Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-23 / 122. szám
(Folytatás az 1. oldalról) Céljainkat akkor tudjuk elérni, határozatainkat akkor tudjuk megvalósítani, ha a társadalmunk elfogadja azokat. Sajnos, az utóbbi időben sok népszerűtlen döntéssel kellett előáll- nunk, s nem is vártunk lelkes tapsokat. Nem hiszem, hogy sok olyan párt van a világon, amelyik nyíltan ki meri mondani: a legközelebbi öt évben életszínvonal-emelkedés nem lesz. Mi mégis ezt vállaltuk, mert alapvető követelménynek tartjuk, hogy az emberek megértsék: most ezt kellett tennünk. Ha ezt nem tudjuk elfogadni, hozhatunk akármilyen határozatot, aligha tudjuk végrehajtani. Kedves Elvtársak! Már sokszor beszéltünk arról, hogy nálunk az állampolgárok gyarapodnak, a vállalatok is léteznek, csak az ország szegény. A kormánynak már van valamelyes áttekintése a vállalati gazdálkodásról. Jó részük nyereséggel zárta a múlt évet, de sokuknál a nyereség megszerzésének fő eszköze az áremelés volt. Ezt minden vállalatvezetés szívesen megszavazza, hiszen így könnyen lehet javítani a vállalati mérlegen, és több pénzt szerezni az elosztáshoz. Sokkal nehezebb út javítani, hatékonyabbá tenni a munkát. A megfelelő célok kitűzésével, a differenciálással, a rendteremtéssel, a munkafegyelem megszilárdításával kell foglalkozniok a vállalati vezetőknek és a vezető testületek tagjainak, mert másképpen nem tudunk előrehaladni. Meg kell tanulnunk, hogy szocialista viszonyok között az ésszerű gazdálkodás és a szükséges differenciálás az igazi érdekvédelem, az, ami egyszerre figyel a dolgozók mai és távlati érdekeire egyaránt. Egyetértek azzal, hogy az állásfoglalásban, s ennek nyomán a párt egész gyakorlatában határozottan és erőteljesen fellépjünk az összeköttetések, az illetéktelen és tisztességtelen előnyök, a korrupció, a megvesztegetés, a befolyásolás, a csúszópénzek, a gazdasági bűncselekmények ellen, különösen a vezetők körében. S meg kell követelnünk, hogy mindenütt sokkal jobban óvják, őrizzék a társadalmi vagyont. Mert amikor személyi tulajdonról van szó, akkor mindenki éber, de a közösségi tulajdonnál már lazul a figyelem és a fegyelem. Ez a káros magatartás sajnos a párttagok egy részénél is tapasztalható. Márpedig mély meggyőződésem, hogy a párt a maga erejével csak olyan társadalmi visszásságok ellen tud fellépni, amelyektől a párt és a párttag is mentes. Máskülönben nincs erkölcsi alapja, sem bátorsága a fellépéshez. Nagyon igazuk volt azoknak a felszólalóknak, akik elmondották, hogy minél magasabb tisztségre jut valaki, annál messzebbről látható, tehát annál szigorúbb mércét kell alkalmazni vele szemben. Az emberek figyelik, hogy a vezető hogyan él, miként viselkedik. S a kommunistákkal szemben —- különösen, ha magas tisztségben vannak — még szigorúbb követelményeket támasztanak. Én azt szoktam mondani a párttagoknak, s különösen a tisztségviselőknek, hogy ami a törvény szerint mindenkinek jár, az nekik is, de inkább kevesebbet vegyenek igénybe a megengedettnél, mint többet. Mindez hozzátartozik ahhoz, hogy a párt hatékonyabban dolgozzon. Ma nyíltan kell politizálni, és nehéz kérdéseket is képviselni kell. Ha a párttagságot nem tudjuk meggyőzni valamely feladat szükségességéről, akkor a párt nem lesz cselekvőképes, és a társadalom sem tud majd eredményesen dolgozni. Ez a sikeres pártmunka egyik kiindulópontja. De nemcsak itthon, hanem nemzetközi téren is erősítenünk kell a politikánk iránti megértést. Ez egyaránt fontos a szocialista, a fejlődő és a fejlett tőkés országok vonatkozásában. A párt feladatainak sikeres megoldásában jelentős erőforrás, hogy ápoljuk és fejlesztjük a barátságot és az együttműködést a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés többi országával, a KGST-tagállamokkal, erősítve velük az új vonásokat hordozó valódi partneri kapcsolatokat. Közös: óhajunk, hogy a KGST munkáját még hatékonyabbá tegyük. Igényeljük, hogy tőkés partnereink részéről is együttműködési készség nyilvánuljon meg, anélkül persze, hogy bárki is beleszólhatna országunk belső ügyeibe, intézkedéseibe. Nyugat-Európában, amellyel a legkiterjedtebbek a gazdasági kapcsolataink, vannak olyan erők, amelyek józanul gondolkodnak és a békés egymás mellett élés alapján a jövőre tekintenek. Tisztában vannak azzal, hogy ha mindinkább érvényesül a kölcsönös biztonság, akkor a békés egymás mellett élés az egymás érdekeinek megfelelő, széles körű együttműködéssé fejlődhet. Ehhez vannak partnereink. A tőkés országokban nem kevesen érdekeltek abban, hogy Magyarországon a politikai és gazdasági helyzet stabil legyen. Építhetünk arra, hogy van munka- és harcképes,, megújulásra kész pártunk, s nagyon sok pártonkívüli hive és támogatója a szocialista építés magyarországi gyakorlatának. A minap egy egyházi személyiségtől hallottam: az a lényeg, hogy önöknél egység legyen, mert mindnyájunk sorsa ettől függ. ■Néha azt hallani, hogy most nem az eredmények emlegetésének az idejét éljük. Rendben van, beszéljünk a hibákról. De azt nem feledhetjük és ki is kell mondani, hogy munkánknak, erőfeszítésünknek van értelme és célja. Különben hogyan dolgozzanak, hogyan éljenek az emberek? Senkit sem szabad megfosztani a reményeitől, és mindenkinek szüksége van arra, hogy .lássa munkájának eredményét. S ez az eredmény nem attól függ, nagyvállalatnál vagy kisüzemben dolgozik-e. Nem az üzem nagysága számít, hanem az, melyik dolgozik hatékonyan. Vannak nagyüzemeink, amelyeknek termékei Japánban és az Egyesült Államokban is versenyképesek. Az az üzem hasznos a magyar népgazdaságnak, amely — nagyságától függetlenül — hatékonyan és versenyképesen dolgozik. Az együttműködés feltételei közös törekvéseink nyomán — bízvást mondhatjuk — javulni fognak a nemzetközi életben. Minden vonatkozásban ésszerűbb és hatékonyabb kapcsolatok épülhetnek ki a jövőben. Ennek érdekében — egyebek között — biztató tárgyalásokat folytatunk a Közös Piac képviselőivel, a különböző országok kormányainak megbí- zottaival. Ezen a téren is együttműködési készséget tapasztalunk. Ez megfelel' mindkét fél érdekeinek, s nem befolyásolja sem az egyik, sem a másik társadalmi-gazdasági rendszer elvi lényegét. Úgy tűnik, hogy a nemzetközi kapcsolatokban most valamelyest teret hódít a realizmus, s erősödnek a biztonság elemei. Ez vezet el a jövő hét végén esedékes moszkvai csúcstalálkozóhoz is, amelynek e fórumról is sok sikert kívánok. A nemzetközi helyzet pozitív mozzanata a Szovjetunióban és a többi szocialista országban zajló átalakítás. Ebben is megfigyelhető a kölcsönös érdekeltség a változások és a jelenlegi magyar gyakorlat között. Ha nálunk problémák vannak, akkor nehezítjük a többi szocialista ország dolgát, s mi is nagyon érdekeltek vagyunk a szovjet peresztrojka, valamint a más országokban zajló reformok sikerében. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az átalakítás győzni fog, mert eleget tesz a kor követelményének és a realitásokból indul ki. Kádár János a továbbiakban a vitában felmerült néhány javaslathoz fűzött megjegyzéseket. Egyetértett azzal, hogy a pártértekezlet után készüljön végrehajtási program, kezdődjék meg a szervezeti szabályzat módosítását célzó munka, s a párt programnyilatkozatának egyes következtetéseit vessék össze a mai helyzet új elemeivel. Támogatta azt az elgondolást, hogy a jövőben a párttagság teljes és nyílt tájékoztatást kapjon a vezető testületek üléseiről. Kiemelte annak szükségességét, hogy a párt vezető testületéi a jövőben is a kérdések sokoldalú vizsgálata, elemzése és megvitatása után, széles körű mérlegelés alapján hozzák meg döntéseiket. Végezetül kijelentette: Kérem a pártértekezletet, hogy fogadja el az állásfoglalást, amely nagyon fontos területeken pontosan megjelöli a cselekvés irányát, a párt feladatait, s lehetővé teszi, hogy a jövőben ennek megfelelően egységes szellemben dolgozzunk. Mély meggyőződésem, hogy a párt, az ország meg tud küzdeni a nehézségekkel, az egyikkel gyorsabban, a másikkal csak hosszabb időn át. A legfontosabb, hogy egységesen lépjünk fel. Sok felszólaló mondotta itt az általa képviselt nagyüzemi munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek, fiatalok nevében: ha lesz követhető program, ha van világos perspektíva, akkor megoldjuk a párt és a társadalom előtt álló feladatokat. Többen kijelentették: működő szocializmust akarunk. Mivel ma is működik, én hozzáteszem: a mi célunk a jól működő szocializmus. Ez a magyar nemzet érdekeinek legtisztességesebb szolgálata. Kádár János főtitkári vita-össze- foglalóját követően az elnöklő Hámori Csaba bejelentette, hogy a szerkesztőbizottság összegezte az állásfoglalás-tervezet módosítására tett javaslatokat, és ezek figyelembevételével átdolgozta a dokumentumot. Az állásfoglalás-tervezet átdolgozott változatát ezután minden küldöttnek kiosztották. Harminc perc szünet következett, hogy a résztvevők a szöveget ismét tanulmányozhassák. Levezető elnök a SZIM kecskeméti gyárából • Garaczi Károly — a tanácskozás soros elnökeként, szombaton délután. (MTI Press) Amikor szombaton, valamivel este fél hét után befejezte aznapi munkáját az országos pártértekezlet, a Bács-Kiskun megyeieket szállító autóbusznál a küldöttek sorban gratuláltak Garaczi Károlynak, a SZIM kecskeméti gyára művezetőjének, pártalapszervezeti titkárnak, aki az országos pártértekezlet elnökségének tagja volt, és szombaton délután a tanácskozás levezető elnöki tisztét töltötte be. — Még mindig bennem van egy jókora feszültség — mondja, miután sikerült közelébe férkőznöm. De azután tréfálkozva teszi hozzá: — Egy falut lehetne kivilágítani ezzel a feszültséggel. — Miért izgult, mitőlfélt? — kérdezem tőle. — Nézze, ilyen helyzetbe, ilyen nagy felelősséggel járó megtisztelő feladathoz nem minden nap jut az ember. Azért izgultam, nehogy elrontsak valamit, nehogy bakizzak. Azt már megszoktam, hogy otthon ismerősök előtt beszéljek, de itt azért más. Országos hírű tudósok, politikusok, közéleti emberek, a teljes országos nyilvánosság — azért lényegesen nagyobb, nehezebb szerep. Úgy érzem, nem hoztam szégyent a megyére, küldött-társaimra. — Amikor fölállt és bejelentette, hogy a pártértekezlet folytatja munkáját, nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak látszott. — Lehet, hogy a látszat ez volt, de tényleg izgultam. Amikor elfoglaltam a helyemet, közvetlenül Kádár János elvtárs mellett, ö nagyon kedvesen kezet fogott velem. Ez fölért egy bátorítással. — Kinek a felszólalása ragadta meg legjobban, míg elnökölt? ' — Szabó Istvánnak, a TOT elnökének, jól felépített, tartalmas hozzászólására emlékszem jóérzéssel, de természetesen a többiekről is hasonlókat tudnék mondani, — Munkatársai, elvtársai bizonyára kíváncsian várják haza.-— Mindenről tájékoztatom őket. Sőt, nemcsak őket: már a szomszédos üzemekből is van érvényes meghívásom. Mert bár igaz, hogy a sajtó, a rádió, a televízió hűséges tudósítást adott a tanácskozásról, de más az, ha egy résztvevő mondja el élményeit, tapasztalatait. G. S. A szerkesztőbizottság jelentése A szünet után Berecz János, a szerkesztőbizottság elnöke számolt be a bizottság munkájáról a pártértekezletnek. Bejelentette: a bizottság megbízatásának eleget téve, befejezte munkáját. Figyelembe vette a Kádár János előadói beszédében, a 49 küldött és az egyik meghívott vendég felszólalásában elhangzottakat, valamint 226 küldött írásban átadott véleményét, észrevételeit. — A küldöttek elé terjesztett állásfoglalás-tervezetbe beépültek a párttagsággal folytatott beszélgetések, az ideológiai tézisek, a párt vezető szerepével és a politikai rendszer továbbfejlesztésével foglalkozó eszmecserék tapasztalatai is — mondotta. — Joggal állítható, hogy a pártértekezlet ezen dokumentuma megfelelő alapokra épít. Ez az alap nem más, mint a megújuló párt. Pártunk az elmúlt hónapok vitái során alapvetően változott meg — állapította meg Berecz János. — A párttagság a válaszokat felülről váró, néha elbizonytalanodó, néha távlatokat is vesztett, a gyakorlatban végrehajtó szerepre kötelezett vagy azt vállaló emberekből a válaszokat kereső, kritikai álláspontra helyezkedő és abból előremutató cselekvési igényeket megfogalmazni képes, a politika alakításában tevékeny részvételt igénylő párttá formálódik. Ennek markáns kifejeződése, hogy a pártértekezlet résztvevői az útkeresés alkotó igényével kértek szót, vagy ezzel a szándékkal adták be írásos javaslataikat. A politika megújulása iránti elkötelezettségüket tükrözte, hogy a tervezethez kapcsolódó véleményüket többnyire átfogó elgondolások kereteiben fogalmazták meg. Mintegy 600 észrevétel, indítvány érkezett. Ezt gazdagították az alapszervezetek, kollektívák és egyes személyek levélben eljuttatott javaslatai. A bizottságnak számos, igen értékes javaslatot, észrevételt kellett mérlegelnie és szövegbe illesztenie, vagy pedig úgy foglalni állást, hogy más módon kell azt kezelni. Á szerkesztőbizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi helyzetben a pártértekezletnek néhány sorsdöntő tár- sadalmi-gazdasági-polilikai kérdésre, a megújulás feltételeinek kialakítására kell összpontosítania. Ehhez pedig a párt és a politikai rendszer megújítása s a gazdasági reformfolyamat következetes továbbvitele szükséges. Ezért javasoljuk a küldötteknek, fogadják el, hogy a dokumentum e kérdésekre összpontosít és elsősorban a párt soron lévő feladatait fogalmazza meg. Ehhez kapcsolódva alakíthatják ki önállóan programjaikat az állami és társadalmi szervezetek is. A vitában egyértelművé vált, hogy a fordulat, a reform és a megújulás sikerre vitelének ma kulcskérdése a párt vezető szerepének korszerű értelmezése, belső viszonyainak és működésének megújítása — emlékeztetett Berecz János. 7—Többen a szervezeti szabályzatot érintő javaslatot tettek. Ezek többsége mérlegelendő a további elemzéseknél. Kérem az értekezlet jóváhagyását, hogy a javaslatokat a megválasztandó Központi Bizottság rendelkezésére átadhassuk, hiszen annak feladata azon munkabizottság kiküldése, amely kidolgozza javaslatait az új szervezeti szabályzatra. A politikai intézményrendszer átfogó reformját sürgette és támogatta a vitában felszólalók és az írásban leadott hozzászólások túlnyomó többsége. A vita tapasztalatai alapján a szerkesztőbizottság szükségesnek látja határozottabban megfogalmazni a politikai reformok fő irányát. A szocialista pluralizmus az egy- pártrendszer keretei között — és ezeket rögzíti az új javaslat— fejlődésünk jelenlegi szakaszában a néphatalom érvényesülésének és gyakorlásának egyszerre feltétele és eszköze. A néphatalom azt jelenti, hogy a szocializmus talaján jelentkező különböző tartalmú politikai érdekek fejlődésünk jelenlegi szakaszában egyaránt érvényesíthetők, kompromisszumokon nyugvó politikai érdekintegráció útján. A néphatalom érvényesítése feltételezi, hogy a politikai érdekek pluralizmusa a politikai intézményrendszerekben is megjelenjen. Ha nincsenek meg a politikai érdekek kifejeződési lehetőségei, és nincsenek meg a társadalmi partneri viszonyon nyugvó egyeztetési eljárások, nem érvényesülhet torzulás nélkül a hatalom népi jellege sem. — A munkásosztály vezető szerepének egyértelműbb megfogalmazását igénylőknek igazuk van abban, hogy a hatalom népi jellegének erősítése nem csorbíthatja a munkásosztály érdekeinek érvényesülését -— hangsúlyozta a szerkesztőbizottság elnöke. —- Ezzel egyidejűleg rá kell azonban mutatnunk, hogy a szocializmus gazdasági, tulajdon- és érdekviszonyai hazánkban is összetettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kialakult és működő politikai intézményrendszer. — Mára elodázhatatlan feladattá vált a politikai berendezkedés szerkezeti átrendezése — állapította meg. — Reformokkal kell módosítani a politikai hatalmat megvalósító mechanizmust. Az átalakítás iránya a párt vezető szerepére épülő, törvénybe foglalt munkamegosztáson nyugvó, több döntési centrumú politikai rendszer kiépítését jelenti. — A miniszterelnök elvileg felvázolta, miként működhet a kormány önállóan a párt által megfogalmazott politikai fővonal erőterében. Ennek gyakorlati kidolgozása azonban még előttünk van. A szocialista politikai rendszer demokratikus intézményeinek kiépítése, megerősítése nagyszabású, átfogó jogszabályalkotó tevékenységet is igényel. Az útkereséssel együtt jár, hogy az új jelenségek megközelítésében, értelmezésében alternatív, egymástól eltérő, többféle válasz születhet. Pártértekezletünk is bizonyság arra, hogy az útkeresés nehézségei nem téríthetnek el bennünket a társadalomépítés gyakorlatának megújítására irányuló szándékunktól, és csakis vitákban alakulhat ki a reformok fő iránya. Többen hangsúlyozták a társadalom tudatfolyamatainak, a köz- gondolkodás és az ideológiánk megújításának szükségességét. Nemcsak a vitákban tett észrevételek ösztönöznek a politikai ideológia szerepének újragondolására, hanem a radikálisan megváltozott társadaimi-polítikai-gazdasági helyzet is. A politikai ideológia csak akkor hathat ösztönzően a társadalmi folyamatokra és a politikai cselekvésre, ha a mozgalom valóságos értékeihez igazodik. A társadalmat és a politikai döntéseket orientáló szerepe akkor valósul meg. ha körülhatárolja az útválasztás kereteit, de nem írja elő a fejlődés menetének minden lépését. A szerkesztőbizottság egyetért Hámori Csabával, a KISZ Központi Bizottságának első titkárával abban, hogy az ifjúság helyzetének kérdései nem jelennek meg valóságos politikai súlyuknak megfelelően az állásfoglalásban. Társadalom- és ifjúságpolitikai gyakorlatunk megújítására van szükség ahhoz, hogy az ifjúság helyzetében meglévő mai feszültségek egy része megoldódjék, s a gazdaság hatékonyságában elérendő fordulat teremtheti meg az ifjúságpárti reformfolyamatok kibontakozásának alapelemeit. Mégis azt javasoljuk, hogy az ifjúság helyzetével való foglalkozást ne a dokumentumban elfoglalt terjedelmével mérjük. Most olyan politikai program alapjait kell megfogalmaznunk, amely az ifjúság számára is vonzó jövőt jelenthet. Ennek fő elemeit — véleményünk szerint — az állásfoglalás tartalmazza. Jogosan észrevételezték a felszólalók az olyan területek nehezebb helyzetét, mint a tudományos kutatás, a művelődés, az egészségügy. Támogatva az állásfoglalás-tervezet megállapitásait, javasoljuk, hogy e területek halaszthatatlan fejlesztésének konkrét mértékeit, módját és technikáit a költségvetési reform keretében dolgozzák ki, az érintett területek képviselőit vonják be a tárgyalásokba. A vitában számos hozzászóló foglalkozott a gazdaság problémáival, de nem kérdőjelezték meg az állásfoglalás megállapításait. A vita megerősítette — összhangban a dokumentummal —hogy legfontosabb feladatunk a Központi Bizottság 1987. július 2-án elfogadott kibontakozási, valamint a Miniszter- tanács —- Országgyűlés által jóváhagyott — stabilizációs munka- programjának végrehajtása. A szerkesztőbizottság elnöke biztosította az értekezletet arról, hogy az állásfoglalásba be nem épített javaslatok sem vesznek el. A bennük lévő mondanivalót egy későbbi időpontban tematikusán feldolgozzák, majd javasolta, hogy a küldöttek bízzák meg a megválasztandó Központi Bizottságot: mérlegelje, miként építhető be a munkatervbe az összegzett javaslatcsokor, felelősen döntse el, a körülmények mit tesznek lehetővé, milyen feladatok vállalhatók fel. Berecz János a továbbiakban leszögezte: — A vitákból, a különböző véleményekben megmutatkozó azonosságokból, a megújulást ki- kényszerítő törekvésekből, az állásfoglalás-tervezetből s a határozattá emelt dokumentumból kirajzolódnak politikai vonalunk fő elvei és irányai. Ennek célja és tartalma a szükséges fordulat, reform és megújulás követelménye, vagyis az, hogy a társadalmi élet minden területén, ahol szükséges, radikálisan is felgyorsítsuk a reformfolyamatot. Összehangoltan, határozottan folytassuk a gazdasági és politikai intézményrendszer működésének és ideológiánknak a megújítását, segítsük a társadalom alkotóerejének kibontakoztatását. Mindezt annak érdekében tegyük, hogy hazánkban eredményesen folytatódjék a szocializmus építése, ügy gondolom, kijelenthetjük: ebben és ezen ügy iránti elkötelezettségünkben egység van, stratégiai kérdésekben egységesek vagyunk. Ez egyúttal minőségileg új, vitákban mindig újjászülető és megszilárduló egység. Látnunk kell azonban, hogy ez az egység egyelőre csak új kiindulópontot teremtett ahhoz, hogy képesek legyünk végigmenni a most kijelölt úton, meg kell tudnunk felelni annak az igénynek, amelyet Kádár János elvtárs az előadói beszédben igy fogalmazott meg: „A pártban egységre, a politikában kiállásra, az országban összefogásra, a munkában helytállásra van szükség”. Fogadjuk el ezt a gondolatot, mint a felelős politikai élet bölcsességének összegzését. Meggyőződésem, mindnyájunk gondolatait és érzéseit fejezem ki: Kádár elvtárs tapasztalatai ezután is nélkülözhetetlenek pártunk számára. Nincs is más választásunk, hiszen haladnunk kell a magunk választotta úton, és tettek sorozatával kell elérnünk, hogy dolgaink jobbra forduljanak, a társadalom és az állampolgár egyaránt céljához közeledjen, vagyis az ország boldoguljon. Ez az egység fennmaradásának próbaköve és záloga — mondotta végezetül Berecz János. ».*> fcG vL V V Berecz János előterjesztését követően tizcnketten tettek észrevételt, szövegpontosító javaslatok s fűztek kiegészítést az állásfoglalás- tervezethez. Néltányan a lényeget jobban kifejező, a törekvésekre is utaló, az adott témakör minden lényeges elemét tartalmazó szövegrészek beiktatását kérték. Volt, aki annak a véleményének adott hangot, hogy az állásfoglalás általános bevezetőjében rögzítsék az utóbbi évek hibás döntéseinek kritikáját. Mások újólag szót emeltek azért, hogy a párt vezető testületcinek üléseiről részletesebb tájékoztatást kapjon a tagság, akár az ülések jegyzőkönyveinek közreadásával is. Az egyik küldött — az állásfoglalásban megfogalmazottakkal ellentétben — kérte, hogy a párt a dokumentumban az alkotmány felülvizsgálata helyett új alaptörvény megalkotását kezdeményezze. Többen — a társadalmi fejlődés szempontjából — fontosnak ítélték, hogy a dokumentum ne csak az alapkutatások támogatását tartalmazza, hanem a műszaki fejlesztés segítését is. Javaslatot tettek egykét olyan pontosításra is, amely az Országgyűlés, a kormány munkájának, funkcióinak egyes részleteit érinti.. Az egyik javaslattevő azzal az igénnyel lépett fel, hogy a dokumentum szocialista pluralizmussal foglalkozó részébe iktassák be a platformszabadság lehetőségét is. Többen indítványozták, hogy az állásfoglalás erőteljesebben lépjen fel a közélet tisztaságának védelmében. Mások a reformfolyamat visz- szafordíthatatíanságával kapcsolatos garanciák hiányát tették szóvá. Az egyik felszólaló felvetette, hogy az országos pártértekezlet állásfoglalása alapján a Központi Bizottság készítsen felhívást, amely a dokumentum lényegi elemeit emelné ki. Az észrevételek, módosító javaslatok elhangzása után szünet következett, amelyet a szerkesztőbizottság intenzív munkával töltött. A csaknem félórás egyeztető munka eredményét ismét Berecz János ismertette. így például a szerkesztő- bizottság egyetértett azokkal a javaslatokkal, amelyek az irányító testültek tagjaival szemben nagyobb erkölcsi követelményeket támasztottak. Nagyobb hangsúlyt kapott továbbá a dokumentumtervezetben a társadalmi fejlődés szempontjából oly fontos műszaki fejlesztés elősegítése, illetve a szak- szervezetek részvétele a politikai, a társadalmi és a gazdasági döntések előkészítésében. A szerkesztőbizottság elnöke — egyetértve a nagyobb nyíltság igényét megfogalmazó küldöttekkel — amellett foglalt állást, hogy a vezető testületek munkájáról részletes tájékoztatás jelenjék még. Úgy vélte, hogy a platformszabadság kérdésére a szervezeti szabályzat módosításakor kell visszatérni. Az alkotmánymódosítás pedig a parlament hatáskörébe tartozik. A szerkesztőbizottság jelentése után határozathozatal következett: az országos pártértekezlet küldöttei — együttesen szavazva a tervezetről — négy ellenszavazattal, kilenc tartózkodás mellett elfogadták a párt feladatairól és a politikai intéz- ményrendszer fejlesztéséről szóló állásfoglalást. * Az MSZMP országos értekezlete ezután — a déli óráktól — zárt üléssel folytatta munkáját. A küldöttek az elfogadott napirendnek megfelelően szervezeti és személyi kérdésekről döntöttek; újjáválasztották a párt Központi Bizottságát' és Központi Ellenőrző Bizottságát.
