Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-17 / 116. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. május 17. RAJZ-SZAKKOLLÉGIUMOS FŐISKOLAI HALLGATÓK BEMUTATKOZÁSA Beszélgetés egy kiállítás ürügyén A fcstékpacás, vicsorító, kopasz, de valahogyan mégis nagyon derűs bohóc csak egyike a sok izgalmas figurának, „akikkel" — a legkisebbek által rajzolt „fogadóbizottságként" —- a következő hetekben a Kecskeméti Óvónő- és Tanítóképző Főiskola első emeletének paravánjain találkozhatnak az érdeklődők. A gyakorlóóvoda szakkörös gyermekeinek munkái csak bevezetők a főiskola rajz-szak kollégiumos hallgatóinak egy teremmel arrébb megrendezett kiállításához. A többféle műfajban készített, egyéniségről árulkodó vázlatok azonos beállításaiban, kompozíciós elemeiben felfedezhetők ugyan a kötöttségek, de mintha csak azért lennének, hogy inspirálják az egyéni leleményt, felfedezőkedvet. Az anyag igen érdekes részét képezik az animációs tanulmányok előkészítését célzó tárgymozgatásos próbák. Tavaly ősszel alakult meg Kecskeméten Szappanos István docens vezetésével az a rajzszakcsoport, amelynek tagjai most, egy év elteltével nyilvánosan is bemutatják, hogy mit tanultak, hogyan váltotta valóra elképzeléseit az iskola, mennyivel látják pontosabban — és talán reálisabban — önmagukat és a pályát. Négy hallgató: Mészáros Ildikó, Imre Ildikó, Bán János és Ulrich Gábor az ideálisan kicsi, tizennégyes létszámú, nagyjából egykorú csoport képviseletében — olykor egymás gondolatait is folytatva — vállalkozott a bemutatkozásra. (Ezért válaszukat kü- lön-kiilön nem jelöljük nevükkel.) —: Gyakorlatilag a mi csoportunknak van a legjobb dolga — kezdte a beszélgetést egyikőjük. — Miért? — Úgy érzem, mi vagyunk a legszabadabbak. A tanárunk, Szappanos István is nagyon tág határokkal jelöli ki a munkánkat. Tulajdonképpen e határok kijelölése nem is korlátozás, hanem inkább inspiráció arra, hogy mindenki nagyon egyéni próbáljon lenni. — E néhány hónap mindenben teljesítette előzetes várakozásaikat? — Igen, sőt túl is szárnyalta elképzeléseinket. De kár, hogy csak heti három óránk van minderre. Ezt egy kicsit meg fogja toldani a következő hónap elejére tervezett alkotótábor, ahol lehetőség lesz rá, hogy reggeltől estig a rajzzal foglalkozzunk. Ez is jó alkalomnak ígérkezik, hogy elmélyültebben, sokféle műfajjal, technikával ismerkedjünk. Ezt a pluszt persze nemcsak a rajzórákon fogjuk hasznosítani, hanem szerintem minden órán. Biztos, hogy nemcsak szigorúan értelmezett rajz-, illetve ábrázolástanításban van a rajznak szerepe, hanem ki lehet ezt igen sokféle irányba tágítani. Egészen biztos, hogy egy kicsit másként fogjuk általa tanítani a többi tárgyat is, és ezen nemcsak a szemléltető eszközök készítésére gondolok. Fontos a szakosodás, hiszen szinte kizárt, hogy valaki énekből és rajzból azonos módon kiváló legyen. — Mennyire tudatosan, illetve felké• A kiállítás részlete. szülten érkeztek? — Jórészt azért jöttünk, mert valamennyiünket érdekel a rajz, s szinte mindannyiunknak volt is némi „előélete” ezen a területen. Van közöttünk, akinek már önálló kiállítása is volt, de olyan is, aki az első visszautasítás után már tulajdonképpen föladta. Vannak olyan csoporttársaim, akiket elsősorban a rajz vonz, de én például a felvételin tudtam meg, hogy ezt is választhatom. Mivel foglalkoztak az első félévben? — Elsősorban szénrajzzal, pasztellel, vagyis a grafika volt a meghatározó. Nagyon érdekes volt számunkra a fotó, ami az animáció előkészítését jelenti. A második félévben mindezek mellett plasztikával is foglalkoztunk, sokat agyagoztunk, kéz-, gömb- és kavicstanulmányokat készítettünk. — Az érkezéskor volt már valamelyi- kőjüknek kedvenc műfaja? — Akkor úgy hittük, igen, de közben az is változott. Talán az idei, nyári tíznapos alkotótábor is hozzájárul ahhoz, hogy ez is biztonságosabban ki- alakuljék. —- Mennyire szoros a program? — Itt csak azzal tudunk foglalkozni, ami szigorúan a tantervhez tartozik. Heti három órában dolgozunk együtt, pedig ha belejön az ember a munkába, nagyon nehéz abbahagyni. Úgy érezzük, hogy egy igazán jó közösség, vagyunk. — Ezt így látják mások is? — Elfogultak vagyunk talán, de azt hiszem — és ezt mások is mondják —, a mi közösségünk a legjobb az iskolában. Mi ennek a titka? A rajz tart össze bennünket a legjobban, azt hiszem. Talán az is hozzájárul ehhez, hogy nincs a csoportban szakmai féltékenység, mindenki segít mindenkinek, versengésünk egészséges versengés. Elvileg talán nálunk kellene ennek a leginkább kiéleződnie, mert eredményeink igencsak megfoghatóak és tárgyszerüek, de ez mégsem így van. Munka közben például körbejárunk és megbeszéljük egymással, amit tapasztalunk, tanulunk a hibáinkból is. Egy hét múlva például, az utolsó órán úgy értékeljük a rajzokat, hogy mindenki kap egy lapot a csoport tagjainak nevével, kiterítjük a munkákat a földre, és 'mindenki pontozza valamennyi társát. Persze a tanár úré a végső döntés, de a jegyben benne lesz a mi véleményünk is. Ehhez az is hozzátartozik még, hogy korántsem csak ötösöket osztogat.- Mindannyian rajzolnak otthon is rendszeresen, a tanítás után? Igen, főleg azokat a játékos dolgokat próbáljuk ki, amelyekre egyébként nem jut időnk az iskolai foglalkozásokon. — Annak, aki otthon lakik, ez biztosan könnyebb. Milyen a csoportban a kollégisták aránya? — A csoport fele kecskeméti, ami igen jó arány. Persze jó, hogy otthon vagyunk, de ez néha azzal a hátránnyal jár, hogy gyakran nem érkeznek el hozzánk a hírek olyan frissiben, mint a kollégistákhoz. De hát ez szervezés kérdése elsősorban. — Mi lesz a legközelebbi program? — Néhány nap, és készülünk a vizsgákra. S mivel félév közben minimális mértékű a számonkérés, ilyenkor nagyon megszaporodik a tennivaló. — Szeptembertől új szakkollégiumi csoport is indul rajzból? — Igen, és reménykedünk benne, hogy velük is legalább ennyire jó lesz a kapcsolat. Kicsit félünk is, hogy sokkal jobbak lesznek, mint mi, hiszen jóval több szakos jelentkező közül választják ki őket. De a szemlélet legalább annyira fontos, mint a technika, azzal pedig nem lesz baj. Károlyi Júlia Felfelé a szamárlétrán Hívatott a kisfónök. Magunk között így nevezzük szeretett osztályvezetőnket, Soponyai Pityut. — Névtelen levelet kaptam — kezdte mondókáját eléggé szigorú, hivatalos hangon. — Rólad szól. A jeladó azt írja, hogy részeges- kedsz, zugivó lettél, zártkörű társaságban nagy pénzben kártyázol, a fizetésedet nem adod haza, rendszeresen vered az apádat. Mit tudsz felhozni a mentségedre? — Alkoholt utoljára szilveszterkor ittam az új esztendő tiszteletére. Krónikus gyomorsavhiányom van, ezért legtöbbször paradicsomlével oltom a szomjamat. Van egy baráti kör, ahová járok, de ott csak tízfilléres alapon ultizom a társaimmal. Egyébként félárva vagyok, nyolcéves voltam, amikor az apám meghalt. Ha akarod, a jövő héten elviszlek arra a titkos találkahelyre. Mit mondjak, hogyan reagált a kisfónök a válaszomra? Eljött velem ultizni. Mivel kezdetben elég takaros summát — tizennyolc forint negyven fillért!—nyert, örömében megivott öt üveg sört, meg négy Jel konyakot. Olyan jó kedve támadt, hogy este tízkor zenés étterembe vitette magát hűséges fegyverhordozójával, szóval velem. Nó- tázás közben többször megpróbált százast ragasztani a prímás homlokára, de a nagy lendülettől mindig a cimbalmosnál kötött ki. Hazafelé, néhány utcával a lakása előtt váratlanul kiszállt a taxiból, mondván, innét gyalog teszi meg az utat, s közben kiszellőzteti szeszgőzös, okos kis fejét. Másnap elpanaszolta, hogy a taxizás után megismerkedett egy bombajó nővel. Csak arra emlékszik; hogy hajnalban az állomás épülete előtt egy villanyoszlopot csókolgatott eszeveszetten. * Hívatott a nagyfónök. Magunk között így hívjuk Csepreghy Jenő kartársat, a főosztályvezetőt. — Névtelen. levelet kaptam — kezdte mondókáját túlságosan is szigorú, hivatalos hangon. Az van benne, hogy iszol, titkos kártyabarlangban nagy pénzekben zsugázol, éjszakánként a cigánnyal húzatod, és rendszeresen ütöd-vered az apádat. Igaz ez? — Tévedés az egész. Jenőkém! Krónikus gyomorsavhiány miatt kedvenc italom a paradicsomlé. Ami a kártyázást illeti, tízfilléres alapon ultizom a barátaimmal. Ha akarod, téged is szeretettel és tisztelettel meghívlak. Tehát, hétfőn este hatkor első piros oszt! — Csajok vannak? — kérdezte nagy érdeklődéssel a főosztályvezető. — Hová gondolsz? — Ha nincsenek, akkor a titkárnőmet, Gizikét magammal viszem. Régi elvem: jó csaj nélkül egy tapodtat sem! Világos? Persze, hogy világos. Mit mondjak? Miközben mi ultiztunk, Giziké szép lassan elkortyolgatott egy fél üveg konyakot. A főnök utasítására az elázott hölgyet én vittem haza taxin. — Támassza csak oda a bejárati ajtóhoz, mindjárt lemegyek érte: — szólt le a kaputelefonon Giziké élettársa, amikor értesítettem, hogy megérkeztünk. Pár perc múlva kinyílt a kapu, és a gyéren megvilágított kapualjból előlépett egy Búd Spencer-szerű hústorony. Többre nem emlékszem. * Tíz éve gürcölök ebben a dohos irodában, és mire vittem? Nem sokra. A jóval kisebb képességű kollégáim sorra leköröztek, előbbre tartanak. Igen, mert folyton csak a főnökök körül nyüzsögnek, kedvüket keresik, aztán együtt sumákéinak, csavarognak velük a bús magyar éjszakában. Nem mondom, amióta azt a két névtelen levelet megírtam Soponyai Pistinek, meg a Csepreghy Jencinék, nem panaszkodhatom. Az elmúlt fél évben a kisfónökkel kétszer jártam külföldön, Jenci pedig a hústorony- nyal történt karambolom után kiváló dolgozót csinált belőlem. Egy hónapja vettem át a plecsnit. Sőt mi több! Akkor már kinevezett csoportvezetőként. Szóval szépen haladok felfelé a szamárlétrán. Egyébként a kártyaparti azóta is minden héten összejön . . . Elnézést, csöng a telefon .. . . . . Az igazgató titkárnője telefonált. Hívat a vezér. A múlt héten neki is küldtem egy névtelen levelet. Kiss György Mihály GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET A táborokat már szervezik A tanév befejezéséig már csak hetek vannak hátra, természetes, hogy javában szervezik már a nyári táborokat minden iskolában. Sokan mennek a megszokott kedves csapattáborokba, városi váltótáborokba, rajtúrákra, vándortáborokba. Tizenhétezer úttörő és kisdobos él Kecskeméten és a város vonzáskörzetében — 42 úttörőcsapatban. Számukra mit terveztek a pedagógusok, az úttörővezetők —, erre adott választ Madarász Zsolt, a város úttörőtitkára: — Állandó táborhelyünk Párád. Százhúsz gyermek és tizenöt felnőtt üdül, táborozik majd itt turnusonként. A tervek szerint összesen nyolc alkalommal indulunk ide, újdonság pedig az lesz. hogy az úttörőházzal közösen szervezve az első csoport egy gyermek- vezető-képző tábor lesz, június 11-étől 20-áig. Párádon az is újdonság lesz, ■hogy délelőtt lesz az oktatás, délután pedig nyolc különböző szaktáborból választhatnak a résztvevők: művészeti, irodalmi, sport- és egyéb — mindent számba vettek, ami a negyedik osztályt végzetteknél szóba jöhet. Kunfehértón a megyei úttörőgárda- szaktáborra kerül sor, Kunszentmikló- son pedig ifivezető-képző lesz. Kerékpáros és gyalogos vándortábo- rozók is útrakelnek. A kerékpárosok a Petőfi iskolából indulnak kéthetes útra (!), a gyalogosok pedig a Tóth László, a Hunyadi János, a szarkási és a Petőfi iskola úttörői lesznek. Az úttörővezetök, természetjárók táborát Kemencén tartják, Zánkára pedig tizenkét negyedikes indulhat az őrsvezetőképző táborba, főként kisiskolákból. Itt, az úttörővárosban rendezik meg a túravezetök és a sportaktivisták táborát is. — A terület úttörőinek mintegy fele indulhat táborba? — Hozzávetőlegesen. Ha viszont hozzászámítjuk a szülői munkaközösségek, termelőszövetkezetek kezdeményezte 1-2 napos kirándulást, az őrsi búvóhelyekre való kijárásokat, akkor bízvást kimondhatjuk, hogy szervezetten üdül, nyaral, tanul és táborozik a vakáció idején több mint nyolcezer kecskeméti és környékbeli gyermek. sei — Gyermekek, felnőttek kézfogása a békéért Szerte az országban zajlanak, szerveződnek találkozók a békehónap keretében. Kiskunhalason a Felsővárosi Általános Iskola nevelőtestülete és tanulói felejthetetlen élménnyel kívánták megajándékozni ebből az alkalomból a várost. Májusban békenagygyűlésre, majd fáklyás felvonulásra hívták a település apraját és nagyját, mindenkit, aki kezét nyújtja az összefogáshoz, hogy a békét megőrizzük. Dr. Vilonya Balázs, a HNF városi titkára kérte szerkesztőségünket, tolmácsoljuk köszönő szavait az iskola igazgatójának és nevelőtestületének a kezdeményezésért és a felkészítő munkáért. — Szeretném külön megköszönni a gyerekek lelkes szereplését, rajzaikat, amelyekben a béke gondolatáról vallottak, s a szülők megértő támogatását és nagyszámú részvételét, hiszen ezzel igazolták gyermekeiknek is célunk tisztaságát, hitünk igazát. Tóth Istvánná országgyűlési képviselő igaz gondolataival, érzelemre ható beszédével járult hozzá a békenagygyűlés sikeréhez. Elsősegélynyújtó-verseny • „F.letjelenseg-keresís" a tabdiak mutatják be. (Tóth Sándor felvétele.) A kiskőrösi és a környéken élő úttörők esztendők óta nagy számban jelentkeznek az elsősegélynyújtó-versenyekre. Az elmúlt napokban a városi tanács udvarán mérték összen tudásukat a nyolc iskolából érkezettek, negyvenen. Valamennyien az iskolai versenyek legjobbjaiként jutottak a versenyre, jól megjegyezték az elsősegélynyújtó tanfolyamon hallottakat, felkészültek a gyakorlati tudnivalókból is. (Hogy az esélyek azonosak legyenek, a szervezők az eseményre mindig hatodikosokat hívnak meg.) A jó hangulatú versenyen csakhamar kiderült: jól felkészültek valamennyien! A többfordulós, figyelmet igénylő vetélkedőn az összesítéskor kiderült: a soltvad- kerti gyerekek lettek az elsők. Gratulálunk! Vadaskerti vetélkedő Az elmúlt héten közölt kérdések helyes válaszai: 1. A Tavasz a Vadaskertben ci- mű képek közül a legszebbeket a Vadaskertben tekinthetitek meg. 2. Trófea: az elejtett vadnak a vadász számára emlékül szolgáló, kikészített része. Az őzagancs alapján történő korbecslésnél a rózsa vastagságát, az agancs alsó harmadának erősségét és levetési síkját (öregen domború, fiatalon homorú) veszik figyelembe. 3. Jelenleg a következő nagyobb testű fiatal állatok élnek a Vadaskertben: bárány, láma, majom, tulok, muflon, szürke borjú. 4. A régi idők háziállatai közül vadaskerti sétánk során a szürke marhát, bivalyt, mangalica sertést, szamarat, cikta és racka juhot láthatunk. 5. A majmok napi étrendjét az alábbiakból állítják össze: főtt és nyers hús. egér, főtt krumpli és főtt tojás, sajt, rizs. sárgarépa, kukorica, káposzta, paradicsom, paprika, retek, cékla, mazsola, gyümölcsíz, befőtt, gyümölcs, tökmag, dióbél, valamint vitaminok és ásványi kiegészítő anyagok. A kérdésekre megfelelő válaszokat adtak, részükre állat átvételére jogosító igazolványt küldtünk: Tóth Attila, Fekete Róbert, Nagy Petra, Sánta Csilla, Tóth Tamás, Bárfai Richárd Kecskemétről és a Csitári testvérek Helvéciáról. Megdicsérjük a Molnár Erik Általános iskola 3/d osztályos kisdobosait. A harmadik forduló kérdései: 1 Mi a teendő a Vadaskertbe újonnan érkező állattal? Indokold meg az elgondolásodat! 2. Csoportosítsd a Vadaskert lakóit aszerint, hogy megtalálhatóak-e hazánk faunájában vagy nem, esetleg alkalomszerűen fordulnak elő! 3. Milyen védett madarak élnek a Vadaskertben, nevezd meg közülük a legértékesebbet! 4. Tervezzétek meg a leendő kecskeméti állatkertet, különös tekintettel az állatok elhelyezésére! 5. írjátok meg véleményeteket a Vadaskertről, mi tetszik, mit hiányoltok stb. A megfejtéseket a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonba (Kecskemét, Széchenyi tér 7.) küldjétek május 25-éig. A borítékra írjátok rá: Vadaskerti vetélkedő. A BÉKE TÉRI ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN: ízelítő a török korból A közelmúltban a'kecskeméti Béke Téri Általános Iskola felsőtagozatos diákjai két órán át az 1500-as évek török kori Magyarországán érezhették magukat. Az úttörőcsapat vezetője, Egri Istvánné Kászon pasa defterdárjaként jelent meg a képzeletbeli magyar faluban, s az elmaradt adót követelte a néptől. Mivel nem tudtak fizetni, büntetésül a lakosság felét elvitte túszul. A túszok megépítették Kászon pasa palotáját Szolláth Katalin tanárnő segítségével, s meghallgatták érdekfeszítő előadását az iszlám építészetről. Császár Cirillné tanárnő janicsárjai török lovassági sisakot készítettek, s az oszmán birodalom hadseregéről beszélgettek. Csaplárné Zi- lai Valéria tanárnő törökjei fezt viseltek s a kor szokásaival, viseletéivel ismerkedtek meg. Eközben a „magyarok” sem tétlenkedtek. Ajándékokkal kívánták a pasát kiengesztelni, de a falu fegyverkovácsa, dr. Oláh Miklósné tanárnő személyében tüzeslabda gyártására serkentette a férfiakat. Közben vándorlantos érkezett a faluba: Jámbor Zsolt tanár adta elő históriás énekét. A túszok kiszabadítását a falu népe tánccal ünnepelte. A kor hangulatát idéző zene, a sok könyv, a falitáblák képanyaga is a történelmi kor mélyebb megismerését szolgálta. Az iskola művészeti munkaközössége szervezte a nagy tetszést arató történelmi játszóházat, melynek célja az volt. hogy egy történelmi kor iránt felkeltse az érdeklődést. Elérték a céljukat! Összeállította: Selmeci Katalin /
