Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-14 / 88. szám
/ 1988. április 14. • PETŐFI NÉPE • 5 HÍD KÉSZÜL A DUNÁN Az MO autópálya Háros- nál készülő hídja az első új helyen létesülő végleges dunai híd lesz a felszabadulás óta. Építésére nemzetközi tervpályázatot írtak ki, amelyet a Hídépítő Vállalat nyert meg. A siker forrása, hogy az Út- és Vasút Tervező Vállalat irodaigazgatója, Dr. Sig- rai Tibor olyan terveket készített, amelynek alapján a létesítmény gyorsabban és olcsóbban készíthető el, mint ahogyan a különböző pályázó világcégek ígérték. A 750 méter hosszú, 22 méter széles híd feszített vasbeton pályalemezzel együtt dolgozó acélszekrényes, úgynevezett öszvér szerkezetű lesz. A Soroksárnál készülő másik feszített vasbeton rendszerű, 500 méter hosszú hidat az Uvaterv másik mérnöke, Varga József tervezte. A híd szabadon betonozott technológiával épül. (MTI Fotó: Baric Imre) Műszőrme csúcstechnológiával A hazai textilipar jelenlegi legmodernebb technikáját alkalmazva másfél millió négyzetméter műszőrmét gyártanak ebben az évben a Lakástextil Vállalat törzsgyárában, Szombathelyen. Az újonnan üzembe állított amerikai körkötő gépekkel sodratlan előfonalból készítik a kelmét. A hazai igények kielégítése mellett az idén már exportra is jut a kiváló termékből. (MTI— PRESS) ÚJABB TERVEK ÖREGCSERTŐN Rendezték a veszteséget 1987 végén úgy tűnt, az Öregcsertői Petőfi Termelőszövetkezet sorsa megoldódik. A tagság — igaz, csak másodszorra — megszavazta, hogy a gazdaság beolvadjon a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetbe. Csakhogy hátra volt még a keceljek állásfoglalása. Ők pedig ez év februárjában egyöntetű nemmel feleltek arra a kérdésre, hogy vállalják-e az egyesülést és a vele járó terheket. Öregcsertőn 1974 óta küszködnek mérleghiánnyal. Tavaly 11 milliós veszteséggel zárták az évet. A téesz- nek vissza kell fizetnie 9,9 millió forint, tízéves lejáratú és 2,2 millió, hároméves lejáratú fejlesztési hitelt. Csáti Jenő, a jelenlegi megbízott elnök el sem tudja sorolni, hányán voltak itt az utóbbi időben elnökök, főagronómusok, más vezetők. Nem kímélte az öreg- csertőieket az elmúlt év időjárása sem, ám ez már csak ráadás volt a súlyos gondok tetejébe. A téesz szanálására mégsem került sor. A veszteséget rendezni tudták, nagyobb részt az érdekeltségi alap terhére, kisebb részt a szövetkezetek kölcsönös támogatási alapjától kapott kölcsön révén. Felszámolták a szarvasmarha-ágazatot, amely mindig csak vitte a pénzt, s amit lehetett, kiselejteztek. Számba vettek mindent, amit csak pénzzé lehet tenni. Szerződéses formában vállalkozókhoz helyezték ki a juhokat. Bérbe adják a legelőket, illetve értékesítik a fűtermést. Az üresen maradt épületek hasznosítására még nem született megoldás, de talán ezekből is lehet majd némi jövedelemre szert tenni. Öregcsertőn mára nem maradt más, csak a növénytermesztés. Az egyesülés terve a keceli szakszövetkezettel nem vált valóra. A termelőszövetkezet tagsága szívesebben voksolna az önállóság mellett, a biztosabb jövő érdekében mégis úgy döntöttek, megpróbálkoznak másik, Öregcsertőt esetleg befogadó gazdaságot találni. Az öregcsertőiek bíznak abban, hogy nem lesz szükség a szövetkezet felszámolására. Az elmúlt két évben 21 százalékkal csökkent a tagság létszáma. Akik maradtak, itt akarnak dolgozni a téeszben. Egyelőre várnak és reménykednek, abban is, hogy ez a várakozás nem emészt fel értékes hónapokat. Dolgoznak, végzik az időszerű mezőgazdasági munkákat, mert bármilyen borúsak a kilátások, Öregcsertőn is tavasz van. M. Á. ÚJ BOR — RÉGI HORDÓBAN A bürokrácia akadályozza a reformokat A szovjet lapokból csak úgy sugárzott a derűlátás, amikor az SZKP Központi Bizottsága tavaly júniusi ülésén megfogalmazta a szovjet népgazdaság arculatát megváltoztató radikális reform koncepcióját. Még több reményt és optimizmust sugallt, hogy a Legfelsőbb Tanács elfogadta az állami vállalatokról szóló törvényt, amely jelentősen kibővítette a vállalatok önállóságát. Mára kiderült, hogy a gazdaság átépítése jóval nehezebb, mint elképzeltük. A szenvedélyek az állami megrendelések körül csaptak össze. Ez nem ismeretlen fogalom a világ gyakorlatában, így nyereségesebb és garantált az értékesítés. Úgy gondolták, hogy a megrendeléseket versenytárgyalásokon lehet elérni. De nem lett verseny. A minisztériumok bürokrata hivatalnokai az új bort a régi hordókba töltötték. Megrendelés címén a jól ismert, szigorúan szabályozott utasítá- sos feladatokat szabták meg. Az Ogo- nyok című hetilapnak Vlagyimir Kaba- idze, az ivanovói szerszámgépgyár vezérigazgatója mondta el a következőket. Az egyesülés gondos számítások alapján javasolta a minisztériumnak, hogy a termelés felét tegye ki az állami megrendelés, a többi gépre pedig maguk keresnek vevőt. A minisztérium állami érdekekre hivatkozva a „szabad” részarányt 15 százalékra csökkentette. Kabaidze a viták után jobb meggyőződése ellenére beleegyezett. Nem sokkal később azonban a vállalatnak újabb állami megrendelést adtak, ami 7 millió rubellel meghaladja a tervezettet. Kabaidze a meglepett riporternek azt mondta, hogy a vállalat harcba száll ez ellen. Ha így lehet eljárni az egyik legtekintélyesebb szovjet gazdasági vezetővel, akkor mi lehet a többivel? A Szocia- lisztyicseszkaja Indusztrija című lap egész oldalon közölt olyan leveleket, amelyekből nyilvánvaló, hogy az állami megrendelés a korábbi adminisztratív ostor szerepét tölti be. Nem sokkal az állami vállalatokról szóló törvény elfogadása után a Novo- szibirszkben megjelenő EKO című gazdasági folyóirat így írt: „Az új döntés tulajdonképpen ideiglenes kompromisszum a reform kezdeményezői és a régihez szokott, tehetetlen irányítóapparátus között. Ez utóbbi — konzervatív álláspontját leplezendő — sokat hangoztatja a peresztrojka frazeológiáját.” Nyilván ez a helyzet kulcsa. A gondot nem maga az állami megrendelés okozza, hanem az, hogy a bürokrácia nem akarja kiadni a kezéből a hatalmat. Mindaddig, amíg a minisztériumi hivatalnokok diktálják, hogy ki, mit és mennyit termeljen, addig megőrzik előjogaikat. A bürokrácia az állami megrendelést a végtelenségig megnövelve a reformnak egyszerre két elvére már csapást: az önálló tervezésre és a nagykereskedelemre. A párt központi bizottságának februári ülésén nem véletlenül hívták fel a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyekkel az állami megrendelések címén tett adminisztratív intézkedések járnak. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy vannak, akik lényegében ellenzik a reformot, szabotálják a gazdasági szabályozási módszereket, minden eszközzel igyekeznek megfosztani hitelétől, miközben objektív okokra hivatkoznak. Le lehet-e küzdeni a bürokrácia akadályait? A Szovjetunióban most nagy figyelemmel kísérik azt a konfliktust, amely az Uralmas nehézgépipari gyár és a tervező szervek között kibontakozott. Az Uralmas vállalati tanácsa ugyanis közölte, hogy nem ért egyet az állami megrendeléssel és követeli annak felülvizsgálatát. A minisztérium eleinte kategorikusan elutasította a vállalati állásfoglalást, azután beleegyezett a tárgyalásokba. A konfliktus végére még nem tettek pontot. Természetesen fontos, hogy ez a vita kinek a javára dől el. De éppen olyan lényeges az is, hogy a vállalatok kezdenek élni azokkal a jogokkal, amelyeket az új gazdasági mechanizmus ruházott rájuk. Ez reményt ad a szovjet reform híveinek. (APN—MTI—PRESS) Gazdaságpolitikai szándékaink A Magyar Szocialista Munkáspárt májusban összeülő országos értekezletének állásfoglalás-tervezete a legnagyobb hangsúlyt a párt vezető szerepének érvényesítésére, a politikai intézményrendszer működésének fejlesztésére helyezi. A Központi Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy mind a valóság komplex megközelítése, mind a társadalom széles köreiben tapasztalható várakozás indokolttá teszi, hogy az állásfoglalás terjedjen ki a gazdasági helyzet értékelésére és a legfontosabb cselekvési irányok megerősítésére is. Tudományos igényességű elemzést Az elmúlt másfél évtizedben gazdasági fejlődésünket befolyásoló külső tényezők és gazdaságpolitikánk cél- és eszközrendszere mé- lyenszántó, tudományos igényességű és ezért időigényes elemzést igényel. Az már ma is a tévedés kockázata nélkül megfogalmazható, hogy helyzetünket igen erőteljesen befolyásolták a nemzetközi munka- megosztás feltételeiben, a tudományos-műszaki fejlődés ütemében megkezdődött és egyre gyorsuló, minőségi ugrást jelentő változások, melyek a jövedelem világméretű újraelosztásához vezettek. Ez az újraelosztás azon az erőn alapult, amit az egyes országok gazdasági potenciálja, és nem kisebb mértékben a változásokhoz való alkalmazkodóképessége testesített meg. A magyar gazdaság a 70-es évek elején felszálló ágban volt ugyan, de nem volt erős, ellenkezőleg: nyersanyagokban, energiahordozókban, élenjáró technológiában szegény volt, és mint hamar kiderült, kellő ütemű alkalmazkodásra sem volt képes. Kezdetben ennek még szükségességét sem ismertük fel, sőt tagadtuk. Bíztunk a szocialista gazdálkodási rend felsőbbrendűségében, válságmentességében és mindenekelőtt a szocialista gazdasági együttműködés erejében. Ez utóbbi valóban segített abban, hogy a kívülről jött csapás erejét lefékezze, de nem volt elég ahhoz, hogy a megfelelő válaszhoz támaszt adjon, és erre — főként az együttműködés mechanizmusának korszerűtlensége miatt sajnos még ma sem képes. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a világméretű jövedelemátrendeződésben valamennyi szocialista ország a rosszabbul járók táborába került. Ezek az objektív körülmények rávilágítanak: annak elismerése, hogy hibákat is elkövettünk, még nem jelenti azt, hogy ha a legjobb megoldásokat is választjuk, fejlődésünk töretlen maradt volna, s a nép jóléte a jelenleginél magasabb szinten lenne, de minden bizonnyal kedvezőbb lenne a stabilizálás, a kibontakozás bázisa. Mikor a lehetséges legjobb megoldás hogyanjára kerestük a választ, azt a növekedési ütem gyorsításában véltük megtalálni, így remélve forrást az egyensúly helyreállításához és az életszínvonal növeléséhez. Csaknem öt évig jártunk ezen az úton, s bár a vége felé — 1977-ben — már felismertük, hogy a struktúra átalakítása nélkül ez nem vezethet sikerre, gyakorlati lépéseinkben ez a felismerés nem tükröződött. A változatlan struktúrában megvalósított növekedés — melynek feltételezett hozamát közben el is osztottuk — súlyos egyensúlytalansághoz, a külső adósság erős növekedéséhez vezetett. Eddig a pontig a belső felhasználásban gyakorlatilag nem érződött, hogy a magyar gazdaság teljesítményét a nemzetközi változások és körülmények együttese leértékelte. S minthogy ez nem érződött, nem is váltotta ki a védekezés igényét, reflexét. Elmélyült ellentmondások Mai helyzetünket — és nagymértékben a közhangulatot is — negatívan befolyásolja, hogy az 1982 84 közötti időszakban a külső és belső egyensúly javításában elért eredményeket nem reálisan értékeltük. Azok ugyanis nem a szerkezeti változásokon, a teljesítmény, a versenyképesség javulásán, hanem az akkor még megvolt, gyorsan mozgósítható tartalékok felélésén alapultak. Túlértékeltük tehát a rész- eredményeket, és a XIII. kongresz- szuson túlságosan ambiciózus gazdasági célokat fogalmaztunk meg: az egyensúly további javítását, az infláció mérséklését, a teljes foglalkoztatottság fenntartását és a műszaki fejlődés dinamizálását. Ez némi zavart okozott és a prioritások összhanghiányát eredményezte. A VII. ötéves terv cél- és eszközrendszere tükrözte az ebből fakadó ellentmondásokat, amelyeket az azóta végbement gazdasági folyamatok elmélyítettek. A párt ezek elemzését részben elvégezte, a Központi Bizottság határozataiban a következtetéseket levonta, a követendő irányokat kijelölte. Ezt a munkát a pártértekezleten, majd a XIV. kongresszuson is folytatni kell. A helyzet okainak világos megértésével azonos fontosságú, hogy a kibontakozást szolgáló programtól várható eredmények alatt mit értünk, illetve mikorra várjuk azokat. Máris tapasztalható ugyanis türelmetlenség, hogy van program, határozat, és a stabilizálásnak még mindig semmi eredménye. Közhely, de mégis ismételni kell, hogy évtizedek alatt kialakult folyamatokat nem lehet hónapok, vagy 1-2 év alatt megfordítani, s a gazdaság helyzetében gyökeres fordulatot elérni. De még ennek tudatában sem állítható, hogy nem történt semmi! Megkezdődött a népgazdaság helyzetének stabilizálását célzó kormányzati program végrehajtása, ami egyúttal a párt által megfogalmazott gazdasági-társadalmi kibontakozási program megalapozását szolgálja. Az 1988. évi terv alapvető feladataként megjelölt külső egyensúlyi helyzet javítása, a fizető- képesség fenntartása és egyidejűleg a belső egyensúlyi viszonyok romlásának megakadályozása érdekében a kormány már markáns gazdaságirányítási intézkedéseket hozott. A nem rubelelszámolású export ösztönzése és az import gazdaságos kiváltása minden eddiginél erőteljesebben és összehangoltabban került a szabályozás középpontjába. A struktúrapolitika követelményeinek megfelelően a központi beruházási feladatok és.az állam fejlesztés- politikájának felülvizsgálata megtörtént. Az adóreform megvalósításával is összehangoltan, a központi támogatáspolitika és magatartás erőteljes változása is megkezdődött. A belső egyensúlyi viszonyok javítása érdekében történtek erőfe- szítések a gazdaság pénzellátásának kívánt keretek között tartására. A gazdaságpolitikai szándékok következetes érvényesítése érdekében történtek meg a kormányzati szervezet és a munka átalakításának első jelentős lépései. A haladást gátló jelentős fékező tényezőket azonban még nem tudtuk elhárítani. A bankreformmal létrehozott monetáris rendszerünkben és irányításban csak kezdeti tapasztalatokkal rendelkezünk. Pénzbőség és várakozás A szerkezetváltás ütemét fékezi, hogy nem sikerült határozottan előrelépni a veszteséges tevékenységek felszámolásában. A hatékonyságot a gazdaság pénzbősége, helyenként az exportkényszer, de a költségvetés támogatáspolitikája és a termelői árak alakulása iránti várakozások sem kényszerítik kellően. Az egyéni teljesítmények nagyobb ösztönzését bérrendszerünk és a keresetszabályozásba kényszerűen beépített korlátozások is fékezik. A szabályozásban megtett lépések hatásfokát gyengíti, hogy csak nemrég indultak meg azok a munkálatok, amelyek az ezekhez kapcsolódó további szükséges változásokat hordozzák. Ilyenek mindenekelőtt a költségvetés, a jegybanki szféra és a tervezés összehangolt továbbfejlesztése, egy korszerű társasági törvény megalkotása, a bér- és árreform kérdése, a társadalombiztosítás és a nyugdíj- rendszer reformja, valamint a lakásgazdálkodás korszerűsítése. A strukturális átalakulást fékezi a szociális biztonság rendszerének és a társadalmi támogatás hátterének sok bizonytalan tényezője. Társadalmunk széles köreiben fogalmazódik meg és hangzik el a kérdés: mi a garancia arra, hogy a jövőben nem követjük el a korábbi hibákat, s programjainkat, határozatainkat jobb hatásfokkal valósítjuk meg? Erre ma általános érvényű garanciát senki nem tud adni. Meg tudjuk természetesen fogalmazni azokat a szándékainkat, melyek társadalmunk mozgásformáinak átalakítására irányulnak, s megvalósításukkal kiküszöbölhetők, illetve csökkenthetők azok a hibalehetőségek, melyek a döntés-előkészítés, a döntéshozatal és gyakorlat láncolatában a társadalmi részvétel és kontroll korábbi korlátozásából fakadtak. A soron következő országos pártértekezlet ennek feloldásában végezhet korszakos jelentőségű munkát, s ha ezt sikerrel teszi, akkor az eddiginél eredményesebb gazdasági tevékenységhez is jobb feltételeket teremt. Mohai László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese MONGOL r—————t TERVEK ! Új vállalkozási forma a megyében 1 A mongol gazdasági kibontakozás lényege: kisebb befektetéssel is tovább növekedjék a társadalmi termelés, s az így nyert megtakarítás más területeken kamatozzék. Az idén szociális és kulturális célokra 2,6 milliárd tugrikot fordítanak, 5,1 százalékkal 'többet, mint megelőzőleg, ugyanakkor védelmi célokra és közigazgatási feladatokra ugyanennyivel kevesebbet költenek 1988-ban A felszabaduló pénzt elsősorban lakásépítésre adják át. Az idén 250 ezer négyzetméternyi lakást építenek, 20 ezer négyzetméterrel többet, mint 1987-ben. A további megtakarítást a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésére költik. Ezen a területen 4 százalékos növekedést irányoztak elő. Ezzel egyidejűleg a falusi lakosság élet- színvonalának emelését tervezik több lakás, iskola, kórház és szolgáltatóközpont létesítésével. Lakossági és közületi szolgáltatási feladatok ellátására 25 szakmában előnyös feltételekkel bedolgozói formában alkalmazunk szakmunkásokat és brigádokat önálló munkavállalóként fő- és mellékállású munkaviszonyban Bővebb felvilágosítással a kirendeltségek vezetői állnak szíves rendelkezésükre. KIRENDELTSÉGEINK CÍME: Kecskemét, Nagykőrösi u. 19. Kiskunhalas, Szatmári S. u. 35.
