Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-07 / 82. szám

1988. április 7. • PETŐFI NÉPE • 5 A dódik a kérdés: a műszaki vezető vajon honnan vette a bátorságot ‘-ahhoz, hogy kiálljon olyan ügy mellett, amiben mások nem hittek? Lő- rincz Lászlóné így válaszol; — Mi akkor nagyon kétségbe vol­tunk esve a már-már elkerülhetetlen­nek vélt kudarc miatt. Amikor a Len­fonóban szóltak, hogy adnának mun­kát, ha lenne hozzá kapacitásuk, meg- éreztem, hogy a szövetkezetét ezzel ki tudnánk húzni a kátyúból. A lelkem mélyén az első pillanattól kezdve hit­tem benne, de egyedül nem dönthet­tem. Meg kellett győznöm a többieket: a bedolgozóink is képesek a rendkívüli teljesítményre, ha megértetjük velük, hogy a közös érdek így kívánja. Jól ismerem a munkatársaimat, gyakran bebizonyosodott már, hogy náluk is jobban fel tudom mérni, mit lehet „ki­hozni” belőlük. Ehhez persze a szakmát, de nem ke­vésbé magát a szövetkezetei is alapo­san ismernie kellett. Nos, Lőrinczné élete úgy alakult, hogy bőségesen volt alkalma tapasztalatokat szerezni. Elsős gimnazista voltam, amikor meghalt az édesapám. A húgom még általános iskolába járt, csak én segít­hettem az édesanyámnak a családfenn­tartásban. Az egyik legkiválóbb bedol­gozója volt a szövetkezetnek, ennek köszönhetően vettek engem fel varró­tanulónak. Mondják, a szükség nagy tanítómes­ter. Magdikának pénzt kellett keresnie, ezért javítást, átalakítást, kisebb- nagyobb munkákat vállalt. így a társa­inál többet sajátított el a szakmai tud­nivalókból. Másodévesként már önál­lóan dolgozott, az ipari tanulók orszá­gos versenyén hatodik, a megyein má­sodik helyezést ért el, ezért a többieknél fél évvel előbb szabadult fel. A kény­szerpálya azonban keservessé is válha­tott volna, ha Magdikának nincs tehet­sége ehhez a munkához. — Amint dolgozni kezdtem — foly­A bátor műszaki vezető tatja — az első perctől kezdve olyan feladatokat kaptam, amilyeneket a gyakorlottak közül is kevesen tudnak megoldani. Néha magam is csodálkoz­tam, hogy nekem sikerült, s ez az öröm olyan volt, mint a forrás: abból merí­tettem az erőt. Nagyon sokat dolgoz­tam. Sosem tudtam tétlenül ülni, ha végeztem a munkámmal, körbejártam a szobákat, hogy hol, mit lehetne segí­teni. így aztán a kötéstől kezdve a hím­zésig mindent megtanultam, később, hogy különböző beosztásokba kerül­tem, á szövetkezet legapróbb porciká- ját is megismertem. Amellett, hogy tanult elvégezte a közgazdasági technikumot — mind több és több feladatot vállalt a munka­helyén. Volt olyan, hogy három részle­get vezetett egyszerre. — Sok segítséget kaptam a vezetők­től és a közvetlen munkatársaimtól. Ez még most is így van. Olykor, mert más­ként már nem tudnak, legalább azzal segítenek,: hogy rám bízzák magukat. „Ha te azt állítod mondják -4, hogy arra a munkára képesek vagyunk, ak­kor bizonyára így is van”. És valóban megcsinálják, még ha nagyobb erőfe­szítésükbe kerül is. így történt ez ta- V valy, a Lenfonónak soron kívül vállalt munkával. Bár ehhez hasonló méretű vállalkozásra nemigen volt még példa a szövetkezetben. Az is ritkaság, amit Lőrincz László- néról el lehet mondani: nemcsak önma­gából, hanem másokból is kihozza az átlagon felüli teljesítményt. Képes át­plántálni a hitét, lelkesedését másokba. Negyedik éve dolgozik műszaki vezető­ként (kinevezését megelőzően helyettes volt), de a rajzolással, tervezéssel már régóta foglalkozik. Ötletei, tervei alap­ján készülnek el a mindig újabb és újabb kézimunkák, gyermekruhamo- dellek. — Hogy nem fáradt még el, honnan meríti az ötleteket? — Sokszor még a boltban is előfor­dul velem, hogy meglátok egy anyagot és megérzem, mit lehetne abból varrni, így vagyok akkor is, ha az alapanyag- gyártónál bukkanok olyan kelmére, amely megragadja a figyelmemet. Ha viszont az anyag nem mozdít meg ben­nem semmit, akkor előveszem a divat­lapokat, azokból próbálok ötletet me­ríteni. De gyakran még ennél is próza­ibb története van egy-egy modell szüle­tésének: a kereskedő megmondja, hogy mi az elképzelése, s ennek alapján a végleges fazont együtt tervezzük meg. Ezeket a munkatársaimnak, a gyártás­előkészítőknek is megmutatom: van-e valakinek jobb ötlete? Tehetségesek a kartársnőim, igazi műhelymunka fo­lyik nálunk. — Úgy gondolom, tervezni, rajzolni csak nyugodt körülmények között le­het . . . Márpedig itt, a munkahelyen eb­ből van a legkevesebb: ötpercenként keresnek, kérdeznek, teléfon csöng, in­tézkedni kell és így tovább. Sokszor viszek haza munkát. Van egy 23 éves fiam és egy 16 éves lányom. De sem ők, sem az édesanyám, sem a férjem nem haragszik, ha otthon dolgozom. Úgy be tudom osztani az időmet, hogy jut is, marad is. Q, hányszor előfordult már, hogy szombaton kitakarítottam, kimostam, vasárnap hajnalban fölkel­tem, nyolc órára megfőztem, beültünk a kocsiba és elmentünk kirándulni. So­sem voltam álmos! —- Bizonyára jó alvó. — Az voltam eddig. Könnyen el­aludtam, pihenten ébredtem. Csak mostanában érzem úgy, hogy szinte át vagyok itatódva a fáradtsággal. Talán nem is azért, mert sok a munka, sokkal inkább, mert: más. Több az izgalom, a feszültség, a bizonytalanság, mint ré­gen volt.. . Almási Márta Hosszú évtizedeken keresztül biztos kenyérhez szoktak a Kiskunfélegy­házi Háziipari Szövetkezet dolgozói; jól el voltak látva munkával. A múlt év tavaszán azonban egyik napról a másikra (mint annyi más termelőszer­vezetnek), szembe kellett nézniük a hihetetlennel: nem kaptak elegendő megrendelést. Nagy bajban volt a szövetkezet. — Hirtelen nyakunkba vettük a világot — idézi fel a történteket Farkas Jenő elnök —, de csak csip-csup megbízásokat sikerült szereznünk. Már kifelé haladtunk a nyárból, amikor a műszaki vezetőnk, Lőrincz Lászlóné a Budapesti Lenfonó Vállalatnál olyan munkára bukkant, amire én rögtön azt mondtam, nem szabad elvállalni, mert meghaladja az erőnket. De Magdika fanatizmusa megingatott a saját véleményemben, s meggyőzött másokat is. Olyan kudarctól menekültünk meg ezáltal, amilyenben még nem volt részünk: nem teljesítettük volna termelési tervünket. Ezzel viszont sikerült meghaladnunk a tervezett gazdasági eredményeinket. MIRŐL BESZÉLNEK MA A KOMMUNISTÁK? A termelési kedv változatlan a Solohovban A Tiszakécskei Solohov Termelőszövetkezet pártbizottsá­gának titkára, Vonók István levette a szemüveget, megdör­zsölte halántékát, majd lassan, szinte egyenként mérlegelve a szavakat válaszolt a kérdésekre. —: Az embereket, a kommunistákat a megélhetés gondja foglalkoztatja, függetlenül az adórendszertől. Nálunk akkor jó az éves eredmény, hajói fizet az alma és a szőlő. Az utóbbi években mindkét gyümölcs termése igen változó volt, a téli és tavaszi fagyok miatt. A múlt évben gyümölcsből 40 millió helyett 17, szőlőből 23 helyett 8,5 millió volt a bevétel, s ilyen módon veszteségessé vált az ágazat. Emiatt a gazdaság ösz- szesen csak 6,5 milliós eredményt ért el a korábbi, átlagos 20 millióval szemben. Az idén a tavaszi munka már a tél derekán megkezdődött, még van ugyan mit tenni, de a korábbi éveknél előbbre állnak. A kevés nyereség ellenére a téeszgazdák munkaked­vével nincs gond, talán azért sem, mert mindenki ismeri a bajok okát. Ami megnyugtató: a közös gazdaság megőrizte fizetőképességét, s a parasztemberekben él az optimizmus: az idén 6500 tonna almát, 1315 tonna szőlőt várnak. Az utóbbi­nál még az előző évi fagykárok éreztetik hatásukat, ezért nem számíthatnak teljes termésre. Ha a tervük sikerül, jobb lesz a nyereség, most, tavasszal, 30 millió forintra gondol­nak. — A termelés szerkezetében nem tervezünk lényeges átala­kítást — folytatta a pártbizottság titkára./— Az idén fejező­dik be a többéves meliorációs program, amely 8 ezer hektárt érint, a közös föld területének 80 százalékát. Két évvel ez­előtt megkezdtük az öntözés fejlesztését, tizenhat Bauer-féle berendezésünk van, aminek már a múlt évben megvolt a haszna. Tavaly 4288 tonna kukorica termett a 695 hektáron, ennyivel még sohasem fizettek ezek a földek. Az átlag 6,17 tonna volt hektáronként. A megélhetés az, ami ma az embereik gondolatainak kö­zéppontjában áll, mondta korábban Vonák István. Az köz­tudomású, hogy a termelőszövetkezeteinkben dolgozó ta­gok, alkalmazottak jövedelme nemcsak a közösből szárma­zik, hanem a háztáji és kisegítő gazdaságokból is. Itt Tisza- kécskén a közös hogyan Segíti tagjait abban, hogy legyen mit az asztalra tenni? • .- A múlt évben a háztáji állalfelvásárlásból 45 millió forint volt az árbevétel. Ennek 98 százaléka volt a sertés, ami annyit jelent, hogy 4 ezret hizlaltak meg a gazdák. Ez ugyan ezerrel kevesebb volt az 1986-osnál, de a múlt év tavaszán és nyarán az állatminősítések miatt csökken a sertéshizlalási kedv. Úgy vélem, a jelenlegi felvásárlási ár ösztönzőbb, mert már most nagy az érdeklődés az új fajta iránt, sokan kötöt­tek szerződést. A termelőszövetkezet hitelezett takarmány­nyal, saját készítésű táppal, szállítással és lucernakaszálóval támogatja a hizlalást. S ez még csupán a sertés. Emellett számítunk 40—50 vágómarhára, 400 bárányra, 4- 5 ezer nyúlra, 250 borjúra, s mintegy 580 ezer liter tejre. A sertés- és marhatenyésztést ez évtől kezdve szakcsoportokban vég­zik tagjaink, s az említett számok is bizonyítják: a termelési kedv változatlanul jó. S a hangulat? Mire számítanak a kommunisták, a párton- kívüliek, egyáltalán, hogyan ítélik meg a jelenlegi gazdasági, politikai helyzetet? — Kommunisták és pártonkívüliek, téeszgazdák és veze­tők bizakodnak, de ezen túl tesznek is a kibontakozási prog­ram megvalósításáért. Miből táplálkozik ez a bizalojn? Ab­ból, hogy az emberek ismerik önmagukat, saját erejüket s azt, mire képesek. Ez a dolognak csupán az egyik oldala, a másik: bizalom a párt és a kormány megújulási politikája iránt. Gémes Gábor MŰTRÁGYA PEREMARTONBÓL Miért fejlett a holland mezőgazdaság? A Dunántúl nagyságú Hollandia a világ második mezőgazdasági és élelmiszeripari exportőre az USA mögött. Nem a mezőgazdaságilag müveit kétmillió hektár föld (ebből csupán 700 ezer hektár a szántó) adja a kivitelre kerülő nagy mennyiségű és értékes árut, hanem az állattenyésztés, az üvegházi kertészet és a kiyáló vetőmagok. Hollandia gazdag ország, egy évnyi nemzeti jövedelemből 14 ezer dollár jut egy lakosra. Ám az is lépten-nyomon tapásztalható, ép­pen a gazdagok akarnak és tudnak szigorúan takaré­koskodni. Nem hullott ölükbe a jómód. Európai példaként, elismerően emlegetik a hollandok évszázados szívós védekezését a tenger támadásai ellen. Kitartásukkal, találékonyságukkal nemcsak a termékeny területekre bezúduló víz feltartóztatására voltak képesek, de a tengertől is hódítottak el és művelés alá vontak jelen­tős nagyságú földeket. Ez a folyamat napjainkban is tart. Aztán ugye az éghajlat: kevés a napfény, sok az eső. Mindebből következik az is, hogy ebben a kis országban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar nagy elismerésifek és megbecsülésnek örvend. „Csak” az árát fizetik meg Aki igazán ismeri a holland mezőgazdaságot, az tudja, hogy egyik nap leszedik a termést, s másnap azt már a világ különböző tájain értékesítik. Legyen az Izrael vagy az USA. Hogy lehetséges ez? Mi a titka? Olyan rendkívüli adottságokkal rendelkeznének? Gondoljunk csak a magyar üzletekre, ahol napokig fonnyad a zöld áru, s napokig utazik. Az eleven, zöld mezőben takaros, kis vörösbarna téglás házak. Legelésző állatok. Ami feltűnő, hogy lovakat is tartanak, pónitól a muraköziig, de nem munkára, hanem szórakozásra. Vasárnaponként ver­senyeket rendeznek a falvak csapatai: gyerekek és felnőttek egyaránt. Anyagilag megengedhetik ma­guknak. Hogyan élnek a gazdagok? Igen-igen takarékosan. A hollandok otthonszeretők. Pénzüket a lakásokba (is) fektetik, a praktikus és jól berendezett szobákban leginkább esténként van együtt a család. Eléggé zár­kózottak. A mező, a táj viszont árulkodik. Rendezett porták, üvegházak. Nyugalmat, harmóniát ígérő termőföl­dek, és persze esik az eső. Rengeteg a fa, és még október közepén is üdezöld minden. Nincsenek kerí­tések, kapuk; sövények és fák igen. Karámok a legelé­sző állatoknak. A kukorica-, cukorrépa-, hagyma- és káposztaföldek gazdagon fizetnek. Az ország területé­nek a fele tengerszint alatt van, s évről, évre nő a polde- rek (a tengertől elhódított, kiszárított földek) aránya. A csapadék évi átlaga 1200—1500 milliméter, nyáron 17 Celsius-foknál ritkán van melegebb, télen viszont kellemes az idő, soha nincsen farkasordító hideg. Kitűnő az úthálózat. Autóval elérhető minden. Három lakosra jut egy autó. Nincs nyoma sehol a pazarlásnak, a túlköltekező vendéglátásnak. Úgy tet­szik, a hollandok mindenért pontosan az érték árát fizetik meg. Különösen kitűnik ez a börzén, a zöldség­gyümölcs-, vagy virágárverésen. A barendrechti árverési központot tizenegy éve építették, nem a legnagyobb ugyan, de jó vásárlási lehetőséget kínál, bőséges áruválasztékot. Özönlik ide az alma, körte, retek, paradicsom, gomba, hagy­ma, spárga, dinnye, káposzta, paprika, sárgarépa, uborka, karfiol, saláta, zöldborsó, zöldbab és padli­zsán, minden mennyiségben és minden időben. Mi­csoda gyönyörűen előkészített, jó minőségű áru, ext­ra a csomagolása is. Mindenki jól jár A börze nagy esemény. Ezt hat szövetkezet hozta létre, összesen 37 ilyen található Hollandiában. A ba­rendrechti az ötödiknek számít, éves forgalma 200 millió gulden. Külön árverezik a külföldre, külön a belföldre induló árukat. Egy hatalmas terembe foto- cellás ajtókon lehet belépni, az előtérben telefonok, s ami azonnal szembetűnik, a hatalmas teremben, két nagy óra, valamint táblázatok. A kereskedők meg ülnek a padokon, mint diákok az előadótermekben. Előttük mikrofon és jelzőkészülék. A pódiumon pe­dig az aukció vezetője. Az órák jelzik a mennyiséget és az árat. Itt nem a Bosnyák téri piac törvényei uralkodnak, a derék holland kereskedők egyik napról a másikra koldusbotra jutnának Budapesten. Hollan- dia-szerte ugyanabban az időben történik az árverés minden centrumban, nincs tehát tisztességtelen ha­szon egy-egy tételnél, zöldség- vagy gyümölcsfélénél. Egy perc alatt akár 80 eladás is történhet. A kereske­dők licitálnak. S mindez szóváltás nélkül, csendben, fegyelemben. Száz kilométeres körzetből jönnek ide a kis- és nagykereskedők, minden reggel fél 9-kor kezdődik a zöldségbörze, s heti három alkalommal, déli 12 órakor a gyümölcsárverés. Nyugodt szívvel mondhatjuk:, itt mindenki jól jár. Nemcsak a kereskedő, de a termelő is. Igaz, 4 százalé­kot levonnak a bevételéből, mert használta a telepet aZ árverésnél, de mindig elkél az áruja. S ez a lényeg. Nem dolgozott hiába. S hogyan lehetséges ez ilyen túlkínálat mellett? Úgy, hogy szezononként változik ugyan, de van egy minimális ár, s azt akkor is kifizetik a termelőknek, ha a beszállított termékeiket nem ve­szi meg senki, s így azokat kénytelenek a helyszínen azonnal megsemmisíteni. Ám nem ez a jellemző. Aki ideszállít, az tudja, s megtartja a rendet, tisztességet; minőséget termel, különben hamar kirekesztik a bör­zéből, és akkor hoppon marad. Megnézheti magát, meg a gazdaságát is. A hatalmas vásárcsarnokokban töméntelen sok áru, szépen csomagolva, s már ellátva a fontosabb adatokkal, a kereskedő a vásárlási árat már át is húzta, s bárhová árkezik is a világon az innen expor­tált zöldség, gyümölcs, virágféle, reklamáció esetén megtörténik a felelősségre vonás. A kertész máf oda­haza válogatja és osztályozza a termékét, ám ha ter­melőeszközök híján ezt a telepen végzi, akkor külön felszámolják neki. Szóval önállóan osztályba sorolja az áruját, s megjelöli az exportra menőt. Aki csal — kirekesztik Amikor megérkezik ide a szállítmánnyal, a minősé­gi ellenőr (a kertész jelenlétében) ellenőrzi jóváhagy­ja vagy felülbírálja az otthon történt osztályozást. Tény, aki rossz terméket szállít ide a piacra, az igen megbánja, mert második alkalommal már kizárják, s a börzére nem teheti be a lábát, kénytelen 50, 100 kilométerrel távolabb kínálni a portékáját. Döbbenetes a bőség: szőlő, sárgadinnye, csemege- kukorica, cikória, édeskömény, gyümölcsök, egyszó­val ami szem-szájnak ingere, az itt megtalálható. Kü­lönösen tetszik az új almafajta, az Elster, mert viruló- an piros, ígéretesen jó a termés. Szinte el se hinnénk, ha nem láttuk volna szemünkkel a roskadozó almafá­kat. S törhetjük a fejünket, mitől pirosodhat meg a gyümölcs azon a tájon? Ettől is lényegesebb, még a következő esztendőben is ugyanolyan az íze, a húsa, mint szüret idején. A csarnokban mindenki dolgozik. Rakodnak a kamionokba, a targoncák ügyesen száguldoznak, a válogatógépek-berendezések működnek, a hűtőkam­rákból zúdul kifelé az áru, s az ízléses rekeszekben pontosan annyi súlyú termék található, mint ahogyan azt feltüntették. Ninfcs csalás, nincs ámítás, de hallat­lanul ügyes szervezés az igen. Óriási tételek kelnek útra. Például ez a börze exportálja a legtöbb retket az országban. S természetesen göngyöleget is gyárt, árul, a kertész köteles is azt vásárolni. Ha szükséges, az óriási vákuum-hűtők percek alatt lehűtik a leszedett zöldséget, így 5 —6 nappal tovább állhat az üzletek­ben a friss portéka. Hogyan is summázhatnánk a gazdag tapasztalato­kat, látottakat, tanultakat, hiszen a lényeg nem a valamikori gyarmatbirodalomban, a tocsogó mezők­ben, a 125 működő szélmalomban, a nyárfákból ké­szült fapapucsokban (most is 3 milliót gyártanak évente a kerti munkákhoz), Rotterdam és Amszter­dam nemzetköziségében keresendő, hanem inkább abban a szerencsés együtthatásban, amelyben a ma­gas fokú technika-ipar, a műgonddal megszervezett és megtervezett mezőgazdaság, a prosperáló tőke, a hagyományok-szokások, és az alkotó, a független munkára képes ember jól érzi magát. Nyugodtan néz a holnapok elé. Sz. Lukács Imre Peremartonban bőséges készlettel, tele raktárral várják a vásárlókat a Vegyipari Vállalatnál. Ez a „jó hír” egyben a gondok forrása is. A komplex műtrágyát, szuperfoszfátot, a növényvédő szert és szuszpenziós műtrágyát előállító vállalat­nál a folyamatos termelést nehezíti a nagy raktárkészlet. Az előző évek gyakorla­tától eltérően az idén a mezőgazdasági üzemek kevesebbet költenek kemikáliára, vásárlásaikat pedig közvetlenül a felhasználás előtti időre időzítik! A vállalat a többi között fizetési könnyítéssel próbálja áthidalni a folyamatos termelés és a megváltozott hazai vásárlási szokás okozta feszültségeket. «4-* vG *4® «<!» vG A vL» ^ OU *4» *4* vG «4^ *4* *4» *4# kI* ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR BANK BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA MEGVÉTELRE AJÁNLJA az alábbi 1988. Ili—IV. negyedévben beköltözhető TÁRSASHÁZLAKÁSOKA T KECSKEMÉT, SZÉCHENYIVAHOS IV/26. tömbben (az új gimnázium és az E75-ös út közötti területen) I—III. em. 2 szoba + étkező 2,5 szoba + étkező 1+2 félsz. + étkező I. em. 3 szoba + étkező 57 m2 64—74 m2 64 m2 70 m2 1 160—1 190 000,— Ft 1<G40—1 550 00Ó,— Ft 1 ano—i 360000 — Ft 1 460 000,— Ft Valamennyi lakás loggiás Az épületek földszintjén GÉPKOCSITÁROLÓKRA is lehet ajánlatot tenni: 13—21 m2 szóló gépkocsitároló 156—250 000,— Ft 43 m2 iker gépkocsitároló 400 000— Ft . a gépkocsitárolók ára 25% ÁFA-t is tartalmaz. A lakásokra-gépkocsitárolókra vételi ajánlatot tenni bármelyik OTP-Bank kecskeméti fiókjában lehet 1988. április 15-éig. Külön keretben tanácsi bérlakással rendelkezők jelentkezését is várjuk. 789 * * * Hí * * * * * * Hí Hí Hí Hí Hí * Hí Hí Hí Hí Hí Hí Hí Hí Hí Hí Hí Hí Hí * Hí ***********************

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents