Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! V ■ * AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1 XLIII. évf. 102. szám 1988. ÁPRILIS 30., szombat Ára: 2,20 Ft Éljen május elseje! A lakás- politikai vita összegzése A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A KISZ Központi Bizottsága pénteken kibövitett ülést tartott. A tanácskozáson a KB tagjai és állandó meghívottjai mellett részt vesznek a megyei bizottságok által delegált küldöttek, valamint a KISZ KB mellett rhu ködő rétegta­nácsok képviselői is. Az ülés napirendjén szerepelt a KISZ KB lakáspolitikai javaslatai­ról folytatott szervezeti vita összeg­zése, a „Milyen szocializmust épít­sünk?” vitasorozat tapasztalatai, valamint a KISZ pártértekezleti mondanivalójának tézisei. A testü­leti ülés munkájában részt vett Né­meth Miklós, az MSZMP KB titká­ra. A testület megvitatta a KISZ la­káskoncepciója eddigi vitájának ta­pasztalatait, s kialakította a továb­biakban képviselendő álláspontot. A vitában kifejeződött, hogy a la­káshoz jutás esélyeiben, a lakáskö­rülményeket illetően az ifjúság is tagolt. A hozzászólások híven tük­rözték azokat az érdekellentéteket, amelyeket a lakásgazdálkodás el­lentmondásai társadalmi méretek­ben kiváltanak. Egybehangzó álláspont az, hogy szükséges a lakásrendszer átfogó reformja, ennek halogatása a hely­zet kezelhetetlenné válását okozza, súlyos gazdasági és társadalmi veszteségeket teremtve; ezért már a közeljövőben konkrét intézkedések szükségesek. Egyetértés volt abban, hogy a lakásépítés termelési oldalá­hoz kapcsolódó intézményeket, a támogatáspolitikát gyökeresen meg kell változtatni. A lakásépítés kor­szerűsítésének első intézkedései kö­zé kell sorolni a különböző építési módok, vállalkozások hatéko­nyabb bekapcsolását. A vitában részt vevők mindegyi­ke társadalompolitikai célként fo­galmazta meg a lakással nem ren­delkezők lakáshoz jutási esélyeinek javítását és külön hangsúlyozta an­nak jelentőségét, hogy céljainkat csak átfogó, egységes, társadalmi­lag elfogadott koncepció segítségé­vel érhetjük el. A KB az előterjesz­tett alternatívák alapján többségi szavazással alakította ki álláspont­ját a szerzett jogok kérdésében, a támogatáspolitika elveiben és a ma­gántőke bevonásával kapcsolat­ban. A Központi Bizottság a vita alapján a KISZ lakáspolitikai kon­cepcióját —- módosításokkal — jó­váhagyta, melyet a Magyar Ifjúság teljes terjedelmében nyilvánosságra hoz. A délutáni órákban megkezdő­dött a „Milyen szocializmust épít­sünk?” vitasorozat tapasztalatai fe­letti eszmecsere. Elismerések a kiemelkedő munkáért , A Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vál­lalat ebben az évtizedben először nyer­te el a Kiváló Vállalat kitüntetést. Az 1980-as év volt az utolsó," amikor a legjobbak közé kerültek, s a mostani kitüntetéssel együtt már a kilencedik kiváló cím birtokosai. Tegnap Kecske­méten, a Tudomány és Technika Házá­ban Mas ír József igazgató számolt be a múlt évi munkáról, a vállalati kollek­tíva küldöttei, a partnervállalatok, va­lamint az országos, megyei, városi, párt-, tanácsi és társadalmi szervek képviselőinek jelenlétében. Kiemelte, hogy gazdálkodásukban, üzletpolitiká­jukban a néhány éve megkezdett vál­toztatás helyesnek bizonyult, verseny- képességük nemcsak a hazai, hanem a külpiacokon is jelentősen javult. Több önálló egységet hoztak létre — megyén kívül is —, s a munkahelyeken ösztön­ző érdekeltségi rendszert vezettek be, megragadtak minden lehetőséget a ke­reskedelmi tevékenység fellendítéséért, ugyanakkor értékesítési áraikkal a vá­sárlók elismerését is kiérdemelték. A vállalat, fennállása óta, tavaly érte el a legjobb eredményeket. Külön is fi­gyelmet érdemlő a 2,3 milliárd forint értékű árbevétel, a 75 millió forintos nyereség, valamint a tőkés piacon és a hazai lakosságnak értékesített 16—16 ezer tonna árumennyiség. Természete­sen jelentős tételek kerültek saját és közvetítésükkel egyéb vállalatok fel­dolgozóiba is. Az idei és jövő évi tervek között megemlítette a kecskeméti hűtő­ház rekonstrukciójának befejezéséi, Já­noshalmán szárítóüzem építését, vala­mint az ország különböző részein nagy- és kiskereskedelmi egység létre­hozását. Dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ fő­titkárhelyettese köszöntötte elsőként a vállalat kollektíváját. Mint mondotta, erős mezőnyben érték el az első helye­zést, bizonyították, hogy a nagyvállala­ti forma is alkalmas a hatékony zöld­ség- és gyümölcskereskedelemre rugal­mas, előrelátó, üzleti szellemű vezetői gárda irányításával. A Bács-Kiskun Megyei Zöldért élt az önállóság adta lehetőségekkel, jó partneri kapcsolato­kat alakított ki termelőkkel, exportő­rökkel, feldolgozókkal. A korrekt együttműködések erősítését és további eredményeket kívánva adta át a Kiváló Vállalat kitüntetést Masir Józsefnek. Szakolczai Pál, a megyei pártbizott­ság titkára ugyancsak köszöntötte a vállalat dolgozóit, akik „megvédték a szakma becsületét” — mondotta. Kü­lön is gratulált az olcsó, kedvezményes zöldség- és gyümölcsértékesítési akció­ikhoz. Felhívta a figyelmet arra, hogy az igények szerint szervezzék meg a nyersanyagtermelést és a továbbiakban is gyorsan juttassák el a fogyasztókhoz, feldolgozókhoz és a külpiacra az érté­kes kertészeti áruféleségeket. Gulyás Károly, a KPVDSZ elnökségi tagja gratulált, majd dr. Tóth Attila, a Keres­kedelmi Minisztérium főosztályvezető­je a vállalat országos figyelmet kiváltó kereskedelempolitikáját dicsérte és fel­olvasta a minisztérium államtitkárá­nak levelét, amely szerint: a B kategó­riájú vállalatok közül az A kategóriá- júakba sorolta át a vállalatot. Ezután miniszteri, szövetkezeti és vállalati ki­váló dolgozói kitüntetések átadására került sor. (Folytatás a 2. oldalon) Szakszervezetek a kereskedelemről • A kecskeméti szakszervezeti székház valóságos kulturális központ­tá formálódott az elmúlt években. A munkáshagyományoknak megfe­lelően az itt rendezett ünnepségeken fórumot teremtenek tehetséges ifjú művészeknek, amatőröknek, jeles együtteseknek. Ritka alkalom adódott tegnap, az SZMT tanácsülését nem sokkal követő kitüntetés­átadási, május elsejei ünnepségen. Maga a kitüntetett együttes — az Ipari Szövetkezetek Kodály Zoltán vegyeskara, Zsiga László vezény­letével — fényesítette még szebbé a díjátadást. Nagy Miklós felvétele a százéves kórus legutóbbi, jubileumi hangversenyén készült. (A kitün­tetettek névsorát a második oldalon közöljük.) Sokat kellett volna sétálniok, autóz- niok a szakszervezetek megyei tanács­tagjainak, ha meg akarták volna nézni az utóbbi öt esztendőben épített üzlete­ket. 1983-ban tárgyalták utoljára me­gyei szakszervezeti fórumon a kereske­delem helyzetét. Érthető és indokolt a jelentést készítő megyei kereskedelmi osztálynak az a megállapítása, amely szerint az országos átlagnál gyorsabb ütemben fejlődött a kereskedelmi háló­zat Bács-Kiskunban. I I Bőséggel maradt így is gond, mert igen elmaradt volt korábban e tájon a kereskedelem. Alig-alig volt nagyobb alapterületű üzlet a városokban. Elen­gedhetetlenné vált a meglévő hálózat felújításának megkezdése, a külterületi ellátás színvonalának javítása. Külö­nösen az élelmiszerboltokban kevés az I eladó. Gyengül a vendéglátó szakma piaci pozíciója, csökken a forgalom a ruházati üzletekben. Romlott az ellátás az úgynevezett vegyesiparcikk árufő­csoportban. A Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak tegnapi ülésére készített tájékozta­I tó részletesen foglalkozott a fogyasztók változó igényeivel, magatartásával, ta­pasztalataival. Az irányító kereskedel­mi szakemberek úgy vélik: sokan még nem döntötték el, hogy mit csináljanak megtakarított pénzükkel, keresik a re­álérték megőrzésének legkedvezőbb formáit. Ennek is köszönhető, hogy az iparcikkek piaca a kereslet—kínálat látszólagos egyensúlyát mutatja. Egyál­talán nem meglepő az olcsóbb áruk iránti kereslet rohamos növekedése. A tartalmas jelentésből csak néhány gondolatot emelhettünk ki, mint aho­gyan a hozzászólók is az általuk leg­fontosabbnak vélt jelenségre, tünetre hívták föl a figyelmet. Laczi Endre — egyebek között — a külterületi, tanyai boltok elhanyagoltságát, esetenként rossz vagy bizonytalan ellátottságát ki­fogásolta. Hegedűs D. Pálné egy folya­matban lévő vizsgálatra hivatkozva ar­ról szólt, hogy némely térségben nehe­zen tudnak elhelyezkedni szakmájuk­ban az ifjú kereskedők, noha a korábbi tapasztalatok alapján állapították meg a szakirányú osztályok létszámát. Rá­bai Istvánná, a KPVDSZ képviseleté­ben az árnyalt megközelítésre hívta fel a figyelmet. A kereskedelemben némely vezető beosztásúak kimondottan jól keresnek, van egy viszonylag szűk meg­felelő díjazásért dolgozó réteg. Sokan elfogadhatatlanul keveset visznek ha­za. Kiss József, a megyei pártbizottság képviseletében is elsősorban az élelmi­szer-kereskedelem gondjait elemezte. Egyetért a túlduzzasztott vállalati köz­pontok létszámának csökkentését szor­galmazókkal. Letanoczky Endre, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője, Németh Ferenc és Hegedűs István SZMT-titkárok, Csap­iár Vilmos hozzászólása után némi ki­egészítésekkel, módosításokkal a ta­nácsülés elfogadta a kereskedelmi ellá­tásról, a fogyasztási érdekvédelemről, a kereskedelmi árellenőrzések tapasz­talatairól készített szakszervezeti (Folytatás a 2. oldalon) Átadták az SZMT-díjakat A politika a történelem Beszélgetés dr. Szabó Miklóssal, a megyei pártbizottság első titkárával 3. oldal Háromszor megforgatott forintok 4. oldal Megelevenített mondák, balladák 5. oldal Főiskolások a sportpályákon 9. oldal Rendeletmódosítás a szövetkezetekről Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteki ülésén módosította a fogyasz­tási, értékesítő és beszerző, valamint az ipari szövetkezetekről 1971-ben alko­tott törvényerejű rendeletéit. A július elsejétől életbe lépő változtatásokat mindkét esetben elsősorban az tette szükségessé, hogy a szabályozás össz­hangba kerüljön az Országgyűlés már­ciusi ülésszakán módosított szövetke­zeti törvény előírásaival. Az áfészek működésének keretet sza­bó tvr. — egyebek között - intézkedik arról, hogy az éves eredmény felhasz­nálásáról, a szövetkezeti tisztségviselők munkadíjáról és egyéb járandóságáról a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés hatá­rozhat. Azt, hogy a két testület közül melyik jogosult a döntésre, az alapsza­bály mondhatja ki, azzal a tvr-ben sze­replő megkötéssel, hogy 500 főnél ki­sebb taglétszámú fogyasztási szövetke­zetben nem lehet küldöttgyűlést alakí­tani. Az eddigiektől eltérően az új ren­delkezések nem szabják meg az igazga­tóság, illetve a felügyelő bizottság lét­számának alsó és felső határát. E kér­désben is a közgyűlés dönthet. Emellett a jogszabály a korábbihoz képest szá­mos kisebb, a gazdaságirányítási rend­szer korszerűsítése folytán bekövetke­zett változásokkal összefüggő szöveg- módosítást is tartalmaz. Az ipari szövetkezetekkel kapcsola­tos eddigi szabályozás tételesen felso­(Folytatás a 2. oldalon) „Szívemhez anyám közelít” Anyanyelv, anyaország, anyaföld. A szavak keletkezésének olyan belső törvényszerűségei vannak, amelyek csak az örökérvényű természeti tör­vényekkel rokoníthatók. A szavak súlya, fogalmi gravitációja, érzelmi energiája jelzi azt az erőt, mely egy- egy kifejezés mögött duzzad. Az 'anya' hangsor a létezés leglé- nyegére utal. Ezt tanulja meg először a gyermek, ezt mondjuk ki az élet ne­héz és boldog pillanataiban egyaránt, s öregkorban is a létezéshez való kö­tődést, ragaszkodást jelképezi. Az anya és a gyermek kapcsolatá­ban van valami misztikus, valami semmihez sem hasonlítható. Talán azért, mert maga az élet fejeződik ki benne, az élet, amit évezredek filozó­fusai, vallásalapítói, Írók, költők, művészek sokasága sem tudott a maga teljességében jellemezni, mi­benlétét pontosan megnevezni. Lehetne leltározgatni és latolgat­ni, tudálékos pszichológiai szakkife­jezésekkel méricskélni, hogy mit je­lent egy ember személyiségének kia­lakulásában az anyjával való kap­csolat, de nem érdemes. Elnézem, ahogy gyermekeim anyjuk nyakába csimpaszkodnak, még a szidás utáni könnyek optikájában is a szeretet csillan, ahogy a testi közelség arról a születés előtt megkötött egyezség­ről árulkodik, amelyet én nem érthe­tek, pusztán csodálhatok. Anyának lenni mindig nagy és szent dolog volt; önzetlenség, fele­lősség, bátorság, szorgalom és még mi minden olvadt össze e vállalás­ban. Mostanában mintha ezek — az egyébként is hősiességet követő vo­nások — elégtelennek bizonyulná­nak a kívánalmakkal szemben. A gyermeket nem elég neveim és sze­retni, nem elég gondozni, ápolni, ételt és ruhát adni neki, ennél jóval több kell. Meg kell néki mondani, hogy merre induljon, ha felnő (ki tudja?), meg kell teremteni önálló életének minimális lehetőségeit (mindenki [udja?), pótolni kell a reggeltől estig dolgozó apa hiányát (lehetséges?), a munkahelyen pedig „munkaerőnek” kell lenni (elvisel­hető?). Hogyan segítsünk az anyáknak jövőnk érdekében? A nem csak anyák napján sürgető kérdés nyo­matékosítására Nagy Lászlót hívom segítségül. Szívemhez anyám közelít című írásában mondta: .........Azt hiszem Jókedvűnek szü­letett, jókedvre született, boldogság­ra született, és van, voltak adottsá­gai, hogy örülni tudjon, vigadni tud­jon, nevetni, kacagni. De ném ilyen volt az élete. Sok baj, betegség, elemi csapás olyan életet mért rá, sújtott rá, hogy nem volt boldog ember. Nagyon nagy időközökben veszi az ember észre, hogy megöregedett az édesanyja. Én most se látom iga­zán öregnek, persze. Benne látom a régit is, a régi fiatalasszonyt, anyát. Néha egy mosolyában fölfedezem." Hámori Zoltán »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents