzelem. Az első forduló­DIÁKSPORT Verseny az egészségért A megye középiskoláiból mintegy ezer diák vetélkedett csütörtökön Kis­kunfélegyházán. A kilenc sportágban megrendezett versenyen nem születtek világraszóló eredmények, de talán egy lépéssel ismét közelebb kerültek néhá- nyan ahhoz, hogy szeressék a sporto­lást, igényeljék a testedzést. Kiskunfélegyháza ugyanis azoknak a középiskolás fiataloknak nyújtott ve- télkedési lehetőséget, akik nem tagjai egyesületnek, nincs sportigazolásuk. Érmet, oklevelet mégis kaptak — leg­alábbis a dobogósok — annak „igazo­lásául”, hogy tettek valamit futot­tak, úsztak, sakkoztak, labdáztak lőt­tek az egészségükért. Folytatás jövőre. Kiskunhalason. bán egészen nagy arányú győzelmet ért el a magyar csapat: 10,5:1,5 arányban bizonyult jobbnak a svájci válogatott­nál. A második fordulóban azután tud­tak valamit szépíteni, de a fölény így is meggyőző, 9:3 lett a forduló eredmé­nye, így az összesített végeredmény Magyarország ifi—Svájc ifi 19,5:4,5 A magyar együttesben három sakko­zó is helyet kapott Bács-Kiskun megyé­ből. Bauer Tamás, aki jelenleg katona­idejét tölti, s így őszig még a Bp. Hon­véd színeiben versenyez, 100 százalékos teljesítményt nyújtott. Mindkét játsz­máját megnyerte. A Dutép SC két ifi játékosa, Soós Árpád és Bezdán Tibor 1,5—1,5 pontot ért el. Mindhárman bizonyították, hogy biztos helyük van a válogatottban, a legjobb ifjúsági korú sakkozók között. — Hogyan értékeli a szereplést? — kérdeztük dr. Lakó Lászlót, a Magyar Sakkszövetség főtitkárát, aki szintén részt vett a találkozón: — A csapat küzdőszelleme példás' volt. Az első fordulóban egészen kiváló teljesítményt nyújtott a csapat. Az első két játékos, Horváth Csaba és Varga Zoltán mellett egységes, meggyőző já­tékot mutatott Bauer Tamás is. Legin­kább mégis annak örülök, hogy hosszú idő után ismét visszavágót játszhat­tunk. Újraéledt egy nagy múltú és foly­tatásra érdemes mérközéssorozat. Most már az a következő lépés, hogy újabb, a svájciaknál erősebb ellenfél után nézzünk. Az előzetes megbeszélé­seken, melybe a kecskeméti szervező­ket is bevontuk, a jugoszláv vagy a csehszlovák ifjúsági válogatott meghí­vása került szóba. — lovas — TÜLZÁS-E A TÍZMILLIÓ MÁRKA? DÉTÁRI LAJOS: „Megígérem, bezörgetek Zundicknak! Ha egy európai labdarúgó pilla­natnyi árát tízmillió nyugatnémet márkára becsülnék, akkor az illető bizonyosan a fellegekben járna. Dé- tári Lajos esetében ez fordítva igaz. — Dühös vagyok a 10 millió mi­att — mondta frankfurti lakásából az MTI-Pressnek adott telefonin­terjújában a szőke középpályás. — Hetek óta tart a huzavona esetle­ges elszerződésem ügyében. Nemhi­vatalos körök becsülnek 10 millió­ra, ami enyhén szólva is túlzás. — Az Eintracht gazdasági vezető­itől nem kért felvilágosítást az ősz- szeg miatt? * — Nem. De tudom az okot. Az Eintracht nyerni akar rajtam. Nem is keveset. — Détári szerint mennyit ér Détá- ri? — Úgy hét és fél milliót, de leg­feljebb nyolcat. Talán nem nagyké­pűség, de érek annyit, mint az a Lo­thar Matthäus, akit most vett meg az Internazionale — ennyiért — a Bayern Münchentől. Német kupa magyar vitrinben Az ok, ami miatt hívtuk: szomba­ton este 6 órakor a nyugat-berlini Olimpiai stadionban NSZK-kupáért lép pályára az Eintracht Frankfurt a VfL Bochum ellen. Esélyek? — Az az érzésem, az első magyar labdarúgó leszek, aki nyugatnémet kupát őrizhet — persze ezt jelképe­sen mondom — a vitrinjében. — A statisztika nem jelez jót: a most befejeződött Bundesliga-idény- ben kétszer is kikaptak a Bochum- tól, mindkétszer LO-ra. — Az ilyenfajta előzményeknek nincs jelentőségük. A kupa az más. Tudom, hogy a lengyel Iwan ki­emelkedő képességű játékosa a Bo- chumnak, a 13 gólt szerzett Liefeld sem akármilyen csatár, no meg a kapus Zundickról szépeket írnak a lapok az NSZK-ban, azért én hadd ígérjem meg: a magyar tévénézők szeme láttára zörgetek be Zundick­nak. — Volt valami különleges előké­szület az Eintracht háza táján? — Nem. Egy dolog vezet célra a Bundesligában: a következetes, ke­mény munka. Egy napra egy hegyi szállóba vonulunk, ott mondja majd el Feldkamp edző a taktikát és pénteken repülünk Nyugat- Berlinbe. — Mi lesz a feladata? — Nem hiszem, hogy változna. Hosszanti és keresztirányú mozgás­sal kell uralnom a középpályát és a második hullámban érkezve lőni a ■ bochumi kaput. — Ha minden a terv szerint ala­kul, ez mit jelent márkában? — Huszonötezret fejenként. — Az idény után milyen tapaszta­latokat szerzett a Bundesligában? — A vártnál zökkenőmenteseb­ben sikerült beilleszkednem az itte­ni életformába. A nyelv is megye- get. Nagy öröm, hogy a néhány he­te lezajlott krízis alatt a klubvezetés mögém állt. — Megnyugodtak azok a játékos­társak, akiknek annak idején nem tetszett, hogy Détári Lajos az ász Feldkamp „paklijában"? — Kénytelenek voltak. Egyrészt mert utasították őket, másrészt mert rájöhettek, hogy jól megy a játék. Az Eintracht Frankfurt a 15. helyről a 9. helyre jött fel egy év alatt, a kupadöntőbe kerültünk, 11 gólt rúgtam, és ha 4-5 lövésem nem a kapufán csattan, akkor ott lettem volna az NSZK góllövőlistájának csúcsán. Vagy legalábbis annak kö­zelében. Mi ez, ha nem jól sikerült év? A közvetítő — Távozott a lengyel Smolarek, jött a dán Andersen. Jó vagy rossz az Eintracht szempontjából? — Smolarekkel én jó viszonyban voltam, a pályán is egy nyelvet be­széltünk. De ha kérdeztek volna, akkor Andersen helyett egy magyar labdarúgót igazolok. — Kire gondol? — Többekre is. Egy Fitos, egy Bodonyi, egy Vincze, egy Kiprich remekül megélne az Eintrachtban. — Détári Lajost kérdezik általá­ban átigazolási ügyekben? — A klub nem. Viszont amióta több nagy európai klub is szemet vetett rám, azóta olyan emberek hívogatnak, akik tudnak tenni azért, hogy ki hova kerüljön... Én elmondtam a menedzsereknek, hogy Kiprich Jóska lenne a főnye­remény. — Akkor miért játszik még min­dig Kiprich a Tatabányában? Forma alatt, ár felett — Azt hiszem, túl sokat kérnek érte. De nagyon el tudnám képzelni Garaba Imrét az Eintrachtban. Ke­mény, sallangmentes védő, a Bun- desligára termett. De amikor el­mondom a véleményemet az NSZK-sajtónak, többnyire csak gúnyosan mosolyognak. — Szó ami szó, a magyar váloga­tottban a tavaszi hat előkészületi meccsen sem Kiprich, sem Garaba nem mutatott kiemelkedő teljesít­ményt ... — Szerintem viszont megtették a magukét. Úgy vagyok vele, ha egy válogatottbeli társam megkeres, és én tudom, hogy jó labdarúgó, illeté­kes helyeken mindig megemlítem, hogy érdemes lenne velük foglal­kozni. — Ez csupán jószándék kérdése? — Nem. Azt szeretném, ha minél többen magas színvonvalú bajnok­ságban játszanának. Akkor nem fordulna elő, hogy válogatottunk összecsuklana, mint Ausztria ellen, amikor 4:0-ra kikaptunk. — Mi volt az ok — de őszintén? — Számomra megmagyarázha­tatlan az a 0:4, hiszen előtte 0:0-t játszottunk Angliával, 2:2-t értünk el Dánia ellen. Talán a két hónap alatt lejátszott hat válogatott meccs erőfeszítései vettek ki sokat társa­imból. Nem szokták a feszített tem­pót. De ez a kellemetlen „négyes­sel” zárult tavaszi előkészület-soro­zat is jó lehet valamire. Bálint Lász­ló technikai igazgató legalább lát­hatta, mit tudnak a mieink erőlte­tett menetben produkálni. Folytassa Détári! De hol? — Kanyarodjunk vissza Détári Lajos személyes jövőjéhez? Megy vagy marad? — Kicsit megviselt idegileg a sok zavaros információ, de túlvagyok már rajta. Azt mondom magam­nak: jó első év után vagyok, megte­szem a magamét a jövőben is, és jöjjön, aminek jönnie kell! Balsze­rencsém, hogy júniusban EB-döntő lesz az NSZK-ban. A játékosszer­zők most azt várják, hogy lesz-e olyan egyéniség, akiért érdemes ki­nyitni a bukszát. — Mit vár a döntőtől? — Nyolc esélyes van, ahogy azt Franz Beckenbauer, a nyugatnéme­tek szövetségi kapitánya mindenütt és fennhangon hirdeti. — Détári játszott az utóbbi hóna­pokban az EB-döntősök közül Ang­lia, Dánia, az NSZK, Hollandia el­len, sőt a Szovjetunióról (0:6 Mexi­kóban ) is van „testközeli" emléke. Hinni kell neki, amikor állítja: fo­galma sincs, ki lesz az Európa- bajnok. Egy valami azonban biztos: május 30-án hazatér, majdnem négy hétig nyaral a családdal. Am-— első­sorban a frankfurti meccsekre gon­dol — esetleg beül a kocsijába és irány az NSZK! — Más a helyszínen és más a tévében látni az eseményeket — mondja. Ki tudja. Talán összetalálkozik Mezey Györggyel is. A volt szövet­ségi kapitány ugyanis laptudósító lesz a hírek szerint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents