Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-11 / 85. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. áprHis 11.

Egy mesemondó halálára

3 SAJTÖPOSTA

A mi falunkban már régóta úgy van, hogy többször kell mennünk temetésre, mint keresztelőre. Most megint kevesebben maradtunk. Hatvanöt éves korában meghalt Harangozó István nyugdíjas bátyai útkaparó. Az ilyen egyszerű állampolgárok elhunytakor nem szoktak nekrológot írni, ám Harangozó István Bátya nevezetes személyisége volt.' Nem tartozott ugyan az. úgynevezett „első famíliák”-hoz, nem vett részt a közéletben, azonban gyermek- és ifjúkorát szállási szegényparaszti sorban élte meg, s az őt körülvevő meleg családi, szomszédsági és munkatársi közösség átszármaztatta rá azt a szellemi kincset, ami a „bátyaiság” fogalmával volna leginkább kifejezhető.

Sokszor kértem, mesélje el életét. „Mit mondjak, a szegénységet?” — hárította el a kérést. Beszélgetéseinkből mégis megmaradt néhány életrajzi szilánk, s mivel ezek mindig valamilyen néprajzi jelenséghez fűződnek, fontos dokumentumai a bátyai paraszti kultúrának. Szavaiból tudom, miképp zajlott le a harmincas években (de nyilván régebben is) a bátyaiak meg a közeli sváb községek lakói között a cserekereskedelem, amikor disznótorra káposztáért hoztak bort. Kísérteties lehetett a vasárnapi misére gyalogló kisiskolás számára a lidérclánggal való találkozás a legelőn. Elmondta, hogyan avatták az „újoncot” a kotróhajón. Katona korában fogolyként vitába szállt egy tiszttel, mert szerinte „A csi- tári hegyek alatt” kezdetű dalnak más az „áriája”. Lakodalmakban gyakran kérték, mondja el tréfás versét, de meséit is szívesen hallgatták pihenőben útkaparó munkatársai, akik újságot legfeljebb vasárnap fogtak a kezükbe. A kalocsai múzeum őrzi azt a citerát, amelyet maga eszkábált ládadeszkából, kerítésdrótból. Emlékszem, milyen átéléssel tudta ennek a primitív hangszernek a kíséretével előadni azokat a népdalokat, amelyeket már a nálánál öregebbek sem igen ismertek, a balladákat a kismargittai csárdabeli betyárfogásról, s a lopott marhákat a Maroson túl hajtó szegénylegényekről. Mintha önmaga helyét jelölte volna ki a világban, amikor a gyönyörű dunántúli pentaton dallamot fújta:

A szállási Jézuskánál lakom én,

Barna kislány szeretője vagyok én.

Kétnyelvű ember lévén persze tudott „rác” nótákat is. Az ő előadásában rögzítettem a váradi bán Dunszki Petár és Mátyás király párbeszédét tartalmazó történeti éneket.

Meséi miatt rajtam kívül más gyűjtők is fölkeresték. „Hogy mondjam: magyarul vagy rácul”? — kérdezte szinte minden fölvétel előtt. Aztán előadta így is, úgy is. Talán ekkor kezdte érezni, hogy amit ő tud, az fontos lehet. Előzőleg ugyanis így nyilatkozott: „Ami velem történt, aztat jobban tudón értékölni, mint a mesét. A mesérül tudom, hogy az mese, kitalálás.” Előadói képességére büszke volt. Mesélni úgy kell, mondotta, „hogy elhiggyék, mert az úgy van, hogy hazudni tudni köll.” ‘

Amikor A róka és a póruljárt farkas, Az öreg házaspár és a kiskakasuk, A lusta asszony szorgos lesz, A pap kutyája meg a furfangos kántor című

meséi a „bátyai meséskönyvben” is megjelentek, igen boldog volt. Tiszteletpéldánya még a téesz kertészbrigádjához is eljutott. Szívesen és nagy sikerrel szerepelt a .kötettel kapcsolatos könyvankéton Baján és Kalocsán. Nyilván a faluban is fölfigyeltek rá, mert amikor egy levele ilyen címzéssel érkezett: Harangozó István mesemondó, Bátya, a kézbesítő a tucatnyi Harangozó István közül pontosan tudta, kit illet a küldemény. Bátyán mindösz- sze egy alkalommal állt a nyilvánosság elé meséivel, akkor is a honismereti tábor főiskolás diákjait kápráztatta el remek előadóképességével.

Gyakran keresett föl lakásomon. „Eszömbe jutott megin valami. Hát ezt leírta-e már?” — kérdezte, s már mondta is az igaz történetet a kántort nótával kifizető szegény emberről, vagy a hiedelemtörténetet az ördöngös kalocsai kisbiróról, aki előtt még az úri kisasszonyok is fölemelték szoknyájukat, mert megbabonázva azt hitték, jön az árvíz. Egyszer kért tőlem valamit, „írja le má géppel a Szűz Mária álmát!” Át is másoltam kéziratos füzetéből ezt az elég terjedelmes, 1868-ban megjelent; románból fordított vallásos ponyvaszöveget.

Harangozó István elment Hetedhétországon túlra. Talán az égigérő fa tetején találkozik a régi bátyai mesemondókkal, meg más vidékiekkel: Fe- dics Mihállyal, Tombácz Jánossal, Ámi Lajossal, s mesélnek egymásnak a mindig győztes kisebbik fiúról, aki megnyeri egyszer a sárkány legyőzése után nem a fele, de az egész királyságot. Fehér Zoltán

FI LM JEGYZET

Áldozathozatal

Andrej Tarkovszkij már több mint egy éve halott. A tavalyi év első felében a hazai szaksajtóban is a megemlékezések, méltatások, összegzések sora és egy kismonográfia jelent meg a mindössze ötvennégy évet élt alkotóról, aki az orosz filmművészet Sztálkereként mindössze néhány filmjével megteremtette a huszadik századi orosz és egyetemes kultúra egyik legkiemelkedőbb életművét. Személye mindvégig a Dosztojevszkij és Tolsztoj nevével fémjelezhető orosz tradíció, a humánum továbbélési esélyeit fontolgató, Nyugat és Kelet között közvetítő orosz kultúra huszadik századvégi követőjének számított. Néhány hónapnyi csönd után — utolsó, külföldön forgatott filmjének magyarországi bemutatása alkalmából — ismét művészete és személye felé fordult az érdeklődés.

Két és fél évtizedes pályáját hét, nálunk is jól ismert filmmel zárta. Az első hazai Tarkovszkij-bemutató az Iván gyermekkora volt, de csak később, a hatvanas évek végén, az Andrej Rubl- jovval vált sokak számára Tarkovszkij meghatározó személyes élménnyé. Kevesebb szó esett többi művéről, és valószínűleg kevesebb néző számára jelentik a filmművészettel való sorsdöntő találkozást, mégis, több közülük olyan remekmű, amely rendezőjét külön is halhatatlanná tette. Ezek közé tartozik a filozofikus, alkotói és emberi hitvallását talán a legtökéletesebben képekre fordító Sztalker. a személyes életrajzból a legtöbb részletet merítő Tükör vagy a kevésbé komplex, de izgalmasan távolságtartó Szolaris. Két külföldön forgatott filmje közül az utolsóval, a Svédországban írt és rendezett — 1986- ban Cannes-ban nagydíjat nyert — Al- dozathozatal\d\ ezekben a hetekben már találkozhatnak a hazai nézők is a mozikban.

Tarkovszkij legutolsó munkájában pontosan kirajzolódnak emberi, művészi következetességei. Azzal együtt is, hogy ezúttal a teljes tárgyi kultúra —

egy kivételt képező, ajándékba kapott ikonalbum kivételével — a természet, sőt a szereplők egy része is svéd. A főszerepben Erland Josephsont, Berg- man állandó színészét láthatjuk, aki Alexandert, a volt újságírót és színészt személyesíti meg. Alexander egy elhagyatott vidéki nyaralóba várja éppen születésnapja ünnepére családja távol élő tagjait. Itt kezdődik és ér is tulajdonképpen véget a dolgokat kauzális rendbe illesztő történet, ettől kezdve már csak a film belső, sajátos logikája hitelesíti az események rendjét.

E logika sajátossága — Bergman szerint - abból áll, hogy segítségével megragadható az élet, mint külső látszat vagy álom. Valamennyiüket megérinti — talán valódi, de talán mégis inkább Tarkovszkij módján látomásos1 — lehetőségként — a nukleáris katasztrófa kitörése. Alexandernek az is megadatik, hogy minden földi hivság, egész élete megtagadása árán — hite segítségével — elhárítsa a pusztulást. A kortárs filmművészet legcsöndesebb katasztrófa-látomása mintha nemcsak az emberiség történetének, hanem Tarkovszkij személyes filmtörténetének archivált, félig elszíneződött leleteként is peregne előttünk. A világvégi, lepusztult táj része a Zóna iszapos, sáros tenyészetének. De „belső” képek lesznek Tarkovszkij koncepciója nyomán a tárgyi valóság nem is színekkel, mint inkább fénnyel építkező képei is.

Az Áldozathozatal sem szűkölködik az önvallomás, a költészet és a filozófia idézett adalékai mellett a Tarkovszkij univerzumának összetartó erejét jelentő prófétikus, csak filmben teremthető látomásokban. Mindjárt az indító (és záró) képsor is ilyen; az idős férfi kiszáradt fát ültet a tengerpart fövenyébe, miközben egy ősi japán legendát idéz kisfiának. Tarkovszkij képekre fordított üzenete szerint a hit elvesztése, a személyiség kiüresedése, válsága esetén a hit úgy szerezhető vissza, ha megfordítjuk a sorrendet; tudatosan próbáljuk alkalmazni azt, ami eredetileg a hit velejárója volt. Például az ismétlést, szertartásokat, de legfőképpen egyféle életritmust, belső koncentrációt. Utolsó nyilatkozatainak egyikében is erről beszél: „Jelenleg jobban, mint valaha, nem tulajdonítunk jelentőséget a lélek fejlődésének ... Úgy ragadunk bele az anyagba, mint a legyek a mézbe. És jól érezzük magunkat.”

Károlyi Júlia

Székelykapu

Mátrafüreden Nagy Sándor, a SZOT Mátrai Üdülő Igazgatóságának nyugdíjas fűtője és barátai több száz órás munkával bükkfából székelykaput faragtak szabadidejükben.

A családi ház előtt felállított díszes kapu az egyre nagyobb idegenforgalmat lebonyolító üdülőhely egyik új látványossága.

TELJESÜLT A VÁLLALKOZÓK ÓHAJA

Társadalombiztosítási ügyintézés: a lakóhelyhez közel

A megye déli térségében dolgozó kisiparosok, magánkereskedők és egyéni gazdálkodók többször szóvá tették különféle fórumokon — szerkesztőségünkben is —, hogy a társadalombiztosítási járulékuk fizetésével kapcsolatos ügyintézés túlságosan sok időt vesz igénybe. Miért? Mert az irataikkal — a forgalmukat bizonyító számlákkal és ej|yéb kimutatásokkal, engedélyekkel stb. — gyakran kellett utazniuk a társadalombiztosítás megyei központjába, Kecskemétre. Sokaknak egy egész

napjukba került ez a kiruccanás.

E panaszokkal a napokban foglalkozott a Bács-Kisktm Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság, melynek megállapításáról, intézkedéséről az alábbiakat közölte velünk dr. Lapp Jenő igazgató.

— Megértjük az érintetteket, akik számára kétségkívül hátrányos volt az eddigi — centrális jellegű — ügyintézési gyakorlatunk. Ezen most változtattunk, vagyis könnyítettünk, mégpedig ama törekvés jegyében, hogy az emberek a lakóhelyükhöz közel rendezhessék ügyesbajos dolgaikat.

Döntésünk alapján e hónap 1-jétől a bajai társadalombiztosítási kirendeltség látja el a működési területén lévő kisiparosok, kiskereskedők és magángazdálkodók járulékfizetésével és egyéb társadalombiztosítási ügyeivel kapcsolatos feladatokat. A kirendeltség címe: Baja, Arad u. 6. Pfi: 105. Munkatársaink — akik a hivatalos órák idején bármikor felkereslietők személyesen — a 11-422- es telefonon (körzetszám: 79) is készséggel adnak felvilágosítást szakmai kérdésekben.

Erdemes-e ápolni a környezetet?

Mi, idős emberek szűkebb lakóhelyünkön, a Bánffy utcában évről évre szorgalmasan gondozzuk a házunk menti közterület füvét, virágait. Munkánk eredményeként pompáznának ezek a kiskertek, legalábbis akkor, ha a szépségük mindenkinek örömet szerezne. De hát akadnak olyanpk is, akiknek más erről a véleményük .. .

Visszatérő eset, hogy néhány gazdi

A kecskeméti Vacsihegy 82. szám alatt lakó Domokosék öt esztendeje foglalkoznak tehéntartással. A ma már tíz darabot számláló állatállományuk tejtermelése jelentős. A belőle származó bevétel azonban hosszabb ideje vitára ad okot. Ennek részleteiről így számoltak be olvasóink:- Nem látunk tisztán sem a tej szállítási díját, sem annak átvételi árát illetően. Más szóval, a költségek címén sok pénzt muszáj fizetnünk, viszont az átadott tejért az indokoltnál kevesebbet kapunk. Ráfizetéses alapon pedig a kistermelő sem tud talpon maradni.

Körzeti tejbegyűjtőnk először közölte: literenként 80 fillérért szállít. Azután már igényt tartott plusz 100—200 forintra is, arra hivatkozva, hogy drága a járművéhez használt benzin. Később 90 fillérre, majd 1,10 forintra változtatta a tarifát. Ezt az összeget automatikusan levonta a tejért kapott bevételünkből, amit szintén ő hozott otthonunkba.

Persze reklamáltunk, s hamar kiderült, hogy nem hiába, hiszen csökkent a leszállított tejünk zsírtartalma, holott az állatot ugyanúgy takarmányoztuk, mint korábban. Meg voltunk róla győződve. hogy ez a begyűjtő „hálája”, amiért panaszt tettünk.

A továbbiakban arról hallottunk, nekünk minden átadott liter tej után 12 fillér fuvarkedvezmény is járna, amit nem kapunk meg. Nem értjük, miért, és azt sem tudjuk biztosan, hogy például az idén hogyan változtak a tejtermelőt megillető árak. Kellő információ híján kiszolgáltatottnak érezzük magunkat

Mivel úgy értesültünk, hogy a környéken lévő több tejtermelőnek van hasonló gondja, a közérdekű ügyben a felügyeletet ellátó megyei tanács vb

kutyát sétáltat utcánkban, s az állataik előszeretettel gázolnak a növények közé, ahol nemcsak piszkítanak, hanem a földet is kaparják. Valósággal megfájdul a szívünk e csúnya látványra, amit képtelenek vagyunk megakadályozni, hiszen a legudvariasabb figyelmeztetésünk is haragot válthatna ki.

Bántfy utcai nyugdíjasok Kecskemét

mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályát kerestük meg. Szakemberei vizsgálatának eredményéről ezeket mondotta Gál Gyula csoportvezető:

— A tej termelőtől történő elfuvaro- zásának díját a tejipari tröszt úgynevezett belső utasítása szabályozza. Eszerint 1987. július l-jéig 80 fillér volt a literenkénti díj, utána 90 fillérre emelkedett. Erről sajnos nem kaptak hivatalos értesítést az érdekeltek. ...........

K

ülön megemlítendő, hogy a tröszt 12 fillér literenkénti fuvarkedvezménnyel is ösztönzi a tehéntartókat. Am a konkrét esetben ezt a begyűjtést végző Tóth István, a Kerekegyházi Dózsa Tsz alkalmazottja kapta meg, munkabérként. 1988. januártól kezdődően azonban már tagként dolgozik a közös gazdaságban, így az említett kedvezmény azóta a tejtermelőket illeti meg. Fontos tudni: a 12 filléres térítés azoknak a kistermelőknek nem jár, akik maguk gondoskodnak a tejük csarnokba történő beszállításáról.

Egyébként januártól már 1 forint a tejszállítási díj.

Ami a külön díjfelszámítást illeti, azok tenyere nem tudtunk fényt deríteni az ellenőrzésünk során.

A zsírtartalommal kapcsolatos mérésnek szigorú előírásai vannak, melyek betartását mintavételezéssel folyamatosan vizsgáljuk. A szabályozott átvételi árak 1988. január elsejétől a következőképpen módosultak:

A legalább 3,6 százalékos zsírtartalmú tej téli ára 8,02, nyári ára 7,42 forint literenként. II. osztályú tejnél 20-20 fillérrel alacsonyabb ez az összeg. A zsír- tartalom minden tizedszázalékos növekedése esetén számottevően nő, csökkenésnél pedig csökken az átvételi ár. Ezekről a tejbegyűjtő helyeken kaphatnak részletesebb felvilágosítást a kistermelők.

Sötétben botorkálva . . .

A peremkerület Tinódi utcájában lakom. Errefelé már nem hallható a forgalmas városközpont zaja, így azután a pihenés, a nyugalom szemszögéből szinte ideális a környezet. Azért említem, hogy „szinte”, mert van egy ok, amely miatt korántsem félelem nélküli itt az élet. Az esti-éjszakai órákban, amikor sötétben botorkálva juthat csak előre a járókelő.

Az ok a közvilágítás hiánya. Környékünk villamosítva van, ám az égők nem működnek. Lehet, hogy a lámpák mentek tönkre, talán a foglalatukkal van baj, sőt, a rövidzárlat-hiba sincs kizárva. Ami vitathatatlan: sötét utcán közlekedni igen balesetveszélyes.

Tudomásom szerint az áramszolgáltató helyi kirendeltségén legalább nyolcszor tettek bejelentést közvilágítási zavar miatt az utcabeliek, akik a gyakorlati intézkedést máig várják. És egyre reménytelenebbül. . .

Dóra László Kiskunhalas, Alsótelep

CIKKÜNK NYOMÁN

Kártalanították a romlott banán vásárlóját

Április 5-én megjelent Sajtóposta rovatunkban tolmácsoltuk a jászszent- lászlói Potyesz László sajnálatos esetét: a kecskeméti Alföld Áruházban olyan banánt kapott 46 forintért, amely a hazafelé vezető pár órányi úton barna színű masszává vált, vagyis fogyasztha- tatlanná. A megolvadt déligyümölcs kapcsán olvasónk megjegyezte: tudomása szerint a friss banánt nem szabad mélyhűteni.

Cikkünk nyomán azonnali vizsgálatot végzett az említett kereskedelmi egység, melynek igazgatója, Szabó Balázs az alábbiakról tájékoztatott bennünket:

— A vásárló által jelzett időben, március 21-én 270 kiló banán érkezett áruházunkba, s a teljes mennyiség még aznap elkelt. Mi egyébként sohasem fagyasztunk déligyümölcsöt, tehát banánt sem, amely általában annyira zöld állapotban kerül az országunkba, hogy az érlelése indokolt. Az árut ilyenkor az érlelőkamrákba rakják ez nagykereskedelmi feladat —, s csak akkor kerül közforgalomba, ha megfelelő minőségű.

A panasz oka az lehetett, hogy a vevő túlságosan érett banánt kapott, ami néhány óra elteltével már megromlott. Az árösszeg visszaküldésével kártalanítottuk.

KISTERMELŐI PANASZOK NYOMÁBAN

Szabályozott a tej fuvardíja és átvételi ára

ÜZENJÜK

Doszpod Mihálynak, Kalocsára: Ha

Ön — mint levelében írja — 50 százalékosan csökkent munkaképességű, s a rehabilitálása során felajánlott olyan új feladatkörben végzi tevékenységét, mely betanítást vagy szakképzést nem igényel, átmeneti keresetkiegészítésre jogosult. Ennél nem feltétel az üzemi balesetből vagy foglalkozásból eredő betegség ténye. A keresetkiegészítés összegét — ami a munkaképességváltozás előtti és utáni kereset külön- bözetét jelenti — a rehabilitált személy- lyel azonos munkahelyen és munkakörben, ugyanolyan feltételek közepette dolgozók átlagkeresete figyelembevételével kell megállapítani. A kiegészítés az új beosztás első napjától számítva addig folyósítandó, amíg a táppénz járna az eredeti munkakörre tekintettel. Ha a vállalatánál felmerült hasonló ügyében panaszai vannak, azok orvoslásához kérje a szakszervezeti jogsegélyszolgálat közbenjárását.

„Kisgyermekes anya” jeligére, Tisza- kécskére: A szolgálati időre vonatkozóan nem számít megszakításnak az az idő, amely alatt az igénylő úgynevezett elismerési díjat fizet. Az összeget a megyei társadalombiztosítási igazgatóság állapítja meg. melyhez juttassa el mielőbb e tárgyú kérelmét írásban.

„Közlekedő állampolgár” jeligére: A helyi járatú buszon alkalmilag utazó — tehát bérlettel nem rendelkező — személy legelső teendője a felszálláskor, hogy érvényesítse menetjegyét. Ha Ön e kötelezettségét a kocsi elindulása után sem teljesítette, jogosan bírságolta meg a jegyellenőr. Mellesleg mindegyik autóbuszon legalább három lyukasztógép áll az utasok rendelkezésére.

N. M.-nének, Kecskemétre: Igaza van, a város számos utcájának tisztasá- . ga kívánnivalót hagy maga után. S hadd tegyük hozzá, főleg a környezetük rendjével mit sem törődök „jóvoltából”. Ez is indokolja, hogy a közterület-felügyelők a jövőben szigorúbban lépjenek fel a notórius szemetelőkkel szemben.

„Mi a teendő?” jeligére, Bajára:

A művi úton történő meddővé tételt az a magyar állampolgár nő vagy férfi

•kérheti már a harmincadik életévének betöltése után is, akinek legalább négy vér szerinti gyermeke van. A műtét az erre kijelölt egészségügyi intézményekben végezhető el, a kérelem benyújtásától számított legalább három hónap elteltével. További részleteket megtudhat a Magyar Közlöny tavalyi 36. számából.

P. J.-nénck, Kunbajára: Lakóház tatarozásához kedvezményes kamatozású kölcsönt ad az OTP, az összeg azonban nem lehet több a felmerülő költség 70 százalékánál. Az e munkához szükséges többi pénz vállalati hitel vagy tanácsi támogatás címén igényelhető. Helyesen teszi, ha az ezzel kapcsolatos problémájának megoldásáról személyesen beszél az illetékes szakemberekkel.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611