Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-14 / 88. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE ... 3 • «. i" v • ' - . , V* : - .’ AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 88. szám Ára: 1,80 Ft 1988. április 14., csütörtök AZ SZKP KB HATÁROZATA Tagfelvétel és átalakítás A Szovjetunió Kommunista Pártjának jelenleg 19 468 786 tagja és tagjelöltje van — közölte a párt Központi Bizottságának szerdán Moszkvában nyilvánosságra hozott határozata. Tavaly 585 ezer fővel emelkedett a szovjet párt létszáma. A határozat aláhúzza, hogy a párttagfelvételeknek a jövőben de- mokratikusabbnak, nyíltabbnak kell lenniük. A párttagok kiválasz­tásával kapcsolatban utal arra, hogy egyelőre nem mindegyik párt- szervnel tapasztalhatóak kedvező változások. Több helyütt a párttag­felvételt és az átalakítási folyama­tokból adódó feladatokat nem egyeztetik. A KB jelentése a tagfelvétel fon­tos előfeltételének minősíti, hogy a jelölt miként viszonyul a peresztroj­kához. A pártvezetés szerint a tag­felvételt megelőző jelöltidőszaknak nagy szerepe van, de e téren is hibák mutatkoznak, sok pártszcrvnél a je­lölteket nem ruházzák fel a kellő ideológiai ismeretekkel. A KB titkárságát megbízták, hogy a közelgő országos pártérte­kezletre készítse elő a dokumentu­mokat, amelyek összegzik a fenti kérdésekről a beszámoló taggyűlé­seken elhangzott és a sajtóban meg­jelent véleményeket. Negyedszázados a bajai vízügyiszakember-képzés 4. old. Gazdaságpolitikai szándékaink 5. old. KRITIKUS VÉLEMÉNYEK ÉS SEGÍTENI AKARÁS A népfront támogatja a megújulási folyamatot 1/ MSZMP országos értekezletének állásfoglalás-tervezetét — a párt felkérésé­re — a társadalmi szervezetek és mozgalmak is megvitatják, majd véleményüket javaslataikat az illetékes pártszervek útján eljuttatják a Központi Bizottsághoz. •t Hazafias Népfront megyei bizottságának aktívaülésén a különböző társadalmi rétegek képviselői, köztük egyházi személyek is kifejtették véleményüket. Részt vett é\ felszólalt a tanácskozáson S/.cmök József, a népfront országos tanácsának alelnö- ke. Terbe Dezső megyei titkár rendha­gyó módon nem tartott bevezető elő­adást, hanem rövid köszöntő szavak után máris átadta a szót a meghívot­taknak. A résztvevők nem kérették ma­gukat, s mintegy három és fél óra alatt tizenheten mondták el a dokumentum- tervezettel kapcsolatos álláspontjukat. Igen jó felkészültségről tanúskodó, ér­demi és nyílt, őszinte hangvételű meg­nyilatkozások hangzottak el, amelyek egyúttal a kibontakozás irányának megjelölésére, a módszerek megfogal­mazására vonatkozó szándékokat is kifejezték. A népfrontmozgalom megyei képvi­selői egyetértettek az állásfoglalás­tervezet önkritikus helyzetelemzésével, a gazdaságban kiéleződött ellentmon­dások, a társadalmi viszonyban bekö­vetkezett zavarok megoldására irányu­ló törekvésekkel. Azzal a meghatáro­zással, amely kimondja, hogy nemzeti boldogulásunk érdekében a társadalmi élet minden területén szükség van a re­formfolyamat felgyorsítására. A gazda­ság és a politikai intézményrendszer működésének megújítása, a társada­lom alkotóképességének kibontakozta­tása megegyezik a népfrontba tömörült állampolgárok szándékával, s ennek érdekében tevékenyen készek közre­működni. Alapvetően a népfrontmozgalom szemszögéből vizsgálták a párt orszá­gos értekezletére készült állásfoglalá­sát, de bonckés alá vették szinte az egész anyagot, annak valamennyi fon­tos megállapítását. Legyen szó akár a gazdasági helyzetről, az intézmények — köztük a párt és a népfront kö­zötti munkamegosztásról, a nyilvános­ságról, a más felfogású, világnézetű ál­lampolgárokkal való együttműködés­ről, az ideológiai munka megújításáról, a népképviseleti testületek működésé­ről vagy a hátrányos helyzetű emberek problémáinak megoldásáról. Hiszen, mint mondották, a Hazafias Népfront munkája kihat mindezekre. (Folytatás a 2. oldalon) Megalakult a Széchenyi István Gazdasági Társaság Megalakult a Széchenyi István Gazdasági Társaság, amely kisvál­lalatok, kisszövetkezetek, nem önál­ló jogi személyiségű egyéni és társas vállalkozók tevékenységének finan­szírozásával, hitelezésével foglalko­zik — jelentették be az alapítók szerdán a MUOSZ székházában megtartott sajtótájékoztatón. A gazdasági társaságot 30 millió forintos alaptőkével a Magyar Hitel Bank és három leányvállalata — a Befektetési Bank, az Ingatlanforgal­mazási Leányvállalat és a Pannonlí­zing Leányvállalat —, valamint a KIOSZ, a KISOSZ és az QK1SZ hozta létre. Az új ,GT a kisvállalko­zóknak kínálja banki szolgáltatása­it. így bankszámláikat vezeti, eseti (Foly tatás a 2. oldalon) FEJLESZTÉSEK A PARKETTAGYÁRTÓ VÁLLALATNÁL Növekvő exportlehetőségek — kevés az alapanyag • Az év elején kezdte meg az üzemszerű termelést az olasz gyártmányú Costa gépsor. A Kecskeméti Parkettagyártó Vállalat 1987-ben termékeinek egy­ötödét mintegy 59 millió forint értékben — tőkés exportra szállí­totta. Az idén (hasonlóan az elmúlt évihez) háromszázmillió forintos árbevételt terveznek, ám ezen belül tőkés kivitelüket jelentősen, 88 mil­lió forintra akarják növelni. A megyeszékhelyi gyár parkettái iránt a hazai mellett egyre nő a ke­reslet az NSZK-ban, Finnország­ban és Svédországban is. Ez utóbbi ország Fanerámi nevű cégének kép­viselője épp a napokban járt a kecs­keméti vállalat igazgatójánál, Né­meth Józsefnél, akivel a meglévő szállítások bővítésének lehetőségé­ről tárgyalt. A növekvő exporthoz a kecske­méti vállalatnak meg kellett terem­tenie a technikai hátteret is. Éppen ezért a próbaüzemet követően az. idén év elején kezdték meg az üzem­szerű termelést azon az olasz Costa gépsoron, amellyel a hagyományos, úgynevezett csaphornyos mellett la­mellás parkettát is lehet gyártani. Bővítették és korszerűsítették a már meglévő szárítójukat is. A gyár tehát felkészült az újabb feladatokra és termékei is kelendő­ek. Ám félő, hogy az alapanyag­ellátási gondok miatt a tervek csak tervek maradnak. Mint ahogy azt Németh József igazgató elmondta, ha rövidesen nem tudnak beszerez­ni jó minőségű tölgyfrízt, már má­jusban le kell állítaniuk a szalagpar­ketta-üzemüket. G. B. Algériában az elrabolt repülőgép „Hússzor haltunk meg egy nap” • Az eltérített Boeing 747-es kuvaiti repülőgép egyik utasát a larnacai kórházba kísérik azon 12 társa közül, akiket a géprablók április 12-én bocsátottak szabadon. Algériában szállt le szerdán haj­nalban a múlt kedden elrabolt ku­vaiti utasszállító gép, miután a gép­rablók Lamacán, a Jumbo Jet fel­töltéséért cserébe szabadon enged­tek tizenkét fogva tartott személyt. Hírek szerint a terroristák ígéretet tettek arra, hogy Algériában szaba­don engedik az összes túszt. A Boeing 747-es éjfél után nem sokkal szállt fel a ciprusi Larnacá- ból és négy órakor érkezett meg az algériai fővárostól mintegy 12 kilo­méterre fekvő Huari Bumedien re­pülőtérre. A géprablók a pilótán keresztül utasították az irányítótor­nyot, hogy küldjenek el minden jár­művet a gép közeléből, amely a fő­épülettől mintegy 300-400 méterre állt meg. Az irányítótorony a föl- detérés után fél órával megpróbált kapcsolatba lépni a terroristákkal, de azok egy órán keresztül nem ad­tak semmiféle választ. Végül is haj­nalban sor került egy tízperces ta­lálkozóra a légikalózok és az algé­riai tárgyalóküldöttség között. (Folytatás a 2. oldalon) KEVESEBB PÉNZ — GONDOSABB MÉRLEGELÉS Mire költ idén a szabadszállási tanács? Csaknem 75 millió forinttal gazdálkodhat idén a Szabadszállási Nagyközségi Tanács. Az állami költségvetés stabilizálását elősegítő lépések következményeként minden helyi tanácsnál megérzik azt, hogy lassabban csörgedeznek a pénzforrá­sok. S jóllehet ez az összeg is 4 millió 600 ezerrel kevesebb a tavalyinál, amikor a szabadszállási tanács jóváhagyta saját idei gazdálkodási tervét, akkor megfogal­mazta, hogy a működési, fenntartási tevékenységben elsőbbséget élvez az egész­ségügyi és szociális ellátás, valamint az oktatás színvonalának megőrzése. A fej­lesztéseket is szigorúan rangsorolni kell, mivel itt is szűkösebbek a lehetőségek annál, mint amit a VII. ötéves terv kidolgozásakor számítottak, ám a helyi erők összefogásával a megkezdett fejlesztéseket folytatni kell. A bevételek szerkezete 1988-tól, az új adórendszer bevezetésével, megváltozik, s ez változást jelent a tanácsi tevékenységben is. Még nagyobb gondot kell fordíta­ni a saját — tehát helyben felhasználható - bevételek növelésére, a vállalkozások előmozdításával, az öntevékenység fokozásával, a költségkímélő megoldások alkalmazásával és az intézmények hatékonyabb működtetésével. Ez utóbbi terüle­ten új szervezési módszerekkel — vagyis többletkiadás nélkül is — javítható az ellátási színvonal. De nagyon sokat jelent a településfejlesztési hozzájárulás, az önkéntes lakossági befizetések, valamint az átvett pénzek — mert ezeket közvetle­nül fejlesztésre fordítják. Az egészségügyi ellátásban a műszervásárlás a legfontosabb: idén már az ultra­hangos vizsgálatokat is helyben végzik. Fokozott erőfeszítést jelent a szociális ellátásban a növekvő igények kielégítése, e mellett azonban új feladatként ez évtől megkezdik a rászorulóknak a rendszeres nevelési segély folyósítását. Az oktatási ágazatban — bár ennek költsége teszi ki a működésre szánt pénz csaknem felét — csak kismértékű szintjavításra lesz lehetőség. Halaszthatatlanná vált néhány tanácsi bérlakás felújítása is. A 41 milliós idei fejlesztési tervből a legnagyobb részt, 30 millió forintot az édesipari gyártócsarnok építésére költik. E létesítmény elkészültével új munkahe­lyeket is teremtenek, megoldva ezzel jó néhány szabadszállási és környékbeli lakos elhelyezkedési gondját. Ebben az esztendőben be kell fejezni az új postaépület átalakítását. Tovább bővítik a gázhálózatot, mégpedig úgy, hogy az eljusson Balázspusztára. amit a szaknyelvben külterületi lakott helynek neveznek, s a földgáz komfortosabbá teszi az ottani emberek életét is. A megyei tanács támogatásával épül idén egy szolgálati lakás is Szabadszállá­son. Ennek költségét fele-fele arányban viseli a nagyközség és a megye. Ugyancsak megyei támogatással folytatják az útépítést, s a telefonhálózat bővítéséhez is jelen­tős összeggel járul hozzá a megyei tanács. Ez utóbbi fejlesztés része annak a programnak, amelynek keretében még az idén bekapcsolják Szabadszállást a távhívásos telefonrendszerbe. V. T. Kezet rá! Napról napra, néha óráról órára változik a piac. Egyes forgalmazók alkalmazkodnak ehhez, míg mások kötik az ebet a karóhoz. Csak azért se adják olcsóbban az árujukat. S olyan magasra srófolják fel né­melyiknek az árát, hogy a vevő csak les. Paradicsom: 260 forint. Ennyibe kerül egy mezőgazdasági üzem zöld­séges bódéjában a több napi tartoga- tás után lottyattá vált termék. Adja olcsóbban! — kérem az eladótól. Am hiába. Nem lehet vele alkudni. Ve­szem vagy nem veszem. S már húzza is le a rolót, mivel délben záróra. A puha paradicsom pedig marad a rekeszben. Az esélye, hogy vevőre talál, szinte egyenlő a nullával. Tartani az árat mindenáron? Ilyet csak az a kereskedő enged meg ma­gának, aki olyan biztonságban érzi helyzetét a viszonteladói láncban, hogy nem kell tartania az efféle he fulladás anyagi következményétől. ____ Igaz, egy-egy zöldségiizlet mögött ott állhat egy állami gazdaság, egy termelőszövetkezet, egy vállalat vagy egy áfész, amely majd behozza valahogy a veszteséget. De meddig? Egy hasonlat jut az eszembe a sok kézen átment, s közben megpuhult paradicsom, meg a négy-öt napos kivárástól fonnyadt zöldpaprikák láttán. Akik csak a saját hasznukra spekulálnak, olyanok, mint egy el­avult gép rozsdás csavarjai. Nem mozdulnak se erre, se arra. A jármű-, az állat-, a zsibpiacot és még néhány helyet kivéve, ritkán van alkalmunk rá, hogy alkudhassunk. Holott a pezsgő üzleti életnek világ­szerte elmaradhatatlan része — mintegy sava-borsa — az áruért és egyben az árért egyezkedni. Nálunk már az is nagy szó, ha egy kereskedő alkuba bocsátkozik valamelyik ter­melővel! Másfelől viszont eladója, áruja és a friss napi információ válo­gatja, hogy hol, milyen mértékű az áralku. A 260 forintos paradicsom­árhoz körömszakadtáig ragaszkodó boltos például figyelmen kívül hagy­ta az április első hetében Kecskemé­tet is érintő szentesi piaci hatásokat. Azon a bizonyos napon ugyanis egy Csongrád megyei kertésztől már 130 forintért vehetett egy kilogramm pa­radicsomot a kecskeméti Kossuth té­ri ABC vezetője. „Rátéve" a beszer­zési árra a forgalmazási költséget és a hasznot, 200forintért értékesítette a terméket. Így is elég sokért — tegyük hozzá —, de még mindig ol­csóbban és jobb minőségben, mint a 260-ast szerette volna elsózni pél­dánkban szereplő társa. Ma még a piac nincs abban a hely­zetben, hogy a fogyasztók széles körben befolyásolhatnák az árakat. Hiányzik a teljes áralku, kiszorul­nak az egyezkedésből a vevők, akik nélkül pedig nincs üzlet. Igaz, a ha­zai árutermelés kínálata is elmarad attól, hogy akár a sütő- vagy a kon­zervipari vállalatokkal alkudni le­hetne. Ez csak azokon a termelőhe­lyeken lehetséges, ahol túlkínálat van valamilyen fogyasztási cikkből. Ott vállalják a fuvarköltséget is, csakhogy túladjanak a feleslegen. A Konzum Kereskedelmi Vállalat­nak ezért előnyösebb Hosszúhegy helyett Mórról és Gyöngy ösdomosz- lóról bort vásárolnia. A Hevesből való szörpöt egy százalékkal még olcsóbban is kapják. Az már más dolog — erről alighanem a vevőknek több tapasztalatuk van —, hogy ez és a többi forgalmazó a megtakarí­tásait észrevehetővé teszi-e a bolti árakban. Az alku serkentő és nélkülözhe­tetlen eleme az üzleti életnek. Vevő­nek és forgalmazónak érdeke, hogy a piac keresleti oldaláról ilyen esz­közzel is nagyobb alkalmazkodásra, jobb munkára bírja a termelőket Több és olcsóbban előállított áruval — legyen az paradicsom, paprika, színes televízió vagy éppen lakás ■— mindinkább közelebb juthatunk ah hoz, hogy alkudhassunk. Kezet rá! Kohl Antal

Next

/
Thumbnails
Contents