Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

1988. május 22. • PETŐFI NÉPE • 5 Csak a jól befektetett pénz „fiadzik” Két év alatt százhúszmillióval nőtt a termelés értéke • A felvásárolt növendék marhá­kat tovább hizlal­ják. • A korszerű juh- bőrfeldolgozóban gépek végzik a legnehezebb mun­kát. • Szállításra ké­szítik elő az irhát. lan piacunk van. Juhvágóhídunk, amely Bácsszentgyörgyön, Gara társ­községében működik, évi 55,8 tonna kapacitású, s ezt ki is használjuk, 4 ezer juhot vágunk le. Ennek jó részét a Ská­la Coop-on keresztül vásároljuk, az ér­tékesítést azonban a Bácshúson és a szekszárdi vágóhídon keresztül szer­vezzük. Korszerű bőrkikészítő üzemet létesítettünk, mintegy 800 ezer forin­tért, ahonnan évente 20 ezer darab ir­hát szállítunk a feldolgozó üzemeknek. A kör a bárányhizlalással zárul, a saját szaporulaton kívül évente 10 ezer bá­rányt hizlalunk, főként olasz exportra, s ezért korszerű bárányhizlaló telepet hoztunk létre, amelynek építése a na­pokban fejeződött be. A közös gazdaságban sportlovat is tartanak, s gondolkodnak a tenyésztés kialakitásáról. Lehet, hogy néhány év múlva nemcsak a Délmagyarországi Lovasszövetségben, hanem országosan is számítanak majd a Garai Vörös Csil­lag Tsz lovaira? Ki tudja? — A gépesítés is jelentősen fejlődött két alatt — folytatta az elnök —, hi­szen majdnem 9 millió forintot fordí­tottunk gépvásárlásra. Ebből a pénz­ből 5 MTZ-t, 2 Claas dominátort, ki­sebb erő- és munkagépeket vásárol­tunk, sőt bérbe vettünk egy John Deer traktort is. Az építőiparban 60 70-cn dolgozunk, s a múlt évi árbevételük 29 millió forint volt, amelynek 10 százalé­ka a nyereség. Építőrészlegünk készí­tette a községi művelődési otthont, az egészségügyi gyermekotthont, s termé­szetesen saját épületeinket. A részleg teljesen önellátó a szakmák tekinteté­ben, ugyanis a kőművesmunka mellett elvégzik a festést, a víz-, a villanyszere­lést, sőt a lakatosmunkákat is. A háztáji gazdaság mint minde­nütt — Garáh is jelentős, annak ellené­re, hogy csupán 169 hektáron gazdál­kodnak, ahol csemege és hibridkukori­cát, mákot, szárazbabot termelnek. Sokkal nagyobb jövedelmet jelent azonban a sertés- és szarvasmarhatar­tás. A háztáji jövedelmet egyértelműen mutatja a múlt évi 38 milliós árbevétel. — A közös gazdaságban 370 tag és al­kalmazott dolgozik — így a pártalap- szervezet titkára — a pártalapszervezet azonban 89 tagú. A 8 pártcsoportból 3 a nyugdíjasokat tömöríti. A pártértekez­let elé kerülő anyagot mi is megvitattuk. Nálunk optimisták a párttagok, a pár- tonkívüliek, vállalták a kibontakozási program megvalósítását, bíznak vezető­ikben. Az emberek dolgozni, boldogulni akarnak. A terveket jónak tartják, ami a háztájin kívül a közösben is megmutat­kozik . . . Gémes Gábor eppen úgy igaz, mint az állatte­nyésztésben, a gé­pesítésben, az építőiparban, vagy a háztáji gazdaságban. 1986-ban a ter­melés erteKe tou, 1987-ben pedig már 280 millió forint volt, s idén ez tovább emelkedik. Érde­kes, hogy a múlt év nyeresége mindösz- sze 10,5 millió forint volt, de a miértre később kaptunk magyarázatot. A ter­melőszövetkezet 4800 hektáron gazdál­kodik, amelyből 600 hektár a legelő, s mintegy 40 hektáros a halastó. — Fő növényünk a kukorica — foly­tatta az elnök — ebből az idén 2000 hektárt vetettünk. Tavaly 90 mázsás átlagtermést értünk el. Új növény a sörárpa, amelyből 450, és a borsó, amelyből 200 hektárt, szójából ugyan­csak ennyit vetettünk. A múlt évben csupán a növénytermesztésből, főleg a kukorica és a hibridkukorica értékesí­téséből 7,8 milliós nyereséget értünk el. — Mielőtt még félreértés esnék — szólt közbe Sokácz Antal — magyará­zatot kell adni arra, hogy bár a növény- termesztés önmagában 8 milliós nyere­séget hozott, zárszámadáskor mégis az összes nyereségünk csupán 10,5 millió forint volt. A dolog nagyon egyszerű. A bővített újratermeléshez szükséges beruházásokat a magunk erejéből, a nyereségből finanszíroztuk, igyekez­tünk jól befektetni, hogy „megfiadz- dzon”. Az ez évi nyereségtervünk is csupán 12,5 millió. A múlt évben jelentős előrelépés tör­tént a közös gazdaság tejtermelésében, ugyanis szarvasmarha-telepüket 32 milliós beruházással átalakították, s 200-ról 500-ra növekedett a tejelő tehe­nek száma. Az állatvásárlásra nem ke­vesebb mint 10 millió forintot fordítot­tak. Az állatforgalmi vállalattal kötött szerződés alapján integráljuk a megye kisgazdaságait — mondta a pártalap- szervezet titkára. — A háztájiban lévő növendék szarvasmarhákból évente 600-at vásárolunk meg, s tovább hizlal­juk. Ezeknek jó részét külföldre szállít­ják. A sertésnél fordított a helyzet. Évente mintegy ezer tenyészállatot ér­tékesítünk a Kiskunfélegyházi Húsipa­ri Vállalat segítségével a kisgazdaságok számára. Ezek a sertések zsírszegé­nyek, a magyar és a svéd Lapáj keresz­teződésből származnak. — Ennél is jelentősebb — kapcsoló­dott be ismét a beszélgetésbe a közös gazdaság elnöke — a juhtenyésztés tel­jes ipari vertikumának, vagyis a terme­lési és az értékelési folyamatok egymást követő szakaszainak megvalósítása. Két év alatt 1500 anyajuhot vásárol­tunk, s így a saját szaporulattal az 500- as állomány 3000-re növekedett. Ma­gyar Merinót, Cigáját, Rackát, és a legkorszerűbb nagy tejelőképességű iz­raeli Arasi fajtákat tartjuk. Egy héten belül elkészül a tejfeldolgozó, ahol évente 2,7 tonna juhtúrót és juhsajtot állítunk elő. A racka juh szőréből az országban egyedül mi állítunk elő cser- gét, évente 900 négyzetméternyit. Nép- művészeti zsűrizés után Budapesten ér­tékesítjük, mondanom sem kell, korlát­— A termelő- szövetkezet egé­szére 1986 janu­árjától a bővíteti újratermelés a jel­lemző — kezdte dr. Pongó Tiva­dar, a Garai Vö­rös Csillag Tsz el­nöke, akinek tár­saságában ott volt Sokacz An­tal, a pártalap­szervezet titkára is. — A növény- termesztésben ez Növekvő igény az ismeretek iránt A szakmai tudás fontosságát ma már az elvi állásfoglalásokban, tudományos elemzésekben, sőt még a közvélemény széles körében is elismerik. A minden­napok gyakorlatára viszont még nem hat kényszerítő erővel ez a felismerés. Új feladatokkal birkózik meg a TIT megyei szervezete is: „szerkezetátalakításra” kényszerült. Értelmiségi társadalmi szervezet, a legújabb tudományos eredmények ter­jesztője, műveltségközvetítéssel foglal­kozó közművelődési intézmény, az isko­lán kívüli oktatás-képzés bázisa; elő­adás- és tanfolyamszervező, művelődés­szolgáltató — mindez ma már belefér a TIT megyei szervezetének rugalmas le­hetőségeibe. Az MSZMP KB gazdasági-társadal­mi kibontakozási programja, a megyei pártbizottság intézkedési terveinek fi­gyelembevételével a TIT megyei elnök­sége is elkészítette feladattervét. Abban a következő főbb tennivalókat jelölte meg: Az idegennyelv-tudás fejlesztése a megye városaiban, kiszélesítve a közsé- gekre, és nagyobb súlyt helyezve az üze­mi, munkahelyi idegennyelv-oktatásra; a szakmai át- és továbbképzés segítése, a megyében átcsoportosításra kényszerü­lő munkaerő célirányos szakmai képzé-. se; a szabadegyetemek differenciált igé­nyek szerinti szervezése; a fiatal értelmi­ség nagyobb arányú bevonása a társula­ti munkába. A társadalmi közgondolkodás for­málásában is fontos szerep hárul a TIT- re. Segítjük a magasabb szintű, széle­sebb körben érvényesülő társadalmi de­mokrácia megteremtését. Ebben társa­dalmi testületeink tevékenysége a leg­fontosabb. Tanfolyamaink kedveltek. Nyelvtan- folyamainkon évenként csaknem kétez­ren tanulnak. Van nehézgépkezelő-, ív­hegesztő-, kazánfűtő-, számítógépkeze­lő-, titkárnőképző stb. tanfolyam, kü­lönböző rétegeknek szabadegyetem, hogy csak néhányat említsek. A költsé­gek egy részét a munkáltatók, részben pedig a hallgatók fizetik. Az utóbbi öt-hat évben duplájára nőtt a TIT megyei szervezetének pénzforgal­ma, ezzel egyidóben 16—18 százalékról 3 százalékra csökkent a központi támo­gatás. Ez köszönhető egy jól irányító, fő feladatokat megjelölő testületnek, a szakosztályok aktív tevékenységének és a kislétszámú, de elhivatott apparátus munkájának. Nehezebb feltételek mel­lett, versenytársakkal is számolva, sok kiváló partnerrel együttműködve, biza­kodva végezzük munkánkat. Az új isme­retek iránt mindig volt és lesz is igény megyénkben. Konfár Sándor a TIT megyei titkára AZ EMBERSÉG SEM HIÁNYZIK Elismerés a Kossuth Zsuzsa brigádnak A telep kapujában egy régi ismerős­nek szófiá üdvözlés és egy bemutatko­zás. Az előbbi a Kecskeméti Magyar- Szovjet Barátság Termelőszövetkezet főállattenyésztőjének, Szabó Kálmán­nak szól, az utóbbiból kiderül, megta­láltam, akit kerestem, Nagy Istvánná telepvezetőt, a gazdaság Kossuth Zsu­zsa szocialista brigádjának vezetőjét. Néhány szóra, tájékozódni leülünk a ballószögi baromfitelep kicsi portáshá­zikójában. Nagy Istvánné, Ilonka, szinte kérdés nélkül mondja el, volta­képpen miért látogattuk meg őket; sőt előkerül egy oklevél is: — A brigád múlt esztendei munkájá­val megnyerte a Nemzetközi Szocialis­ta Munkaversenyt, egyébként kétszeres ezüstkoszorús szocialista brigád va­gyunk, és tavaly az aranykoszorút is megkaptuk. A kollektívánk 1976-ban alakult, most 23 tagja van, többségük nő. Két baromfitelepen dolgozunk, itt és a központban, így néha nehéz össze­szedni az embereket. — A gondozói munkák szervezése­kor azonban ez egy remek megoldás — szól közbe Szabó Kálmán — hiszen a csúcsidőkben át tudjuk csoportosíta­ni a dolgozókat. A piaci viszonyokhoz igyekszünk alkalmazkodni, felhagy­tunk a csirkeneveléssel, most a libák és a pulykák vannak soron. A két telep, vagyis az ágazat, eddig igen jó eredmé­nyekkel dicsekedhet. Tavaly 176,6 ezer forint tiszta nyereséget termelt egy-egy dolgozó. — Sosem volt gond abból, hogy me­lyik telepen kezdi meg a napját bárme­lyik tagunk, egyformán tisztességgel végzi el a kiszabottakat — véli Ilonka. — Nemcsak a telepi munkákat vég­zik a Kossuth Zsuzsások jól — sorolja a főállattenyésztő — évente 1000-1200 társadalmi munkaórát javarészt a munkahelyi környezet szépítésére for­dítanak. Ezen kívül nagyon emberséges megmozdulásaik is vannak, de ezt Ilonka jobban elmondja. Nem sokáig kell biztatni persze a brigádvezetőt: — Két éve mentünk el először a bu­dapesti Május 1. úti mozgássérültek intézetébe, a kommunista műszakjain­kért kapott összegeket nekik ajánljuk fel. Úgy kezdődött, hogy a rádióban hallottam, hogy él ott egy tehetséges, festői hajlamú fiú, Józsa Zoltán. Felke­restem, levelezünk a mai napig. A moz­gását könnyítő rokkantkocsit tőlünk kapta. Ugyanott találkoztunk egy tel­jesen magáramaradt fiúval, akivel szin­tén tartjuk a kapcsolatot. De a környé­künkön is mozgolódunk. Idős, magu­kat nehezen ellátó embereknek takarí­tunk, házat meszelünk, ásott kutat tisz­títunk, mosunk, ebédet hordunk ... Egyre jobban csalogat a ragyogó napfény, ellindulunk hát a libák felé. A földút mellett pázsit, virágágyások. Az egyik nagyobbacska kertrészt több­soros drótakadály védi. Kérdő tekinte­temre nevetős válasz érkezik: — Az egyik fogatosunk megszállott csikónevelő. Mi meg a virágainkat sze­retjük. így aztán, hogy a csikót se kell­jen megkötni, mert ugye az már vétek, meg a virág se legyen szétdíbolva, ki­húztuk a drótkerítést. Önetetők, önitatók, a vízzel teli vá­lyúban meg-megmártózik egyik-másik liba. A sápogó csapaton szó szerint keresztüligyekszik a két gondozónő. Ahogy lépnek, libasorban válik ki né­hány állat, követi őket. Aztán tőlünk, az idegenektől, tisztes távolságban megállnak és kíváncsian forgatják a fejüket. Könyves Jánosné, Éva, és Molnár Györgyné, Sára, leteszik a vödröket és beljebb tessékelnek a pihenőbe. A kecskelábú asztal viaszosvásznán szerintem csak megszokásból szalad végig a törlőruha. — Éppen a szekrényeket festettük — mondja a bordó köpenyes, szemüve­ges Éva. — Mindig lehet valami mun­kát találni. Én egyébként most a törzs­libáknál vagyok, csak segíteni jöttem ki ide, mert itt több, amott meg kevesebb a munka. Tizenhét éve dolgozom a gazdaságban, voltam a sertéseknél, szarvasmarháknál is. A baromfiakat szeretem, jobban a libákat, mert kedve­sek, ragaszkodók, kevésbé a pulykát. — Ezzel nem csak te vagy így — néz rá Sára asszony — pedig mondják, hogy a pulykanevelés a baromfitartás csúcsa, mert azokat kell legjobban pá- tyolgatni. Aki ezt mondja, persze még nem kapott amolyan tisztességes ütést tőlük. Meg azért a libákra is vigyázni kell, az a nemrégi nagy eső agyonverte volna ezeket a most négyhetes jószágo­kat, ha nem hajtjuk be őket idejében. — Én is rohantam kifelé a városból — idézi vissza a telepvezető —, hogy minél többen legyünk, akik gyorsan tudjuk fedél alá terelni őket. Szabó Kálmán nem állja megjegyzés nélkül: Szóval erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy ez a brigád minde­nütt megállja a helyét! — Büszke lehet az ember, hogy ide­tartozik — lép vissza Molnár György­né, aki egy pillanatra kinézett az álla­tokra. — Most azon gondolkodunk, hogy jó lenne a jutalmunkat egy közös ki­rándulásra fordítani. Csak még nem tudjuk, lehetséges-e, hogy a két telepen egyszerre ne legyünk ott. — Legkevesebb, hogy megoldjuk ezt a gondot — szól ismét a főállattenyész­tő —, ezen a telepen addig egy másik társulat lesz, a benti munkáknál meg a takarítás, turnusváltás idejét használ­hatják ki. De akkor aztán indulás! No meg adunk egy autóbuszt is, hogy ké­nyelmesebben utazhassanak. Egyre jobban tekingetnek kifelé a gondozónők, úgyhogy felcihelődünk. A telep kapujában Nagy Istvánné talán nem is nekem, csak úgy magának mondja: szép-szép, ha felfigyelnek ránk, de a becsület ott kezdődik, hogy minden munka rendben megy. Szó­val . . . igaza van. Gál Eszter LÁTHATÓVÁ TETT ATOMOK Az elektronok energiaszintje a villa­mosságot vezető anyagokban, például a fémekben kisebb, mint a szigetelők­ben vagy a légüres térben. Ezért energi­ára van szükségük ahhoz, hogy vezető anyagból kilépjenek. Ha két vezető anyagot szigetelőréteg vagy légüres tér választ el egymástól, ahhoz, hogy az elektronok az egyik vezetőből a másik­ba átjussanak, előbb vagy a szigetelő­be, vagy a légüres térbe ki kell lépniük, tehát energiát kell felhasználniuk. Szemléletesen szólva: egy „energiagá­ton” kell átjutniuk. Ezért a klasszikus fizika azt tanította, hogy ebben a hely­zetben a két vezető között minaddig nem folyik áram, ameddig az elektro­noknak nincs elegendő energiájuk e „gát” leküzdésére, vagyis amíg akkora nem lesz a feszültség, hogy a két vezető között kisülés üt át. A kavantummechanika kimutatta, hogy az elektronok olyankor is átjut­hatnak, tehát folyhat áram, ha a két vezető között a távolság olyan parányi, hogy az atomok méreteivel vethető össze. Hyenkor egy-egy elektron időn­ként mintegy „átbújik” a gát alatt, mintha ott „alagutat” találna. Ezért nevezik ezt a jelenséget alagúthatás- nak. Az így létrejövő áram nagysága nagyon érzékenyen függ a két vezető közötti távolságtól. Az alagúthatásra alapozva néhány évvel ezelőtt Svájcban pásztázó mik­roszkópot készítettek. Ebben egy na­gyon hegyes fémcsúcs pásztázza végig a vizsgálandó vezető felületét. A felület egyenetlenségei miatt változik a felület és a csúcs közötti távolság, s ez megvál­toztatja az áthaladó áram erősségét. Ezekből az áramingadozásokból rajzo­lódik ki a felület képe. Ez az eljárás annyira érzékeny, hogy egy-egy atomot külön-külön is kirajzol. Egy ugyancsak svájci kutató kimu­tatta, hogy az alagúthatásos mikrosz­kóppal még ennél is finomabb részletek vizsgálhatók. Nemcsak atomok jelenít­hetők meg, hanem az az atomok elekt­ronszerkezetét, tehát a kémiai termé­szetét is kirajzolja. Ha például tiszta fémfelületre oxigént juttatnak, ezzel a mikroszkóppal megvizsgálható, hogy az hol és milyen hamar hoz létre a felü­leten oxidot. E műszer legkényesebb része az a berendezés, amelyet legalább 0,01 nanométeres pontossággal kell tudni mozgatni ahhoz, hogy az atomok elektronszerkezete láthatóvá váljék. Spanyol kutatók vírusokat vizsgál­tak ezzel a mikroszkóppal. Az egyik vírusfajtát úgy tanulmányozták, hogy meghagyták víztartalmát. Azt találták, hogy a vírusnak valamiféle „fejrészét” egy vékony szál köti össze a „törzs­részével”. Az optikai mikroszkóp ezt azért nem mutatta ki, mert nem elég nagy a felbontóképessége, az eletron- mikroszkóp pedig azért nem, mert ab­ban csak kiszárított vírus vizsgálható, márpedig a szárítás során a vírusnak ennyire finom részletei tönkremennek. A Japán Ipari és Technológiai Tudo- mányos Ügynökség Elektronikai Ku­tatóintézetében is fejlesztettek ki alag­úthatásos ~ elektronmikroszkópot, amely mintegy ezerszer erősebb felbon­tású a hagyományos elektronmikrosz­kópnál. • A libák kö­rül mindig van munka. • A telepve­zetőnő. • Százötven­kétszáz zsák takarmány. kell naponta (Pásztor Zol­tán felvételei).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents