Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-08 / 83. szám
1988. április 8. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ORSZÁGOS PÁRTÉRTEKEZLETRE KÉSZÜLVE vitája ■sí FÜSTMENTES VILÁGNAP Az állásfoglalás-tervezet a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaságban És ön? Mennyit dobott be? A Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság II. számú nyárlőrinci pártalap- szervezetének kommunistái április 6-án vitatták meg az MSZMP országos értekezletének állásfoglalás-tervezetét. Szeidl Mátyásné titkár megnyitóját követően Tóth Kálmán szervezőtitkár tartott vitaindítót, amelyben az üzemi pártbizottság észrevételeit ismertette. Ebben a többi között arról szólt, rendkívül fontosnak tartják a tervezetben azt a passzust, hogy „A politikai intézményrendszer eredményes működése nagymértékben attól függ, hogy a párt mennyire.képes megújítani saját tévé-, kenységét.” A gazdasági reform továbbhaladásának elengedhetetlen feltétele szerintük a politikái reform.félgyorsítása. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a gazdaság pártalapszer- vezetei korábban lényegesen kevesebb tájékoztatást kaptak, mint az kívánatos lett volna. A felsőbb irányító szervek sok ügyben előzetesen állást foglaltak, ami nehezítette a későbbi demokratikus vitákat. A tervezet 1. fejezete c. pontjával kapcsolatban, -—mely szerint: „A párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét folyamatosan újra kell teremteni” — javasolták: először a tájékoztatási rendszert kellene módosítani, hogy gyorsabb és pontosabb információkat nyújtson a tagságnak, s csak utána arról beszélni, hogy a döntéseket a párttagok, pártszervezetek hogyan hajtsák végre. Konkrét megfogalmazást kérnek: mit kell tenni a szocialista munkaerkölcs megszilárdításáért, a műveltség és a szaktudás nagyobb megbecsüléséért. Javasolták: az alkotmánymódosítást országos vita előzze meg! Támogatják a vegyes tulajdonú vállalkozásokat, a magántevékenységet, minden olyan kezdeményezést, amely a nemzeti jövedelem növekedését, a lakosság életviszonyainak javítását, a szocialista értékek gyarapítását szolgálja. Ezután következett a vita, amelynek első felszólalója Kiss Ari István volt: — Lelkiismereti kérdést csinálok az anyag következő megállapításából: a párt tagjai az illetékes pártfórumokon kívül nem nyilatkozhatnak az elfogadott határozattól eltérő szellemben. A gazdasági életből veszem a példát, ahol sok ellentmondás van, s ma nem tudjuk, mi az igaz, s mi nem. Ez a követelmény beszorítja az embert, és kritika nélkül kell elfogadni minden határozatot. Gyulai Mihály: — A termelési viszonyok jelentősen megváltoztak, ugyanakkor ezt az ideológia nem követte nyomon. Véleményem szerint az anyag nem eléggé konkrét. Kíváncsi . vagyok arra —: s ezzel sokat foglalkoznak a tömegkommunikációs eszközök is -, milyen lesz a politikai reform? A másik dolog: Ha más fogalmazza meg a célokat, s más hajtja végre a feladatokat, kin csattan az ostor, kit vonnak felelősségre kudarc esetén? Mindenkit, vagy senkit sem? Sinka. Mihály: A kisebbségi véleményt hogyan lehet meghallgatni, előadni, hogy frakció ne alakuljon ki? A kétciklusos választást vajon merik-e vállalni a szakemberek, hiszen tíz év TEVÉKENY ÉVEK A NYUGDÍJBAN IS Kitüntetett népi ellenőr Z sigmond Antal 66 éves, és nyugdíjas. Csupán e két tényről tudva azt hihetnénk: a már nem fiatal férfi szép csendesen éldegélve esetleg el-eldolgozgat kiskertjében — persze, csak könnyebb tennivalókat végezve —, netán sétál jó nagyokat, ha éppen kisüt a tavaszi nap, ebéd után pedig olvasgat, pihen, egyszóval ráér mindenre, amire ifjabb, úgynevezett munkás éveiben nem volt elég ideje. De tévednénk, ha ezt gondolnánk őróla, aki ahhoz szokott hozzá, hogy lehetőleg mindig többet vállaljon az elvártnál, vagy a kötelezőnél. Mert ma sem tétlenkedik. Igaz, már nem szakszervezeti gazdasági felelős, és más lépett a helyébe a vállalati döntőbizottságban is. Ám nyugdíjasként havi 60 órát dolgozik a Kecskeméti Autójavító Vállalatnál, a polgári védelmi feladatokból éppúgy kiveszi a részét, mint régebben, s ugyanakkor aktív ellenőr, immár három évtizede. — Annak idején felkeresett a megyei NEB egyik vezetője — emlékszik vissza Zsigmond Antal —, és mivel ismerte számszaki felkészültségemet, megkérdezte: nem segiteném-e munkájukat? Igent mondtam, és kezdetben kisebb, majd később országos vizsgálatokban is részt vettem. — Miért vállalta a többlet-elfoglaltságot? — Szeretem átadni ismereteimet, de ugyanakkor sok olyan dolgot tanultam meg népi ellenőri tevékenységem során, amit mindennapi munkámban hasznosíthattam. Ezenkívül alkalmam nyílt betekinteni a gazdasági élet különféle alatt sokat felejtenek, s annak letelte után, meglehet, hogy nem helyezik igazgatói beosztásba őket... Páli István: — Ebben a tervezetben a második átdolgozás után is sok a nyitott kérdés. Amit nem értek: az anyag hivatkozik a demográfiai helyzet kedvezőtlen alakulására, az iskolázottságra. A XII. kongresszus kilátásba helyezte ezek vizsgálatát, de a XIII. kongresszuson erről említés sem történt. Mi lenne, ha több lenne a gyerek? Sem az óvodában, sem az iskolákban nem volna elég hely. Arról is szól az anyag, hogy legyen teljesebb' a nyilvánosság. Véleményem szerint teljés legyen! Feleljen mindenki a saját véleményéért, hiszen felnőttek vagyunk. Gyöngyösi György: Pontosan meg kell határozni, hogy kik, milyen ügyekben kezdeményezhetnek népszavazást. Dr. Miklós Györgyné: Örömmel üdvözlöm a tervezetben a szellemi munka megbecsüléséről szóló passzust! Kosa Antal: — Az országos értekezlet állásfoglalás-tervezetében arról is szó van, hogy az elméleti alkotó műhelyek, a tudományos kutatók átfogóan elemezzék a gazdasági, társadalmi folyamatokat. Megkérdezem: eddig ezek nem dolgoztak? Véleményem szerint is túlságosan általános a gazdaságpolitikai rész. Törköly Andor: — Ebben a tervezetben olyan dolgokat is leírnak, amelyeket nem tudunk végrehajtani. Egyetlen példa: a munkanélküliség. Csak azt szabad rögzíteni, aminek a végrehajtásáért felelősséget vállalunk. A gazdasági életet kell elsősorban normalizálni, utána lehet moralizálni... A pártalapszervezet taggyűlésén felvett jegyzőkönyv, a párttagok megállapításaival, kívánságaival rövidesen az illetékes városi pártbizottsághoz kerül, ahol ezeket a véleményeket összegzik és a felsőbb pártszervekhez juttatják. Gémes Gábor Borostás arcú, vélhetően igen rosszkedvű férfi siet el a Sajtóház előtt, délelőtt negyed tíz körül. Szájában körülbelül a feléig égett, füstszűrös Symphonia. A parázson túl még vagy másfél centi hosszan ott a hamu. Látható, hogy percek óta nem vette ki a szájából. Erre csak az olyan szenvedélyes dohányosok képesek, akik már kora gyermekkorukban elsajátították a technikát,^ valahogy nem csípi a szemüket a füst. Mégszólítotn. Ma dohányzásmentes világnap van. Tudja? — Tudom, hallottam a rádióban. — S mi róla a véleménye? — Fütyölők rá - - feleli határozottan, de mosolyában a zavar jelei. . Egy fiatalember halad el mellettünk. Talán hallott a beszélgetésünkből valamit, mert a márkába rejti az ujjai között lévő, égő cigarettát. Dohányoznak, de ők is tudják: füst nélkül kellemesebb (volna). ./ Már tíz perce figyelem a kecskeméti Nagykőrösi utca dohányboltját. Elég nagy a forgalom. Az ajtó mellett árválkodik egy postaláda, előtte bizony senki sem áll meg, hogy pénzt dobjon bele. A bizottságra gondolok, amelynek majd guberálnia kell a levelek között. A boltban egy idős néni üldögél a pult mögött. — Látom, veszik a cigarettát — mondom neki. — Ugyanúgy, mint máskor. Hiába magyarázom, hogy füstmentes nap van. Csak legyintenek és mondanak egy cifrát. Középkorú férfi csörtet be az üzletbe: — Adjon egy doboz szivart, de gyorsan, mert két napja nem gyújtottam rá. A néni leemeli a Csongort a polcról, s odanyújtja törzsvendégének. — Nem tudja, hogy füstmentes nap van? — szólok neki. Elképedve kérdezi: Mi a fene ez már megint? Nem is hallottam róla.-f— Nem illik ma rágyújtani — magyarázom, de ő csak legyint. — Tán megbüntetnek? Különben is olyan szennyezett a levegő, hogy ez a kis füst se nem oszt, se nem szoroz. Tudja, hol dolgozom én? — Hol? — A zománc- és kádgyárban. Ami gázt kap ott a tüdőm egy nap alatt, ahhoz képest ez a kis szivarozás kész egészség! Kalap a Jászságból folyamataiba, de ami a legfőbb: segíteni akartam másóknak a gondjaik, problémáik megszüntetésében. — A népi ellenőrök vizsgálatának nem mindig és nem mindenhol örülnek, még ha segítő szándékkal érkeznek is. Valóban: miként fogadják önöket? — Nagyon sok múlik a fellépésünkön, azon, hogy érezzék, lássák az érdekeltek: nem valamiféle ellenségként jövünk, s különösen nem úgynevezett gyanúsítottakkal akarunk tárgyalni. Természetesen hiábavaló a jószándékunk, a kellő együttműködési készségünk, ha valahol valakiknek titkolnivalójuk van.. . — Akadtak ilyen esetei is? — Személy szerint nekem nem. Voltak ugyan olykor igen szigorú megállapításaink, de ezeket a legtöbbször még meg is köszönték. — ??? — Ugyanis például a tudatlanságból adódó kisebb hibák kijavítása után jobban, szabályszerűbben, ereményesebben lehet dolgoz- ni. — Közérdekű bejelentésekkel is foglalkozott? — Igen, a többi között lakásbeázásokkal, zajártalommal függtek össze ezek. Vizsgálati tapasztalatainknak ezekben az esetekben is megvolt a kellő hatásuk. — Mik a tervei a következő esztendőkre, és milyen fiataloknak ajánlja a népi ellenőri munkát? — E tisztségemben és az autójavító vállalatnál is szeretném hasznosítani magam még néhány évig, ha egészségi állapotom engedi. A népi ellenőri tevékenységhez pedig elengedhetetlenül szükséges a szaktudás, a szakértelem, és csak annak szabad ezt vállalnia, aki kötelességének érzi a tények teljes feltárását. És persze rendelkeznie kell a már említett segítő szándékkal, olyan modorral, amelynek alapján partnernek fogadják el. Igen lényegesnek tartom a többi népi ellenőrrel együtt, hogy ne zavarjuk a vállalati életet, munkarendet, és például ne foglaljuk le a főkönyvelőt esetleg napokon át úgy, hogy eközben mással ne tudjon törődni. Zsigmond Antal 1976-ban megkapta a KNEB Kiváló Népi Ellenőr jelvényét, tulajdonosa a „25 éves a népi ellenőrzés” jelvénynek, és a szervezet megalakulásának 30. évfordulója alkalmából a napokban vette át a KNEB elnöke által adományozott emlékplakettet. Vitaszek Zoltán Egy erős dohányos vallomása: A füstmentes világnapon, kora reggel (mint más reggeleken) a saját cigarettám füstfelhőjében ülök az asztalnál és nem titkolt élvezettel kortyolgatom az ugyancsak saját főzetű másik mérget, a frissen gőzölgő feketét — reggeli helyett. Lévén füstmentes nap, nagyon komolyan elgondolkodom (mint más reggeleken) — Eldobjam, ne dobjam . . .? S marad minden a régiben. Mindezek ellenére tisztelem a nemdohányzókat, a dohányzás ellen küzdőket s megragadom az alkalmat ama javaslatom közzétételére, hogy elsősorban! — a nemdohányzókat óvjuk ettől a nyilvánvaló méregtől: iskolás korban kezdjük el — szülők és pedagógusok (okos pedagógiával) gyermekeink meggyőzését, hogy ne váljanak a nikotin rabjaivá. Ügy vélem, ez vezethet hosszabb távon és társadalmi szinten komolyabb eredményre. Mert dohányostársaim nevében is ki merem jelenteni —, a megelőzés a fontosabb, akárcsak a bűnözés frontján. Mennyit dobott be, uram? — kérdezem a bajai Szabadság utcában lévő postaláda előtt egy szikár, ötvenesnek látszó férfitól. — Egy kerek húszast. Ugyanis egy Sopianae multifilter 16,80-ba kerül, napi 22 darabot szoktam elszívni. Ez két szállal több, mint ami a dobozban van. No, még a gyufa árát is hozzászámítottam. A jászfényszarui Béke Tsz kalapgyártó melléküzemágában évente 250 ezer fejrevalót készítenek. Ezzel a tevékenységükkel 25 millió forinttal növelik a közösség bevételét. Termékeik eljutnak a hazai üzleteken kívül a jugoszláv, a csehszlovák, a szovjet és a közel-keleti piacokra is. AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL Rajtunk múlik, hogy lesz-e „tűzszünet” — És ön, asszonyom? — Én a holnapi napot is megváltom. Két napig nem fogok rágyújtani, ezért egy egész doboz Helikont kifizettem. A jó ügynek, a rákellenes alapítványnak meg magamnak is használok vele. — Ez nekem is meggyőződésem, hiszen ha jól gondolom, kabátostól nem nyom 40 kilót. Jó, hogy el nem fújja a szél. — Azért ne nézzen olyan kicsinek! Fél kilogrammal több is vagyok. Legfeljebb nehézsúlyú birkózónak nem mehetnék el, ha fiúnak születtem volna. Most különben erősen elhatároztam, leszokom a cigarettáról. — Mi nem is dohányzunk, mégis tettünk pénzt a zsákba — fűzi hozzá egy tanácsi dolgozó, amint az intézmény telexén kolléganője az előbbi kis helyzetképet írja. — Munkatársaimmal együtt úgy gondoltuk, hogy a nemes célra mi is áldozunk. Szeretnénk segíteni. Tóth László, az Állami Biztosító Kecskeméti Igazgatóságának lakossági osztályvezetője röviden válaszolt: — Tegnap reggel a megyében levő nyolc fiókunkban és a három kirendeltségen az ügyfeleink már megtalálták a füstmentes nap kapcsán elhelyezett dobozokat. Áz előzetes tájékozódás szerint az itt- élők is megértették a célt: ezek a forintok a rákellenes kutatási alapot gyarapítják. A késő délutáni órákban összegyűjtjük a tizenegy helyen lévő pénzt, majd az összeget saját kockázati alapunkból megduplázzuk, és befizetjük a megadott csekkszámra. Örömmel mondhatom el azt is, hogy bár nálunk is vannak „nagy” dohányosok, tegnap mindenki eleget tett a felhívásnak: nem gyújtott senki cigarettára, pipára! __ — Halló! Hungária Biztosító? Érdeklődni szeretnék, jelentkeztek- e már perselyekért? Bogschutz György szól a telefonba: — Már 16 zsák kinn van a városban. — Kik vállalkoztak a gyűjtésre? — Az egészségügyi szakközépiskola diákjai. Ők járják az utcákat.-— Felnőttek nem? — Nem érnek rá az emberek. De azért a megyei kórház, a tüdőgondozó és a BRG dolgozói között vannak, akik házon belül szedik az adományokat. — A biztosító dolgozói dohá- nyoznak-e ma? — Itt ma mindenki letette a cigarettát. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKAT KÉSZÍTETTÉK: Bálái F. István, Benke Márta, Gál Zoltán, Rapi Miklós, Selmeci Katalin Bács-Kiskun megyében a tűzeseteknek 1987-ben 23 halálos áldozata volt, 36-an megsérültek, és mintegy 34 millió forint értéket semmisítettek meg a lángok. Alig van olyan nap, amikor ne értesülnénk tűzesetről. Az utóbbi években számuk a népgazdaság különböző ágazataiban és más területeken (lakóházakban) ugrásszerűen emelkedett. Ez a tüzek veszélyessége, valamint a népgazdaságot ért jelentős károk miatt a közhangulatra is kedvezőtlenül hatott. Az emberek különböző módon reagáltak az esetekre. Például magam is fültanúja voltam annak, hogy a beszélgetőpartnerek az aznapi újságcikkben szereplő többmillió forintos kárt eredményező tűzesettel kapcsolatban megjegyezték: ez nem lehet „véletlen”. Igazuk volt-e azoknak, akik így vélekedtek? A többi között erre a kérdésre is választ kerestek az ügyészségek, amikor az állami tűzoltóságnál általános törvényességi felügyeleti vizsgálatot tartottak, és ennek során a tűz elleni védekezés jelenlegi helyzetét is elemezték. A tűzoltóság az emberek tudatában általában a 05 hívószámmal azonosul: ha tűz van, ezt a számot kell tárcsázni, a többi az időn, a szakértelmen és a technikán múlik. Pedig a tűz eloltása, e drámai, de tagadhatatlanul látványos tevékenység mellett meghatározó szerepe van annak, amit a megelőzés érdekében végeznek. Az állami tűzoltóság hatósági jogkörében a különböző gazdálkodó és egyéb szervezeteknél országos szinten évente több mint harminc- kétezer ellenőrzést tart. Ezeknek körülbelül egyharmadában állapítanak meg olyan tűzvédelmi hiányosságot, szabálytalanságot, amely fegyelmi vagy szabálysértési felelősségrevonást tesz szükségessé, számos esetben pedig egyéb intézkedésekkel (üzemeltetés szüneteltetése, munkavégzéstől eltiltás stb.) biztosítják a tűz elleni védekezésről szóló jogszabályok és egyéb rendelkezések betartását. Az ellenőrzések tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy a veszélyhelyzetek kialakulásában, a tűzesetek keletkezésében döntően az emberi hanyagság, felelőtlenség játszik szerepet. A tűzesetek körülményeinek felderítése céljából, tehát utólag végzett legaprólékosabb vizsgálatok is gyakran csak következtetésekre adnak lehetőséget, mert a tűz előtti állapotot nem mindig lehet rekonstruálni. Hogy mégis képet kapjunk az olyan veszélyhelyzetekről, amelyek hasonló körülmények között tüzet vagy robbanást eredményeztek, lássunk néhány megyén belüli példát, amelyeket a raktározás és tárolás területén a tűzvédelmi hatóságok tártak fel az ügyészségek felkérésére végzett ellenőrzéseik során. A Kőbányai Könnyűfémmű kecskeméti gyáregységénél megállapított tűzvédelmi hiányosságok közül például az volt a legmegdöbbentőbb, hogy amíg az egyik helyiségben hordókban többezer kilogrammnyi fokozottan tűz- és robbanásveszélyes anyagot tároltak nem előírásszerűén, az épület másik két helyiségében papíralapanyagú termékek környezetében cigarettavégek, gyufaszálak és üres cigarettásdobozok voltak a földön. Egy másik hasonló eset: a kiskunfélegyházi Tüzép-telep egész területén tilos a dohányzás. Ennek ellenére a telep különböző helyein megszámlálhatatlan mennyiségben cigarettavegek hevertek a földön, a dohányzást tiltó tábla pedig a gaz közé fektetve várta újbóli „szolgálatba helyezését”. A Bócsai Petőfi Tsz táptárolójában az ömlesztett táp a falon az elektromos vezetékekkel érintkezett, sőt az elektromos elosztódoboz is teli volt táppal. A Zöldért Vállalatnál mintegy 200 vagon cukrot tároltak tűzvédelmi szempontból szabálytalanul, a Kiskőrösi Ipari Szövetkezet asztalos—festőműhelyében a korábbi figyelemfelhívás ellenére sem szüntették meg a hőlégbefú- vásos fűtést, a Tiszaalpári Tiszatáj Tsz- nél a dohányszáritó környékét elfelejtették gaztalanítani, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát keltetőüzemének falához 500 mázsa szenet raktak le a tűztávolsági előírást figyelmen kívül hagyva, a Kiskunhalasi Faipari Vállalatnál a szabadtéri hordós tűzveszélyes folyadéktárolónál hiányzott a száraz homok és a szórólapát, és még sorolni lehetne a hasonló eseteket. Ilyen körülmények között valóban elég egy véletlen esemény, egy felelőtlenül eldobott cigaretta, és a másnapi újságban már a következményekről olvashatunk. De szabad-e a biztonságunkat a véletlenre bízni? A választ az Országos Tűzvédelmi Szabályzat szigorú előírásai adják meg, melyek betartása és számonkérése nemcsak a tűzoltóság feladata, hanem minden munkahelyi vezetőnek is kötelessége. Kétségtelen, hogy gyakran az anyagi erőforrások hiánya kényszeríti az üzemeket, szövetkezeteket a szükségmegoldásokra, de a munkahelyi rend megkövetelése, e téren a szemlélet megváltozása nem igényel anyagi befektetést. Ha csak egy kicsit előbbre tudnánk lépni ezen a területen — márpedig ez csak. rajtunk múlik — véleményem szerint nem sokáig kellene várni a tartós „tűzszünetre”. Dr. Bódog János megyei főügyészhelyettes
